Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-21 / 261. szám, szombat

Rend lesz a népgazdaságban 5 ? A gyártmányok nagy része raktáron maradt ^ Sok üzem hozzányúlt a „vastartalékhoz" ® Kevés a csomagolóanyag - késlekedik az export • A Párkányi Cellulózgyár gondjai # A szőlő cukortartalma lényegesen alacsonyabb # Idegenkedünk a marhahús fogyasztásától # A behozatal még nem teljesiti a tervet # A bányászok ígérete: lesz elég fűtőanyag Az augusztusi események nyomán a népgazdaságban főleg közvetve keletkeztek károk. Ezt elsősorban az üzemek között megszakadt összeköttetés, az értékesítési és a közlekedési' nehézségek okozták. Az ipari — de nem csak az ipari — üzemekben a gyártmányok nagy része raktáron maradt, akadozott a nyersanyag-ellátás, nem ment simán az üzemanyag szállítás. Ennek eredményeként sok üzem már-már a „vastartalékhoz" is hozzányúlt. Az utóbbi két hét során Szlovákiában már jelentősen javult a helyzet. A napi produkció szintje a legtöbb üzemben már normális, de a szállítói-átvevői kapcsolatok terén is konszolidálódik a helyzet. Ezzel szemben — főleg a közlekedési hálózat túlterheltsége miatt — néhol akadozik még a lakosság ellátása. Több iparcikkből a kereslet még jóval nagyobb a kínálatnál. Az üzletek árutartaléka viszont — főleg az említett hiánycikkekből — minimális. Az augusztusban keletkezett termeléskiesést a legtöbb üzem rendkívüli műszakokban próbálja pótolni. A SZÉNBÁNYÁSZÁT konszo lidálását elsősorban az üzemanyagokkal: kőolajjal, benzinnel való ellátás hiányosságai késleltetik, de volt idő, amikor a robbanóanyag, a cement és a bányagépekhez szükséges pótalkatrész is hiánycikk volt. A magnezitiparban viszont a vagonhiány okoz sok gondot. A lubeníki és a lovinobafíai üzemek jelentős szállítási nehézségekkel küzdenek, emiatt késik a Franciaországba, Belgiumba, az NSZK-ba, az NDKba, Svédországba és Bulgáriába irányuló export lebonyolítása is. A MŰTRÁGYATERMELÉS és a késztermék elszállítása is akadozik. Az események elsősorban a vágsellyei Duslót és a bratislavai Dimitrov Vegyiüzemet érintették. Ezek az üzemek a többi gyárral való együttműködés megszakítása miatt a tervezettnél kevesebb műtrágyát, illetve félkészárut — ammoniákot — gyártottak. A TEXTILIPARBAN is jelentős nehézségekkel kell a dolgozóknak megküzdeniük. A senicei műselyemgyár az exportfeladatokat nem tudta teljesíteni. Ez jelentős népgazdasági károkat okozhat. A humennéi Chemlon üzem is hasonló helyzetben van. A szállítási nehézségek miatt odafajult a helyzet, hogy az említett gyárak végül már a késztermékeket se tudták elszállítani. A KŐOLAJIPARBAN — ez főleg a farkastoroki Slovnaftot érinti — szintén jelentősen konszolidálódik a helyzet. A késztermékexport már megindult; az első szállítmányok Ausztriába irányultak, de más országokba is útnak indultak már a szerelvények. Rosszabb helyzetben vannak a Párkányi Cellulózgyár dolgozói. Itt az üzem teljes üzembehelyezése terén mutatkoznak nehézségek. A külföldi szállítók késedelme miatt egyes berendezéseket nem tudtak üzembe helyezni, így a végső próbaüzemeltetések megkezdésével bajok vannak. AZ ÉLELMISZERIPAR ls konszolidálódik. Ebben az iparágban az augusztusi események miatt csak kisebb kiesések keletkeztek. Az alapvető élelmiszerek gyártása szinte fennakadás nélkül folyt. Lényegesebb termeléskiesés csak a sör- és malátagyártásban, a dohányiparban és néhány tésztagyárban következett be. Hogy a sörgyártás grafikonja egy időben lefelé ívelt, az a szeszes italok fogyasztásának betiltásával magyarázható. Néhány napig a személyforgalom korlátozása is megnehezítette a sörgyártást, mert az üzemekben a második műszak megszervezése nehézségekbe ütközött. A dohányiparban a termelést a csomagolóanyag hiánya fékezte. A CUKORGYÁRAK startra készen állanak. Sőt, néhány már meg is kezdte a termelést. Szlovákiában elsőként a trebišovi üzem kezdte meg a munkát. Ügy látszik, hogy ebben az iparágban — ha valami közbe nem jön — normálisan megy majd a munka. A BORÜZEMEKBOL kellemetlenebb híreket kaptunk. A szüret a tervezettnél csak tíz nappal később kezdődött meg. Közbejött a kedvezőtlen esős időjárás. Ennek eredményeként az idei bor a megszokottnál valamivel gyengébb minőségű lesz. A szőlő cukortartalma 13 és 18 fok között mozog. Ez a tavalyi szőlő cukortartalmánál lényegesen alacsonyabb. HOGY MI A HELYZET A HÚSIPARBAN? A helyzetet ugyanúgy jellemezhetnénk, mint az utóbbi évek folyamán bármikor: idegenkedünk a marhahús fogyasztástól. Ebből a hűtőházakban a tervezettnél több fekszik raktáron. Sertéshús viszont aránylag kevés van. Marhahúsból az export fokozása ellenére ls túltermelés mutatkozik. Főleg Ausztriába és Olaszországba szállítunk ebből a fontos élelmiszerből. AZ ARATÁS MÁR BEFEJEZŐDÖTT. Legalábbis ami a legproduktívabb területeket illeti. A közép-szlovákiai kerület egyes részein még ugyan — persze csak itt-ott — vágják a gabonát, de ez már nem okoz nagyobb gondot. Az idei jó burgonyatermés betakarításáról ezt nem mondhatjuk el. Különösen a közép-szlovákiai kerületben átlagon jóval felüli a termés. A mezőgazdasági üzemek teljes erővel dolgoznak, hiszen már a vetés is a nyakukon van. Úgy tűnik, hogy az idén a vetőmaghiány nem okoz gondot. Az egyes kerületekből olyan hírek érkeznek a központi hivatalokba, hogy a mezőgazdasági üzemek a vetőmagszükségletet időben biztosították. A KÖZELLÁTÁS terén komolyabb nehézségek nem mutatkoznak. Az üzletek előtt . már nincsenek sorban állók. Az ellátás — az alapvető élelmiszerekből — kielégítő. Viszont vannak még hiányosságok. Az élelmiszerraktárakban egyre csökkennek a kávé, a kakaó, a rizs, a csokoládékészletek. A behozatal viszont nem teljesíti a tervet. A cipő, a ruhanemű, az ékszer, a mosóporok és a szappan iránt is a szokottnál nagyobb az érdeklődés. Egyes tartós közszükségleti cikkek iránt is fokozódott a kereslet A kereskedelem még mindig nem képes elegendő gyapjúszövetet, ágyneműt, férfiöltönyt, rádiókészüléket, hűtőszekrényt, kerékpárt, szárazelemet forgalomba hozni. E cikkek iránt igen nagy az érdeklődés. A tél nemsokára beköszönt Sok embert érdekel, lesz-e elég fűtőanyag. A bányászok azt mondják, lesz. Igazat mondanak, mert a jövesztési tervet teljesítik. A hiba ott van, hogy kevés a vasúti teherkocsi, akadozik a szállítás. A vasút elsősorban — és érthetően — az exportszállításokat igyekszik lebonyolítani. A KÖZLEKEDÉSBEN igen fontos szerepet kapott mostanában a tehergépkocsi forgalom is. A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat a tervét jól teljesíti. így tehát nem kell félni, hogy a közellátásban ittott még fennálló nehézségek tartósak lesznek. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Duna Hajózási Vállalat is teljesíti a tervet, megállapíthatjuk, hogy a közlekedési dolgozók a népgazdaság konszolidálásához jelentősen hozzájárultak. IHk) Szót kapnak a gazdasági ösztönzők A párt akcióprogramja változatlanul érvényes # Növelni kell a beruházási fegyelmet # Több gondot a városfejlesztésre Dr. ĽUDOVÍT VAŠKOVlC mérnök, B Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság alelnöke nem szereti a frázisokat, hiszen tervezési szakember, számokban látja a je len és a jövö problémáit. Mire is számíthatnak a kerület lakói? Hogyan alakul a helyzet az év utolsó negyedében és milyen kilátásokkal bíztat a jövő észten dft? — A KONSZOLIDÁCIÓ egyik csalhatatlan és sokat ígérő Jele, hogy az emberek a nehéz feltételek ellenére is a kontinuitás problémáival foglalkoznak. Az irány elvet számunkra mind kerületi, mind országos viszonylatban a párt akcióprogramja határozza meg. Ebből iudulunk kl, ennek szellemében készítjük el terveinket, természetesen minden eddiginél reálisabban, offenzívabb határozottsággal. Megnyugtathatom a kerület lakosságát, hogy gazdaságpolitikai térveinkben nem lesznek alapvető változások. Bizonyos, hogy a tervidő módosítását végre kell hajtanunk, bizonyos változást jelent a föderatív államjogi ren dezés is, de mindezek ellenére to vább fejlesztjük és erősítjük gaz dasági rendszerünket. — EGYIK nagyon fontos feladat a beruházási fegyelem maradéktalan betartása. Csak az engedélyezett beruházási építkezéseket valósíthatjuk meg, és a rendelkező síinkre átló keretből kell fedezni a keletkezett károk felszámolását is. — A JÖVÖ ÉVI beruházási terv két fő pontja a megrongált úthálózat kijavítása és a komplex lakásépítés. A beruházásokkal kap csolatban szeretném megjegyezni, hogy az építőiparnak is szakítania kell az eddigi gyakorlattal, ami kor is a feladatokkal kapcsolatban deffenzív és a reszortszempontok által befolyásolt magatartást tanúsítottak. Reális terveket kérünk, olyanokat, amelyek fellendítik az egész építőipart. — TERMÉSZETES, hogy ilyen rendkívüli körülmények között a lakosság találgat, és hajlamos a pesszimizmusra. Azt hiszem, ez helytelen. Megnyugtatok minden kit, hogy szó sincs a bérek befa gyasztásárói, sót a jövőben még fokozottabban kell alkalmazni a gazdasági ösztönzőket. Az akció programban foglalt összes szociá lis intézkedést megvalósítjuk, tehát ezen a téren valóban nincs ok az aggodalomra. — NAGYON fontos az árak kö vetkezetes, szigorú ellenőrzése, mivel sor kerül a nagy- és kiskereskedelmi árak közötti deformációk megszüntetésére. — A NEMZETI bizottság három fő feladata: a mezőgazdasági munka zavartalanságának biztosi tása, a javító és karbantartó szolgálat fejlesztése és maximális segítség nyújtása az élelmiszeriparnak. — A NYUGAT-SZLOVÁKIAI Kerületi Nemzeti Bizottság október végéig állítja össze a jövő évi terv alapelveit, de már elkészítettük az idei év végéig érvényes és a legfontosabb feladatokat tartalmazó rövid lejáratú tervUnket is. (-fi) / W iselkedésünk szabályai embertár* sainkkal szemben különféle változatokon ment át. Régen például, ha valakit megsértettek, megrágalmaztak, az illető egyszerűen párbajra hívta ki a provokálót. Ennek a módszernek egy — ám annál lényegesebb — fogyatékossága volt: a párbajnál már nem az volt a döntő, kinek van igaza, hanem az, ki az erősebb. S így megtörténhetett, hogy a sértett félnek ahelyett, hogy elégtételt kapott volna a rágalomért, ráadásul még a fülét is levágták. Sőt, még nagyobb baja is származhatott, ha a párbajozok történetesen huszárszablyával és bandázs nélkül álltak ki... Később a sértések és megalázások elintézésének módja új formákat öltött. Ki-ki vérmérsékletének megfelelően vette a sértést, de társasági körökben ezt nem illett kimutatni. Azokban az időkben az önuralom volt a divat. És ezzel párhuzamosan — természetesen — a képmutatás. Ez utóbbi a sértett fél számára csak úgy volt elviselhető, hogy az illető beszuggerálta magának: én ugyan megsértődtem, de azzal, hogy uralkodom magamon, erkölcsi fölényemet bizonyltom. A megalázott tehát azzal vigasztalta magát, hogy lényegében ő győzött, igaz, csak erkölcsi vonatkozásban. De ki tagadná, hogy ez az értékesebb győzelem? Es így lassan nemcsak a társaság felé, hanem önmaga előtt is képmutatóvá vált. A társaságbeli élet nem sokáig és nem mindenütt viselte könnyen a képmutatás légkörét. Ezért bevezette az olyan közhangulatot, amely — végre! — a sértőt, s nem a sértettet kötelezte. A társaságból kinézték az olyat, aki sérelmet okozott másnak és nem kért bocsánatot. Legalább formálisan. Ezt lovagiasságnak, nagylelkűségnek stb. mondották, hogy „vonzóbb" legyen a sértegetők számára ls. Ez ugyan újabb képmutatást idézett elő, de megelőzte a lényeges bajt: a felszín alatt lappangó gyűlölet továbbszítását. A gyengébb, ám sértett fél — kis jóakarattal — elégtételnek vehette a szóbeli bocsánatkérést (bármilyen formális és álszent volt ls), s abban a hitben ringathatta magát, hogy nem történt semmi. H ogyan viselkedjünk ? (ILLEMTANI TÁRCA) A társadalmi légkör sokat változtat a sértés, vagy rágalom felfogásán. Kialakult a történelem folyamán olyan légkör is, hogy a sértett félnek eszébe sem jutott elégtételt venni, vagy igazát bizonygatni, esetleg elvárni a bocsánatkérést. Egyszerűen magába mélyedt és kutatni kezdte — néha őszintén és jóhiszeműen is — hol, miben vétett embertársa ellen, hogy az ilyen módon nyilatkozik róla. Sőt, a rágalmat némelyek úgy fogták fel, hogy kutatni kezdték: hátha van benne valami igaz, amiről magam sem tudok. Néha véletlenül, néha egy-két jelből erőszakkal következtetve valóban találtak Is önmagukban az emberek hibákat — hiszen nem vagyunk angyalok — és bizonyítottnak találták saját vétküket. Mai kifejezéssel élve önkritikát gyakoroltak és igyekeztek megváltozni a rágalmazó — vagy most már bíráló — elképzelései szerint. int a fenti rövidke történelmi át• ' tekintésből is nyilvánvaló, a sértések és elégtételek láncolata mindenkor hordozott magában valamit a képmutatásból, önámításból, álszenteskedésből. Az emberek közti újszerű, valóban szocialista viszony létrejöttének jeltételei napjainkban már megszülettek. De csak a feltételek. Társadalmunkban a sértés és megtorlás, illetve elégtétel viszonyát még át-áthatja az előző korok és korszakok hordaléka, önámító, képmutató csökevénye. Napjainkban és környezetünkben is sok helyütt sikerült a múltból egész ilyen képmutató rendszereket „átmenteni". E sorokkal, ha leleplezek is egynémely csökevényt, megváltoztatni embertársaimat, vagy önmagamat semmi esetre sem vagyok képes. De a helyzet javulása érdekében mégis tenni kell valamit. Milyen irányban? Ezt talán a jövö felvázolása segít kialakítani. Milyen lesz hát a jövőben a sértettsérelmező kölcsönös viszonyának megoldása? Különféle szociológiai kutatások arra engednek következtetni, hogy az emberek — s egyre többen — az összetűzések elsimításának módját nem érzelmi téren, hanem értelmi vonatkozásban keresik. Igaz, mindennemű sértés elsősorban érzelmi sérelem: hiten, önbecsülésen, becsületen, szereteten, bizalmon esett csorbulása. Ilyen vonatkozású sérelem látszólag ugyanilyen módon torolható meg, Illetve simítható csak el. Tehát érzelmi gyógyírt kell kapni a sebre (mint a bocsánatkérés, a viszontsérelem, önámítás stb.). A pszichológia ismerői azonban bizonyára egyetértenek velem, ha azt állítom, hogy az ész felül tud kerekedni az érzelmeken. Ez a nehezebb és sokak számára érthetetlenebb módszer. De éppen ezért ezé a Jövő! A Jövő sértett embere értelmére hallgat (figyelem,, nem spekulációra, mint az önámító önkritika esetében! J A modern ember értelme nem megtorlást, vagy feledést keres, hanem kiutat. És ez nem más, mint a sértegető fél személyének objektív felmérése. Ne ijedjünk meg e kifejezéstől. A sértő fél nem mindig és nem állandóan sértett bennünket, valamiféle kapcsolatban álltunk vele, viszonyunk hozzá nemcsak érzelmi volt. Lehet, hogy munkatársunk, felettesünk, szomszédunk, családtagunk, ismerősünk vagy barátunk az illető. És itt fel kell mérnünk a hozzá fűződő kapcsolatunkat, és ezt kell hozzámérnünk a kapott pofonhoz, vagy sértéshez. Számos gyakorlati példát sorolhatnék fel, hogy ezt a módszert a modern emberek mily nagy számban követik már ma is. Környezetünkben is találunk olyanokat, akiknél a pillanatnyi, bármilyen súlyos, sérelem fölött győzedelmeskedett például az, hogy kénytelenek egy irodában, egy munkahelyen dolgozni és egyszerűen objektív körülményeik miatt nem tarthatnak örök haragot. A családtagok a gyerekekre, házasságuk múltjára, gazdasági helyzetükre való tekintettel békülnek ki. A szomszédok az elviselhetetlen „haragszomrádot" egyszerűen azért függesztik föl, mert tudják, egykönnyen nem költözhetnek el egymás mellől (a mai lakásviszonyok ls közrejátszanak itt). Kis Illemtanunk, ha másra nem, talán arra fölhívta a figyelmet, hogy a modern ember a létét, másokkal való kapcsolatát meghatározó objektív körülmények alapján uralja mérgének, dühének, sértődöttségének hosszát. Ezt teszi a modern ember. A maradi kitart Indulatai rabságában. P

ersze, ha a másik fél megelégszik formális önkritikával — az már az ő baja. Képmutató — mint azt az előbbiekben bemutattuk — bárki tud lenni, ha csak egy kicsit akar. De ez nem méltó korunk emberéhez. VILCSEK GÉZA