Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-08 / 157. szám, szombat

Á párt offenzív felsorakozásának jegyében készüljünk a kongresszusra Oldrich Černík elvtárs felszólalása a CSKP Központi Bizottságának májusi ülésén iSD 1968 VI. 7. Oldrich Cerník elvtárs felszólalásában elsősorban arra figyelmeztetett, hogy a jelenlegi fejleményekre jellemző lendületes társadalmi megmozdulások nagyon megnehezítik a mélyreható elemzések lehetőségét, de ennek ellenére, vagy éppen ezért meg kell állapítanunk a társadalmi erők s a szellemi áramlatok mozgásának irányát. Ez különösen most szükséges, amikor olyan csoportok formálódnak, amelyek nézetei nagyon eltérnek szocialista demokráciánk jelenlegi helyzetének s elmélyítése módjának elbírálásától. A fejlődés folyamatát egyrészt s általánosítva abban kell látnunk, hogy a bürokratikus hatalmi rendszer elavult, életképtelen koncepciója tagadásának eredetileg közös platformján most már nagyon sok javaslat, vélemény, elképzelés s néha politikai irányzat lép előtérbe. E csoportosulásokban kikristályosodnak a kimondottan pozitív )irányzatok, de ugyanakkor hovatovább szembetűnőbbek az e folyamaton kívüli ellenkező irányzatok is. Mivel a korábbi rendszer tagadása most már nem a politikai fejlődés meghatározó tényezője, az ellentétes irányzatok pozícióján a negáció nem vonatkozik már csak a január előtti rendszerre, hanem egyben a jelenlegi fejlődés tagadása is, s az ebből eredő törekvések a jobboldalra tolódást célozzák. Ugyanakkor számításba kell vennünk a konzervatív erők objektív realitását is. Ezek az erők a párt akcióprogramja mellett szállnak síkra, nem óhajtják a január előtti rendszer visszatérését és magatartásukat a következővel indokolják meg: „Ha a jobboldal erősödik, akkor a baloldalnak is erősödnie kell." Ha a végső következtetésig átgondoljuk e tézisek érvényesülését, látnunk kell, hogy ez pártunkban s társadalmunkban is szakadáshoz vezetne. Ezenfelül lényegében meghátrálásról van szó, minek következtében pártunk elvesztené a munkásosztály, a parasztság és az értelmiségiek döntő tömegeinek támogatását, s így szabad lehetőség adódna a szocialistaellenes erők összefogására. Ezt azért mondom teljesen leplezetlenül, mivel az ilyen magatartás egyben a bizalmatlanság megnyilvánulása mostani politikai vezetőségünkkel szemben, tehát annak feltételezése, hogy nem képes uralni a helyzetet és szabad kezet ad a szocialistaellenes irányzatok híveinek. A jelenlegi politikai helyzetet felmérve látnunk kell, hogy a múltban több éven át fokozatosan jött létre az a légkör, amelyben egymást tetézték a legkülönfélébb torzítások, tehát olyan — ma már leleplezett — realitásokról van szó, amelyek léteztek, s ezért határozottan el kell utasítanunk annak állítását, hogy ez csak a január utáni fejlődés gyümölcse s az új' politikai irányzat gyengeségének bizonyítéka. A januárban velünk szembehelyezkedő elvtársak most azt állítják: „Mi ezt a fejlődést feltételeztük, tudtuk, hogy kieresztitek kezetekből a gyeplőt, hogy szétbomlik pártunk, s veszélyben forognak szocialista vívmányaink és a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk." Sőt, ml több, egyesek úgy vélik, hogy nincs más lehetőség, mint az, hogy viszsza kell térnünk a január előtti állapotokhoz, mert erre még szükségünk lesz. Be kell látnunk, hogy az elvtársakat az ilyen mérlegelésre becsületes szándékuk készteti, aggodalmak töltik el őket a párt és amiatt, hogy megőrizze társadalmunkban betöltött vezető szerepét, ámbár megbújik e mögött azoknak a kritikusoknak bizonyos igazolása is, akik januárban bírálták az új politikai irányzatunk érvényre juttatását célzó tevékenységünket. Természetesen olyan vélemények is elhangzanak, hogy azoknak, akik a januári eseményeket „előidézték", nem volt semmilyen tervük arra nézve, miként s milyen keretek között bontakoztatják ki a demokratizálás folyamatát. Szerintük az egész folyamat a párton belül nagyfokú ösztönösségre s arra utal, hogy a mostani mozgalom általános káosszá, anarchiává növi ki magát, tehát minden áramlat, nemkülönben a szocialistaellenes áramlatok malmára hajtja a vizet. Áprilisban és májusban már nagyon szembetűnően jutottak kifejezésre az említettektől eltérő vélemények, melyek szerint meg kell gyorsítani szocialista demokráciánk fellendítésének dinamikáját. Hevesen bírálják a múltban elért értékeket, egyre újabb és újabb problémákat tűznek napirendre, olyanokat, amelyek a múltban deformálódtak, vagy pedig nem nyertek megoldást. Pártunk vezetőségét rögtönzésekre késztetik, nem hagynak Időt a valóban tárgyilagos álláspontok rögzítésére, s ami a Központi Bizottság ez év áprilisában összeállított új elnökség képességeit illeti, általános bizalmatlanságot igyekeznek előidézni. Lássuk azonban a problémák másik oldalát is. Manapság pártunk nagyon sok egyszerű tagja és ugyancsak nagyon sok párton kívüli polgártársunk kérdezi, miért oly lázas ütemű a mostani fejlődés, s miért oly kevés az állandó érték, miért oly csekély a biztonság érzése. Ezek a tulajdonképpen támaszt kereső emberek nem a párt új vezetőségét okolják ezekért az állapotokért, hanem egyszerűen tájékozatlanok és különböző nehézségek áthidalása árán jutnak el saját állásfoglalásukhoz. A különböző s eltérő nézetek, az ellentétes irányzatok okát véleményem szerint abban kell látnunk, hogy mindeddig csak nagyon csekély mértékben magyaráztuk meg polgártársainknak a személyi hatalmon alapuló rendszer lényegét és következményeit. Pártunk vezetőségét olyan szemrehányások is érik, hogy a legutóbbi hónapokban nem irányította a társadalom megmozdulásait, nem volt a helyzet ura. Mások pedig, teljesen megbíznak pártunk vezetőségében. Legyünk azonban igazságosak. s ne tévesszük össze az okokat a következményekkel. Mondjuk meg nyíltan, hogy ha hirtelen összedőlt a személyi hatalom rendszere, nincs olyan emberi erő, amely azt haladéktalanul pótolhatná egy újabb rendszerrel. Erre a történelemben nincs példa, ellenkezőleg, az ilyen összeomlást rendszerint erős megrázkódtatások, sőt néha politikai katasztrófák követik. Ezt nem állítjuk önbírálat híján, s azért sem, mintha nem követtünk volna el hibákat. Ha nem tudtunk azonnal reagálni mindarra, ami máról holnapra sürgető tényként lépett előtérbe, ez azért is volt lehetséges, mert bennünket is megdöbbentett az az óriási hullámverés, amelyben együtt sodródott az aktivitás, a kritika, a lelkesedés és a szenvedélyek kirobbanása. Minderre megfontolás nélkül reagálni nem állt módunkban, mert a jövőbeni fejlődésért nagyon éreztük a felelősség súlyát. Persze még néhány tényállást is szem előtt kell tartanunk. Nemcsak azt, hogy sokan úgy vélik, most nekünk kell kifizetnünk a váltót mindazért a sok adósságért, ami az évek folyamán felhalmozódott. A Központi Bizottság elnökségétől sokan elvárják, hogy minden problémát megold és mindent eldönt. Márpedig ez csak a régi rendszer visszahatása, mert ha több jogra formálnánk igényt, mint amennyi bennünket megillet, rossz útra tévedve hiába szorgalmaznánk a párton belüli demokrácia elmélyítését. Minden kommunista párt elsősorban népével szemben visel felelősséget a szocialista társadalom felvirágoztatásáért. A kommunisták egyben internacionalisták is. Tudják, hogy a marxizmus—leninizmus általános érvényű elveinek az adott ország sajátosságaihoz igazodásával nagy lehetőség adódik a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetre. Mi nem szándékozunk másoknak példát mutatni azzal, ahogyan mi haladunk a szocializmus felé, és azt sem állítjuk, hogy a mi utunk a marxizmus reneszánsza felé vezet. Mi még minden kezdet kezdetén tartunk, ezért ne dicsekedjünk a mi csehszlovák szocializmusunkkal! A történelem mérlegén nem a szavak, hanem a tettek határozzák meg nemzedékünk súlyát. Mélyen gyökeret vert demokratikus hagyományainkat s nemzeteink mélységes humanista érzéseit szem előtt tartva mindnyájan arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a szocializmus további kibontakozödását Csehszlovákiában csak a demokratikus szocializmus biztosíthatja. Magától értetődő azonban, hogy a demokratikus életet s a demokratikus szabadságjogokat nem lehet kikényszeríteni, nem lehet határozatok alapján elrendelni, nem lehet máról holnapra bevezetni. Az ország osztályai, polgárai és szociális csoportjai demokratikus életének színvonala aszerint alakul ki, ahogyan életük belső és külső feltételei is kialakulnak. Társadalmunk demokratizálása ugyanis nem lehet csupán a Központi Bizottság, sőt mi több, a KB elnökségének ügye, mert szocialista feltételeink között a tömegek megmozdulásáról, a társadalom gondolkodásmódjának s cselekedeteinek rendkívül bonyolult s kezdeményező jellegű megmozdulásáról van szó, arról, hogy a kizsákmányolástól, és mostani feltételeink között a személyi hatalom rendszerétől is megszabadult tömegek gyakran teljesen ösztönösen lépnek a politikai porondra, mert tevőlegesen akarnak hozzájárulni a szocialista fejlődés által biztosított jogaik, szabadságjogaik kikristályosodásának folyamatához. Magától értetődő azonban, hogy semmi esetre sem lehet és nem is szabad letérnünk arról az útról, amelyre a párt Központi Bizottságának januári ülése után léptünk. Mindnyájan jól tudjuk, hogy további előrehaladásunk mindenképpen veszélyeztetve lenne, ha most a jobb és a baloldalról egyaránt fejüket felütő erők saját hibáink következtében, sőt mondhatnánk közreműködésünkkel elegendő működési területhez sorakozhatnának fel demokratizálódási folyamatunk ellen. Hallhatunk olyan szemrehányásokat is, hogy fölöslegesen ijesztgetünk az antiszocialista erők sorakozójának veszélyével. Mi nem vagyunk ijedősek és másokat sem akarunk ijesztgetni, de tudomásunk van olyan tényekről — persze, elvtársak, nem lehallgatóberendezések, vagy a közbiztonsági szervek révén értesültünk róluk, hanem egyes gyűléseken elhangzott szavakból —, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos irányzatok célja kommunista pártunk tekintélyének csorbítása. Sőt, mi több, olyan követelések is elhangzottak, hogy pártunkat meg kell fosztani vezető szerepétől, hogy Csehszlovákia lépjen ki a Varsói Szerződésből, mert fölösleges a szocialista országokhoz és a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk, mások pedig a szocializmus két évtizedes építőmunkájának felülvizsgálását, és az 1948 februári események rehabilitációját követelik. Veszélyeztethetik további fejlődésünket a konzervatív erők tö-~ rekvései is, azoké az egyéneké, akik a demokratizálás folyamatát csak szavakkal ismerik el, de állandóan felidézik a párt Központi Bizottsága januári ülése előtti módszereket és vissza szeretnének térni hozzájuk. Ha őszintén akarjuk folytatni megkezdett munkánkat — és ezt népünk túlnyomó többsége kívánja —, nem állhatunk meg, nem „csapkodhatunk" hol jobbra, hol balra, mert ez csak odavezetne, hogy külön-külön, de mindjobban összefognának azok az erők, amelyek az egyaránt veszélyes jobb-, vagy baloldalhoz csatlakoztak. Pártunk Központi Bizottságának elnöksége ezért lerögzítette azt a rendkívül fontos taktikánkat, hogy a legközelebbi időben alapvető irányelvünknek kell tekintenünk a párt offenzív tevékenységét, melynek célja a párt Központi Bizottsága januári ülésén megkezdett irányzat valóra váltása. A fejlemények és az események közepette hazánkban s pártunkban új politikai helyzet alakult ki, amely eltérő a párt járási konferenciáinak megtartása idején kialakult helyzettől. Pártunk januárban —, amikor a most már közismert célkitűzéseket jóváhagytuk — elnyerte a tömegek bizalmát. A helyzet azonban fokozatosan megváltozik és akadnak olyan párttagok is, akik nem mernek a helyzetről beszélni, mert attól tartanak, hogy konzervatívoknak tarthatják őket. Néhol tájékozatlanság jellemző a párttagok soraira. Az antiszocialista erők ismételten megkísérlik, hogy porondra lépjenek. Tagadhatatlanok azok a törekvések is, melyeknek célja a kommunista párt szerepének lejáratása és a nép érdekében két évtizeden át végzett munkájának lebecsülése. Oldrich Cerník elvtárs a továbbiakban arra utalt, hogy nagyon kedvezőtlenül hatottak egyéb körülmények is, pl. a korábban nem eléggé felelősségteljesen eszközölt rehabilitációk, az igazságszolgáltatási és a közbiztonsági szervek tevékenysége, a Sejna-ügy, Janko tábornok öngyilkossága stb. A különböző hatások és befolyások közepette kialakult bonyolult helyzetből meg kell azonban találnunk a kiutat. Az egyetlen kiutat abban kell látnunk — hangsúlyozta Cerník elvtárs —, hogy pártunknak a tömegek offenzív politikáját, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiségiek politikáját kell folytatnia azzal, hogy sokoldalúan támogatja azt az erősen sodró progresszív áramlást, amely a januári ülés után a dolgozók gondolkodásmódjának s cselekedeteinek oly lendületes megmozdulásában jutott kifejezésre. Ezért a kommunisták tevékenységének most minden téren a párt akcióprogramjához s a kormány programnyilatkozatához kell igazodnia. Pártunknak most minden téren aktív politikát kell folytatnia, mert csak ez adja meg annak lehetőségét, hogyan védhetjük meg a szocializmus eszméit, miként növelhetjük elgondolásunk vonzerejét s nyerhetjük el ismét a dolgozók pártunkba vetett bizalmát. Pártunknak a jelenlegi feltételek között kifejezésre kell juttatnia munkáspolitikáját, de nemcsak kifejezésre juttatnia, hanem folytatnia is kell ezt a politikát. Ennek érdekében pedig a jelenlegi feltételek között az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell biztosítanunk, hogy a munkások fokozottabb mértékben vegyenek részt az üzemek s a vállalatok irányításában, hogy a munkások és a többi dolgozó valóban tulajdonosai legyenek a közös vagyonnak, hogy ne csak beszélhessenek az őket érintő ügyekről, hanem döntsenek ís benne. Cerník elvtárs felszólalása befejező részében felsorolta a jelenleg folyamatban levő legfontosabb intézkedéseket. Említést tett arról, hogy a kormány megvitatta a dolgozók üzemi tanácsai kísérleti létesítésének elveit, és azokat a szakszervezetek legközelebbi országos konferenciája elé terjeszti. Az államjogi rendezéssel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy most kulcsfontosságú kérdés a cseh nemzeti szervek létesítésével összefüggő munkálatok meggyorsítása. A kormány rövid időn belül meg akarja tárgyalni a választások későbbre halasztásával öszszefiiggő kérdéseket, az új választójogi törvény javaslatának előkészítését, az ország területi átszervezését célzó munkálatokat stb. Cerník elvtárs a kormány jelenlegi intézkedéseit ismertetve rámutatott arra, hogy gyors ütemben közelednek befejezésükhöz a rehabilitációról szóló törvény előkészítésével kapcsolatos munkálatok. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy nem gondolunk törvényhozásunk revíziójára, hanem az ártatlanul elítélt egyének felett hozott ítéletek revíziójára, mert nagyon következetesen kell végrehajtanunk a törvénysértések következtében sérelmeket szenvedett polgártársaink rehabilitációját. . Folyamatban vannak az egyesülési és a gyülekezési jogokra vonatkozó törvény előkészítésével kapcsolatos munkálatok, s a kormány minél hamarábbi befejezésüket sietteti. Az új törvényerejű intézkedéseknek összhangban kell lenniük szocialista társadalmunk érdekeivel, tehát nem lehetséges, hogy a szocializmus ellen fellépő erők visszaéljenek a törvényadta lehetőségekkel. A tömegtájékoztatási eszközök szerepének növelése érdekében a kormány rendszeres kapcsolatokat tart fenn a jövőben a sajtó, a rádió s a televízió vezetőivel. E tömegtájékoztatási eszközök a jövőben hivatalos dokumentumokat, tájékoztató híreket és állásfoglalásokat minden kommentár nélkül tesznek közzé. A kormány kinevezi a televízió s a rádió programmeghatározó tanácsát, amely tagjainak 50 százalékát a rádió és a televízió dolgozóiból, további 50 százalékát pedig a Nemzeti Front s az állami szervek képviselőiből állítják össze. Jelenleg a kormány egyik legfontosabb teendője az 1969-es évre vonatkozó gazdasági irányelvek kidolgozása, amelyek többek között szorosan összefüggnek az életszínvonal további emelésével, a munkaidő lerövidítésével, a bérek s a fizetések rendezésével, a rokkantsági s a nyugdí]biztosítási problémák megoldásával stb. Cerník elvtárs a párt rendkívüli XIV. kongresszusának küszöbönálló összehívására hivatkozva a párton belüli életben jelenleg sok helyütt megnyilvánuló visszásságokra is utalt, és arra figyelmeztetett, hogy a kongresszuson részt vevő küldötteknek, valamint a Központi Bizottság jelölt tagjainak kiszemelése folyamán feltétlenül el kell kerülni az olyan közhangulat előidézését, minek következtében a kongresszus ideges, belső ellenietektől terhes légkörben folyna le, s nem lenne kizárva, hogy a küldöttek egyes csoportjai egymással szembehelyezkednének, egymással helytelenül vetélkednének stb. Mindnyájan tudatosítjuk, hogy sorsdöntő problémák megvitatásáról lesz szó, mindnyájunknak arra kell gondolnunk, hogy most a párt s a szocializmus sorsáról lesz szó. Nyilvánvaló tehát, hogy pártunk soraiban, kezdve a Központi Bizottságtól egészen az alapszervezetekig az öntudatos fegyelmezettségnek kelí szilárdító erővel hatnia, mert különösen most van erre elsősorban szükségünk. Pártunk a további fejlemények folyamán csak akkor lesz érdemes a tömegek támogatására, ha teljesen egyértelmű politikát folytat, félreérthetetlenül válaszol az időszerű politikai kérdésekre. Mindnyájan egységesen fellépve akarunk dolgozni, ahhoz a politikai-taktikai tervhez igazodva, amelyet a közeljövőben akarunk jóváhagyni. Most azonban elsősorban az szükséges, hogy a Központi Bizottság tagjai, illetve közülük azok, akik pártunk progresszív irányvonaláért szállnak síkra, olyan erőt megtestesítve lépjenek egész pártunk elé, amellyel új politikai irányvonalunk egységes, tántoríthatatlan kiharcolásával már a kongresszus előtti napokban megszilárdíthatják a pártunk soraiban szükséges tekintélyt.