Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-02 / 212. szám, péntek

ALEKSZANDR C ERI N ASZ RIPORTJA A SZOVJETUNIÓBÓL óra alatt Nyizsnyeugyinszkban vagy. Nem úgy, mint régen, hogy egy hétig is eltartott, míg az Udán leereszkedtünk. Aztán jönnek a többi gyerekek: Lfuba, Makszim, Vera. A legidősebb, Ljuba, elvégezte az irkutszki tanítóképzőt, s most nevelő egy internátusban, amelynek Makszim ls növendéke: ő a középiskola nyolcadik osztályát végzi. Jövőre mind ketten tovább akarnak tanulni: Makszim haditengerészeti iskolára, Ljuba pedig tanárképző főiskolára készül. Vera állategészségügyi tanfolyamot végzett. A gyerekek taníttatása és neveltetése semmibe sem kerül Jegor Nyikolajevicsnak. A tofák gyermekeiről 18—20 évas korukig az állam gondoskodik. Díjtalan a bölcsödéi, óvodai, internátust ellátás, a tankönyvek, az étkeztetés, a ruházkodás, a gyógyszerek. Hadd fejlődjenek, szívják magukba a tudási, a kultúrát! A tofák élnek a lehetőségekkel. A településen ma nincs írástudatlan ember. Sokan főiskolát végeztek, s ma zootechnikusok, állatorvosok, állattenyésztők. Jellemző számadat: Aligdzser 302 felnőtt lakósa több mint ötszáz újságot és folyóiratot fizet elő. Mindéi házban van rádió és villany / fi lusi könyvtár állománya meghaladja a hétezret. Sok vadáss. a töltényekkel együtt köiwveket is dug a tarisznyájába amikor elindul a tajgába. Esténkint a klub az ifjúság vidámságától hangos. Van ott asztalitenisz, billiárd, sakk, moziterem. A helyi értelmiségiek — tanítók, orvosok — gyakran rendeznek a Vörös Vadász Kolhoz tagjaival együtt műkedvelő előadásokat. Az Uda kristálytiszta jegén az aligdzseri tanulók harciasan hokiznak. Vasárnaponkint Aligdzser egész népe kim, van a hegyekben, a tajgában Itt-ott lövés dördül, kutyák csaholnak. Akinek jó füle van, más hangokat is hallhat, például fiimezőgépek berregését, rendezői utasításokat. Az iskolai filmszakkör tagjai vadászati oktatófilmet készítenek. Sok érdekeset és különlegeset mesélhetnék a szovjethazának erről a csodálatos szegletéről és lakóiról. De búcsút kell mondanunk Tofaláriának. EZEN A GÉPEN ÉRKEZTEM TOFALARIABA. AZ UDA FOLYÖ, MELYNEK PARTJÄN TOFALÄRIA FEKSZIK LENT: TOFALÄRIA KIS LAKÚI A „széles völgy" lakói .. . Repülőgépünk Aligdzserbsn, Szovjet-Tofalária, egy láthatatlan ország közigazgatási és kulturális központjában száll le. Aligdzser a tofák nyelvéVi „széles völgy"-e\ jelent. Két folyó — az U uda és a belé ömlő Kara-Bureny völgye valóban széles és festői. A települést minden oldalról hegyek övezik. Az egyik hegység a krími nevezetes Aji-Dagra, a másik meg ugrásra készülő hiúzra, a harmadik feszülten figyelő vadászra emlékeztet. Jelenleg több mint száz takaros ház húzódik a településen az Uda partján. Az egyikTOFALÁRIA KÖZPONTJA — ALIGDZSER %# ulójában » nem is létezik Tofalária, de így nevezik az irkutszki terület délnyugati részének azt a vidékét, amelyen a világ egyik legkisebb nemzetisége, a magukat tofáknak nevezők karagaszok élnek Született vadászok és ügyes cobolytenyésztők. Lélekszámuk mindössze 600, de az általuk elfoglalt területen elférne egy olyan ország, mint Belgium. A tofák ősi földje igen gazdag. Az „ásványkincseket" csak a „lágy arany" a prém képviseli. Van itt mintegy 70 fajta állat és 160 fajta madár. A folyók sok-sok millió kilowatt villamos energiát rejtenek magukban. A híres szibériai lombfa, az óriás cédrus dacol az enyészettel. Van itt coboly, mókus, ezüstpészma, hiúz, rozsomák hermelin, medve, és szibériai menyét. A nomád tofák egész életükben állatokat és élelmet keresve a hegyekben vándoroltak. Életüket nem is lehetett életnek nevezni, hisz félig vadságban tengődtek. Lakóhelyük a füstös hideg jurta, ruhájuk szarvasbőr, élelmük vadburgonya volt s fegyverként egészen a XX. századig özönvíz előtti kovapuskát, néhol pedig még a d »gendákba illő íjat használtak. Elviselhetetlen adó terhét nyögték, a prémet potomáron felvásárló lelketlen kupecek becsapták őket, olyan szörnyű kórok, mint a feketehimlő, a trachoma, a tuberkulózis tizedelték soraikat. A tofákat a kihalás fenyegette. Csak a szovjethatalom erélyes lépései mentették meg a kis nemzetiséget a kiveszéstől. V — Nagyon ellustultál, — pirongatja az apa fiát. Eszébe jutnak azok az évek, amikor még kovapuskával vadászott, a puskaport, a fejszét, a kést meg mindenféle csekélységet úgy szerzett cserébe a prémért a kupecektől. — Neked már tulai puskád van meg karabélyod, az áruházban mindent beszerezhetsz. Ha kedved szotytyan, repülőgépbe ülsz és egy ben a hetvenéves Jegor Tokujev lakik. Nagyon jó vadász, de a felesége, Anna Innokentyevna sem marad el mögötte. Tavaly ősszel másfél hónap alatt egymaga tizenegy cobolyt ejtett el. Éppen hazalátogatott a fiúk, Viktor. Rossz hangulatban volt: rossz a diótermés, puszta a tajga, kevés a mókus meg a coboly, csak éhes medvék kőszálnak. Az embernek kedve sincs kirándulni a tajgába. A Csendes-óceán nyugati részében fekvő Tonga" szigetcsoport 150, különböző nagyságú vulkáni éi korallszigetből áll. Ezek a Fidji-szigetektől délkeletre terülnek el, s létezésükről Európa Abel Tasman holland utazótól szerzett tudomást. A Tonga-szigeteket gyakran Barátságos-szigetek néven emlegetik. így nevezte őket James Cook, a híres angol utazó és felfedező, akire 1777-ben mély benyomást tett a barátságos, jóindulatú, vendégszerető lakosság. A 697 négyzetkilométer területű Tonga-szigeteken 62 ezer ember él, közülük 61 ezer őslakos, a többiek európai telepesek és félvérek. Közigazgatási központja és kikötője a Tongatabu szigeten fekvő Nukualofa. A múlt század húszas éveiben keresztény hittérítők főként angol misszióspapok vetődtek el a szigetekre, majd európai kereskedők és más telepesek követték őket. A papoknak sikerült keresztény hitre téríteniük Taufa-Ahau törzsfőnököt, aki segítségükkel 1845-ben uralma alatt egyesítette az egész szigetcsoportot. Felvette a királyi címet, s azóta /. Gorge Tubou néven kormányzott. Tőle származik a jelenlegi uralkodóház. Tonga a XIX. század végéig megőrizte függetlenségét. Miután az imperialista nagyhatalmak 1900-ban felosztották Óceániát, Anglia is védnökséggé nyilvánította Tongát, de célszerűnek tartotta a helyi monarchia fenntartását. Egy 1900-as barátsági, valamint egy 1905-ös pótszerződés alapján Anglia magára vállalta a szigetcsoport külképviseleti és védelmi kérdéseit, a pénzügyek és a törvényhozás ellenőrzését. 1958. augusztus 26-án új szerződést kötöttek, amely valamelyest kibővítette a védnökség jogait, s felhatalmazta kormányát, hogy kereskedelmi egyezményeket köthessen más orszá gokkal. Tonga jelenlegi királya, Taufu'ahau Tupou, a neuenschleuseí Heinrich Meyer ükunokája merészet álmodott: öt éven belül egyesíteni akarja a polinéziaiakat és a melanézíaiakat, az euráziaiakat és a malájokat, hogy létrehozza a Nagy-polinéziai Birodalmat. Tízezer szigeten kétszázszor nagyobb állam alakulna, mint amilyen Nyugat-Németország. Az új birodalom magában foglalná a brit Salamon- és Gilbert-szigeteket, Ellice-, F'iji-, Tonga- és Pitcaiin-szigeteket, a kö zép-polinéziai Sporadokat és a Phönix-szigeteket, a francia Wallis, Marquesas, Tuamotu, Tubuai, Társasszigeteket, köztük Tahitit és Üj-Kaledóniát, az ÚjHebridák brit—francia kondomíniumot, az amerikai Samoát és más amerikai mandátumterületeket, ÚjGuinea, Pápuaföld, Nauru, a Bismarck-szigetcsoport ausztráliai gyámsági területeket, az új-zélandi Toké lau-, Cook-szigeteket és Niue szigetet. Ennek a birodalomnak akar császára lenni Tupou király. Hetek is eltelnek, míg a postagőzös körülússza a szigetvilágot, melyet világos bőrű polinéziaiak és sötét bőrű melanéziaiak laknak. Az előbbiek büszke partlakók, sajátos bárkáikon 3500 kilométerre is bemerészkednek az óceánba. Az utóbbiak dzsungellakó földművesek és vadászok. A születő állam lakóihoz tartoznának a tahiti virágfüzéres lányok, továbbá II. Vilmos német császár volt samoai alattvalói, akik közül Taupou falusi szépségnek akkoriban kiváltságos joga volt, hogy cápafogas fakarddal leüthesse a leigázott ellenség fejét. A Cook-szigeteken a Rarotonga nemes család tagjai 92 nemzedékig (mintegy 2500 évre visszamenően) ismeri elődeit. A Tonga-szigeteken a képviselők fűből font ágyékkötő, illetve szoknya fölött viselt nyakkendővel és zakóban járnak a királyi parlament üléseire. Egyes déli szigetek lakói a pálmabor mámorának hódolnak. Mivel a Tonga-szigeteken nincs ipar, az újkaledóniai nikkelbányák igazgatósága a munkások bérének a felét a feleségeknek küldi el, hogy biztosítson valamilyen életszínvonalat... Egyelőre De Gaulle tábornok csendes-óceáni nukleáris kísérletei gátolják Tupou vágyálmának megvalósulását. A király, aki anyja, Salote után 1965-ben lépett trónra, mégis reméli, hogy a Csendes-óceán ura lehet. Ellenfelei, elsősorban a melanéziai Raymond Tapa azonban azt tartják róla: „Politikához értő vezető kell nekünk, Tupou király túl játékos kedvű". A. U.