Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-05 / 184. szám, péntek

1968. VII. 5. KÉRDÉS: Két problémát szeretnénk megvitatni: Hogyan haladnak a munkák ax államjogi viszonyok rendezésén, milyen ezek harmongramja és mit várnak tulajdonképpen a szlovákok ebben az irányban a csehektől. Hogy mit akarnak a szlovákok, az többé-kevésbé tisztázott, a probléma inkább az, hogy cseh részről még nagyon kevés szú hangzott el. Először arra kérjük Husák elvtársat, tájékoztasson bennünket arról, milyen intézkedésekre került sor a kormány részéről. VÁLASZ: Az előkészületek gyakorlatilag most a kormánybizottságokban összpontosulnak. A munkát illetően a legjelentősebb a tanácsadók bizottsága, amelynek az élén állok. Már 14 napja a kolodöji kastélyban dolgozunk. A bizottság szakosítja munkáját, elosztja a történelmi, a politikai, az alkotmányjogi, az ökonómiai és a nemzetiségi kisebbségi albizottságokba. Szakembereket, tanácsadókat hív meg, elemzi a problémákat s ha egy-egy részletkérdés megérik, azt a bizottság plénuma tárgyalja meg. Számos kérdésben megközelítettük a komplex megoldást. Tegnap például „Morva-nap" volt. Három problémakörről van szó, amelyek egymásba olvadnak és megoldásra várnak. Az első kérdés a föderáció — a csehek és szlovákok viszonya — ökonómiai problémákkal függ össze, mivel ezzel az átépítéssel egyidőben ökonómiai átépítés is folyik. Mind a kettőnek körülbelül azonos időben kell elkészülnie. Az ökonómiai problémákat az Ota Šík akadémikus vezette bizottság dolgozza fel. A harmadik kérdéscsoport a köztársaság területi átszervezése. Sok vita folyik a kerületi nemzeti bizottságok létezéséről, de lassan kikristályosodik, hogy a háromlépcsős igazgatás nem célszerű, a direktív irányítás időszakának felelt meg, s hogy a jövőben nem lesz szükség a kerületi nemzeti bizottságokra. Hogyan tovább tehát a népi igazgatásban? A köztársaság területéről kb. 60 kérvény érkezett új járások létesítésére, több helyről panaszolják, hogy 1960-ban ezt a problémát kabinetszerűen, érzéketlenül oldották meg, úgyhogy több terület kárt szenvedett. Ám ez nem az egyetlen probléma. A népi igazgatás, vagy önigazgatás egész koncepcióját más, szélesebb viszonylatokban kell látnunk. Erősen érezhető a járások, főleg a városok jogkörének korlátozása. A városok, különösen a nagyobb városok keze annyira meg van kötve, hogy különleges intézkedéseket követelnek. Ezek a a problémák most az állami és népi igazgatás egész mechanizmusának problematikájában csúcsosodnak ki, amelynek végső foka a nemzeti bizottságokról szóló törvény novellizáciőja lesz. Ez egy további hatalmas probléma, amellyel az egyik albizottság foglalkozik. Ezzel kapcsolatban meg szeretném említeni — ha már említettem Morvaországot és Sziléziát —, az álláspontok többsége azonos abban, hogy két nemzet föderalizálásáról van szó. Ennek ' ellenére, amennyiben ez az álláspont győzedelmeskedik, nem lehet figyelmen kívül hagyni Szilézia, vagy Brno követeléseit a cseh nép szervezésének keretében. Morvaország és Szilézia a központ, adott esetben Prága'mostoha bánásmódjára panaszkodik, bizonyos diszkriminációra, ami feléleszti a területi igazgatás régi hagyományait. Ma tehát újból tanulmányoznunk kell, hogy mit tehetünk a területi elrendezés keretében Morvaország és Szilézia érdekében. Tegnap arról vitatkoztunk, hogy a föderalizálás végrehajtható-e területi elv alapján, hogy a köztársaság ne álljon-e három, vagy Sziléziával együtt négy köztársaságbői. Arra az álláspontra jutottunk, hogy ez nem lenne helyes. KÉRDÉS: Ogy mondják, hogy a kétlépcsős irányítás bevezetése rendkívül bonyolulttá tenné a távolabb eső morva járásoknak Prágával való kapcsolatit. VÁLASZ: Ez igaz lenne, ha a járások mai színvonalukon maradnának. Csakhogy a kerületek kompetenciáját majd egészében át akarjuk ruházni a városokra és a járásokra, úgyhogy összehasonlíthatatlanul nagyobb jogkörük lenne. Egyelőre nem szándékozzuk túlságosan felduzzasztani a járások számát. 1960 előtt, de főleg 1949-ig szintén nagyobbak voltak a járások. Csak a kerületek megalakulása után ezek alakítottak egy csomó apró járást. Ezért felül fogjuk vizsgálni, hol osztották fel természetellenesein a járásokat. A KNB-k képviselői nagy vonalakban azon az állásponton vannak, hogy becsületesen felül kell vizsgálni minden egyes esetet és ahol szükséges, korrigálni kell. Erre az ősszel kerül sor, beszélgetni, vitatkozni fogunk az emberekkel, keresve az ésszerű megoldást. Valóban nem lenne ésszerű sok járást létesíteni, hiszen minden új járás sok pénzébe kerül az államnak. Ha meg is szüntetjük a kerületi nemzeti bizottságokat, az nem azt jelenti, hogy gépiesen mindent felszámolunk, pl. a bíróságokat, az iskolaügyet stb. Bizonyos területi szervekre mindig szükség lesz. Például a rajon-tervezést nem lehet a járásokhoz kötni. Vagy jjéldául a statisztikai központoA Reporter című lap június 26-i számában terjedelmes beszélgetést közöl dr. Gustáv Husák miniszterelnök-helyettessel. A beszélgetést Št. Budin főszerkesztő vezette, és részt vett benne a lap több munkatársa. Az alábbiakban kivonatosan közöljük ezt az anyagot, amely elsősorban a föderáció előkészületeit érzékelteti, és jelentős része konkrét formában foglalkozik a csehszlovákiai magyarság helyzetének rendezésével is. A föderáció és a kisebbségek Dr. GUSTÁV HUSÁK válaszai a REPD8TER ám lapnak kat ajánlatos lesz megtartani. Mindenesetre az ésszerűség és a hasznosság alapján kell ezeket a kérdéseket megoldani, nem pedig sablonok szerint. KÉRDÉS: Mi az Ön végső elképzelése az új államjogi elrendezésről és a röderalixálásról? A bizottság a Kassai Kormányprogram állásponltját vallja-e, hogy ex ax ország a csehek és a szlovákok köztársasága? így marad-e ez az áj alkotmányban, vagy pedig megváltoztatták? VÁLASZ: Meg kell változtatni az alkotmányt olyan értelemben, hogy elismeri a nemzetiségek létezését. 1945ben kifejezetten leszögezte, hogy Csehszlovákia a csehek és a szlovákok nemzeti állama. Most azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy magyar, ukrán, lengyel és német kisebbség is él itt. Le fogjuk tehát szögezni, hogy föderatív államról, a csehek és szlovákok, két föderált nemzet és a nemzetiségi kisebbségek államár&I van szó. KÉRDÉS: Ez komplikálja az életünket. Az aši, vagy a rakovníki polgárokra gondolok például, akik Dél-Szlovákiában akarják tölteni szabadságukat. Ez rendszerint nagyon bonyolult már a nyelvi kérdés miatt is, s ezek a kérdések Dél-Szlovákiában, de köztársaságunk minden lakosa számára már komoly szerepet kezdenek játszani. Tudni szeretném, hogy ez a rakovníki polgár példánl a galántai járásban, vagy másutt, hogyan érteti meg magát. VÁLASZ: Éppen úgy, mint ma. KÉRDÉS: Nem vagyok benne egészen biztos, hogy ez így helyes-e. Húsz éven át ez az ország, mint a csehek és a szlovákok állama épült, amelyben kisebbségek is élnek. A nyelvi kérdés most elég nagy szerepet tog játszani. VÁLASZ: A mai állapotokhoz viszonyítva természetesen nem rosszabbodhat a helyzet. Nem kényszeríthetjük rá azonban a nemzetiségi kisebbségeket, hogy kötelezően sajátítsák el az államnyelvet, bár az iskolákban természetesen tanulni fogják. KÉRDÉS: Gondolja, hogy két hivatalos államnyelv lesz? VÁLASZ: A nyelvészek részéről a bizottságokban ilyen javaslat hangzott el, de még vita tárgyát jelenti. Nem vagyok benne biztos, hogy be kellene vezetni az államnyelvet. Mert akkor utasítani kellene a kisebbségeket, hogy a hivatalokhoz az államnyelven forduljanak. KÉRDÉS: Ebben az esetben Önnél is szlovákabb álláspontot vallok. A magyarok ugyanis csehszlovák állampolgárok, a mi köztársaságunkban élnek. Senkit sem akarok köpönyegtorgatásra késztetni, mégis úgy vélem, azon is múlik, Űn milyen hivatalokra gondol. Ha a helyi hivatalokra, akkor minden rendben van. De hogyan lesz az a járásokkal, vagy Szlovákia fővárosával? Milyen nyelven adják majd be a kérvényeket? Ez a probléma már Ausztria—Magyarország és a München előtti köztársaság idején is létezett. Ismerem a Szudéta-vidékről, ott ahol a lakosság egy bizonyos százaléka német nemzetiségú volt, német nyelven fordulhattak a hivtalokhoz. Ha ezt korlátoznánk, még annyi demokratikus jogot sem biztosítanánk, mint amenynyit az első köztársaság nyújtott. Azt kérdezném dr. Husáktól, mint szlováktól, nem mint kormánytényezőtől, nem fél-e ettől, mert sok szlovák és a szlovák sajtó fái ettől a kérdéstől. Nincs olyan nap, bogy ezt a kérdést a sajté ne szellőztetné. VÁLASZ: A nemzeti érzés szintje most igen hullámos, sok a kölcsönös szemrehányás. A szlovák családok ls elnyomottnak érzik magukat Másutt fordított a helyzet, úgyhogy szükséges bizonyos tolerancia. A gyakorlatban minden kisebbség megérti, hogy előnyös számára, ha valamelyik állam nyelvet, a csehet, vagy a szlovákot beszéli. Hogy úgy nagyobb az egzisztenciális, mozgási és elhelyezkedési lehetősége, főleg ha iskolát végzett, vagy iparosról van szó. A magyar lakosság jelentős része tud szlovákul, vagy igyekszik megtanulni Bizonyos nehézség abban volt, hogy a tanítók maguk nem tudtak elég jól szlovákul, így a gyerekek az iskolában aránylag kevéssé sajátították el a szlovák nyelvet. A magyar nemzetiségű lakosokat igyekszünk majd meggyőzni, — semmi esetre sem kényszeríteni —, hogy a szlovák nyelv ismerete nagy lehetőségeket nyújt számukra. KÉRDÉS: Attól függ, milyen messze jutunk. Amennyiben eleget tesznek a magyar kisebbség főiskola iránti követeléseinek, kíváncsi vagyok, hol végződik majd Dél-Szlovákiában a magyarok ügye? VÁLASZ: Két szélsőség létezik — szlovák és magyar — és az ésszerű utat kell keresni. Nem akarok konkrétan beszélni, nem azért, mintha nem lenne saját véleményem, de nem előzhetem meg a fejlődést. Mégis úgy vélem, hogy a két szélsőség között megtaláljuk a középutat. Egyrészt azt akarjuk, hogy a kisebbségek ennek az államnak elégedett polgárai legyenek, másrészt nem akarjuk a kisebbségeket saját dióhéjukba zárni, ne hogy fal emelkedjék népeink között. KÉRDÉS: Bratislavában azt mondják, ha ebben az országban most valami történne, a magyarok Magyarországhoz húznának. VÁLASZ: Ebből is látszik, hogy a múltban nem jártunk el egészen okosan. Nem vagyok a magyar lakosság védőügyvédje, de már 1945-ben veszekedtünk a beruházásokon. Fölöslegesen sokat invesztáltunk a hegyvidékbe, például a Vág völgyébe, míg Dél-Szlovákia többé-kevésbé ipar nélkül maradt. S csak most próbáljuk ezt jóvátenni. Például Vágsellyén nitrogéngyár épül. Érdekes, hogy a magyar munkások és alkalmazottak a gyakorlati szükségletből kiindulva maguk megtanultak szlovákul. Ipari központokban sokkal jobb a légkör, mint másutt. KÉRDÉS: Meggyőződöm erről az idén nyáron szabadságom alatt, hogy valóban létezik-e az a tolerancia, amit än iát. VÁLASZ: Én nem látom, én hirdetem. Sajnos, egyelőre olyan a helyzet, hogy Itt-ott még verekedésekre is sor kerül. KÉRDÉS: Szeretném tudni, hogy a kisebbségi jogok elismerésével nein újul-e fel a Szudéta-kérdés? Cstí vidékén ezt a kérdést nemcsak az ott élő németek, hanem az NDK-bóI és az NSZK-bóI érkező turisták is táplálják. A mai helyzetet ideiglenes megoldásnak tartják és a helyi lakosságban olyan aggodalmakat keltenek, hogy vajon ez a terület végérvényesen csehszlovák marad-e? VÁLASZ: Ogy vélem, túlzottak elképzeléseik a kisebbségi jogok elismerésének veszélyéről. KÉRDÉS: Félünk a beneši koncepciótól, a kisebbségi állam típusától. VÁLASZ: Ami a nálunk élő németeket illeti, tarthatatlan az a helyzet, hogy több mint százezer embernek még elemi iskolája sincsen anyanyelvén. A CSKP kerületi ideológiai titkárainak értekezletén például az Ostí nad Labem-i titkár kérte, bogy a kerületben élő 40 000 német részére legalább elemi iskolákat és valamilyen kulturális intézményt létesítsenek. Némelykor egyenesen szégyelli magát, hogy ezeket a jogokat is megtagadják tőlük. Ez a titkár elmondotta, hogy dolgos és lojális emberekről van szó, s szégyen, hogy nem tanulhatnak anyanyelvükön. Nem szándékozunk túlhajtani ezt a kérdést. Az állam magvát továbbra is a csehek és a szlovákok képezik, hiszen az állam lakosságának mintegy 90 százalékát alkotják. Ám ha minden problémát demokratikusan oldunk meg, itt sem űzhetjük az ököljog politikáját. A magyar lakosság körében ugyan létezik olyan tendencia, amilyenről önök beszélnek, de más tendenciák is vannak. Nem érzik itt magukat rosszul, semmi esetre sem roszszabbul, mint ha Magyarországon élnének. Nem ítélhetünk szórványos soviniszta hangok alapján. KÉRDÉS: TérjUnk vissza az államjogi elrendezés kérdéseihez. Csak a szlovák kormánynak 4000 további hivatalnokra lesz szüksége. Bizonyos mozgás következik be azáltal ls, hogy megszűnnek a kerületek. Van már a kormánynak valami elképzelése ezzel kapcsolatban? A másik kérdés a kommunista pártra vonatkozik a föderációval kapcsolatban. Még senki sem nyilatkozott, hogy lesz-e cseh kommunista párt és szlovák kommunista párt és ezek fölött valamilyen föderális szerv? VÄLASZ: AZ első kérdéshez: Az állam általános átépítéséről van most szó, aminek célja a bürokrácia csökkentése. Gyakorlatilag ez az ágazati minisztériumok felszámolását jelenti. Ha nem folyna a föderalizálás, az ágazati minisztériumokat akkor is megszüntetnénk és a súlypontot áthelyeznénk a vállalatokba. Ez megnyilvánul majd a nemzeti szervekben is. Egyelőre úgy véljük, hogy országos ipari minisztériumra nem lesz szükség, ezeket a kérdéseket a tervhivatal Intézné, a cseh és a szlovák nemzeti szervekben pedig egy szerv. Más gazdasági szervek is elvesztik funkciójukat. Indokolatlan tehát az aggodalom, hogy az apparátus növekedni fog. Prágában inkább az a probléma, hogy egyes szakaszok felszámolása után mi legyen az emberekkel. Az átépítéssel tehát csökkennie kellene az apparátusnak, ha következetesek leszünk. A párttal kapcsolatos kérdéshez még nem kristályosodott ki az egységes álláspont. Szlovákiában az az általános vélemény, hogy Szlovákia Kommunista Pártja maradjon meg, jogköre bővüljön és a nemzeti szervek partnere legyen. A cseh országrészben az a követelmény, hogy létesüljön Cseh Kommunista Párt. Ezzel szemben olyan irányzatok is vannak, hogy a párt legyen valamiféle integráló politikai tényező, amely az államot összetartaná. Erről még a kongresszus előtt vitázni fogunk és az új alapszabályzat megoldja majd a dolgokat. Egyéni véleményem: a föderáció mellett vagyok a pártban is, egy erősebb központi szervvel. KÉRDÉS: Ezt Üuök, szlovákok kényszer rítik ránk. VÁLASZ: Tegnap a bizottságban a cseh elvtársak kidolgozták a javaslatot, hogyan, milyen úton és milyen formában kellene konstituálni a cseh nemzeti szervet. Erre azért van szükség, hogy a föderációs modell kialakításánál már együttműködhessék, mivel a kormány és a parlament országos szerv és ezeket az érdekeket nem képviselheti kellően. Egyes minisztériumokban például csak most kezdjük kialakítani a cseh ipar és ökonómia koncepcióját. Ilyen viszonylatban a múltban senki sem gondolkodott. Ez a nemzeti szerv kell, hogy kifejezze — az előkészítés stádiumában is — a cseh nép álláspontját, illetve valamilyen formában kialakítsa a nemzeti koncepciót. KÉRDÉS: Milyen lesz a nemzeti jövedelem elosztása? VÁLASZ: Amit termelünk, azt lényegében az egyes területeken használjuk fel. Más lapra tartoznak a nagy beruházások, amire a nemzeti egységek erejéből nem telik. De arra lesz a föderális kormány, hogy Irányítsa az orságos gazdasági politikát. KÉRDÉS: Nem áll fenn az a veszély, hogy éppen emiatt Szlovákiában csökkenne az életszínvonal? VÁLASZ: Nem hiszem. Többféle számítás létezik. Nem esküszöm a szlovák ökonómusok számításaira, ott is előfordulhat hiba, de az eltérések nem lehetnek olyan nagyok, hogy veszélyt jelentenének Szlovákia számára. KÉRDÉS: Az Ön bizottsága készíti elő az alapanyagot. A harmonogram szerint hogyan képzeli Ön a munkát? VÁLASZ: Június végéig el kell készülniük az alapvető politikai téziseknek, nagy vonalakban a törvénynek. A kongresszus foglalkozik majd ezekkel a politikai problémákkal és a kongresszus után törvénybe lehet majd iktatni. Általában úgy számítjuk, hogy a köztársaság fennállásának 50. évfordulójára a törvény a parlamentben lehetne. A munkát az év végéig minden esetre be kellene fejezni. v