Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-30 / 179. szám, vasárnap

A félelem győzött A „Canard enchainé" című baloldali szatirikus folyóirat a múlt héten ezt a nagybetűs elmet hozta: „Salan: Merci, CohnBendit!" (köszönet Cohn-Benditnek). E héten ugyanez a lap már a következő változatban jelentethette meg a címet: „De Gaulle: Merci Cohn-Bendit!" A hét elején megjelent sajtókommentárok címeiből ls nyilvánvaló az egyöntetű vélemény a választások első fordulójának eredményéről. „Félelemmel teli urnák" cím alatt az Amerika-barát Combat megállapítja, hogy a többségi pártok győzelme nem jelenti Franciország győzelmét. „Ugyanazok az emberek — folytatják majd továbbra is ugyanazt a politikát" — írja. A Szocialista Szö

: vétség jobbszárnyán álló Dépé che du Midi ezt a címet adja cikkének: „Működésben a félelem reflexe". Egy másik lap a „félelem bérét" emlegeti. Nyilvánvaló, hogy a májusi eseményeket követő választások első fordulójában a félelem volt a jobboldali előretörés egyik fő tényezője. De Gaulle nem is titkolja, hogy erre számított, s erre építette egész választási kampányát. René Andrieu találóan jegyzi meg a ľHumanitében: „A rendkívül éles kommunistaellenes kampány, valamint a volt OAS vezetők megkegyelmezése váltotta ki a jobboldalra, a szélsőjobboldalra és a fasisztákra leadott szavazatok áradatát. Nem fér kétség ahhoz, hogy a polgárháború réme megtette hatását a lakosságnak politikailag kevésbé fejlett rétegeire. Ugyanúgy a belügyminiszter hallgatólagos beleegyezésével tevékenykedett szélsőjobboldali csoportok. Érdekes lenne megállapítani a történelem számára, ki volt a Gay-Lussac utcai „barikádok" kezdeményezője. A főiskolások mit sem sejtve szaladtak a rendőri kelepcébe. S minden egyes barikád, minden felgyújtott gépkocsi százával növelte a gaulleistákra leadott szavazatokat... A kommunista párt azonban — az ellene indított óriási kampány s a gaulleista „polgári akció" által terjesztett rémület légkörének ellenére — néhány szavazatot vesztett ugyan, de megmaradt a legfonfontosabb baloldali erőnek, s továbbra is döntő szava van a munkásosztályban." Claude F uzier a szocialista Populaireben megállapítja: „A leghatalmasabb most a félelem pártja Franciaországban." A gaulleista Nation kétségbe vonja ugyan, miszerint a félelem irányította volna a választók kezét a szavazatok leadásakor. Mégis kénytelen beismerni, hogy a zavargásokat és az anarchiát előidéző mindenféle fajta őrjöngőtől való viszolygás teremtette meg a gaulleista siker feltételeit. Arról azonban már hallgat a Nation, hogy a szélsőbaloldaliak üzelmeit a kormányzat nemcsak tűrte, de még bátorította is. Értékes szövetségesre lelt ugyanis a kommunistaellenes anarchistákban és maoistákban. Még egy adoma az első forduló eredményének könnyebb megértésére: Az egyik gaulleista jelölt így szólt a választókhoz: „Hagyjátok őket (a szélsőbaloldaliakat! } csak nyugodtan tüntessenek! Minden barikádjuk kétszázzal több szavazathoz segít engem." A gaulleista Paris-four a politikailag legfejlettlenebb munkásokhoz intézte a szót, amikor ezt írta: „A franciák kimondták, amit gondoltak. Pompidou a nagy győztese ennek a véleménykikérésnek." A konzervatív Figaro véleménye szerint a jobboldalnak e sikerét de Gaulle javára kell írni. „A franciák válasza volt ez a tábornok május 30-i beszédére, amely nagy fordulatot jelenteti az ország életében — írja. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a baloldal szétforgácsoltsága és egy közös program hiánya is lényegesen hozzájárul a gaulleisták sikeréhez. De Gaulle választási beszéde MERÉNYLETEK A VÁLASZTASOK ELŐESTÉJÉN Párizs — Adják szavazataikat a gaulle-lsta jelöltekre — hívott fel De Gaulle tábornok tegnapi televíziós beszédében. Megemlítette a májusi eseményeket, amelyek nézete szerint veszélyeztették a francia köztársaság létét, és kiemelte, hogy nagy gaulle-ista többségre van szükség a nemzetgyűlésben. Az ellenzék már előre elítélte a francia elnök beszédét, mint a hivatalával való visszaélés megnyilvánulását. De Gaulle tudatában volt ennek, és ezért beszéde nem tartalmazott konkrétumot csak általánosságban beszélt. A francia parlamenti választások második fordulójának előestéjén két bombamerényletről érkezett jelentés. Nice-ben a centrista jelölt Boulogne Sur, Seine-ben pedig a gaulle-ista jelölt hivatali helyiségében robbant bomba. Döntő mértékben viselik gazdasági tevékenységük következményeit (Folytatás az 1. oldalról) részesedés alapja megteremtésének elveit ís|, d) az irányítási és szervezési rendszert Illető elvi intézkedéseket (beleértve az igazgatóság tárgyalási rendjét Is), valamint a vállalaton belüli kapcsolatokat, e) a vállalat évi zárszámadását, amelyhez rendszerint egy független ellenőrző szerv szakértői véleményezését kéri (pl. autorizált ellenőrző és számvevő iroda). A dolgozók tanácsa megkövetelheti az igazgatóságtól, hogy továb bi elvi kérdéseket is elbírálhasson. A tanács álláspontjáról a jelenlevő tagok egyszerit szavazattöbbsége döat. 5. Az igazgatóság kötelessége, hogy a tanács álláspontját konkrét megoldásokban juttassa kifejezésre. Ha a tanács álláspontja ellentétben áll az igazgatóság ja vaslalával, az igazgatóság a javaslatot megokolásával egyiitt ismét tárgyalásra bocsátja. Ha ezt követően sem jutnak megegyezésre, az igazgatóság tulajdon javaslata szerint jár el. Nagy beruházási akciók megkezdésének kérdésében a tanács ismételt tárgyalás után élhet vétójogával, amennyiben a tervezett akciók túlságosan kockázatosak, kiváltképpen pedig ha veszélyeztetik a bérek célsze rű alakulását. Ebben az esetben a vétót a tanács tagjai két har madrészének kell jóváhagynia. A zárszámadás megtárgyalása során a tanács értékeli az igazgatóság tevékenységét. G. A dolgozók tanácsa az alábbi kérdésekben dönt: a) Miután megtárgyalta a felettes szervvel, kinevezi és felmenti a vállalat igazgatóját, az igazgató javaslatára pedig helyetteseit, b) jóváhagyja az igazgtó fizelé sének és a gazdasági eredményből való részesedésének összegét, va lamint az igazgatósági tagok jutalmának teljes összegét a szilárd alapként megszabott részesedésen felül, c) alapszabályzati kérdésekben dönt (tagság valamely társulásban, a vállalat egyesüléséről vagy megoszlásáról stb.). A döntéshez a tanács valamenynyi tagjának kétharmados szavazattöbbsége szükséges. 7. A dolgozók tanácsa tevékenységéért a dolgozók egész kollektívájának felelős. Kötelessége, hogy a dolgozók kollektívájának beszámoljon tevékenységéről. 8. A vezető dolgozók lelvételét a megüresedett helyekre versenypályázatok alapján valósítják meg. Azon dolgozók esetében, akiket a tanács nevez ki, vagy ment fel, azzal számolnak, hogy a jogszabályok lehetővé teszik, hogy meghosszabbított felmondási határidőben egyezzenek meg velük (a vállalati igazgatók esetében rendszerint egy év). Abban az esetben, ha az említett dolgozók a tanács oly irányú döntése ellen, hogy funkciójuk alól felmentik őket, óvást emelnek, a határozat csak akkor valósitható meg. ha a tanács valamennyi tagja kétharmados szótöbbséggel megerősíti. Az alkalmazott igazgatóval a vállalat a dolgozók tanácsának határozata szerint hosszú lejáratú alkalmazási szerződést köt, rendszerint legkevesebb 6 évre. A szer íődésben megszabják mindkét fél jogait és kötelességeit, valamint azokat az alapvető gazdasági keretcélokat, amelyek irányában az igazgatónak a vállalatot vezetnie kell. A szerződés megszabta idő eltelte előtt az igazgatót funkciójából csak az alábbi okoknál fogva lehet leváltani: a) Ha munkájával megsérti a jogszabályokat, túllépi hatáskörét, s nem tartja tiszteletben a dolgozók tanácsának határozatalt azokban az esetekben, amikor a tanácsnak van joga dönteni. b) Ha a vállalat helytelen irányítása következtében a vállalat gazdaságilag kedvezőtlen irányban fejlődik, nagy^ veszteségeket szenved, ha durván megsérti a kollektív szerződést, vagy komolyan elhanyagolja az általános gazdálkodás szükségleteit. c) A szocialista vállalkozás alap elvei súlyos megsértésének esetében, amelynek következtében az igazgató elvesztette a dolgozók bi zalmát. A dolgozók tanácsai az igazgatót vagy helyettesét csupán munka eredményeik alapos elemzése alap ján menthetik fel funkciójuk alól, emellett be kell tartanluk a munkajogi előírásokat, s az előbb felsorolt elvekből kell kiindulniuk. Az Igazgató nem menthető fel funkciója alól, ha a dolgozók ta nácsának álláspontjától eltérően jár el a jogi előírások és a munkaszerződés megszabta jogai keretében, összhangban az említett keretelvek 3. pontjában felsorolt jogokkal, amennyiben a vállalat gaz dasági eredményeit bizonyíthatóan nem veszélyeztette. 9. A dolgozók tanácsa tagjainak száma a vállalat nagyságával áll arányban — 10—30 tagja lehet. A tanács tagjai működési időszakának tartamát törvénnyel fogják megszabni. A tanács tagjainak túlnyomó ré szét a dolgozók választják meg a vállalat dolgozói közül. A választás közvetlen, s úgy szervezik meg, hogy a tagok összetételében arányosan szerepeljenek a válla lat egyes üzemei. Emellett a dolgozóknak azt tanácsolják, hogy a tanácsba olyan tagokat válassza nak, akik erkölcsi és jellembeli tulajdonságaikkal, valamint szakismereteikkel és áttekintésükkel biz tosítékát nyújtják annak, hogy he lyesen és szaképzetten fogják védelmezni a dolgozók érdekeit, s már hosszabb ideje alkalmazottai a vállalatnak. Helyes lenne, ha a dolgozók tanácsának tagjai anyagilag is érdekeltek lennének a vállalat gazdálkodásának hosszú lejá ratú eredményeiben. A jelöltek ki választását, valamint közvetlen és titkos megválasztásukat a szak szervezet illetékes szerve szervezi meg. 10. A nagy és fontos vállalatok, nemkülönben olyan vállalatok esetében, amelyek bonyolult piaci kö rülmények között vagy bonyo lult termelési technológiával dolgoznak, azzal számolunk, hogy a tanácsok tagságának 10—30 százaléka rendszerint a vállalaton kívül dolgozó füg getlen szakemberekből fog áll ni. A mezőgazdasági szolgáltató üzemek (példának okáért GTÁ, me zogazdasági építőipari üzemek. élelmiszeripari termelési vállalatok és a mezőgazdasági termékeket felvásárló kereskedelmi vállalatok) esetében a tanácsok tagságának 30 százalékát rendszerint azon mezőgazdasági vállalatok képviselőiből választják meg, amelyeknek a szolgáltatásokat végzik, vagy amelyek a mezőgazdasági nyersanyagot szállítják. „11. Az állami érdekek szempontjából rendkívül fontos vállalatok, tnvábbá a jelentősen monopolizált vállalatok esetében a tanácsokba az állami szervek is kinevezik tagjaikat. Ugyanakkor szóba kerülhetnek a fő átvevők képviselői is. Az állami szervek kinevezte tagok száina a dolgozók tanácsaiban nem haladhatja meg a 20 százalékot. 12. Abban az esetben, ha a bank nagyarányú, hosszú lejáratú hitelt nyújt a vállalatnak, joga van ahhoz, hogy képviselője jelen legyen a dolgozók tanácsában. Ugyanúgy más vállalatoknak is joguk van a dolgozók tanácsában való képviseletre, amennyiben a maguk eszközeit ruházták be a vállalatba. 13. A dolgozók tanácsalt rend szerint nem választják meg a vezérigazgatóságokon, a részvénytársaságokban és olyan vállalatokban, amelyek állami vagy közvállalat jellegűek (példának okáért vasutak, távösszeköttetés, erdő- és vízgazdálkodás stb.) mindaddig, amíg külön jogszabállyal nem rendezik az említett vállalatok szervezési helyzetét, irányításuk módját, s a dolgozók irányításukban való részvételének módját. Ugyancsak nem lenne helyes a dolgozók tanácsának megválasztása olyan vállalatokban, amelyek hosszabb időn át ismételten veszteséggel dolgoznak, tehát olyan vállalatokban, amelyekben tartósan rosszabodnak a gazdasági eredmények, amelyek hosszabb időn át képtelenek eleget tenni kötelezettségeiknek, továbbá a felszámolandó vállalatokban stb. 14. A szakszervezeti szerveknek a munkatörvénykönyvből és egyéb előírásokból következő jogai sértetlenek maradnak. 15. Ezeket az ideiglenes elveket, amennyiben a gyakorlatban beválnak, valamint az országos szakvita eredményeit is tekintetbe fogják venni a szocialista vállalat helyzetéről szóló törvény előkészítése során. A vállalatok és az üzemek szervezési besorolásának változásait csak alapos megfontolás után lehet megvalósítani, ugyanakkor bs kell tartani az említett változások megvalósítása során azokat az elveket, amelyeket a kormány elfogadott (1968. április 25-i 128. sz. kormányhatározat). 16. Egyes esetekben sor kerülhet a dolgozók tanácsának ideiglenes megválasztására még a szocialista vállalatról szóló törvény kibocsátása előtt is, ha megegyezés jött létre azzal a szervvel, amely az eddigi előírások szerint jogosult a vállalati igazgató kinevezésére és felmentésére. A dolgozók tanácsait a felkészültség foka szerint fokozatosan három szakaszban lehet megválasztani. Mégpedig ez év július 1én, ez év október 1-én és 1969. január 1-én. 4 AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A FÖDERÁCIÓ KÉRDÉSEIRŐL TÁRGYALT Történelmi szükségszerűség (ČSTK) — Viktor Pavlenda professzornak, a tudományok kandidátusának, az SZLKP KB elnökségi tagjának elnökletével Bratislavában ülést tartott az SZLKP KB közgazdasági bizottsága, amely Csehszlovákia új áliamjogi rendezésével összefüggő gazdasági kérdésekkel foglalkozutt. A vitában felszólaltak az SZLKP KB közgazdasági bizottságának tagjai és néhány elméleti szakember. A tanácskozások végén elfogadták az SZLKP KB közgazdasági bizottságának alább ismertetett álláspontját. Az SZLKP KB közgazdasági bizottsága megismerkedett a cseh és a szlovák közgazdászoknak az új államjogi rendezéssel összefüggő gazdasági problémák megoldására kidolgozott javaslataival. A bizottság megállapítja, hogy a munkák, noha mindkét fél: a csehek és a szlovákok számára is tartalmaznak bizonyos elfogadható megoldásokat, nem hoztak olyan eredményeket, amelyek elegendők lennének az alkotmánytörvény-javaslat június végéig való kidolgozásához, amint azt a szlovák közvélemény feltételezte és elvárta. Ily módon komoly veszélybe kerül a föderációs terv fokozatos előkészítése további határidejének biztosítása, különösen a föderáció alapelveinek a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusa számára való kidolgo zása, a föderációról szóló alkotmánytörvény elfogadása és kihirdetése a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 50. évfordulójáig. A föderáció közgazdasági modelljének tartalmi problémáiról kialakult vitában az SZLKP KB közgazdasági bizottságának tagjai és a meghívott szakértők a következő alapvető nyitott kérdéskomplexumokra összpontosították a figyelmüket: a csehszlovák föderáció körülhatárolása, az egységes piac biztosítása a szövetségi népgazdaságon belül, Szlovákia és a cseh országrészek szociális-gazdasági szintjének kiegyenlítése az új feltételek között, a csehszlovák föderáció mechanizmusának működése. A közgazdasági bizottság hangsúlyozza, hogy tovább keil keresni a megoldáshoz vezető utakat a gazdaságilag racionális és nemzeti szempontból igazságos föderáció elve alapján. Megengedhetetlennek tartjuk a megfelelő tapasztalatokat mellőzve kijelölni a „szoros" vagy a „teljesen laza" föderáció szélsőséges lehetőségeit és a másik, a szlovák felet egyetlen választás: az egyik vagy a másik szélsőség elfogadása elé állítani. A megoldás útja a nemzeti és a szövetségi szervek tevékenysége optimális összekapcsolásának türelmes keresése. Ennek az összekapcsolásnak olyannak kell lennie, hogy teret nyisson a gazdasági reformnak, a gazdaságirányítási rendszernek, népgazdaságunk fejlesztése racionalizálásának és így a szlovák és a cseh nemzeti érdekek teljesebb realizálásának. Cseh részről nem mindig értékelik kellőképpen .az új államjogi rendezés jelentőségét. Sajnálattal állapítjuk meg azérl, hogy a „Kétezer szó" című kiáltványban egyenesen lebecsülik a föderatív államjogi rendezést. A cseh nemzet kulturális érettségének abban is meg kellene nyilvánulnia, hogy megérti a szlovák nemzet jogos követeléseit, amelyek arra irányulnak, hogy sürgősen meg kell szüntetni Szlovákiának nemzeteink közösségében elfoglalt nem egyenjogú helyzetét. Ez egyike a demokratikus viszonyok egészségesebbé tételét célzó rendszabályoknak, Szlovákia számára pedig ez a szlovák nép egyenjogú érvényesülésének elsődleges és életbevágó kérdése a demokratikus szocializmus útján. A föderációnak csehszlovákiai viszonyok között nem szabad a nemzeti állam elszigetelődéséhez, sem az egységes állam centralizmusának állandósulásához vezetnie. Ellenkezőleg, a föderációnak sokkal szélesebb teret kell biztosítania a két nemzeti gazdaság integrációja és a csehszlovák integrált népgazdaságnak a világgazdaságba, különösen az európai gazdaságba való bekapcsolása számára. Ezeken az alapokon fejlődhet intenzívebben az egyes területek közötti szociális-gazdasági kiegyenlítődés, hogy 1980ig Szlovákia és a cseh országrészek között kiegyenlítődjenek a főbb különbségek. A közgazdasági bizottság megállapítja, hogy — tekintet nélkül, milyen stádiumban vannak a szakbizottságok által az államjogi rendezés új modelljének előkészítésével foglalkozó munkálatok — Szlovákiában intenzívebbé kell tenni az új modellre való áttérés előkészítését, mind a személy és szervezési mind pedig az anyagi-műszaki vonalon. Az ilyen előkészítéssel kapcsolatban igen fontos, hogy Szlovákia közvéleménye tudomást szerezzen a munkálatok valóságos állásáról. Ezért sürgősen munkaaktívákat kell szervezni — mindenekelőtt a vállalkozói és a szlovákiai közjjonti állami szervek stb. képviselőiből. Azok a nyílt kérdések, amelyekben a cseh és a szlovák közgazdászok nem tudtak megegyezni, elég súlyosak. Mindazonáltal nem olyanok, hogy kölcsönös megértéssel — tekintetbe véve a megoldás valóban történelmi szükségszerűségét, sorsdöntő fontosságukat testvérnemzeteink további fejlődése szempontjából — ne lehetne eljutni a mindkét felet kielégítő megoldáshoz. A cseh és a szlovák közgazdákhoz fordulunk, hogy összpontosítsák erőiket, használjanak fel minden olyan lehetőséget, amely a megoldás felé vezet, és ezzel nyújtsanak segítséget a pártnak és nemzeteinknek. Ne engedjünk meg semmi huzavonát a föderatív államjogi rendezés előkészítésében, mivel a föderációért folyó küzdelmet még távolról sem nyertük meg. Tegyünk meg mindent^hogy ez megtörténjék addig, az időpontig, amelyet a nemzet magától értetődőnek tart, vagyis a CSKP XIV. rend kívüli kongresszusáig. 1968 VI. 30.