Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-16 / 286. szám, szerda

HELYZETÜNK A

hazánkban augusztus 21. óta bekövetkezett események sokféleképp hatottak lakosságunkra, de elsősorban érzelmeire. A lakosság túlnyomó többségének meggyőződése volt és ez ma ls, hogy bár a vitákban voltak szélsőségek és a gyakorlatban kísérletek történtek az antiszocialista ellenzék kialakítására, mindez az embereknek csupán jelentéktelen részét jellemezte és hazánkban a szocializmus biztonsága nem forgott komoly veszélyben. Valamennyiünket mélységesen érint, hogy nem bíznak meg a szocializmus ügye iránti hűségünkben és más szocialista országok kétségbe vonják a csehszlovák kormány elszántságát, hogy elnyom bármilyen hasonló jellegű ellenséges megnyilvánulást. Polgáraink ezért a Varsói Szerződés kormányainak e lépésében büntetést látnak és érthető, hogy ezzel nehezen tudnak megbékélni. Egész életünket mindmáig uralja a sértettségnek ez az érzete. Politikai tényezőink, visszatérve a moszkvai megbeszélésekről, nyilvánosan bejelentették, milyen ideiglenes korlátozásokat vállaltak ott és azt, hogy céljuk életünk konszolidálása, ami a Varsói Szerződés haderői kivonásának feltétele s különben a kormány programja szellemében folytatja a megújhodási folyamatot, megvalósítja a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az akcióprogramot. Kommunista pártunknak, a Nemzeti Frontnak minden szerve és egész lakosságunk jóváhagyta ezt a döntést, mint a helyzetünkből kivezető egyetlen Utat. Kormányunk munkásságában valóban ehhez az irányvonalhoz igazodott. Ez ellen senki részéről nem hangzik el ellenvetés, viszont propaganda szerveink ebben megfelelőképpen nem támogatják: készségesen közlik a kormány nyilatkozatát, de szinte egyáltalán nem kommentálják a nyilatkozatot és az általa bejelentett lépéseket oly formán, hogy álláspontot foglalnának el ezzel kapcsolatban és magyaráznák őket. Ez — úgy hiszem — nem jelenti ormányellenességüket, hanem arról tanúskodik, hogy értelmileg képtelenek megbirkózni érzelmi megrázkódtatásukkal, továbbra ls a bénultság állapotában vannak. Ez a bénultság ugyan erkölcsi érzetünk dicséretére válik, de nem dicséri megfontoltságunkat és azt a képességünket, hogy a helyzetünkből kiútra találjunk. Valóban, a politikai képviselőktől eltekintve, nálunk nem akadt eddig egyetlen egy publicista sem, aki megkísérelné elemezni, hogy miként is jutottunk jelenlegi helyzetünkbe. Ezzel szemben számtalan bizonyítéka van annak, élnek minden alkalommal, hogy kifejezésre juttassák az adott helyzettel szembeni érzelmi ellenkezésüket. Ez, bizony, aligha válik politikai reprezentációnk segítségére nehéz helyzetébenl J

ellemző a túlfűtött légkör miatt megbénult életünkre, hogy nálunk még nem merült fel a kérdés — hogyan kerültünk mai helyzetünkbe. E kérdés vizsgálata során nem a bűnöst kell elsősorban keresnünk, akinek nyakába varrnánk a felelősséget, hanem higgadt elemzésre van szükségünk, amely tekintetbe venné az események minden körülményét és indítékát. Politikai tényezőink végrehajtották ezt az elemzést, de természetes dolog, hogy az adott időpontban gyakorlati lépésekre kellett összpontosítaniuk és Így az elemzés hézagos és elvont volt. Az első analízist követnie kell a részletes, úgy ls mondhatnám — történelmi boncolgatásnak. Amennyiben meggyőző eredményei lesznek, akkor tisztában leszünk azzal, hogyan is állunk, mit tegyünk és mit várhatunk. Ennek az elemzésnek értéke nemcsak politikai hasznosságában rejlik majd, hanem abban ls, hogy segítséget nyújt nektink a helyzet értelmi uralásában, megszünteti érzelmi bénultságunkat és lehetővé teszi a normális politikai élet elindítását. Eszmetuttatásomban nem törekszem a kimerítő elemzésre, hanem csak néhány jelentős körülményre és kulcsfontosságú kérdésre akarom felhívni a figyelmet, amelyeknek tisztázása nélkül nem fogjuk megérteni egymást, és a szocialista világ közvéleménye nem fog megérteni bennünket. Elsősorban kötelességemnek tartom, hogy figyelmeztessek az elűző rendszer és január utáni életünk elvitathatatlan ösztönösségének összefüggésére. Novotný hosszá tartamú rendszere annyira Irta: MICHAL CHORVATH megtiporta a szocialista demokrácia, minden szabadságjogát, anynyi bűntettet követett el a kommunisták és a nem kommunisták élete és szabadsága ellen, anynyira mélyen megsértette az állam minden polgárának emberi méltóságát, hogy íelszámolása után a figyelem középpontjába törvényszerűen a demokratikus szabadságjogok és azok az intézmények kerültek, amelyek megakadályozhatták ennek a rendszernek a visszatértét. Egy pillanatig sem kételkedhetünk azonban abban, hogy ezeknek a politikai deformációknak gazdasági gyökereik voltak. Röviden és velősen — Novotný politikai vezetése képtelen volt megalkotni a csehszlovák gazdaság szocialista fejlesztésének tervét és hatalma megőrzésének egyedüli útját, módját látta az erőszak alkalmazásában. Ilyesmi tűnt ki az SZKP XX. és XXII. kongresszusán is. Éppen ezért a politikai deformációkat csak a gazdasági torzulásokkal párhuzamosan lehetett volna kiküszöbölni. Az érzelmi felindultság következtében azonban erről megfeledkeztünk és így megtörténhetett, hogy a nyilvánosság előtt a demokratikus szabadságjogok kérdései szocialista gazdasági reformunk kérdései fölé magasodtak. A

január utáni közvélemény ösztönösségére sorsdöntőén kihatott a Novotný-rendszernek egy másik vetülete is, amelyet — úgy hiszem — néhány hangtól eltekintve, egyáltalában nem tudatosítottunk. Ez a rendszer terrorjával, a kommunista párton belül és azon kívül ls a demokratikus vita elnyomásával, és nem utolsó sorban azzal, hogy a tudományos kritikát felcserélte a tudománnyal ellenkező, sematikus elképzelésekkel, lehetetlenné tette az új politikai és propagandista káderek nevelését. Nem kívánok most foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a politikai kádereknek hiánya milyen óriási mértékben megbénította a gyakorlati politikai tevékenységet — ami szintén hozzájárult a mai helyzet kialakulásához —, hanem csak a január utáni propaganda jellemzésére szorítkozom. Azon részének jellemzésére is, amely zömét képviselte és szubjektíve szocialistának vallotta magát, sőt, törekvéseit tekintve, talán az is volt. A szocialista propagandához azonban nem elegendő a jó szándék, sem a függetlenség feltétlen szüksége, hanem elsőrendű igény az elméleti felvértezettség és a politikai tapasztalat. Ügy vélem, hogy ezzel nem rendelkezett megfelelő mértékben. Ez a propaganda ugyan szítani tudta a politikai szenvedélyességet, ami végső soron szintén szükséges volt, de nem rendelkezett politikai felelősségtudattal olyan értelemben, hogy nem Ismerte fel a gazdaság és a politika összefüggését a társadalomban általában és a szocialista társadalomban különösképpen. Ösztönös ideológiája annál ls Inkább uralhatta a közvéleményt, mivel politikai reprezentációnk a gyakorlatban nem volt eléggé kezdeményező. A nyilvánosság ezért a politikai változásokra úgy tekintett, mintha azokat a propaganda kényszerítette volna ki, ami távolról sem felelt meg a valóságnak. A propaganda elégtelen felkészültsége sok vonatkozásban megnyilvánult és sajnos ez gyakran ma ls tapasztalható. Erről itt nem szólhatok bővebben, de feltétlenül szükségesnek tartom rámutatni legalább két olyan körülményre, amelyek hozzájárultak helyzetünk kialakulásához. K

özgazdasági és politikai teoretikusaink tudományos elemzésükkel felfedték előttünk, hogy fejlődésünk egy fejlett technikájú termeléssel rendelkező szocialista állam törvényszerű lejlődése, amely megköveteli az új politikai struktúrát is. A propaganda feladata lett volna népszeríixítení ezt a felismerést, a saját közvéleményünk és a világ szocialista közvéleménye előtt tisztázni a csehszlovákiai sajátosságokat. Bármi Is volt az ok, ez nem történt meg. Ehelyett más szocialista országok publicistáival kisszerű és ingerült vitákba elegyedtek, amelyek a szocialista államok többségének közvéleményét ellenünk hangolták. Szocialista propagandánk elméleti felkészültségét továbbá abban látóin, hogy nem tudatosította előbb, sőt — úgy sejtem — még ma sem tudatosítja a szocialista Csehszlovákia viszonyát a szocialista világrendszerhez. A lehető legegyszerűbben megfogalmazva: a csehszlovák szocialista demokrácia sajátos formájában is, amely nézetem szerint bizonyos vonatkozásban kikényszeríti a sajátos politikai felépítést is, tartósan nem létezhet a szocialista világrendszer és a Szovjetunió katonai védelme nélkül. E körülmény lebecsülésének velejárója volt Csehszlovákia nemzetközi és stratégiai helyzetének fel nem ismerése a szocialista világrendszer keretében. Publicisztikánk éppen ezért, bár pártolja politikai reprezentánsaink programját, képtelen felfogni és széles nyilvánosságunknak megmagyarázni, hogy területünk megszállása a Varsói Szerződés haderői által nem is annyira sajátos jellegű fejlődésünk elnyomását célozza, mint inkább a szocialista világrendszer stratégiai pozícióinak biztosítását. A bizalmatlansághoz kétségtelen hozzájárultak a publicisztikánk zavaros kitételei Csehszlovákia önmagában való jelentőségéről, különleges szerepéről, amelyek nem vették tekintetbe a való helyzetet. Meggyőződésem, hogy a csehszlovákiai szocializmust komoly veszély nem fenyegette, de tényként könyvelein el, hogy a csehszlovákiai publicisztika nem tudta eloszlatni az Ilyen aggodalmakat. P

ublicisztikánk még ma is zavaros. Egyetért politikai képviseletünk programjával, de nem tudja azt hatásosan támogatni. Hangsúlyozza, hogy feladatunk ennek a politikai reprezentációnak a megtartása, de ha az olyan lépésekhez folyamodik, amelyek az adott helyzetben elkerülhetetlenek, nem bízik meg benne, egyszer ezt, máskor azt gyanúsítja meg, hogy a demokratikus szabadságjogok tartós elnyomására és a régi rendszer felújítására törekszik. Valamiképp képtelen felismerni, hogy ez a reprezentáció ezzel a programmal áll vagy bukik. Politikai képviseletünk mellett éppen azért sorakozunk fel egy emberként, mert hiszszük, hogy meg akarja valósítani a CSKP és a Nemzeti Front akcióprogramját. Ha ebben valaki kételkedik, akkor ezt mondja ki — publicisztikánknak erre még mindig elég lehetősége van. Amennyiben valaki jobb kiutat lát súlyos helyzetünkből annál, amelyet reprezentációnk javasol, akkor — könyörgöm — szóljon róla. Sőt, bűn lenne ezt elhallgatnia. S

zeretném, ha megértenék ezt a bírálatot. Nem erkölcsi cinizmus diktálja keménységét. A szocialista demokrácia éppen tetteinek felelős volta miatt a megnyilvánulás merészsége mellett megköveteli a nagy fegyelmezettséget is. Publicisztikánk feladata ebben példát szolgáltatni s a szocialista demokráciára tanitani polgárainkat. Ez éppúgy törvényszerű, mint ahogy törvényszerű a politikai lelkesedéstől a politikai ésszerűségre való átmenet. Ez annyit jelent, hogy az érzelmi problémáktól át kell térni a mindennapi élet politikai problémáira — bármennyire nehéz is ez. Ogy hiszem, hogy ez az egyedüli kiút helyzetünkből. (Megjelent a Pravda október 10-i számában) N

eves színészek, akik emlékezetes alakításaikkal a szívünkbe férkőztek, nem ismerik a múló idő kérlelhetetlen törvényét, ők mindig frissen, fiatalon élnek emlékezetünkben. Évek elteltével legfeljebb egy-egy sóhaj is vegyül az emlékké átalakult élmény mellé, hogy milyen szép volt, de istenem, milyen régen is volt. Az idősebb és a közép generáció számára még egészen a közelmúltat idézi OjHÁZI NUSI neve. Csodás, lenyűgöző színházi élményekre gondolnak, amelyeket sokszínű tehetségével ő varázsolt emlékezetessé. Ezekben a napokban a művésznő 70. születésnapját ünnepli és minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a megsokasodott évszámok nyomait alig vesszük észre, életakarása és emberszeretete ma is fiatalossá teszi őt. Budapesten végezte el 1919-ben a Színész Egyesület Iskoláját. Innét az egyik legrangosabb vidéki színtársulathoz a Kecskeméti Katona József Színházba került, itt fedezték fel szubrett-primadonnaként. A korabeli kritika lelkes, elismerő hangon írt a fiatal színésznőről, akinek partnere volt sok ma neves élő magyar színész, köztük Páger Antal is. A Nebáncsvirág, Huszka Jenő Gül babája és Lehár: Három grácia című zenés játéka fémjelzik az első kiugró sikereket. Utána egy sor híres operettben és prózai darabokban is emlékezetes alakításokat nyújtott. Három év múlva fájó szívvel búcsúztatják Kecskeméten az immár országszerte híres művésznőt, aki rövid ideig Szegeden szerepel, majd viszszakerül Pestre. 1926-ban Csehszlovákiába szerződik a KassaPozsony-i Színtársulathoz. Az operett-szerepeken kívül elsősorban magyar nóta és népdalestjeivel arat nagy sikert. A 30-as években Bartók és Kodály dalaival hirdeti a munkásság és az értelmiség között a Duna menti nemzetek testvéri megértésének nemes gondolatát. Csodás hangját a rádión keresztül is hallhatták, ahol szintén rendszeresen fellépett. A felszabadulást követő években a vidéket járja, új hitet. Szabálytalan köszöntő lelkesedést igyekszik önteni az emberekbe. A szűnni nem akaró vastaps miatt sokszor a késő éjszakai órákig elhúzódott előadások és a közönség rajongó szeretete hozta meg számára a legszebb jutalmat. 1961-ben szerepelt utoljára a színpadon, azóta visszavonultan, de a mai élet minden eseményét élénken figyelemmel kísérve él pozsonyi otthonában. Most az elmúlt évtizedek távlatából elmondhatjuk, hogy elsősorban a csehszlovákiai magyar közösséget szolgálta, feladva a kitüntető elismerések lehetőségét. A nézősereg tapsa és rajongása sokban kárpótolta őt. A siker és elismerés örömében sajnos, üröm is vegyül. Tehetségét, áldozatokkal teli munkáját ma sem méltányolják kellőképpen. Ezek a szavak talán nem ls illenek a születésnapi jubileum hangulatához. Mégis szóltunk róla, mert nem kétes értékű szóvirágokból szeretnénk csokrot kötni, hanem őszinte szavakból. Újházi Nusl művésznő 70 éves. A magunk nevében további jő egészséget, derűs éveket kívánunk, és azt, hogy övezze őt a szeretet és a társadalmi megbecsülés. .. SZILVASSY JÖZSEF Korunk tipikus művészei A Grafikusok Klubja múlt évi első, sikeres bemutatkozása után most másodszor lép a nyilvánosság elé, a Városi Képtár kiállítási termében. A művészcsoport már tavaly elhangzott célkitűzése: a grafikai alkotások eredeti küldetésének megőrzése, az anyag kultúrájának s a grafikai előadás sajátosságának tiszteletben tartása. !gy kívánnak méltó folytatóivá lenni a szlovák fekete-fehér művészet hagyományának. A tíz grafikus, — a fiatalok zömben a Hložník iskola neveltjei, — nyugtalan korunk tipikus művészei. Merev korunk szabványok nélküli müvei igazolják, hogy teljes biztonsággal uralkodnak e szűkszavú műfaj eszközein. Lapjaikon gazdag felületi változatosságban mutatkoznak az elvont és a természethez közelítő formák. S látomásos ábrázolásaik szubjektív vallomások, a lélek belső tájainak megjelenítései. Modern ritmusú kis kompozíciók az új, JAN LEBIS: Bratislava, a város, amelyben lakom. (Linómetszet, 1968) egyetemes grafikai művészet hatásait éreztetik. Jozef Báláinak ez évben a Havannai Csehszlovák Kultúra Házában felvonultatott munkái mellett feltűnik a Nokturno jelképűségbe tömörített tartalmával. — Viera Bombová karcai az Alkony, a Szerelmesek, a Nap a látványtól majdnem függetlenül, a maga választotta formában tűnnek elénk. — A fekete-fehér művészetben rangos helyet elfoglaló Albin Brunovský kőrajzai között a könyvillusztrációk az egyes Irodalmi művek költői erővel megidézett, alkotó tolmácsolásai. — Miroslav Cipár tiszta rajzú, linómetszetei valóságos elemekből szerveződnek képpé. Litográfiáiban metafizikai témákon töpreng. — Orest Dubay a csoport nesztora, vonallal beszélő grafikus, Linómetszeteit, a Tájon, a Torzón, a Metamorfózisban dekoratív kombinálókészség és erős expresszivitás nyilatkoznak meg. A papír és az ezt borító üveg felületének egymásra vetődő vonalai keringő, hullámzó mozgás képzetét keltik a nézőkben. — Gergely Vera kavargó, sötét hangvételű szép kőrajza humánus érzelmi világot jelez. — Ľubomír Kelenberger ellentétes színhatású tanulmányainak kompozíciói önmagukban ls alkotójuk gondolatait. Indulatait jelzik. — Ián LebíS a látvány helyett a téma keltette értelmi — érzelmi élményt nagy felkészültséggel vési linóleumba. — Emil Sedlák Európa elrablásának mitikus témájában az egyetemesség kap hangot. — Miloš Urbásek szerigráfia sorozatát logikus mértani rendbe komponálta. A kis felületre összpontosító, változatos formanyelvű művészek belső problémáik feszültségéről árulkodó lapok egyöntetűen hirdetik, hogy „a ^műalkotás nem passzív tükör". BARKANY JENÖNE