Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)
1968-07-05 / 184. szám, péntek
A frika valamennyire is szemérmes elemei totális háborút indítottak az angolok által felfedezett és a fekete födrészen is elterjedt miniszoknyák ellen. A dolgok jelenlegi állásából nem lehet pontosan kideríteni, hogy a hadjárat oka politikai, avagy morális. Annál is inkább, mert a józan logika szerint Afrika keveset vethet a kiöregedett brit oroszlán szemére. Legalábbis ai öltözködés területén. Egyáltalán nem alaptalan becslés szerint ugyanis Afrika háromszázmilliónyi lakosa közül legalább százmillió vagy teljesen meztelenül, vagy félmeztelenül jár-kel a kontinensen. Ezek számára tehát aligha probléma, hogy egy afrikai leányzó mennyit mutat a térdéből, vaqy hogy mi van neki térden felül. Ennek ellenére a háború teljes erővel dúl s valószínű kimenetele az lesz, hogy a miniszoknyát közös erőve kiszorítják az afrikai földrészről. Ime a miniháború pillanatnyi állása: Dr. Hastings Banda malawi elnök templomba menet (az elnök hithű kálvinista) arra figyelt fel, hogy egy angol telepes lány miniszoknyában ténfereg az utcán. A lány még azt a hibát is elkövette, hogy kihívóan oz idős elnökre nézett. A vasárnapi délelőtti látomásból országos ügy lett. Malawi uralkodó pártja külön ülésen vitatta meg az elnök tapasztalatait és határozatot hozott, amely szerint 48 órán belül távoznia kell Malawiból azon nőszemélyeknek, akit miniszoknyában érnek Malawi városainak utcáin. ,,A nyilvánosság elé tárt női comb és fenék ördögi mesterkedés a társadalom és a jóizlés ellen. Semmi ilyesminek nincs helye Malawiban" — olvasható egyebek között a Malawi Kongresszus Párt keményhangú nyilatkozatában. Az országban élő angol telepesek nejei és leányai e határozat óta kénytelenek megelégedni azza, hogy házon belül miniskednek . . . Tanzániában nem elégednek meg nyilatkozatokkal és fenyegetésekkel. Az ország egyik vidéki központjában, a festői szépségű Arushában, a nyugati turisták tanzániai paradicsomában a hatalmon levő TANÚ ifjúsági szervezetének aktivistái kővel dobálják meg azokat a lányokat, akik miniszoknyát me•SiÄllip részelnek viselni. Arusha város és tartomány főbiztosa külön rendeletben tiltotta meg a lányoknak a miniszoknya viselését, a masszai törzs tagjainak pedig azt, hogy egyáltalán semmit, még minit sém viselnek. A lányoknak megfelelő hosszúságú szoknyát, a maszszaiknak pedig térden alul érő nadrágot kell viselniük a jövőben. Akik ezt nem teszik, börtönben kötnek ki. — NEM ERTEM, MIÉRT ERKÖLCSTELEN A MINISZOKNYA Jelen voltam a zambiai parlamentben, amikor több órás vita folyt o miniszoknya kérdéséről. A nézetek alaposan megoszlottak. A miniszterek többsége azonban, figyelembe véve Kenneth Kaunda elnök puritánságát és mély vallásosságát, kénytelen-kellelen a mini ellen foglalt állást. Köztük olyan is, akivel a vitát követő napon összetalálkoztam a Ridgeway Hotel bárjában — karján egy csinos, miniszoknyás leányzóval. Ez mit sem zavarja az UNIP ifjúsági szervezetét, amelynek tagjai éberen járják Lusaka főútvonalait és szemmel látható élvezettel kapják el a miniszoknyás lányokat, a helyszínen eresztik le a minit. Mármint ha van miből leereszteni. A zambiainál is szigorúbban veszik a miniügyet Guineában. Conakry fiataljainak követelésére a népi milíciát vetik be a térden felül érő szoknyák viselői ellen. A miniszoknyában kapott leányzót az utca kellős közepén levetkőztetik és alsóneműben zavarják haza, a békés lakosság nem kis derülésére. A másik véglet az, hogy a guineai ifjúsági szervezet hadjáratot hirdetett nemcsak a miniszoknya, hanem a maxi, akarom mondani a hosszú hajviselet ellen is. Javaslatuk az, hogy a népi milícia tartóztassa le és kopassza meg a hosszú hajú lányokat. Kongó Brazzaville-ben is ádáz küzdelem folyik a minik ellen. A rendőrség naponta rendez minirazziát. Egy ilyen razzia alkalmával 300 miniruhás lányt tartqztattak le. A kormány különrendeletben tiltotta meg miniszoknyák viseletét, sőt a rendelet szerint szigorúan eljárnak nemcsak a miniszoknyát viselők, hanem az ilyen ruhaneműt árusító kereskedők el?en is. A letartóztatott lányc kat mindaddig börtönben tartják, amíg szüleik meg nem fizetik az erre az esetre kiszabott büntetést, illetve el nem látják csemetéiket normális ruhadarabokkal. Indokolás: Nem lehet szocializmust építeni, s eközben burzsoá-kapitalista módon viselkedni . . . Ugandában az egyház indított csendes háborút a miniszoknyás lányok és asszonyok ellen. A kampalai Szent Péter templom plébánosa figyelmeztette a miniszoknyás nőket, bűnre csábítanak térdeik és egyebeik mutogatásával. Kompromisszumként javasolta, hogy az, aki kitart a mini mellett, legalább annyit tegyen meg, hogy a jövőben két kendőt vigyen magóval az istentiszteletre. Az egyikkel a fejét fedje be, a másikkal pedig a térdét. Mindenesetre ez a minikérdés egyik leghumánusabb megoldása lehetne. Talán Ghano az egyetlen afrikai ország, ahol egyszerűen fittyet hánynak a minikre. Hadjárat és erőszakos eltiltás helyett jót nevetnek a miniszoknyák viselőin. Mint Henry Ofori, a Ghanaian Times humoristája írja, az afrikai lányok jellemzője, hogy rövid a lábuk és vastag a derekuk. S az ilyen termethez nem megy a miniszoknya. Előbb-utóbb maguk a lányok jönnek, rá erre a kézenfekvő igazságra. Addig is — minifityiszt oz orrtikra . . . ÉLIÁS BÉLA BAR. ES SAIAAM I IXVELE' z őserdő olyan a partizánoknak, mint a tenger a halaknak. A szerény országokban tevékenykedő kommunista partizánok arra késztetik a hadsereg parancsnokságát, hogy különleges Iskolákban a trópusi hadszínterek reális viszonyait maximálisan megközelítve képezzék át a sorkatonaságot. A partizánvadászokat kibocsátó délkelet-ázsiai iskolák egyike az angol fegyveres erők „Távol-keleti Oktatási Központja". A malaysiaí lohore járhatatlan őserdői zárják el a külvilágtól. Az itt kiképzett angol, amerikai, ausztráliai, thaiföldi és Fülöp-szigeti katonák igazi „szakértőkké" válnak, s bármikor nagyszerűen megfelelnek feladataiknak a partizánháborúban. Ez az iskola 1951 óta Singapore-tól egy óra Járásnyira, johore Bahru várostól 26 kilométerre fekszik. A vidéket trópusi erdővel borított hegyek, kaucsukfaültetvények, mangrove-mocsarak és folyók veszik körül. Ideális környezet a partizánok elleni őserdői akciók kidolgozására és lebonyolítására. Kota Tinggt vidékén, Kampóiig Lukot falu közelében a főtábortől 24 kilométerre léptünk a kiképzőtábor területére. Amint kimásztunk a terepjáróból, szinte a nyakunkba zúdult a monszuneső. A főlágerben tábori öltözetet, vastag kaucsuktalpú bocskort és köpenyt kaptunk. Az angolokból, amerikaiakból, ausztráliaiakból és thaiföldiekből állő iskolai szakasz már eltűnt a dús növényzetben, amikor körülvettük D. S. Organ alezredest, az iskola főoktatóját, akit egész napra kísérőül osztottak be mellénk. Organ a híres gurkha dandárok veteránja. 1940-ben az indiai hadseregben szolgált, a háború éveiben afrikai és olaszországi csatamezőkön küzdött, majd a Közel-Keleten, NyugatNémetországban, s végül Malájföldön szolgált, amikor ott kihirdették a rendkívüli állapotot. A szakasz, melyet nyomon követtünk, már ötödik hete végezte a tanfolyamot, amelyen őrnagynál kisebb rangú gyalogostiszteket és tiszthelyetteseket megjelölt területen belüli, lázadók elleni hadviselésre képeztek ki. Tudtuk, hogy „erre a részre" (az iskola területének egynyolcadára J „forradalmárok hatoltak be". A szakasznak az volt a feladata, hogy találja és semmisítse meg az „ellenfelet", akinek szerepét kitűnően Ját- , szotta el egy gurkha század. — Önök nyilván sajnálják, hogy ma olyan erős nap van, — jegyezte meg az alezredes, — Pedig ez az, ami nekünk kelll Ideális viszonyok! Amikor kifulladva, térdig a sárban óvatosan leereszkedtünk a kanyargós ösvényen az eső zúgásán keresztül, rövid géppisztolysorozatok hasítottak fülünkbe. Ügy festett, mint egy igazi háború, csak vaktölténynyel lövöldöztek. Több helyen eldobott hátizsákok hevertek; az iskola növendékei nyilván azért szabadultak meg tőlük, hogy könnyebben „harcolhassanak". Még néhány perc, és vége a „harcnak". A szakasz egy tisztáson öszszesereglett, hogy elemezze az éppen befejeződött hadműveletet. A sűrűből előbújt az „elleniéi" egy harcosa — a maláj partizánok kifakult khaki színű egyenruháját viselte, a sapkáján meg vörös csillag volt. A hadművelet elemzése éppen úgy folyt, mint bármely más tisztiiskola előadótermében, csakhogy itt, az őserdőben minden ötlet hasznosságáról mindjárt meggyőződhetnek a dzsungelben. A növendékeknek a kialakult harci viszonyok közepette kell kifejteniük a hadműveleti terveket. A legjobb megoldás Javaslóját megteszik parancsnoknak, s tervét maga hajtja végre. Az átképzés során nem veszik tekintetbe a növendékek rangját, egymás után sorrendben különféle tisztségeket kell ellátniuk. Az oktatói kart dzsungelháborús veteránokkal egészítették ki. Az iskola fő tansegédeszközét, „A malájföldi terroristák elleni hadviselést", melyet 1958ban adtak ki, a partizánháború legutóbbi taktikai módosulásainak megfelelően felülvizsgálták és kiegészítették. Minden turnusban mintegy 45 embert képeznek ki. Évente hét turnus van. 1948 óta hatezer személy kapott kiképzést ebben az iskolában. A növendékek zömét Anglia és a nemzetközösségi országok katonái alkotják. Az amerikai hadsereg és tengerészgyalogság soraiból ls állandóan feltöltik az iskolát. Velük együtt thaiföldiek és Fülöp-szigetiek is kiképzésben részesülnek. Azelőtt malájok is voltak itt, de nekik most már saját hasonló iskoláik vannak. A főoktató még egy hadművelet megtekintésére hívott meg bennünket. Bemutatták, hogyan kell még elsöpörni az „ellenséget". Csúszós, bozóttal és páfránnyal benőtt síkos hegyoldal tárult elénk, amelyről kiválóan tűz alá lehetett venni az alattunk egészen elmosott ösvényt. A gurkhák hagyták a csoportot áthaladni, aztán „tüzet nyitottak". Az oszlop végén levők ügyesen felfelé kapaszkodtak, hogy megkerüljék és elfojtsák az „ellenfelet". Tíz percig tartott az egész. — Most már sokkal gyorsabban megy, mint azelőtt — Jegyezte meg Organ alezredes. — Amikor először kerültek kelepcébe, egészen elvesztették a fejüket. Igazi harcban egy-kettő lekaszabolták volna őket. A törekvés és a nagyfokú fegyelmezettség az eredményes kiképzés elengedhetetlen félté--, tele. A bevetésre induló „partizánvadász" kiszámítja, milyen súlyú fegyvert, élelmet és egyéb felszerelést vihet magával. — A túl nehéz jelszerelés lényegesen csökkenti az őserdőben küzdő katona harcképességét, másrészt viszont senki sem tudhatja előre, meddig kell egymagában tevékenykednie — magyarázza az alezredes, és ghurka teával kínál. — Természetesen az őrjárat számíthat rá, hogy légiúton minden szükségessel ellátják, de ez ls az időjárástól függ. Különben mi igyekszünk olyan felszereléssel ellátni legényeinket, hogy minél könnyebb legyen, ugyanakkor biztosítsa a maximális harcképességet. jelenleg az ötnapi őrjáratra indulók mintegy 40 kilogramm terhet, közte kétszáz töltényt visznek magukkal. ... Az őserdők mélyén két „ellenséges" tábor van. A szakasznak a feladata az, hogy találja és semmisítse meg őket. Felkutatásuk már öt hete tart, s az „ellenfél" minduntalan nyomában van a szakasznak, állandó „kelepcékkel" félrevezeti a tanfolyam hallgatóit, aki az odasettenkedő „ellenfél" váratlan támadásai miatt még éjjel sem nyugodhatnak. — Üss és fussl — ilyen elvet követve operálnak ma a vietnami partizánok ls — magyarázta az alezredes. Az iskola növendékeit az oktatók és előadók jelentései alapján osztályozzák és minősítik. A tanfolyam után az átképzett tisztek és tiszthelyettesek viszszatérnek eredeti alakulataikhoz, s partizánharc-oktatői beosztást kapnak. BERT GALLARDO DÉLKELET-ÁZSIAI RIPORTJA 1968. ^ VII. S.
