Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-09 / 219. szám, péntek

Előrelépés a gazdasági reform útján A KORMÁNY 1969. ÉVI GAZDASÁGI IRÁNYELVEI A kormány a napokban jóváhagyta az 1969. évre szóló gazdasági irányelveket, amelyek keretet szabnak a vállalatok jövő évi tevékenységének. Az irányelvek teljes szövegét a Hospodárske noviny mai száma közli. A kormánynak ezt az intézkedését az alábbiakban röviden ismertetjük. Az 1969. évi gazdasági irányelvek Jellege nem egyenlő a korábbi éves tervek jellegével. Nem kötelező Irányszámok, amelyek szerint a vállalatoknak el kellene készíteniük terveiket. Ellenkezőleg, a központ csak a Jövő év elején kér majd tájékoztatást a vállalati tervekről. Az irányelvek tehát a népgazdaságnak a központ által feltételezett fejlődését fejezik ki és arra szolgálnak, hogy a vállalatok jövő évi tevékenységét bizonyos irányba tereljék. A gazdasági irányelvek eme jellege előrelépést jelent gazdasági reformunk útján. A nemzeti jövedelem képzése és felhasználása A gazdasági irányelvek a nemzeti jövedelem további nagyméretű növekedését helyezik kilátásba, mégpedig a termelés és a munkatermelékenység jelentős növekedése, valamint a termelői fogyasztás csökkentése alapján. Első helyen szerepel az életszínvonal gyors fejleszyíse, noha ennek biztosítása nem lesz könnyű dolog. 1969-re a jövedelmek nagyon gyors növekedésével számolunk. 1967-ben a jövedelmek 12 milliárd koronával növekedtek, 1968-ban előreláthatólag 16—17 milliárd koronával, 1969-ben pedig már 19—20 milliárd koronával növekednek. Ez a hatalmas növekedés azonban elsősorban nem a bérekhez fűződik. Az átlagbérnövekedés körülbelül olyan lesz, mint az idei. Ugrásszerűen megnövekednek azonban a társadalombiitosításból származó jövedelmek. Ezek a jövedelmek mintegy 6 milliárd koronával növekednek a jövő évben (1967-ben a növekedés csak 1 milliárd korona volt). Rendkívüli összeget, mintegy 3,5 milliárd koronát tesz ki a rehabilitációval kapcsolatos kártérítés is. Mindezt számításba véve a kiskereskedelmi forgalomnak több mint 10 százalékkal kellene növekednie. Ilyen növekedést a köztársaság még nem élt meg, s ez természetesen gondot okoz. A belső piacra történő szállítások a jövő évben körülbelül 10 milliárd koronával növekednek, tehát ugyanilyen összegre jelenleg még nincs fedezet A kormány ezért további intézkedéseket dolgozott ki, amelyek lehetővé tennők ennek az összegnek a fedezéséi áruval és a lakosság más kiadásaival. Fokozni kívánja a közszükségleti cikkek behozatalát, állampolgáraink nagyobb méretű külföldre utazását, a lakásépítést, az autó- és motorkerékpáreladást. A gazdasági irányelvek a kiskereskedelmi árak mérsékelt emelkedésével számolnak, de úgy, hogy biztosítva legyen a reálbérek 2,5—3 százalékos növekedése. A nominálbérek népgazdasági méretben mintegy 5 százalékkal növekednek. Az ipari keresetekhez viszonyítva gyorsabb lesz a bérnövekedés a közlekedésben, az Iskolaügyben, az egészségügyben, a kereskedelemben és a tudományos kutatásban. A vasúti közlekedésben az átlagkereset 1967-hez viszonyítva 26 százalékkal növekszik. Az átlagbér Jelentős növekedésére kerül sor a városi közlekedésben, a távközlésben, a közszükségleti és élelmiszeriparban. A bruttó beruházások arányának stagnálása mellett csökkennek a beruházások a bányaiparban, a kohászatban, a gépiparban és az energetikai iparban, viszont jelentősen növekednek a közszükségleti iparban, az építőanyagiparban, az élelmiszeriparban és a terciáris szférában. Változások a külkereskedelemben A népgazdaság legérzékenyebb pontja a jövő évben is a külkereskedelem lesz. Fokozni kívánjuk a behozatalt a szocialista országokból, sőt odáig akarunk menni, hogy engedélyezzük ezen országok árainak közvetlen eladását a mi piacunkon, a termelés és a kereskedelem hazai feltételei mellett, igazán érdekünk, hogy élénkítsük a kölcsönős árucserét, gazdagítsuk a választékot és termelésünket egy egészséges versengés nyomásának tegyük ki. Külkereskedelmi rendszerünkben jelentős változásokra kerül sor. Ezek célja, hogy reálisabb árfolyamot alakítsunk ki, visszaszorítsuk a ráfizetéses kivitelt, ösztönözzük a tőkésországokba történő kivitelt és megtegyük az első lépést a devizapiac létrehozásához. Újonnan állapítjuk meg a belső újratermelési árkiegyenlitést. Ez azt jelenti, hogy a dollár színvonalát 31 koronában állapítjuk meg, ami esetenként 34 koronára növelhető. Tekintettel arra, hogy az árlevonások helyett fix elvonásokat alkalmazunk az 1967-es év bázisán, az elvonások növekménye a vállalatoknál marad, ami jelentősen ösztönözhet a gazdaságos kivitel fokozására. Azoknál a szállítmányoknál, ahol a dollár kitermelése meghaladja a 34 koronát, az árpótlék összegét 20 százalékkal csökkentik. Tudatosítjuk, hogy ez kétélű dolog: egyfelől a ráfizetéses kivitel visszaszorítására irányul, másfelől azonban a kivitel csökkenését eredményezheti. Ezért a bank célirányos hiteleket fog nyújtani a vállalatoknak — devizahitelt is —, hogy változást hajthassanak végre a gyártási programban. A devizapiacot illetően meg szeretnénk tenni az első lépést a fellazítás irányában. Természetesen ez nem valósítható meg minden valutánál egyszerre. Teljesen szabaddá tesszük a devizapiacot a rubel-klirlngben, részben fellazítjuk a klíringet egyes gazdaságilag kevésbé fejlett országok viszonylatában, azonban jelentős kötöttség marad a szabadon beváltható valutáknál. Az új abban van, hogy az egész devizagazdálkodást a bank veszi át. El szeretnénk érni, hogy legalább némi teret biztosítsunk a szabad devizaeladásnak a szabadon beváltható valuták esetében is. A tapasztalatok alapján azután bővítenénk 'ezt a piacot is. A vállalatok pénzeszközei Vállalataink pénzhelyzete jó, sőt esetenként túl jó. Ha a vállalatok a pénzt megérdemelten szerezték, akkor rendben van. Egyes vállalatok pénzhelyzetének javulása azonban nem volt mindig egyenes arányban érdemeikkel. Ez a tényleges inflációs helyzet ellentétben van a gazdaságosság elveivel, a távlati strukturális változásokkal. Ez a helyzet semlegesíti a központnak a pénzpiac szabályozására irányuló különböző pénzügyi intézkedéseit. Ezért az 1969. évre olyan intézkedéseket javasolnak, amelyek módosítanák a vállalatok pénzügyi helyzetét és növelnék a költségvetés bevételi forrásait. A 45 százalékos nyereségadóra és az 5 százalékot meghaladó átlagbérnövekedés megadóztatására gondolunk. Tudatában vagyunk persze annak, hogy a közszükségleti ipart, az élelmiszeripart és az építőanyag-ipart Illetően engedményeket kell alkalmaznunk. Ezeket az intézkedéseket a Nemzetgyűlésnek kell jóváhagynia. A vállalatok pénzhelyzetébe némileg beleszólnak az ármódosítások is. 1969re az árak jelentős fellazításával számolunk. Az árakat a konkrét piaci feltételekhez idomítjuk. Emelkedik az építőanyagok ára és a vasúti teherszállítás tarifája. Az árak tekintetében előnyben részesülnek az építőipari munkálatok a lakásépítésben, ide értve a főiskolai kollégiumokat is. Ezek az Intézkedések a piac szerepének megerősítését, az építőanyag-ipar fejlesztését, a lakásépítés fokozását és a vasúti közlekedés lemaradásának felszámolását szolgálják. Az 1969. évi gazdasági irányelvek a gazdasági problémák megoldására Irányulnak. A jövő évben azonban e problémákat nem oldhatjuk meg, mindöszsze bizonyos előrehaladást érhetünk el ezen az úton. A cél az, hogy jobb gazdálkodásra ösztönözzünk, mert ez az egyedüli feltétele a gazdasági bajok orvoslásának. Az iskolai testnevelés védelmében 1968. VIII. 9. Kétségtelen, hogy a sport a mai életnek szükséges eleme, amely ellensúlyozza a modern életmód terheléseit. Csak a sport révén tudja az ember megőrizni fizikai és lelki egyensúlyát, amelyet az Iparosodás, a városiasodás és a technikai fejlődés következményei fenyegetnek. Korunk legnagyobb nemzetközi kulturális, tudományos és művészeti szervezete, az UNESCO ls számol ezzel a valósággal. Nyolc évvel ezelőtt életre hívta s Testnevelési és Sport Világtanácsot, hogy egybehangolja a különféle, nemzetközi, országos, testnevelési és sportszervezetek munkáját. A sporttal foglalkozó tudományos dolgozók előtt világos, hogy a sport a jövőben még nagyobb szerepet fog játszani az emberiség fejlődésében és a társadalom életében. Mialatt az említett nemzetközi szervezet azon fáradozik, hogy a sportot összhangba hozza a modern életforma követelményeivel, mialatt a világ minden valanfltevaló fejlett országában nagy gondot fordítanak a testnevelésre, nálunk az iskolaügyi miniszter júliusban bejelentette, hogy az ötnapos tanítási hét bevezetésével egy órára csökkentik a kötelező testnevelést az általános középiskolákban. Ez a Javaslat, melyet a kormány még nem hagyott jóvá, de az új tantervben már szerepel, az elmúlt esztendők direktív irányítási rendszerét juttatja eszünkbe. Az Iskolaügyi Minisztérium odáig ment, hogy ki sem kérte a gyakorlati szakemberek és a testnevelők véleményét a kérdést illetően. Vagyis kikérte egy Június folyamán megrendezett összejövetelen, amelyen az iskolai testnevelés kerületi tanfelügyelői, a Nemzetvédelmi Minisztérium képviselői és több szakember vett részt. Az említettek részéről a válasz egyöntetűen negatív volt. Azt a kívánságukat tolmácsolták az Iskolaügyi Minisztérium képviselőjének, hogy az Illetékes szervek a legmagasabb szinten tárgyaljanak az iskolai testnevelésről. Mindmáig nem jött létre azonban ilyen tanácskozás. Azért ls csodálkozunk, mert a „csehszlovák tavasz" után olyan intézkedést akarnak életbe léptetni, amelyről minden józan gondolkodású ember tudja, hogy ellenkezik a logikával. Mindenki előtt világos, hogy a sport az iskolákon az ifjúság formálásának kivételes eszköze, mert a testnevelés azok közé a ritka tevékenységek közé tartozik, amelyeknél egyidejűleg van szükség a test, a szellem és az akaraterő kifejtésére. Ha a szocialista neveléstudomány a szocialista nevelés egyik alapvető tényezőjének tartja a testnevelést (márpedig ez Így van), akkor nehezen érthetünk egyet azzal, hogy a legfelsőbb iskolai szerv úgy tekintsen a testnevelésre, mint egy tantárgyra, amelyet ugyan elméletileg a többi tantárgyakkal egyenrangúnak tart, de a valóságban lebecsül, nem értékel. Pedig nincs is szükség mélyebb elemzésre, hogy igazán megértsük, elismerjük a testnevelés vitathatatlan létjogosultságát iskoláinkon. A testnevelés nem olyan tantárgy, amely tovább terhelné a tanulók agyát, ellenkezőleg, a többi szellemi tantárgy ellensúlyozását szolgálja, a szellemi erő gyors regenerációját és a pszichikai feloldást teszi lehetővé. Ennek bizonyítására segítségül hívhatnánk Komenskýt ls, aki minden Jelentősebb pedagógiai munkájában elismeri az iskolai testnevelés létjogosultságát és fontosságát. Minden nemzet azt akarja, hogy egészséges, erős, edzett fiatal nemzedék nevelkedjék fel, amely képes majd a mostaninál is nagyobb feladatok megvalósítására. Ezt akarják az USA-ban, a Szovjetunióban, Franciaországban és a két Németországban is. És ezekben az államokban tesznek is valamit ennek érdekében. Franciaországban például heti 6 órában kötelező a testnevelés az Iskolákon. Nem félnek attól, hogy ez a tanulók „szellemi degenerációjához" vezet, amint azt a testnevelés „jóakarói" —, akik írtóznak mindenféle mozgástól — előszeretettel hangoztatják. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy 6 óra legyen nálunk a kötelező iskolai testnevelés. Nem. De az már mégis elgondolkoztató, hogy Csehszlovákia világviszonylatban azok között az államok között foglal helyet, ahol legkevesebb a kötelező iskolai testnevelés. Egy szinten vagyunk a legelmaradottabb országokkal, Peruval, Libériával és Thaifölddel. És úgy látszik, a felelős iskolai szervek „jóvoltából" meg is „előzzük" őket. Azzal' argumentálni, hogy a tanulók majd a szabad szombatokon önként fognak sportolni, őszintén szólva, ez több mint naivság; mert éppen azok, akiknek legnagyobb szükségük lenne a mozgásra (ezek alkotják a tanulók többségét, főleg a lányok) húzódozni fognak a sportolástól, s kényszeríteni sem lehet őket, mert a részvétel „önkéntes". És ha már a tanítóknak is szabad szombatot akarunk, akkor kl fogja a tanulókat irányítani? Kapnak külön jutalmat a testnevelők? Újra csak azt szögezhetjük le, hogy érthetetlen számunkra az Iskolaügyi Minisztérium határozata. Egy óra kötelező Iskolai testnevelés majdnem egyenlő a nullával. S ennek „a nullának" beláthatatlan következményei lehetnek a tanulók, a fiatal nemzedék és a társadalom számára. TOMI VINCE Kisiparunk célja a szolgáltatások javítása Beszélgetés Gejza Župčan elvtárssal, a Losonci JNB iparügyi osztályának dolgozójával A szolgáltatások terén van mit javítani a losonci járásban is. A meglevő kisipari szövetkezetek és a szolgáltatóüzemek a kellő konkurrencia hiányában csak nehezen változtatnak megszokott munkamódszereiken, s a nem rentábilis ágazatokat, részlegeket felszámolják. Az üzem helyesen jár el, de mi lesz a lakossággal? Ezzel kapcsolatban tettünk fel néhány kérdést Župčan elvtársnak. • Vannak járásunkban kisiparosok? — A kisipart nálunk is felszámolták. Csupán kilenc idős. embernek hagyták meg az állandó iparengedélyt. Van köztük kertész, cipész, asztalos és köszörűs. • Az apróbb szolgáltatásokat kik végzik? — Az 1965-ben kiadott rendelet értelmében a csökkent munkaképességűeknek, a nyugdíjasoknak és a háztartásbelieknek a nemzeti bizottságok engedélyt adhatnak az egyes mesterségek űzésére. Az utóbbi időben, a munkaadó beleegyezésével, a munkaviszonyban levőknek ls. Jelenleg 72 mesterembernek van ilyen iparengedélye. Itt mindjárt meg kell mondanom, hogy az engedélyek kiadását csakis olyan községekben javasoltuk, amelyekben a szocialista szektor nem akarta, vagy nem tudta kielégíteni a lakosság igényeit. A leggyakoribb a fafűrészelés, mivel a tűzifa aprítására az üzemek nincsenek berendezkedve. Járásunkban több ilyen engedélyt adtunk ki, de a mesteremberek önszántukból visszaadták őket. • Mi ennek az oka? Elsősorban is az anyaghiány. Ugyanis a munkájukhoz szükséges árut, alkatrészt csak a kiskereskedelemtől vásárolhatják meg. Néha be kell utazniuk az egész kerületet, míg megtalálják azt, amit keresnek. Így aztán elmegy a kedvük az önálló munkától, arról nem ls beszélve, hogy így nem tudnak konkurrálnl a szolgáltató-, vagy más üzemekkel. Jő volna, ha a felsőbb szervek gondolnának egy központi üzlet létesítésére, amely esetleg utánvétellel ls megküldené a kért alkatrészeket. • Hogyan ügyelnek arra, hogy az engedéllyel dolgozó mesteremberek jó minőségű munkát végezzenek, megfelelő árért? — A minőségre eddig tudtommal nem érkezett panasz, talán azért nem, mert a legtöbb esetben javításról vau szó. Ami az árakat Illeti, azokat nehezebb ellenőrizni. Mi évente kétszer végzünk körutat, s megnézzük a bevételi blokkokat A munkát elvégző mesterember viszont csak akkor köteles nyugtát adni, ha azt a megrendelő kéri. • Egyszóval önálló kisiparos lényegében nincs is járásunkban? — Az említetteken kívül nincs. Az iparengedélyek gyakoribb kiadását valószínűleg az új törvény teszi majd lehetővé. A törvényjavaslat szerint az önálló kisiparos kölcsönt kaphat, tanulót tarthat, sőt adókedvezményben is részesülhet. Kőműves, ács, bádogo asztalos, festő és mázoló — tehát olyan mesteremberek, akiknek munkája egymással kapcsolatban van — társulhat is. A kisipar életrehívása bizonyára a szolgáltatások megjavítását szolgálja majd. • Van már érdeklődő az iparengedélyek iránt? — A párt akcióprogramjának megjelenése után két pék fordult hozzánk ilyen kéréssel. Egyelőre eltanácsoltuk őkdt. Ha a törvény megjelenik, kérésüket teljesítjük, s talán akkorra létrejön az ipartestület is, amely a kisiparosok érdekszervezete lesz. EJ A losonci járásban milyen ágazatban volna leginkább szükség kisiparosokra? — Autószerelőkre. Bár több szerviz tevékenykedik járásunkban, rugalmasságukkal nem lehetünk elégedettek. Itt azonban a pótalkatrészhiány okoz majd gondot. NÉMEM- JÁNOS