Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-14 / 224. szám, szerda

APRÓHIRDETÉS S tróbál bácsi, a panasziro­da öreg beosztottja keve­set beszélt, néha kérdéseket tett föl, majd nagyokat hallga­tott. Olykor egy-egy tényt rög­zítő megjegyzésre szánta el ma­gát, vagy megakasztotta azokat, akik túlságosan belebonyolódva a mellékkörülményekbe, úgy tűnt, képtelenek világosan ki­fejteni, miért is kopogtattak be hozzá. Egyet kiváltképp tudott, az ő arcán nem ülepedhet meg a kö­zöny csömöre, tekintete nem pisloghat hamisan az előtte ülőre. Neki minden ízével, pil­lantásával a reménykedést kell szolgáltatnia. Ha hallgat, úgy kell hallgatnia, hogy együttér­zést fejezzen ki, kérdéseivel fi­gyelmet kell jeleznie, esetleg tapintatot, részvétet, az avas unalmat mindenképp távol kell tartania magától. S netán, ha ellenszenves látogatója akadna, sem éreztetheti vele, hogy nincs ínyére, hiszen attól még bőven igaza lehet. Hallgatta, hallgatta hát több­nyire keserű vendégeit, mit sem mutatva abból, ami benne zajlik, a mások jajába, bajába belefeledkezve, megfeledkezve a magáéról. Pedig, pedig, ha ha­zagondolt ágynak dőlt asszo­nyára, rossz szíve még egyenet­lenebből verte a taktust, s ha eszébe villant a velük élő, ha­lálukra leső, lakásukra áhítozó menyefia, agyát mintha tüzes kéreg szorítaná. Semmi csoda, hogy az önura­lom kicsikarta tartás ellenére, időnként kemény vonalakat húztak gondolatai a panaszps­ra szegeződő, érdeklődőnek tű­nő arca, s csupán ajkának szin­te láthatatlan rángása mutat­ta, hogy dacára a meggondolat­lan jegyző kézre, közben kiha­gyó szívének ritmusára figyel. Ámde ezen a sápadt őszi na­pon egy éppen mondókájához készülődő nénike váratlanul le­csapott rá. Levendulaillatú, molyrágta ruhában bokázott be­felé, s ráncon ránc kezecskéjé­ben masnival átkötött, százéves retikült szorongatott, amely duzzandt ügyének történetét híven követő papirosoktól, még­sem sérelmével hozakodott elő, hanem minden hivatalos meg­szólítás, egyéb hopszasza nél­kül, kérdően cincogta. — Hallja, ember, mi van ma­gával, olyan fehér, mint a mész, csak nincsen rosszul? Intett, hogy nincs, de azért egy bő kortyra ajkához emelte a poharat, s titkon Doxájára sandított, szinte áldásként fo­gadva, hogy nem álltak meg mutatói, s jó óra múlva csak távozhat. Haza — s erre a gon­dolatai, apró remegések hullá­moztak át bőrén— ugyan mire megy haza? A néni hallgatagon meresztet­te rá gombszemecskéit, kis in­gerültséggel vetette hát oda: — Mondom, hogy nincs sem­mi bajom, csak halljam már meg, mit akar? Ojra kinyílt a csöppre aszadt ajak, de mintha nem hallotta volna a felszólítást. — Na csak ne bizgáljon, mit gondol, hiába volt az uram szíves? Miért nem vesz be már gyorsan egy valerianát vagy va­lamit. NAGY S. JÓZSEF: Sze rep cse re A szorongatás erősödött, Stróbál önkénytelen köszönetet bólintva mondta, éppen elfo­gyott, és most már gátlás nél­kül mély, beosztott lélegzettel próbálta lelassítani az apró szú­rásokkal elegyülő nyomást. — Masszírozza is — paran­csolt rá az anyó, majd pörle­kedve dünnyögte: — Olyan, mint a gyerek! Hiába van a nagy hivatala, olyan, mint a gyerek. — Nagy hivatal... — Stró­bálnak észrevétlenül szaladt ki a száján. — Ha nagy hivatal lenne, biztos nem én lennék itt. Leintette. — Jó, jó, csak ne szerény­kedjék, azt hiszi, idejönnék, ha nem hallanám, kiféle-miféle? Inkább azt mondja meg, mióta van ez így magánál, ha nem esik nehezére. Stróbál röpke mosollyal Je­lezte, javulóban a szerkezet, s HÉZAGPÓTLÓ KIADVÁNY Magyar-szlovák, szlovák-magyar könyvtári bibliográfia Évek óta hirdetjük a népeink közötti együttműködés szüksé­gességét. írásban is, szóban is számtalanszor elhangzott már az az óhaj, hogy a kiadók je­lentessenek meg a szlovákok szómára magyarul, a magyarok számára pedig szlovákul a fran­ciához, az angolhoz vagy a né­methez hasonló — a tanulást megkönnyítő, hanglemezekkel is ellátott —vv igényes nyelv­könyveket. Együtt élünk, egymásra va­gyunk utalva, az egymás nyel­vének a megtanulását szolgáló segédeszközökben mégis óriási a fogyatékosság. A praktikus és korszerű nyelvkönyvek hiá­nya mellett hiány mutatkozik más kiadványokban is. Bár­mennyire is szomorú, a magya­rok is és a szlovákok is az egymás kultúrájának a megis­merésére és népszerűsítésére sokkal kisebb figyelmet fordí­tanak, mint a távolabb élő né­pek és kultúrák megismerésére és népszerűsítésére. Elvétve bár, de azért már akad kivétel is. Ilyen kivétel a Matica slovenská által meg­jelentetett Magyar—szlovák szlovák—magyar könyvtártudo­mányi és bibliográfiai szótár. A fozef HajduSek szerkesztet­te és most második, átdolgozott és bővített kiadásban megjelent kötet három részre oszlik és mintegy 5500 szót tartalmaz. Az első és második részben a ma­gyar—szlovák, illetve a szlo­vák—magyar szótár, a harma­dik részben pedig az említett szakirodalomban előforduló rö­vidítések teljes kétnyelvű szö­vege található. A közel 300 ol­dalas könyvben a szerző össze­gyűjtötte mindazokat a kifeje­zéseket, amelyek a könyvtártu­dományban és az ezzel össze­függő tárgykörben használato­sak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a magyar—szlovák, szlo­vák-magyar könyvtártudomá­nyi és bibliográfiai szótár hé­zagpótló munka. Anyaga lehe­tővé teszi, hogy a könyv és könyvtári kultúra magyar és szlovák szakemberei és mind­azok, akik érdeklődnek e szak­terület eredményei iránt, Job­ban megértsék egymást és ered­ményesebben dolgozhassanak mind a gyakorlatban, mind a szakoktatás területén. A gyűjteményt nemcsak a könyvtárosok, hanem a kôný­vesboltok, a nyomdák és a szer­mintegy bizonyításul, cigarettá­ra akart gyújtani — szinte ki­ütötték a kezéből: — Még mit nem! Na, mondja már, gyerekkori, vagy amúgy jött későbbi Nem volt szabadulás, győzött a könyörtelen nógatás, lassan visszatekintett a múltba. Talán jó fél órája ráment a részlete­ző okoskodásra, miképp is Ju­tott idáig, ha megállt, erélyesen lamentáltak. — Na, na, mondja csak, mondja. Közbe-közbe, ha mellébeszé­lés szaga lett a dolognak, azon­nal ráförmedtek: — No, no! Most hímöl-hámol! Csak őszintén, mintha én ül­nék a helyébe. Ja bizony, mindennel kl kel­lett pakolni. A fiával is, aki hajszolja, hogy ilyen összeköt­tetések mellett nem tud neki megfelelő lakást szerezni. Az anyó erélyesen érdeklő­dött: — Nincs neki megfelelő? — Szót se szólhat! Nálam la­kik, s nem sufniban, elhihetil A múltkor mégis ránk ront, hogy mikor halunk már meg. Képzelheti, ezt hallani a hóna­pok óta lábon nem álló asz­szonynak. A néni felpattant, toporzé­kolt, öklét rázta. — Csak lenne az én gyere­kem, majd megmutatnám neki. Stróbálból kifröccsent a ne­vetés. — Csaknem száz kiló, meg­enné magát ruhástul, mindenes­tül. A néni meg is állapította: — Na végre, neveti De csak gyerünk tovább, hátha tudok tanácsot adni... Stróbál tépelődve sorolta, ho­gyan romlott meg köztük a vi­szony. A néni hallgatott. Csak hallgatott, néha kérdéseket tett föl. Néha meg ls jegyzett egyet-mást, de általában hallga­tott. A férfit a közeli templom harangütése ébresztette magára — hökkenten kiáltott föl: — Már öt óra? S közben azt sem tudom, miért keresett föl, kedves,... kedves ... — Ferenciné ... — Kedves Ferenciné ... A maminkó rejtelmesen föl­húzta keskeny vállát, belefoj­totta a szót: — Talán azért... azért, hogy végre egyszer maga is isteniga­zában kinyöghesse valakinek, mi bántja . .. kesztőségek dolgozói is haszon­nal forgathatják. A szép kiállítású, jól átte­kinthető műhöz dr. Kovács Má­té, egyetemi tanár, a budapesti Eötvös Lóránt Tudományegye­tem Könyvtártudományi Tanszé­kének vezetője, \az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács elnöke, és dr. Stefan PaSier, egyetemi tanár, a brati­slavai Komenský Egyetem Könyvtártudományi Tanszéké­nek vezetője, a Szlovákiai Könyvtárak Országos Tanácsá­nak elnöke írt rövid, tartalmas előszót. A korszerű, több szempontból hasznos szótárért elismerés il­leti mind a szerzőt, mind a ki­adót. Jó lenne, ha — a közele­dést és a kölcsönös megértést egyformán elősegítő — hason­ló kiadványok a jövőben gyak­rabban jelennének meg. BALAZS BÉLA ALLAS • Remesloslužba, Nová Zámky, Zcrotinova bašta C. 1 azonnal fel­vesz: 4.kárpltost előnyős fizetési fel­tételekkel. ŰF-852 ­• A bratislavai Závody Inžinier­skej a priemyslovej prefabrlkácie n. p. ROVINKAI üzeme azonnal: alkalmaz: — energetikust, fizetés: T-II-10 — gépteremvezetőt, fizetés: T-II-8 — technológust, fizetés: T-II-10 — közlekedési előadót, fizetés: T-II-8 — szerelőrészleg-vezetőt, fizetés: T-I 1-7—9 — műszaktechnikust, fizetés: T-II­10 — ZŰ és ljlztonságl előadót, fize­tés: T-II-7-8 Prémium 30 százalékig, lskoíal végzettség OSO, esetleg műszaki főiskola, legalább 3—5 éves gya­korlat. Jelentkezni lehet az üzem személy­zeti osztályán. ÚF-840 • A Ceské Budéjovlce-1 Dél-cseh­országi Papírgyárak n. v. azonnal alkalmaz női munkaerőket — kétműsza-v kos beosztásra, férfi munkaerűket — hárommS­szakos beosztásra. Elszállásolás a munkásszállóban. Jelentkezni lehet a következő cU men: Jihočeské papírny, Ceské Bu­dejoviee. ÜF-B03 ADÁSVÉTEL • Alig használt MK 210-es kazán családi ház központi fűtésére el­adó. Décsl János, Nové Zámky, Michalská bašta 25, telefon 24—25. Ű-895 | ISMERKEDÉS | • 39/164 komoly, házias lány megismerkedne hozzá Illő, Intelli­gens férfival. Jelige: Szivárvány. Ü 893 Hirdessen Ön is az ÚJSZÓ-ban Nincs még vége a nyárnak (Barsi Imre felvétele) Nyert o Csehszlovák Állami Sorsjátékon és várakozás nélkül kapta meg a qép­kocsit Sorsolás: minden hónap 15-én. A nyereségek összege: 600 000 korona és 100 000 korona külön jutalom I MEGVETTE MÁR A SORSJEGYET? ÚF-019 Látogassa meg a •• r r S0R0Z0T BRATISLAVA, MOSKOVSKÁ 11 BUDÉJOVICEI EXPORT SOR RESTAURACIE 2 ÚM77

Next

/
Oldalképek
Tartalom