Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-02 / 272. szám, szerda

d aaí&ôúg, tatajcui Az érsekújvári Elektrosvit kapujában csoportokban beszélgelnek az emberek. S miközben szívják a cigarettát, köszöntik munkatársaikat, egy-egy tréfát is elmondanak. De a kapu előtti beszélgetéseket nem a humor, a „valahol hallottam" kijelentések jellemzik. „Nézted a tévét, hallgattad a rádiót?" — akkor sem szakad meg a beszélgetések fonala. — Kevesebbet vitatkozunk mint három héttel ezelőtt, s az érdeklődés az általános politikai kérdésekről mindjobban az tizemi problémáinkra irányul. Ezt a tervtelejsítés is Jelzi, — mondja Pavel Lukačik, az üzemi pártbizottság elnöke. Augusztusban a bruttó termelés tervét 103,6, az árutermelési tervet 100,6, a munkatermelékenység növelésének tervét 97,2 százalékra teljesítettük. Az üzemben a legkritikusabb augusztusi napokban sem szakadt meg a termelés, és a kommunisták képesek voltak befolyásolni a dolgozók véleményét. Szélsőséges jelenségek nem voltak, de az események mégis növelték a gazdasági gondokat. Az exportra készített termékek — hűtőszekrények —, egy részét a hazai piacon kellett elhelyezni, és a nyersanyag beszerzése sem volt zökkenőmentes. Ma a termelés a megszokott ütemben halad, de sok a tisztázni való kérdés az üzem távlati tervében. A gazdasági vezetőket lényegében megnyugtatta a szeptember 14-én közölt kormánynyilatkozat, amely hangsúlyozta, hogy gazdaságpolitikánkban nem lesz lényeges változás. Sokan, főként arra kíváncsiak, hogy a jelenlegi helyzetben miként alakul az üzemek önállósága. Arról van szó, hogy a múltbeli „besorolás" helyett minden üzem maga dönti el, kivel akar társulni és milyen alapon. Szükséges, hogy egybehangolják a testvérüzemek termelési programját, hogy érdekvédő társulások alakuljanak, és az egyenrangúság elvét betartva szorosabb gazdasági egységbe fűzzék a társuló üzemeket. Az Elektrosvit vezetői már május óta tárgyalnak négy üzemmel a világítótesteket gyártó üzemek társulásának megalakítása érdekében. Az elképzelések szerint nem olyan szervet akarnak létrehozni, amely „diktál", hanem olyat, amely az üzemeket szolgálja. A társulás szerve koordinálná a kísérleteket, a technikai fejlesztést, a piackutatást, a kereskedelmi tevékenységet stb. Már dolgoznak a társulás alapszabályzatán, s nemcsak az üzem vezetői, hanem -a munkások is mind jobban tudatosítják, hogy ennek az elképzelésnek a megvalósítása is elsősorban a gazdaságpolitikánk alakulásától függ. — Az utóbbi időben gyakran emlegetjük a politikai konszolidáció szükségességét. De csakis a gazdasági kérdések megoldása, a reális gazdaságpolitika jelenti az utat a teljes politikai konszolidációhoz. Ezt a megállapítást különböző megfogalmazásban munkásoktól és vezetőktől egyaránt hallottam. SZABAD SZOMBATOK? Már hónapok óta az egyik legtöbbet vitatott téma a 40 órás munkahét bevezetése. Foglalkozott e kérdéssel az üzem vezetősége, a pártbizottság, a szakszervezet, sőt alakítottak egy hatvantagú bizottságot — tagjai munkások, műszakiak, hivatalnokok, funkcionáriusok —, amelynek feladata, hogy Javaslatot készítsen a kérdés megoldására. Ezt a problémát is háttérbe szorították egy időre az augusztusi események, de újból napirendre került. A hűtőszekrényeket készítő részlegen kísérletképpen bevezették a négy szabad szombatot. Erről az intézkedésről különbözők a vélemények. Egyesek helyeslik, az útkeresést látják benne, mások viszont azt mondják, hogy olyan részlegen kellene kísérletezni, ahol három műszakban dolgoznak. Az utóbbiak szerint, ha ez így folytatódna tovább, akkor egyes részlegek, műhelyek dolgozói olyan előnyökhöz jutnának, amelyeket a dolgozók többségének nem tudnak biztosítani. Legalábbis a közeljövőben nem. Többen úgy állítják fel a sorrendet, hogy először a nők harmadik műszakját kell megszüntetni, csak azután következhet a négy szabad szombat bevezetése. E kérdésről igen sokat beszélnek az első részlegen is, ahol az alkalmazottak 60 százaléka nő. Sátek János, a részleg főmestere így nyilatkozott: — Nálunk a négy szabad szombat bevezetése attól függ, Közönséges hétköznap % Milyen lesz az üzem önállósága? £ Első helyen a közgazdasági kérdések kapunk-e helyiséget, gépeket, embereket. E három tényező nélkül csak akkor lehet csökkenteni a munkaidőt, ha a termelést is csökkentjük. Ami természetesen maga után vonná a keresetek csökkentését is. Ezt nem engedhetjük meg. A termelést csak új gépek üzembehelyezésével tudnánk növelni. FELMÉRTÉK AZ ÉRDEKLŐDÉST A tényekkel, a realitásra való törekvéssel más vonatkozásban Is találkoztam. Az üzemi pártbizottság kérdőívekkel mérte fel, milyen köröket, tanfolyamokat látogattak a párttagok az oktatási évek keretében, és mit szeretnének tanulni, hallani, látogatni az idén. Az alapszervezetek vezetői biztosították, hogy minden párttag válaszolt a kérdésekre, így az üzemi pártbizottság reális képet kapott. A megállapításból csupán egy lényeges tényt említek. A párttagoknak közel a fele már tanulmányozta a CSKP és az SZKP történetét, valamint két évig a politikai gazdaságtant. A feleletek arról is meggyőznek, hogy a múltban alkalmazott oktatási formák közül csak az előadássorozatokat, és a marxizmus-leninizmus esti egyetemének látogatását tartják megfelelőnek. A párttagok közgazdasági kérdésekről szeretnének előadásokat hallgatni. Ez valóban figyelemre méltó jelenség. A pártbizottság többletmunkájának az eredménye, hogy felderítették ezt az Igényt. Azt tervezik, hogy havonta egy előadást tartanak, amelyet nemcsak a párttagok, hanem minden érdeklődő meghallgathat. A pártbizottság nyílt politikát folytat, s a januári szellemben erősíti tovább a párt és a pártonkívüliek kapcsolatát. A párt iránti bizalmat az augusztusi események sem csökkentették, ezt számtalan Jelenség igazolja. A pártalapszervezetek kilenc új tagot vettek fel, s ez a szám az év végéig 15—16-ra emelkedik. A pártmunkáról szólva jegyezte meg az egyik elvtárs: ..Mindig a valóság talaján kell maradni, s ez napjainkban még a kommunisták számára sem könnyű feladat." CSETÖ JÁNOS I.udvík Svoboda köztársasági elnök szeptember 30-án fogadta a főiskolások 50 tagú küldöttségét. (ČSTK — felv). MENNI? — MARADNI? VALASZ TANÄCSOT KÉRŐ BARÁTOMNAK PÁRIZSBAN született; egy szemétdombon találtak rá, volt még benne lobbanásnyi élet. Felnevelték. Apját és anyját sohasem ismerte. Itt élt, kamaszkoráig, „dunai halászok között, meg a jó palócoknál, és ott, ahol talán a legfenségesebb az ősz, a pelsőci hegyekben, s tovább, keletebbre, Bodrogköz szőlőkkel bűvölő vidékén." Nyolc esztendeje hagyta el ezt a vidéket. Ma Svédországban, Stockholmban él, ott találkoztam vele. Jóvágású fiú, kreol bőrű, barna szemű. Az év felét munkával, másik felét utazással tölti, Mercedes-kocsija van. Afrikában oroszlánokra vadászik, az őszt Franciaország szőlővidékén tölti, mert ott a legszebb a szüret. Kétezer svéd koronát keres havonta. Nem issza el, nem fekteti be: egyszerűen csak él. Egyébként dolgozni sem kényszerülne. Kitartanák a gazdag svéd nők, akik közép-európai férfiakra vadásznak, mert azoktól bőven megkapják a temperamentum ama forró hullámzásait, melyeket az északiaktól hiába várnak. Meggyőződtem róla, hogy nem lódított, amikor életszínvonaláról beszélt. „Tavasszal Budapesten töltök egy teljes hónapot. Nyugat-Németországban bérelek egy Ford-Mustángot, Pesten a Gellértben lakom majd; találkozhatunk, mulatunk egy jót a Mátyás-pincében." Tavasszal megérkezett a Nyugat-Németországban bérelt Ford-Mustángon. A Gellértben szállt meg. És a Mátyás-pincében boroztunk egy nagyot. Miért mondtam el mindezt, tisztelt, tanácsot kérő barátom? Mert általában azok érzik Jól magukat hazájuktól távol, azok tudják önfeledten élvezni egy másik ország gazdagságát és szabadságát, akiket szinte semmi érzelmi szálak nem kötnek a gyermekkor vidékéhez. Ez a fiú Párizsban látott napvilágot; életét a jóindulatnak s a véletlennek köszönhette, testvérei, rokonai nincsenek Csehszlovákiában, nagyszerű életet biztosít magának idegenben, és mégis: nem tudta, megszokni azt a másik országot. Nem, ez a fiú nem búskomor. Csak nem érzi magát úgy, mint gondolta volna. Nem akartam az érzelmekre hatni. Nem akartam senkit befolyásolni. Tanácsot kértél. Én személyes élményemet, svédországi tapasztalataimat mondtam el. A döntést rád bízom. Az ország mostanában felnőttként kezel mindenkit: az útlevelet megkapod, a vízumot beütik az Iratokba. Az életét mindenki maga irányíthatja: a szabadság fogalmának alapköve ez. DE NE FELEDD: itt élsz velünk együtt, ,

fiunai halászok között, meg a jó palócoknál, és ott, ahol tán legfenségesebb az ösz, a pelsőci hegyekben, J tovább, keletebbre, Bodrogköz szőlőkkel bűvölő vidékén!" fbtal 1. A prágai kormány enged szövetségeseinek és Hitlernek PRÁGA, HRADZSIN, 1938. SZEPTEMBER 20, DÉLUTÁN 4 ÖRA. Hodža csehszlovák kormányfő elnököl a tegnap este óta megszakítás nélkül ülésező minisztertanácson. Ojból elsorolja az angol és a francia nagykövet ismételt látogatásait. Dél óta óráról órára követelik a legutolsó angol—francia kompromisszumos terv elfogadását: — Különben késő lesz — mondják. Harminc német hadosztályt, közöttük több páncélosat és motorizáltat vontak össze a csehszlovák határ mentén! Hitler bármely pillanatban kiadhatja a parancsot a támadásra. — A francia—angol terv arra kényszeríti a prágai kormányt — állapítja meg Hodža —, hogy átengedje Németországnak Csehszlovákia mindazon területét, amelyekben a szavazatok több mint 50 százaléka a németekre esett. A terv mindazonáltal elutasítja a Hitler által követelt eiíS-zetes népszavazást, és kilátásba helyezi az új csehszlovák határok nemzetközi garantálását. ESTE 8 ÖRA, HRADZSIN. A cseh miniszterek változatlanul üléseznek. Még mindig haboznak, hogy elfogadják-e a tervet, vagy a német—cseh döntőbizottsági egyezményre hivatkozzanak. 21 ÖRA 30, CZERNIN-PALOTA. Krofta külügyminiszter fogadja Franciaország nagykövetét Lacroix-t és közli vele: — Nem fogadjuk el a nélkülünk kidolgozott tervet. Döntőbírósági vl járást javasolunk a német—csehszlovák szerződés alapján. Ünnepélyes felhívással fordulunk önökhöz és Nagy-Britanniához ... Vegyék fontolóra a kérdést! m KÜLÖNÖS TÁVIRAT Párizs. 21 óra 50, Quai d'Orsay. Georges Bonnet és két munkatársa, Alexis Légér és Jules Henri izgatottan olvassák a prágai nagykövet, Lacroix különös táviratát. (Ez a távirat, amely a 22. 19—22—20 számot viseli, nem szerepel a Sárga könyvben.) „Prága, szeptember 20. Hodia miniszterelnök magához hívatott, kijelentése szerint BeneS elnökkel egyetértésben. Hodža közölte velem: amennyiben még ma éjszaka bejelentem BeneS elnöknek, hogy ha Németország és Csehszlovákia között a szudétanémetek miatt háborúra kerül sor, akkor Franciaország távol tartja magát a konfliktustól az Angliával szemben fennálló kötelezettségei miatt, úgy BeneS elnök ezt a deklarációt tudomásul veszi. Hodia ez esetben haladéktalanul közli ezt a minisztertanáccsal, amelynek jelenlevő tagjai máris egyetértenek BeneS elnökkel abban, hogy meghajoljanak a túlerő előtt. A cseh vezetőknek erre azért van szükségük, hogy fedezzék magukat a francia-angol javaslat elfogadása miatt. Megbíznak a hadseregükben, melynek vezetői kijelentették, ha Németországgal egyedül kell szembeszállniuk, az felér az öngyilkossággal. Hodia kijelenti, hogy az általa sugalmazott demars a béke megőrzésének egyedüli lehetősége. Kívánsága, hogy ha lehet éjfél előtt, de minden esetre még az éfszaka folyamán minden eliniéződiék. A miniszterelnök ugyanezeket az angol követ tudomására hozza." Georges Bonnet azonnal értesíti Daladiert és Albert Lebrunt. Mindketten aludtak már; nagyon rosszkedvűek, különösen Daladier: — Egyszóval Prága azzal akarja fedezni magát, hogy ml szegjük meg a szerződést. Mindenesetre semmit sem óhajtok tenni, míg nem ismerem London véleményét. — Egynegyed 11 van — válaszolja Bonnet —, Londonnak ez ügyben semmi tennivalója. Általános irányvonalát úgyis nagyon jól ismeri. A válaszunknak éjfélig Prágában kell lennie, ezeken a pillanatokon fordul meg a béke sorsa. Daladier arra gyanakszik, hogy Lacroix követ Bonnet sugalmazására intézett demarsot Hodžához, miután BeneS elnök az angol javaslatot elutasította. Bonnet tagadja. Szüntelenül erre hivatkozik: — Ha el akarja veszíteni Csehszlovákiát, ha magára akarja vállalni a felelősséget a háborúért, akkor csak hagyjuk elmúlni ezt a sorsdöntő órát. Háromnegyed tizenkettőkor Edouard Daladier és Albert Lebrun felhatalmazta Georges Bonnet-et, hogy saját felelősségére küldje el a Lacroix által kért deklarációt. • ULTIMÁTUM SZEPTEMBER 22, DÉLELŐTT 10 ÖRA, RUE OUDINOT, gyarmatügyi minisztérium. Hubert Ripka, a prágai „Lidové noviny" főszerkesztője, Beneš szürke eminenciása, akire legbizalmasabb misszióit szokta bízni, benyit Georges Mandel dolgozószobájába. — Prágában — mondja — egész éjszaka ülésezett a minisztertanács a Hradzsinban. Hajnal felé láttam, hogy nyílik az ajtó, és kilép BeneS, mint valami megtört aggastyán. Örák alatt negyven évet öregedett. Kénytelen volt elfogadni azt az angol — francia tervet, mely megfoszt minket minden erőnktől, és kiszolgáltat Németország kénye-kedvére. Számunkra bevégeztetett. Délben, az Élysée-palotában. A minisztertanácson késhegyig menő vita. Több miniszter azzal vádolja a Quai d'Orsay urát, hogy meg nem engedhető nyomással csikarta ki a cseh kormánytól a terv elfogadását. Georges Mandel, Paul Reynaud és Champetier de Ribes benyújtja lemondását Daladiernak, majd visszavonja. Párizsban általános az izgalom. Az a hír járja, hogy Georges Bonnet távozik a Quai d'Orsayról. A képviselőházban a baloldaliak küldöttsége a határozott politika mellett nyilatkozik. SZEPTEMBER 22., ÉJFÉL. A Rajna mellett Godesberg. Megérkezik Londonból Neville Chamberlain A lehető legnagyobb aggodalomban van. El kell fogadtatnia Hitlerrel a francia—angol javaslatot; Párizs, London és Prága ezt állítja szembe a hitleri tervvel, amely szerint a német csapatok haladéktalanul elfoglalnák úgyszólván az egész országot. — Nem megy — ordítja Hitler —, követelem annak az egész területnek azonnali katonai megszállását, amelyről elismerték, hogy hozzánk kell csatolni. — Mely időpontig kell kiüríteniük a cseheknek a szudéta-területeket? — kérdezi az elképedt Neville Chamberlain. — A kiürítésnek szeptember 26-án kell elkezdődnie, reggel 8 órakor, és 28-ig be kell fejezni — válaszolja Hitler. — De hiszen ez ultimátum! — kiált fel Chamberlain. — Nem — feleli Hitler — ez memorandumI... Majd meggondolja magát, és hozzáteszi: — Mégis, ön az egyetlen ember, akinek hajlandó vagyok engedményt tenni... Negyvennyolc órai kegyelmet adok Csehszlovákiának ... KÖVETKEZIK: 2. ÜTÖTT AZ ÖRA