Új Szó, 1968. október (21. évfolyam, 271-301. szám)

1968-10-02 / 272. szám, szerda

Jobb későn, mint soha A JANUÄRT KÖVETÖ demokratizálódási és megújhodási folyamat politikai és társadalmi életünkben számos problémát, múltbeli deformációt hozott felszínre. A magyar közoktatást ért súlyos sérelmek és torzulások kiküszöbölése érdekében annak idején javaslatot tett a CSEMADOK Központi Bizottsága, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács Oktatásügyi Megbízotti Hivatala mellett működő nemzetiségi albizottság is. A közoktatásról beszélve nem mehetünk el szó nélkül amellett a sajtókampány meHett sem, melynek következtében egyre áldatlanabb helyzet állt elő DélSzlovákiában. A szlovák lapok egy része ugyanis kétségbevonta a nemzetiségi iskolák anyanyelvi oktatásának helyességét és szükségességét, másrészt a vegyes lakosságú területeken élő szlovákság elnemzetlenítésének, hátrányos helyzetének elhitetésére törekedett s rengeteg félreértésre adott okot. A magunk részéről, a magyar pedagógusokkal és iskolaügyi dolgozókkal együtt, a legmeszszebbmenően támogattuk és támogatjuk a CSKP Központi Bizottsága törekvéseit és akcióprogramját, egyöntetűen hitet tettünk következetes megvalósítása mellett. A párt akcióprogramja leszögezi: „Következetesen biztosítani kell valamennyi nemzetiség ifjúságának az egyforma tanulmányi és elhelyezési feltételek kialakítását. Véget kell vetni a nemzetiségi iskolaügy problémái megoldásával szembeni közömbösségnek és meg kell teremteni a jogi és intézményes feltételeket ahhoz, hogy a nemzetiségek állást foglalhassanak a nemzetiségi iskolaügy specifikus kérdéseiben." Az elmúlt hónapokban azonban hiába vártuk, hogy a sérelmekre és elmarasztalásokra érdemleges választ kapunk. A Szlovák Nemzeti Tanács Oktatásügyi Megbízotti Hivatala tehát régi adósságát törlesztette, amikor — az akcióprogram meghatározta feladatokból, valamint a nemzetiségi politika Iránt az utóbbi hónapokban megnyilvánuló élénk érdeklődésből kiindulva — munkacsoportot bízott meg, hogy tanulmányozza és vizsgálja felül a nemzetiségi iskolaügy legégetőbb problémáit a vegyes lakosságú területeken. Az SZNT Oktatásügyi Megbízotti Hivatalának vezetősége a napokban egyértelműen megállapította, hogy a vegyes lakosságú járásokban a helyzet sokkal kedvezőbb annál, ahogy azt a sajtó Igyekezett néhány hónappal azelőtt beállítani. Az iskolahálózat kiépítettsége ugyanis megfelel a lakosság nemzetiségi Összetételének. A MUNKACSOPORT az elmúlt tanév végén illetve szeptember elején 16 kiválasztott járásban Vizsgálta felül az óvodák és alapiskolák jelenlegi helyzetét. A felmérés három alapvető problémakörre irányult: az iskolahálózat kiépítettsége és az anyanyelvi oktatás, a tanítás és a szakkáderek biztosítása, valamint az iskolaügy irányítása kérdésének tanulmányozására. A Megbízotti Hivatal vezetősége a felmérés eredményei alapján megállapította, hogy a vegyes lakosú járásokban az iskolaügy terén nincs minden a rendjén, mivel a pedagógiai jellegű kérdéseknek is politikai következményei voltak. A vezetőség az eredmények öszszegezése után arra törekedett, hogy a helyzet tárgyilagos megítélése alapján olyan Intézkedéseket foganatosítson, melyek kiküszöbölik, illetve mérséklik a tapasztalt fogyatékosságokat. A felmérés alapján azonban leszögezte, hogy a szlovák, a magyar és az ukrán tannyelvű alapiskolák hálózata kedvezőbbnek bizonyul, teljesen megjelel a lakosság nemzetiségi összetételének. A KÖZOKTATÁST NÉZVE elmondhatjuk, hogy 1951 óta óriási fejlődés történt a magyar iskolák hálózatának bővítésében. Tény, hogy a magyar tannyelvű iskolák létszáma és színvonala is egyre gyarapodik, fokozódik a szlovák iskolákkal szembeni versenyképességük. Am igaztalanok lennénk, ha nem látnánk, hogy az eltelt időszakra gyakran a félmegoldás és az egyoldalúság volt jellemző. Vannak alap- és általános műveltséget nyújtó középiskoláink, melyek mennyiségi és minőségi fejlődés szempontjából is jelentős eredményeket értek el. Bár a Jelentés a II. ciklusú iskolákra nem AZ OKTATÁSÜGY IDÖSZERC KÉRDÉSEI terjed ki, szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az iskolaügy területén elsősorban a szakiskolák hálózata kiépítésében mutatkoznak alapvető fogyatékosságok, melyek károsan befolyásolják a magyar nemzetiségű tanulók érvényesülését. Az ipari tanuló iskolákat tekintve még áldatlanabb és mostohább a helyzet. Ugyanis az érdeklődést és szükségleteket, valamint a magyar lakosság számarányát és az alapiskolák létszámát figyelembe véve az említett intézmények hálózata nem felel meg az igényeknek. A követelmények arányában tehát új szakközépiskolák és ipari tanuló iskolák létesítésével növelni kell az iskolák hálózatát, hiszen a meglévők évről évre bizonyítják, hogy az anyanyelven történő továbbképzésnek van jövője. Mivel az ismeretek elsajátítása legbiztosabban csak az anyanyelvi oktatásra építhető, ezért a tcjábbtanulást tekintve elengedhetetlenül egyforma . feltételeket kell teremtenünk az egész ország területén. Pártunk akcióprogramja rögzíti, hogy a hazánkban élő nemzetiségeknek, tehát a magyaroknak is joguk van saját kulturájuk és iskolaügyük megszervezéséhez és irányításához. Az illetékesek a CSKP akcióprogramjának szellemében az előttünk álló feladatok megoldása és a problémák rendezése szempontjából elsősorban az önrendelkezés és teljes egyenjogúság érvényesítését szorgalmazzák, a különbségek kiegyenlítődésén, a demokratikus elveken alapuló irányítás megvalósításán munkálkodnak. A munkacsoport az egyes járásokban felmérte az Iskolailgyi dolgozók, tanfelügyelők stb., nemzetiségi összetételét is, s egyöntetűen megállapította, hogy ez nincs összhangban a lakosság nemzetiségi összetételével. Például a galántai, lévai, vagy kassai járási nemzeti bizottság iskolaügyi szakosztályán egyetlen magyar nemzetiségű vezető dolgozó sincs. Megemlíthetnénk egy másik, szélsőséges esetet is: egyes ukrán lakosú területeken viszont aránytalanul magas az ukrán nemzetiségű oktatásügyi funkcionáriusok száma. Hogy a jövőben elejét vegyük az ilyen és ehhez hasonló túlkapásoknak és mellőzzük a nemzeti túlérzékenységet, Illetve alaptalan és indokolatlan gyanúsitgatásokat, s egyidejűleg az iskola irányítása terén Is demokratikus jogokat teremtsünk, célszerű lesz, ha az iskolaügyi irányító szervekben is biztosítjuk a nemzetiségek arányos képviseletét. S ezt a jelentés is egyértelműen kimondja: a nemzetiség iskolaügyének irányítását a megfelelő nemzetiségű és műveltségű egyénekre kell bízni. Úgyszintén ésszerűnek bizonyul a kétnyelvűség bevezetése is — a tisztségviselők és iskolaügyi dolgozók szakképzettségét illetően. A jelentésben szó esik a közös igazgatású iskolákról is. A felmérés igazolja, hogy ezek az iskolák általában jó eredményeket érnek el, ugyanis a két „tagozat" pedagógusainak munkáját és együttműködését a megértés és a kölcsönös segítség szelleme hatja át. Tekintettel azonban arra, hogy az egyes járásokban adminisztratív úton került sor az iskolák összevonására — anélkül, hogy szem előtt tartották volna a nevelési és politikai követelményeket — az oktatás hatékonyságát és cél szerűségét illetően kételyek merülnek fel. Ennek elhárítása érdekében ajánlatos, hogy az Illetékes járási nemzeti bizottságok vizsgálják felül a közös igazgatású iskolák létjogosultságát és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A FELMÉRÉS FÉNYT DERÍTETT arra is, hogy a vegyes lakosú területeken komoly gondot okoz a szakkáderek biztosítása. Ezekben a járásokban — a többihez viszonyítva — a pedagógusok szakképzettségének színvonala megközelítőleg egyenletes, sőt a nemzetiségi Iskolák pedagógusainak felkészültsége meghaladja az említett területek szlovák iskolái tanítóinak képzettségét. A magyar tannyelvű alapiskolákban helyenként azonban még problémát okoz a szlovák nyelv oktatásának színvonala, mivel egyes pedagógusok nem rendelkeznek kellő szakmai felkészültséggel. A szakképzettségben mutatkozó különbségeket az egyenlőtlen „kínálat" okozza. Például a szlovák Iskolákban már néhány éve tanltóhiánnyal küzdenek, míg a magyar és az ukrán tannyelvű Iskolákban viszonylag pedagógus-felesleg mutatkozik. A tanítóhiány főleg a szlovák pedagógusok részéről megnyilvánuló érdektelenséggel, a vegyes lakosságú járásokban működő tanítók munkájának lebecsülésével, szükségleteik mellőzésével, va lamint a végzős hallgatók körében kifejtett elégtelen propa gandával magyarázható. Ennek eredményeképpen Dél- és Kelet-Szlovákiában számos betöltetlen pedagógiai állás van. A helyzet javítása érdekében nagyobb gondot kellene fordítani a tanítók lakásigényeinek kielégítésére, nemkülönben tekintettel kellene lenni a pedagógusok munkakörülményeire is és ennek megfelelően kellene méltányolni és jutalmazni tevékenységüket. Az illetékes szervek magyar nemzetiségű tanítók alkalmazásával részben ellensúlyozták az áldatlan helyzetet. Ez a körülmény a szülők körében azonban nyugtalanságot és elégedetlenséget szült. Ezzel kapcsolatban nem mellőzhető az a tény sem, hogy a szlovák sajtó hasábjain és számos Matica klub alakuló ülésén elhangzott az a követelés, hogy magyarajkú pedagógusok ne oktassanak szlovák iskolában, mivel a gyermekek „elnemzetlenednek" és a nemzeti öntudatra nevelés csorbát szenved. Ezek a szempontok és érvek ugyan aligha elfogadhatók, s meggyőződésünk, hogy ilyen hangok a szlovákság érdekeit is sértik, hiszen senkinek sem lehet érdeke, hogy a vegyes járások lakossága, illetve a gyermekek elnemzetlenedjenek. Nem beszélve arról, hogy a tanítóhiány ezzel csak fokozódna. AZ ELMONDOTTAKAT összegezve egyértelműen leszögezhetjük, hasznos a felmérés, ha kellő következetességgel és tárgyilagossággal párosul, mert mindkét félnek javára van. TÖLGYESSY MARIA űj kÖKi y vek -xAz utóbbi hónapok könyvter mése kfiziilt találkozhatunk néhány hazai magyar fró művév el. Csontos Vilmos: Csendes lobogással E válogatás a 60 éves Csontos Vilmost, a csehszlovákiai magyar Irodalom sajátos hangú lírikusát köszönti. Csontos egész költészetében végig vonul munkás-paraszti életformájának vállalása, s a népéhez való ragaszkodó hűség, melyről „csendes lobogással" vall. Optimizmusa, emberbe vetett hite, s a munkaszeretete áthatja verseit. Eddig megjelent köteteiből készített válogatás mellett néhány új versét is tartalmazza a mostani kiadvány. (TATRAN, 168 old.) (12,— korona) Gyurcsó István: Percmutatók Eddig három verskötettel lépett Gyurcsó az olvasók elé (Anyám mosolyog, Termő időben, Nyugtalan ének). A Percmutatók tanúsága szerint költői fejlődése új szakaszhoz ért. Az elmélyültség, s gondolatiság elemei dominálnak verseiben. „Szorongással és kétségekkel" ajánlja az olvasónak a kötetet, amelynek hatvan verse „egy lehetséges óra hatvan percének térben is időben független gondolatsora". Ö maga a leírt gondolatokat küszködő szorongásoknak is mondja, amolyan menekülésnek „az élet kimondhatatlan, megfogalmazhatatlan kérdései elől". S ebben a folyamatban a költő társat keres az olvasóban, akivel megoszthatja gondolatait, anélkül, hogy az élet bonyolult kérdéseire sztereotip választ adna. (TATRAN Magyar üzem, 88. old.) (7.50 korona) Bórczi István: Tükör előtt A legfiatalabb szlovákiai magyar költőnemzedék tehetséges tagjaként mutatkozik be Bárczi István első kötetében. Mint a szlovákiai tollforgatók többsége, ő is faluról indul, s a városi élet összetettsége ösztönzi, hogy elgondolkozzék az élet dolgai felöl. Az udvar négyszöge című ciklusban az Indító, a falusi élmény dominál. A Szegénység című ciklusban az élményen túl már minősít is, bírálólag fogadja az élet dolgait. Utolsó ciklusa, a Téboly című pedig az" ítéletalkotás és valóságábrázolás bíztató jegyeit tárja elénk. Jelentkezése figyelemreméltó. (TATRAN, 84 old.) (5,— korona) Gyű re Lajos: Meditáció, esőben A közbejött események miatt háttérbe került ez a kötet, mely a tavasszal jelent meg, azonban mindenképpen érdemes arra, hogy az olvasók figyelmét felhívjuk rá. Gyüre Lajos először 1958-ban a Fiatal szlovákiai magyar költők antológiájában mutatkozott be. Eddig nem jelent meg verseskötete, így ez a mostani részben adósságtörlesztés is. Tíz év alatt írt versei legjavából állt össze a kötet, melyben a külső világ: a társadalom, a természet és a magánélet kérdései jelentkeznek. Különösen balladikus hangvételű verseiben talál Igazán magára. A legújabb versei erőteljesek, kiműveltek, s biztosítékai a költő további fejlődésének. Feltehetően, hogy a további kötetre nem kell 10 évet várni. (TATRAN, 62 old.) (4,— korona) Gól Sándor: Nem voltam szent Az eddig költőként ismert Gál Sándor ezúttal prózaíróként mutatkozik be. Novellái bizonysága szerint érett novellistaként, akit nemcsak az élet valós dolgai kötnek le, hanem kellő művészi szinten képes megírni a mondanivalóját. A hagyományos módszerek éppúgy jellemzik novelláit, mint az újítás, a korszerű alkotásának Igénye. Nemcsak tartalomban, de a formai megoldásokat nézve is. Bátor és nyílt hangvétele egyaránt a hitelesség és maiság mellett szólnak. Stílusában a költői alkat határozottan Javára válik a novellaírónak is. A kötet a további fejlődés szempontjából is bíztató, s új színt hoz a csehszlovákiai magyar próza irodalomba. (TATRAN, 196 old.) (13,— korona) Ordódy Katalin: Az idegen Egy asszony a sok közül a főhőse Ordódy regényének. Gigi, aki a második világháború éveiben válik felnőtté az új társadalmi adottságok közt férjhez megy s éli a maga mindennapi életét. Élete a család és a munkahely között oszlik meg, s tele van a múlt kötöttségeivel. Mindaddig, míg a gyár egyik vendég mérnöke (angol) iránti érzelmei háttérbe nem szorítják a zsarnok férjet, öntudatra ébresztve a főhőst. Ordódy általában könnyed stílussal mondja el a cselekményt, bár a történés némelykor túlrészletezőnek tűnik. A könyvet az önállósult kiadó adta ki. (Madách Könyvkiadó, 316 old.) (17,— korona) —dz— jean Gabin egy öreg rendőrfel ügyelőt alakít legújabb, Pacha című filmjében, tíossiúi akar állni a gengsztereken meggyilkolt barátjáért. Pályáján ez az unlsó nagy kaland, ő maga is gengszter-módszereket alkalmaz, sok veszíteni valója nincs, nyugdíjazás előtt áll. Terve sikerül, nem utolsósorban partnere — Dany Carrel — segítségévol. A film rendezője, Georges Lautner, nem annyira a filmművészetben, mint inkább a nyomozási módszerekben igyekezett újat adni. Felvételünkön: Dany Carrel.