Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-06 / 185. szám, szombat

Kinőttek a gyermekcipöüü Jegyezze meg, hogy a kacsalá­bon forgó várkastély és a járási építővállalat azonos inódon kelet­kezett: mindkettőt a fantázia szül­te." Talán sohsem felejtem el ezt a megjegyzést. Az 1960 as területi átszervezés idején mondta egy dü­hös kőműves. Szidta a „bagázst", mivel nem képesek megfizetni a jó munkát, így szinte kényszerítik a becsületes dolgozót, hogy teljesít­ménye és munkájának minősége csupán közepes legyen. „Nekem a pénz kell, dolgozok akár tizenkét órát is naponta, csak fizessék meg." Tarics Ferencnek, a komáromi Járási építővállalat igazgatójá­nak idézgetem a hajdani tapasz­talataimat. Az országos jelenség alól az ő vállalatuk sem volt ki­vétel. Kezdetben főként azok dolgoztak a kisépítővállalatok­nál akik nem akartak távol élni o családjuktól. Közülük kerültek ki a jó szakmunkások, akik még gyakran mondták: gyere nézd meg, ezt én csináltam. Sajnos a becsvágyat, a szakmai büszke­séget mindjobban aláásta a helytelen bérpolitika. Odáig ju­tottunk, hogy egyeseknek már nem a nyolc óra munkaidő, ha­nem az ezt követő „mellékes" jelentette a fő kereseti forrást. — Nálunk a bérpolitikában csak az 1965-ös nagy árvízka­tasztrófa után történt lényeges változás. Ahhoz, hogy a béreket emelhettük, előbb a munkater­melékenységet kellett növelni. önállóság buktatókkal Ismert tény, hogy járási épí­tővállalatok megalakulásuk óta mostoha gyerekei a központi irányító szerveknek. A nagy vállalatok elsőbbségi joga a tár­sadalmi érdekre való hivatkozá­sa már annyira felszívódott a köztudatba, hogy a megkülön­böztetést mind többen természe­tesnek tartották. Hiába tiltakoz­tak a kis vállalatok, érdemle­ges egyenjogúságot a mai na­pig sem tudtak kiverekedni ma­guknak. Igaz, az új gazdaság­irányítás teljes önállóságot, szabad kezdeményezést biztosít a számukra, versenyezhetnek a nagy vállalatokkal, sőt akár vissza is csalogathatják onnan a hűtlenné vált hajdani jó szak­munkásaikat. Jönnének is azok haza a járásukba szívesen, ha kereshetnének annyit, mint a nagy vállalatnál. Ezt viszont ke­vés kis vállalat tudja biztosíta­ni. I)e nem csupán ez a verseny egyetlen buktatója. — Az anyagellátás az új gaz­daságirányítás bevezetésével sem javult. Lényegesen emel­kedtek az anyagárak, mi pedig most is csak azonos összegért végezzük például egy fürdőszo­ba vagy központi fűtés szerelé­sét mint a múltban. Természe­tesen, kevesebb nyereséggel. Az anyagbeszerzési korrupció meg­keseríti az életünket... Horváth János igazgatóhelyet­tes, a termelés irányítója tizen­kettedik éve dolgozik az üzem­ben, így igen jól fel tudja mé^­ni a fejlődést. A hajdani kis üzem ma 840 embert foglalkoz­tat, van 300 tanoncuk s évi ter­vük 71 millió korona. Bizony rugalmas irányításra van szük­ség, hogy a havi hat millió ko­rona'értéket „előteremtsék". Az emberek — néhány nagyobb építkezés kivételével — csak kis csoportokban dolgoznak. Ezért okoz nagyobb gondot az anyagellátás, a nehéz gépek he­lyes kihasználása. Az építkezé­sekről hiányoznak a kis gépek, honnan szerezzen egy kis üzem devizát? A munkatermelékeny­ség és a bérek emelkedése kö­zötti párhuzamot eddig a hagyo­mányos módszerekkel tartják. Azt hiszem, hogy eljutottak ar­ra a pontra, amikor a munka­termelékenységet már csak gé­pesíi éssel lehet tovább növelni. A pénz beszél . .. Hasonló kis üzemekhez viszo­nyítva náluk alacsony a mun­kaerő vándorlás. A dolgozók döntő többsége 5—10 éve dol­gozik az üzemben. Többségük egyáltalán nem gondol a mun­kahely-cserére. Lálják, hogy a válalat évről évre eredménye­sebben gazdálkodik. Bizonyítja ezt a bérek alakulása is. A ter­vezett havi átlagkereset 1961­bnn 1314 korona volt, de csak 1305 koronát értek el. Tavaly az évi átlagkereset elérte az 19 777 koronát, ezen kívül kap­ták az évvégi nyereségrészese­dést. Az említett időszakban az egy főre eső munkatermelé­kenység 47 000 koronáról 71 856 koronára emelkedett. Az idén az első félévet szintén jó ered­ménnyel zárták. A tervezett 27 millió 637 ezer koronán felül még 1 millió 241 ezer korona értéket hoztak létre. Figyelnek az építkezések időrendi tervé­nek teljesítésére. A páti fürdő­telepen már az általuk épített új TERMÁL étteremben szolgálják ki a vendégeket. Komáromban a szolgáltatások Házát december­ben adják át. Építenek és javí­tanak több üzletet, vendéglőt és művelődési otthont. Bátorkeszin még az idén megkezdik egy új iskola építését, s a második fél­évben terven felül vállalták né­hány tanítói lakás építését. Ta­valy 4, az idén 12, és jövőre már 36 lakás egységet építenek. Nő az igény a családi házak építése iránt, az idén harmincat építenek. Arról is szólni kell, hogy az építkezéseken a munkaidő jobb kihasználásával kellene biztosí­tani az időrendi terv zökkenő­mentes teljesítését. Ennek ér­dekében tértek át a rekord-bé­rezésre, valamint bevezették a határidő csökkentése utánni prémiumot. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogyha egy csoport a határidőre kiszabott tervét 110 százalékra teljesíti, akkor 20 százalék prémiumot kapnak. A múlt hónapban a gyulamajori művelődési otthont építő Kádek­csoport, — 3 kőműves és 2 se­gédmunkás — 1343 koronát, Új­vári László 11 tagú csoportja — a bátorkeszi étkezdét építik — 1527 korona prémiumot kapott. Az üzemvezetőségre az ered­ményeket és a jutalmakat meg­felelően propagálja s ez pozití­ven hat a munkaerkölcs alaku­lására. Érdekvédelem. A kialakuló gazdasági verseny kényszeríti az üzemeket a tarta­lékok — elsősorban a munkaidő és a gépek, — jobb kihasználá­sára, a gazdaságosabb terme­lésre, hogy nagyobb nyereséget érjenek el és jobban jutalmaz­hassák a dolgozókat. Tudjuk, hogy az építővállalatok közötli verseny nem kedvez a kis üze­meknek. A felismerés, hogy egy­mást segítve eredményesebben tudnának gazdálkodni, életre hívott egy új szervet. Ot járás — Dunaszerdahely, Komárom, Ér­sekújvár, Galánta, Nyitra ~r épí­tővállalatainak vezetői érdekvé­delmi szervet alakítottak. Az új 7—9 tagú szerv-tapasztalt köz­gazdászok, jogászok, kereske­dők —, előre meghatározott fel­adatokat végez és biztosít az építővá IIa lat oknak. Nem irányí­tani fognak, hanem ténykedé­sükkel elősegítik az eredménye­sebb gazdálkodást. Koordinál­ják az anyagbeszerzést, a szál lltást, a nehéz gépek kihaszná­lását és központi diszpécser szolgálatot is terveznek. Az együttműködést a vállalatok 1:1-hez alapon végzik, egymás érdekeinek tiszteletben tartásá­val. Ezt az összefogást az élet kényszerítette ki, mivel a gaz­dasági versenyben az erősebb és ügyesebb nagyobb eséllyel in­dul. Az érdekvédelmi szerv e héten alakult s a közeljövőben megkezdi munkáját. — Szeretnénk, ha tudomásul vennék a központi szervek, hogy kinőttünk a gyermekcipőből — mondja az igazgató. — Nem elő­nyöket követelünk csupán gaz­dasági egyenrangúságot. A járási építővállalatokban több mint 105 ezer egyén dolgo­zik, s a közelmúltban megalakí­tották az országos érdekvédelmi szervüket. Remélik, hogy meg­kapják a működéshez szükséges engedélyt. A kis építővállalatok­ban dolgozó szakemberek azt mondják: helyes az új gazdaság­irányítás, valóban csak rentábi­lis vállalatokra van szükség. De a gazdasági verseny csak akkor lesz igazságos, ha a versenyfel­tételek mindkét fél — kis és nagy vállalat, — számára azo­nosak lesznek. Egyáltalán nem jelentene ün­neprontást, ha az építők napjá­nak küszöbén a legilletékeseb­bek is elmondanák véleményü­ket az említett kérdésekről. CSETÖ JÁNOS SZ U L ö K, NEVE LÓK FÓR U Nyári örömök — nyári gondok A múlt héten utolsót csörrent az iskola csengője, hogy az 1967—68-as tanév végét, s va­káció kezdetét jelezze. Mennyi tervezgetés, mennyi álmodozás előzi meg a nyári szünidő be­köszöntését. A bizonyítványosz­tást követően a diákság széjjel széled a szélrózsa minden irá­nyába. Fiatalok énekétől vissz­hangzanak a Tátra csúcsai, ka­cagó hancúrozás hallatszik a Balaton strandjain, tömött gyorsvonatok és autóbuszok száguldanak az Aranyhomok, Ha mai a és Dubrovnik felé. Ámuló gyermekarcok figyelik a magyarázatot a prágai ka­tedrálison, a bratislavai várban és... ki tudja hány felé járják a fiatulok a felfedezés, a meg­ismerés nagyszerű útjait. Az erdők sűrűjében a pionírtábor színes sátrai is megteltek, be­népesedtek. A gyermekek egy része azonban odahaza tölti a vakációt. Szüleiknek segítenek, vagy munkát vállalnak a helyi szövetkezetben, üzemben. A testet, szellemet frissítő vaká­ció feledhetetlen élményeket, ismereteket jelent a tanulók­nak. Azonban túl a szünidő minden örömén van egy szomo­rú pont, amely „megállj"-t je­lez, s Itt akarva, akaratlanul meg kell állnunk. Hány diák csukta be június végén maga mögött az iskola kapuját és a következő szep­tember elején üres maradt a padja. Felesleges minden ma­gyarázat, elég, ha fellapozzuk az utóbbi évek statisztikáját. Hány élet mécsese hunyt ki örökre?! Pedig a meggondolat­lanság, elővigyázatlanság elke­rülhető lenne. Ez az a pont, amelyet nem hagyhatunk fi­gyelmen kívül, melyről szól­nunk kell még akkor is, ha sokan úgy vélik, hogy felesle­ges előre rontani a szünidő hangulatát. A vakációt mindig nagy várakozás előzi meg. A tanulóknak szükségük van a szünidőre, a kikapcsolódásra, a felfrissülésre és az üdülésre. A megnövekedett szabad idő azonban rengeteg veszélyt rej­teget. A szülői felelősség dik­tálja ezeket a sorokat, hogy előre figyelmeztessünk, kerül­jünk minden veszélyt, hogy a jó vakáció után testileg, szelle­mileg felfrissülve térhessenek vissza gyermekeink az iskola falai közé. Régi, de örök érvényű köz­mondás, hogy a rend a lelke mindennek. Sok diák úgy kép­zeli el a szünidőt, hogy azt csinálhat, amit éppen akar. S az a szomorú, hogy sok szü­lő ebbe bele is nyugszik. Té­vedés ne essék, nem állandó parancsolgatásra, a gyermek zaklatására gondolunk. Ez helytelen lenne. Viszont az sem vezet jóra, ha a vakációzó diák akár a fejetetejére állíthatja a Milliókat érő vízcseppek 1968 VII. 6­Néhány héttel ezelőtt a föld­művesek jogos aggodalommal figyelték az időjárás alakulá­sát, miután hétszámra egy csepp csapadék sem esett. Az­tán imitt-amott kisebb-nagyobb eső áztatta meg a szomjas ta­lajt. A hosszan tartó aszály azonban már így ls megtette hatását, s a többi terméken kívül a gabonát ls megviselte. Ennek következtében a termés jóval rosszabb, mint tavaly volt Csallóközben, ahol már teljes ütemben aratnak, és Mátyusföl­dön is, ahol lassan szintén sár­gul a gabona. A közelmúltban egy olyan szövetkezetben jártam, ahol a szárazság sem okozott bajt, és a kedvezőtlen viszonyok elle­nére búzából például legalább 41—42 mázsás hektárhozamra számítanak. Nem idegenkednek az újításoktól Az orvostudomány már évszá­zadok óta tudja, hogy az em­ber napokig, sőt hetekig kibírja élelem nélkül. Víz nélkül azon­ban legfeljebb Ideig-óráig. így van ez a növényeknél is. Ezért az ideihez fogható aszály mér­téktelen károkat okozhat a me­zőgazdaságban. Sajnos, a föld­művesek mégis viszolyognak az öntözéstől. Ahol másképp véle­kednek, mint például Pereden, nem bánják meg. Pereden két évvel ezelőtt készült el az ön­tözőberendezés, mely a Vág­sellye—Gúta közötti nagy kiter­jedésű öntözőrendszerre kap­csolódik. A község határát, il­letve a szövetkezet egész vetés­területét, összesen 2087 hek­tárt minden irányban behálózza a föld alatti csőrendszer. A szó­rófejek pedig tetszés szerint ontják az áldást hozó cseppe­ket. Az öntözőrendszer szíve egy úszó szivattyútelep, mely má­sodpercenként 5000 liter vizet szippant át a Vágból a tároló­ba, ahonnan felszíni csatorná­kon jut el a környező szövet­kezetek határába. Minden egyes határban ismét szivattyú nyom­ja szét a bonyolult föld alatti csőrendszerbe. Megtérülnek a milliók A peredi szövetkezet határa a szárazság ellenére szinte burjánzik a gabonától, cukor­répától, kukoricától. Mindezt az öntözésnek köszönhetik. Majba József szövetkezeti el­nök papírt és ceruzát vesz elő, hogy megmagyarázza, mekkora hasznot hajtanak a föld alól előtörő vízcseppek. Tavaly kísérleti parcellákon ellenőrizték az öntözés hatását. Búzából egy hektáron 30 mil­liméteres öntözés után 10—12 mázsával több termett. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy 391 hektáron termesztettek búzát, egyszerű számítással megálla píthatjuk: közel egymillió ko rónát eredményezett a hozam­növekedés. Hasonló növekedést értek el cukorrépából. Az öntözött te­rületen 150 mázsával volt na­gyobb a hozam. Ez hektáron­ként 3750 korona bevételtöbble­tet jelentett, ugyanakkor a 80 milliméteres öntözés mindössze 180 koronába került. Nem be­szélve arról, lio^y az öntözött területen több volt a répafej és a szelet is, ami ve^sö fokon szintén haszon. 100 vagon terméstöbblet Búzából hektáronként 44,5 mázsát takarítottak be. Olyan hozam ez, mely túltesz. Dánián, Hollandián, a Német Szövetsé­gi Köztársaságon, vagyis a leg­fejlettebb gabonatermesztő or­szágokon. Az idén 41—42 má­zsás búzahozamra, illetve 32— 35 mázsás árpahozamra van ki­látás. Dél-Szlovákia legtöbb me­zőgazdasági üzemében csupán 28—30, illetve 22 -24 mázsás hozamra számítanak. Tekintve, hogy Pereden 870 hektáron ter­mesztenek gabonát, kiszámít­hatjuk:, az öntözés több mint 100 vagon gabonával gazdagít­ja a szövetkezetet. Ez a tény mindennél többet beszél, nem szorul bővebb magyarázatra. Peredén tehát — a többi szö vetkezettől eltérően — ezúttal is. örömmel és bizakodással várják az aratást. A kapásnö­vények fejlődése is biztató. Cu­korrépából rekordtermés ígér­kezik. A kukoricát és a borsót valamilyen titokzatos kártevő támadta meg. Eddig hiába pró­bálkoztak az összes ismert vegyszerrel, nem segítenek. Mert hogy az örömbe üröm is vegyüljön, az öntözésnek az esővel szemben van egy hátrá­nya. Míg eső idején legtöbb­ször a levegő is lehűl, az öntö­zés általában szép időben fo­lyik, ami kedvez a kártevők el­szaporodásának. A néhány órás csapadékhullás úgyszólván nem árt nekik. Nincs kizárva, hogy rövidesen ezt a problémát is megoldják. E hátránya ellenére is az öntözés a mezőgazdasági termelés fejlesztésének egyik leghatékonyabb tényezője. A vágsellye—gútai öntöző­rendszer — melyhez a peredi is tartozik — eddig 7300 hek­tár öntözését teszi lehetővé. Nem ártana azonban, ha minél több mezőgazdasági üzem kö­vetné a perediek és mások pél­dáját, akik nem viszolyognak a korszerű öntözéses gazdálko­dástól. Akkor az időjárás sze­szélyeitől függetlenül mindig bizakodással várhatjuk 8Z ara­tást. P. L. lakást, vagy ha szülei tudta és engedelme nélkül távozik el otthonról. A gyermekek számára a pio­nírtáborok nyújtják a legjobb lehetőséget a hasznos nyara­lásra. Ugyanis a szünetben is lényeges szem előtt tartani a célszerűséget és fontos a napi. rend betartása. A diákoknak, különösen a bejáróknak, a tan­év folyamán korán kellett kel­niük. A szünidő alatt szeretnék magukat kipihenni és jólesik egy kicsit „lustálkodni" is. Ez rendjén van. Viszont nem he­lyes, ha a gyermek egyik nap nyolckor, másnap viszont li­kőr kel fel. A napirendet úgy kell beosztani, hogy a tanuló eleget pihenhessen, azonban ügyelnünk kell arra is, nehogy ellustuljon, s a következő tan­évben a szülőknek ez gondot okozzon. Á helyes napirend az élet alapfeltétele. Nem egy esetben megtörtént, hogy a szülők —­mondván „tanultál eleget, pi­henjél most sokat" — nem tö­rődtek a gyermek napirendjé­vel s a tanév kezdetével szinte megdöbbenve vették észre, hogy a gyermek milyen lusta lett. Napjainkban nem egy eset­ben tanúi vagyunk annak, hogy a gyermekek (gyakran a krimi­filmek hatásáraJ „nagyot" sze­retnének produkálni, a legtöbb­ször itt ütközik ki virtuskodá­suk, amit megítélésük szerint hősiességnek tartanak. Hány szomorú tragédia történt már abból, hogy a gyerekek „te ezt úgy sem mered", mondás alap­ján olyan dolgot műveltek, ami meghaladta erejüket és képes­ségüket, s feleslegesen kockára tették életüket. Az említetteket egy példával is szeretném ecsetelni: a szünidő alatt a ta­nulók a közúton arra játszot­tak, ki tud a robogó gépkocsik között hamarább átszaladni az út másik oldalára. S az ered­mény: két halott gyermek! Külön szeretnék szólni a für­dőzéssel járó veszélyekről is. Sok gyermek nem tud úszni, sokan viszont képességeiket túlbecsülik és mély vízbe me­részkednek. Ez gyakran tragi­kusan végződik. A tanév folyamán a felelős­ség oroszlánrésze az Iskolára hárul. A szünidőben a felelős­ség java része viszont a szülök vállára nehezedik. A gyermek­kel szemben ne legyünk túl el­nézőek, a fegyelmet a szünidő alatt is követeljük meg. Bizto­sítsunk számukra több szabad­ságot, pihenést, de minden esetben követeljük meg, hogy a gyermek előre jelentse be tar­tózkodási helyét. Csak így nyu­godhatunk meg, hogy a szün­idő kikapcsolódást, pihenést je­lent gyermekeink számára, s csak így kerülhető el és előz­hető meg a tragédia. Száz szónak is egy a vége: a szülői felelősség nemcsak a tanévre, de a vakációra is vo­nátkozik. ROZSNYÓ JÓZSEF, Ipolyság KULTURÁLIS HÍREK • A NEMZETKÖZI Színházi Intézet megalapításának 20. év­fordulója alkalmából Prágában megalakult a díszlotfestők és színházi technikusok nemzetkö­zi szövetsége. • HERBERT VON KARAJAIM rövidesen filmrendezőként is bemutatkozik. Leoncavallo Ba­jazzók című operájának tévé­filmváltozatát fogja forgatni Mi­lánóban. • GORKIJ születésének szá­zadik évfordulóját egész évben tartó eseménysorozattal ünnep­li az idén a szovjet írótársada­lom. Moszkvában most az ün­nepségekhez kapcsolódva írók, költők nemzetközi összejövete­lét rendezik meg, 35 országból érkező vendégekkel. m MÜNCHENÍÍEN augusztus második felében nemzetközi énekversenyt rendeznek, ame­lyen mind az öt világrészből in­dulnak fiatal művészek. • A LOMONOSZOVÉRMET, a Szovjet Tudományos Akadémia legmagasabb kitüntetését Igor Tamm szovjet és Cecil Powell angol tudósnak adták át az ele­mi részecskék fizikája terén végzett munkájukért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom