Új Szó, 1968. augusztus (21. évfolyam, 322-240. szám)

1968-08-02 / 212. szám, péntek

JELENTES a- népgazdaság fejlődéséről Szlovákiában az 1968. év első felében Szlovákia népgazdasága 1968 első felében jóval gyorsabban fejlődött, mint a cseh ország­részek népgazdasága. Ennek ellenére azonban még nagy kü­lönbségek mutatkoznak a gaz­dasági kiegyenlítődés terén, s mindmáig nem került sor Szlo­vákia potenciális forrásainak kihasználására. IPAR Szlovákia ipari termelése nz elmúlt esztendő azonos idősza­kával összehasonlítva 9,1 száza­lékkal emelkedett, ipari terme­lése pedig országunk termelé­sének 22,5 százalékát teszi ki. Az ipari dolgozók havi átlag­bére az idei év első öt hónap­jában 1718 koronát tett ki. Te­hát öt százalékkal többet, mint az elmúlt esztendő azonos idő­szakában. Szlovákia iparának munka­termelékenysége az év első 5 hónapja alatt 5,6 százalékkal emelkedett. Az alkalmazottak számának növekedése az ipar­ban meglassúbbodott. BERUHÁZÁS Népgazdaságunkban az év el­ső 5 hónapja alatt 10 milliárd koronát ruháztunk be, ami az év tervezett beruházásainak 39 százalékát képviseli, s ez 6,8 százalékkal több, mint a ta­valyi. A lakásépítés terén 8865 la­kást adtunk át, ami az évi terv 29 százaléka, ám 723 lakással kevesebb, mint az 1967-es év azonos időszakában átadott la­kások száma. A szövetkezeti épí­tés terén 4397 lakás készült el, tehát 515 lakással több, mint az 1967. év első felében. Egyéb­ként 15124 lakás építéséhez fogtunk hozzá, tehát 2683 la­kással többhöz, mint az 1967. év első felében. ÉPÍTŐIPAR Az építőipari vállalatok dol­gozói 6,1 milliárd korona érté­kű munkát végeztek, ami az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaságban végzett építő­munkálatok 31,8 százaléka. Ily -módon az építőipar tervét 1968 első felében 100,8 százalékra teljesítették. A munkatermelékenység az 1967. év első felével összeha­sonlítva 2250 koronával, azaz 6,1 százalékkal emelkedett. Szlovákia építőiparában egy dolgozó átlagbére 1968 január­ja és májusa között 1835 koro­nát tett ki, tehát az elmúlt esz­tendő hasonló időszakával szemben 5,3 százalékkal, azaz 93 koronával emelkedett. Szlovákia építőiparában az év első felében átlagosan 150 005 dolgozó tevékenyke­dett, tehát 2,5 százalékkal, több, mint a múlt esztendő ha­sonló időszakában. MEZÖ­ÉS ERDŐGAZDASÁG Az őszi vetés, az őszi gabo­nanemflek jó áttelelése, nem­különben az agrotechnikai ha­táridő betartása megteremtette a mezőgazdasági termékek jó termésének feltételeit. Ezzel szemben viszont a márciusi és júniusi hónapok közötti nagy szárazság jelentős mértékben csökkentette a várható termés­eredményeket. A szántóföld területe mint­egy 7000 hektárral csökkent. Az állattenyésztési termelés az alábbi eredményeket mutat­ja fel: Az elmúlt esztendő azonos időszakával összehason­lítva 7600-al kevesebb a borjak száma. A tejtermelés az elmúlt esztendő első felével összeha­sonlítva a kisebb tehényállo­mány ellenére ls 32,3 millió li­terrel emelkedett. A toiáster­melés ezzel szemben 19 millió darabbal csökkent. A tojáson kívül az állattenyésztési termé­kek minden fő fajtája felülmúl­ta a tavalyi év időszakának színvonalát. A mezőgazdasági üzemek gé­pesítési alapja további 607 traktorral, 354 vetőgéppel, 85 gabona- és 37 silókombáinnal stb. nőtt. Az erdőgazdálkodásban ösz­szesen 2 367 000 erdei méter fát termeltek ki, tehát a tervet 99,2 százalékra teljesítették. SZÁLLÍTÁS ÉS KÖZLEKEDÉS Szállítóvállalataink 85 987 000 tonna árut továbbítottak, tehát az elmúlt esztendő azonos idő­szakával összehasonlítva 2 millió 286 ezer tonnával töb­bet. A vasút 46 575 000 tonna árut szállított. A ČSAD 38,6 millió tonna árut szállított, tehát 0,6 száza­lékkal lépte túl az elmúlt esz­tendő azonos időszakának ered­ményét. A városi személyszállítás 149 millió személyt mutat ki. A folyami szállítás 0,4 száza­lékkal kevesebb árut továb­bított, mint az 1967. év első fe­lében. A távösszeköttetések terén a teljesítmények 4 százalékkal nőttek. A telefonállomások szá­ma 19 000-rel nőtt, s elérte a 384 000-et. A SZLOVÁKIÁI VÁLLALATOK HELYZETE A szlovákiai állami gazda­sági szervezetek az 1968 első felében 17,6 milliárd korona bruttó jövedelmet értek el, te­hát csaknem 2,2 milliárd koro­nával (17 százalékkal) többet, mint az előző év hasonló idő­szakában. A vállalatok tiszta nyeresége 1,1 milliárd koroná­val, tehát 40 százalékkal emel­kedett. Szlovákiában ily módon kedvezőbbek az eredmények, az országos átlagnál. A bruttó jövedelem 3 százalékkal gyor­sabban emelkedett, mint a tel­jesítmények, míg az emelke­dés egész Csehszlovákiában 1 százalékot tett ki. ÉLETSZÍNVONAL 1968 első fél évében Szlová­kiában a dolgozók száma a népgazdaság szocialista szekto­rában (az egységes földműves­szövetkezeteket kivéve) az el­múlt év azonos időszakával összehasonlítva 46 000 sze­méllyel emelkedett. A szektor­ban jelenleg 1 486 000 ember van alkalmazva. A nők alkal­mazottsága 5,2 százalékkal, a férfiak alkalmazottsága pedig 1,8 százalékkal nőtt. A lakosság pénzügyi bevéte­lei tovább emelkedtek: a bé­rek 10,4 százalékkal, az egy­séges földművesszövetkezetek tagjainak bevételei pedig 26,7 százalékkai. A lakosság szociá­lis bevételei 8,6 százalékkal nőttek. A nyugdíjak összege az el­múlt esztendő azonos idősza­kával összehasonlítva 4,4 szá­zalékkal emelkedett. Nyugdíjra összesen 2 milliárd koronát ad­tunk ki, tehát 11,5 százalékkal többet mint az 1967. év első felében. Az öregségi segély 1968 első felében havonta átlag 754,51 koronát tett ki, tehát a tavalyi év azonos időszaká­val összehasonlítva 15,69 szá­zalékkal emelkedett. A lakosság betétei 12 015 millió koronára rúgtak, és az 1967. év első felével össze­hasonlítva 21,1 százalékkal emelkedtek. Az Állami Takarékpénztár az elmúlt év azonos időszakával összehasonlítva 9,4 százalékkal több kölcsönt nyújtott, s így országunk lakosságának eladó­sodása 2661 millió koronára emelkedett. KISKERESKEDELMI FORGALOM A kiskereskedelmi forgalom az állami és a szövetkezeti ke­reskedelemben 12 százalékkal emelkedett, és 14 974 millió koronát ért el. Annak ellenére, hogy jóval több áru került a piacra, mint a tavalyi év azo­nos időszakában, kereskedel­münk néhány árufajtából nem volt képes eleget tenni a ke­resletnek. A kiskereskedelmi árak ala­kulását az 1968. év első felében nagyban befolyásolta a köz­ponti árszabályozás. Az élel­miszerek ára általában nem változott. A helyi gazdálkodás üzemei, valamint a termelőszövetkeze­tek termelése az elmúlt eszten­dő azonos időszakával össze­hasonlítva 23,7 százalékkal nőtt. Ígéretes akcióprogram Csehszlovákiának szurkol az egész haladó világ. És ha ez a megállapítás érvényes a külföl­diekre, akkor kétszeresen vo­natkozik az ország lakosaira. Soha nem tapasztalt aktivitás­sal vesznek részt sorsuk formá­lásában Csehszlovákia állampol­gárai. Soha nem kísérte akkora érdeklődés a lapokban közzé­tett párthatározatokat, mint most. Érdekes tanulmányozni ezekben a minden bizonnyal történelmi jelentőségű napok­ban az embereket: arckifejezé­süket, megállapításaikat, rea­gálásaikat. A kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság nemrég tette köz­zé akcióprogramját. A tervezet jelentős része foglalkozik a ke­rületben élő nemzetiségek, az ukránok és magyarok helyzeté­vel és perspektívájával. A Vý­chodoslovenské noviny-ban közzétett anyag élénk vissz­hangra talált a lakosság köré­ben, s megfigyeléseim szerint a magyar nemzetiségű lakosság, amely ezekben a nehéz napok­ban nyilvánította hovatartozá­sát — általában elégedett a pártbizottság elképzelésével. Nézzük csak, mit tartalmaz a magyar nemzetiségű állam­polgárokról szőlő rész. Mindenekelőtt rehabilitálni kell azokat a magyar nemzeti­ségű állampolgárokat, akikkel szemben jogtalanul jártak el és jóvátenni a sérelmeket. Követ­kezetesen be kell tartani az el­vet, amelynek alapján a ma­gyaroknak — a kerületben nyilvántartott statisztikák sze­rinti arányban — minden szin­tű és rangú fórumon biztosíta­ni kell a képviseletet. Király­helmecet újból járási székhely­lyé javasolja. Az iskolaügy terén: a kerület­ben olyan iskolahálózatot kell kiépíteni, amely megoldja a ti­zenöt évesek és a főiskolás ko­rúak problémáit. Lehetővé kell tenni, hogy a nyitrai és pozso­nyi főiskolákon több kelet-szlo­vákiai diák végezhesse el a pe­dagógiai szakot, s ily módon biztosítsák, hogy rangos peda­gógusok tanítsanak a magy.ar tannyelvű iskolákban. A kassai egészségügyi isko­lán magyar tagozatot tervez a javaslat. Biztosítani kívánja azokat a normákat és formákat, amelyek garantálnák, hogy a fő­iskolai felvételiken a hiányos szlovák nyelvtudás ne képez­zen akadályt a magyar érettsé­gizettek számára. A magyar pe­dagógusok szakmai, színvonalá­nak emelése céljából létre kell hozni a kelet-szlovákiai kerü­letben élő magyar pedagógusok tanácsát. A kultúra terén: védeni és ápolni kell azokat a kulturális és műemlékeket, amelyek ha­ladó hagyományokhoz kötőd­nek. Utcákat és középületeket nevezzenek el olyan kiváló, ha­ladó szellemű írókról, politiku­sokról és művészekről, akik Ke­let-Szlovákia területén éltek és alkottak. A Komáromi Területi Színházhoz hasonlóan újabb te­rületi színházat fognak létre­hozni a kelet-szlovákiai kerü­letben, Rozsnyó és környéke számára. Amint e sorokból is kivilág­lik, a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság szem előtt tartot­ta a CSEMADOK Központi Bi­zottságának nyilatkozatát, vala­mint azokat a követeléseket és kérelmeket, amelyek a kelet­szlovákiai kerületben elhang­zottak. Az akcióprogram most kerül megvitatásra az alapszer­vezetekben. Reméljük, hogy kedvező visszhangra talál, hi­szen semmit sem túloz el, és hangja is emberi. Harcoljunk érte, hogy minden pontja meg­valósulhasson. A kerületben élő magyarság hálás lenne ér­te, mert végre tényekkel is be­bizonyosodna: valóban egyen­jogúnak Ismerik el, s valóban azt akarják, hogy a magyar is hazájának érezze ezt az orszá­got. (bt) Bűntény vagy szerencsétlenség? A LEGFONTOSABB TANÚKAT MIÉRT NEM HALLGATJÁK KI? • AZ EKELI ÁLLOMÁSON TÖRTÉNT • FÉL CSALLÓKÖZT IZGALOMBAN TARTJA • NYUGTASSÁK MEG A KÖZVÉLE­MÉNYT Egyik napról a másikra elveszíteni egy tizenhét éves gyer­meket — szörnyű érzés lehet. Az ekeli Salma család — Idesto­va már hat hete — így veszítette el gyermekét. És — érthe­tően — a szülők most a -bűnöst keresik. Keresik a bíróságon, a rendőrségen, gyanakodva nézik embertársaikat, és naponta ezerszer felteszik a kérdést: Ki okozta? Az apa esküdözik, hogy: nem hagyja annyiban a dolgot, inert érzi, hogy fiát meg­gyilkolták. Szinte nap mint nap nyakába veszi a várost és szer­kesztőségekben, intézményeknél magyarázza: „MEGÖLTÉK A FIAM!" A család ismerőseit, barátait is megdöboentette az eset, mások is azt magyarázzák nap nap után, hogy bűntényről van sző. A minap a szerkesztőségi telefon újra csengett, felemel­tem a hallgatót,bemutatkoztam, és a következő szavakat mond­ta valaki: „Tudom, ki ölte meg a Salma gyereket. Ma még nem beszélhetek, egyszer majd megmondom az igazat." Csak ennyit mondott az ismeretlen és szétkapcsolta a vo­nalat. Csúfot űzött igyekezetemből, hogy a helyszínre menve néhány napja elbeszélgettem az ügyről a szülőkkel? Nem tu­dom. Mi történt hat héttel ezelőtt a kis csallóközi faluban? Egészen mindennapi esettel: esküvővel kezdődött. Férjhez ment az állomásfőnök leánya. Salma István néhány cimborá­jával elment a lakodalmas házhoz, amely a falutól kb. két ki­lométernyire van. Ott meg is kínálták őket borral. Ennek ha­tására a Salma fiú a násznép néhány tagjával vitatkozni kez­dett, majd dulakodásra is sor került. Az ekeli legények, a Salma fiún kívül jobbnak látták hazamenni. Hogy ezután sze­rencsétlenség történt-e, vagy bűntény, az a mai napig sem de­rült ki. Tény, hogy Salma Istvánt a hajnali órákban szörnyen megcsonkítva A VASÚTI SÍNEKNÉL HALVA TALÁLTÁK. — Legalább valamelyest tisztázódott már az ügy? — kérdez­tem kis híján hat héttel a tragédia után Miloš Mat'ko komá­romi ügyészt. — A közbiztonsági szervek bűnügyi csoportja a nyomozást még mindig nem zárta le. Bonyolult ügyről van szó, sok tanút kell kihallgatni, bizonyára ezért késik a nyomozás befejezé­se. A törvények szerint a közbiztonsági szerveknek az ügyet 60 napon belül kell átadniok az államügyésznek. Szükség ese­tén azonban ez a határidő meghosszabbítható. — A szülők kétségbe vannak esve. Tudni szeretnék, hogyan történt... — Ez érthető. Viszont a nyomozás taktikáját a bűnügyi osz­tály nyomozói választják meg ... Kis időre ez megnyugtatott. Ráadásul még Dudás kapitány, A NYOMOZÓ IS FOGADOTT. — Mikor fejezik be a nyomozást? — Ez már csak órák, legfeljebb napok kérdése. Néhány em­bert — a legfontosabb tanúkat — kell még kihallgatni. Amikor ezt elmondta a kapitány, az államügyész által emlí­tett „taktikára" gondoltam. Izgalomba jöttem, sajnos ez csak­hamar alábbhagyott. Kiderült, hogy egyáltalában nem takti­káról van szó. — A kérdéses időben két vonat is keresztülment az ekeli állomáson. A fiú holttestét a második vonat személyzete vette észre. A kivizsgálás szempontjából kulcsfontosságú a két vo­nat személyzetének kihallgatása. Ez még a mai napig sem történt meg... — Taktikai okokból? A kapitány ezt: a kérdést vagy nem hallotta meg, vagy szándékosan eleresztette a füle mellett. Nem válaszolt a kér­désemre. Viszont elmondta, hogy eddig MÁR NEGYVEN TANÚT KIHALLGATTAK, hogy a vallomásokat elemzik és megnyugtatott, mindent meg­tesznek az ügy tisztázása érdekében. Dudáš kapitány azt mondta: „Az ügy kivizsgálása szempont­jából a két vonat személyzetének kihallgatása — kulcsfontos­ságú." Most már csak azt nem értem, hogy a nyomozást miért nem a kulcsfontosságú tanúk kihallgatásával kezdték? Ezen minden átlagos logikájú halandó elcsodálkozik. A nyomozók arra hivatkoznak: a vasutasok — elfoglalt emberek, nehéz óket megtalálni. Ez tény. De az is tény, hogy fél Csallóköz lakossága várja, hogy végre már fény derüljön az ügyre. Hihetetlen, hogy ma, a távközlési eszközök segítségével ne lehetne biztosítani a vasutasok kihallgatását. Ogy vélem, hogy munkáját minden amatőr nyomozó is ezek kihallgatásával kezdte volna. Sem a nyomozók, sem az államügyész nem mondta még ki az utolsó szót. A szülők mindkét intézménynél szinte naponta ott vannak. Közben pedig SZÁRNYAT KAPNAK A MENDEMONDÁK. A szerencsétlen eset után a fél falu látta a tetemet. Az embe­rek csodálkoznak: hogyan lehetséges, hogy egy ilyen gázolás után szinte nem is maradnak a helyszínen vérnyomok? Az apa azt kérdi: ha öngyilkos lett a fiú, miért vetette le a cipőjét? Mert a szerencsétlenség után a tetem mellé volt téve. Egy sző mint száz: a környék lakossága gyilkosságra gya­nakszik. Van, aki négyszemközt a riporterrel azt is elárulta, a kérdéses időpontban valaki látta, hogy a fiút a környéken hárman kergették, és hallotta annak segítségért kiáltó szavát. Viszont az igazság kiderítése egy ilyen ügyben nem „nép­szavazás" kérdése. A mendemondákra sem a nyomozó, sem az államügyész nem adhat. Helytelen, ha az esetleges szem­tanúk titokzatoskodnak, nem mondják meg a színtiszta igaz­ságot. Ha az ismeretlen telefonáló tud valamit az ügyről, miért nem a nyomozóknak mondja meg? A nyomozók viszont a szóbeszédnek már réges-rég elejét ve­hették volna, ha a vasutasokat kihallgatták volna. Napjaink­ban, amikor a lakosság bizalma a közbiztonsági szervek hatékonyságában némiképp megingott, jó lenne, ha a komá­romi nyomozók bebizonyítanák: az ilyen homályos ügyre is fényt tudnak deríteni. T. M. i 196 VII

Next

/
Oldalképek
Tartalom