Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-17 / 227. szám, szombat

Rangsorolás A fesztiválokon elterjedt szokás, hogy rangsorolják az egyes számokat, szerzőket, énekeseket. Elhatároztam, én is rangsort állítok össze az Idei Magyar Táncdalfesztivál énekeseiről. Ügy rangsorolom őket, ahogy még senki sem ísinálta. Ez lesz a legigazságosabb, a legjobb. Olyanok is szóhoz jutnak, akik a számukkal esetleg nem kerülhetnek a döntőbe. Itt igenl Az egésznek csupán egy szépséghibája lesz, hogy zsűri híján, egyéni ízlésemre támaszkodhatok, egyedül szavazok valamennyi zsűritag helyett. A rangsorolás a szoknyák rövidsége szerint történik. Az egyes elődöntőből a következő énekeseket juttattam a döntőbe: első elődöntő: Zalatnay Sarolta, Harangozó Teréz, második elődöntő: Harangozó Teréz, Zalatnay Sarolta, harmadik elődöntő: Koncz Zsuzsa. A döntőben az első dijat Zalatnay Sarolta nyerte, fél méter előnnyel, a második Koncz Zsuzsa lett, fél centiméterrel, a harmadik helyezett, Harangozó Teréz előtt. Díjak: I díj: 45 cm bársony ruhaanyag; II. díj: 30 cm vászon ruhaanyag; III. díj: 29,5 cm szövet ruhaanyag. A díjakat ki-ki átveheti a legközelebbi textilboltban — az anyag árának megfelelő pénzérték ellenében. MÉSZÁROS KÁROLY A szép Angelique vallomása Újítás vagy látványosság? ^ • Pnláhan n O m ľácr ánt tráaot a P o o !/•*•» a m iralamnnmrinri hon rtfi'i A HF TALALKOZASA MICHELE MERCIER-REL A fiatalok divatja 1969-ben A LIBEREC1 ÁRUMINTAVASAR Csehszlovákiában a hazai divat hangadója lett. Itt nemcsak az év legjobb modelljeit, hanem a köfatkczJ v dlvatvonalát is megismerhetjük. Örömünkre szolgál, hogy az idén a tervezők és kivitelezők nem feledkeztek meg a fiatalokról. A legszebb mintákat valóban nekik szánták. A helyszűke miatt azonban csak távirati stílusban számolhatok be arról, amit láttam — vagyis a fiatalok 1969 es divatjáról. FA jellemvonása a színgazdaság és sportos vonal lesz. Jóformán minden szín divatos, de valóban elegánsak akkor leszünk, ha egyszerre ugyanazon szín különböző árnyalatait alkalmazzuk. Például: püspöklila átmeneti kabát, orgonalila lakkcipő és táska, világoslila barettsapka. A ruhák és kabátok vonala továbbra is könnyed, bakflsos, s annak ellenére, hogy Párizsban már tért hódít a maxi, nálunk úgy látszik, tartósabban meghonosodott a miniszoknya. A •ipők vágott orrúak, hatalmas csatdísszel, sportosak. tlnnepra vagy vasárnap délutánra lakklábbelit viselünk majd. Gyöngydíszítéssel tarkított ruhák lesc•ek a divatosak. Biztosan tetszeni log a tengerészkék, tűzpiros és fehér kombinációja. Az anyagok között nappalra, iskolába vagy munkába a kordbársony és a csomós szövet dominál. A rövid életű krelsl bizsutériát a fémdísz váltja tel, és Ismét divatosak az övek. A fiúkról sem feledkeztek meg, a tervezők számukra valóban sok új modellt készítettek. Az öltönyöknél bővül a színskála, rendkívül divatosak a nagy kockás és mintás szövetek. A szabásvonal sportos, nyakig gombolható, sokzsebes, estére egy- vagy kétsoros, de mindenesetre hosszított derékkal. A legtetszetősebb a fehér ing, estére zsabós, de divatos a kötöttárus, pulóver és a dressz is. A férfiak is viselhetnek pelerintl Ennyi minden lesz divatos az 1969-es évben? Ennyi, sőt még ennél is több. Viselhetünk mindent, ami jól áll, csak nem szabad semmit eltúlozni. De hiszen ez természetes, a fiataloknak minden Jól áll . . . ozoSZÍD alakú az arca, a régi álmoskönyvek szerint tehát veszélyes típus: hódító és számító. Meg is mondom neki. Nevet és interjú helyett egy vallomás a felelete, amely a következőképpen hangzott: — Az Operaházban, nagy fényes pálya ígéretével, gyermekkori táncosnői karrierrel kezdődött. Felnőttem, kórista lettem. Egyszerű, névtelen és rajonghattam a befutott szólistákért. Az álmok világa sugalmazta lelkesedés lassan tovatűnt, maradt a munka. Azután egy nap valaki azt mondta: „Bal kettes gyere elő, egy. mondatot kapsz." Kaptam egy mondatot egy filmben és arra törekedtem, hogy többé ne kelljen beállnom a kórusba, a sorba. Máskor is kaptam egy mondatot, vagy mondatokat és akkor megértettem, hogy ez így tovább, egy nyelvvel nem megy. Nekiálltain tehát és nyelveket tanultam. Nevemet, a Michele Mercier nevet, kezdték megismerni a filmkörökben, tudták níár, hogy a pályán vagyok. Tizenkilenc éves koromban kerültem Párizsba, a Theatre des Variete nem túl nemes színpadára, ahol „A fekete nő, aki jön" című komédiában én voltam a „fekete nő" ... Egy nap megtörtént a már-már hihetetlen, szinte mesevilágba illő csoda: egy rendező kiválasztott főszerepre. Angeliquet kellett alakítanom, a XVII. század egyik kurtizánját, aki királyi körökben volt ismert és bejáratos, s akinek nevéhez egy történelmi korszak eseményei fűződnek. Angelique, a nemzetközi érdeklődés homlokterébe állított. Ennek a szerepnek köszönhetem, hogy később olyan partnereim lehettek, más filmekben, mint Marcello Mastrolannl, Vittorio Gassmann, JeanPaul Belmondo, Róbert Hossein, Ugo Togniazzi, Donaldo Hope és mások, hogy rövid idő alatt Angliában, Amerikában, az NSZK-ban és Magyarországon kaptam filmszerepet (Budapesten a „Lady Hamilton" új változatának címszerepét alakítom). Most boldog vagyok. Eddig többnyire drámai események zajlottak körülöttem a filmvásznon, de ezúttal, mint Lady Hamilton, életemben első ízben alakíthatok egy könynyebb, bizonyos szempontból kimondottan vígjátéki, de azután mégis tragikus véggel záruló szerepet. Éppen most írtam alá egy ajánlatot Marcel Camusval, a neves francia rendezővel. Valamelyik jugoszláv vagy francia szigeten filmet készítünk, melyben egy baloldali aktivistalány alakjának megformálása vár rám. Ogy érzem, ez már emberileg és művészileg is valami, az az út, amelyen tényleg eiőbbrejuthat az ember ... Michele Mercier gyönyörű teremtés. De nem az üres, buta szépségek közül való. Szépségének egyik titka számomra épp az, hogy az értelemmel és az értékek keresésével jár együtt... FENYVES GYÖRGY Történet dióhéjban Nagykockás teszilből készült, fiatalos sportos öltöny. Érdekes a hosszított vonal, az állógallér és a zsebek. A Llberecl Árumintavásáron ez a modell aranyérmet kapott. Szvetlana és Oleg. Ketten Ukrajna sokmilliónyi </> ifjúsága közül. Amikor Lvov 56 hektár területén q fekvő színpompás parkjáv

» ban megpillantottam —— őket, nem gondoltam, JS hogy másnap személyes <0 ismerősök leszünk. Egy karcsú platánfa árnyéká•Jg ban húzódtam meg a paP2 don a tűző nap sugarai » elöl. A fiatal pár több£ szőr elsétált előttem. ^ Nem számoltam hányszor, mert inkább azt csodáltam, milyen üdék, csinosak, ízlésesen elegánsak. Es még valamit: a fiú, akár egy pajkos kisgyerek üldözőbe vett egy pillangót, később ujján katicabogarat sétáltatott — mint aki kései gyermekkorát éli. Másnap ellátogattam a helyi cukorgyárba. Az exportrészlegen a gyár főmérnöke bemutatta a Munkaérdemrenddel kitüntetett 45 tagú brigád vezetőjét: — Ľudmila ... illetve Szvetlána, a legfiatalabb mesternőnk — mondta. — Mindössze huszonhárom éves. A fehér köpenyes, pirosfejkendős brigádvezetőben azonnal felismertem az előző napi miniszoknyás, szalmakalapos leányt. Csak azt nem értettem, miért öntötte el a zavar pírja a mesternő arcát, amikor felettese a Ľudmila nevet kiejtette ... Este kaptam meg rá a magyarázatot, amikor a fiatal házaspár lakályos otthonában beszélgettünk. — Kevesen ismerik a mi történetünket. Nem szeretünk róla beszélni. A múltat lezártuk, csak a jelennek élünk — mondja Szvetlána és már másra terelné a szót, de ifjú férje közlékenyebb: — Mindketten a háború vérzivatarában születtünk. Hogy hol? Nem tudjuk. Szüleinket sem ismertük, intézetben nőttünk fel. Hároméves voltam amikor elvesztettem a szemem világát, és huszonhárom, mikor újra megláttam a napot. Két éve annak, hogy az ogyesszai szemészeti klinikán feküdtem kivizsgáláson. Egy^ este a főorvosnő bejött hozzám és a műtőbe vitt. Megoperált. Egy autószerencsétlenség következtében életét vesztett fiatal lánynak és az édesanyjának köszönhetem a látásom, akt beleegyezését adta az operációhoz. A halott szemhártyáját ültették át a szemembe. Kérése mindössze annyi volt, hogy fiának tekinthessen — mivel nem volt. több gyermeke, és ha valamikor megnősülök, Szvetlána legyen a feleségem neve, mint az ő leányáé volt. Gyógyulásom után ebbe a városba kerültem, a helyi kórházban kaptam állást. Ľudmila volt az első lány, akit megszerettem ... Es ő hajlandó volt boldogságunkért nevet változtatni. Ez dióhéjban a múlt. Es a jelen? Egy éve házasodtak össze és alig három hónapja annak, hogy berendezhették saját fészküket. „Szvetlána" a diplomamunkáján dolgozik, ősszel beiktatják nevét a gyár mérnökeinek sorába. Oleg is pótolja mindazt, amit önhibáján kívül elmulasztott. Májusban érettségizett és ősztől kezdve az orvosi egyetem hallgatója lesz. Szemorvosnak készül, gyógyítani akar, mert ő tudja csak valóban, milyen rettenetes sötétségben élni... Es a mama? Ott él közöttük a háromszobás új lakásban. Magára vállalta a háztartás gondjait. Talán így 0 is könnyebben felejti a múltat, hogy két boldog fiatalt mondhat a magáénak ... H. M. KULTURÁLIS HÍREK • • JEAN DELANNOY rendező megfilmesíti a francia nemzeti eposzt, a Rolaní-éneket. • LEO HEAPS MACHIAVELLIRŐL szóló darabját készíti elő Franco Zeffirelli a szeptember 30-a és október 13-a között megrendezendő dublini színházi fesztiválra. Pulában nemrég ért véget a XV. jubileumi nemzeti filmfesztivál, mely szervezését illetően sokban emlékeztetett — a nálunk már rég meghonosodott — dolgozók filmfesztiváljaira. A mintegy 12 000 nézőt befogadó óriási ókori római aréna mintha csak arra épült volna, hogy benne a Jugoszláv filmdisztribúció általában kommerciális elveihez igazodó, nagy tömegeket vonzó filmeket adják elő — éspedig mindenkor vitathatatlanul nagy sikerrel. A siker azonban — ugyancsak mindenkor — kétségbevonható akkor, ha kamarahangolású, bonyolultabb lélekelemző, vagy költői hangvételű filmek előadása van műsoron. Itt ugyanis mind az avantgardista törekvések, mindpedig a filmszakértőkből összeállított bírálóbizottság véleményezése a nézők tömegeinek hol erősebb, hol enyhébb ellenállásába ütközik. Köztudomású, hogy a jugoszláv filmek minőségi színvonalát, éspedig nemcsak odahaza, hanem nemzetközi viszonylatban is, főképpen a kifinomultabb érzékeltetés, s a bonyolultabb kifejezésmód szavatolja. Általában ennek köszönhető, hogy a jugoszláv film világszerte „márkás áru", s ígv a fesztiválokon is a legjobb hírnévnek örvend. Jugoszláv filmeket gyakran érdemesítenek nagydíjra, jóllehet a nézőközönség tömegei talán sohasem méltatnák így ezeket a kétségkívül színvonalas alkotásokat. A díjnyertes filmek sorában is élre törtek ez idén az ún. bonyolultabb produkciók. Ilyen például Pavlovics „Ha meghalok és sápadt leszek" című filmje, mely különös filozófiájával elgondolkodásra késztető, és a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon is az érdeklődés középpontjában állt. Vele egy vonalban méltatható a költői hangulatú „Dél" című film, amely Dzsordzsevics — részben nálunk is ismert balladikus hangvételű filmciklusának (Álom, Reggel) kicsúcsosodása. Ez a két film nyerte el a pulai fesztiválon odítélt nagy arany és nagy ezüst érmet. Sorrendben csupán a harmadik helyre jutott a nézőközönség által hálásan fogadott „Két mamám és két apám van" című filmkomédia, amelynek nevelő, oktató és társadalmi hatása nem vonható kétségbe, mert éles megvilágításban mutat rá a szülők válása következtében kialakuló helyzetekre, s a gyermekek nevelésével kapcsolatban emiatt előforduló nézeteltérésekre, lelkiismereti bonyodalmakra stb. Némileg gyöngíti e film hatását, hogy a rendező több jelenetben folyamodott helyzetkomikumhoz, nemkülönben a színészi alakítás megszokott, tehát csekély benyomást keltő sémáihoz. A jugoszláv filmművészet és -gyártás történetében az idei év volt a legtermékenyebb, amit az elért „termelési rekord" — 36 egész estét betöltő film — ls cáfolhatatlanul bizonyít. Ami azonban az idei évnek a különös fordulópont jellegét kölcsönzi, az a tagadhatatlan feszültség az újításra s a látványosságra törekvés között. E szokatlan légkör kialakulását egyébként az is siettette, hogy megszüntették az ún. tájékoztató szekciót, amely előtt korábban lepergették a fesztiválok műsorában bizonyos okokból nem vetíthető filmeket. A rövidfilmek népszerűsítését minden bizonnyal nem segítette elő az az intézkedés, hogy törölték a pulal fesztivál műsorából a belgrádi fesztiválon díjnyertes filmkollekciŕjt, jóllehet a jugoszláv fővárosban kiváló alkalmat adott arra főleg a külföldi érdeklődőknek, hogy oly sokoldalúan ismerhessék meg a rövid- és kisfilmek csúcsalkotásait, mint ahogyan ezt talán a legszélesebb bázisra alapozott nemzetközi filmfesztiválok sem tették volna lehetővé. A pulai filmfesztivál különösen vonzó újdonsága az ott első ízben megszervezett nemzetközi jellegű akció, — a kereKasztal-konferencla volt, melynek részvevői a jugoszláv filmet világviszonylatban megillető helyen mérlegelték és méltányolták ls. A kerekasztalkonferencia vitájában számos külföldi részvevő is felszólalt. Csaknem valamennyien hangsúlyozták, hogy azonosítják magukat a csehszlovákiai kultúrmunka arcvonalának a valóban humanista, demokratikus szocializmus valóraváltását célzó törekvéseivel. A leplezetlen rokonszenv s a lelkes támogatás, nemkülönben Jugoszlávia 1948 utáni és Csehszlovákia varsói deklarációt követő helyzetének egybevetése különösen a fesztivál megnyitásának napján — Dzsordzsevics „Dél" című filmjének bemutatóján — jutott kifejezésre. E filmballada költői hangvétele csaknem szervesen egybeolvad publicisztikai árnyalataival. A film egyes jeleneteinek szereplői ugyanis gyakran idézik a Kominform határozatát, nemkülönben az e határozatra Jugoszlávia részéről adott válasz egyes fejezeteit. Az „arénaközönség" és az előadott filmeknek a művésziesség ismérveihez Igazodó értékelése közötti ellentét nemcsak a nézők reagálásában — a feldübörgő viharos tapsban, a füttykoncertekben, vagy a felharsanó ordításban — nyilvánult meg. Pulában ugyanis a rendkívül népszerű „Vjesznik u Szriedu" című heti folyóirat szerkesztésége megállapította a „Nézők díját". Átvitt értelemben arról van sző, hogy az arányos szociális képviselet elvéhez igazodva mintegy 20 személyt kérnek meg az előadott filmek pontozására, s naponta közzéteszik a pontozás eredményét. A nézőközönség „bírálóbizottsága" azonban rendszerint a nemzeti érzéseket kifejező, s éppen ezért nagyon népszerű filmek mellett dönt. Ritkán veszi figyelembe a filmalkotások művészi értékét. Nálunk azzal oldották meg az újításokat s a látványosságot, vagyis a nézőközönség általános igényeinek kielégítését célzó törekvések közötti eltérés okozta problémákat, hogy a dolgozók filmfesztiváljait két részre — a nyárira s az őszire — osztották. Az előbbin könnyebb műfajú, szórakoztató filmeket, az utóbbin pedig fajsúlyosabb, a tartalmi jelleg s a művészi kivitelezés szempontjából színvonalasabb alkotásokat mutatnak be. Ez a megoldás bár nem mondható eszményinek, de bizonyíthatóan alkalmat ad a filmalkotások emiitett két pólusa közötti feszültség enyhítésére. Ez a feszültség Jugoszláviában is egyre jobban érezteti hatását, mivel — mint már előbb is említettük, — az avantgardista, korszerű irányzat hódít mindinkább tért az ottani filmművészetben és gyártásban ls. A jövőben a pulal filmfesztiválokon is kétségkívül figyelembe kell venni ezt az említett két pólus közötti feszültséget, és meg kell találni a lehetőleg legkedvezőbb megoldás eszközeit. P. B. ffjusápk és a kongresszus (CSTK) — „Mit vár ifjúságunk az SZLKP rendkívüli kongresszusától?" — ezzel a kérdéssel fordult a CSTK tudósítója, Róbert Harenčár mérnökhöz, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnökéhez, az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének póttagjához. — A szlovákiai ifjúság a kongresszustól a januárban választott út helyességének megerősítését s annak következetes megvalósítását kívánja, — válaszolta Harenčár elvtárs. — Azt várja, hogy felszámoljunk minden torzulást, és betöltsük a demokratikus szocializmus eszméit. Ifjúságunk létérdeke a megújhodási folyamat sikere. Arra a kérdésre, hogy mint a kongresszus küldöttje, mit szándékozik mondani a kongresszuson, Harenčár elvtárs azt a választ adta, arról kíván beszélni, ami ifjúságunkat érdekli. • ALBERTO BEVILACQUA regényíró nyerte el a legjelentősebb olasz irodalmi díjat, a Strega-díjat. A macskaszem című könyvével. A regény főhőse egy fotoriporter, aki Vietnamból hazatérve egy idegen férfit talál felesége és gyermekei körében. A zsűri döntésének előzményei közé tartozik, hogy a döntőbe került öt író közül négyen — köztük Pler Paolo Pasollnl — a zsűrizés burzsoá szellemére hivatkozva visszaléptek a további versenyből. 1968. .V VIII. 1