Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-13 / 223. szám, kedd

A müncheni események 30. évfordulójára V fi f s ti i!! €i S m

x t ô 1 A BÉCSI DÖNTÉSIG RÓJÁK DEZSŐ DOKUMENTUM SOROZATA (1) Az első világháborút követő valamennyi Párizs környéki békeszerződés ugyanannak az imperialista politikának és szellemnek a terméke, amely a második világháború kitörését is előidézte. Ezen szerződések a valóságos, tartós béke helyett olyan állapotokat teremtettek, amelyek már méhükben hordozták egy újabb, imperialista világháború csíráit. A Versailles környéki békeszerződések új viszályok és ellentétek forrásaivá váltak a Duna-medencében. E szerződések kitűnő tápot nyújtottak a nacionalizmus kölcsönös szítására, és az imperialista politikát folytató nagyhatalmak expanzív törekvéseit szolgálták. A háborúban vesztes államok húsz éven át folytatták és egyre fokozták agresszív revansista politikájukat, ami 1938-ban Münchenhez, majd a második világháborúhoz vezetett. Csehszlovákia függetlenségéről és az itt élő kisebbségek védelméről szóló szerződést 1919. szeptember 10-én kötötték meg a nagyhatalmak képviselőivel a Párizs melletti Saint Germainben. Csehszlovákia mint utódállam egész külpolitikáját a versailles-i rendszerre támaszvése szüntelenül arra irányult, hogy a mondvacsinált Szent István-i eszme alapján visszaállítsa a huszonkét milliós NagyMagyarország határait. E törekvés megvalósítása érdekében a magyar kommün vérbe fojtása és Horthy uralomra jutása után, 1919-ben megalakították a társadalmi szervezetek ligáját, amelyet az irredenta mozgalom bölcsőjének tekinthetünk. Ezen liga tevékenységét az egyes nemzetiségi területek figyelembevételével szervezték meg. A liga kötelékébe túlnyomórészt olyan magyar emigránsokat kapcsoltak be, akik az egykori magyar államapparátus tisztviselői, illetve magas rangú funkcionáriusai voltak, de az Osztrák—Magyar Monarchia öszszeomlása után kiestek jól jövedelmező állásaikból és hatalmi pozícióikból. Ezek az elemek egyéni „hazafias" törekvései hálás visszhangra találtak a magyar kormány azonos beállítottságú programjában, amelyet csakis a nevezettek támogatásával valósíthatott meg. Magyarországon a háború után több mint ötven ilyen irredenta csoport működött, amelyeket egy központi szerv fogott össze (Magyarország terüA hírhedt kakastollas magyar csendőrök 1968VIII. 13. kodva határozta meg, és sorsát a nagyhatalmak egyikéhez, Franciaországhoz kötötte. Mind a francia, mind a csehszlovák burzsoázia diplomáciáját azonban a rendkívül szűk látókörű osztályérdekek vezették. Húsz esztendőn át a legnagyobb veszélyt nem az imperialista Németországban látták, amely tántoríthatatlan céltudatossággal készült a revansra, hanem legfőbb ellenségüknek a szovjetek országát tartották, amely •valójában csak a békés országépítésre fordította minden erejét. Hitler uralomra Jutása után a fasiszta agresszió akadálytalanul fejlődve sikerről sikerre haladt. Ez azt a benyomást kelthette, hogy Németország valósággal legyőzhetetlen katonai erőt képvisel. Valójában azonban a fasiszta háborús bujtogatok ereje ellenfeleik határozatlanságában és szétforgácsoltságában rejlett, amelyhez nagyban hozzájárultak a fasiszta diplomáciai eszközökben nem válogató módszerei: az orcátlan csalás, zsarolás, erőszak és terror alkalmazása nemzetközi vonatkozásban is. A burzsoá pacifizmus, a fasiszta agressziónak nyújtott rendszeres engedmények, a be nem avatkozás politikája úgyszólván szabad kezet adott a nemzetközi agresszorbanditáknak. Abesszínia megtámadása, valamint a spanyol nép szabadságharcának vérbe fojtása után egyenes út vezetett Ausztria megszállása, majd Csehszlovákia feldarabolása felé. K • « A magyarországi sajátos Horthy-féle „magyar királyi" fasiszta rendszer negyedévszázados uralmának minden törekleti épségének védelmi ligája, a Védői igák Országos Szövetsége). E szerv keretén belül különösen fontos szerepet játszott a FELVIDÉKI LIGA. A Felvidéki Liga a többi irredenta szervezethez hasonlóan a magyar állam támogatásával Szlovákiában kiépítette a maga titkos szervezetét a következő jelszóval: „Mi, a történelmi Magyarország nemzete döntünk a Felvidék sorsa felett és nem a Nyugat!" A liga szoros kapcsolatban állott Szlovákia egyes társadalmi szervezeteivel, politikai tényezőivel. A magyar külügyminisztérium a Szlovákia területén működő titkos szervezet vezetésével dr. Kánya Kálmánt, a későbbi külügyminisztert bízta meg. Polgári vonalon báró Kürthy Lajos, katonai vonalon pedig Siménjalvi Tihamér ezredes tevékenykedett. A Felvidéki Liga részletes munkatervet dolgozott ki, amelyben a fő súlyt az irredenta propagandatevékenység elmélyítésére, valamint a revíziós és autonomista szervezetekkel való lehető legszorosabb kapcsolatok kiépítésére helyezték. A magyar kormány 1845 200 korona összeget áldozott ezen tevékenység költségeinek fedezésére. A Szlovákiában működő és a budapesti központnak alárendelt irredenta szervezet kötelékébe tartozott a hírhedt dr. Tuka is. Tuka már 1920-tól jelentős tevékenységet fejtett ki a magyar irredenta gondolat érdekében Szlovákia területén. Minden igyekezetét arra összpontosította, hogy a Szlovák Néppárt autonomista mozgalmát körmönfont módon a magyar irredentizmus szolgálatába állítsa. Törekvéseit mindennél ékesebben bizonyítja 1921 május havában budapesti kenyéradóihoz intézett jelentése, illetve javaslata, amelyben felveti annak lehetőségét, hogyan lehetne megnyerni Hlinkát a magyar ügy számára. Levelében ezt írja: „.. .a Szlovák Néppárt súlyos anyagi nehézségekkel küzd. Hlinkának a pártadósságok rendezéséhez mintegy 350 ezer koronára lenne szüksége. Hasznos és üdvös lenne, ha ezen összeget eljuttatnánk kezéhez, de nem szabad tudnia, honnan származik ez a támogatás, mert akkor nem fogadná el. Ezen összeggel őt később keményen a kezemben tarthatnám." (Országos Levéltár, Budapest, Tót komité, 105—1921.) A magyar irredenta mozgalom szolgálatában élénk tevékenységet fejtettek ki még Dvoröák, Jehlička, Unger, Mihalus és további emigrációban élő és a Horthy-kormány által pénzelt hazaáruló kalandorok. Mivel célkitűzéseiket idő előtt leleplezték, ténykedésükkel a napi sajtó útján többé-kevésbé csak a közvéleményt szórakoztatták. Ezzel szemben dr. Tuka a Szlovákia autonómiájáért folyó küzdelem leple alatt céltudatosan szolgálta a magyar irredenta mozgalom szennyes ügyét egészen 1929-ben történt letartóztatásáig. (A bíróság 15 évi fegyházbüntetésre ítélte Tukát kémkedés és hazaárulás miatt.). Csehszlovákiában 1927-ben nagy visszhangot keltett a Rothermere-akció. Lord Rothermere, egy nagy angol sajtókonszern dúsgazdag tulajdonosa, napilapjában a „Daily Mail"ban cikket közölt „Magyarország helye a nap alatt" címmel, amelyben a trianoni szerződés revízióját és Dél-Szlovákia határmenti részeinek Magyarországhoz való visszacsatolását hangoztatta. Ez a Csehszlovákiaellenes kampány Magyarország miniszterelnöke, gróf Bethlen István londoni látogatása nyomán indult el. Az akció komoly ellenállásra talált a cseh és szlovák nép körében, de Magyarországon nagyban hozzájárult az irredenta mozgalom megerősödéséhez. A Rothermere-akciót nemsokára a közös magyar—lengyel határ megvalósításáért folyó élénk magyar propaganda-hadjárat követte, amelyet azzal indokoltak, hogy „Szlovákia a cseh fennhatóság alatt bolsevik fészekké vált". Az irredenta propaganda a nagy gazdasági válság idején az 1929—31-es években mindinkább felélénkült. A válság Magyarországot különösen érzékenyen sújtotta. A néptömegek amúgy is alacsony életszínvonala még mélyebbre süllyedt. A . magyar-, uralkodó osztályok a már az unalomig elcsépelt, ismert érvekkel iparkodtak megnyugtatni a nyomorgó tömegeket, miszerint a gazdasági helyzet javulása csak a „trianoni igazságtalanság" kiküszöbölése és jóvátétele után következhet be. Ezzel a demagógiával igyekeztek elködösíteni a fasiszta, burzsoá, földesúri Magyarország társadalmi ellentéteit, a kizsákmányolás félfeudális módszereit. [j^ssíük §f Felsőszelinek szép kávéháza van. A kiszolgálás ellen sem lehet kifogás. Van mégis valami, ami kiváltja az ember nemtetszését. Mégpedig az asztalokon a vörös festékkel bemázolt üvegek. Nem a legszebb látványt nyújtják, már csak azért sem, mert helyenként erősen lekopott róluk a festék. Pedig ezt a szépséghibát helyrehozhatnák. NAGY ANDRÄS Adni jobb. mint kapni A köztársasági alap valamennyiünk ügye # Beszélgetés aranykészleteinkről és az aranyról A kíváncsiság vitt a napokban a prágai Állami Bankba. Körülnéztem a hatalmas csarnokban, majd találomra odamentem az egyik ablakhoz, oda, ahol se szó, se beszéd, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, valami papírfélét osztogattak. Aki átvette a papírlapot — közelebb lépve felismertem: feladóvevény volt —, félrevonult vele, hogy szíve és belátása szerint cselekedjék. Volt, aki 10 koronára töltötte ki, de akadt olyan is, mint pl. az a pápaszemes nénike, aki rosszul lát s ezért megkért, legyek segítségére, rövid tépelődés után kerek százast íratott velem a 2171. számú feladóvevényre. A kitöltött feladóvevényekkel a polgárok egy további kisablakhoz járultak, ahol pénzük csakhamar eltűnt a tisztviselő kazettájában. • Miről van szó tulajdonképpen? — ezzel a kérdéssel állítottam be Jifí Sulc mérnökhöz, a Központi Állami Bank adminisztratív igazgatójához. — Július 29-én kezdődött ez az akció — mondja az igazgató. — Először a televízió szólította fel a vállalatokat és a polgárokat is az adakozásra ... Augusztus elseje óta pedig az olomouci Drobné zboží vállalat dolgozóinak a kezdeményezésére aranykészleteink is szépen gyarapodnak. Kétségtelenül jó ötlet volt mind a kettő: a készpénz és az arany gyűjtése is ... ha így folytatódna, nagy segítséget jelentene ez a nagylelkű adakozás a népgazdaságnak ... Erről van ugyanis szó, aranykészleteink növeléséről. • Mennyi pénz és arany gyűlt össze eddig? — ürömmel állapíthatom meg, hogy az üzemek és a vállalatok igen bőkezűek. így pl. a Martini Gépgyár ötmillió koronát, a bratislavai Prior áruház egymilliót, a Galántai Járási Építővállalat 100 000 koronát, a Nová Ves-i EFSZ 25 000 koronát utalt át a 2171. számú folyószámlára. — A dolgozók sem restek. Megértették, milyen nagy szükség van az ő segítségükre is. Ki-ki lehetőségei szerint kisebbnagyobb hozzájárulásával bizonyítja, mennyire szívén viseli hazánk ügyét, melyet a saját ügyének is tekint, és ami a fő: tanújelét adja megújhodási folyamatunk sikerébe vetett bizalmának. Ezért vállalják polgáraink az anyagi áldozatot, ezért hajlandók megválni ékszereiktől, melyekhez pedig majdnem mindenkit régi, kedves emlékek fűznek ... Rövid hat nap leforgása alatt a vállalatok és az egyének jóvoltából már összesen mintegy 33 millió korona gyűlt össze a 2171. sz. folyószámlán. • fis az aranytárgyak? — A karikagyűrűk, fülbevalók, nyakláncok, karkötők súlya — 420 polgár nagyvonalú adománya — a hat nap alatt meghaladta a 2 kg 20 dkg-t. Ha minden család hozzájárulása csupán 1 gr aranyat tenne ki, akkor a felgyülemlett arany legalább 4 tonnára rúgna, ami lényegesen növelné aranykészleteinket ... ® Hogyan volna ez a mennyiség kifejezhető dollárban? — Ez könnyűszerrel kiszámítható, ha tekintetbe vesszük, hogy 1 kg tiszta arany ára 8000 devizakorona, ami kb. 1100 dollárnak felel meg. • Összesen mennyi aranyra volna szükségünk a népgazdaság egyensúlyának helyreállításához? — Idei költségvetésünkben kb. 5 millárdos hiány mutatkozik. Számításaink alapján, ha a dolgozók a szabad szombatokon rendkívüli műszakokban vennének részt, akkor ezzel a segítségükkel legalább 500 millió koronával gyarapíthatnák a köztársasági alapot. A hiányzó 4,5 milliárdot a vállalatok és az egyének készpénz- és aranyhozzájárulásából fedezhetnénk. És persze még valamiből ... A polgárok kezdeményezésének ugyanis se vége, se hossza. Pl. a Trineci Vasmű 30 dolgozója tegnap 100 000 koronás kölcsönt ajánlott fel öt évre az államnak. Remélik, hogy példamutatásuknak szímos követője akad. • Konkrétan, mire fordítják majd a készpénzadományokat? — A Gazdasági Tanács javaslata értelmében életkörülményeink, környezetünk színvonalasabbá tételére, ami tulajdonképpen lakások, iskolák, kórházak építését jelentené. • Es az arannyal milyenek a terveik? — Az ékszert az Állami Bank és a Takarékpénztár valamenynyi fiókintézete veszi át a polgároktól névre szóló nyugta ellenében. Az átvett aranyat az adományozó jelenlétében borítékba teszik, leragasztják s így küldik a fővárosba, ahol a tiszta súly megállapítását követően öntvényezik, hogy aranykészleteink gyarapítására szolgáljanak. • Milyen aranykészleteink vannak? . — Erre a kérdésre egyelőre nem válaszolhatok. Szó van róla azonban, hogy aranytartalékaink mennyiségét is idővel nyilvánosságra hozzuk. Erre valószínűleg pénzünk konvertibilitásával, beválthatóságával kapcsolatban fog sor kerülni. Mihelyt ezt elértük, nem lesz többé okunk elhallgatni a való helyzetet. • Mikorra várható ez az Ön számításai szerint? — Šik akadémikus megmondta, hogy erre 5—7 év múlva kerülhet sor. Ebben az esetben valószínűleg olyan nemzetközi megállapodásokat is kötünk majd, melyeknek egyik feltétele, hogy a hasonló adatokat nyilvánosságra kell hoznunk. Egyébként megjegyzem, hogy ezeknek az adatoknak a megértéséhez az összehasonlíthatóság érdekében több más adatra is van szükség, s ezért a laikus részére aligha árulnak el valamit. — A jelenlegi akciót azért is tartom előnyösnek, mert a tezaurált arany holt készletnek tekintendő, s mint ilyen inflációs nyomást idéz elő. Az arany legfőbb jelentőségét a nemzetközi gazdasági és a nemzetközi fizetési kapcsolatok zavartalan biztosításában és abban látom, hogy fizetési eszközünk részbeni fedezésére szolgál. • Beszélhetne erről világosabban? — Ha ugyanis az aranyról van szó, akkor azt mindig bizonyos vonatkozásba kell hoznunk a pénzünkkel. Bankjegyeinknek csak részben van aranyfedezete, ez kb. annyit jelent, hogy 1 korona aranytartalma mindössze 0,123426 grnak felel meg. Ezt azért is fontos tudni, mert ennek az alapján állapítható meg a korona árfolyama más pénzegységekhez viszonyítva. • Hogyan tehetünk szert minél több aranyra? — Ennek első számú feltétele a dolgozók lelkiismeretes, jó munkája. Csak ily módon növelhető ugyanis a külföldi piacokon az érdeklődés termékeink iránt. Aranykészleteink legfőbb forrásai tehát az áruexport fokozása, a turistaforgalom és a banktranzakciók útján szerzett devizák. Ezekhez járulnak a lakosság eddig tezaurált ékszeradománvai. — Igv válik a holt tőkéből a polgárok kezdeményezése és megértése jóvoltából élő tőke, melvnek népgazdaságunk jó hasznát veszi. Q A fő dolog — véleményem szerint —, hogy áldozatkészségük ne leqi/en hiábavaló ... — Igen, ez természetes. A polgárok bizalma arra kötelezi a kormányt, hogy adományaikat célszerűen használja fel a népgazdaság hatékony fejlesztése. pénzünk megszilárdítása, életszínvonalunk emelése érdekében. A köztársasági alapnak tehát nemcsak gazdasági, hanem társadalmi jelentősége is felbecsülhetetlen. KARDOS MARTA