Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-06 / 185. szám, szombat

Az érdeklődés középpontjában További külföldi lapvélemények a csehszlovákiai helyzetről 15TS hUl'íl sorban Belgrád — A JKSZ lapja, a Kommunyiszt „Ártalmas kiéleződés" címmel legutóbbi számában foglalkozott a „Kétezer szó" című felhívással. „Csehszlovákiában — írja a Kommunyiszt — a rendkívüli pártkongresszus előkészületei radikalizálíák és aktivizálták a különféle politikai erőket. A fokozott nyugtalanság oka nyilvánvalóan a konzervatív erők viselkedésében rejlik, amelyek egyre nyíltabban és találékonyabban viselnek kampányt a párt- és a kormány új politikai irányvonala ellen. A „Kétezer czó" című felhívás azonban megmutatta, hogy az egyes befolyásos értelmiségiek közül is többen vagy nem értik meg az akcióprogram tartalmát és az ország politikai helyzetét, vagy pedig tudatosan elkülönülnek a párttól és önálló csoportként szeretnének megalakulni. Ilyen feltételek között teljesen érthető az, hogy a csehszlovák vezető politikai körök negatívan értékelik e felhívást. Szófia — IIa röviden jellemezni akarjuk a „Kétezer szó" című felhívás lényegét — írja a Rabotnyicseszko Delo —, akkor méltán állíthatjuk, hogy ez egy gyűlölködő, megfontolt támadás a szocializmus és a CSKP ellen, Csehszlovákiának a többi szocialista országhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő barátsága és együttműködése ellen. Ez az antiszoctalísta erőkhöz intézett átlátszó felhívás arra buzdít, hogy döntsék meg az oly nagy erőfeszítéssel felépült szocialista társadalmi rendet. Róma — „A munkásosztály nem nézi tétlenül az eseményeket" — az Unitá ezzel a címmel tegnapi számában újabb cikket közölt Csehszlovákiáról. A cikk írója Giuseppe Boffa azt írja, döntő lesz az, hogy a CSKP hogyan tudja teljesíteni vezető szerepét a megújult népszerűsége mellett és a nép bizalma alapján. A kommunista párt az egyedüli erő, amely képes sikeresen véghezvinni a demokratizálódást folyamatot. Bécs — Franz West, az osztrák Volksstimme főszerkesztője „Hadgyakorlat" című vezércikkében élesen elítéli az osztrák sajtó túlnyomó részének azon módszereit, amelyekkel részt vesz a szocialista országok elleni — nyugati központból irányított — lélektani háborúban. Szemére veti az osztrák lapoknak, hogy a csehszlovák hivatalos körök nyilatkozatait nem veszik tudomásul, hanem hazugságokat terjesztenek „Csehszlovákia szovjet megszállásáról, valamint arról, hogy a szovjet csapatok a CSKP rendkívüli kongresszusáig az országban maradnak. London — Stan Orme munkáspárti képviselő, a párt balszárnyáuak Tribune című folyóiratában a csehszlovák helyzettel foglalkozva többek között rámutat, hogy Csehszlovákiában azért került sor változásokra, mert a lakosság elégedetlen volt a gazdasági és politikai fejlődéssel. A cikk írója derűlátóan vélekedik a csehszlovák ipar kilátásairól, és hangoztatja, hogy a csehszlovák ipar ezentúl olyan cikkeket fog gyártani, amelyek jelentős része a nyugati országokban is eladható, és így Csehszlovákia felszámolhatja a válságos valutahiányt. Az algériai forradalom évfordulója Algír — Az algériai nép pénteken megünnepelte a függetlenség kikiáltásának 6. évfordulóját. Huari Bumediennek, a forradalmi tanács elnökének és az egész kormánynak a Jelenlétében leleplezték Abdel Kadel, a legendás hírű algériai harcos emlékművét. Bumedien rádióbeszédében kijelentette, hogy Algéria forradalmi útján jelentős sikereket ért el. Algéria nemzeti ünnepe alkalmából a pénteki szovjet lapok hangsúlyozzák, hogy állandóan erősödnek az algériai nép és állam baráti kapcsolatai a szovjet néppel és a Szovjetunióval. A nemzeti ünnep alkalmából a Szovjetunió vezetői üdvözlő táviratban üdvözölték Huari Bumedient, Algéria miniszterelnökét. Választások előtt Japánban 1968 VII. 8. \ Tokió — Japánban vasárnap kerül sor a parlament felsőházi képviselőinek megválasztására. Mivel a tavalyi alsóházi választások után ez lesz a politikai erők legnagyobb választási öszszecsapása 1970 előtt, amikor is majd eldől a japán—amerikai biztonsági szerződés további sorsa. Bár a kormányon belül a LiA

z Humanité a választási kampány második fordulójának utolsó előtti napján Garaudy egyetemi tanár és ismert kritikus előadását hirdette. Garoudyt Aragon könyve, ezenkívül az évekkel ezelőtt Prágában lezajlott Kafka-vita révén ismerem, ö volt az, aki a köztudatba vitte a párttalan realizmus fogalmát, majd Ernst Fisher osztrák kritikus és Gold- stücker segítségével sikerült szabaddá tenni az utat a Kafkaművek előtt. Ezek után érthető, hogy érdekelt az előadása. Szükséges itt azt is megjegyezni, hogy Garoudy ezúttal Louis Baillotot, volt kommunista képviselőt propagálta, akit most újra jelöltek. Az előadás félórai késéssel kezdődött. Amikor nagy buzgalmamban 20 órakor megjelentem a helyszínen, megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy-két lézengőn kívül alig van érdeklődő. Már-már azt hittem, hogy rossz helyen járok, de érdeklődésemre azt a megnyugtató választ kaptam, hogy minden rendben, Garoudy ott tartja meg előadását. Volt hát időm egy kicsit körülnézni. Párizs külvárosa egyik forgalmas utcájának szegényes épületénél álltam. Az épület előtt apró, színes röplapokat sodort a szél, rengeteg hevert belőlük a járdán meg a forgalmas úton. Az egész utcának olyan volt a képe, mintberális Demokrata Párt nyilvánvalóan megtartja helyzetét, a politikai megfigyelők azt jósolják, hogy a választásokból megerősödve kerülnek ki az ún. kisebb pártok, — a Demokratikus Szocialista Párt, a Komeito és a Japán Kommunista Párt, a kormánypárt és a legerősebb ellenzéki párt, a Szocialista Párt rovására. SZABÓ BÉLA PÁRIZSI LEVELE A NAGY VERESÉG UTÁN ha színes konfettivel szórták volna tele. A szálldogáló, lebegő röpcédulák a kommunistaellenes propagandát szolgálták. Thorez és Waldeck Rochet 1935—36-ban elhangzott beszédeinek egy-egy részletét hozták. Ezzel mintegy be akarták bizonyítani, hogy a párt vezetői mennyire más hangon beszéltek akkor, mint most. Természetesen, aki gondolkodik és aki tudja, hogy minden változóban, fejlődőben van, az tudja, hogy ami 1935-ben helyénvaló volt, nem biztos, hogy most is helyes, de akik az évek hosszú során végbemenő változásokat nem veszik figyelembe, azokra ez a propaganda hát. És ezekre számított, ezekre épített az ellentábor. Amint később megtudtam, a szegényes épület nappal isko la, s az előadást a tornateremben tartják meg. Akkor már egyre nőtt az érdeklődők száma, és mire az előadás megkezdődött, a terem oly zsúfolt U THANT ENSZ-főtitkár európai körútja során egynapos látogatásra Bécsbe érkezett, ahol megtekinti a dunai parkban épülő ENSZ-Cityt, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jövendőbeli székházát. A FRANCIA Televízió szerkesztői és újságírói plenáris értekezletükön úgy döntöttek, hogy folytatják a már hat hete tartó sztrájkjukat, amíg nem biztosítják a tájékoztatás teljes pártatlanságát. A NYUGAT BERLINI Szövetségi Utazási Iroda a vízumkényszer bevezetésére válaszolva tegnap hatálytalanította az NDK egyik minisztériuma három vezető funkcionáriusának nagy-britanniai útlevelét. SMITH rhodesiai miniszterelnök bejelentette William Har- per belügyminiszter lemondását. Hírügynökségek szerint 1964. óta ez az első nézeteltérés a kormányban. A NYUGATNÉMET kormány biztosítékokat követel az Egyesült Államoktól atomháború veszélye esetére. Bonn ezenkívül azzal a feltétellel hajlandó csak az atomsorompó egyezményt aláírni, ha az atomnagyhatalmakat fokozatosan leszerelik. RIO DK JANEIRÖBAN mintegy 20 000 diák tüntetett amiatt, hogy az elnök nem fogadta el petíciójukat, amelyben a júniusi tüntetések során letartóztatott társaik szabadonbocsátását követelték. AZ INDONÉZ katonai hatóságok az újságírók számára titkos területté nyilvánították Közép- és Kelet-Jávát, ahol a hivatalos megindoklás szerint fokozódott a „kommunista aktivitás". Hasonló korlátozó intézkedéseket hoztak a dél-szulavesi térségre is. A VANDENBERGI támaszpontról tegnap Föld körüli pályára bocsátottak egy Explorer mesterséges holdat, amelynek feladata a rövidhullámú rádiójelzések vétele a világűrben. A VARSÖI személygépkocsigyár — az FSO — az idén kezdte meg olasz szabadalom alapján a Fiat-125 P jelzésű személygépkocsi gyártását. Eddig már több mint kétezer ilyen gépkocsi készült el. Kiesinger lebecsüli a náci gaztetteket A kancellár búik a nyugatnémet—csehszlovák kapcsolatok rendezésében Bonn — Kiesinger nyugatnémet kancellár, von Hahn volt náci diplomata elleni bírósági perben vallomást tett. Hahnt azzal vádolják, hogy része volt a megszállt kelet-európai országokban a zsidók deportálásában és legyilkolásában. Kiesinger, aki a náci időben a külügyminisztérium politikai osztályán működött, vallomást tett akkori tevékenységéről. Igyekezett lebecsülni a vádlott, valamint a Harmadik Birodalom többi funkcionáriusainak felelősségét a náci gaztettekért. Arra a kérdésre, tudott e arról, hogy a náci Németországban likvidálták a zsidókat, Kiesinger azt mondta, hogy bár időnként hallott és látott valamit, de azt hitte, hogy a zsidókat csak „munkaszolgálatra" viszik. Kezdetben állítólag nem hitt a náci bűntettekről szóló külföldi „borzalmas propagandának" , különösen a Szovjetunióból származó híreknek. Később azonban állítólag megtanult különbséget tenni a propaganda és a valóság között. Kiesinger azt állította, hogy már nem emlékszik a részletekre és csaknem semmiről sem volt tudomása. Ezzel nyilvánvalóan azt akarta bizonyítani, hogy a náci államapparátus dolgozói nem felelősek a náci birodalom tömeges háborús gaztetteiért. A bonni kormánykoalícióban az utóbbi időben egyre gyakrabban érik támadások Brandt külpolitikai koncepcióját. A CDU/CSU s főként e pártok egyes vezetői, akik a következő parlamenti választások alkalmából újból előtérbe akarnak kerülni, nyíltan arra számítanak, hogy a nagykoalíciót a szociáldemokraták szétzúzzák. Ezért most meg akarják torpedózni Willy Brandt külügyminiszternek, az SPD elnökének egy aktívabb külpolitikára irányuló minden kísérletét. Kiesinger kancellár, a nyugatnémet—csehszlovák kapcsolatokról és az NSZK külpolitikájáról beszélt a pénteki sajtóértekezletén. A kancellár annak a nézetének adott kifejezést, hogy jóakarattal sikerül megoldani a Csehszlovákia és az. NSZK között feliálló problémákat. A CSTK tudósítójának arra a kérdésére, hogy ezek szerint a müncheni egyezményt érvénytelennek tartja-e, Kiesinger azt válaszolta, hogy „ez számomra nehezen érthető ellentét". Ülésezik az Egyesült Államok New York — Csütörtökön New Yorkban összeült az Egyesült Államok Kommunista Pártjának rendkívüli kongresszusa. A tanácskozás több mint 300 küldötte négy napon át megvitatja a párt programjában végrehajtandó módosításokat, meghatározza a párt politikai irányvonalát és álláspontját a közelgő elnökválasztásokkal kapcsolatban. Guss Hall, a párt főtitkára előterjesztette beszámolóját a napirend első pontjáról, a módosított programtervezetről. Megállapította, hogy a jelenlegi szakaszra a világkapitalizmus ellen vívott harc újabb Válságjelek Rhodesiában Salisbury — Súlyos belpolitikai válság körvonalai rajzolódnak ki a fajgyűlölő Smith-rezsim vezette Rhodésiában. Nem sokkal azután, hogy William Harper belügyminiszter a kormányfővel való nézeteltérései miatt kénytelen volt kiválni a kabinetből, bejelentette lemondását az uralmon lévő Rhodésial Front pártjában betöltött egyik vezető tisztségről Winston Field, volt dél-rhodésiai miniszterelnök. A Rhodesia Herald pénteki kommentárjában megállapítja, hogy Harper „hadat üzent a kormánynak". A Bulawayo Chronicle a belügyminiszter lemondását a legmesszebbmenő következményekkel járó belpolitikai fejleménynek minősítette a párt uralomra jutása óta. (MTI) fellendülése jellemző. Ennek az időszaknak az a jellemvonása, hogy harc folyik az Egyesült Államok Vietnamban elkövetett Imperialista agressziója ellen, a gazdasági követelések teljesítéséért és a valódi demokráciáért. Ez a küzdelem mindenütt kibontakozott a világban és arról tanúskodik, hogy az imperializmus válságba jutott. A válság egyik megnyilvánulása, hogy a nemzeti felszabadításl mozgalom, a szocializmus és a béke hatalmas erőinek hatására kudarcot vallott az Egyesült Államok vietnami agresszív politikája. A küldöttek elé terjesztett módosított programtervezet — állapította meg Guss Hall — a marxizmus—leninizmus tanításain és az osztályharc elvein alapul. Tükrözi a világban legutóbb végbement forradalmi változásokat, elemzi az ország belső helyzetét, és meghatározza az amerikai kommunisták harcának távlatait. A párt főtitkára beszámolójának jelentős részében a kommunista pártnak a néger lakosság irányában folytatott politikájával foglalkozott. volt, hogy sokan kintrekedtek és állva, lábujjhegyre ágaskodva hallgatták végig az előadást. A terem zsúfoltsága a régi Csehszlovákia Kommunista Pártjának mozgósító erejére emlékeztetett. Ott is, ha egy •kommunista képviselő előadását hirdették, bármilyen nagy volt a terem, megtelt érdeklődőkkel, hallgatókkal. Legalábbis így volt ez a magyarlakta vidéken. A terem zsúfoltságán kívül músvalami is emlékeztetett a régi Csehszlovákiára. Mégpedig a gyűjtés, ezenkívül a párt régi, megbízható harcosainak a találkozása. Itt is a látogató, mielőtt bejött volna a terembe, önként leadta az obolusát, és ezért pecséttel ellátott cédulát kapott, amit udvariasan kabátja hajtókájára tűztek. Amikor belépett a terembe, ismerősök és barátok sokaságával találkozott. Erős kézfogások köszöntötték jobbról-balról, s az arcokon ott pihent az ismert bizakodó és elpusztít ha ta 11 an munkásmosoly, amelyen meglátszott a szolidaritásban és a párt iránti hűségben rejlő erő. Meghitt közönség volt ez, sok szülő a gyermekét is elhozta, hogy már gyermekkorában megtanulja, mi foglalkoztatja a munkásosztályt. Az estén először a baloldal képviselője szólalt fel. A baloldal különböző pártjaínak a tagjait, híveit arra hívta fel, hogy egységesen lépjenek fel és szavazzanak a kommunista párt jelöltjére, ezúttal Louis Boillot elvtársra. Mindez szépen hangzott és taps is kísérte szavait, azonban egy kis szépséghiba is belecsúszott szavaiba, ugyanis szóbotlás révén nem kommunista pártot, hanem szocialista pártot mondott, ami nem ugyanaz. A szónok ugyan nyomban helyreigazította magát, mosolygott is hozzá, mégis megtörtént, és a hallgatóság is egy emberként ugyancsak elmosolyodott, mint akit ez a véletlen szóbotlás nem lep meg. E különös mozzanatot később egy másik követte: Amikor ugyanis Garaudy felszólalásában kijelentette, hogy a tízmillió sztrájkoló közt sok nem volt kommunista, és hogy a párt győzelmét demokratikus úton akarja elérni, a hallgatóságból egy felszólaló jelentkezett. Mert hiába, a francia már ilyen, akármilyen párthű, azért a véleményét megmondja. Ezúttal azonban a rendezőség nem engedte szóhoz. Azt mondták neki, hogy a mai gyűlés nem vitaest. Mindkét jelentéktelennek tűnő mozzanat nein is olyan jelentéktelen annak, aki tanúja volt a sztrájknak és az utána következő eseményeknek. Az a szőbotlás eszébe juttatta a hallgatóságnak, hogy a baloldal mégsem olyan nagyon egységes, amilyennek mondják. A másik eset pedig, amikor a vitára jelentkezőt nem engedték szóhoz jutni, még nem jelentette azt, hogy a vita másut nem folytatódott és hogy a francia elvtársak nem mondták volna meg egymásnak, hogy az ugyan igaz, a tízmillió sztrájkoló nem volt mind kommunista, viszont az is igaz, hogy valamennyien mégis a kommunista pártra tekintettek és tőle várták a döntő szót. És mert ez a döntő szó nem hangzott el, a francia választások második fordulója a baloldal számára súlyos veszteséggel végződött. Nemcsak Louis Baillotot nem választották meg, de más kommunista képviselőjelöltekkel szemben is győztek a gaulle-isták. A tavalyi kommunista képviselők száma — 72 volt — az idén 33-ra zsugorodott. E vérszegény eredmény előtt az ember tanácstalanul áll, nem érti, hogy történhetett meg mindez, mert a sztrájk mindennél fényesebben igazolja, hogy a francia dolgozók zöme enyhén szólva nincs elragadtatva a kormánytól. Hogy a szavatVi mégis a kormány óriási győzelmével végződött, azt bizonyítja, hogy a kommunista párt és az egész baloldal nem teljesítette milliók hozzáfűzött várakozását. Ezt nyíltan meg kell mondanom.