Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-05 / 184. szám, péntek

A CSKP KOZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK ÜLÉSÉRŐL Demokratikus és bíráló szellem a járási pártkonferenciákon A párttagság döntő többsége támogatja az irányvonalat % Fellépünk a jobb- és a baloldali szélsőséges meg­nyilvánulások ellen 9 Egy szomszédos baráti ország támogatása Q Elbírálták a Szintén egy évforduló című cikket Q A pártsajtó megnevezése és küldetése (CSTK) — A CSKP Központi Bizottságának elnöksége július 3-i ülé­sén a rendkívüli járási pártkonferenciákat, a rendkívüli kerületi pártkonferenciák előkészítését értékelte, majd megvitatta a pártsaj­téval összefüggő kérdések egész sorát. Ezek voltak az filés tárgy­sorozatának legfőbb pontjai. A CSKP KB elnöksége megvitatta a rendkívüli járási pártkonferen dákról tájékoztató beszámolót, és megelégedéssel vette tudomásul, hogy a járási pártbizottságok s a pártalapszervezstek felelősségtel­jesen készítették elő ezeket a konferenciákat. A pártalapszervezetek tagjai fokozott gondossággal szemelték ki azokat az elvtársakat, akik küldöttekként vettek részt a rendkívüli járási és körzeti párt konferenciákon. Ugyancsak nagyon megfontoltan javasolták a kerü­leti pártkonferenciákon és a párt rendkívüli kongresszusán a kül­dötteket. A járási pártkonferenciákra a valóban demokratikus szellem volt jellemző, ami egyrészt a nézetek hasznos szembesítését, másrészt a küldöttek nagyon gondos kiszemelését, megválasztását tette lehe­tővé. A konferenciákon részt vevő küldöttek teljesen nyiltan és bí­ráló szellemben tanácskoztak. Szembetűnő volt az alapszervezetek küldötteinek a konferenciákon való valóban tömeges részvétele (97 százalék), a példás fegyelmezettség és a döntő fontosságú politikai kérdések iránti fokozott érdeklődésük is. Pártunk rendkívüli járási és körzeti konferenciái teljesítették kül­detésüket. További bizonyítékai annak, hogy pártunk magasabb szín­vonalú akció- és eszmei egysége fokozatosan olyan párbeszédben jut kifejezésre, amelynek folyamán lehetővé válhat a legkiválóbb, a leg­prngresszívabb erők, elgondolások s javaslatok érvényesülése. Jelenleg folyamatban vannak a rendkívüli kerületi pártkonferen­ciúkra tett előkészületek. Az e konferenciák tartalmi káder-, vala­mint szervezési-műszaki előkészítéséről gondoskodó bizottságok e na­punkban minden kerületben befejezik munkájukat. A kerületi párt­konferenciákra általában július 6-án és 7-én kerül sor, a közép­szlovákiai pártszervezet pedig július 13-ra és 14-re hívta össze kon­ferenciáját. A CSKP KB elnöksége jóvábagyta a CSKP Központi B! zottságának küldöttségeit, amelyek a rendkívüli városi és kerületi pártkonferenciákon vesznek részt. A CSKP KB elnöksége megvitatta a Csehszlovákia Kommnnista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége közötti, Június 13­áu megkezdett s június 15-én befejezett tanácskozásáról tájékoztató beszámolót is. Az elnökség hangsúlyozta, hogy erre a találkozóra s a magyar elvtársakkal folytatott beszélgetésekre a kölcsönös egyet értés, bizalom és elvtársi nyíltság jellemző. Küldöttségünk tagjai részletesen tájékoztatták magyar barátainkat a csehszlovák társa­dalomban jelenleg végbemenő fejleményekről és problémákról. Egy­ben részletesen értesültek a Magyar Népköztársaság fejlődéséről és legsarkalatosabb' problémáiról. A CSKP KB elnöksége politikai szem­pontból igen nagy jelentőséget tulajdonít annak a ténynek, hogy most, amikor társadalmunk fejlődésének további rendkívül fontos szakaszába lépett, a szomszédos baráti ország teljes támogatásában részesíti Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetőségét és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság kormányát. A csehszlovák párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatá­«a nemcsak azt a megingathatatlan elhatározást Juttatta kifejezésre, hogy a két ország pártjai s kormányai még szorosabbra fűzik ba­rátságukat s még jobban elmélyítik sokoldalú együttműködésüket, hanem e látogatás folyamán az is Bebizonyosodott, hogy Csehszlo­vákia fejlődése belpolitikai téren változatlanul szocialista irányzatú. Ez egyaránt vonatkozik külpolitikai irányzatára is, mely a proletár nemzetköziség elveinek szellemében azt célozza, hogy a jövőben még lendületesebb, még szorosabb legyen az együttműködésünk minden szocialista országgal. A CSKP KB elnöksége ezzel kapcsolatban elbírálta a Literárni Jisty című folyóirat 1968. VI. 13-i 16. számában Szintén egy évforduló címmel közölt cikket, amelynek tartalma ellentétes a CSKP politiká­jával. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének véleménye szerint e cikk közlése helytelen s tapintatlan volt már azért ls, mert meg­jelenése Idején csehszlovák párt- és kormányküldöttség tartózko­dott Budapesten, ahol aláírták a Magyar Népköztársasághoz fűződő barátságunk s együttműködésünk szempontjából rendkívül fontos dokumentumot. A szóban forgó cikk közlése ugyanis gyöngítheti kölcsönös testvéri kapcsolatainkat, amelyeket polgártársaink nagyra becsülnek, mert tudomásuk van arról, hogy a magyar nép s veze­tői — ami a hazánkban végbemenő megújhodást folyamatot, Cseh­szlovákia új kormányát s a CSKP új vezetőségét Illeti — baráti von­zalmat kifejező magatartást tanúsítanak. Az elnökség elhatározta, hogy a Kultúrna tvorba — a párt poli­tikai s kulturális hetilapja — helyett új marzista hetilapot kell ki­adni, amely politikai és társadalmi problémákat elemezve a mar­xista értelmiségiek, a művelt munkások s a széles körű pártaktíva valóban átütőerejű sajtószerve legyen. Az elnökség dr. Alois Svobo­da elvtársat nevezte kl a párt új politikai hetilapjának főszerkesz tőiévé. A Politika című új hetilap első számának legkésőbb szeptem­ber elsején kell megjelennie. A Nová mysl című elméleti és politikai havi folyóirat ezentúl is a CSKP KB folyóirata lesz és cikkeiben kifejezésre kell juttatnia a párt állásfoglalását a bölcsészet, a szociológia, a tudomány, a mű­vészet sllí. egyes áramlatainak kérdésében. A CSKP KB elnöksége Jóváhagyta, hogy a Nová mysl című folyóirat koncepciójának meg­felelően alkotó jellegű elméleti-politikai tevékenységet fejtsen kl, a marxista gondolkodásmód s a gyakorlati politika összhangját jut­tassa kifejezésre, és a nem marxista s marxizmusellenes áramlatok elleni küzdelem eszmei szócsöve legyen. A CSKP KB elnöksége egy­ben azt indítványozta az SZLKP KB bizottságának, hogy szorgalmaz­za Szlovákiában egy, a Nová mysl-hez hasonló jellegű elméleti folyó­irat kiadását. Az elnökség jóváhagyta, hogy dr. Karel Kflžička, a tudományok kandidátusa töltse be a Nová mysl főszerkesztői tiszt­ségét. A CSKP KB elnöksége egyetért egy további új marxista folyóirat megalapításával. Ez B Svoboda Kiadóvállalat gondozásában megjele­nő, Teória című elméleti havi folyóirat a marxista gondolkodásmód elmélyítésére lesz hivatva, tehát a marxista bölcsészet, történelem­tudomány, szociológia, politológia >tb'. laboratóriuma lesz. Az elnök­ség e folyóirat főszerkesztőjévé dr. Ľubomír Sokol docenst, a tudo­mányok kandidátusát nevezte kl. A párt Központi Bizottságának elnöksége a CSKP KB titkársága javaslatára beleegyezését adta ahhoz, hogy a CSKP Párttörténeti In­tézetét ezentúl a Szocializmus Történeti Intézetének nevezzék. Elha­tározta, hogy ez az intézet külön szervezeti szabályzathoz Igazodó, önálló párttörténeti intézményként fejtse ki tevékenységét. Az el­nökség leváltotta a CSKP Párttörténeti Intézetének eddigi tudomá­nyos tanácsát, és kinevezte a Szocializmus Történeti Intézete tudo­mányos tanácsát, melynek tag|ai legkiválóbb marxista történetíróink. A Szocializmus Történeti Intézete tudományos Intézményként arra lesz hivatva, hogy — különös tekintettel a legújabb csehszlovák és világtörténelemre — tegye lehetővé a CSKP, valamint szocialista mozgalmunk történetének tudományos feldolgozását. Szlovákiában megfeneklett a demokratizálás folyamata ? A JÁRÁSI PÁRTKONFERENCIÁK VÁLASZOLTAK A KÉRDÉSRE A TAVASZ ÉS A NYÁR KÖZTI rövid időszakban, amikor alig­alig érik első gyümölccsé a vi­rág, már másodízben gyűltek össze a párt alapszervezeteinek küldöttei a Járási konferenciá­kon. Ezúttal rendkívüli konfe­renciákra került sor. A márciu­si konferenciákon részt vevő küldötteket júniusban meglep­te a sok új arc. Márciusban ugyanis a megújhodás folya­mata még nem mindenütt érez­tette hatását lényegesebben a küldöttek megválasztásában. Most azonban a 11624 küldött közül sokan voltak új emberek, akiket éppen a januári közpon­ti bizottsági ülés eredményei iránti magatartásuk alapján választottak meg, mert munka­helyükön nézeteikkel és tet­teikkel elnyerték a bizalmat. A júniusi taggyűléseken, ame­lyeken a részvétel 70 százalé­kos volt, titkos szavazással vá­lasztották meg a küldötteket, s meg kell mondanunk, hogy többnyire helyesen. Semmiképp sem vádolhatjuk tehát pártunk vezetőségét, hogy az egyes kérdéseket nem vitat­ta megfelelőképpen a tagság­gal. Erről a rendkívüli járási pártkonferenciák tanúskodnak. Itt lehetővé vált az akcióprog­ramban kifejezésre jutó párt­politikát szembesíteni a párt sorkatonáinak álláspontjával és véleményével. A tagság kifeje­zésre juttathatta akaratát a ke­rületi konferenciák küldöttei­nek megválasztásában is és ja­vaslatokat tehetett a legfelsőbb pártszervek tagjaira. A járási pártkonferenciák le­folyásáról az elmúlt napokban közölt híranyag nem tette lehe­tővé, hogy olvasóink átfogóbb képet nyerjenek. Ezért legalább főbb vonásaiban megkíséreljük az általánosítást és ugyanak­kor felhívjuk a figyelmet, en­nek a szembesítésnek egyes je­lenségeire. A múlt konferenciáihoz vi­szonyítva a különbséget főleg abban látjuk, hogy mindjob­ban előtérbe kerültek a politi­kai kérdések, kifejezésre jutot­tak az egyes csoportok érde­kei, állásfoglalásuk, azt mérle­gelték s ennek alapján vonták le a pártnak, mint politikai szervezetnek munkájára vonat­kozó szükségszerű következte­téseket. A küldöttek tisztában voltak azzal, hogy „a helyes döntés feltétele a politikai helyzet tökéletes Ismerete", amint azt a trnavai konferen­cia egyik küldöttétől hallottuk. Ennek megfelelően nem egy helyen bírálták a járási párt­bizottságot, hogy beszámolója nem értékelte elég színvonala­san az adott helyzetet. A múltban a központi szer­vek többnyire maguknak vitat­ták el a politikai kérdések megítélésének jogát és az ala­csonyabb fokú szervek feladata csupán az volt, hogy manifesz­tációs jelleggel kimondják egyetértésüket. Ennek követ­kezményeként még ma sem tudjuk minden esetben mélyen felmérni a való helyzetet, jó­zanul, idegeskedéstől mentesen felbecsülni az erőviszonyokat, csoportosulásokat a politikai színtéren. A lehetséges ellenfél lebecsülése és túlbecsülése kö­zött ingadozunk. A politikában feltétlenül szükséges a helyes mérce megválasztása. Ez pe­dig megkívánja, hogy gyorsan növeljük a pártaktíva eszmei és politikai színvonalát és fel­tétlenül eleget tegyünk a majd minden konferencián elhang­zott követelménynek: tökélete­sítsük a pártapparátust. A PARTTAGOK TUDATÁBAN mindinkább gyökeret ver az a felismerés, hogy a pártpolitika sikere ma elsősorban az embe­rek körében kifejtett helyes politikai munkától függ, nem pedig az adminisztratív hata­lom érvényesítésétől. Ezzel ösz­szefügg — amint arra több kül­dött figyelmeztetett a vitában — a pártonkívüllek iránti új vi­szony kialakításának, az akció­program alapvető gondolatai mélyebb megértésének és kö­vetkezetesebb valóra váltásá­nak kérdése. A szocialista de­mokrácia felé vezető utunkon annál kevesebb nehézségbe üt­közünk, minél jobb lesz a mun­kánk. Pártunk vezető szerepét elsősorban maga a párt, az veszélyeztetheti, hogy egyes pártszervezetek képtelenek az irányításra, képtelenek arra, hogy a társadalmi mozgás élén álljanak. Éppen ezért a párt­konferenciák egyik legfonto­sabb kérdése volt az, hogy szüntelenül fel kell újítanunk a párt iránti bizalmat, erősíte­nünk a párt tekintélyét. A járási pártkonferenciák küldöttei, mint az alapszerve­zeti kommunisták képviselői, felszólalásukban tolmácsolták azon pártpolitika iránti bizal­mat és a teljes támogatást, amelyet Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának Központi Bi­zottsága és Szlovákia Kommu­nista Pártjának Központi Bi­zottsága ez év januárja óta gyakorol. Természetesen ez nem volt lélektelen támogatás, mivel szót kaptak a felszólalók nézetei is és bíráló észrevétele­ket tettek a pártvezetés címé­re. Látnunk kell azt ls, hogy a küldöttek felszólalásaiban két irányzat volt tapasztalható. Egyesek követelték a demok­ratizálódási folyamat elmélyíté­sét, figyelmeztettek arra, hogy helyenként lelassult, mások pe­dig olyformán aggódtak a pár­térti hogy az minden esetben nem minősülhet konzervativiz­musnak. Senki sem kelt védel­mére azoknak, akik a múlt tor­zulásainak hordozói. Ellenke­zőleg, a járási pártkonferenciá­kon nagyon egyértelműen és vi­lágosan követelték a régi mód­szerek kompromittált képvise­lőinek és azoknak távozását, akik Ťažký elvtársnak, a közép­szlovákiai kerületi pártbizott­ság vezető titkárának szavai szerint: „nem akarják vállalni a bizalom ismételt megnyeré­sére irányuló párttörekvés ter­hét". Nagyon csalódhattak azok, akik abban reményked­tek, hogy a járási pártkonfe­renciákon a régi politikához való visszatérés jegyei lesznek tapasztalhatóak. A JÁRÁSI PÁRTKONFEREN­CIÁK eredményei, az SZLKP Központi Bizottsága elnökségé­nek állásfoglalásával összhang­ban igazolták, hogy Szlovákiá­ban a demokratizálás folyama­ta „nem lassult le, nem fenek­lett meg, hanem a párt józa­nul és megfontoltan szem előtt tartva valamennyi osztály és társadalmi csoport érdekét, a saját soraiban megoldja a prob­lémákat". Ez persze nem jelenti azt, hogy ennek a folyamatnak mindenütt azonos az intenzitá­sa, minden zökkenőmentesen, ellenállás nélkül halad, de azt sem jelenti, hogy ezt a folya­matot martalékául hagyhatjuk az ösztönösségnek. A demokra­tizálás folyamata eredménye­ként könyvelhetjük el azt a körülményt, hogy számos járá­si pártkonferenciákon néhány hónap leforgása után ismét tit­kos szavazással választották meg a járási pártbizottságot, kiegészítő választásokra ls sor került, illetve helyenként, egyes tagokkal kapcsolatban, a bizalom kérdéséről szavaztak. Oj járási pártbizottságot válasz­tottak Banská Bystricán, Komá­romban, Senicán, Érsekújvárott, míg kiegészítő választások vol­tak Prievidzán és Bardejovon. Banská Bystricán és Bardejo­von új járási vezető titkárt vá­lasztottak. A titkos szavazás szűrőjén nem ment át néhány járási titkár sem. Voltak vi­szont konferenciák, ahol a kül­döttek többsége szavazással visszautasította a választás megismétlésének követelmé­nyét, mint indokolatlant. A kül­döttek ezeket a kérdéseket minden felsőbb beavatkozás nélkül, valóban demokratiku­san döntötték el. A pártkonferenciákon lénye­gében nem tértek el a nézetek abban, hogy feltétlenül folytat­ni kell a megújhodás folyama­tát. A vélemények azonban sok esetben élesen összecsaptak az­zal a kérdéssel kapcsolatban, hogy miként értelmezzük és hogyan valósítsuk meg a szo­cialista demokráciát, hogyan akadályozzuk meg azt, hogy a szélsőséges elemek visszaélje­nek vele. A küldöttek zöme azt a nézetet vallotta, hogy a de­mokratizálás nem azonosítható csupán a személyek leváltásá­val, mert ez nem segít rajtunk, ha ugyanakkor türelmesen nem alapozzuk meg az új politikai rendszer feltételeit és a pártot nem készítjük fel arra, hogy vezetni tudja a dolgozókat és megnyerje bizalmukat. Ebben a viszonylatban sok kritika érte az ideológiai munkát. Főleg an­nak szükségét hangsúlyozták, hogy az új pártpolitika szelle­mében el kell mélyítenünk és tökéletesítenünk a párttagság marxista nevelését és átnevelé­sét. Természetes dolog, hogy e kérdések megvitatása során sok küldött kifejtette a „Két­ezer szó" című felhívás iránti álláspontját. A dokumentum Ismeretében megfontoltan, jó­zanul beszéltek. Bár nem sik­lottak el a felhívásban felver tett problémák fölött és elisr merték rendezésük szükségsze­rűségét, a küldöttek túlnyomó többsége nem fogadta el a fel­hívás által ajánlott módszere­ket, mivel ezekben az adott feltételek között nem látta a demokratizálás folyamata elmé­lyítésének és eredményei meg^ szilárdításának útját, módját. SAJNÁLATOS, HOGY EGYE$ KONFERENCIÁK néhány kül. dötte a nézetek harcát összeté­vesztette a gyakran alaptalan személyeskedéssel, sőt a nem­zetiségi szempontoktól vezérelt csoportharccal. Értékelnünk kell azonban azt a tényt, hogy minden esetben felszólaltak olyan kommunisták, akik vé­delmére keltek a megrágalma­zott elvtársaknak, vagy akik megfontoltan és józanul szem­behelyezkedtek a nacionalista szenvedélyek szításával és pár­tolták a nemzetiségek valóban szocialista együttműködését. Szlovákiában a demokratizá­lás folyamata elképzelhetetlen az államjogi elrendezés követ­kezetes megoldásától. A járási pártkonferenciákon elhangzott az a követelmény, hogy Szlo­vákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nyújtson nagyobb támogatást a födera­tív elrendezés kérdéseivel fog­lalkozó bizottságokban dolgozó elvtársaknak és a központi szervek ügyeljenek e munkála­tok befejezése határidejének betartására. Helyesen mondotta a Banská Bystrica-i konferencia egyik küldötte: „Arra kell töreked­nünk, hogy demokráciánk ne a szegények, hanem a jólét de­mokráciája legyen." Ezért egy pillanatra sem feledkezhetünk meg az üzemek és a mezőgaz­daság közgazdasági problémái­nak rendezésérői, a termeié* helyzetéről, a munkafegyelem színvonaláról. Elsőrendű politi­kai követelmény, hogy szentel­jünk figyelmet az embereket érintő gazdasági kérdéseknek. A járási pártkonferenciákon foglalkoztak a pártmunka és a párton belüli élet kérdéseivel is. A küldöttek számos értékes javaslatot tettek a párt alap­szabályzatának módosítására. Elsősorban azt a gondolatot húzták alá, hogy a párt bázisa a tagság, amelynek nagyobb részt kell vállalnia a pártpoli­tika kidolgozásából és megva­lósításából, mivel ez a kommu­nisták aktivitásának fő feltéte­le. A RENDKÍVÜLI JÁRÁSI PÁRT­KONFERENCIÁKON számos észrevétel után titkos szavazás­sal megválasztották a kerületi pártkonferenciák küldötteit. A járási pártkonferenciák munká­jának hozama elsősorban a ke­rületi pártkonferenciák, majd a párt XIV. rendkívüli kong­resszusa eredményeinek alap­ján lesz majd lemérhető. 19B8 VII. :

Next

/
Oldalképek
Tartalom