Új Szó, 1968. szeptember (21. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-21 / 261. szám, szombat

» \ nternocionolisto kötelesség tegnap és mo ., r M m 1963. r. 21. A szomszédos országok sajtójában látott nap­világot ez a megállapítás: Csak el kell olvasni a lapokat, a távirati jelentéseket, hogy lássuk ' annak az állapotnak minden irrealitását, amely­ben a politikai naivság éppúgy szerepet kap, mint a jobboldal nagyon is tudatos, nagyon is kiszámított taktikája. Természetesen a csehszlovák eseményekről van szó. Az olvasó ebből nyilván azt szűrheti le, hogy míg a jobboldal tudatosan, nagyon is meg­fontoltan cselekszik, addig a kommunisták nai­van szemlélik az eseményeket, köztük bizonyára a jobboldal tevékenységét is. A történelmi igazság kedvéért érdemes meg­említeni, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása óta gazdag tapasztalatokat szerzett a jobboldali pártokkal vívott parlamenti és ille­gális harcban, és a politikai naivitással megbé­lyegzett kommunisták nem január után kezdték gyűjteni a politikai harc tapasztalatait... B MIÉRT NEM ELŐBB? A múlt év decemberéig köztársaságunkban a Novotný-vezetés olyan légkört teremtett, amely kimerítette a politikai terror fogalmát. Sajnos, nemcsak a jobboldal maradványaival, hanem a párt többségével szemben is. Olyan politikai gya­korlatot honosított meg, amely a szocializmus nagy eszméjének lejáratását jelentette. Csorbát ejtett a párt tekintélyén, súrlódási le­iületeket idézett elő az egyes szociális csoportok, nemzetek és nemzedékek között, és táptalajt te­remtett a szocialista-ellenes elemek számára ... mondta erről Alexander Dubček szep­tember 14-én elhangzott tv-beszédében. Nem volt ez titok a testvérpártok előtt sem. Nem feltételezhető, hogy a külföldön most je­lentkező ideológusok, a politikában jártas toll­forgatók ezt a tényt és az ebben rejlő veszélyt már akkor ne látták volna. De miért nem figyel­meztettek éppen erre a veszélyre? Főképp az 1956-os szomorú, tragikus magyarországi tapasz­talatok után, amelyből a magyar elvtársak és a kommunista világmozgalom félreérthetetlenül le­vonhatta a kellő elméleti és gyakorlati következ­tetéseket. 1956 után azonban tizenkét év elteltével sem érezte senki internacionalista kötelességének a Novotný-vezetésben rejlő veszély okainak, gyö­kereinek felszámolását. Sőt, az a Novotný, aki a szocializmust lejáratta, a testvérpártok veze­tőinek bizalmát élvezte. Ez is egyik előfeltétele volt annak, hogy tisztségében oly hosszú ideig biztonságban érezhette magát. • KÉTFRONTOS HARC Tavaly ősszel a szektás vezetés hibái politi­kai válságban csúcsosodtak ki. Kialakult a párt­vezetésben az a csoport, amely az eszme tiszta­ságát, a párt érdekeit, a szocializmus jövőjét tartva szem előtt, szembeszállt a hibás vezetés­sel. Szűkebb körökben akkor is fel tudták mérni e vállalkozás kockázatát. Igaz törekvésükkel egy olyan csoport állt szemben, amelynek kezében összpontosultak a hatalmi eszközök. Nyílt titok az is, hogy a decemberi és januári eszmei viták kulisszái mögül a hadsereg és az államrendőr ség sem hiányzott, és igénybevételüket csak az erőviszonyok gyors eltolódása tette lehetetlen­né. A hibák felszámolásának folyamatában rejlő nehézségeket az új vezetés mások figyelmezte­tése nélkül is felmérte. A baloldal potenciális veszélyt jelentett, mert a múlt hibáiért felelős képviselők kezében — alacsonyabb vagy felsőbb fokon — még tisztségek és az ebből adódó ha­talom összpontosultak, ami akadályozhatta a ki­bontakozást. A demokratizálódás folyamatában kétségtele­nül a jobboldal is lehetőséget sejtett és erőt gyűjtött, formálódott. Ezt a tényt annak ellenére se becsülte le senki, hogy a szocializmus ellen­ségeinek bázisa köztársaságunkban a szocialista építés folyamatában lényegesen leszűkült. A párt­vezetés tisztán látta, hogy eredményre csak a kétfrontos harc vezethet. A májusi plénum is ezt bizonyította. Bonyolult helyzet alakult ki. A pártvezetés a múlt hibáinak orvoslásával párhuzamban olyan politikai rendszer kialakítását tűzte programra, amely nem csupán kinyilatkoztatásokban, nem csak hatalmi eszközökkel, hanem a valóságban ls biztosítja a párt tényleges vezető szerepét tár­sadalmunkban. Olyan társadalmi mechanizmus létrehozásán fáradozott, amely az osztálykerete­ken belül is széles körű demokráciát biztosít és kizárja a múlt torzulásainak ismétlődését. Csak így rehabilitálhatta a párt politikáját és csak így tömöríthette maga köré a széles néptö­megeket. m VÁLSÁGOS POLITIKAI PROGRAM E folyamat mélyen szocialista jellegéről és tartalmáról a csehszlovák helyzet igazi Ismerői­nek a legkisebb kétségük se támadhatott. A ki­vitelezésben, a módszerekben, a részletmegoldá­sokban sok minden tisztázásra várt még. Szél­sőséges jelenségek is akadtak, de sohasem ké­pezték a január utáni politika részét és megma­radtak a nagy folyamat perifériáján. Ha az esz­mei, politikai eszközök ezek veszélyét nem tud­ták volna elhárítani, a hatalom eszközei is a párt kezében voltak. Éppen augusztus második felében kellett volna törvényes intézkedésekot foganatosítani (a CSKP KB plénumán és a Nem­zetgyűlés tervezett ülésén) a szocialista-ellenes Jelenségek felszámolására. Zdenék Mlynáf elvtárs, a CSKP KB tit­kárának szavait idézve: A kommunista párt, a kormány és a Nemzett Front világos politikai programot tűzött ki és meghatározta a politikai lépéseket is. A készülő Intézkedéseket azonban határainkon túl megkésetteknek vélték és haté­konyságukat kétségbe vonták. Pártunkat, országunkat az augusztus 21-1 ese­mények váratlanul érték. Kár lenne tagadni, a tények előtt értetlenül álltak a régi, edzett párt­tagok is. De nem volt Idő elméleti vitákra, szem­pontok tisztázására. Cselekedni kellett, bár ideiglenesen a központi irányítás is megszakadt. A pártszervek és szervezetek ennek ellenére az egész ország területén irányították az életet. Nem estek szét, mint a nehéz helyzetbe került, táfékozódását vesztett párt esetében ez termé­szetszerű lett volna, és amint erre más párt esetében már példa is volt. Ezzel szemben a pártszervezetek megszilárdultak, amit a felette bonyolult helyzetben kifejtett céltudatos, a szo­cialista építést szavatoló tevékenységük mellett az is tanúsít, hogy éppen a legnehezebb napok­ban új, fiatal tagok jelentkeztek a pártba. Nem elszórtan és nem toborzás eredményeképpen ... • INDOKOLATLAN TÜRELMETLENSÉG A párt augusztus 21. előtt is tudta, mit akar. Ma is tudja. Az új körülmények szabta korlátok között folytatja a Januárban megkezdett utat. A szándékok néha realitásokba ütköznek, de a kijelölt út célja ma is világos. Az országot kemény politikai harcokban, meg­próbáltatásokban edzett párt vezeti, amelyet az ország népének túlnyomó többsége követ. Ez a legjobb biztosíték arra, hogy mint a múltban számtalanszor, e most kialakult nagyon nehéz helyzetből is megtalálja a kivezető utat. Nehéz problémáink megoldásának sürgetése a szomszédos szocialista országok sajtójában napi téma. Elhangzik sok tanács, rosszallás, néha szemrehányás is. Szükséges leszögezni, hogy a türelmetlenséget nem indokolja semmi. Egy olyan helyzetből kell kiutat keresnünk, amelyet nem mi idéztünk elő. Ezzel kapcsolatban érde­mes idézni Zdenék Mlynár elvtársnak, a CSKP KB elnökségi tagjának és titkárának e hő 13-án elhangzott tv-beszédéből: Szeretném megismételni: nem hiszem, hogy azoknak a prob­lémáknak rendezéséhez, amelyek nálunk voltak, pont az a megoldás vezetett, amit napjainkban átélünk, nem hiszem, hogy ez a megoldás volt az egyedül lehetséges és helyes, azt se állítom, hogy nem idézett elő túl sok problémát... m TÖBB REALITÁST Ebből a helyzetből nem segíti a kibontakozást a szomszédos országok sajtójában megjelenő számos, hitelt nélkülöző hír és megállapítás, a tények gyakori elferdítése. Számunkra kínos a csehszlovák sajtóban csaknem naponta közölt hiteles cáfolatok olvasása. Ide sorolhatnánk az ellenforradalmárok fegyverraktárairól terjesztett alaptalan híreket (csaknem minden esetben a népi milícia fegyvereiről volt szó) és ide kíván­koznak a hivatalos szervek dokumentumaiból, párt- és állami vezetőink beszédeiből a saját állításaik alátámasztására tendenciózusan kisza­kított idézetek, amelyek az igazságnak csak egyik oldalát világítják meg, ugyanakkor Jogot formálnak mások kioktatására. De visszásán hat­nak azok a „helyszíni riportocskák" is, amelyek­ben sehol nem szerepelnek nevek, s annál ha­misabban hangzanak a névtelen szereplők szá­jába adott vélemények, megállapítások. A valóság tudatos elferdítése, féligazságok és ellenőrizetlen adatokra épülő megállapítások, következtetések nem segíthetik elő egymás köl­csönös megértését. Az ilyen módszereket a szo­cialista sajtó és újságíró számára méltóságon alulinak, a moszkvai egyezményekkel összeférhe­tetlennek minősítjük, ami nem járulhat hozzá országaink, pártjaink kölcsönös kapcsolatainak normalizálásához. ZSILKA LASZLO Ezt láttam Kissé szomorkás, őszi délelőtt. Bratis­lavában, a Stúr utcán öreg nénike bal­lag nehézkesen, két kezében teli kosár­ral. Szegény szüle, alig bírja a terhet. A cukrászdával szemben megáll az út­testen, félénken néz fobbra-balra, fél át­menni, mert hogyan is bírna átmenni a forgalmas úttesten, ahol autó autót ker­get. és akkor lassú léptekkel közeledik a „hármas" — egy rendőr, egy katona, egy milicista. Egy pillanatig nézik a né­nit, aztán mellé lépnek. Az egyik az egyik, a másik a másik kosarat veszi ki a kezéből, a milicista meg szép gyengé­den, amolyan fiúi szeretettel megfogja, és elindulnak a túlsó oldalra; ők hár­man, meg az öreg életben, gondban fá­radt, hajlott hátú nénike ... P. GY. .... .. a, á A szímói EFSZ és HNB /érsekújvári járás1 a napokban úf szövetkezeti klubot avatott. Az épület több mint kétmillió ko­ronába került. Kulturális rendezvények bemutatására, szakkö­rök működésére, szórakozásra alkalmas. (Emil Biščo felv.) • ö 1968. szeptember 20-án adták át a rimaszombati járás Hubó községében a jednota új épületét, melyben üzlethelyiség és vendéglő is van. A falu dolgozói már régen követelték egy higiénikusabb üzlethelyiséget. A helyi nemzeti bizottság veze­tőinek sok gondot okozott a probléma. A Jednota rimaszom­bati igazgatósága azt a javaslatot tette a község vezetőinek, építsék fel az épületet, melyet aztán a Jednota járási vezető­sége megvásárol töliik. A hub ói HNB elfogadta a javaslatot és az EFSZ-szel karöltve hitelt vettek fel az építkezésre. A munkát f. évi március 28-án kezdték meg és jó munkaszerve­zéssel már el is készültek. A nagyszerű eredményt a falu dol­gozóinak összefogása eredmény ezre. (Lukács Béla, Tornaija) A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM JAVASLATA Hathatós segítség újházasoknak Nem takarékoskodik a fiatalság a gyerek? Miért nem kell Ismert tény, hogy Csehszlo­vákiában nagyon lassú a popu­lációs folyamat. Különösen a cseh országrészekben, ahol egy házasságra 1,9 gyermek esik. Ez az ország lakossága számá­nak csökkenéséhez vezet. És ez mindenképpen elgondolkoz­tató. Okát természetesen sok mindenben kereshetjük, de el­sősorban is anyagi tényezőkre vezethető vissza. Mindenekelőtt a nagy lakáshiány kerékkötője a népszaporodás meggyorsulá­sának. Az ifjú házasoknak csak mintegy 12 százaléka lakik mindjárt a házasságkötés után önálló lakásban. A városi fiata­loknak a 75, a falusiaknak pe­dig nem kevesebb, mint a 90 százaléka a szülök „nyakán", vagyis a szülői házban marad a házasságkötés után. A fiata­lok a lakásszerzésnek csupán két lehetőségét látják: a lakás­szövetkezetbe való belépést, il­letve a házépítést. Ehhez vi­szont pénzre van szükségük. Ugyancsak nagy kiadást jelent a lakásberendezés megszerzése is. így a fiatalok a házasság­kötés után nehéz anyagi hely­zetbe kerülnek. Sokan néhány évre el is adósodnak, ezért óvakodnak a családalapítástól. A házasságkötést megelőzően csak nagyon kevés fiatal ta­karékoskodik. A városi fiatalok kétharmada, a falusiaknak pe­dig több mint a fele egyáltalán nem rendelkezik megtakarított pénzzel. Még az országos vi­szonylatban legjobb eredménye­ket elérő kelet-csehországi ke­rületben is átlagosan csupán 1900 koronát takarítanak meg házasságkötés előtt a fiatalok. Mindenképpen helyeselhetjük tehát, hogy a kormány legutób­bi ülésén foglalkozott a pénz­ügyminisztérium javaslatával, mely szerint az ifjú házasok­nak állami hozzájárulásos köl­csönt vezetnek be, továbbá meg­szervezik számukra a jutalom­takarékoskodást. A 16—27 éves fiatalok, ha jelentkeznek rendszeres Juta­lomtakarékoskodásra, a rendes 2 százalékos kamaton kívül — 5 év után — egyszeri jutalom­ban ls részesülnek. A jutalom 500 korona, havi 100 korona után. Havi 200 korona megta­karítása után 1000, havi 300 korona után pedig 1500 korona a jutalom. Így a megtakarított pénzre tulajdonképpen több mint 5 százalékos kamat jut. Az állami hozzájárulásos köl-j csönnek — melyet lakás és la­kásberendezés vásárlására fog­nak adni — az lesz az előnye, hogy minden gyerek születése után az összeg bizonyos részét leírják. A kölcsönt az állami takarékpénztár fogja adni. Fel­tétel, hogy a házastársak egyi­ke ne legyen idősebb harminc évnél. Főiskolások esetében 35 évnél. A kölcsön összege nem haladhatja meg a 30 000 koro­nát. Ebből lakásbeszerzésre (2,5 százalékos kamatláb mellett) 15 000 korona fordítható, az ösz­szeg másik felét (ennek a ka­matlába 3 százalékos) a be­rendezésre adják. A törlesztés határideje 10 év lesz. Az ilyen előnyös kölcsönön kívül ugyan­az a házaspár más kölcsönt nem vehet fel. A kölcsön bevezetése felte­hetően csökkenti majd a gyer­mektelen családok számát. Az első és a második gyermek megszületése esetén ugyanis a kölcsön összegéből leírnak 6— 6 százalékot. A harmadik és a negyedik gyermek megszületé­sekor az állam megfizeti a ta­karékpénztárnak az eredeti köl­csön összegének egyötödét. Az állam az ilyen előnyös kölcsönökre előreláthatólag évente kb. 300 millió koronát fordít majd. Az 1989-es évre szóló költségvetés egyelőre nem számol ezzel a tétellel, de a kormány meghagyta a Pénz­ügyminisztériumnak, hogy amennyiben a gazdasági hely­zet lehetővé teszi, 1969-re szó­ló költségvetési javaslatában számoljon vele. IfülöpJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom