Új Szó, 1968. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1968-07-14 / 193. szám, vasárnap

A nép nem lehet vétkes ... Folytatás ax S. oldalról) len irányultak. Azzal a tudattal találkoztunk, hogy Csehszlovákia, közelebbről Szlovákia trianoni határai — a magyarországi félfeudális rendszer bukása után — megújulnak, és az új, demokratikus magyar kormány (Rákosival és a kommunistákkal) igyekszik kitörölni a magyarság tudatából azokat az elavult revíziós törekvéseket, melyek az első világháborút követően 20 évig mérgezték Magyarország és Csehszlovákia, pontosabban a magyarok és a szlovákok közti viszonyt. — A beszélgetést nem tudom pontosan felidézni, úgy vélem azonban, felvetettem annak szükségességét, hogy a félfeudális és soviniszta rendszer bukása után a demokratikus Magyarország tüntetőleg mondjon le integrációs illúzióiról, s egyszer s mindenkorra kinyilvánítsa, hogy feladja a korábbi kormányok és rendszerek táplálta elképzeléseket, törekvéseket. Rákosi örömmel fogadta azt az elképzelésünket, hogy számolunk a magyarországi demokratikus áramlattal, s ez számunkra nem mellékes. És ha ez számunkra nem érdektelen — mondotta — támogatnunk kellene mondjuk azzal, hogy Csallóközt, vagy Kassát felkínáljuk az új Magyarországnak... Ez viszont számunkra volt elfogadhatatlan. — A csehszlovákiai magyarsággal kapcsolatban meg kell még mondani azt is, hogy a felkelésben is számítottunk részvételükkel. A magyar egységek mellett (Nógrádi stb.) a magyar vidékkel való együttműködésünk is jó volt. Emlékszem rá, hogy például gyógyszerért, š élelemért Losonc környékére is jártak a partizánok. — Ha már az SZNT első rendelkezéséről szóltam, melyet jómagam fogalmaztam — szívesen idéznék belőle néhány sort: „A magyarizálás és a feudofasiszta rendszer azon elemeinek, akik 1938 után a Szlovákiától elfoglalt területre a pesti kormány megbízásából jöttek, oda kell menniök, ahonnét jöttek". A többieket aszerint ítélik meg, milyen álláspontot foglalnak el a szlovák nemzet és a Csehszlovák Köztársasággal szemben. A demokratikusan gondolkozó magyarok kötelességének tekinti a dokumentum: „gyökerestül kiirtani minden fasiszta, szlovákellenes és hungarista elemet". Erről a kérdésről egyébként Edo Friš (a Myšlienka a Cin című könyvében, melyből az említett idézetet is közöltük) az alábbiakat írja: „Annak ellenére, hogy a szlovák antifasiszta forradalomnak a nácizmus- és ludákellenesség mellett szükségszerűen megvan a maga magyarellenes éle, nem ebben a környezetben fogant a magyarok kitelepítésének és a lakosságcserének a gondolata. Ez az elképzelés BeneS politikai és diplomáciai környezetében született, amivel persze, nem akarom azt mondani, hogy ellenállásra talált, mihelyt az állami politika követelményévé vált". (Idézett mű 129—130 old.) — Lőrincz elvtárs is helytelenítette a Pravdában adott interjújában a kassai kormányprogram hatálytalanításával kapcsolatos követelményt. S ezzel teljes egészében egyetértek, mivel az okmány okmány marad ... Több mint két évtized telt el azóta. Kétségtelen, hogy ezen a kormányprogramon ls rajta van a kor kézjegye... Ma azonban van akcióprogramunk, s ennek szellemét kell elsajátítanunk. A magyar gyerek magyar iskolába járjon és magyarul énekeljen... • A közelmúltban dr. G. Husák miniszterelnök-helyettessel készített interjúban (Oj Szó — Pravda. 1968. július 1) Husák elvtárs említést tett arról, hogy Ön, mint oktatásügyi megbízott már 1945beo javasolta a magyar iskolák megnyitását. Szívesen hallanánk valamit erről, valamint arról is, a kollektív bűnhődés elvének alkalmazása véleménye szerint mennyiben volt összeegyeztethető a szocialista humanizmus és internacionalizmus elvével, melyet a kommunista párt a magáénak vall. — Őszintén bevallom, nem a marxista gondolkodás hatott rám, amikor a magyar (alapfokú) iskolák megnyitását javasoltam. Sokkal öregebb úr, ugyancsak bajuszos volt, e gondolat szülője: Komenskýl Azt az elvet, hogy a gyerek anyanyelvén tanuljon természetesnek vettem. Magától értetődő volt, hogy 1945-ben, az első tanévben a felszabadulás után Komenský — a mi szentünk — elméletére építve ezt javasoljam. — Ebben a kérdésben ma is azt az elvet vallom, hogy a magyar gyerek magyar iskolába járjon, s magyarul énekeljen S ugyanez vonatkozik a szlovák gyerekekre is... De annak idején nemcsak iskolákat javasoltam, hanem újságokat is, hogy a magyarok legalább a hivatalos rendeleteket megértsék. — Gottwald után mentem, s feltettem neki a kérdést: mi legyen a magyar gyerekekkel. 1945. augusztus 29-én Besztercebányán, az SZNF első évfordulóján találkoztunk. Gottwald nem értett egyet velem. Azt mondta: „Ne csináld ezt, ezzel lehetetlenné teszed a magyar kisebbség kitelepítését, járjanak csak szlovák iskolába, hogy ők maguk is érezzék, el kell menniük erről a területről". — Nemzeti demokratikus forradalom volt ez, nem akarom védeni. Múltról van szó, s ilyen nagy „felfordulásban" nem lehet mindent finom elméletekkel mérni. A legfontosabb ma: a jelen és a jövő. Erre kell figyelnünk. Nagy szimpátiával olvastam a minap Kádár elvtárs szavait, aki Dubček elvtárs magyarországi látogatásakor a többi között ezeket mondta: „Szocialista viszonyaink között a nemzetiségi kisebbségeknek is teljes mértékben joguk és lehetőségük van arra, hogy nemzeti életüket éljék. Következetesen megvalósítjuk a szocialista internacionalizmus alapelvét, amely a nemzeti kisebbségek minden tagjának lehetőséget ad arra, hogy nemzetiségi sajátosságait realizálja ... Nálunk is élnek szlovákok és Csehszlovákiában is élnek magyarok. Ha még ma is vannak megoldásra váró kérdések, azokat rendezni kell, de nem a szenvedélyek alapján, mert az rossz tanácsadó. Előre kell tekinteni és nem a múltba. A Csehszlovákiában élő magyarságnak ma a legfontosabb kötelessége és egyben érdeke, hogy a napirenden levő nagy társadalmi kérdések — köztük a nemzetiségi kérdés — szocialista megoldását segítse elő, tömörüljön Csehszlovákia Kommunista Pártja köré annak harcát támogassa". — ... Rendkívül jelentősek ezek a szavak, s a magyar lakosság számára is megszívlelendők. A közeledés útja • Múltbeli tevékenysége során ün gyakran kapcsolatba került a magyar kultúrával. Hadd áraljuk el azt is, hogy Ady kiváló ismerője. Ismeretes ugyanakkor az első köztársaság baladó magyar egyéniségeihez fűződő viszonya is. Hogy ítéli meg ezt a ma már jobbára emlékekké váló múltat? — Azt hiszem, enyhe túlzás Ady kiváló ismerőjének nevezni engem. Ismerem és sokat olvastam, s otthon ma ls megvan a kötete ... Ami a kapcsolatokat és a múltat illeti, kétségtelenül kedves emlékek ezek, s szívesen gondolok rájuk. Sajnálom, hogy ezek a kapcsolatok ma nincsenek olyan mederben, mint valamikor. Meg vagyok győződve, hasznos volna, ha a mai fiatal magyar és szlovák generáció úgy megértené egymást, mint annak idején mi. Igaz, ma mások a feltételek, de akkor is ... Sőt annál Inkábbl A Sarlóval és a haladó magyarokkal való kapcsolatom egyszerű, de hasznos volt. Nem ártana, véleményem szerint, hogy a jelenkori magyar irodalom termékeit a szlovák fordításirodalom jobban nyomon kövesse. Smrek, átítnlcký, Ponická e téren hasznos munkát végeznek, de ez nem minden.. A jó példa követésre méltó. Bár magam, ebben a munkában nem segíthetek — elsősorban más elfoglaltságom miatt — hasznos volna, ha az új szlovák generáció megismerhetné a mai magyar irodalom kiváló alkotásait. A fordításokra azért ls nagy szükség volna, hisz a mai fiatal szlovák generáció már nem ismeri a nyelvet... A szomszédságból ered ugyanakkor az az igény, hogý jobban megismerjük egymást. Így a megértés is közelebbi... Illés Gyula például európai nagyság, akit ismernünk kellene ... — Nagyon fontos volna, ha az egyes kérdésekben egészséges párbeszéd alakulhatna ki. Ezzel is segíthetnénk a valamikor sokat emlegetett Dunamedence megvalósítását, persze, a SZELLEMISÉG terénl Az együttélés gondolatát világméretben kell munkálnunk • A haladás ügyének szolgálata, a népért munkálkodás vezéreszméje hatotta át az ün alkotótevékenységét. Érzése szerint mit tudott vállalásából megvalósítani, s hogy ítéli meg a szlovák irodalomban betöltött szerepét? — A rám vonatkozó rész mellékes ... Az eszmék, ideák generációkra érvényesek... Örülök, ha munkásságommal hozzájárultam ezekhez. A mű azonban még nem befejezett, folytatásra vár. • Mivel foglalkozik jelenleg, s van-e kilátás arra, hogy az alkotómunka mellett a közéletből is aktív részt vállal? — Pillanatnyilag az ÚJ Szónak adok interjút... És ez egész délutánra kimerít... Kilátások ... ? Ne akarják, hogy mindig.az legyek, amit szeretnének ... Nem mondom, hogy mindig laboratóriumi tiszta nézeteim voltak, de igyekeztem kivenni a teendőkből a részemet ... Ahogy erőm engedte. Az Idő azonban rohan, s ez alól én sem vagyok kivétel... BOLI ČASY, ALE SA MINULI! .. S ebben benne van a „régi szép idők", a fiatalság igézete, s idézése is ... • Szívesen olvasnánk müveinek magyar nyelvű válogatott kiadását, s úgy érezzük a magyar könyvkultúrának ezt az adósságot mihamarabb törlesztenie kell. Tárgyaltak-e ünnel már erről a kérdésről, s mi a véleménye eddig megjelent versei magyar nyelvű fordításairól? — Ha igaz, a Magvető-ben készül eigy válogatás. Legalábbis ily értelemben tárgyaltak velem. A fordításokról... ? Lehet erről elfogultság nélkül szólni!... Ennek ellenére hadd mondjam, a Vila Tereza fordítása (Monoszlóy Dezső) kellemes meglepetés volt. • Miben látja az alkotóművész — így a saját — felelősségét a ma és a jövővel szemben? — A humánum és a béke szolgálata az alkotó értelmiség számára — korparancs. S ami ma ennek kapcsán időszerű: az együttélés gondolatának munkálása — világméretben... No és persze az is, hogy a mű művészileg is élvezhető legyen. Tehát, jól írjon az illető. • Örülünk, hogy módot adott erre a beszélgetésre, s olvasóink nevében is köszönjük figyelmét és készségét. — Én magam is örülök, hogy a magyar olvasók megismerhetik véleményemet... Kívánom, hogy olyan jó érzéssel fogadják ezt, amilyen őszintén a magam részéről elmondtam. FÚNOO ZOLTÁN Előnyben az alacsony jövedelmű többgyermekes családok Július elsején új szociális törvények léptek életbe A négy új szociális törvény közül minden bizonynyal a leglényegesebb a gyermeknevelési pótlékról és — ami ezzel összefügg — a béradókedvezményről szóló törvény. Milyen változásokat és főleg milyen előnyöket jelentenek az új intézkedések polgáraink részére? Ezzel a kérdéssel fordultunk J i í í T e s a ŕ hoz, a munka- és szociálisügyi miniszter helyetteséhez, aki az alábbiakban tájékoztatja olvasóinkat. • Miben látja a gyermeknevelési pótlékról szóló törvény jelentőségét? — Elsősorban abban, hogy iioha ez a törvény az anyagiakat tekintve egyelőre csupán szerény segítséget nyújt a gyermekes családoknak, mégis nyilvánvaló belőle a társadalom nagyobb gondoskodása, segíteni akarása. A törvénynek egyelőre nem célja az életszínvonal lényeges emelése, csupán az átmenet megteremtése ehhez a célkitűzéshez, jelenleg a legsürgetőbb feladat a szociális politikánkban mutatkozó aránytalanságok kiegyenlítése, vagyis az igazságosabb szociális politika. Az állam segítsége — korlátolt anyagi lehetőségeink folytán — ma még nem lehet hathatósabb, de kezdetnek ez is megfelel és feltétlenül jobb a semminél. • Mennyiben függ össze a gyermeknevelési pótlékról szóló törvény a béradót szabályozó tőrvénnyel? — A két törvény szorosan összefügg. Míg a múltban a gyermeknevelési pótlék a dolgozók jövedelmének növekedése arányában csökkent, addig az ellátatlan gyermekek után nyújtott béradókedvezmény a fizetés arányában növekedett. Az új törvény szerint megszűnik a második és a további gyermekekre nyújtott béradókedvezmény, ami azonban nem jelenti azt, hogy a kedvezménynek nyoma veszik. Korántseml A két- és többgyermekes szülők megtalálják az egyúttal megnövekedett gyermeknevelési pótlék összegében. Amint látja, az új törvény Igazságosabb az eddiginél, mert az alacsonyabb jövedelmű többgyermekes családokat részesíti előnyben. Egyben megszünteti a dolgozók egyes csoportjai közötti különbségeket. A gyermeknevelési pótlék ugyanis ezentúl egységes, vagyis nem igazodik a családfenntartó foglalkozásához, csupán az eltartást igénylő gyermekek számához. A pótlékra tehát mindenki egyformán igényt tart, akár alkalmazott, akár szövetkezeti tag, sőt ezen túlmenően az egyénileg gazdálkodó polgároknak, az íróknak, művészeknek, röviden mindenkinek jár, akinek ellátatlan gyermeke van. Mennyi az új törvény szerint a gyermeknevelési pótlék? 1 gyermekre havi 90 korona 2 gyermekre havi 330 korona 3 gyermekre havi 680 korona 4 gyermekre havi 1030 korona Minden további gyermek után havonta 240 koronával emelkedik. Kivételt mindössze egyetlen esetben engedélyezünk, mégpedig a rokkant gyermek javára. A rájuk járó gyermeknevelési pótlékot további 150 koronával toldottuk meg. • Hány éves korig jár a gyermeknevelési pótlék? — Az eddigi korhatárt egy évvel meghosszabbítottuk. Ha tehát a gyermekek tanulnak, akkor 26 éves korukig jár a szülőknek a pótlék. A múltban, ha az eltartott gyermeknek havonta több mint 200 koronát kitevő saját keresete volt, akkor szülei elvesztették igényüket a gyermeknevelési pótlékra. Az új törvény értelmében ez a korlátozás csupán a gyermek 500 koronát meghaladó keresetére vonatkozik. • Mi a lényege a nevelési költséghozzájárulásnak? — A nevelési költséghozzájárulás azoknak a nyugdíjasoknak jár, akik ellátatlan gyermekükről gondoskodnak. Ennek a hozzájárulásnak a küldetése ugyanaz, mint a gyermeknevelési pótléknak. Ezért nincs is különbség a kettő között, hacsak annyi nem, hogy a nevelési költséghozzájárulás a rokkantsági nyugdíj esetében havi 140 koronával emelkedik. 0 Es az árvaságí járadék mennyiben változik? — A gyermeknevelési pótlék és a nevelési költséghozzájárulás szabályozásával kapcsolatban havi 200 koronára emeltük a félárva gyermekek árvasági járadékát. A volt törvény értelmében, aki árvaságí járadékra tartott igényt, annak nem járt gyermeknevelési pótlék, vagy nevelési költséghozzájárulás. Ez a korlátozás megszűnt, úgyhogy a családfő még akkor is megkapja a gyermeknevelési pótlékot vagy a nevelési költséghozzájárulást, ha a gyermek árvasági járadékban részesül. A feltétel mindössze az igényjogosultság a pótlékok egyikére. Az árvasági járadékra jogosultak korhatára szintén kitolódott egy évvel, 25 év helyett 26 éves korig jár. • A négy új törvény közül az egyik a nők szociális érdekeit védelmezi. Milyen segítség várható ezektől az in tézkedésektői? — Köztudomású, hogy a nőknek akkor van szükségük a legnagyobb támogatásra, amikor a terhesség vagy a szülés következtében hosszabb ideig nem dolgozhatnak. Ezért lehetővé tesszük nekik, hogy — családjuk életszínvonalának lényege sebb csökkenése nélkül — minél hosszabb ideig saját maguk gondoskodhassanak újszülött gyermekükről. Az állásban levő nők fizetett szülési szabadságát csakúgy, mint a termelőszövetkezetek és a földművesszövetkezetek nőtagjaiét 22 hétről 26 hétre hosszabbítottuk meg. Az új törvényes intézkedések értelmében lényegesen javul a szóban forgó időszakban a nők anyagi ellátása is. Ez abban nyilvánul meg, hogy a pénzbeli segély összege a fizetett szülési szabadság teljes tartamára az átlagos tiszta napi jövedelem 90 százalékát teszi ki. Az új törvény a segély összegének megállapításánál eltekint a munkaidő hosszától. A többi gyermek születésének időrendjét sem veszi figyelembe további fizetett szülési szabadság esetében. Azt hiszem, ez a fiatal anyák részére elég nagy könnyítés, csakúgy mint az az intézkedés, amelynek értelmében a gyermek születésekor eddig fizetett 650 koronát kitevő egyszeri segélyt 1000 koronára emeltük fel. A foglalkoztatott, vagyis állásban levő dolgozókon és a szövetkezeti tagokon kívül erre a segélyre ezentúl az egyénileg gazdálkodó polgárok és velük együtt dolgozó családtagjaik, továbbá az írók, képzőművészek, tehát mindenki igényt tarthat. • Ügy tudom, a betegbiztosításban és a táppénz kifizetésében is bizonyos változásokra került sor. — Igen, ez így igaz. A táppénzt és a többi járandóságot (pl. az elmulasztott jövedelem, illetve a munkáért járó kereset, beleértve a családtag ápolásáért járó segélyt, a szüléskor járó egyszeri pénzbeli segélyt stb.), helyettesítő pótlékok megállapításánál az átlagos napi tiszta bérből indultunk ki. Ennek legfelsőbb határát, amely eddig 100 koronát tett kl, 150 koronára emeltük fel. A legjobban persze a földművesszövetkezetek tagjai jártak. Az ő táppénzüket munkaképtelenségük első három napjára 65 százalékról 75 százalékra, a további napokra pedig 80 százalékról 90-re emeltük. A feltétel mindössze az, hogy legalább tíz éve dolgozzanak a szövetkezetben. Ezzel az intézkedéssel kiegyenlítettük a szövetkezeti tagok és a többi dolgozó igényei közötti különbséget. KARDOS MARTA VII.