Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)
1968-06-28 / 177. szám, péntek
L eegyszerűsített szemléletünk az évek hosszú során át tudatunkba véste az ilyen felfogást: a gazdasági életben csak a nagyvállalatoké a jövő. „A nagy hal megeszi a kicsit, Bata felfalja a cipészeket, a mannnutvállalat tünkre teszi a kisüzemet. Modern ipar egyenlő a termelés koncentrációjával." igaz? Igaz. De akkor hogy a csudába lehetésges, hogy a mindenható Ford, Chrysler, GM óriásvállalatok nem tették még tönkre azt a kis autógyártó műhelyt Massa- chusettsben, amely havonta csak két-három autót készít el és a tulajdonos mégis megél belőle? Hogyan él meg a kis „krájzleráj" tulajdonosa a hatalmas supermarket áruház tövében? Hogyhogy nem ment még tönkre Franz Mül- ler cipészete, amikor az óriási cipőgyárak olcsón és tízezrével ontják a legkülönfélézz lábbelit? Hm... A legnagyobb ipari koncentrációt kimutató országokban a kisüzemek létezését, sőt rentabilitását, csak az magyarázhatja, hogy ezek a kisüzemek olyasmit tudnak nyújtani a vásárlóknak, amit a mammutvállalatok nem képesek, s ezért különlegesen magas különprofitot könyvelhetnek el. így azután magasabb árral kiegyenlítik a sorozatgyártás előnyét. De mi lehet az, amit a „mindenható" mammutvállalat nein képes nyújtani? Elég sok minden. Például méretre szabott cipő. Vagy olyan gépkocsi, amilyen másnak egész biztosan nincsen, amivel a sznob „fölvághat" ismerősei előtt, s ezért hajlandó horribilis árat fizetni érte. A kis építőüzem akkor rentábilis, ha olyan igényeket elégít ki, amelyek kielégítése a nagyvállalatnak nem kifizetődő. Á panelépítkezésre beállított nagyvállalat sohasem lesz hajlandó tornyos, kastélyszerű villa építésére. De a kis vállalkozó hajlandó erre — és jól megfizetteti. De még az ilyen méregdargu árszabus is olcsóbb, mintha az óriási építövállalatnak csip-csup építkezésre kellene pazarolnia hatalmas bulldozerjeit, daruit, panelgyárait ... És itt kezd példázódásunk hasonlítani hazai viszonyainkra. Nálunk, mivel meghonosodott a leegyszerűsített szem» lélet, aránytalan előnyökben részesítjük a nagyüzemeket, természetesen a kicsik rovására. Mert, ugye, a nagyüzeNAGYOK KICSIK meké a jövő. Igaz? Igaz. Csakhogy a jövő követelményeit még nem érezzük, annál inkább a jelen követelményeit. Hogy az építkezéseknél maradjunk: napjainkban nemcsak lakótelepekre, hanem családi házakra, elszórtan épülő négy-hat lakásos házakra, kis árudákra, mezőgazdasági épületekre is szükség van. De még mennyire! Képesek- e kielégíteni ezeket az igényeket a hatalmas építővállalatok? Tavairól sem. Próbáljon csak valaki" megrendelni a mindenható Magasépítő Vállalatnál egy — mondjuk — tanítói lakást. Szeme közé nevetnek és azt mondják: „Erre itt van a járási építővállalat Forduljon ahhoz." Mit tehet ilyenkor egy HNB? A járási építővállalathoz fordul, amely kisüzem, s mint ilyen bizonyára hajlandó a kis építkezésre. Hajlandó, hogyne, hiszen ez a profilja. Csak nem képes rá. így szól: „Nincs kapacitás, nincs munkaerő, nincs anyag. Megpróbáljuk betervezni a jövő ... ki tudja mikorra. De a terveket tessék jóelőre benyújtani." Vitathatatlan, hogy a nagyüzem nem foglalkozhat falusi házak építésével, nem szórhatja szét előnyösen összpontosított erejét itt egy házra, ott egy pajtára. De akkor — kérdjük jogosan — miért nem teheti meg ezt a kisüzem? Ezért: nincs elég szakembere, mert a nagyvállalatoknál a kőműves átlagosan 2—300 koronával többet keres, mint a járási építővállalatban. Nincs elég anyag, mert téglát, fűtőtestet, kazánt, vízvezeték- és gázcsövet, villanyhuzalt és egyebet előnyösen juttatják a nagyvállalatnak és csak úgy mellékesen a kisüzemnek. (A helyi építőiparban, mellesleg, az anyagbeszerzési korrupció olyan méretű, hogy még a beruházási építkezésre is gyakorlatilag kiskereskedelmi árakon szerzik be az anyagot.) Olyan baj az, hogy a kisüzemeknek nehézségeik vannak? Sajnos, igen. Ugyanis n mezőgazdasági lakásépítkezés — ki tagadná fontosságát — zömét járási építővállalatok végzik. A falusi gazdasági épületeket ugyancsak nagy részben ezek a kisvállalatok emelik. Sok esetben minimális haszonnal, vagy ráfizetéssel, pusztán azért, mert erre szükség van. Ez dicséretre méltó a kisüzemektől, csak éppen ... kilátástalan. Kilátástalan mindaddig, amíg a kisüzem azért, mert olyat nyújt, amire a nagyüzem nem képes, különleges előnyöket nem élvez. Például amíg nem módosítják árszabását, amíg nem látják el anyaggal. Legalább annyira, amennyire munkájuk fontossága és az óriási kereslet feljogosítja őket. Ha a jelenlegi helyzeten sürgősen nem változtatunk, akkor oda juthatunk, hogy nálunk, a szocializmusban lesz jellemző a mondás: „a nagy hal megeszi a kicsit", és továbbra is csodálkozva nézünk majd a tőkés gazdaságra, ahol a kisüzem „mégiscsak megél valahogy..." VILCSEK GÉZA VAKÁCIÓ | p. Hasko felv.) a rendelő íróasztala mellett, szép " fekete hajú asszony ül. A fiatal férfi vele szemben szintén fekete hajú, és Homérosz nyelvén beszél. A görög költő klasszikus arcú unokája Torkolimanoból való. Athén kikötővárosából. A bőre sötét és hamvas, mint a déli éjszakáké, melyek a tenger tintakék vizére hullanak. Mozdulatai arisztokratikusak, akárcsak magas homloka, melynek zárkái a tudomány és a művészet titkait őrzik. Egymás után pattannak le zárkáinak lakatjai, kinyílnak ajtajai, hogy feltárják tartalmukat. Szókincse kifogyhatatlanul gazdag, mint Seherezádé palotája. Nyelvezete tiszta, mint a nagy folyók vize, mondanivalója sűrű, mint a hétköznapok gondjai. Archeológus. Trója kincséről beszél és Schlimannról, német származású nogy elődjéről. A nagy összefüggésekről. Hisz Trója képe úgy hozzátartozik Homéroszhoz, mint Schlimannhoz, vagy őhozzá, aki még semmire sem vitte. Majd a piraeusi óceánjárókról beszél, melyek tőszomszédságában luxus- jachtok és halászbárkák ringanak, ahol a félkör alakú móló úgy öleli át a tarka flottillát, akár a Magura hegység Szlovákia észak-keleti részén Bártfa-fürdőt, ahová inkább csak üdülni jött, mint gyógyulni. Ciklámen szín Lambordzsinija Erzsébet királynő szobra előtt szívja az ózondús levegőt, melyet a nap kellő nagyságú mikronokra bont. Pedig sem a légcsövének, sem az idegeinek semmi baja. A gazdájának sincs, mégsem tud megválni a völgytől. Megfogta déli lelkét az itteni „hűvös" nap, a föld, annak felbuggyanó és a réteken csordogáló gyógyvize, Erzsébet királynő remekbe szabott híres szobra is, de legisleginkább Marika, aki a múlt évben látogatott el olasz honba, hogy megnézze, hol székeltek valaha az istenek. Mint egyetlen istent Mariot hozta el magában, aki élő tanúbizonysága annak, hogy nemcsak ember létezik, a szív sem halt ki a technika modern világában. Marika az eperjesi járás egyik ácsmesterének legszebbik leánya. Holnap fognak egybekelni a város híres gótikus templomának egyik titkos sekrestyéjében. Azért titokban, mert Marika apja öreg kommunista. özvegy Sáfrány Pálné dr. Mayer Oiga ezúttal a dolgok orvosa és a két fiatal lélek papja, támogatója. Ilyen páciensei ritkán akadnak az orvosnőnek. De alighogy elmegy az egyik, kopogtat a másik. A Kelet-szlovákiai Vasmű darusnőjének megártott a zaj a por. Az idegeit, valamint a légcsövét gyógyítja Bártfa vize, levegője, de legislegjobban dr. Ma.yer Olga megnyugtató oszszonyönérzetet visszacsalogató szava. Mert M. Teréznek mós baja is van. Káosz támadt a szívében. Egy fél év előtt elhagyta a férje, s ez a bánat még jobban megüli, mint légcsövét a vasművek fekete pora. Valahogy egyszerre minden elromlott körülötte, s most még a gyermekei nevetése is terhére van. Az orvosnő érti, hogyne értené. Azok közé tartozik, akik nagy utakat bejártak. Ö is elvesztette a férjét. Igaz, ő másképpen, de nem mindegy az? Volt, nincs. veszettnek hitt költészetet. Maga az ember a húsból és vérből való költészet. Néha vaskos, néha felületes, néha szomorú költészet, de költészet. Belélátni, belélépni világukba, nem mindig egyszerű, nagyon is összetett és kölüményes. Sok időt igényel. De időbefektetésem • s/ele sodort, mint a fajáról leszakított levelet szokto a szélvihar, s bizonyos, hogy nehezen vészeltem át, mégis sok mindenben vált előnyömre. Több országot végigjártam, megismertem mentalitásukat, szokásaikat, gerincüket, s most azt vallom, sok minden kell ahhoz, nemcsak nyelvtudós, hogy egyikünk a másik állomására érjen. Például a saját világom vesztesége, fájdalma is szükséges volt ahhoz, hogy a Kelet-szlovákiai Vasműben dolgozó M. Terézt megérthessen. Bizalmán fog felépülni megrongált egészsége. Gyógyszereink nem mindenkoron segítenek. Közösen megegyezünk abban, mit kell szigorúan betartania. Dr. Mayer Olga dolgozszobájának falán, hatalmas, nyitott rámában, zsúfoltan, de nagy műgonddal, sok száz üdvözlő lap van. A világ minden tájáról, szinte naponta érkeznek — örök vándorok. Libanon, Pakisztán, Izrael, Párizs, Izland, Guinea, Berlin, Drezda, Stockholm, Stuttgart. . . — A föld melyik sarkán tudná leginkább elképzelni az életét? — A Magura alatt, ebben a völgykatlanban. Itt, a források völgyében, ahol a madár sem jár. Ahol mezítláb járok a nedves réten és ahol beszívhatom ennek a földnek áldásos páráját. Nyolc esztendeje élek itt. Innen megyek nyugalomba. S minek mennék a világba? Hisz a világ még ma is eljön ide, bár egyszerű itt minden, mint akkor, amikor a cárok és királyok választották menedékhelyül Bártfa fürdőjét. A Magura az erő szimbóluma, nemkevésbé az a háromszáz tiszafa, amely nem messze nő, erősödik, hógy itt tartson. Hiába kínálnának palotát a világ bármely sarkán.. Bártfán egy kunyhó többet érne. Itt vagyok otthon. Idegenben mindig idegen voltam, s csak átutazónak, megtűrtnek számítottam, akinek többé-kevésbé udvariasságból szorítottak helyet. S itt annyi hely van számomra, hogy mezítláb járhatom Bártfa-fürdő rétjeit tizenhatéves kisfiammal együtt, aki második házasságomból származik s betölti egész világomat... — feleli Olga doktor-asszony kristályos magyar nyelvezettel. Budapesti lány. Gyermekkorában került el hozzánk szülővárosából, de csodálatosképpen megőrizte nyelvének szépségét, frisseségét. MOYZES ILONA S ez a fájdalom, ez a veszteség, ez a szerelem még most húsz egynéhány esztendő távlatából is kísért. Tudja ő, mi a szerelem és mi a bánat. Nem is kell hátra fordulnia, hogy visszalásson. Auschwitz gázkamrái pusztították el. Ö maga megmenekült... Amikor puszta életét és magányát hazahozta, beiratkozott az orvosi fakultásra. Ezzel akart emléket állítani halott férjének, akit nem tudott elfelejteni. Pedig, amikor őt megismerte, — diáklány korában, a nyelvek birodalmában tervezte jövőjét. A bölcsészet hallgatója volt. Ezt megelőzően a művészetek érdekelték. A költészet s az ecset olajba mártott színei. Sohasem hitte volna magáról, hogy orvos lesz mégis. S ma nem tudna meglenni a betegei nélkül. Ne»n megszokásból. Korántsem. Az ilyesmit nem lehet megszokni. De Olga doktorasszony érdekes dolgokról vall. — Hivatásomban megtaláltam az elgyümölcsöző. A testüket gyógyítom, de minden esetben lelkiviláguknál kezdem. Problémáiknál. Megkönnyíti munkámat. Megesik, hogy egy-egy beteg órákig beszél. Én magam néha nagyon elfáradok, de a beteg megkönnyebbül. — Valamikor azt hittem, egyedüli eszköz a nyelvtudás ahhoz, hogy az ember a másikhoz érjen. Bár sorsom megfosztott attól a gyönyörtől, hogy a bölcsészet nyelvi fakultásán végezzek, sok nyelvet megtanultain. A második világháború ÍGY IS LEHET GYOGil.ANl — Dr. MAYER OLGA A .VEL .(Karol DrüC felvétele.)
