Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-28 / 177. szám, péntek

AZ Üi SZÓ SZÁMÁRA ÍRTA: HARRY SICHROVSKY csoportja a megtisztelő negyedik helyen áll. Adószakértők, hites könyvvizsgálók, ügyvédek és alkuszok alkotják a liechtensteini újgazdagok osztályát. A házakon végtelen sorban tátható cégtáblák ellenére csak egy bejárat vezet az egyetlen ügyvédi irodához. Állítólag akadnak mintegy ötszáz álcéget képviselő ügyvédek is, akik hasznot . húznak abból a rendeletből, hogy minden külföldi cég igaza cégalapítás. Nem kell más hozzá, mint 250 frankos illeték befizetése és bizonylat százezer frankos alaptőkéről. Sok művész, tudós és könyvkiadó „céget nyit" Liechtensteinben Egyegy nyilvántartott cégnek egyetlen alkalmazottja van, maga az alapító. Szabadalomtól kezdve a szerzői jogig itt mindent méltányos áron és adómentesen lehet lebonyolítani. Néha egyetlen nagy megrendeEGY TÖRPE CSAK CÉGTÁBLÁK. AZ ÁLTALUK JELZETT VÁLLALATOK VALAHOL KÜLFÖLDÖN MŰKÖDNEK, CSAK UECHHENSTEINBEN VANNAK BEJEGYEZVE. (A szerző felvétele) Senki előtt sem titok az álcégek birodalma, de a hatóságok nem szívesen beszélnek róla, és ^gokon veszik, ha valaki túl kíváncsi. (Más, ha részt akar venni az üzletben.) Érthető is, hisz a külföldön ecsetelt liechtensteini becsületesség, nyájasság, csendélet, romantika hangulatos képét ez eléggé zavarja. A liechtensteini kisember vagy nem törődik az ilyesmivel, vagy semmi rosszat nem lát abban, hogy ha Liechtenstein kicsit megkopasztja a világ „nagy családjait". Ebből épülnek a liechtensteini utak, lakóházak és idegenforgalmi létesítmények, ezekből fizetik a nyugdíjakat, a rokkantsági járadékokat és a gyermeksegélyeket. Ennek köszönhető a 45 millió kilowatt kapacitású Lawena, illetve Samina erőmű, valamint a bonyolult berendezéseket, gépeket és műszereket, továbbá kerámiai árut, csempét, konzervet és porcelánfogakat gyártó modern ipar. A munkaképes lakossáq 44 százaléka az iparban dolgozik (a mezőgazdaságban csak 7,7 százalék). Liechtenstein az utóbbi húsz évben számottevő ipari állammá fejlődött. Barátságos ország. Kedvesek az emberek, barátságosak a vendéglők, s bár drágábbak, mint másutt, annál nagyvonalúbbak, la levest rendelek, egész tállal hoznak, a gulyást pedig hatfée zöldséggel és burgonyával, vagy tésztafélével körítik. Még a legeldugottabb hegyi vendéglőben is mindent ezüst tálcán tálalnak. Fő követelmény a tisztaság és a becsületesség. Hányszor hallottam ezt az adomát: ügy motorkerékpár hetekig V

aduzi és schaani sétáimon felfigyeltem sok hangzatos feliratú cégtáblára a házak bejáratai fölött. Egymás hegyénhátán zsúfolódnak össze Itt különféle társulatok, Intézetek, alapítványok, trösztök, kereskedelmi vállalatok, intézmények és hivatalok. A liechtensteini telefonkönyvben a „nemzetközi" rovat foglalja el a legtöbb helyet. A hangzatos címekkel szöges ellentétben az irodapalotákban teljes a passzivitás. Kapuik mintha örökké zárva lennének, sem az ügyfelek, sem az alkalmazottak nem mutatkoznak. Az ablakredőnyök örökké le vannak eresztve, csak elvétve hallatszik ki mögülük írógépkattogás vagy telefoncsengetés. A liechtensteini külföldiek nem mind romantikára szomjazó turisták. Sokkal konkrétabb vágyaikat elégítik ki: Liechtensteinben ugyanis nincs jövedelmi adó, s a vállalati adó 0,7 százalékos, a társulati adó pedig csak 0,2 százalékos. A különleges törvények értelmében egy ezrelékes adót vetnek ki a termelő tevékenységet folytató, ellenőrző holding társaságokra és azokra a vállalatokra, amelyeknek csak a székhelye van Liechtensteinben. Hány ilyen látszatcégnek kell lennie Vaduzban, ha a herceg államkincstára az elenyésző adóztatás ellenére évente csaknem hatmillió frank adót szed be? A vám mellett ez az állami költségvetés legmagasabb bevételi tétele. Senki sem tudja pontosan, hány ilyen látszatcég van. Jól értesült körökben 15 ezerre becsülik számukat. Sok cég csupán postafiókból áll, esetleg egy boltosnál, péknél, cipésznél vagy szabónál elhelyezett cégtáblából, mivel nincs elég Irodaépület. Ez elég ahhoz, hogy elkerülhesse az otthoni adótörvényeket, ne hagyja magát megkoppasztani a pénzügyminisztériumtól, hanem számlát nyithat Liechtensteinben, ahol ugyanolyan jók, ha nem jobbak a bankviszonyok, mint Svájcban. Annak ellenére, hogy Liechtensteinben is a svájci pénznem van érvényben, a banktörvények nem vonatkoznak a törpe országra. Saját törvényei pedig megbízhatóan szavatolják a bank- és adótitok megőrzését, s a hallgatási kötelesség megsértését itt nagyon szigorúan büntetik. Nemegyszer előfordult, hogy könyvkereskedésekben vagy újságárusoknál helyi témájú könyvek helyett adóügyi, magánjogi, bizalmi ügyleti és egyéb írásokat kínáltak nekem. A törvényesített adócsalás taktikáinak és lehetőségeinek útvesztőiben nehéz eligazodni, az érdeklődők azonban könnyen segítőkre találnak. A liechtensteini munkastatisztikában a bankok, biztosítóintézetek, érdekképviseletek alkalmazottainak mintegy ezres gatótanácsában egy liechtensteini állampolgárnak is lennie kell. (Egy kis államban nem megvetendő munkalehetőség.) Több előkelő személy, például Heinrich Harrer tudományos kutató, Hans Hass mélytengeri búvár, William Dieterle rendező, Henry Goverts könyvkiadó, Karl Böhm és Herbert von Karajon karnagyok, Oskar Werner és Valerie Martens, színművészek, Blatzheim szálló- és vendéglőkirály, Münnemann bankár Liechtensteinben telepedett le. Ez a magyarázata annak, hogy a húszezer lakosú országban az autók rendszámai elérték a tízezres határt. Külföldön valószínűleg több liechtensteini rendszámtáblá jú kocsi fut, mint az országon belül. Liechtensteinben gyerekjáték lés kedvéért alapítanak álcéget. Harmadüzlet kötése céljából olykor egy liechtensteini céget is bekapcsolnak összekötőnek. Tisztes kereskedelmi vállalatok és konszernek tengerentúli exportjuk jövedelmét vadúzi cégüknek utalják át, amelyet csak cégtábla és bankszám la képvisel. A hallgatás világa ez, s a csendet ritkán töri meg valamilyen rendkívüli esemény. Pél dául, amikor kitudódott, hu^y egy liechtensteini cég bérelte azt a repülőgépet, amelyen Csőmbe -volt kongói miniszterelnököt elrabolták és Algériába szállították, és hogy Sztálin lánya, Szvetlana Allilujeva egy liechtensteini konzorcium közvetítésével adja ki „emlékiratait". vesztegeli a kurmánypalota előtt. Gazdája rendőri felszólításra sem jelentkezett érte. Egy szép napon nyílt a börtönajtó, s egy vadorzf büntetésének letöltése után kisétált, felpattant a motorkerékpárra, s elrobogott vele. Ugyanis büntetésének megkezdése előtt a börtön előtt hagyta járművét. Felsétálok Triesenbergbe, melynek lakosai évszázadokkal ezelőtt Wallisból, azaz Valais svájci kantonból vándoroltak be, s ma is ezen a tájnyelven beszélnek. Schaanban érdekes kutakban gyönyörködhet az ember. Mindenütt hagyományos fafaragások: trollok, azaz szörnyés szellemfigurák. Ülőfelvonóval jutunk fel Malbunba, a havasok csodálatos világába. Csodálatos a 130 lelket számláló Palnken község, Balzers büszkesége a Gutenberg-vár. ősszel, a kék burgundi érése idején puskás csősz őrzi a szőlőskerteket. A vincellérek gyűlésén döntik el a szüret kezdését. Akkor aztán harangszóval kergetnek ki minden épkézláb embert, hogy segítsen betakarítani a hegyoldal termését. Sok régi jó szokás maradt fenn, minden talpalatnyi földnek megvan a maga mondája. Nagy ünnepséget csapnak, amikor késő ősszel a havasi legelőkről beterelik a nyájat. A kukoricatörést is megünneplik. A kukoricát türkennek nevezik, a puliszkát meg, melyet kávéba mártva fogyasztanak, türkenriebelnek. Az első nagyböjti vasárnap látványossága a rőzseégetés. Az a fiatalember, akit ilyenkor behívnak a konyhába, hogy lakmározzék, biztos lehet benne, hogy nem kosaraznák ki, ha lánykérőbe jönne. - Boldog-e Liechtenstein? Minden viszonylagos. Liechtensteinnek is ugyanolyan igazságtalan társadalmi rendszere van, mint szomszédainak. A fényűzés mellett a szűkölködést Is felfedezhetjük Itt. Az embereknek itt is megvannak a maguk gondjai, bajai, problémái. Persze a problémák kisebbek és kevesebb fejfájást okoznak, ha nem kell fegyverkezni és katonaságot tartani, ha az ország megvan repülőtér, egyetem, állami operaház, sőt külpolitika nélkül is, mert Liechtenstein diplomáciai „testületét" egy személy alkotja, s ez a herceg fivére, az egyetlen külföldi képviselet pedig a vaduzi osztrák konzulátus. Nemzeti himnuszukban az angol God save the Queen dallamára azt éneklik, hogy „éljen a fiatal Rajnán virágzó Liechtenstein". Hát igen... A semleges Ausztria és Svájc közé ékelődő Liechtenstein állami léte ma biztosabb, mint bármikor a történelemben. Hadd legyenek a liechtensteiniek is ugyanolyan büszkék kis hazájukra, mint a földkerekség nagy nemzetei a magukéra. DAN JEHUDA IZRAELI TUDÓSÍTÁSA T] J] A

z izraeli lapok az utóbbi időben gyakran emlegetik Hebront. Nem véletlenül. Ötvenezer lakosával nem számít kisvárosnak, legalább is ezen a földrészen. Két jellegzetessége van: először is Palesztina legmagasabban fekvő városa, 900 méterrel a tenger szintje fölött terül el. Másodszor népszerű s látogatott, ami azzal a legendával magyarázható, hogy itt élt és működött Ábrahám ősatya, akit mind a három vallás — a keresztény, a mohamedán és a zsidó — valamennyi híve egyaránt tisztel. Itt van eltemetve három ősatya feleségestül, kivéve Ráchelt, Jákob feleségét, akit Jeruzsálem és Betlehem között útközben ért a halál A sírja is ott van. A mohamedánok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy az ősatyák háza Hebronban volt, s ezért arabul El Khalilnak, azaz dicsőnek nevezik a várost. A mai lapok azonban nem az ősi legendákat terjesztik. Hebronban, amely a júniusi háború elótt Jordániához tartozott, jelenleg pedig az izraeli hadsereg megszállása alatt áll, izraeli zsidók szobákat béreltek a Park-szállóban, kijelentvén, hogy le akarnak telepedni a városban. A nyolcvan személynek persze nem volt rá engedélye az izraeli kormánytól. A letelepedni szándékozók arra hivatkoztak, bogy a múltban is volt Hebronban zsidó közösség, mely négy évtizeddel ezelőtt egy nagy pogrom következtében megszűnt. Volt itt zsidó vagyon is, amelyet elkoboztak, s most ezt visszakövetelik. Mohammed el-Dzsabarl hebroni polgármester viszszautasította a jövevények követeléseit, s logikusan azzal érvelt, hogy a Hebronban elkobzott zsidó vagyon kérdésének rendezése elválaszthatatlan az Izraelben elkobzott vagyon kérdésének a rendezésétől, s ezeket majd egyszerre rendezik. A Park-szálló ugyanakkor felmondott nyolcvan vendégének. Ez az ön. hebroni kérdés lényege. A lapok különféleképpen viszonyulnak hozzá. A Jerusalem Post reméli, hogy a katonai kormányzat módot talál arra, hogy a letelepedni szándékozók Hebronban maradhassanak. A Kol Haamban, az Izraeli Kommunista Párt nyilatkozatban követeli, hogy a kormány rendelje haza a letelepedőket. Nemcsak gyakorlati, hanem elvi kérdésről van szó. A hódítás, a területi terjeszkedés hívei bátorítják a letelepedőket, míg azok, akik politikai úton kívánják megoldani az izraeli-arab viszályt, ellenzik az önkényes akciót. Az izraeli kormány már tárgyalt az ügyről, de nem hozta nyilvánosságra álláspontját. A kormánykörökhöz közel álló „Davar" című lap közvéleménykutatásra hivatkozva megállapítja, hogy a megkérdezettek többsége elítéli a megszállt területek önkényes bekebelezését. A hebroni kérdés sok vitára ad okot, s még mindig rendezetlen. Közben külföldi turisták és helybeliek is előszeretettel keresik fel az ősök sírját. Az ősök sírja fölé emelt Ibrahim IÁbrahám) mecset a város központjában van, ettől délre, meredek hegyoldalban épült lapos tetejű házakban lakik Hebron népe. A lakosság fő jövedelemforrása a gyümölcstermesztés, különösen a szőlőtermesztés. Híres az Itteni barack, szilva és dinnye is. Más jövedelemforrás a báránybőr feldolgozása. Nemrég a hebroni piacon 30 fokos melegben báránybőrbekecset kínált nekem egy árus. Nem vettem. Hubronuak kevésbé Jelentós textil- és üvegipara is van. A piacon, az üzletekben hiába kerestem, nem láttam rózsát. A helybeliek és a vendégek között azonban nem egy olyan fiatal teremtést pillantottam meg, akire méltán ráillik a Hebron rózsája elnevezés. 1968. VI. 28.