Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-31 / 210. szám, szerda

A demokrácia és a köztársaság megvédéséért A KASSAI M ANIFESZTACIÔ 30. ÉVFORDULÓJÁRA 1988. VH. 31. A burzsoádemokratikus Cseh­szlovák Köztársaságban az 1938­as év folyamán különös gyor­sasággal sűrűsödtek a politikai élet esemwnyei. Éppen ezért minden nagyobb méretű poli­tikai megnyilvánulásnak rend­kívül nagy hordereje volt. A köztársaságellenes, valamint a demokratikus és a fasisztaelle­nes erők sorakozóját jelentet­te. A köztársaság burzsoánácio­nalista pártjai a részükre ked­vező kül- és belpolitikai lég­körben kikényszerítették a csehszlovák kormánytól az 1938 őszére tervezett községi képviselőtestületekbe esedékes választások május és június hónapban való megtartását, amit a CSKP határozottan el­lenzett. A papírfonna, a statisztika a választások végrehajtása után az Egyesült Magyar Párt meg­erősödését mutatta. Nem tük­rözhette azonban a demokrati­kus magyarok, a csehszlová­kiai magyar dolgozók gondol­kodásmódját, hangulatát. Az máshol, más körülmények kö­zött mutatkozott meg. Az Egyesült Magyar Párt ve­zetősége már 1938. április 3-ra országos demonstrációs gyűlés összehívását tervezte Kassán. Körlevélben hívta fel helyi pártszervezeti vezetőit, tegye­nek meg mindent annak érde­kében, hogy „valamennyi ma­rikf r" Kassán legyen az Egye­^^ Magyar Párt zászlaja alatt. A íagyar burzsoázia tervei he­lyett azonban Kassán olyan konferencia és olyan demonst­rációs népgyűlés jött össze, amellyel gróf Eszterházy, Ja­ros Andor és az Egyesült Ma­gyar Párt többi vezetője egy­általán nem számolt. Ez Kelet­Szlovákia nemzeteinek mani­fesztációja volt 1938. július 30— 31-én. Kassán egyébként ebben az időben rendezték meg a köz­társaság fennállása 20. évfor­dulójának alkalmából Kelet­Szlovákia jubileumi kiállítását, amely* Iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Naponta mint­egy 6500 ember tekintette meg a kiállítást. Az államvasutak, valamint az autóbuszvállalat munkanapokon 33 %-os, ünnep­napokon 50 °/o-os utazási ked­vezményt biztosított. A szűkös anyagi körülmények között élő roletariátus és a szegénypa­^sztság számára ez a körül­mény is megkönnyítette a ma­nifesztáción való részvételt. A népmanifesztációra a párt kerületi vezetőségének a kassai Munkásotthonban tartott július 30-i ülése után — melyen a CSKP KB-nak küldöttsége is részt vett Klement Gottwalddal az élen — került sor. Már szombaton, július 30-án érkeztek vonatok és autóbu­szok a manifesztáció résztve­vőivel. Este 14 ifjúsági szerve­zet a „Nemzetek közeledésé­ért" jelszó jegyében rendezett gazdag műsora ennek a han­gulatnak méltó kifejezése volt, amit a szlovák, a magyar, a német és a ruszin ifjúság fel­lépése dokumentált. A népmanifesztáció vasárnap, Július 31-én zajlott le. Délután a tüntető tömeg végighaladt a városon, amelyben a dolgozó nép képviselői meneteltek nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül. Együtt tüntet­tek a szlovákok, a németek Me­cenzéf, Késmárk, Lőcse környé­kéről, magyarok Királyhelmec, Losonc, Rozsnyó, Fülek, Rima­szombat tájáról. A dolgozó nép képviselői jelen voltak Mun­kácstól Považská Bystricáig. A menet élén Klement Gott­wald, Major István haladt a CSKP összes szlovákiai parla­menti képviselőjével, és szená­torával. Utánuk a szlovákok, a magyarok, a németek, a ru­szinok nemzeti viseletbe öltö­zött tüntető tömege. Különös figyelmet ébresztettek az alle­gorikus szekerek, tankok, repü­lőgépek, egy hatalmas térkép, mely Franciaország és Csehszlo­vákia, valamint Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti kis tá­volságot ábrázolta. Az allegori­kus szekereken három nyelven: szlovákul, magyarul, németül a kommunista párt következő jel­szavai: „Készen állunkl", „A Szovjetunió velünk!", „Egység­ben megvédjük a köztársasá­got!" stb. é Az ünnepélyes manifesztáció a sportolók fellépésével kezdő­dött, akik állami és két vörös zászló alatt vonultak fel. A gyűlést Július Ďuriš képvi­selő nyitotta meg szlovák és magyar nyelven. „E helyen is kijelentjük: Nem hagyjuk ma­gunkat. Készek vagyunk a köz­társaság megvédésére bármi­kor, bármilyen körülmények között!" Utána Klement Gottwald üd­vözölte a népgyűlést a CSKP megbízásából a cseh nép, vala­mint a német fasisztaellenes harcosok nevében. Beszámoló­ját e jelszó jegyében tartotta meg: „Az ellenség nem tesz különbséget köztünk, ne le­gyen különbség köztünk a barát­ságban sem"! „A cseh nép — mondotta — s a német antifasiszták, akik a legnehezebb körülmé­nyek között küzdenek, elvár­ják, hogy Szlovákia népe, te­kintet nélkül arra, hogy mi­lyen nemzetiséghez tartozik, megérti, hogy az az ügy, mely­nek szolgálatában ők állanak, nemcsak a csehek és a német antifasiszták ügye, hanem Szlo­vákia valamennyi nemzetéé is." A magyarok címére ezeket mondotta: „A Szlovákiában élő magyarokkal azt akarják elhi­tetni, hogy ha Csehszlovákiát a horogkereszt fenyegeti, abból a magyaroknak nyereségük le­het. Az igazság azonban az, hogyha a csehek és az antifa­siszta németek a horogkereszt ellen védekeznek, ezzel a ma­gyarok függetlenségét is vé­dik, mert Hitler nincs mesz­szebb Budapesttől, mint Prágá­tól ... Ha elesne Prága, Briinn és Pozsony, elesik Pest, Debre­cen és Szeged is." A nemzetiségi jogokkal kap­csolatban hangsúlyozta, hogy a szlovákoknak, a magyaroknak, a németeknek, az ukránoknak nincs meg mindaz, amire joguk van. Az egyetlen lehetőség azonban annak elérésére, ami nincs meg a harc Itthon és nem a külföldi segítségre való vá­rás. Major István a magyar dolgo­zók képviselője, magyar nyelven mondott beszédében fogadal­mat tett a horogkereszt elleni harcra s a köztársaság dolgo­zó népe egységének megszi­lárdítására. Megemlítette a ma­gyar nemzetnek a németesítő tö­rekvések elleni harcát. Rámuta­tott a magyar nemzet dicső és tragikus korszakaira, amelyek a magyar nemzet németellenes ellenszenvét testesítik meg. Hangsúlyozta, hogy a magyar nép haladó hagyományai nem akadályozhatják, sőt ellenkező­leg, elősegíthetik a magyar nép és a köztársaság összes nemze­te és nemzetisége fasizmuselle­ni közös harcát. Éppen ezért ki­jelenti: „Mi is, magyar kom­munisták, vörös zászlónk alatt ennek a magyar múltnak ha­gyományaihoz ragaszkodunk, hiszen az a törekvés, amely el­len a magyarok a múltban küz­döttek a jelenben még réme­sebb alakban kísért." A CSKP szlovákiai országos vezetősége határozati javasla­tot fogadott el a készülő nem­zetiségi statútummal kapcsolat­ban. A határozati javaslatot jú­lius 31-én a népgyűlés is jóvá­hagyta. A javaslatban többek között ez állott: „Csehszlová­kia határozott fellépésével má­jus 21-én megmentette a békét Közép-Európában. Megállásra kényszerítette az előretörő tá­madót." (Amikor Hitler felvo­nultatta hadseregét a csehszlo­vák határon, a csehszlovák kor­mány — csupán ebben az egyetlen esetben — energikus intézkedésre szánta el magát. Mozgosítást rendelt el, s az el­keseredett védekezésre kész csehszlovák hadsereget szembe­állította a németekkel. Hitler ezt látva visszavonult, s igye­kezett olyan látszatot kelteni, mintha csupán hadgyakorlatról lett volna szó. A szerző meg­jegyzése. j Megszerezte ezzel az egész haladó világ szimpátiá­ját és támogatását, megvédte saját függetlenségét. Felrójuk a felelős tényezők­nek, hogy május 21-e után nem léptek fel hasonló eréllyel és elhatározással a köztársaság belső ügyeinek demokratikus szellemben történő megoldása érdekében. Ez azt jelenti: Megadni a nem cseh nemze­tiségeknek, ami őket megilleti, és erős kézzel elnyomni a köz­társaság felbomlasztására spe­kuláló összes erőket, a külföldi ellenség ügynökeit. A nemzetiségi viszonyok Csehszlovákiában nem veszé­lyeztették és nem veszélyezte­tik a békét... A magyar nemzetet ma ép­pen úgy, mint Csehszlovákiát, a horogkeresztes imperializmus fenyegeti. A Magyarország és Csehszlovákia közötti barátsá­gos viszony ma korparancs, s valamennyi pángermanizmustól fenyegetett közép-európai kiíf­nemzet érdeke. A csehszlovákiai magyarság­nak legfőbb nemzeti érdeke, hogy Szlovákiát ne nyelje el a Harmadik Birodalom. Azok a magyar grófok, akik Henlein­nel, s rajta keresztül Berlin­nel szövetkeztek, hogy ezzel elősegítség Csehszlovákia fel­bomlasztását, a saját nemzetük sírját ássák. A csehek és a szlovákok egy­ségét, s Szlovákia valamennyi nemzetiségének összefogását a közös ellenség elleni közös vé' delemre azzal kell elérni, hogy a nemzetiségi kérdés újabb in­tézésekor Csehszlovákiában a kormány mindenekelőtt Szlová­kia összes nemzetisége dolgo­zóinak érdekeit tartsa szem előtt. Nem a Harmadik Birodalom nyílt és titkos ügynökei hatal­mi igényei és bomlasztó szán­dékai kielégítése, hanem a nem­zetiségi dolgozó nép szociális, nyelvi, kulturális és politikai kö­vetelései teljesítése kell hogy legyen a készülő új nemzetisé­gi törvény célja. „Nem a köztársaság felbom­lasztása . .. , hanem a köztársa­ság területén lakó összes nem­zet testvéri szövetségének meg­szilárdulása legyen az ered­mény." Ebben az értelemben ígérte Csehszlovákia Kommunista Párt­ja és a kassai manifesztáción részt vett mintegy 20 000 dol­gozó, nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül a demok­ratikus Csehszlovák Köztársa­ság kormányának teljes támo­gatását. A kassai manifesztáció — Szlovákia területén — a de­mokrácia és a köztársaság megvédésére szervezett két legsikerültebb tömegmegmoz­dulás első lépése volt. Kelet-Szlovákia magyar dol­gozó népe 1938. július 30-31­én Kassán is tanúbizonyságot tett arról, hogy helyesen lát­ja a kor, a demokrácia és a haladás életbevágóan fontos kérdéseit. Tisztában van a mun­kásosztály, köztük a magyar dolgozók és a demokratikus tö­megek feladataival. Meggyőző­dését — a fasisztaellenes harc szükségességéről a csehszlová­kiai magyar burzsoázia nem kis bosszújára és minden cselszö­vése ellenére is — kifejezésre juttatta a csehszlovák közvéle­mény előtt. Kelet-Szlovákia nemzeteinek manifesztációján fényesen bebi­zonyította, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának a köz­társaság megvédésére irányuló helyes politikája soraiban nem­csak visszhangot kelt, hanem hatalmas támogatásra is talál. CSIZMADIA DEZSŐ Otthonra találtak Szívesen járnak el idős polgá­raink Párkányban a nyugdíjasok klubjába. Délutánonként jönnek itt össze s kellemesen töltik el idejüket. Télen előadások, tv-né­zés, filmvetítés szórakoztatja őket, nyáron pedig másfajta programot tűznek műsorra. Felkeresték pél­dául a kovácspataki nyugdíjasott­hont, ahol műsoros előadást ren­deztek. Júniusban autöbuszkirán­duiáson voltak GyUgyön és Szán­tó-fürdőn. Nem feledkeznek meg azokról a nyugdíjasokról, akik kerek év­fordulót ünnepelnek, s felköszön­tik az ezüst- vagy aranylakodal­mas házaspárokat is. A csütörtök délutánok a n«k részére vannak fenntartva. Szívesen jönnek itt össze, megbeszélik problémáikat, elmondják egymásnak örömüket, bánatukat. A nyugdíjasok panasza legfel­jebb csak annyi, hogy a két kis helyiség kevés résziikre, sajnos azonban a VNB ezen egyelőre nem tud változtatni Bíznak abban, hogy ez a probléma is megoldódik. —na— BRATISLAVA 68 Akik a Bratislava 68 elneve­zésű kiállítás tavaszi részét megtekintették, bizonyára nem felejtették még el az ott lá­tott szép virágokat. Az említett rendezvénynek az ősszel folyta­tása lesz. A szeptember 20-a és október 2-a közt megrendezésre kerülő kiállításon ezúttal a gyü­mölcsök és zöldségfélék lesz­nek túlsúlyban, de ezeken kí­vül méltó helyet foglalnak el a virágok is. A gyümölcskiállításon bemu­tatják a konzervipar készítmé­nyeit is. A mezőgazdasági üze­mek zöldségféléket állítanak ki. A rendezők bíznak abban, hogy értékes anyaggal lephetik meg ^ látogatókat, éppen úgy, mint tavasszal. Újdonságnak számít a gyógy­növények seregszemléje. Gyógy­szeriparunk mintegy 600-féíe orvosságot állít elő, s ehhez kb. 185-féle gyógynövényt hasz­nál fel. A mezőgazdasági üze­mek itt ' megismerkedhetnek azokkal a gyógynövényekkel, amelyeket érdemes nagyban termelni. Az élelmiszeripar is sok ér­dekes készítményével szerepel a kiállításon. Bemutatja a he­lyes táplálkozás módját és étrendet Itt mutatják majd be a csehszlovák szőlészet termé­keit, ismertetik népgazdasági jelentőségét és fejlődését. Itt lehet majd megízlelni az egyes hazai borokat. Nem hiányoznak majd a kü­lönféle vegyszerek sem, éppen úgy, mint a kertészetben és a szőlészetben használatos gépek, amelyek nemcsak megkönnyí­tik az ember munkáját, haneni 'elősegítik a nagyobb hozamok elérését. Ezen a részlegen a szakemberek tanáccsal is ellát­ják az érdeklődőket. Ez a kiállítás a tavaszi be­mutatónak méltó folytatása lesz, bizonyára megnyeri sokak tetszését. -né— Baj van a tűzvédelemmel Lehangoló, megdöbbentő a Csehszlovák Tűzoltó Szövetség jelentése: az aratás kezdetétől július közepéig Szlovákia ter­mőföldjein mintegy kétszázhetvenszer pusztított tűz és 5,4 mil­lió korona értékű gabona vált a lángok martalékává. Ez a statisztika tényleg le­hangoló, megdöbbentő, pedig még nem is beszéltünk a nép­gazdaság többi szakaszán és a háztartásokban pusztító tűzről. Tavaly Szlovákiában 2150 alka­lommal ütött ki tűz, a lángok­ban 32 millió korona értékű va­gyon enyészett el és 37 ember élete aludt ki. Mindez arra fi­gyelmeztet: baj van a tűzvéde­lemmel! Mi ennek az oka, ezt kérdeztük meg František Šus- tek-tói a Csehszlovák Tűzoltó Szövetség központi bizottságá­nak alelnökétől (a képen). + Mi az érzése ilyenkor, ara­tás idején, olyan hírek hal­latán, hogy itt is, ott is per­nyévé vált a gabona? — Nem a legjobb. Annak el­lenére, hogy e téren mi tűzol­tók vajmi keveset tehetünk. El­végre nem állíthatunk minden parcella mellé tűzoltókocsit. S a vagyonát elsősorban minden­ki maga köteles óvni, beleértve a szövetkezeteket és az állami gazdaságokat is. + Mégis milyen segítséget nyújtanak az. aratási tűzvé­delemben? — Megteszünk mindent, ami tőlünk telik. Elsősorban az elő­zetes oktatásra gondolok. Ezen kívül a CSISZ központi bizott­ságával és az iskolákkal karölt­ve már több éve aratási járőr­szolgálatot szervezünk a pioní­rok soraiból. Tavaly Szlovákiá­ban 25 257, országos viszony­latban 47 600 pionír kapcsoló­dott be ebbe a tevékenységbe. Mintegy nyolcezer (!) tüzet foj­tottak el csírájában. Hogy mennyi terményt mentettek meg, azt nehéz lenne megálla­pítani. A húsz legjobb hattagú őrsöt az év elején három napig Bratislavában láttuk vendégül. A jó vendéglátáson és gazdag szórakoztató műsoron kívül minden őrs ajándékokat is ka­pott. Ez azonban nem elegen­dő. ^ Ki vehetné akkor elejét a sorozatos „gabonatüzek­nek"? — Mint már említettem, első­sorban óvja mindenki a saját vagyonát. Ha ml tudunk anya­gi áldozatokat is hozni, akkor a szövetkezetek se sajnálják a pénzt. Egy példát említek. Mi­lan Oslanec, egy tizennégy éves voznicai (Žiar nad Hronom-i járás) fiúcska lélekjelenlétével 21 hektár búzát mentett meg. Mi egy karórával jutalmaztuk. Otthon egy dicsérő szóra sem méltatták. Vajon nem érte vol­na meg a 21 hektár búza? Vé­leményem szerint a szövetkeze­tek némi hozzájárulásával még vonzóbbá tehetnénk a tűzvédel­mi járőrszolgálatot. A nyugdí­jas és idősebb szövetkezeti ta­gokat is bevonhatnánk, akik ily, ' módon némi keresethez jutná­nak. Még hálásak is lennének, hogy öregségükre sem feledkez­nek meg rőluk, és jó érzéssel töltené el őket, hogy még min­dig hasznos tagjai a társada­lomnak. Ha csak egy-két hek­tár termését sikerül ily módon megmentenünk, mi az a néhány ezer koronás kiadás a könnyen keletkezhető kárral szemben! • Nem szoríthatják erélyeseb­ben a tűzvédelmi előírások betartására a szövetkezete­ket? — A lábon álló gabona ese­tében aligha. Viszont ha figyel- . meztetjük is őket a rendelle­nességekre, akkor sem találko­zunk minden esetben megértés­sel. Gyakran borsózik a hátam, ha a tengernyi száraz kazal és asztag közelében dolgozó csép­lőgép mellett mindössze <egv hordócska vizet látok. És a szö­vetkezeti elnök mindennap el­megy mellette. Az a baj, hogy a helyi tűzoltószervezetek álta­lában csak névleg működnek. Sőt Szlovákia 540 községében tűzoltószertár sincs, tehát fel­tehetően szervezet sem létezik. Legyünk őszinték, a nemzeti bizottságok sem nagyon törőd­nek a tűzoltószervezetek mun­kájával. Ha vari is a faluban néhány lelkes vagy lelkiisme­retes ember, aki szívén viseli a tűzvédelem ügyét, többnyire magára utalva, kiizködik a ne­hézségekkel, a mellőzéssel. + E szerint válságban van a tűzoltószövetség munkája? — Majdnem. 40 község jut egy tűzoltóautóra. A többi fecs­kendő — ha van egyáltalán — vontatásra szorul. És ez a fel­szerelés is elavult. Külföldön már régóta gyártanak egyszerű, ötletes, mozgékony és hatásos tűzoltófecskendőket. Vélemé­nyem szerint, ha mi nem va­gyunk képesek elkészíteni eze­ket, ne sajnáljuk értük a de­vizát. A legnagyobb baj mégis az, hogy túlságosan magas a szer­vezet tagjainak átlagos életko­ra: 48 év. Ez minden felsorolt problémánál aggasztóbb. Éppen ezért foglalkozunk többet a fia­talokkal. Talán sikerül velük megkedveltetnünk ezt a hiva­tást, Illetve hasznos időtöltést. Korszerűsítenünk kell a műsza­ki felszerelést, az is jobban vonzza majd az ifjúságot. Persze igyekezetünk nem járhat ered­ménnyel az egész társadalom támogatása nélkül. Ezért ki­használom az alkalmat, hogy felszólítsam az embereket: se­gítsenek bennünket nemes kül­detésünk teljesítésében! PALAGYI LAjOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom