Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-30 / 179. szám, vasárnap

Egy hónappal Los Angeles után A Los Angeles-i merény­let okozta sokkból az amerikai társadalom kezd magához térni, s a politikai csatározás is újult erővel folytatódik. De nem úgy, mintha mi sem történt volnál Kennedy szenátor meggyilko­lása ugyanis szerintem három fő irányban hatott ki az ame­rikai társadalomra és váltotta ki az erők aktivizálódását: 0 Feltárta, lemeztelenítette az amerikai életnek ma már törvényszerű jelenségét: azt, hogy a kül- és belpolitika do­minánsa minden téren az erő­szak lett. Az amerikai társa­dalomban a bűnözés olyan méreteket öltött, hogy félel­metes erőve vált, s ezt az erőt a feltörni vágyó politi­kusok vagy a pozícióikat fél­tő tőkés, monopolista érdek­csoportok bármikor felhasz­nálhatják szennyes céljaik elérésére vagy a nekik kelle­metlen politikusok „félreállí­tására". # A hatalomért, az elnöki székért versengő politikusok táborában bizonyos átcsopor­tosulást idézett elő. A Kenne­dy név a két megboldogult megnyerő egyénisége és józan reálpolitikai célkitűzései foly­tán jó reklám minden politi­kusnak, aki meg akarja nyer­ni a tömegek rokonszenvét. Ezért verseng a utolsó fiatal Kennedy, a 36 éves Edward megnyeréséért Humphrey je­lenlegi alelnök és McCarthy szenátor, a Demokrata Párt li­berális szárnyának vezéralak­ja. # Végül mozgásba. jöttek azok a tömegek is, amelyek­nek minden reménye Róbert Kennedy szenátor volt: a ki­semmizett szegények és a megkülönböztetett négerek milliós hada. Képes-e a jelenlegi John­son-kormányzat, amely a viet­nami csatamezőkön az erő­szak leplezetlen propagálásá­val az otthoni közerkölcsökre is rombolóan hatott, s nem tu­dott megbirkózni Amerika el­ső számú problémájával, a bűnözéssel, felülkerekedni a jelenlegi kaotikus helyzeten? Határozott válasz helyett csak következtetésekkel felelhe­tünk rá. Johnson legutóbbi intézke­déseivel: a fegyvertartási en­gedély kötelezővé tételével, annak bizonyos feltételekhez kötésével, a fegyverek nyil­vántartásba vételévei azt a látszatot akarja kelteni, hogy a bűnözőket vagy politikai gyilkosságok tervezőit a jövő­ben meg akarják fosztani a bűn eszközétől. Merő áltatásl Ma már a közönséges bűntet­teket is jól megszervezett, korszerűen felfegyverzett, fegyvereiket csempésiúton is beszerző bandák, gengek j pl. a Cosa nostra) követik el, amelyek vezérkarában sok­szor tekintélyes politikusok, városatyák és nagyiparosok is helyet foglalnak. A politikai gyilkosságokat még inkább ér­dekcsoportok Irányítják. Johnson Intézkedése szüksé­ges és régóta követelt lépés volt, de azt a benyomást kel­ti, mintha a „magános gyil­kos" elméletét akarná igazol­ni. Ha Humphrey alelnök, aki a Demokrata Párt liberális szárnyához tartozott, de John­son vietnami politikájának túlságosan exponált támoga­tásával elvesztette hitelét, meg tudná nyerni Edward Kennedyt jövőben alelnöknek, a közvéleménykutatás szerint a szavazatok 52 százalékát biztosnak tudhatná. A nége­rek 92 százaléka szavazna Kennedy alelnökjelöltségére. McCarthy is szívesen látná Kennedy társulását, de politi­kai önállóságában hajlandó annyira menni, hogy kilépne a Johnson által kompromittált Demokrata Pártból, s egy har­madik pártot alapítana, eb­ben tömörítené a liberális amerikaiakat. Edward Ken­„NAGYPECSÉT" AZ ELNÖKJELÖLT SZÖNOKI EMELVÉNYÉN. IMinnopolis Tribúne rajza/ nedy egyelőre egyik táborhoz sem csatlakozik, mert meg akarja őrizni későbbi cselek­vési szabadságát, s a hírek szerint a Kennedy családon belül is folyik politikájuk át­értékelése. Akik azt hitték, Johnsonnak vagy Humphreynek sikerül lecsillapítania a szegénység menetének, 30 millió éhező amerikai képviselőinek harci kedélyét, tévedett. Johnson csupán egy néhány tagú kül­döttséggel akart tárgyalni, Humphrey a Fehér Ház urá­nak és legközelebbi munka­társainak a Lineo'n-szobor közelében létesített sátortá­borba, a „feltámadás városá­ba" történő tüntető látogatá­sát szorgalmazta, Hollywood kiváló színészeket küldött a tüntetők szórakoztatására. Mégis ultima ratio kivetkezett be: a sátortábor erőszakos le­bontása, és King lelkész utód­jának, Ralph Abernathy tisz­teletesnek bebörtönzése. De a meg nem hallgatott szegények haragja tovább izzik, nem ret­tennek vissza az erőszaktól, s ezért az idei amerikai nyár forróbbnak ígérkezik a tava­lyinál. L. L. JÚNIUS 1. • Szudétanémet na­pok Stuttgartban. Revansista követelések és kijelentések Csehszlovákiával szemben. 0 A dél-vietnami hazafiak tűz alá vették Saigon központját. (ONIUS 3. • A párizsi rendörök megszállták a rádió és a tele­vízió épületét> (ÜNIUS 4. • Súlyos Incidens a Jordán folyó völgyében az íz raell—arab konfliktus kitöré­sének 1. évfordulóján. A cseh­szlovák Nemzetgyűlés küldött­sége a Szovjetunióban. JÚNIUS 5. • Los Angelesben me­rényletet követtek el Róbert Kennedy ellen. A szenátor másnap betetja^t sebesülésé­be. 0 Párizsban eredményte­lenül végződött a 7. amerikai vietnami tárgyalás. JÚNIUS 9. « Róbert Kennedyt örök oyugovóra helyezték az arlingtoni temetőben. • Lon­donban letartóztatták Jomes Earl Rayt, Martin Luther King néger társadalmi vezető gyil­kosát. JÜNIUS 11. • Az Egyesült Alla mokban újból megindult a választási kampány. JÚNIUS 13. • Csehszlovák —ma gyar tárgyalások Budapesten egy újabb barátsági szerződés megkötéséről. JÜNIUS 15. • A saigoni táborno kok mozgósították a IS és 43 év közötti férfiakat. JÜNIUS 17. • A Jordán folyón és völgyeiben újabb izraeli—jor­dániai tűzharc zajlott le. JÜNIüS 19. • A Biztonsági Ta nács határozatot fogadott el a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonsá­gának szavatolásáról. JÚNIUS 20. • Kétszázezres tömeg polgárjogi tüntetése Washing Ionban. JÚNIUS 21. • Az amerikai képvl selőház jóváhagyta a tízszá­zalékos adóemelést, amelyei Johnson a vietnami háborús kiadások fedezésére javasolt. IÜNIUS 23. 0 A franciaországi választások első menete jobb­ratolódást okozott. • Tru­deau liberálisainak győzelmé­vel végződlek a kanadai vá­lasztások. 0 Háromezer vas­utas sztrájkja Angliában. JÜNIUS 24. • Reykjavikban tár gyalt a NATO miniszteri taná­csának kétnapos illése. • A rendőrség Washingtonban fel­számolta a ,,feltámadás váró sát". JÜNIUS 27. # Gromiko szovjet külügyminiszter parlamenti beszédében kifejtette, hogy a szovjet kormány kész megvizs gálni minden leszerelési ja­vasalatot. # Az amerikai had­vezetőség bejelentette, hogy Khe Sanh támaszpontot kiürí­tik. A szép szavak nem segítenek A NATO miniszteri értekezletének margójára A hidegháború éveiben az " Egyesült Államok szö­vetségi hálózatot épített ki, elkötelezte magát valamennyi kontinensen, és egymás után szervezte meg a katonai töm­böket. Európában a NATO, Ázsiában a CENTO és a SEA­TO, Ausztráliában az ANZUS, Latin-Amerikában pedig az Amerikai Államok Szerveze­te próbálta útját állni a nem­zeti felszabadító mozgalmak­nak, és biztosítani az Egyesült Államok befolyását az egész világon. A legutóbbi hónapok viha­ros eseményei bebizonyítot­ták, hogy Washington hatal­mas katonai gépezete, gazda­sági ereje sem képes megál­lítani a történelmi fejlődést, konzerválni az évtizedekkel ezelőtti állapotokat. A. törté­nelmi . mozgás szétzilálja, szétomlasztja a hidegháború bástyáit, a katonai tömböket. A „mindenható Amerika" nimbusza már a múlté. „Az a tény, hogy képtelenek va­gyunk győzelmet kicsikarni a vietnami háborúban, a meg­oldhatatlan faji ellentétek, a dollár válsága és nyilvános vitáinak bizonytalan, határo­zatlan hangneme teljesen szertefoszlatták a mindenha­tó, sérthetetlen, bölcs és szí­vélyes vezérről alkotott el­képzeléseket, aki védelmezi a civilizációt, és akire támasz­kodni lehet — állapítja meg keserűen Olaszországból írt eszmefuttatásában Walter Lippman, az ismert, amerikai publicista. Érthető, hogy a bi­zalomnak e válsága rányomja bélyegét a Washington által szervezett katonai tömbök­re. Így a NATO sem kerülheti el a belső feszítő erők által ki­váltott problémákat, s aligha heveri ki az amerikai vezetés­re mért francia csapásokat. Senki sem bizonyos abban, hogy jövőre, amikor lejár a szerződés, valamennyi tagál­lam hozzájárul-e az Észak-at­lanti Tömb életének meghosz­szabításához. Washington és Bonn mindent elkövet azért, hogyha „megreformálva", „modernizálva" is, de meg­őrizzék a katonai tömböt. Ezért nem lehet csodálkozni a felemás ötleteken, javaslato­kon, ellentmondásos határoza­tokon, amelyek a NATO mi­niszteri tanácsának legutóbbi reykjavíkl ülését jellemezték. Érdemes talán néhányat meg­említeni: Egyes nyugati lapok a ta­nácskozások előtt drasztikus ellenintézkedéseket vártak az NDK azon határozata miatt, hogy az NSZK állampolgárai számára bevezette az útlevél­és vízumkényszert, ha Nyugat­Berlinbe akarnak utazni. Bon­nak azonban csak egy szolida­ritási nyilatkozatot sikerült kicsikarni NATO-belI partne­. reitől, az erőfitogtatás régi módszereit senki sem vállalta. Közben Willy Brandt nyugat­német külügyminiszter fi­gyelemreméltó javaslatot tett: azt ajánlotta, a két német ál­lam tegyen nyilatkozatot, hogy kölcsönösen lemondanak az erőszak alkalmazásáról. De hogy a javaslatból ne lehessen semmi, nyomban hozzátette: ez nem jelentené nz NDK el­ismerését, az összes német egyedüli képviselője továbbra is az NSZK. Ez a legszemlélte­tőbben bizonyítja, mennyire a hidegháborús dogmákban ra­gadt a bonni külpolitika. Ér­zik, hogy valamit lenni keli a német kérdésban, azonban nem -tudnak megszabadulni ré­gi elképzeléseiktől. A reykjavíki ülés másik szembeötlő ellentmondása, hogy több tagállam külügymi­nisztere síkra szállt a közép­európai fegyveres erők köl­csönös csökkentése nellett, és a NATO, valamint a Varsói Szerződés között tárgyaláso­kat javasolt. Örömmel üdvö­zöljük ezt a határozatot, ha a NATO nemcsak szép szavak­ban követeli, hogy el kell in­dítani egy olyan folyamatot, amely a Kelet és Nyugat kö­zött a köcsönös katonai erő­csökkenéshez vezet", akkor azt is láthatnák, hogy a szo­cialista országok kommunista és munkáspártjai a Kariovi Varyban tartott értekezletü­kön már 1967 áprilisában java­solták a fokozatos leszerelést, a két katonai tömb felszámo­lását és egy átfogó európai biz­tonsági rendszer létrehozását. Sajnos minderről a NATO mi­niszteri tanácsa mélyen hall­gat és nagy csöndben előké­szíti a jövőre lejáró szerződés meghosszabbítását. Azt, hogy a NATO egyelőre a békeszólamoknál nem jutott tovább, bizonyítja az is, jFranciaország kivételével) a tagállamok nyugtalanságukat fejezik ki, mivel a Szovjet­unió haditengerészete megerő­södött a Földközi-tengeren és a Szovjetunió növelte befolyá­sát az arab országokban is. Az viszont természetes, hogy a nagyobb számú amerikai 6, flotta a Földközi-tengeren tartózkodik évek óta. Inkább az bántja őket, hogy a Földközi­tenger már nem az USA és a NATO beltengere. A NATO ve­zetői hiába változtatják meg „szótárukat", a régi hatalmi elképzelések bűvköréből nem tudnak kiszabaduni. SZŰCS BÉLA 1968. M ostanában új politikai di­vat terjed a Nyugaton. Az évtizedekig, vagy legalábbis évekig együttműködő koalíciós pártok — mint a mostoha-test­vérek — egyszerre csak külön utakat keresnek. Ezek a kor­mány, illetve koalíció-válságok veszélyeztetik az egyes orszá­gok belső helyzetét. Gondoljunk csak a belga és az olasz kor­mányválságra. Nem kevésbé fe­szült helyzetet teremtett azon­ban a francia diákok, majd az ezt követő általános sztrájk okozta kormányválság sem. Az ázsiai féltekén Indonéziában és Dél-Vietnamban kellett átalakí­tani a kormányt a koalíciós pár­tok közti dulakodás, vagy egyéb gazdaság-politikai okok miatt. Június folyamán két nosszú Idő óta tartó válság úgy ahogy meg­oldódott, ám a megfigyelők mindkét esetben tiszavirágéletű uralmat Jósolnak az új kormá­nyoknak. • BELGIUMBAN talán az utóbbi évtized leghosszabb és legbonyolultabb kormányválsá­ga oldódott meg. Még február elején kezdődött, amikor nyelvi zavargások veszélyeztették a kormányt Irányító keresztény­szocialisták amúgy ts ingatag pán a nyelvi vitában látnánk a belga politikai válság okát. In­kább a gazdasági nehézségek je­lentették a robbanószart, a nyel­vi-nemzeti kérdés csak a gyúj­tózsinór szerepét játszotta. A fő­KORMÁNYVÁLSÁGOK helyzetét. A zavargások köz­pontja maga a főváros, Brüsszel volt, ahol eddig a kétnyelvűség érvényesült enyhe francia fö­lénnyel. Arról volt szó, meg­maradjon-e a főváros kétnyelvű Jellege, és ha igen, a francia vagy a hollanddal rokon fla­mand nyelvé legyen-e a hege­mónia. A király felismerte a ve­szélyt, elfogadta" a ko.-mány le­mondását, s azonnal új válasz­tásokat írt ki. Az erodmény: az ország három legnagyobb párt­fa egyaránt Jelentős mandátu­mot veszített. Persze leegysze­rűsítenénk a dolgokat, ha csu­ként külföldi befektetések és hitelek révén gazdaságilag elő­retörő Flandria az összes beru­házások 80 százalékát tulajdo­nította el a franciául beszélő Vallonia elől, amely Belgium egykor legvirágzóbb országré­sze volt. A múlt hét elején F.yskens ke­resztényszocialista politikusnak sikerült felújítania a „klasszi­kus" koalíciót a szociáldemok­ratákkal. Ez a koalíció azonban félelemből született, inert ellen­kező esetben általános választá­sok kiírására került volna sor, s mindkét párt súlyos vereséget szenvedhetett volna az jobban előretörő radikálisokkal szem­ben. Éppen ezért megfigyelők nem nagy jövőt jósolnak az új belga kormánynak, amely az or szág súlyos gazdasági és politi­kai válságát csak nagy általá­nosságokban ismerte le. 0 OLASZORSZÁGBAN más jellegű, de méreteiben szintén súlyos válság zárult le. A meg­bukott Moro-kormánynak lénye­gében akkor kellett távoznia, amikor a májusi parlamenti vá­lasztásokon, ha csekély, de mé­gis 1, 2 százalékos szavazatnö­vekedést ért el. Az ellenérv azonban mindennél többet mond: a szenátusi választáso­kon az Olasz Kommunista Párt és a Proletár Egység Olasz Szo­cialista Pártjának közős listája a kommunisták 1963-as 25,5 százalékával szemben most 4,5 százalékkal többet kapott. Ez azt jelenti, hogy több mint 10 millió olasz dolgozó mély meg­győződése szerint kizárólag az olasz tőrsadalom szocialista át­alakítása biztosíthat Igazságos fejlődést és szabadágot Itáliá­ban. A választások kimenetele azonban nemcsak az uralmon levő kormány bukásának árnyé­kát vetítette előre, hanem az olasz koalíciók vereségének elő­szelét is jelentette. Erre már meg is van a bizonyíték, Sara­gat elnök a kereszténydemok­rata Leonet bízta meg kormány­alakítással, aki nagy meglepe­tésre közölte: csakis pártjainak híveiből állítja össze az új olasz kormányt. A hazai nagytőke fi s az ame­rikai érdekeket kiszolgáló olasz kereszténydemokraták pillanat­nyi uralma azonban nem más, mint a népi követelményektől és a valódi lehetőségektől való elfordulás attól, hogy a szocia­lizmus az iparilag fejlett orszá­gok, tehát Olaszország számára is ma már egyre inkább objek­tív követelmény. TÓTH GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom