Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-01 / 150. szám, szombat

IFolytatás as 1. oldalról.) VÁLASZ: Az új államjogi elrendezéssel foglalkozó kormánybizottság szakértói munkálkodnak e problematika megoldásán és ez év június végéig szeretnék befejezni az alkotmányos törvény első javaslatát. A politikai körökben történő megtárgyalása után lehetővé válik, hogy a javaslatról tájékoztassuk a közvéleményt. KÉRDÉS: A föderativ államrendezés kapcsán az itt élö nemzetiségek állam jogi kapcsolatai is megoldásra várnak. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk: ez az igazi demokrácia próbaköve. Véleményünk szerint ezt a kérdést a cseh és szlovák nemzetek közötti viszony rendezésével egyidöben, országos méreteben kellene megoldani. VÁLASZ: A föderatív államrendezés megoldja a hazánkban élö két nemzet — a csehek és a szlovákok — viszonyát. Államunkban ez a kérdés ötven év óta nyitott és az új elrendezés fő értelmét képezi. Ezzel kapcsolatban tanulmányozzuk majd a magyar, ukrán, lengyel és német polgártársaink követelményeit és szükségleteit, a mai demokratizálódási áramlat szempontjait is figyelembe véve. KÉRDÉS: Magyar vonatkozásban a CSEMADOK Központi Bizottsága kezdeményező javaslatot teti, melynek lényegét — a nemzetiségek saját ügyeit érintő, önálló, önigazgatáson alapuló elv kifejezésével — az akcióprogram is rögzíti. E téren, hogy ítéli meg a helyzetet, s milyenek Ön szerint a kilátások? VÁLASZ: Elolvastam a CSEMADOK Központi Bizottságának álláspontját. A hazánkban élő más nemzetiségek is előterjesztették javaslataikat és követelményeiket. A szakértőkből álló kormánybizottság tárgyalni fog ezekről a problémákról nemzetiségeink képviselőivel. Nem akarok a tanácskozások elébe vágni, s ezért az előterjesztett javaslatokkal kapcsolatban nem mondok véleményt. A kormány politikai bizottságában — mely az államjogi elrendezés kérdéseinek megoldására alakult — minden nemzetiségi kisebbség képviselve van. A benyújtott javaslatokkal kapcsolatban tehát ezen a fórumon is véleményt nyilváníthatnak. KÉRDÉS: A demokratizálódási folyamat kapcsán a magyar lakosság körében gyakran jelmerül az 1945—47-es időszak. A kollektív bűnhődés elvének alkalmazása — a kitelepítés és a deportáció — mély nyomokat hagyott a magyar nemzetiségű dolgozókban, s tízezreket érintett. Hogy tekint ma Ön erre a kérdésre? VÁLASZ: Magyar polgártársaink problémáinak 1945—1947-es években történő megoldása nem magyarázható és érthető meg a mostani évek eseményeiből. Közép-Európában évszázadokon keresztül, különösen azonban a XIX. és XX. században a szomszédos nemzetek közt — az uralkodó rétegek politikájának következtében — sok probléma halmozódott fel, melyek a nemzetiségi viszályok tárgyai voltak, sőt bizonyos mértékig azok is maradtak. Közismert a szlovák nemzet helyzete a burzsoá-feudális Magyarországon; a nemzetellenes politika és a kegyetlen nemzetiségi elnyomás. Mindez hosszú időn keresztül nemzeteink mentalitásában rengeteg feszültséget váltott ki. DélSzlovákiának a Horthy-csapatok által való megszállása 1938-ban és a második világháború évei még jobban kiélezték ezeket a régi ellentéteket. Magyarországnak, a második világháború idején Hitler táborában betöltött szerepe szintén befolyásolta a magyar kisebbség háború utáni problémáinak megoldásúval kapcsolatos elképzeléseket. A szlovák kommunisták és a Szlovák Nemzeti Tanács sem az illegalitásban, sem pedig a Szlovák Nemzeti Felkelés idején nem számolt a magyar kisebbség kitelepítésével, vagy más diszkriminációs intézkedésekkel. Ezeket a kérdéseket 1941-től, dr. Benessel az élen, a csehszlovák emigrációs kormány vetette fel Londonban, a Csehszlovákiában élő német kisebbség kitelepítésével kapcsolatban. Dr. BeneS és kormánya a háború folyamán igyekezett fokozatosan megnyerni a szövetséges nagyhatalmakat a csehszlovákiai német és magyar nemzetiségi kisebbség problémái megoldásának támogatására. Ezt az álláspontot a háború végén a Szovjetunió is támogatta, s Gottwalddal az élen a Moszkvában tartózkodó csehszlovák kommunisták is elfogadták. így a kassal kormányprogramban lényegében egy szintre került a csehszlovákiai német és magyar kisebbség problémájának megoldása. Ez az álláspont, mely a kassai kormányprogramban és a felszabadulás után számos más Jogi ténykedésben, főleg a köztársasági elnök dekrétumaiban jutott kifejzésre {például az állampolgárságról, a földek elkobzásáról stb. hozott rendeletek ), a csehszlovák kormány, a szlovák nemzeti szervek, valamint a CSKP és az SZLKP egyértelmű álláspontja volt. Ez idő tájt a magyar kisebbség problémájának megoldásánál mérlegelték a Magyarországon élő szlovák lakosságnak az itteni magyar polgártársakkal való cseréjét. A német kisebbséget — köztudott — Csehszlovákiából kitoloncolták. A csere kérdése, illetve a magyarok kitelepítése Szlovákiából, s a szlovákok áttelepítése Magyarországról rengeteg nehézségbe ütközött, melynek a magyarországi és csehszlovákiai burzsoá körök szintén részesei voltak. 1948-ban Csehszlovákiában és Magyarországon végül is megszilárdult a néni demokratikus rendszer s ezt követően hazánk politikai és kormánykörei felhagytak az áttelepítéssel. illetve kilakoltatássa], és biztosították az itteni magyar lakosság politikai egyenjogúságát. Interjú dr. GUSTAV HUS

ÁK miniszterelnök-helyettesse

l • Látnunk kell, hogy a lakosság kitelepítésére nemcsak hazánkban került sor, de a Szovjetunióban, Lengyelországban, Romániában, Jugoszláviában és másutt is. Évek múltán sokféleképpen lehet fontolgatni, mi volt helyes, vagy helytelen. Véleményem szerint helytelen volt például a szlovákiai magyar dolgozóknak a cseh országrészekbe toborzása, melyet a Földművelésügyi Minisztérium és a Szociális Biztosításügyi Minisztérium szervezett; és főleg helytelenek voltak az akció megvalósítása körüli durva adminisztratív intézkedések. Persze, bírálható még sok más kérdés is. Így például egyes megnyilvánulások, az ún. reszlovakizáció, az iskolapolitika stb. körül. Tudom például, hogy Lacö Novomeskf, az akkori oktatásügyi megbízott, 1945-ben magyar iskolák megnyitását javasolta. Javaslatát visszautasították azzal az indokkal, hogy megnehezítené a kitelepítési akciót. A sor

s iróni

ája, hogy Novomesk

^ javaslata ellen azok a személyek léptek fel, akik néhány évvel később a magyar ki^ sebbség kérdésének megoldásáért Novome

sMie. rám és másokra hárították a felelősséget. Bizonyos, hogy ez az időszak a magyar polgártársainkban rengeteg keserűséget hagyott, s a szlovák és a magyar lakosság közt sok szenvedélyt váltott ki. Ezzel számolni kell és meg kell találni a kölcsönös jó viszonyhoz vezető utat. Ha a szlovák—magyar kapcsolatok valamelyik szakaszát akarjuk megítélni, hosszú történelmi összefüggésekben kell azt látnunk, keresnünk kell az okokat és a következményeket, melyek befolyásolták a két nemzet viszonyát. KÉRDÉS: Mivel magyarázza azt, hogy a kommunista párt, mely a szocialista humanizmus és az internacionalizmus elvét vallja — koalíciós partnereivel együtt — ilyen lépésre szánta magát, s védtelen ezreket — közte kommunistákat és antifasisztákat — büntetett mások (az uralkodó osztály) bűneiért, mellőzve ezáltal minden osztályszempontot? VÁLASZ: Említettem már, hogy a kassai kormányprogramban és az ebből eredő jogi ténykedésben hogyan került sor a problémák megoldására. A szocialista humanizmus és az internacionalizmus elvei a második világháború idején egy kissé más megvilágításba kerültek. A nácizmus és szövetségesei egész nemzeteket és országokat támadtak és szálltak meg, veszélyeztették létüket és csak mérhetetlen áldozatok árán váltották meg a szabad életet. Ez az emberek gondolkozásában nem maradt nyom nélkül a háború befejeztével, és utána sein, amikor felújultak ezek az államok s belső problémáikat oldották meg. Csehszlovákia Kommunista Pártja a felszabadulás után nem akarta bűnhödtetni az ,,ártatlanok ezreit", hanem a csehek és szlovákok szilárd államának építésére törekedett. Viszont úgy vélekedett akkor, hogy néhány nemzetiségi kisebbség kitelepítése megszilárdítja a csehszlovák állam biztonságát. Napjainkban vitatható, helyes, vagy helytelen volt-e ez az eljárás, azonban meg kell ezt érteni. Értenünk kell, hogy a háború után milyen tapasztalatokból indult ki, s milyen indítékok vezették. A háborúban és a hadműveletekben nemcsak a fasiszta országok uralkodó osztályai vettek részt, hanem a lakosság minden rétege. Mindenki tudja, aki csak egy csöppet is ismeri ennek a kornak a történelmét, hogy ebben a háborúban milyen szerepet játszott néhány európai nemzet elvetemült nacionalizmusa. A történelem nem mérhető csupán egyetlen nemes elvvel. KÉRDÉS: Ön személy szerint magas párt, illetve állami tisztséget töltölt be a felszabadulást megelőző és az ezt követő években. Feltehetően ez?vl magyarázható, hogy az ún. burzsoá nacionalisták elleni konstruált perben a magyar nemzetiséget ért sérelmekért másfél évtizeden át — Önt is beleértve — egyes személyeket teltek felelőssé. Ez az álláspont feltehetően leszűkítette a kérdést, s a személyi kultusz gyakorlata szerint a történelmi valóságot is elferdítette. Hogyan vélekedik Ön erről? VÁLASZ: Az 1945—1947-es években a német és magyar kisebbség problémáinak megoldásánál jómagam lényegében ugyanazon az állásponton voltam, mint a CSKP és az SZLKP egész vezetősége, a kormány és a szlovák nemzeti szervek. Amennyiben valaki e kérdés rendezésében a bűnöst keresi, nem futamodok meg a felelősség elől, sem mint a párt funkcionáriusa, sem mint állami tényező. Igaz, bebörtönzésern után, s dementis, Novmesk^, Okáll és más ún. „burzsoá nacionalisták" bebörtönzését követően a párt és az állam vezető személyiségei az egyéb koholmányok és hamisítványok mellett gondoskodtak a magyar kisebbségi kérdés 1945—1947-es években történt megoldása körüli hamis nézetek terjesztéséről is. Éspedig azáltal, hogy a legfelsőbb párt- és állami szervek kollektív döntéséért — a propagandában és a közvéleményben — a felelősséget egyértelműen rám és a többi olyan személyekre hárították, akik abban az időben fegyházban voltunk. Mindez olcsó, kényelmes és becstelen megoldás volt. éppúgy, a többi vád, melyért elítéltek és bebörtönöztek bennünket. A vádakkal szemben nem védhettük meg magunkat és a hatalom akkori urai 13 év után az emberek tudatát ilyen egyoldalú és hamis magyarázatokkal árasztották el. így történhetett aztán meg, hogy magyar polgártársaink tudatában is gyökerei vert Husák, Novomeskí, Clementis stb. bűnösségének tézise, melyet annyi éven át terjesztettek. Az olyan emberek, mint Bacílek (lásd a Smenában a közelmúltban közölt interjúját) és Novotn?, még nemrégiben is ezt a húrt pengették. S ezt annak ellenére, hogy a CSKP Központi Bizottsága 1964. decemberében a „szlovákiai burzsoá nacionalizmus bírálatának felülvizsgálásáról" szóló határozatában — több tudományos dolgozó csaknem félévi munkája alapján — egyértelműen kijelentette: „Az Ilyennemű nagyon fontos intézkedések a magyar kérdés megoldását érintették. A kassai kormányprogram, mely az ellenállás, a nemzeti és demokratikus forradalom szellemében kifejezésre juttatta azt az elvet, hogy az új köztársaságot, mint a két egyenjogú szláv nemzet államát kell építeni, többek közt követelte a magyar lakosság kitelepítését Csehszlovákiából. A magyar kérdés megoldásához, főleg azonban gyakorlati megvalósításához, (az ún. reszlovakizáció és a magyar lakossság helytelen, sok esetben erőszakosan és az osztályszempontot mellőző módon megvalósított kitelepítése a cseh kerületekbe) való viszonyulásban lényegbevágó nacionalista hibák merültek fel, melyek a belpolitikai életet is áthatották (megtiltották a magyar nemzetiségűek párttaggá felvételét stb.). Ezekért a hibákért, mind az SZLKP szervei, vagy a szlovák állami szervek, mind pedig a CSKP vezetősége és a központi állami szervek egyaránt felelősséggel tartoznak. Ez meghatározza egyben az egyes elvtársak (beleértve például Siroky elvtársat is) személyi felelősségének mértékét is, mivel teljességgel lehetetlen csupán néhány vádlottra hárítani, ininlahogy ez az ún. burzsoá nacionalizmus elleni kampányban történt. A CSKP Központi Bizottsága és az SZLKP Központi Bizottsága kezdeményezésére 1948 februárját követően a polgárokat és a pártot illetően ezekben a dolgokban javulás következett be." Persze, az ellenünk hozott vádakat hosszú éveken át nyilvánosan propagálták. A CSKP Központi Bizottságának erről a határozatáról azonban a nyilvánosság mind a mai napig nem szerezhetett tudomást. Éppen így azt sem ismertették, hogy 1948-ban az SZLKP Központi Bizottságán én számoltam be a magyar polgártársak iránti viszony megváltozásáról és ezzel kapcsolatban több javaslatot nyújtottam be. A történelmet valóban alaposan elferdítették. Ügy vélem, hogy a mostani demokratizálódási folyamat egyik feladataként ezt a kérdést is meg kellene világítanunk, teljes terjedelmében, és meg kell találnunk a szlovák nemzet és a magyar polgártársaink megértéséhez vezető minden utat. Kétlem, hogy a jelenlegi felkorbácsolt szenvedélyek, a régebbi, vagy az újabb vádaskodások — mindkét részről — elősegítenék a nyugodt együttélést. KÉRDÉS: A társadalmi kérdések rendezésében — az ökonómiai feltételek mellett — nagy jelentőségűek a szubjektív tényezők, ezek között az emberek gondolkodásában, s egyáltalán a felépítményben végbemnő változások. Ebből a szempontból, a társadalmi megújhodást illetően, mit tart most a legfontosabbnak? VÁLASZ: Az olyan kor, mint a mai, hevesen reagál minden gondolatra. Éppen ezért, főleg a sajtótól és minden tömegtájékoztatási eszköztől a cenzúra megszüntetése után nagyfokú objektivitást és politikai felelősséget kell követelni. KÉRDÉS; Rendkívül igénybe vettük idejét, s néhány szokatlan, vagy kénnesnek mondható kérdést is érintettünk. Úgy érezzük azonban, hogy ezek felvetése szükségszerű volt, s a helyzet tisztázása mellett a népeink közötti közeledés ügyét is szolgáltuk vele. Van ezzel kapcsolatbaji megjegyezni valója? VÁLASZ: Minden kérdést, mely az embereket foglalkoztatja és melyekre nem kaptak magyarázatot, vagy elégtelen ez a magyarázat, meg kell világítani és becsületesen az emberek elé tárni. Éppen ilyen becsületesen kell keresnünk az országunk nemzetei és nemzetiségei közeledéséhez vezető utakat is.