Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-07 / 217. szám, szerda

A CSEMADOK KB VI. ülésének határozata A CSEMADOK KB az 1968. augusztus 3-án tartott VI. ülésén megtárgyalta hazánk belpolitikai helyzetének alakulását az elmúlt időszakban, valamint a CSEMADOK KB elnökségének és vezetőinek e kérdésekben kifejtett álláspontját, melyekkel teljes mértékben egyetértett. A KB megtárgyalta az elnökségnek a nemzetiségek államjogi helyzete biztosítására kidolgozott alkotmánymódosító, valamint a nemzetiségekről szóló alkotmányerejű tőrvényjavaslatát s egyetértett azokkal. A KB meghallgatta az elnökség tagjainak beszámolóját arról a tanácskozásról, amely Andrej Klokoč elvtársnál, az SZNT elnökénél folyt le 1968. július 30-án. E tanácskozáson történt kétoldali megállapodás alapján a CSEMADOK KB elnöksége elkészítette javaslatát az SZNT elnöksége melletti nemzetiségi titkárság megalakítására, annak munkatartalmúra és hatáskörére. Továbbá a Nemzetgyűlés 24. ülésszakán elfogadott törvény 6. § következtében kibővülő SZNT-be a százalékaránynak megfelelően további 7 magyar nemzetiségű képviselő megválasztására tett javaslatot. A CSEMADOK Központi Bizottsága tudomásul vette és hasznosnak minősítette e tárgyalásokat és az elnökség javaslatalt teljes egészében jóváhagyta. A KB hosszú vita után alapos és megfontolt mérlegelés alapján egyhangúlag úgy döntött, hogy megváltoztatja 1968. június 9. határozatának a CSEMADOK V. rendkívüli országos közgyűlésének, járási konferenciáinak, valamint a helyi szervezetek küldöttválasztó rendkívüli taggyűlésének megállapított időpontjait. A KB úgy határozott, hogy a helyi szervezetek küldöttválasztó rendkívüli taggyűléseit a helyi szervezetek vezetőségei 1968. szeptember 15-től október 15-ig hívják öszsze. A járási konferenciák ős az V. rendkívüli országos közgyűlés Időpontjáról a KB az 1968 szeptember első hetében tartandó ülésén dönt. A CSEMADOK Központi Bizottsága fokozott feladatai és a járások számának megnövekedése következtében (új járási titkárság keletkezett: Bratislavában, Nagykürtösön és Kassán), apparátusát egy KB titkárral növeli. A Központi Bizottság titkárául Varga Sándor elvtársat választotta. A KB határozatilag kimondta, hogy: — Szervezetünk magáévá teszi a CSKP megújhodási politikáját és teljesen azonosul a hazánkban január óta végbemenő demokratizálódási folyamattal. Meggyőződésünk, hogy ez a törekvés hazánk és minden polgárának javát, boldogulását szolgálja, és Csehszlovákiát a nemzetközi munkásmozgalom egységesítőjévé, erősítőjévé, a szocialista társadalmi rendszer szilárd védőjévé, a szocialista tábor országainak és a Szovjetuntónak erős szövetségesévé teszi. — Felhívással fordulunk a CSEMADOK minden szervéhez, szervezetéhez és tagjához, minden csehszlovákiai magyarhoz, hogy munkájával, helytállásával és tetteivel támogassa a CSKP KB akcióprogramjának megvalósítását. — A CSEMADOK KB örömmel üdvözli az alapszervezetek és járási bizottságok fokozott aktivitásét, a CSEMADOK KB-nak március 12. határozata melletti felsorakozását, a tagság gyarapítására tett igyekezetét és köszönti soraiban az új CSEMADOK-tagokat. — Felhívással fordulunk a szlovák és a cseh munkásokhoz, parasztokhoz, értelmiségiekhez, azonosuljanak javaslatainkkal, melyeknek célja a nemzetiségek államjogi helyzetének megoldásával és tényleges egyenjogúságának megteremtésével megszilárdítani hazánk egységét, elősegíteni a demokratizálódási folyamat teljes győzelmét, növelni szocialista társadalmi rendszerünk i nemzetközi vonzóerejét. Hisszük, hogy Csehszlovákia az egyenjogú polgárok, osztályok, nemzetek és nemzetiségek szabad hazája, a szocialista demokrácia országa lesz. A CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Megszüntetjük a rádióvétel zavarását? A tegnapi Večerní Praha azfcal a sokat vitatott kérdéssel foglalkozik: miért zavarjuk még mindig a Szabad Európa rádióadásait? A cikk — rövid viszszapillantásában — megemlíti, hogy az ENSZ közgyűlése még 1947-ben 110 szám alatt kiadott határozatában és a Koppenhágában 1948-ban aláírt Európai Rádiómegegyezés is elítélte az ellenséges propagandát. Az Egyesült Államok ezt az álláspontot nem tartotta tiszteletben és mintegy válaszképpen 1951-ben az NSZK területén felépítette a Szabad Európa Rádióállomást. Ettől kezdve a Szabad Európa mint afféle magánintézmény kezdett uszítani a szocialista államok ellen. Szerkesztőségeiben a kelet-európai államokból elmenekült kétes elemek dolgoznak. Az évek folyamán lényegesen kibővült a Szabad Európa műszaki felszerelése úgy, hogy például 1965ben már négy 250 kW-os adóállomással rendelkezett, melyeknek teljesítményét állítólag még az idén 500 kW-ra növelik. Hazánkban a kormány határozata alapján 1954-ben kezdtünk védekezni a Szabad Európa ellen. A csehszlovák küldöttség az ENSZ közgyűlésén többször követelte, hagyják abba a kapitalista államok a rendszerünk elleni rádió útján történő uszításaikat. Noha a közgyűlés felszólította az államokat az 1947-ben hozott határozat tiszteletben tartására, igyekezetét nem koronázta siker. Süket fülekre talált. Csupán 1961-ben engedett e követelménynek néhány nyugati állam — például Luxemburg és Kanada —, s ezért ezeknek az államoknak az adásalt többé nem is zavarjuk. 1964-ben és 1965-ben a többi nyugati állam is, mint például a BBC, az Amerika Hangja, Róma és Párizs is megszűntek adásaikban ellenünk uszítani. Ma már csupán a Szabad Európát zavarjuk, mely adásaival továbbra is beavatkozik belügyeinkbe. Megújhodási folyamatunk során azonban bebizonyosodott, hogy népeink egységesen sorakoznak fel új vezetőségünk köré, s ezért a Belügyminisztérium akcióprogramjában kilátásba helyezi ennek a rádió útján történő védekezésünknek a beszüntetését is. A Javaslatról végérvényesen a csehszlovák kormány lesz hivatott dönteni. — km — KÖZBENJÁRTUNK Kicserélték a zenekart Lapunk július 7-i számában közöltük az alábbi bírálatot: „Az elmúlt napokban osztrák kollégáim látogattak meg. A Pozsonytól alig 25 km-re rekvő körtvélyesi Kormorán csárdába vittem őket szórakozni. Barátaim nem győzték dicsérni a táj szépségét, és a kedvük szemmel láthatólag csak fokozódott, amikor a hangulatos csárdában pillanatokon belül hozták az ízes falatokat. Már-már azt hittem, hogy a jó hangulatot semmi sem ronthatja el, amikor a zenészek j.3ttek a dobogóra és játszani kezdtek. Hamis játékuk azonban mindent elrontott. Amikor már jócskán a borospoharak fenekére néztek (a zenészek!), egymásközt viccelődve, nevetgélve szólaltatták hangszereiket ... Feltesszük a kérdést, vajon nem volna-e jobb, ha a jó kiszolgálással a zene is szinkronban volna." Cikkünkre a Ounaszerdahelyi Művelődési Ház vezetősége válaszában egyebek közt ezt írja: „A bírálat indokolt. A csárda vezetősége csak próbaidőre vette fel a zenekart s időközben — mivel nem felelt meg — már el is bocsátotta. Ma már új zenekar szórakoztatja a vendégeket." Nemcsak öröm, gond is VAJON MIT ÍRNAK A MAI LAľOK! (né) Aratlak a fotoriport eiek (

ČSTK J — A bratislavai találkozón részt vevő fotoripoi'terek több száz felvételt készítettek a történelmi jelentőségű találkozóról, és a felvételek közül a 170 legkifejezőbb felvételt választották ki. Ezek közül 50 képet képtávíró útján egyidőben kaptak meg a hazai, valamint a moszkvai, a varsói, a budapesti, a szófiai és a berlini szerkesztőségek. Az 1965 157. számú kormányhatározat alapján hazánkban 1970. december 1-én népszámlálás lesz. Ezt a jelentős eseményt próbanépszámlálás előzi ineg. mégpedig 1968. december 3-án a nyugatcsehországi kerületben fekvő Rukyeanyban és Kelet-Szlovákiában Kassán. A népszámlálást az Allaini Statisztikai Hivatal szervezi čs a nemzeti bizottságok hajtják végre. A népszámlálás új, kiegészített képet nyújt majd társadalmunkról (kor, műveltség, nemzetiség, foglalkozás, lakás színvonala stb). A népszámlálással kapcsolatos feladatokról tárgyalt a napokban a Kassai Városi Nemzeti Bizottság tanácsa, mely dr. Csnllák jános VNB titkárral az élén albizottságot nevezett ki a munkák irányítására. — mp — „Feledékeny" apák A 34 éves Oláh Zoltánt már néhány éve elítélte a kassai járásbíróság, hogy két gyermekére havonta 380 korona tartásdíjat fizessen. Erről azonban a nevezett „megfeledkezett", munkahelyét állandóan változtatja és így már 21 770 koronával tartozik saját gyermekeinek. Hasonlóan cselekszik a tehányi Ferenc András, aki négy gyermekére már több ezer koronával maradt adós. Most sincs állandó munkahelye és csak csavarog. A 38 éves Simánszky János Baökovból Mária nevű lánykájára nem fizetett ki eddig 4750 koronát. Ügy látszik a járásbíróságnak kell a „feledékeny" apákat újra figyelmeztetni kötelességeikre. /m p/ Az ötnapos munkahét bevezetése nem kis gondot okoz a kereskedelemnek. A vásárlóközönség ugyanis — jogosan — elvárja, hogy élelmiszert, tejet, kenyeret és más árucikkeket a szabad szombatokon, esetleg vasárnap is vásárolhasson. Ugyanakkor a pult másik oldalán álló dolgozó — ugyancsak jogosan — ragaszkodik ahhoz, hogy az ötnapos munkahét után családjával tölthesse a megérdemelt két szabadnapot. Különösen vonatkozik ez az aszszonyokra, akik érthető okokból férjükkel és gyermekeikkel akarják tölteni a hét végét. Csakhogy a kereskedelemben 330 000 nő dolgozik, a munkaerők 70 százaléka. Sőt vannak olyan üzletek, ahol az elárusítók 90 százaléka tartozik a „gyengébb" nemhez". Ha tehát valamennyien ragaszkodnak ,ihhoz, hogy szombat — ^ isárrjip legyen a szabadnapjuk, az egyszerűen annyit jelent, hogy sem szombaton, sem vasárnap nem lesznek nyitva az üzletek, és a heti forgalom az öt munkanapra zsúfolódik össze. Ismerve üzlethálózatunk helyzetét és a kereskedelmi alkalmazottak amúgyis alacsony létszámát, nem lesz irigy lésreméltó a vásárlóközönség sorsa. Nyilvánvaló, hogy ebben a kérdésben a közérdek szembekerült az egyéni érdekekkel. De álljunk meg egy pillanatral Több százezer kereskedelmi alkalmazottról van szó, s ha tekintetbe vesszük, hogy a szabadnapok kérdése az egész családot érinti — a házastársat és két gyereket véve alapul — máris egymillión túlra ugrik fel ez a szám. Lehet ilyen viszonylatban egyáltalán egyéni érdekről beszélni? Aligha. Ez azonban nem könnyít a helyzeten, sőt még bonyolultabbá teszi. A kereskedelmi alkalmazottak szakszervezeti szövetsége küldetésének tudatában teljes súlyával támogatja az elárusítók követeléséit. És mit tesz a Belkereskedelmi Minisztérium és a Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége a vásárlók érdekében? Egyelőre nem sokat. Pillanatnyilag keresik a megoldási lehetőséget. A kiút megtalálása nem megy simán, hiszen a mostani feltételek sem rózsásak. Csak Bratislavában 5431 négyzetméterrel kisebb az élelmiszerboltok területe a szükségesnél, az iparcikkeket árusító üzleteké 13 305 négyzetméterrel. Egy elárusítóra nálunk 104 vásárló jut, míg a fejlett államokban mindössze 30. S a dolog csattanója, hogy az élelmiszerboltok forgalmuk 28 százalékát, az iparcikkeket árusító üzletek pedig a forgalom 22 százalékát szombaton és vasárnap bonyolítják le. Az üzletek zárvatartása a szabad szombatokon és vasárnapokon tehát teljesen ellentétben állna a kormány idevonatkozó rendelkezésével. Szerintünk azt sem lehet figyelmesen kívül hagyni, hogy az élelmiszereket előállító üzemek kellő mennyiségű tejet, húst, kenyeret stb. tudnak-e a szabad napokra előre leszállítani az üzletekbe anélkül, hogy az élelmiszerek minősége kárt szenvedne. Ma ott tartunk, hogy a kereskedelemben és a közétkeztetésben 1968 szeptember 29-től bevezetik a 42,5 órás, illetve ötnapos munka hetet. A határozat szerint a két szabad napot a kiskereskedelembe}! a lehetőségekhez^pest szouibalon és vasáJjap kell biztosítani a dolgozott,,, részére, a közétkeztetésben a második szabad nap az eddigi hétköznapi szünnaphoz kapcsolódik. Az árusítási és nyitási időt a kereskedelmi szervezet és a nemzeti bizottság közösen állapítja meg. Vitás esetben a döntés joga a nemzeti bizottságé. A falvakon pl. a mezőgazdasági csúcsmunkúk idején, vagy üdülőhelyeken az idény alatt a helyi viszonyoknak megfelelően módosítani lehet a nyitvatartási órákat vagy napokat. Ügy véljük, a nemzeti bizottságnak minden esetre alapos megfontolás után élnie kell ezzel a jogával és állhatatosan védelmeznie kell a vásárlók érdekeit. Senki sem vitatja, a kereskedelmi alkalmazottak követelései emberileg indokoltak, de meg kell találni a módját, hogy a lakosság ellátása minden körülmények között zavarmentes legyen. Elsősorban úgy, hogy az üzletekben végzett szombati és vasárnapi munkát jobban kell honorálni. Esetleg kisegítő erők, brigádosok beállítása is elősegíthetné a megoldást. A kereskedelem gondja, hogy honnan teremti elő a vasárnapi munka magasabb honorálásához szükséges összeget. Felmerült az a gondolat, hogy szombaton és vasárnap az árukat felárral adják el. Ezt a gazdasági tanács ez év májusában hozott határozata lehetővé teszi. Aki tehát szombatra és vasárnapra hagyja a bevásárlást, számolhat vele, hogy a jövőben nagyobb lesz a kiadása. Tény, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium és Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége egyelőre azt Ígéri a vásárlóknak, — és az objektív körülmények emellett szólnak — hogy csak rendkívüli esetben folyamodik majd ehhez a megoldáshoz. SKAUNA KATALIN A leírt szó tisztelete Az elmúlt napokban egyik ismerősömmel beszélgettem. Heves vita bontakozott ki közöttünk, és amikor összes érveit elhasználta, alátámasztotta egy újabbal, véleménye szerint — megfellebbezhetetlenül. — De kérem — mondta —, amit én állítok, azt újságban olvastam — s rögtön meg is nevezte a lapot. Olyan hévvel, hittel hivatkozott az olvasott írásra, hogy én elfeledkeztem megkérdezni — ami a múltban nem történt volna: Mióta hisz maga az újságoknak? Az írás — melyre a hivatkozás történt — az egyik szlovák nyelvű lapban a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatosan, csupa féligazságokat hangoztatott. Néhol még annál is kevesebbet. Nem kérdezősködtem tehát tovább, de nem is legyintettem kicsinylést kifejezően, ahogy a múltban tettem volna, annyit mondtam csupán: „Aki azt a cikket írta, rosszindulatú és elfogult ..." Ez így szépen hangzott, és legalább az újságírás tiszteletét megőriztem. Ne értsenek félre... nem a cikkíróét... hanem az éppen megújhodó újságírói etikáét, a leírott szó hitelét. Évek hosszú során át jártam úgynevezett író-olvasó találkozóra. Aztán elmaradtam, mert nem felelt meg a természetemnek, hogy nem volt szabad őszintén válaszolni olyan kérdésekre, hogy ... erről vagy arról a problémáról, miért nem írunk a valóságnak megfelelően. Bosszankodtam akkoriban ezeken a kérdéseken, mivel tudtam, hogy a kérdező éppen olyan jól ismeri ennek okát, mint jómagam. Körülsétáltam tehát az igazságot, részemre is keserves és szégyenteljes körforgással, mert én meg azt tudtam, hogy aki kérdésére válaszomat várja, éppoly jól tudja, nem mondok igazat, akár jómagam ... így Játszadoztunk valamikor a szavakkal és az igazsággal, mert nem volt módunkban gondjainkat nevükön nevezni. Most... szabadi És mivel szabad — kimondom! Nem vezethet Jóra, ha arra használjuk fel szabadságunkat, hogy megtépőzzuk vele a leírt szó hitelét, és saját képzelt szubjektív Igazságunkat hirdetjük nagy, egyetemes, társadalmi igazságok helyett. Mert amilyen szép az, hogy az olvasó végre hisz az írónak, olyan gálád, ha ezzel a bizalommal az író „visszaél", vagyis széles körű befolyását ádáz eszközül használja fel nagy Igazságok elferdítésére. Jó lenne tehát, ha nemcsak az olvasó tisztelné végre az írott betűt, hanem az is, aki leírja. Vonatkozik ez éppúgy a rádióra! Ott tartunk, hogy szabadon vadászgathatunk a skálabeosztón a nagyvilágban vélt vagy valóságos igazságok után. Nem zavarja immár szórakozásunkat nagy költségen fenntartott szerkezet, amelynek zúgása mögé olykor többet magyarázott a rádióhallgató, mint amennyi a valóságban volt. Kezdünk leszokni róla, mióta az igazságot már itthon is felszolgálják nekünk. Mindez olyan szép, hogy szinte meg kell tanulnunk újra... meg kell szoknunk, mert az igazság használatától, valljuk be, szinte már elszoktunk. Annyira elszoktunk, hogy gyakran összetévesztjük a — szabadossággal! A fonákul értelmezett szókimondással. Nem vesszük tudomásul, vagy nem tudunk róla, hogy a nagy, az egész az egyetemes igazság ... szabadság ... nem osztható és nem szorozható sem pártossággal, sem bőrszínnel, sem származással, de még nemzeti előjogokkal sem ... Hát igenl Ehhez a teljes, legnagyobb igazsághoz ... a szabadságot elismerő szabadsághoz előbb még fel kell nőnünk! DÁVID TERÉZ ÚJ SZÓ 1968. VIII. 7,