Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-06 / 185. szám, szombat

Novemberben rendkívüli közgyűlés Ülésezett a CSEMADOK KB elnöksége* Szerdán, július 3 án ülésezett a CSEMADOK KB elnöksége. Bevezetőben meghallgatta a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának magyarországi útjáról szóló beszámo­lót. Az elnökség örömmel vette tudomásul, hogy énekkarunk első, európai szintű fesztiválon való szereplése kiemelkedő sikert hozott. A debreceni nemzetközi énekkari versenyen való közreműködéséért a CSEMADOK elnöksége az énekkar vezetőségének és tagjainak köszönetét fejezi ki. Meghallgatta az elnökség Dobos László és dr. Sza­bó Rezső beszámolóját a CSEMADOK vezetőinek a leg­utóbbi elnökségi ülés óta foly­tatott tárgyalásairól. E tárgya­lások színhelye a Prága mel­letti Koledéje volt, ahol a cseh­szlovák kormány államjogi bi­zottságának nemzetiségi ko­missziója tartotta folytatólagos ülésezését. A megbeszélések tárgyát továbbra is a nemzeti­ségi kisebbségek államjogi helyzete, politikai képviselete, az önigazgatás elveinek és gyakorlatának értelmezése ké­pezte. fgaz, hogy a komisszió inár előző ülésén foglalkozott a CSEMADOK március 12-i ál­lásfoglalásának javaslataival, azonban az alapvető kérdések­ben egyértelmű megegyezés ez alkalommal sem jött létre. A komisszió előző ülésének anya­gához alternatív pontok formá­jában csatolta a CSEMADOK KB elnökségének javaslatait. Közös megegyezés alapján a komisszió a vitás kérdéseket döntés céljából felsőbb politi­kai szervek elé terjesztetté. Az elnökségi ülés foglalko­zott azokkal a feladatokkal, melyek a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusa előkészítési idő­szakában hárulnak a CSEMA­DOK alapszervezeteire, járási bizottságaira és központi veze­tőségére. Foglalkozott az elnökség a központi bizottság VI. ülésének összehívásával, valamint meg­tárgyalta a X. rendkívüli orszá­gos közgyűlés előkészítésével kapcsolatban a titkárság által benyújtott javaslatát. Az elnök­ség határozatot hozott a rend­kívüli X. közgyűlés ez év no­vember havában való összehí­vására, valamint a közgyűlés politikai, szervezési és techni­kai előkészítésére vonatkozóan. Jóváhagyta a rendkívüli orszá­gos közgyűlés politikai, szerve­zési és előkészítési tervét. Megbízta Dobos László elnököt, hogy a közgyűlés előkészítését tárgyalja meg a párt és a Nem­zeti Front illetékes szerveivel. Megválasztotta az országos köz­gyűlés előkészítése céljából lé­tesített bizottságok elnökeit és meghagyta, hogy a bizottságok — az elnökség közgyűlést elő­készítő tervezete szerint — lás­sanak azonnal munkához. Az elnökség a CSEMADOK és a sajtó közti kapcsolat elégte­lenségéről is tárgyalt. Arra a meggyőződésre jutott, szüksé­gessé vált a CSEMADOK on be­lül egy sajtótájékoztató szerv létesítése, amely közvetlen kap­csolatot tartana a cseh, a szlo­vák, a magyar és egyéb saj­tószervekkel, a televízióval, a rádióval, hogy így a nagykö­zönség kellő és helyes tájékoz­tatást kapjon a CSEMADOK munkásságáról, a csehszlová­kiai magyar élet megnyilatko­zásairól. Ugyancsak e sajtó­szerv hivatása lenne, hogy idő­ben reagáljon olyan megnyi­latkozásokra, amely bármely oldalról félreértésekre, vagy a tények elferdítésére adna okot. Foglalkozott az elnökség az Ifjú Szívek eddigi mun­kásságával is. Ezzel kapcsola­tos észrevételeit záros határ­időn belül konzultálni kívánja az Ifjú Szívek felettes szervei­vel, hogy így elősegítse a cseh­szlovákiai magyar tánc- és dal­együttes művészi színvonalá­nak további emelkedését és fej­lődése lehetőségét. Végiil határozatot hozott az elnökség, hogy legközelebbi ülését közvetlenül a központi bizottság ülése előtt tartja, a központi bizottságot pedig jú­lius második felére hívja egy­be. Avatás után Ö römteli fialal arcok, boldog szülők és hozzátartozók. Is­merős, minden évben visszatérő, kedves kép ez. Egye­temi végzősök, kezükben a diplomával, búcsúznak az Alma mater falaitól. Fischer Edit, a pozsonyi Közgazdaságtudo­mányi Egyetem végzős hallgatója is közéjük tartozik. Kezében vörös diplomát tart, kitűnő tanulmányi eredményével szerezte ezt a ritka elismerést. Somorjáról származik, itt is érettségizett a magyar középis­kolában. Akkoriban már nagyon előtérbe kerültek az égető gaz­dasági kérdések, s részben emiatt is, a Közgazdaságtudományi Egyetemre jelentkezett. Minden kezdet nehéz, tartja a bölcs mondás, persze a folytatás sem volt a legkönnyebb, bizony a vörös diplomát nem adják ingyen ... Látszatra nagyon egyszerű a recept. Minden eredmény­hez nehézségekkel teli út vezet, ezen kell végigjutni. — fgy nem is tűnik olyan nehéznek, de a valóságban — sóhajt egyet, aztán elmosolyo­dik. A diplomára néz, majd egy meghívót mutat: köztársasági elnökünk fogadja Prágában a kitűnő eredménnyel végző hall­gatókat, s erre hivatalos ő is. íme, a munka első gyümölcse. — Nagy izgalommal várom ezt a találkozást, — teszi hoz­zá — aztán másról kezdem őt faggatni. A tanulás mellett mi­lyen fontos problémák foglalkoztatják — érdeklődöm. Erről elég nehéz ilyen röviden beszélni, ezért csak címsza­vakat mond. Az egyoldalú szűk specializáció kérdése, elidege­nedés az emberek között és mostanában a belföldi események. — Ügy szeretném, ha végre, sok ezer éves próbálkozás után végre olyan mozgalom győzne, amelynek fő célkitűzése az em­berek boldogsága, s ezt a célját be is tartanák. Tudom, látszó­lag ellentmondás, ha egy jövendő közgazdász mond ilyet, de a bonyolult mechanizmusok és képletek mellett nekünk sem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznünk az emberről. Ezután terveiről beszél. Valószínűleg a pozsonyi Életszínvo­nal Kutató Intézet munkatársa lesz. Itt is szeretne méltóképpen helytállni. — Augusztus elsejétől lépek munkába, addig kevés kikap­csolódást tervezek, üdüléssel és ha lehet sok napsütéssel, utána izgalommal és tettre készen indulok majd az új munkahelyem­re. Nyilván társai is hasonló gondolatokat forgatnak fejükben. Egyetemi végzősök ... Tele merész tervekkel és elképzelések­kel. Elsősorban tőlük függ, mennyi valósul meg belőlük, s mennyi marad csupán elképzelésnek. (Szilvássy) Korszerűségre törekszik Pozsonypüspökin egy mellékutcában él és alkot Nagy József festőművész. Alkotásait 1964­ben állította ki a bratislavai Cyprián Majerník képtár­ban. Elsősorban grafikai alkotások­kal mutatkozott be, melyek HloZník és Dubay-iskolájá­nak hatását tükrö­zik. A Csehszlová­kia felszabadulásá­nak 15. évforduló­ja alkalmából ren­dezett képzőművé­szeti versenyen a • „Tanácsköztár­saság" című mun­kájával elismerő oklevelet szerzett. A festőművészt, aki különben újsá­gok és folyóiratok illusztrációjával ls foglalkozik, mű­termében kerestük fel szorgos munka közben. Beszélge­tésünk során el­mondta, hogy al­kotásaiban a konst­ruktív irányzat híve, igyekszik korszerűen festeni, s érzékenyen rea­gálni a mai élet eseményeire. Néze­lődésünk folyamán főleg a „Mesebeli János" című ciklu­sa ragadta meg fi­gyelmünket, mely­ben időszerű mon­danivalót dolgoz fel. Főleg az embe­rek békeakaratát és az egymás irán­ti szeretet szüksé­gességét szemlélte­ti. Figyelemre mél­tó még az „Ember az autóval" és a „Király új ruhája" című műve is. A festőművész jelenleg második tárlatára készül. Még ebben az év­ben szeretné meg­rendezni nemcsak Bratislavában, ha­íem Érsekújváron is Komáromban is. CTIBOR VASINA Az eladósodástól oia m nem kei! tartanunk A takarékpénztárak tavaly 713 millió korona lakásépítési kölcsönt folyósítottak a lakos­ságnak, 1 milliárd 773 millió korona kölcsönt nyújtottak köz­szükségleti cikkek vásárlására, 2 milliárd 829 millió korona készpénzkölcsönt és 266 millió korona egyéb kölcsönt adtak ki. A lakásépítési kölcsön az utóbbi négy évben a kétszere­sére nőtt, de még nagyobb ösz­szeget tenne ki, ha elegendő építőanyag állna a lakosság rendelkezésére. A közszükségleti cikkek vá­sárlására nyújtott kölcsön ösz­szege állandósult. A kölcsönök e fajtájának bővítése a tartós fogyasztási cikkek termelésétől függ. Legnagyobb növekedést mutat a készpénzkölcsön. A jövő szempontjából ennek a kölcsön­nek van a legnagyobb jelentő­sége, mivel a vásárló pénzt kap a kezéhez, s ezt tetszés szerint költheti el. A lakosságnak nyújtott köl­csönök bővítése aggodalomra adhat okot, hogy ezáltal az em­berek eladósodnak. Nos, ettől ma még nem kell tartanunk. A lakosság adósodása ugyan az utóbbi négy évben a 2,5-szere­sére nőtt, egy lakosra számítva azonban mindössze 475 koronát tesz ki. Az új irányítási rendszerben a fogyasztói kölcsönt a pénz­ügyi politika fontos eszköze­ként kell kezelni. A fogyasztó! hitelnek ugyanis nagy szerepe van a kereslet-kínálat szabályo­zásában, a termelés és a fo­gyasztás ellentmondásainak operatív eltávolításában. A fo­gyasztói kölcsön gazdasági sza­bályozó szerepének érvényesíté­séhez azonban megfelelő meny­nyiségű és minőségű árura vau szükség, különben csak fokoz­ná a vásárólerő és az árualap közötti feszültséget. A fogyasztói hitelnyújtásnak fontos szerepe van a lakosság szempontjából is, mivel az ala­csonyabb jövedelmű családok számára is lehetővé teszi a drá­gább, főleg a tartós fogyasztási cikkek beszerzését. A fogyasz­tói hitel ezzel hozzájárul a la­káshelyzet javításához, meg­könnyíti a háztartási munkákat, kellemesebbé teszi a pihenést, hozzájárul az életstílus javítá­sához. V. K­BATTA GYÖRGY | Folytatás a tegnapi számunkból | TUDOM, a virágok színe, és a föld­bon lapuló fémek és olajak között van összefüggés; értem az első és a máso­dik kozmikus sebesség közötti különb­séget; tapasztalom, a súlypontján elta­lált labda vágódik a legélesebben a há­lóba, viszont képtelen vagyok felfog­ni, miért hagyta el Carmen Pétert? A Cérnabolt piros reklámja alatt fu­tottunk össze, s másnap a strandon ta­lálkoztunk. Tízre beszéltük meg a ran­devút, a zuhanyozók közelében, ahol három rózsa lobog. Éjjel alig aludtam valamit, végülis azzal nyugtattam ma­gam, úgysem jön el, „hiszen Péter kü­lönb". Ue azért már kilenckor a me­dence körül ólálkodtam, lekentem ma­gam olajjal és hanyatt dőltem a fü­vön. Itt vagyok, a légtenger fenekén, nyüzsgő milliók között, a szívem ve­szettül ver, mára tükrök előtt szokat­lanul sokat időztem, de a lényegen mit sem változtathatok; nem nyújthatom magam száznyolcvanöt centiméteresre, meri nem vagyok rágógumi, nem cse­rélhetem ki barna szemeimet kékre, a mellkasom sem lehet boltozatosabb a jelenleginél, a homlokom bizonv nem hasonlít a Gérard Philippére, fog­sorom sérülés nyomait érzi, az orrom pedig úgy lóg bele a világba, mintha az lenne a legfontosabb szervem. A fü­leim sem tökéletesek, mert nem egy­formák, és ráadásul a hajam sem fe­kete, de még csak szép-szőke sem: amolyan fakó, és veszettül rövid. Mi­képp merészeltem én, ezekkel a sze­mekkel, ezzel a hajjal Carmen közelé­be jutni? Hol volt a tárgyilagosságom, önismeretem, igazságérzetem? Carmen­hez Péter való. Amikor vele megy az utcán, lenéznek a tetőről a cserepek: Szép párl De hát nem utasított el, neu mondta, hogy kerüljem kl, mint korall­szigeteket a hajók, ne írjak leveleket és ne rajzoljak virágot a borítékra! E hatvan perc alatt voltam olyan elke­serítő helyzetben is, hogy majdnem ha­zasomfordáltam, de az ösztönök közbe­szóltak és megnyugtattak. Carmen piros fürdőruhában jött, rámnevetett, és nem mondta, azonnal hagyjam el a strandot, mert a bicep­szem csak harminchatos, amiért hálás voltam neki. — Életem utolsó napja — mondtam. Jön Péter a széleshátú, nyakoncsíp, mint egy bogarat és eltapos. A naplóm­ba azért beírnám még: „Ma, boldog na­pom volt, végre találkoztam a sárga­ruhás lánnyal Az idő is szép volt." — Nem jön Péter, a széleshátú, nem csíp nyakon, piint egy bogarat, és nem tapos el — felelt Carmen. Szakítottam vele. Vannak mondotok, melyek elhangzá­suk után sem porladnak szét a levegő­ben, hanem füstölögnek a fejünk fö­lött, mint a felhők, kénytelenek va­gyunk még rájuk összpontosítani. A „Szakítottam vele!" lebegett így a fe­jünk fölött, délelőtt, tíz óra után hét perccel, amikor ís az ég előírásosan kék volt, a Föld nevű bolygó pedig az űr menetrendje szerint pörgött gyémánt­tengelye körül, fedélzetén házakkal, vizekkel, madarakkal, Carmennel és ve­lem. — Hiába sétáltunk a ligeti fák alatt, már nem éreztem semmit. Hiába távo­lodott a vonat, nem fájt a szívem, pa­dig szerettem volna, ha fáj, mondta. — És most mit érzel? — Fásultságot. Amikor a jó és a rossz, a kellemes és a kellemetlen ve­gyül, keletkezik olyan hangulat, amely szinte a közönnyel határos; az ember ring az idő hullámain, várja, milyen partokon köt ki, a sorsra bízza magát, hiába lenne nála esetleg evező. — Mi a jó és mi a rossz. — Jó, hogy rádöbbentem: ha a sze­relem elszáll, semmi értelme megszo­kásból járni egy fiúval. Ez időpazarlás. Egyetlen ember sem lehet ennyire fényűző, hiszen minden szívdobbanás­sal kevesebbek vagyunk. A rossz? Hossz szerelem nélkül élni. Másak a fák, az ég, a madarak. Lélegezni sincs kedvein, s meddő dolgokon töprengek. Azon is: nem támad-e meg a rák? — Értelek, érlelek. De le kell bírni a komor hangulatokat, meg kell terem­teni a boldogság új feltételeit. Ehhez pedig mozogni kell, mozogni, egy pilla­natra sein hagyhatja el magát az em­ber, mert akkor önnön szakadékaiba zuhan. Éppen ezért: ússzunk és neves­sünk sokat. Holnap lemegyünk a ten­gerhez. A tenger jó barátom, ő a Nagy Kék kutya. Meglátod, azonnal megnyal­ja a lábam, ha megpillant. CARMEN egyetértett, és másnap már a puha fövényről szemléltük, miképp bukik gyöngysírjába a nap. A tenger a világ szíve, öröktől fogva ver, s nem áll meg soha. Jó lenne tengerré válnil Jó lenne, ha Carmen szeretne. — A há borúban felkapaszkodtam egy lőszerszállító szekérre. Ló húzta, és sokáig szerettem volna látni sze­gény lovat, akitől senki sem kérdezte, akar-e háborúban lőszerhordó szekeret húzni? A béke első napjaiban aknával babrált egy barátom, és olyan magas­ságokba röpült, ahonnan máig sein ért vissza. Nyolcéves lehettem, hevesen, ci­garettáztam, egyszerre tlz darabot dug­tam a számba. Érdekes orgona volt, füst-zenéjű, majdnem belehaltam. Ké­sőbb, dacból felgyújtottam a temetőt, leégtek a fák is, a sírkövek fájdalma­san pattogtak, a holtak azóta is írják szemrehányó leveleiket, az őszi úton hullanak elém a fákról, de nincs erőm elolvasni őket — mondtam. — Apám elhagyott bennünket, a há­ború sodorta el mellőlünk, talán az ég­be, talán egy másik asszonyhoz. Apa nélkül szomorú az élet, őt nem pótolja semmi — mondta Carmen. A kis ligetben gyilkos iramú mecs­cseket játszottunk, a labda többnyire lyukas volt és a térdem is lyukas volt, mert n kapuban álltam, s vetődéskor felsebeztek a kövek, de így ls gyönyö­rű, emlékezni rá. A kocsmáros az ágy lábában tartotta a pénzét, elcsórtuk még a zsebóráját is, eladtuk és célba lőttünk a cirkuszban. Fekete szemű asz­szony töltötte a puskát, a haja olyan színű volt, mint a kazlak. Nyertem két porcellán-majmot, három papírrózsát és egy félmosolyt a fegyvertől tő-aszony­ságtól. Szög segítségével begyújtottuk az ócska gépkocsit, a kertben tönkre­mentek a szamócák. Vonalas füzetbe írtuk verseinket, gúnyoltuk a lányokat, árulkodtak, pityeregtek, kaptunk hu­szonötöt az ülepünkre, de nem Tájt, hi­szen előzőleg könyvekkel béleltük ki • a nadrágunkat. Nekem először Ancsi tetszett, két skatulya gombot adtam ne­ki ajándékba, ám ő horgász-felszere­lésre vágyott, tehát elemeltem apja horgait, ólomjait és zsinórjait. A liatás nem is maradt el, sajnos nem Ancsl reagált. Mintha ezer éve ismertem volna Car­ment. Mintha a testvérem lett volna. Jó lenne megsimogatni a haját — gon­doltam. A part lassan elnéptelenedett, a nap még a mélyből ls izzott. Carment — ­elhelyeztem egy napozókosárban. — Te most színházi páholyban ülsz. Én játszom. Mindjárt leszedek egy fel­hőt függönynek. Figyelj, és érezd jól magad! A lelkem is beleadtam a játékba, s amikor először elnevette magát, bol­dognak éreztem magam. Ennek a lány­nak sok nevetésre van szüksége. Talán az segítheti egy újabb szerelemhez is: hozzám. A darab arról szólt, miképp idomítja férjét, a huszonnégy kilo­gramm súlyú hivatalnokot az elefánt­méretű asszony; hogyan ugrál át tüzes karikákon orszlánként a férj, szájában az általa stoppolt zoknival. Carmennek különösen az a rész tetszett, amelyben az üblös asszonyság porázon sétáltatja f-íww.'^ vasárnap délután az urát, s módfelett |jj csodálkozik, hogy az nem fékez le min­den saroknál, mint az ebek. 1968 AZ ELŐADÁS végén fergetegesen tap­solt az egyfőnyl közönség. Virágot is yil. 8. kaptam; Carmen homokba rajzolta a csokrot. »a ­(Befejezés a holnapi számban.) "

Next

/
Oldalképek
Tartalom