Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-01 / 150. szám, szombat

A pszichológus szemével: ...A HAZASZERETETRŐL Valószínű, hogy napjainkban, amikar sok fogalom visszakapja eredeti, valós tartalmát, nemze­tek, nemzetiségek közötti viszo­nyok tisztázódnak, amikor egyre több emberben ébred fel a fe­lelősségtudat, sok fiatalban föl­merül a hazaszeretet fogalma tisztázásának igénye. Mit értünk a hazafiság, a ha­zaszeretet fogalmán? Nagy álta­lánosságban: a hazafiság öntuda­tos, az ember cselekedeteiben rea­lizálódó hazaszeretet. Akkor, ami kor hazaszeretetről beszélünk arra az áldozatokra, sőt önfeláldo­zásra is kész szeretetre kell gon­dolnunk, amelyet az ember ha­zája és népe iránt érez. Lélek­tani szempontból nézve érzelem­ről, morális érzelemről van szó, amleynek tettekre ösztönző ere­jére számtalan példát lehetne fel­hozni Rákóczi. Petőfi, Husz, Zsizska korából a második világ­háború időszakából, de napjaink is adnak megfelelő példákat (űr­hajósok, a szocialista mnnka hő­sei, a nép felemelkedéséért küz­dő emberek stb.) Ezek a példák bizonyítják: az adott kor megha­tározhatja az egyén hazaszeretet által motivált cselekedeteit. A hétköznapok eseményei köze­pette általában nem éljük át, nem tudatosítjuk a hazaszeretet érzését. Erre akkor kerill sor, ha esetenként „bizonyítanunk" kell. S most nézzünk egy másik kér­dést. Mi tölti ki a hazaszeretet fogalmát? Elsősorban: a szülő­föld (szülőfalunk és környéke, az egész ország) a nemzet, a szo­cialista társadalom iránti szere­tet (amely mindennapos mun­kánkban jut kifejezésre!), illet ve más népek, nemzetek megbe­csülése, szeretete. Ebből követke­zik: ahhoz, hogy megszilárduljon bennünk a hazaszeretet érzése Ismernünk kell hazánk történel­mét és jelenét, természeti szép­ségeit. Egy kis megszorítással azt Is mondhatnánk, hogy a szocia­lista hazafiság próbaköve az in­ternacionalizmus. Lényegében ugyanazon dolog két oldaláról van szó. A ini (csehszlovákiai magyarok) helyzetünkben ez fo­kozott hangsúlyt kap. Sokan di­lemmáznak arról, hogy nem csor­bíthatja-e nemzeti érzésünket, büszkeségünket a csehszlovák ha­zafi g? A legkevésbé som! Ma­gától értetődő ez a hazafiság, hi­szen itt éltek őseink is, itt szü­lettünk, ez a föld ad kenyeret, Uinnkát. Itt realizálódtak köte­lességeink és — ha esetenként megcsorbítva is — jogainkl Az elmondottak — a vázlat­szerűség ellenére is — érzékel­tetik: a hazaszeretet komoly té­nyező az ember életében — aki­bűi hiányzik ez az érzés, annak lelkében üresség tátong, amit ;emmivel sem lehet betölteni. A személyiség olyan alkotó ele­me ez, amely nélkül nem lehet teljes értékű az ember. KOVÁCS ZOLTÁN A HF INTERJÚJA KOVÁCS ISTVÁNNAL BORNEMISSZA '68! KOVÁCS ISTVÁN szinte egyik napról a másikra került az ér­deklődés reflektorfényébe. Rit­ka siker ez egy kezdő színész számára ... Még nem is volt ke­zében a diploma, amikor a cím­szerepet alakítva megkezdte a Kárpáthy Zoltán forgatását, s alig száradt meg oklevelén a tinta, amikor a film bemutatója után megrohanták rajongól. Az­óta már körülbelül húszezer le­velet kapott és mintegy tízezer dedikált fényképet küldött a kül- és belföldről érkezett kéré­seknek eleget téve. Ez idén újabb kiváló alkalma nyílik a bizonyításra: Várkonyi Zoltán rendező rábízta a decem­ber végén bemutatandó Egri csillagok filmváltozatában a de­rék, nemes, igaz hős — Borne­missza Gergely szerepét! Budapesten, a Váci utcai Mus­kátli eszpresszóban beszélget­tünk. Közvetlen, megnyerő han­gon válaszol egy-egy közbeve­tett kérdésre, mert beszélgeté­sünket lényegében maga irányít­ja. — Még főiskolás koromban játszottam életem első filmjé­ben. A kőszívű ember fial-ban egy bécsi diák szerepét kap­tam, röviddel ezután jött éle­tem első „nagy labdája": a Kárpáthy Zoltán címszerepe. Máig sem tudom, miért éppen én kaptam ezt a gyönyörű lehető­séget, de minden tudásomat lat­ba vetve igyekeztem helytállni. A film sikere alapján úgy ér­zem, hogy fáradozásom nem volt meddő... Egy csapásra millió ismerőst szereztem ma­gamnak. Találkozom az embe­rekkel az utcán, megállítanak, megszólítanak ... Nagyon jó ér­zés ilyen közvetlen kapcsolat­ban lenni az emberekkel. — Most ismét remek lehető­ség kínálkozik az Egri csilla­gokban ... — Igen ...! Rendkívül hálás vagyok egykori tanáromnak — Várkonyi Zoltánnak, aki így bí­zik bennem. Bornemissza alak­ját elsősorban úgy szeretném megformálni, ahogy azt Gárdo­nyi megírta, ugyanakkor legye­nek benne sajátos vonások a romantikát kedvelő idősebbek­nek, s a kalandot váró fiatalok­nak is; ráadásul azt szeretném, ha Gergely kicsit mai is len­ne... Egyszóval: mindenkit, aki megnézi a filmet, ki akarok elé­gíteni! — Lehetséges lesz ezt a fi­gurut ennyire sokrétűen, mégis egységesen megformálni? — Azt gondolom, hogy ha olyan lesz az egri vár hőse, ahogy én elképzeltem őt gyer­mekkoromban, sikeresen oldom meg ezt a feladatot. Szinte ki­zárólagosan pozitív jellemvoná­sait helyesen kidomborítva, a nézőnek Gergelyben az emberi nagyságot, a rettenthetetlen hősiességet, hatalmas akarat­erőt és férfias tisztaságot kell lálnia. — Szerződésileg a Vígszínház jeles társulatának tagja, így nem csupán filmszínész. Hol játszik szívesebben: a kamerák vagy a közönség előtt? — A színháznak van egy le­nyűgöző, sajátos varázsa: az estéről estére történő újraalko­tás öröme, ainl sajnos a film­ből szükségszerűen hiányzik, hi­szen az csak műszaki megol­dás. A színpadon ellenben a színész teljesítményének köz­vetlen, pontos fokmérője, a kö­zönség, így az ember pillana­tok alatt kiérzi munkájának ér­tékét. — Végezetül: a magánéletben mi jellemzi Bornemissza Ger­gelyt, azaz Kovács Istvánt? — Szabad időm alig van. Ha mégis akad egy-két óra, úgy erőnlétnövelő sportokat űzök, lovaglok vagy önképzés útján próbálom kamatoztatni mindazt, amit eddigi rövid színészi pá­lyámon tapasztaltam. Mert a nagy szerepek ellenére tudom: erre még szükségem van ... Hirtelen megakad a beszélge­tés. Az órájára pillant. A készü­lő Egri csillagok egyik jelenete Bornemissza-kosztümjének pró­bájára siet. MIKLÓSI PÉTER Fiatalságunk csodá­latos ízt ad egész éle­tünknek. jóformán gye­rekek vagyunk még, de már felnőttek akarunk lenni. Mindenben: meg­nyilvánulásainkban, vi­selkedésünkben, fellé­pésünkben, nézeteink­ben de — a divatban Is. Gyakran „kemény harcot" kell vívnunk azokkal, akik már el­felejtették, hogy egy­szer szintén fiatalok voltak... Bizonyára sokan em­lékeznek még azokra az időkre — hiszen ez nem is volt olyan régen —, amikor utcáinkon a „szürkeség" hömpöly­gött, amikor jóformán uniformisban jártunk. Azóta —- ha nem is tel­fes mértékben — de tért hódítottak a szí­nek ... S nemcsak a színek. Megszületett a fiatalok divatja! Ne be­széljünk azonban világ­viszonylatban, marad­junk itthon, Csehszlo­vákiában. Hogyan is kezdődött? Öt évvel ,ezelőtt a prágai főiskolások egy csoportja levélben for­dult az egyik hetilap szerkesztőségéhez: se­gítsenek megoldani a fiatalok öltözködési problémáját, hassanak konfekciónkra, emlé­keztessék őket a fia­talok igényeire. A szer­fazonokkal lepik meg a vásárlókat. Említést érdemelnek az árak is, melyeket a fiatalok pénztárcájához mére­teznek. Az érdeklődés FIATALOS DIVATOT AKARUNK! Csak fiataloknak kesztőség örömmel fo­gadta a kezdeménye­zést, s nyomban felke­reste a Lakberendezési és Öltözködési Intézet dolgozóit, hogy meg­kezdje „tárgyalásait" A vita, huzavona hosz­szadalmas volt ugyan, de eredménnyel Járt: létrejött az „Öltözködés Klubja". Kívülről olyan üzlet, akár a többi, be­lülről azonban egészen más: a tartálma más. Itt kizárólag a fiatalok vásárolnak és az érdek­lődés nem mindennapt. Nem véletlen ez, hiszen az itt vásárolható ru­hák több mint 50 szá­zaléka csak ebben az üzletben kapható, a klub számára készült. A ruhák vonala a világ­divatot követi. A terve­zők szinte naponta új olyannyira nagy, hogy ez év márciusától még egy üzletet nyitottak (Praha 2. Ve Srneőkách 31). Hadd említsek meg néhány újdonságot. Ta­vaszt meglepetésként könnyű műbőr hétnyol­cados kabátokat, illet­ve kabát és szoknya együttest kínált a klub. Színskálájuk rendkívül gazdag: többek között fahéj, banánzöld, bor­dó, piros és fekete. De a fiúkról sem feledkez­tek meg: az ifik ma vi­lágszerte tarka selyem­inget hordanak, nos a klubban ezt is megta­lálják. Sőtl Csakis a klubban vásárolható a „mexikói ing". Minden bizonnyal a vásárlók örömmel fogadják a könnyű, átmeneti fehér kabátokat, melyeknek katonás szabásuk van. Hazánkban nemcsak a fiatalok körében sza­porodnak gombamódra az ilyen-olyan klubok. Csak sajnálatunkat fe­jezhetjük hát ki afölött, hogy ez a közkedvelt klub eddig még egye­dülálló. Pedig talán egyetlen klubban sem iiyen egyértelműek az érdekek. Megalakulásá­tól csaknem öt év telt el. Igazán ideje lenne, ha az illetékesek is észrevennék a követe­léseket: több ilyen klu­bot akarunk, jogunk van a divathoz, a fia­talok divatjához. De ad­dig ts, amíg — remél­hetőleg — létrejönnek az újabb öltözködési klubok a Mlad£ svét cí­mű hetilap rendszere­sen közöl modeleket, amelyeket levél útján is meg lehet rendelni. (Cím: Klub odívaní mla­dych, Praha 3. Na chmelnici 219. tel. 82 31 74). Itt jegyez­zük meg, hogy csak a múlt évben postai meg­rendelésre utánvéttel 45 500 ruhát szállítottak le... (ozorai) ANGOL ZENEKAR ES OLASZ KARMESTER A BRATISLAVA! ZENEI ÜNNEFPSÉGEKEN A New Philharmonia Orchest- ra vendégszereplése Carlo Ma­ria Giullni vezényletével zenei májusunk kimagasló eseménye volt. A hűvös Albion fiai déli ég alatt: ez már eleve különleges zenei vegyületet ígért. De a ter­mészetesen felkínálkozó elkép­zelés a valóságban kissé eltoló­dott. A műsor első fele ugyan­is azt mutatta, hogy Giulini nem olaszos lobogással érzi és érzékelteti a zenét. A lényében rejlő olaszos hevület csak eme­li az előadás szépségét, az iga­zán nagyok tévedhetetlen ízlé­se azonban imponáló mérték­tartásra készteti. Az angol mű­vészek játékában viszont nyo­mát sem találtuk a közmondá­sos angol hidegvérnek. Kiváló művészek pompás, vérbő muzsi­kálást nyújtottak. A zengő vo­nóscsoport alapköve a zenekar­nak, a zenei testület egésze amellett összeforrott élő tömb. A New Philmarmonia Orchestra játékát valódi széphangzás jel­lemzi, amit Giulini karmesteri művészete hatványra emelt. Az olasz maestro azok közé a mű­vészek közé tartozik, akik a ze­nekarban elszabadítják a muzsi­ka Jó szellemeit. Az „angol—olasz koproduk­ció" Haydn Dobütés-szimfóniá­jában (G-dúr, op. 94) élőn állí­totta elénk „Haydn papát", arany kedélyét, bölcs mosolyát, szívderítő humorát. Benjamin Britten Les illumi­nations címet viselő szólóhang­ra és zenekarra komponált dal­ciklusának előadásával vendé­geink ritka zenei csemegével szolgáltak. Britten mondaniva­lója mindig egyéni hangú, tar­talmas és megragadó. A kantá­taszerű alkotás Rimbaud próza­vers-sorozatának poétikus zenei illusztrációja. Az est szólista vendége, Jen­nifer Vyvyan a különleges han­gulatú dalkölteményeket belső átlényegüléssel adta elő, meg­teremtette a felsziporkázó és tovatűnő „villanások" hiteles hangulatát, és éppen az átélési készség, a Britten—Rimbaud költészet létlekrajza emelte előadását élménnyé. Dvofák szenvedélyes hangú d-moll szimfóniájának megszó­laltatása a karmesterben lazí­totta a művészi fegyelem kor­látait. Az előadás a gyönyörű Dvofák-muzsika „belső életét", a mű költői lényegét feltárva olyan érzelemgazdasággal, a drámai erők olyan áramlásával hangzott el, amilyet ritkán hallhatunk. A zenekar teljes odaadással követte a karmer­ter szárnyaló képzeletét. Dvo­fák VII. szimfóniájának tolmá­csolása az igazi művészet igé­zetével ragadta meg a hallgató­ságot. A közönség szűnni nem aka­ró ovációját vendégművészeink a zenekari bravúr jegyében el­hangzó ráadás számmal köszön­ték meg. HAVAS MÁRTA A kassai opera Brafislavában A kassai opnraegyüttes bra­tislavai vendégszereplését a kö­zönség zeneileg tájékozottabb része leplezetlen érdeklődéssel várta. A kassaiak három Inszce­nációja — Cimarosa A titkos házasság, Donizetti Lammer­moori Lucia és Verdi Don Car- los című darabja — már az elő­adást megelőzően felkellették a bratislavai zenekedvelő kö­zönség érdeklődését. Ez csak fokozta kíváncsiságukat, ho­gyan állja meg a kassai együt­tes a helyét Bratíslavában. A kassal operaegyüttes még a közelmúltban is mélysége­sen válságos helyzetben volt. Az 1966—67-es idény kezdetén Ladislav Holoubek bratislavai karnagynak az együttes vezető­jévé történt kinevezése után érezhető javulás következett be. A Bratislavában előadott darabok — a kassai opera két utóbbi évadjának legsikeresebb előadásai — az együttes új megerősödését, megnövekedett művészi teljesítőképességét bi­zonyítják. Mindez kétségtelen, örülünk az eredményeknek, de ennek ellenére számos fogyaté­kosságot és problémát észlel­hettünk, melyek nem hagyha­tók figyelmen kívül. Feltétlenül rokonszenves, él­ményszerűen hat a kassai együttesnek az a törekvése, hogy új, művészi irányú, kon­vencióktól mentes dramaturgiá­jú, érdekes és vonzó darabokat válasszon. Ezzel egyidejűleg azonban nem hagyhatjuk figyel­men kívül, hogy a hatásos re­pertoárra való ambiciózus tö­rekvés ellentmondásba kerül a lehetőségekkel és az együtles valódi képességeivel. Eredeti repertoár összeállítása megfe­lelő énekesekkel és szakembe­rekkel ellátott, kiegyensúlyo­zott együttest feltételez. A kas­salak előadása ez ideig viszont erről még nem győzött meg bennünket. A bemutatott dara­bok rendezése láthatóan felül­múlta az énekesek és a zene­kar komolyan sántikáló telje­sítményét. A fogyatékosságok Donizetti Lammermoori Lucia című operájában szembeötlően kerültek felszínre, s így a kas­sai szólóénekesek az igényes énekszámokkal bizony nem elé­gítették kl a közönséget. Az együttes ez Idő tájt csupán sze­rény átlaghangú énekesekkel rendelkezik, akik közül csak Ladislav Neshyba,, Gita Abrahá­mová, Daniela Suryová és rész­ben Mária Adarncová, Lucia Ganzová és Anton Matejőek hangja érdemel említést. Átlagos színvonalat ért el az opera zenekara is, bár meg kell jegyeznünk, hogy a múltban szüntelenül bírált művészi együttes színvonala minden két­séget kizáróan javult. A kassal előadásoknak a rendezés volt a legerősebb oldala. Vonatkozik ez mindenekelőtt Kriska—Ci­marosa A titkos házasság című vígoperájának — ötletes rende­zésére, melyben a rendező a komikus eszközök gazdaságát kihasználva a zeneileg szelle­mes, rokokoszerű, játékos parti­túrák valóban hatásos színpadi formává varázsolta. Kár, hogy a díszletek megoldása és a sze­replők játéka jóval felülmúlta a zeneszámok tolmácsolását, mely a szólisták színtelen hangjának rovására írható. Egé­szében véve a bemutatott víg­operát azonban az eddig látott kassai előadások közül a legsi­keresebbnek minősíthetjük. Do­nizetti Lammermoori Lucia cí­mű operájának betanítása az említett előadás színvonalán alul maradt (Kri§ka kiváló ren­dezése ellenére Is) a szereplők — közülük kizárólag csak a címszerepet éneklő Lucia Gan­zová elégítete ki úgyahogy a közönséget — tanácstalan tel­jesítménye miatt. A Don Carlos szerény rendezése és képzőmű­vészeti megoldása annak kö­vetkezménye, hogy a korláto­zott körülmények közt műkö­dő együttes ilyen nagyszabású alkotás betanítására vállalko­zott, holott nincsenek meg az előadáshoz szükséges feltételek. A csodával határos, hogy éppen a Don Carlos két utolsó felvo­nása a kassal együttes magán­énekeseinek (Ábrahám, Adarn­cová, Neshyba és a címszerepet éneklő krakkói B. Pawlus, a kassai színház állandó vendé­ge) szép teljesítménye legalább részben helyrehozta az együt­tes megtépázott hírnevét. A. G. KULTURÁLIS HÍREK • AZ V. MISKOLCI FILM­FESZTIVÁL 15 000 forintos nagydíját az idén — kimagasló alkotás hiányában — nem adták ki. Miskolc város 10 000 forin­tos díját Elek Judit Meddig él az ember? című filmje nyerte. A dokumentumfilm-kategória díjá­val Sára Sándor Vízkereszt cí­mű alkotását és Csöke József A torna mesterei című filmriport­ját jutalmazták. A népszerű-tu­dományos filmek közül Somló Tamás Fejezetek az emberi agy­ról és Lakatos Vince Bocskoro­mon van egy szák című műve kapott díjat. • CARLO GOZZl Turandot hercegnő című darabjával kezd­te meg vendégjátékát a moszk­vai Vahtangov Színház társula­ta a Bécsi Ünnepi Heteken. Az együttes a bécsi vendégjáték után Zürichbe, majd Párizsba utazik, ahol a Nemzetek Szín­házában Tolsztoj Elő holttest című drámájával mutatkozik be. ÍJJ SZÓ 1968. VI. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom