Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-02 / 212. szám, péntek

UTÓBBI hetekben több hír látott napvilágot a nemzetiségi kérdés megoldásával kapcsolatban. Akadt köztük olyan is, amely bizakodással töltötte el az embert, viszont találkoztunk olyannal is, melyben nem volt semmi köszönet. Itt az ideje, hogy tisztán lássuk, mi latnyi helyzet, s a tények tükrében alkossunk képet a várható lehetőségekről. iagyar nemzeti kisebbség szubjektivitása mekelőtt vizsgáljuk meg azt az alkot•vénytervezetet, mely a nemzeti kiek és a nemzetiségek helyzetének isával foglalkozik. Az 1. § rendelkei hangzik: tehszlovák Föderatív Szocialista Közkét egyenjogú testvéri nemzet a csea szlovákok föderatív állama, melyek lovák államiság hordozói. ?SZK egyidejűleg az egyenjogú nem?bbségek és nemzetiségek, a magyaengyelek, az ukránok, a németek, a c állama. lent ez? Vegyük jól szemügyre előelső bekezdés szövegét. - Leszögezi, Eödaratív állam két egyenjogú testvért, a csehek és a szlovákok állama ^általán nem veszi figyelembe, hogy vegezés már régen elvesztette értel: a valóság egészen más. Ezt ugyanis ' értelmezhetjük, hogy a magyarok, lek, az ukránok, a németek és a cimint nemzeti kisebbségek és nemzenem egyenjogúak a cseh és a szlozettel, nem a csehszlovák államiság tehát nem államalkotók. Ebből tuvehetjiik, hogy alkotmányjogilag toi csak állampolgárok maradunk az de legfeljebb másodrendűek, ha fezetet törvénybe iktatják. így a magozok szocialista hazájukban olyan i jogokat sem élvezhetnének, mint ista első köztársaságban, dik bekezdésben van a nagyobb buk5 olvasására az ember azt hinné, eHizeti kisebbségek és a nemzetiséin/^ Hkel egyenjogúak. Ez azonban >alóaŕčí. jól nézzük meg a szöveget zer. Csak azt deklarálja, hogy a nembségek és a nemzetiségek egyenlők, agyarok, a cigányok, a németek, az is a lengyelek, de csak egymás köem a cseh és a szlovák nemzettel. • nem hordozói a csehszlovák nak, csak egyidejűleg élnek államban. Bár ez a szövegezés nem nemzeti kisebbségek létezését — él róluk — de nem ismeri el, hogy lainalkotók. zeniben maguknak a nemzetiségekraslata szerint a Csehszlovák Födelialista Köztársaság nemcsak a két lanem a nemzeti kisebbségek és a gek állama is, hisz a nemzetek és i kisebbségek egyenjogúságát nem zárni; egyformán államalkotók és )vák államiság hordozói. Ne tévesz3 ugyanis az államalapító és az álfogalmakat. A csehekről és a szloDeszélhetünk mint államalapító nemezt a jogot senki sem vitathatja. Vii lehet elvitatni a nemzetiségektől ők is alkotói ennek a szocialista gnek. S ha valóban léteznek nemjsá&ek, vitathatatlan, hogy a szociaikráciában ezt a tényt papíron is el rni. Ellenkező esetben nem lehet aladásról, csupán a mai jogállapot konzerválásáról, említett törvénytervezet elismeri a isebbségeket és a nemzetiségeket s mint egyenjogúakat a nemzetekiamjogi rendezéssel foglalkozó korság albizottsága június 12-i álláslerint viszont ezek mégsem léteznek, fektetett álláspont szerint a nembségeknek nincs szubjektivitásuk uk), tehát nincs joguk államjogi és intézményekre, mint a nemzeit egyszeri olvasásra felfogni, mert ís szöges ellentétben áll az akció1. Lapozzuk csak fel a CSKP akját. Azt tartalmazza, hogy biztosíi nemzetiségek részvételét a közegyenjogúság szellemében, és annek a szellemében, hogy a nemzejoguk van önállóan és ö nissal (autonómia) dönteni az ügyekben. Ha tehát az akcióprogarja, hogy a nemzetiségek önállóizgatással döntsenek az őket érinsn, szükségük van önigazgatási szervekre is. Ennek alapján ter5 újabb javaslatát a CSEMADOK zottsága a Csehszlovák Szocialisiágban élő magyar nemzeti kisebbn érdekvédelmi szervének, a Ma>agy Nemzetiségi) Tanácsnak lénelyet a szövetségi és a köztársa^hozó szervek magyar nemzetisé5i alkotnának. Az ún. Okáli-bizottdik elfogadni ezt a javaslatot, e a magyar nemzeti kisebbségnek úság keretében a politikai, a kult társadalmi képviseletre csak a ; a végrehajtó szervekben van jo! szóval azt jelenti, hogy saját zervei nem lehetnek. Tehát az nmal ellentétben tagadja a mai kisebbség szubjektivitását. Szokjuk a további híreket is, milyen n részesülnek a legújabb javasutasító álláspont érdektelen, ha további részletedunk a bizottság szlovák és cseh láspontjából. Szerintük a fejlett ímegvalósításának betetőzése a saját nemzeti állam megalakítása, a nemzeti szuverenitás realizációja, akár a teljes állami szuverenitás, akár pedig az államiságnak egy föderatív szövetségbe való tömörítése formájában. A nemzeti szuverenitás a területi, a gazdasági, a nyelvi, a kulturális és a pszichikai elemekből és a kollektív akaratból itt a nemzeti államiságba megy át. Ezeket a nehéz sorokat olvasva akaratlanul is felvetődik a kérdés, lehet-e Szlovákiában nemzeti államot létrehozni? Hisz itt a szlováksághoz viszonyítva jelentős számú nemzetiség él. A valóságban sokkal több, mint a népszámlálás adatai mutatják. Nézzük csak a hozzávetőleges számokat. Azt tudjuk, hogy Szlovákia lakossága valamivel meghaladja a négymilliót. Az sem ismeretlen, hogy Szlovákiában ugyanakkor több mint hatszázezer magyar él. A cigányok lélekszáma is eléri a kétszázezret (az eddigi népszámlálási adatok meg sem említik őket). A ruszinok és az ukránok is alkotnak több mint százezdig kár sokat foglalkozni. Szlovákiának van önálló nemzeti ökonómiája? Nincs, mert csak csehszlovák ökonómia van. Ez idő szerint szintén arról folyik a vita, hogy a föderáció keretében a népgazdaságot nem dezintegrálni, hanem éppen fokozni kell annak integrációját, mert csak így lehet elérni a magasabb termelékenységet és biztosítani a versenyképességet világviszonylatban. Erre utal a KGST és a nyugat-európai Közös Piac államainak példája is. Komplex nemzeti ökonómia nem létezik egyetlen államban sem, melyet több nemzet alkot, sőt a gazdasági integráció fokozatosan likvidálja az önálló államalkotó nemzetek komplex nemzeti gazdaságát is. A magyar nemzeti kisebbség éppolyan részese Csehszlovákia népgazdaságának, mint a cseh és a szlovák nemzet, sajnos, mégsem akarják elismerni egyenjogú államalkotónak a nemzetekkel. Elméletileg nincs itt szükség egyéb kritériumra, mint a nyelvre és a kultúrára, az pedig a magyar nemzeti kisebbségnél vitathatatlanul megvan. De nem hiányzanak a pszichikai elemeek és a kollektív akarat sem. A bizottság álláspontjára a következő sorok teszik fel a koronát: Több mikroterület keletkezett, ahol többségben él a magyar kisebbLESZ-E VEGRE azi hazánk? „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják; de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges/' (Deák Ferenc: Felirati javaslat, 1861. aug. 8) res nemzetiségi kisebbséget. Végül a csehek és az egyéb nemzetiségű polgárok száma sem marad sokkal a százezer alatt. Míg ezek ismeretében Csehország esetében beszélhetünk nemzeti államról, addig ezt a valóság, és nem a népszámlálási adatok alapján aligha állíthatjuk Szlovákiáról, mert itt a lakosság körülbelül egynegyede nem szlovák. Tekintettel a fentiekre helytelen lépten-nyomon összetéveszteni a nemzet fogalmát az állam fogalmával. Szlovákiai viszonylatban a kettő még véletlenül sem lehet azonos. Ezek a fogalmak ugyanis szemmel láthatóan nem fedik egymást. Ezért lehetetlen itt nemzeti államról beszélni a föderáció keretében is, és még nagyobb hamisítása a tényeknek ilyen körülmények között a saját nemzeti állam hangsúlyozása. Az Okáli-bizottság ilyen irányú mesterkedése a valósággal ellentétben csak azt a célt szolgálja, hogy a nemzeti kisebbségek Szlovákiát szubjektivitásának tagadásával mindenképpen nemzeti állammá nyilváníttathassa. Az egységes terület és a nemzeti ökonómia Az álláspont további részében még merészebb állításokkal találkozunk. Azt bizonyítgatja, hogy a szlovák és a cseh nemzet helyzetétől a nemzeti kisebbségek, a nemzetiségek, az etnikai csoportok helyzete ... diametrálisan eltérő. Ezt az állítását így támasztja alá: Egyéb elemeken kívül hiányzik náluk a kiterjedt, homogén terület és a komplex nemzeti ökonómia. Még a. kiterjedtebb nemzeti enklávék (körülzárt területek) és területi sávok, ahol relatív többségben él a nemzeti kisebbség, — sokoldalúan bekapcsolódva az államalkotó nemzet nemzeti territóriumába, társadalmi és gazdasági organizmusába — sem alkotnak territóriális alapot. Furcsa indokolása ez a homogén terület és a nemzeti ökonómia szükségességének. Tényleg így van ez a nemzetek esetében is? A nemzet szempontjából valóban homogén területről beszélhetünk, ha Szlovákia lakosságának kb. negyed része nem tartozik a szlovák nemzethez? Tehát, ha a nemzet szarnpontjából nem fontos annyira precízen meghúzni a homogenitás vonalát, akkor miért kell a nemzetiségeknél. Köztudomású, hogy a terület nagysága és alakja sem a nemzetek, sem pedig a nemzetiségek szempontjából nem lényeges tényező. A földkerekségen léteznek olyan nemzetek és államok is, melyek területe kisebb, mint a magyar nemzeti kisebbség által lakott terület Csehszlovákiában. Sőt, akadnak szép számmal olyan államok is, melyek területének egy része, messzi kilométerekre, külön fekszik egymástól. Ne legyünk restek és tekintsünk körül nemcsak Európában, hanem Afrikában vagy Ázsiában, sőt Amerikában is. A nemzeti ökonómia követelményével peség, de ezek a területek legyezőszerüen gravitálnak az államalkotó nemzet teriile^n fekvő helyi központok felé és megszűnnek azok a kötelékek, melyek kölcsönösen összekötnék a kisebbség egyes mikroterületeit. Ilyen körülmények között elismerni a kisebbségek nemzeti szubjektivitását egyenlő volna az ún. Volksgruppen-teória és az ún. nemzeti kataszterek koncepciójának elfogadásával, ami pedig azonos értékű a nemzetiségi politika faji elméletével. Összefoglalva az egészet, a bizottság álláspontja tehát az, hogy a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbségeknek nincs nemzeti szubjektum jellege. Ez az elmélet a teóriák megtévesztő keveréke. Szerinte nincs egységes magyar etnikum. Pedig a valóságban Szlovákia déli határai mentén hosszú sávban él ma is, ha néhol keverve is. Ez az indokolás nem fogadható el, mert nem a tényeken alapszik. Erőszakolja azt a teóriát, hogy a magyar nemzeti kisebbség egyáltalán nem él összefüggő területen. Csak szigetek és sávok léteznek, ahol többségben él. Tudnunk kell azonban, hogy jellegzetes nyelvszigetet csak a Zobor környékén találunk, mely 1921 és 1930 között szakadt le az összefüggő magyar nyelvterületről. Tehát a valósággal szemben az Okáli-bizottság kirukkolt az ún. Volksgruppen-teóriával, s ennek alapján azt bizonyította be, hogy a magyar nemzeti kisebbségnek (bár a bizottság szóhasználata is csak kisebbséget ismer) nem lehet nemzeti szubjektivitása. Ügy látszik, hogy a bizottság nem Ismeri tisztán a valóságos helyzetet. A csehszlovákiai magyar etnikumot ugyanis lényegében nem gyengítették meg a háború után ellene végrehajtott erőszakos intézkedések. Az akcióprogram és az eddigi valóság A bizottság előszedte az akcióprogramot is. Még abból is merített néhány sort elutasító álláspontja alátámasztásához. Ehhez azonban a CSKP akcióprogramjából bizonyításként csupán ezt a mondatot szakította ki: Szükséges, hogy a nemzetiségek létszámuk arányában képviselve legyenek politikai, gazdasági, kulturális és közéletükben, a választott és a végrehajtó szervekben. S ebből a mondatból azt a felületes következtetést vonta le, hogy az akcióprogram 1egy szóval sem említi a nemzetiségek önálló, autonóm szerveit, csak a nemzeti és a szövetségi, illetve a választott és a végrehajtó szci^^ben való képviseletről beszél. ^^^ Summa summárum megállapítja, hogy a CSEMADOK követelése túllépi a párt akcióprogramját. Ez pedig nem igaz. A CSKP akcióprogramjának az a mondata, amely közvetlen folytatása a fenti idézetnek, épp az ellenkezőjét bizonyítja. Szó szerint és vitathatatlanul azt deklarálja, hogy a nemzetiségeknek joguk van önállóan és önigazgatással dönteni az őket érintő ügyekben Ha oedig a nemzetiségeknek erre joguk van, akkor nem képezheti vita tárgyát az autonóm érdekvédelmi szerv létjogosultsága sem. Mert milyen az az önigazgatás, amelynek nincs saját szerve? Fából vaskarika. Ezek után felmerül a kérdés, hajlandó-e a bizottság a CSKP akcióprogramja alapján kidolgozni a kisebbségi kérdés megoldásának javaslatát, vagy az akcióprogramot nem tartja magára kötelezőnek? A kérdés részleges megoldása nem megoldás. A bizottság azonban, sajnos, a mostani összetételében nem képes másra. Az a tény pedig, hogy ORáli elnökhelyettese ennek a bizottságnak, a magyarokkal szemben még provokációnak is tekinthető. Annak az embernek adtak beleszólási lehetőséget a csehszlovákiai magyarság jogainak orvoslására, aki azoknak az egykori intézkedéseknek volt az egyik irányítója, melyek megsemmisítéssel fenyegették ezt a nemzeti kisebbséget. Ez több mint tévedés, ez hár hiba. Bármilyen is legyen a megoldás, a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség eddig sem mondott le és a jövőben sem mondhat le nemzetiségi jogainak viszszaállításáról és azok európai szinten való demokratikus és humánus rendezéséről, mert tudatában van annak, hogy amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják; de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges (Deák Ferenc: Felirati javaslat, 1861. aug. 8.). Kultúrtevékenység vagy politika Az itteni magyarság eddig mindig józan magatartást tanúsított nehéz helyzetében. A legvadabb üldöztetés idején is csak a saját erejére támaszkodott és támaszkodhat ma is. Nincs szüksége atyai jótanácsokra sem a határon túlról, sem pedig azon belül. Tudatában van annak, mit jelent számára a CSKP akcióprogramja. Megdöbbentő azonban, hogy a felelőtlen elemek sokasága ma is azt hangoztatja állandóan: Magyarok a Dunán túlra! Ideje lenne már, ha végre tudatára ébrednének, hogy a magyar nemzeti kisebbséget nem lehet sem kitelepíteni, sem pedig erőszakkal szétszórni az ország különböző részeibe. A történelem nem ismétlődhetik meg. Az akcióprogram szerint el kell oszlatni az eddigi bizalmatlanságot, hogy a magyarok is valóságos hazájuknak érezzék a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot. Az elméletből azonban menjünk vissza ismét a valóságba. A zólyomi Matica járási bizottsága azt követeli rezolúciójában, hogy az alapfokú iskolák 5—9. évfolyamában át kell térni az összes tantárgyak szlovák nyelven történő tanítására, meghagyva a magyar nyelv tanítását, mint tantárgyét. A magyar középiskolákban pedig a szaktárgyakat kizárólag szlovák nyelven kell tanítani. S mint már annyi Matica-klub vezetői tették, ez a rezolúció is követeli a CSEMADOK vezetőinek leváltását. Legfájdalmasabb azonban a hatodik pont szövege. Követeli, hogy tegyék lehetővé D. Okáli visszatérését olyan politikai funkcióba, amely méltó tapasztalataihoz és a múltbeli érdemeihez. S még hány hasonló Matica-rezolúció született, s hány delegáció adta át a kilincset a magas politikai tisztségeket betöltő funkcionáriusok előszobájában I Ez már nem kultúrtevékenység, sőt az sem szükségszerű, hogy ez az egyesület átvegye a Szlovák politikai szervezetek - szerepét, mert a szlovák nemzetnek megvan minden ilyen szerve és intézménye. Egy kulturális egyesület tagjaihoz nem méltó kérdések hangzottak el a kassai Maticaklub összejövetelén is. Többek között arra is kíváncsiak voltak, mit keresnek a Rákóczival kapcsolatos történelmi emlékek a városban. Természetesen nem kerülték el figyelmüket a kétnyelvű feliratok sem. Azóta azonban tudjuk, hogy miért tűnnek el fokozatosan a magyar nyelvű feliratok Kassán. Azt sem lehet a kölcsönös bizalom , .JK tekinteni, ha a CSEMADOK Központi Bizottságának tábláját Ismeretlen tettesek Pozsonyban leverik a falról. A ligetfalusi fehérmárvány Petőfi-szobor pedig sokszor panaszkodhatna, ha tudna, hisz már hányszor megcsúfították és megcsonkították ... M

INDENKI előtt világos, hogy bizonyos politikusok, karöltve egyes akadémikusokkal, nyelvészekkel és Matica-vezetökkeí most is arra törekszenek, hogy megszüntessék a .magyarság relatív többségét Szlovákia déli részén. Ennek érdekében folyt az utóbbi hetek sajtókampánya, ezt támoaatia a televízió és a rádió is. Attól ssm rettentek vissza, hogy meghamisítsák a tényeket, s azt bizonygassák hogy a magyarok elnyomják a szlovákokat Dél-Szlovákiában. Csak béke ne legyen a magyarok és a szlovákok között. Az előjelek azt mutatják, hogy a jövőben is számítani kell ilyen kirohanásokkal a sajtóban és egyebütt, mégis kérdezzük, mire jó mindez? Hisz, ha a magyarság, félve az esetleges újbóli szenvedésektől és hátrányos megkülönböztetésektől, te is mondana nemzeti öntudatáról és máról holnapra szlovákká válnék, mit érne el vele a szlovák nemzet? Számban talán gyarapodnék valamit, de kérdés, hogy ez megérné-e az áldozatot? Nincs más kiút tehát, mint megbékülésre és feszültségmentes nyugodt együttélésre törekedni nemzetiségi jogaink igazságos és kielégítő rendezésével, hogy ezt az alakuló föderatív, demokratikus és humánus szocialista köztársaságot a magyar nemzeti kisebbség is igazi hazájának érezhesse. GYÖNYÖR JÓZSEF