Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-31 / 210. szám, szerda

Szabálytalan köszöntő A SZLOVÁK NEMZETI KÉPTÁR HÚSZ ÉVE Húsz évvel ezelőtt — 1948. Július 30-án — hagyta jóvá a Szlovák Nemzeti Tanács a Szlo­vák Nemzeti Képtár létesítésé­ről hozott törvényt. Egy művé­szeti gyűjtemény fejlődéstörté­netében két évtized nagyon ke­vés idő. Gondoljunk arra, hogy a firenzei Bargello több mint 600 éves, az Uffiziben több mint négy évszada gyűjtik a műkin­cseket, a hágai Mauritshuis há­rom évszázados múltra tekint vissza, de még a „fiatal gyűjte­mények", mint pl. a bécsi Kunsthistorisches Museum, vagy a brüsszeli Szépművészeti Mú­zeum is már a centenáris ün­nepségek előkészületeibe kez­denek. Mi pedig a huszadik évfor­dulót ünnepeljük. Vajon azt je­lenti ez, hogy Szlovákia képző­művészeti hagyományai fiata­lok, vagy szegényesek? Nem! Szűkebb pátriánk területén ti­zenkét évszázados múltja van az alkotó képzőművészetnek. Vasból kovácsolt üzenetet ha­gyott ránk a VIII. században élt alkotó, a Ružbachy Madon­nát ajándékozta a világnak a XIV. század, Lőcsei Miklós mester poprádi Madonnája, vagy Bogdán, Palkó, Kracker, Klemens, Bohúň és Skutecký bizonyítják az alkotó tevékeny­ség 12 évszázados kontinuitá­sát. Csupán e föld tatártól, tö­röktől, pártoskodástól, széthú­zástól terhes történelme nem hagyott időt a kincsek gyűjté­sére, rendezésére. Erre csak két világháború vihara után ke­rülhetett sor és akkor is csak nagyon szerény keretek között. Mert valljuk be őszintén, a kis Csehszlovákiában a kicsiny Szlovákiának sokszor magya­rázták, hogy „addig nyújtóz­kodj, ameddig a takaród ér", de a takarót nagyon rövidre szabták. A Szlovák Nemzeti Képtár két évtizede a harc és a fana­tikus hit jegyében telt el. A képtár dolgozói szilárdan hit­tek hivatásuk, munkájuk nem­zeti és kultúrpolitikai fontossá­gában, de a legkisebb eredmé­nyért is harcolniuk kellett. Az, hogy ma a gyűjtemény 20 000 darabból áll, hogy a képtárban megtaláljuk Veronese, Caracci és Van Goyen alkotásait, a XVI—XVII. század grafikáit, hogy húsz év alatt több mint száz kiállítást rendeztek, hogy a szlovák képzőművészetet el­vitték Belgiumba, Párizsba, Bra­ziliába, Svájcba és Velencébe, hogy kiépítettek egy 20 ezer kötetes könyvtárat — az ne m az „illetékes szervek" sokolda­lú gondoskodását bizonyítja, hanem a képtár dolgozóinak minden elismerést és tisztele­— Részlet a Szlovák Nemzeti Képtár gyűjteményes kiállítá­sából. (CSTK — felv.j tet megérdemlő lelkesedését és makacs elszántságát. Ha majd a januárban elvetett szép reményeink kalászba szökkennek,- bizonyosan kedve­zőbb körülmények között fej­lődhet tovább a Szlovák Nem­zeti Képtár is, amely nem csak művészeti gyűjtemény hanem tudományos munkahely és hét területi képtár módszertani irányítója. Bízzunk tehát a jö­vőben, mert a jelen képe el­szomorító. Képtár, amelynek nincsenek raktárhelyiségei, tu­dományos munkahely, ahol a folyósókból deszkalapokkal el­kerített „irodákban" két négy­zetméternyi területen két em­ber dolgozik, müveit, művésze­tileg képzett dolgozók, akik nem tanulmányozhatják a kül­földi képtárakat, mert számuk­ra nem engedélyeznek tanul­mányutat (erre nincs pénz!), saját keresetükből (havi átlag: 1600,— korona brutto) pedig képtelenek egy ilyen út költ­ségeit fedezni. Azt mondhatjuk, hogy a kép­tár csak a szlovák alkotók mű­veiben érte el a teljességet, de erejéből már a cseh mesterek­re is csak szórványosan futot­ta, nem is beszélve a nagy nyu­gati iskolák régi és újkori kép­viselőiről. Évi másfél millió ko­ronát kaptak új műkincsek vá­sárlására és ezzel legfeljebb a szlovákiai „belső kínálatot" tudták felvásárolni, mert aki ismeri a nyugati árfolyamokat, az tudja, hogy egy párizsi vagy londoni árverésen másfél mil­lió korona legfeljebb csak zsebpénzt. A képtár, a múzeum — amíg állami kezelésben van — egyet­len országban sem „vállalko­zás" az „üzemeltetés" költsége­it mindenhol az állam fedezi, vállalva a veszteséget ls, mert a kultúra ökonOmízálása egyet jelent a kulturális fejlődés fé­kezésével. A Szlovák Nemzeti Képtár talán az egyetlen ilyen létesítmény, amely köteles „önmagát eltartani". Persze egy rendeletet kiadni — na­A Szlovák Nemzeti Képtár fő épülete. Előtte: a Triton és a Nimfa — Tilgner Viktor (1844 —1899) alkotása. gyon könnyű — de megvalósí­tani nagyon néhéz sőt, néha lehetetlen. Amióta két korona belépődí­jat kérnek — a látogatók szá­ma egyre csökken. Ez év első felében már csak kb. 30 ezer ember kereste fel a képtár ter­meit. Két korona! ... az sok a képzőművészetért! Két koroná­ért már egy pohár sört mérnek a képtártól néhány száz mé­ternyi távolságban, városunk egyik szégyenfoltjának nevez­hető Duna-parti sörözőben. Mi­nek nekünk a kultúra, a kép a szobor, az esztétikai élmény, ha az árnyékszék illatú „sör­kertben" ' olthatjuk örökös szomjunkat?! Két korona na­gyon sok pénz! Szabálytalan köszöntővel kell megemlékeznem, a Szlovák Nemzeti Képtár huszadik szü­letésnapjáról, pedig szíveseb­ben írnék meleg szavakkal, lel­kesedve és lelkesítve, szíveseb­ben írnám azt, hogy tettünk valamit az izléskultúra fejlesz­téséért, de a tények Ismereté­ben nem tudok örvendezni. De talán sikerült megmutat­nom, hogy a jubileum alkalmá­ból mivel ajándékozhatná meg az ünnepeltet — nemcsak az állam, hanem az egész társa­dalom! PÉTERFI GYULA A dal szárnyán A C S M T K É ESZTERGOMBAN Az egykori római település helyén épült, színes, történelmi múltú Eszter­gomban a város gazdag művészeti hagyo­mányainak ápolása érdekében évente megrendezésre kerül a Művészeti Nyári Egyetem (Academia Istropolitana Nova). A széles körű nemzetközi érdeklődésre va­ló tekintettel a Nyári Egyetemen ez idén neves magyar és külföldi előadók a ma­gyarországi zenei neveléssel foglalkoztak, ismertetve az általános és középiskolai zensoktatás, valamint az iskolán kívüli zenei nevelés sajátos formáit, eredménye­it, módszereit. A rendezvény szerves ré­szét hangversenyek alkották, melynek so­rán bemutatkozott a CSEMADOK Közpon­ti Bizottsága mellett működő Csehszlo­vákiai Magyar Tanítók Központi Énekka­ra i;\ A kórus már több ízben járt külföldön, s nem egy magyarországi szereplés fűző­dik nevéhez. Az esztergomi vendégszerep­lést megelőzően nemzetiségi dalkultúránk e méltó képviselője a debreceni Bartók Béla III. Nemzetközi Kórusfesztiválon ezüstdíjat nyert. A nagy erőpróbán elért rangos eredmény az együttes gondos és alapos felkészültségét, áldozatos, lelkes munkáját bizonyítja, s az énekkar tagjait újabb eredmények elérésére serkenti. Az esztergomi fellépésre a Labor Mű­szeripari Művek Balassa Bálint Énekkará­nak meghívására került sor. Az együttes ezt megelőzően Párkányban,-illetve Eszter­gomban tartott összpontosítást. Az eszter­gomi próbák idején az énekkar tagjai kö­zé látogatott dr. Szabó Rezső, a CSEMA­DOK Központi Bizottságának főtitkára, s meghitt, baráti légkörben beszámolt a januárt követő megújhodási folyamat ese­ményeiről, s a pedagógusokkal eszmecse­rét folytatott a nemzetiségi kérdés legidő­szerűbb problémáiról. Énekkarunk hangversenye a Technika Házában zajlott le. Bár a nézőtér nem telt meg zsúfolásig, a lelkes közönség azonban olyan atmoszférát teremtett, s olyan tet­széssel fogadta ,az együttes szereplését, hogy ez kárpótlást jelentett a népesebb számú közönség elmaradása okozta csaló­dásért. A műsor gerincét a vegyeskar vál­tozatos számai alkották, melyet a kama­rakórus és nőikar, illetve az esztergomi városi szimfonikus zenekar közreműködé­se tarkított, s tett színesebbé. A koncertet a vegyeskórus Janda Iván Jelige című szerzeményével nyitotta meg, majd elő­adta Eugen Suchort nemzeti' művész Szü­lőföldem című dalát. A szép intonációjú, hangulatos művel a kar megérdemelt si­kert aratott. Jól összeállított és kidolgo­zott számok szerepeltek műsoron, köztük Monteverdi Lasciate mi morire, Lassius Visszhang, Vass Lajos Jövendölés című (Jókai Mór egyik regényének előszavához írt szerzeménye) igényes kórusművek is, melyeket az együttes kidolgozottan, szé­pen árnyalva énekelt, s méltán aratott közönségsikert. A műsor második felében Kodály-művek, huszadik századi magyar daltermékek és csehszlovákiai magyar népdalfeldolgozások csendültek fel. Ko­dály nagyszerű darabjainak hallatán az volt az érzésünk, hogy az együttes szív­ügyének tekinti a hangversenyt és figyel­mét az éneklés tökéletességére összponto­sította. Certon: Piaci pletyka című szerzeménye és Ágh Tibor népdalgyűjteménye derűs perceket szerzett a kórusmuzsika kedvelői­nek, s élénkebbé tette a programot. A kó­rus minden egyes tagja szívvel-lélekkel vesz részt az éneklésben, s talán ebből adódik természetes előadásmódjuk, köz­vetlenségük. A sok fiatalból álló együttes lelkesedése, vitalitása, lenyűgöző, megra­gadja a közönséget, s a muzsika élvezeté­hez szükséges légkört teremt. A kórus karnagya Ágh Tibor,, Janda Iván és az Erkel-díjas Vass Lajos m. v. (a budapesti Vasasszakszervezet Művész­együttesének vezetője) jól ismeri a kórus­művek előadási stílusát, s valóban ért ah­hoz, hogy az egyes müveket üde hangvé­telben, elevenen és erőteljesen tolmácsol­ja. S az együttes jó kedvvel és szívesen követte vezetőjének minden intencióját. Csak elismeréssel szólhatunk az énekkar vezetőiről, hiszen a kórus felkészítésében dicséretes munkát végeztek. Egészében véve tehát megnyerő produkciót kaptunk és reményekkel biztató, erényekkel ren­delkező együttes mutatkozott be a kórus­zene barátainak. A CSMTKÉ rangos köz­vetítője lett a csehszlovákiai magyar dal­kultúrának, s reméljük ezt a szerepét a jö­vőben is megőrzi. A Dunakanyar Nyári Művészeti Egye­tem programjához kapcsolódva Kodály Zoltán kiállítás is nyílt Esztergomban. A Balassa Bálint Múzeumban megrende­zett tárlaton — mely a mester életének sok, eddig még be nem mutatott dokumen­tumát szemlélteti — az együttes rövid mű­sort rögtönzött, melyet a kiállítás részve­vői igen kedvezően fogadtak. Ezt követő­en az énekkar tagjai megtekintették a város műemlékeit, az ásatásokat, a kincs­tárat, a Bazilikát és a Keresztény Múzeu­mot. Az esztergomi látogatás befejeztével a kórus részt vett a Bazilikában megren­dezett ünnepi hangversenyen, melyen a Postás szimfonikus zenekar, az OK1SZ Er­kel Ferenc Művészegyüttes Énekkara és az esztergomi Labor MIM Balassa Bálint énekkara, a budapesti Állami Operaház négy szólóénekese közreműködésévei elő­adta Pergolesl Stabat Mater és Kodály Budavári Te Deum című művét. Az ilyen hangversenyek csakugyan na­gyon alkalmasak arra, hogy valóra váljon Kodály Zoltán szállóigévé vált szózata: A zene legyen mindenkié! —ym— J0) <u -a) > -o c o APROHIRDETES ÁLLAS • A Pozsonypüspöki Kommunális Ü«era alkalmaz: — 1968. szeptember 1-töl kb. két­évi helyettesítés időtartamára sokoldalúan képzett könyvelő­nőt. Feltétel: szakiskolai vég­zettség és gyakorlat. Fizetés: 1400—1620 korona + jutalom és nyereségrészesedés. — Férfi- és női szabókat jöveűe­lemrészesedéssel, — Kőműveseket, segédmunkáso­kat, asztalosokat, fizetés a szakképzettségnek megfelelő bérosztály szerint + 35 száza­lékig terjedhető prémium, — Festőket és mázolókat jövede­lemrészesedéssel, — Hegesztövizsgával rendelkező épületlakatosokat, — Tetőfedőket, puha és. kemény fedőanyaggal végzett munkára. — Jó kereseti lehetőség, egész évi munka biztosítva. jelentkezni lehet személyesen vagy telefonon a következő cí­men: Komunálne služby, Podunaj­ské Biskupice, Gottwaldova ui. i (a 40 es autóbusz végállomásá­nál), telefon 214—67. ÜF 850 9 A Doprustav n. v. zvoleni 04-es számú építkezési irodája azonnal alkalmaz a tornaijai körzetben le­vő munkahelyekre: bagger és builüozérkezeiöket, valamint épít­kezési gépjavítót állainvizsgavai. Fizetés a VI. bérosztály szerint + 25 százalékig terjedő teljesít­ményi pótilleték és teljesítmény­bérezés 50 százalékig terjedő pré­miummal. Lakást és ellátást a munkahelyen biztosítunk. Jelent­kezni lehet a következő címen: Doprastav, n. p., stavebná správa 04, Zvolen, Mraziarenská cesta,^ osobné oddelenie. ŰF-841 • A Komáromi Mezőgazdasági Szaktamntézet 1988. IX. 1-től két férfi nevelőt alkalmaz Előnyben részesítjük a képesítés­sel rendelkezőket, érdeklődni le-* het az iskola igaz,Hatójánál, POU Komárno, Novozámocká 3 0 809 • A bratislavai Závody inžinier­skej a priemyslovej prefabrikácia n. p. ROV1NKAI üzeme azonnal alkalmaz: — energetikust, fizetés: T-il-10 — gépterem-vezetőt, fizetés: T II 8 — technológust, fizetés: T-II-10 — közlekedési előadót, fizetés: T-II-8 — szerelőrészleg vezetőt, fizetés: T-1I-7—9 — műszak technikust, fizetés: T II­10 — ZÚ és biztonsági előadót, fize­tés: T-II-7—8 Prémium 30 százalékig, iskolai végzettség ÚSO, esetleg műszaki főiskola, legalább 3—5 éves gya­korlat. Jelentkezni lehet az üzem személy­zeti osztályán. ÚF-840 • A Ceské Budéjovice-i Dél-Cseh­országi Papírgyárak n. v. azonnal alkalmaz női munkaerőket — kétmösza­kos beosztásra, férfi munkaerőket — hárommü­szakos beosztásra. Elszállásolás a munkásszállóban. Jelentkezni lehet a következő cí­men: Jihoííeské papírny, Ceské Bu­dejovice. ÚF-802 • A Remešloslužba výrobné druž­stvo Nové Zámky, AUTÖ és MO­TORKERÉKPARjAVlTÖ MŰHELYE KOMAROMBAN (Steiner G. u.j fel­vételre keres gyakorlattal rendel­kező esztergályost, karosszéria bádogost, autó-villanyszerelőt és autószerelőket. Jelentkezés szemé­lyesen a komáromi műhely irodá­jában vagy írásban a Remeslosluž­ba v. d., Nuvé Zámky, Žeratínová bašta 1. címen. ÚF 839 ADASVÉTEL • FIAT 600 D, 15 000 km-rel el­adó. Jelige: Majdnem új. Ú-B54 • Friss, fosztatlan libatoilunk van eladó, keverve pehelytollal, kilogrammonként 100 korona. Vé­tel a helyszínen, vagy megrende­lésre postán utánvéttel küldjük: Cím: JRD Kamenín, okr. Nové Zámky. OF-801 VEGYES • A Komáromi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatósága értesíti az érdeklődőket, hogy az 1968/69-es tanévben is lehetőség nyílik érettségit szerezni. Az ér­deklődők írásban jelentkezzenek. Feltétel: alapfokú végzettség. Cim: SPTŠ, Komárno. Mezőgazdasági Műszaki Középis­kola Igazgatósága. ŰF-835 ISMERKEDÉS • Kellemes külsejű, jó állásban levő, egyedülálló nő megismer­kednék intelligens, szabad férfi­val 48—58 évig. Jelige: Pozsony. 0-851 ÚJ szó 1988. VII. 31. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom