Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-17 / 227. szám, szombat

A müncheni események 3 0. évfordulójára A BÉCSI DÖNTÉSIG RÓJÁK DEZSŐ DOKUMENTUM SOROZATA (5) Komáromban a kommunista, szociáldemokrata és nemzeti szocialista szakszervezetek ugyancsak közösen rendezték meg az 1938. évi májusi tünte­tést. A hatalmas, fegyelmezet­ten vonuló menetet a dohány­gyárban dolgozó egyenruhás nők, valamint a MTE (Munkás Testedző Egylet) sportegyesüle­tének csoportjai tarkították. A menetben mintegy háromezren, a népgyűlésen közel hatezren vettek részt. A népgyűlésen a szociáldemokrata Belák elnö­költ. Losoncon a két munkáspárt, tehát a Kommunista és Szociál­demokrata Párt közös manifesz­tációi rendezett. A menet a já­rási hivatal elé vonult, ahol mintegy ötezer résztvevő előtt a város bírája felolvasta a köz­társaság védelméről szóló foga­dalmat. A népgyűlés szónoka szlovák és magyar nyelven a kommunista párt részéről Hor­váth Béla volt. Dél-Szlovákia területén közös május 1-i ünnepségeket tartot­tak még Gután, Diószegen és Vágsellyén, amelyeken Stemer Gábor, Szabó István és Szebe­rényi szónokoltak. Komoly politikai jelentősége volt a királyhelmeci május el­sejei tüntetésnek, amelyet a há­rom munkáspárt — a kommu­nista, a szociáldemokrata és a nemzeti szocialista párt — rendezett. Ezek a pártok szóno­kaik útján egységesen támogat­ták Zápotocký, Steiner, Široký és Kreibich képviselők és sze­nátorok memorandumát a kor­mányhoz, amelyben a szlová­kiai magyar kisebbség sérelmei­vel foglalkoztak. A memoran­dum egyebek között a követke­ző főbb pontokat tartalmazta: az állampolgársági törvény szi­gorának enyhítése, a szociális helyzet megjavítása, a magyar nyelv egyenjogú használata, az iskolai és kultúrvonalon tör­tént sérelmek orvoslása, a ma­gyar nemzetiségű polgárok köz­és állami hivatalokban és üze­mekben való elhelyezése stb. A királyhelmeci közös május III. 17. 1­1 népgyűlés befejeztével ha­tározati javaslatot fogadtak el, 5 amelynek szövegét kivonatosan közöljük: „.. .A magyar nép mindig védte a haladást és a szabadságot, s a jövőben ts vé­deni fogja, mert nem akar fa­siszta rabszolgaságban élni... Tiltakozunk az ellen, hogy egyes államok a nemzetiségi kérdést használva fel ürügyül, beavatkoznak államunk bel­ügyeibe. A nemzetiségi kérdés terén vannak panaszaink és jo­gos követeléseink. Ezeket azon­ban mi magunk akarjuk kihar­colni, mert e. z t kizárólag saját ügyünknek tekintjük és közvet­lenül a kormánnyal szándé­kozunk elintézni. Furcsának ta­láljuk, hogy a nemzetiségi kér­dés kihasználásával éppen olyan államok akarnak bel­ügyeinkbe beavatkozni, ame­lyek otthon lábbal tiporják né­peik legalapvetőbb emberi jo­gaikat." A határozatot azzal fejezik be, hogy egyetértenek a kom­munista képviselők és szenáto­rok memorandumával és kérik a kormányt, hogy a tervbe vett nemzetiségi törvény kidolgozá­sánál a memorandumot vegyék figyelembe. 1938 nyarán községi választá­sok folytak le az ország egyes helyein. Ez alkalomból a CSKP kiáltványt bocsátott ki, amely­ben az antifasiszta erők tömö­rülésére hívja fel az ország né­peinek figyelmét. A választások robbanásig feszült nemzetközi és belpolitikai légkörben zajlot­tak le. Az országos méretekben oly sikeres május elsejei tünteté­sek után a községi választások sikere is várható volt. A vá­lasztási kampány folyamán azonban bebizonyosodott, hogy a feszült légkörben nemcsak ideológiai és politikai, hanem többé-kevésbé fizikai harc is folyik. Henlein és Hlinka ter­rorcsapatai igyekeztek megaka­dályozni pártunk agitációs munkáját. Letépték a kommu­nista párt választási plakátjait, a gyűléseken összetűzéseket, véres verekedéseket provokál­tak. Megfenyegették a demok­ratikus érzelmű szavazókat. A terroristák nemegyszer késeket, sőt revolvereket is használtak: A brutális terror célja az egész lakosság, főleg a haladó szel­lemű választók megfélemlítése volt. A kommunistaellenes agi­tációban tevékeny szerep jutott a katolikus egyház szószékei­nek is ... A terror következté­ben Szlovákiában csak néhány helyen sikerült pártunknak egy­séges választási blokkot alakí­tania a szocialista pártokkal. Tudomásunk szerint Dél-Szlová­kia területén Vágsellyén és Lo­soncon hozták létre a szocialis­ta pártok közös választási blokkját. Vágsellyén a három munkáspárt közös választási programot tűzött ki, amelynek teljesítését a képviselőtestüle­tek tagjai a választások utánra tervezték. Programba vették egy szlovák és magyar polgári iskola és kultúrház építését, ift­carendezést, a szociális segé­lyek felemelését, a magyar nyelv egyenjogúságának elisme­rését, a magyar kultúra támo­gatását, a reakció elleni közös harcot, valamint a községi kép­viselőtestület demokratizálását. Az 1938-as községi választá­sokon Szlovákia területén a három legreakciósabb párt: a Hlinka Néppárt, a Henlein-párt és az Egyesült Magyar Párt tört előre. A kommunista- és mun­káspártok sok ezer szavazatot vesztettek. Jobbára a kommunis­ta párttal csak rokonszenvező középrétegek inogtak meg. Bratislavában érte pártunkat a legnagyobb veszteség. Míg az 1935-ös parlamenti választáso­kon még 5255 szavazatot ka­pott, az 1938. június 12-én le­zajlott községi választásokon a kommunista szavazatok száma majdnem a felére, 2856-ra csök­kent. Dél-Szlovákia területén pár­tunk minden erőfeszítése elle­nére sem tudta megtartani régi pozícióját. A választási terror megfélemlítette és a reakció karjaiba sodorta az ingadozó­kat. Pártunk vezetősége és tag­ságának zöme azonban szikla­szilárdan állott a posztján az elkövetkező sorsdöntő nehéz napokban. 1968. Mozgósítás A LONDONI Nemzeti Képtár­ban van egy kép. Hans Holbein festette 1538-ban. Dániai Krisz­tinát, a milánói herceg özve­gyét ábrázolja. Az asszony, aki az íróasztal­nál beszélget velem, ezt a ké­pet idézi fel. Arca melankóliája, kezeinek kifejező ereje, voná­sainak harmóniája Holbein al­kotására emlékeztet. Csak a ké­pen ábrázolt asszony fekete ru­hában van, az előttem ülő pe­dig fehér köpenyben. Még mielőtt beléptem a ren­delőbe, elolvastam a névtáblát: Dr. Marta Liptáková, körzeti gyermekorvos, rendel... Várjunk az időpont közlésé­vel, ez nem olyan egyszerű. kismamákat látogatják, sehol nem kaphatnak üzemi étkezte­tést. Aztán súlyos probléma az útánpótlás hiánya. Mi gyermek­orvosok betegség, vagy szabad­ság idején egymást helyettesít­jük, de képzelje el azt az or­vost, akinek téli nőthajárvány idején két körzetet kell ellát­nia. A rendelés után kerül sor az adminisztrációra. Havi jelenté­sek, félévi jelentések, nap­lók... Leteszem a ceruzát, mert ezt nem értem. Szeretném, ha va­laki megmagyarázná, hogy miért kell pontosan feltüntetni egy beteget látogató gyermek­orvosnak a kimutatásban, hogy Az orvosnő egy napja Sír a baba, nyugtalanul rug­dal, apró sziromkezeivel kap­kod, lázas a gyerek, étvágyta­lan a kamasz ... hívjunk or­vost, beteg a gyerekl És az or­vos Jön, kezében a jólismert táska, néhány kérdést tesz fel, kopogtatja a beteg testet, hallgatja a kisbaba szívdobba­násait, aztán orvosságot ír, uta­sítást ad és sietve indul tovább, mert már várják négy helyen, tíz helyen, mikor hogyan, de minden nap, téli hóviharban és nyári forróságban egyaránt. GONDOLTÁL már arra, hogy gondjai lehetnek, hogy néha valami végtelenül nagy fáradt­ságot érez, hogy néha nagyon szomorú, mert csalódott, mert valami nem sikerült... Gondoltál már arra, hogy a fehér köpeny mögött egy forró emberi szív lüktet, hogy az or­vosnak élettörténete, sorsa van? Dr. Marta Liptáková körzeti gyermekorvos és egyben a bra­tislavai Dimitrov Vegyi Üzemek üzemi gyermekorvosa. Tizenhét évvel ezelőtt avatták, tizenhét évvel ezelőtt mondta ki a fo­gadalom humanista igéit és amit megfogadott, azt töretle­nül betartotta. Számára reggel hat órakor kezdődik a nap. Valahogy úgy érzem, hogy amikor felkel, fél­hangosan maga elé suttogja: gyermekorvos vagyok. Ebből in­dul ki, ehhez tér vissza, ez lel­ki habitusának legjellemzőbb vonása, ez szabja meg napjai menetét. Dr. Liptáková egy napja? Reggel nyolc órakor már a ha­táskörébe tartozó bölcsődéket és óvodákat látogatja. Persze nem lehet tudni milyen prob­lémákra bukkan, meddig húzó­dik az ellenőrzés munkája. Dél­után egy órakor kezdődik a rendelés. Közben néhány percet kell áldozni az ebédre. Ez most már könnyebb, mert egy közeli bölcsődében ebédelhet, de ti­zenhárom évig éthordóban vit­te magával az ebédet. — Néha 20, néha 30, epidé­miák idején 50 kis páciens is jelentkezik naponta. Nem ké­rem, ne írja, hogy ez nagyon sok. Vannak olyan rendelőin­tézetek, ahol a téli időszakban a gyermekorvosnak három óra alatt száz gyermeket kell meg­vizsgálnia. fts a gyermeknél nincs „rutin-munka", nem lehet „szemmértékkel" megállapítani a diagnózist, a kis pácienst alaposan meg kell vizsgálni... — A legnagyobb problémám? Kicsi a rendelő meg a váróte­rem. Az üzem ugyan nagyon előzékeny, mindenben segít, de ezen még nem tudtunk változ­tatni. Persze vannak más prob­lémáim is. Például a gyermek­orvosoknak nincs lehetőségük arra, hogy a klinikákat látogas­sák. hogy ott megfigyeljék és megvitassák az új gyógymódo­kat, vagy például, hogy az am­buláns gyermekgondozónők, akik az újszülötteket, meg a mennyi időt töltött a páciena lakásán és mit csinált ott?l Szeretném tudni, hogy mire jó és kinek jó ez a bürokratizá­lás? Azt hiszem mindenki egyetért velem, ha azt állítom, hogy mi egészségünk védelmét, beteg testünk regenerálását várjuk az orvostól, de nem kí­vánhatjuk, hogy humánus és felelősségteljes munkájáról ket­tős könyvelést vezessenl — A rovatolt papirosok ki­töltése után, kezdem meg a napi beteglátogatást... Várjunk kedves Liptáková doktor, ez sem olyan egyszerű az én számomra. Nem szeretem a számokat, matematikai anal­fabéta vagyok, de úgy érzem, hogy a nap már lassan lebukik a várost ölelő hegyek mö­gött ... ön reggel nyolckor kez­dett dolgozni... — Egy gyermekorvos munka­idejét nem a törvény szabja iheg, hanem a saját lelkiisme­rete ... Nem így, nem ezekkel a sza­vakkal mondta, de „ezt" mond­ta, és míg a nyári reggel bekö­nyökölt a rendelő ablakán, ne­kem nagyon forró lett a szívem ettől a mély, igaz emberi hit­vallástól. — Mi van még? Hát a cse­csemővédelmi tanácsadás, a hat éven aluliak preventív ellenőr­zése, az iskolaorvosi teen­dők . . . VÉGRE ismét otthon van. Na­gyon fáradt, még szerencse, hogy háztartását az édesanyja vezeti. Jaj, de jó lenne elmenni egy hangversenyre, vagy a szín­házba ... de ahhoz fel kell öl­tözni, nem, arra már nem fut­ja az erejéből. Jó így ülni a karosszékben, nézni a tévét, vagy a szakirodalmat tanulmá­nyozni. Pedig nagyon szereti a szépet, a festményt, a szobrot, a zenét — de hát: egy gyermekor­vos munkaidejét „saját lelkiis­merete szabja megl" Nagy és kis örömök? — Az örömöt ne tegyük pa­tikamérlegre, fogadjuk el úgy, ahogy az élet adja. Nekem pél­dául a napokban volt egy öröm­teljes élményem. Valamikor a récsei szülészeti klinikán dol­goztam. Ott találkoztam két kis újszülött ikergyerekkel. Most meg mint iskolakötelesek je­lentek meg nálam a rendelő­ben. Látja, ez másnak semmi­ség _ nekem igazi, tiszta nagy öröm. AZ ORVOSNŐ napja reggel hat órakor kezdődik. Vala­hogy úgy érzem, hogy amikor felkel, félhangosan maga elé suttogja: gyermekorvos vagyokl És ez szabja meg napjai mene­tét. Arca egy Holbein-festményre emlékeztet, emberi magatartása pedig a tiszta és igazi humaniz­mus példája. Jutalma? Kicsinyek és nagyok szeretete és — havi 2200 koro­na fizetés. PÉTERFI GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom