Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-30 / 209. szám, kedd

Á SOMODI PELDA i. öregkor? A túlérett szilva bőréhez hasonlatosan ráncosodó arc, a kifehérülő és gyérülő hajzat, a keservesebben lélegző tüdő, a merevedő-meszesedő csontok korszaka. Ennyit mond a legismertebb megállapítások egyike. Annyit máris megállapíthatunk róla, hogy vagy orvos, vagy fiatal mondta. Mert ezek a tünetek csak külső jegyei az öregedésnek. Hol van az a különös^ lélektan, amely mégiscsak hozzáidomítja a szívet és az agyat a halálhoz? Hol vannak azok az egyre csiszolódó, egyre tisztuló észrevételek a világról, amit csakis a sokasodó évek, a sokasodó tapasztalatok alakíthattak ki? 2. Bodnár Ferenc elnök szobájában ködnél sűrűbb a cigarettafüst. Nemrég zajlott le itt ugyanis egy megbeszélés az Állami Utak képviselőivel. Az 1 elnök fiatal ember. Harminc és negyven között járhat, nem Somodiba való, nem is lakik itt, a szomszédos Szepsiből jár be minden nap. Iratokat hozat elő, s máris sorolja a tényeket. Tavaly esett róla szó első ízben, hogy a nagyon csekély, kétszáz korona kJrül mozgó nyugdijakat (vagy szociális segélyeket?) fel kellene emelni, mert ebből az öszszegből talán még a bűvész sem tudna megélni. A vállalkozás sikere attól függött, hogy elő tudja-e a szövetkezet teremteni azt a százezer koronát, amit erre a célra terveztek. A vállalkozás sikerrel járt. Karácsonykor néhányan elérzékenyülten, néhányan izgatottan vették át a szövetkezet ajándékát: a pénzt. 3. Negyvenegy ember részesült a nem várt, de megérdemelt jóban. A szövetkezet vezetősége három csoportba osztotta a nyugdíjasokat. Az elsőbe kerültek azok, akik aktív tagjai voltak a közösnek. Az ő nyugdíjukat ötszáz koronára emelték, ezenkívül ezerkétszáz korona prémiumot kaptak fejenként, és mint rendesen, kétszázötven kilogramm szemes terményt. A második csoport tagjait azok alkották, akik segítettek időnként a szövetkezetnek. Ök négyszáz korona nyugdíjat értek el. A harmadik kategóriába azok kerültek, akik ugyan nem dolgoztak a szövetkezetben, de földjeik ott vannak a közösben. Háromszázötven koronára emelkedett a nyugdíjuk. Ebben az esztendőben ötven koronával emelkedik — a tavalyihoz viszonyítva — minden csoport tagjának nyugdíja, mert a szövetkezet most már a járás legjobbjai közé tartozik, üzemelni kezdett a kőbányája, nőttek a bevételek. A közeljövőben száz tehenet vásárolnak például Hollandiából, tejen nevelt borjaik húsát viszont a franciák és az olaszok élvezik majd. Ebben az évben negyvenkét személyt érint a nyugdíjemelés. Az ember felteszi a kérdést: honnan eredt az ötlet, az emberi cselekedet gondolata? Az elnök azt mondja, hogy a vezetőség spekulált rajta, s az öregek nagy része örömmel vett róla tudomást. Egy-két ironikus hang akadt csak „(Elvették a földünket és most így akarják jóvátenni?"), de hát mindenkinek eleget tenni roppant nehéz. Ha elgondoljuk, hogy az elnök maga is fiatal, s hogy mégis igyekezett társaival együtt megvalósítani ezt, már ez maga elismerést érdemlő emberi tett. Ha tovább visszük a gondolatot: hány szö vetkezetben nem valósítottak még meg ilyesmit, akkor értékeljük csak igazán a tényeket Kívánnánk persze, hogy minden szövetkezetben így törődjenek az öregekkel, hiszen ne feledjük: éppen az öregek voltak azok, akik hatvan- meg hetvenévesen is dolgoztak, mert rá voltak kényszerülve —: a fiatalokat nem vonzotta a földművelés. A nyugdíjasok hatvan, hetven esztendős emberek. Életük al konya az idő, amit élnek. Jí

ét világháború élményeivel Idegeikben, rengeteg kudarccal, csalódással, sokszor megalázta tással emlékeikben élik napjai kat. Ha rajtam állna, kétezer koronás nyugdíjat fizetnék ne kik, mert mindenképpen meg érdemlik. Az álom és a valóság persze két, merőben különböző kategória. Az az ötszáz korona is segít valamit. Talán még lé lektani szempontból is. A so módiak tette tehát mindenképpen követésre méltó példa. Bár követnék őket minél többen, mindenütt az országban! (bt) MIÉRT CSAK A TEJCSARNOKBAN? A négyezer lakosú Kübölkúton az egyik üzletben csak tejet és kenyeret árusítanak. Már az áru átvétele is kifogásolható. A vevőkből 5—

B személyből snrt képeznek, ők adogatják a kenyeret kézből kézbe az üzletbe. Sokkal nagyobb baj azonban az, hogy rengeteget kel) itt várakozni, míg az embert kiszolgálják. Miért ne lehetne a fűszeriizletben is árusítani kenyeret és péksüteményt? SZABÓ N. MIKOR SÜTNEK MEGINT KENYERET EGEGEN? 1954 ben az egegiek lemondtak kultúrházukról, hogy az épületben pékséget létesíthessenek. 1967-ig olyan kenyeret sütöttek itt, hogy híre ment még Csehországba is. Elvitték a hírt a gyügyi türdő páciensei, akik kóstolóra vittek belőle, amikor hazautaztak. A Nyugat-szlovákiai Pékség lévai üzeme tavaly valami hibát állapított meg az egegi pékségben s leállította. Öt község azóta hiába várja a pékség újbóli üzembe helyezését, pedig a kemencéje kifogástalan. Vajon meddig kell még várniuk? BÍLÁNYI JÁNOS NINCS FRISSÍTŐ Nyáron az aratás és begyűjtés idején, amikor a mezőgazdaság ban dolgozók a leginkább szóm jaznak, nálunk Radon sehol sem lehet hűsítő italokat kapni. A gaz daságban és az EFSZ-ben is csak vizet hordanak ki a dolgozóknak. A legnagyobb hiba az, hogy több ígérgetés ellenére sincs megfelelő üzlethelyiségünk, és az a hó dé, ahol az italokat mérték volna, el sem készült. Valóban szeretnénk tudni, meddig hitegetnek még az illetékesek? MATYI JÓZSEF, HNB elnök HIGIÉNIKUSOK FIGYELMÉBE! Ha az ntam nem vezetett volna a királyhelmeci bútorraktárba, nem hittem vnlna el, amit ott láttam. Az édességeket sütő üzem egy hosszú udvar végén húzódik meg. Már messziről árad a sütemények finom illata, de ha a helyszínre érünk, bizony egyhamar elvesztjük étvágyunkat. A sütöde körül tojáshéjhalmok, rajtuk a legyek rajával. Akaratlanul ls felvetődik a kérdés, tudnak erről a higiénlkusok? ILKÓ LÁSZLÓ, Lelesz HOL A KATLAN? A katlanra — különösen faluhelyen — télen-nyáron igen nagy szükség van. Nyáron vízmelegítésre, télen disznótoroknál használjuk. Vagyis csak használnánk. Mert évek óta alig jön belőlük a mi üzletünkbe. Állítólag nem kifizetődő a gyártása. Szerintünk téves ez a nézet, hiszen ha nálunk szükség van rá, bizonyára használják máshol is faluhelyeken. Kérem, intézkedjenek. PÁLINKÁS ISTVÁN, Perbete A világ mezőgazdaságából Az együttműködés formái Jugoszláviában H

a jól emlékszem, a köszőrűsmesterség volt az, amit életemben először kiválasztottam magamnak. Nyilván azért, mert gyerekkoromban szívesen elnézegettem a faluba érkező köszörűst, amint lábával hajtja különös masináját, s közben a köszörűkő ezernyi szikrát hány a rátartott olló vagy kés alatt. A masinát mindig egész gyereksereg vette körül. De nemcsak a gyerekek, a felnőttek is szívesen megálltak, hogy egy-két percig elnézegessék a fürge ujjú köszörűst. Ez a gyermekkori kedves emlék jut eszembe valahányszor, ha a pozsonyi Kőtér felé visz utam. Legalábbis egy ideje. Azóta, amióta František Hudec „műhelyt nyitott" ezen a helyen. Minden a régi emléket idézi: a zöldre festett masina (más színű köszörűt el sem tudok képzelni), a hatalmas lendkerék, a köszörűs megszokott mozgása. Még a bámészkodók serege is. Ez persze Hudec mestert egyáltalán nem zavarja. Még az sem, hogy „interjút" kérek tőle. Sőt, ezt szinte természetesnek veszi. Csak én lepődöm meg egy kissé, de miután pénztárcájából három kivágott, róla szóló újságcikket vesz elő — mindent megértek. Így aztán már nem lepődöm meg, amikor közli, hogy már a televízióban is „mutogatták". (Ügy látszik, nemcsak a slágerénekesek és a futballisták lehetnek sztárok.) Kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy nálunk a köszörűsmesterségnek ma már „muzeális" értéke van. A legtöbb köszörűs ugyanis abbahagyta az Ipart, mivel egy időben megvonták tőlük az iparengedélyt. Mert ám ehhez a szakmához is Iparengedély kell, ha valaki önálló akar lenni. — Hudec bácsi hol tanulta a mesterségét? — Az apámtól, ő is köszörűs volt. De ezenkívül 3 évig inas voltam. Mégpedig a pozsonyi Umlauf cégnél. Utána egy évig segédként dolgoztam, majd önCL (íäô/zä'aíôM Ô/LÍWĹ álló letteín. S természetesen nyakamba vettem az országot. Nemrégen is elmentem egyhónapos vándorútra, de az állandó „kuncsaftjaim" már alig várták, hogy visszajöjjek. Pedig a közszolgáltatási üzemek is vállalnak köszörülést. Csakhogy azok nem várásra dolgoznak, mint én. Állítólag nem is végeznek olyan munkát. Ezért A jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban a magán- és a közös gazdálkodás terén a termelés különleges formáival találkozunk. Az egyéni gazdálkodók tulajdonában van a föld 87 százaléka s az állatállománynak megközelítőleg a 90 százaléka. E számottevő alappal a mezőgazdasági termésnek azonban csak az 55 százalékát állítják elő. A mezőgazdasági-ipari kombinálok, a nagygazdaságok és a löldművesszövetkezetek a hátralevő 13 százalék földalappal és a 10 százalék állatállománnyal viszont a piaci termelés 45 százalékát biztosítják. Az árutermelésben mutatkozó nagy különbséget az egyéni gazdálkodás alacsony színvonala okozza. Éppen ezért a belterjesebb, az intenzívebb gazdálkodás gyorsabb ütemű megvalósítását elsősorban a magángazdálkodók körében szorgalmazzák. Egyébként a termelés föllendítésére nagy gondot fordítanak az egész országban. A lehetőségeknek megtelelően bővítik és szilárdítják a nagyüzemi termelést, a közös gazdaságokat, amelyek az egyéni gazdálkndókkal együttműködési szerződést kötnek. Feldolgozzák termékeiket, segítenek munkájukban, tanácsot adnak nekik, s ezzel egyre több kisgazdaságban teremtik meg az intenzívebb, prnduktívabb termelést. Az egyéni és közös gazdaságok együttműködési formái különbözők. Elterjedt az ún. összpontosítási forma, amely az egy vagy több éves szerződéseken alapszik. A felek önként, kizárólag gazdálkodásuk beállítottsága alapján választják meg egymást. Az összpontosításra minden termelési szakaszon megvannak a lehetőségek. A szerződő felek egy vagy több növényi, illetve állati termék termelésével foglalkoznak. 11a a magántermelők az együttműködés keretében búza, kukorica, cukorrépa, burgonya vagy bármilyen más növény termesztésére vállalnak kötelezettséget, a földművesszövetkezetek a legjobb minőségű vetőmagot, műtrágyát, gyom- és rovarirtó vegyszereket, erő'- és munkagépeket, valamint szakértőket biztosítanak a számukra. A felhasznált anyag árát, a szolgáltatások díját a megszabott árjegyzék szerint, a megállapított időben (de csakis a mezőgazdasági munkaciklus befejezése után J térítik meg a magángazdálkodók. A földművesszövetkezetek, bizonyos kamat ellenében kölcsönt is adnak az egyéni gazdálkodóknak. Tekintettel a mezőgazdasági munka idényjellegére, az együttműködést vállaló földműves ügyel rá, hogy minden munkáját a lehető leggyorsabban, az agrotechnikai határidőn belül elvégezzék, és idejében biztosítsák számára a vetőmagot, a műtrágyát és mindazt, amit a szerződés tartalmaz. A földmüvesszövetkezetnek szintén megvannak a kikötései. Többek között megköveteli, hogy a szerződéses társa tartsa meg a törvényesen megállapított, a föld művelését illető agrotechnikai normákat, szórja el a meghatározott mennyiségű műtrágyát, idejében hajtsa végre a szükséges ag- . rotechnikai műveleteket, fogadja meg a szakemberek tanácsát és pontosan törlessze a ráháruló termelési költségeket. Az egyéni gazdálkodó adósságának egy részét gyakran természetben, a többit meg készpénzben téríti meg. Az együttműködés az állati termékek termelése terén is hasonló formákat ölt. A közös gazdaságok a magángazdálkodókat ellátják törzsállománnyal, takarmánnyal, állatorvosi szolgálattal stb. Ennek fejében az egyéni gazdálkodók a meghatározott időszakban kötelesek a szerződésben megállapítntt mennyiségű tejet, hízóállományt, tojást és más terméket a meghatározott áron eladni. Ezenkívül egy bizonyos időszakban nem adhatják el a közös gazdaságoktól beszerzett állatállományt, ezt óvniuk kell az elhullástól, s ennek érdekében kötelesek igénybe venni az állatorvosi szolgáltatást. A jugoszláv mezőgazdaságban — az említetteken kívül — az egyéni és közös gazdaságok együttműködésének még más formái is léteznek. Érdemes megemlíteni közülük azt, amelynek elterjesztését az utóbbi időben igen szorgalmazzák. Ez olyan együttműködési kapcsolat, amelyben az egyéni gazdálkodóknak az eddiginél még nagyobb jelentőségű szolgáltatásokat biztosítanak. Vannak olyan gazdasági szövetkezetek, amelyek erőgépeik és munkagépeik egy részét olyan gazdáknak kínálják föl, akik rendelkeznek ugyan földterületekkel és a termeléshez szükséges egyéb eszközökkel, de nincs pénzalapjuk a korszerű mezőgazdasági fölszerelés megvásárlására. A gépek az említett esetben is a szövetkezetek tulajdonában maradnak, és azokat csak bizonyos időszakra, meghatározott feltételek mellett kölcsönzik az egyéni gazdálkodóknak. A szolgáltatásokért a megállapodás szerint a mar gángazdák kötelesek az előre meghatározott időben és mennyiségben, termékeik egy részét megszabott áron eladni a szövetkezetnek. (usj az emberek inkább hozzám jönnek. A közszolgáltatási üzemből kérték is, hogy vonják meg tőlem az engedélyt, de a nemzeti bizottság hallani sem akart róla. Sőt megígérte, hogy kis műhelyt is épít számomra. Némi büszkeséggel beszél. Időközben rámveti borotvaéles tekintetét. Észreveszem, hogy félszemére vak. — Talán munka közben érte baleset? — érdeklődöm. — Igen, egy szikra pattant a szemembe. — Mennyi adót fizet? — terelem az anyagiakra a szót. — Havonta 185 koronát. Ezenkívül naponta 4 korona helypénzt. — Mi mindent köszörül? — Kést, ollót, borotvát, kertészollót, mákdaráló- és húsdaráló-kést. Szkalpeleket is élesítek a város kórházai számára. Az üzemi konyhákról is rengeteg munkát kapok. — Mennyi ideig éles a kés vagy az olló a köszörűlés után? — Az mindenekelőtt attól függ, hogy milyen anyagból készült. Például a régi ollók öthat évet is kibírták, a mostaniak viszont egy-két hónapon belül kicsorbulnak. Vagyis Hudec mester tudja, hogy nagyobb szükség van rá, mint valaha. A munkájára, ö pedig szeret dolgozni. Bár előre sejtem a választ, de azért megkérdem: — Hé még egyszer születne, milyen szakmát választana? — Ha százszor választhatnék, akkor is csak köszörűs lennék — mondja határozottan, s közben egy új köszörűkövet helyez a tengelyre, mert éppen egy szabóolló élesítésébe kezd. FULOP IMRE Németh ). felvétele Néphadseregünk életéből JUBILÁL A LÉGIERŐ Köztársaságunk megalakulásának 50. évfordulóján jubilál a csehszlovák íégierő is. Ebből az alkalomból augusztus 14-e és november 17-e között a kbelyi röptéren nagyszabású kiállítást rendeznek, amely repülőgépiparunk ötvenéves fejlődését szemlélteti majd. A repülőtéren 34 gép lesz elhelyezve, köztük 12 lökhajtásos. Itt tekinthető majd meg az AVIA 534, AVIA B4 11 C repülőgép, az IL 2 és az IL 10-es mintájú csatagépek stb. Nem hiányoznak majd a két világháborúban használt repülőgépek makettjel, illetve fényképei, valamint a repülős egységekben használatos rangjelzések és kitüntetések sem. MÉLTÓ ELISMERÉS Az opavai katonai egység, amely 1953-ban alakult, az idén ünnepli fennállásának 15. \ évfordulóját. Az elmúlt években az egységben 197-en kapták meg „A haza védelmében szerzett érdemekért", 487-en „A haza szolgálatáért", 34-en „A háborúban való részvételért" című kitüntetést, 15 katonának, illetve tisztnek a „Bátorságért", 7-nek pedig a „Vörös Csillag" érdemrendet adományozták. Az egység életében a legeredményesebb volt az utolsó két év, amikor nem volt egyetlen repülőgépszerencsétlenség sem. Éppen ezért jogosan kapták meg a jubileum alkalmából a „Vörös Csillag" érdemrendet. MEGTALÁLTÁK AZ ELVESZETT KISFIÚT " A múlt napokban az osztrák —csehszlovák határvidéken eltűnt egy hunsdorfi család Manfréd nevű négyéves kisfia. A csehszlovák határőrség egyik egységének parancsnoka 200 katonát küldött ki keresésére. A határőrök estefelé indultak el és órák hosszat bolyongtak — eredménytelenül. Éjjel két óra után Václav Bláha őrvezető gyermeklábnyomokra figyelt fel. Néhány száz métert tett még meg, amikor az egyik fa alatt meglátta az alvó kisfiút, akit elcsigázott a fáradtság és az éhség, ölbevette és tíz kilométerre levő állomáshelyére vitte. Ott az orvosnő vette gondozásba, majd másnap eljöttek érte a szülei. (néj 1968 VII. HARCÁSZATI GYAKORLATON