Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-28 / 177. szám, péntek

A demokratizálódási folyamattal, a Matica slovenská küldetésével és fel­adatával, valamint* az együttéléssel és együttműködéssel kapcsolatban pár hónappal ezelőtt néhány kérdést intéz­tünk a Matica slovenská vezetőségé­hez. Azóta a kulturális intézményben is változások történtek, kinevezték a Matica slovenská új igazgatóját, jóvá­hagyták az intézmény koncepcióját és a hatáskörét felölelő törvényjavaslatot. Dr. JÁN MARTÁK elvtárs, a Matica slovenská új igazgatója a napokban készséggel eleget tett kérésünknek s ennek eredményeként az alábiakban közöljük az interjút. ben itthon és a határon túl. A Matica slovenská a kultúra ismeretén keresztül fejleszti majd a nemzeti öntudatot, a nemzeti kultúra humánus tartalmával kifejezésre juttatja a szocializmus em­beri eszmét, a nemzeti történelem ismertetésé­vel elmélyíti a szocialista hazafiságot, a szülőföld szeretetét, meg kell szilárdítania azt a meggyőző­dést, hogy szocialista hazánk építése a demokrá­cia és a személy szabadsága feltételei közt nemzeti büszkeségünk és becsületünk ügye. A Matica slo­venská felújított működésével csak ilyen célokat követhet és csak ily módon segítheti a hazai szo­cializmust és annak nemzetközi sikereit. A A közlelmúltban kidolgozták a Matica slovenská új koncepcióját. Szeretnénk, ha legalább tömören ösz­sznfoglalná az említett koncepció lényegét, s tájékoz tatná lapunk olvasóit a Matica slovenská feladatairól és terveiről. — Erre a kérdésre alapjában véve már válaszol­tam. Az új koncepció törvényjavaslatban jutott • • • BESZÉLGETÉS Dr. JÁN MARTAKKAL, A MATICA SLOVENSKÁ IGAZGATÓJÁVAL 1868 VI. 28. £ A CSKP Központi Bizottsága decemberi és januári plenáris ülését követően a demokratizálódási és meg újhodási folyamai idején az érdeklődés középpontja ba került a Matica slovenská kérdése. Mivel magyaráz za Ón ezt? — A hazánkban végbemenő megújhodási folya­matban a Matica slovenská iránti érdeklődés ter­mészetes. A Matica slovenská a szlovák nemzet sorsával oly annyira összeforrott, hogy szabadsá­gának és kultúrájának fokmérője lett. Minden erő­szakos beavatkozás a Matica slovenská intézmé­nyébe a legalapvetőbb nemzeti jogok támadása­ként jelentkezett. A Matica slovenská megalakulá­sa 1863-ban a szlovák nemzet létezésének első hivatalos elismerése, erőszakos megszüntetése 1875-ben e lét tagadását, az 1918-ig tartó elmagya­rosítási folyamat új és legkegyetlenebb hullámá­nak drasztikus tényét jelentette. A csaknem fél évszázadig tartó időszakban sem szűntek meg a Matica slovenská felújítása érdekében tett re­ménytelen kísérletek. Életrekeltése 1919-ben a csehszlovák kormány első hivatalos szlovákiai ténykedése közé tartozik. Ha nem tennék jóvá a Matica slovenská egyesülete megszüntetését a szlovákoknak még ma is hiányozna nemzeti sza­badságuk fontos jelzője. £ A Matica slovenská az egész nemzet kulturális központjaként 1063-ban jött létre. Főképp népművelési és tudományos munkára s ezek fejlesztésére összpon­tosult, s vallási és társadalmi különbségre való tekin­tet nélkül a szlovák értelmiséglek együttműködését testesítette meg. Kulturális és népművelő munka, va­lamint a nemzeti öntudat ápolása szempontjából mit eredményezett ebben az időben a Matica slovenská fennállása? — A fejletlen nemzeti élet terén a Matica slo­venská olyan feladatokat volt kénytelen magára vállalni, melyeknek a szabad nemzeteknél számos specializált intézmény tett eleget. Létezésének rö­vid tizenkét esztendeje alatt a kormány negatív álláspontja mellett, s százféleképpen korlátozott körülmények közt a nemzeti kultúra továbbfejlesz­tésének csupán az alapkövét tehette le. Végérvé­nyesen törvénybe foglalta a szlovák irodalmi nyel­vet, ösztönözte az alkotó tevékenységet, főleg a honismeret vonalán (a történelemben, nyelvtudo­mányban, irodalomtörténetben, néprajzban, ter­mészetrajzban, de a filozófiában és a pedagógiában isj, hathatósan támogatta az írókat és művészeket, megalapozta a nemzeti könyvtárat, a nemzeti mú­zeumot, a történelmi és irodalmi levéltárat, fej­lesztette és támogatta a kiadói tevékenységet. Széles körű kulturális-nevelő ténykedését azzal korlátozták, hogy nem alakíthatott helyi szerveze­teket, ezért népszerű népművelő irodalom, gazda­sági kézikönyvek kiadását szorgalmazta, szegény szlovák községeknek anyagi kölcsönöket is folyó­sított. Megszüntetése után erre a tevékenységre alapozódott minden kulturális törekvés, mely fő­leg Martinban összpontosult. £ Az ötvenes években a nemzeti hagyományokkal szemben megnyilvánuló durva érzéktelenség a Matica slovenskát is sújtotta. Az SZNT 1954. évi törvénye kor­látozta a Matica slovenská szerepét, tevékenységét le szűkítette a szlovák nép írásbeli emlékei összegyűjté­sére és kutatására. Mi a véleménye az emlftett törvény kiadásáról? Milyen tevékenységet fejtett ki az intéz inény az eltelt tizennégy év alatt? Az 1954. április 27-én életbelépett törvény a Matica slovenská teljes megszűnéséhez vezető szá­mos adminisztratív beavatkozás után jött létre. Ezt azzal indokolták, hogy az intézmény teljes meg­szüntetése politikai szempontból nem lenne meg­felelő, mivel a Matica slovenská óriási könyvtára és egyedülálló irodalmi levéltára a nemzeti könyv­tár remek alapját alkothatja, s a törvény értel­mében a Matica slovenská nemzeti könyvtárrá, könyvtudományi Intézetté, a nemzeti könyvtár központjává, a szlovákiai egységes könyvtári há­lózat módszertani központjává vált és a könyvtá­rak országos rendszerébe sorolták. Az említett tör­vény pozitív eredménye e nélkülözhetetlen tevé­kenység fejlesztésében rejlik. Bár a Matica slo­venská „elhallgattatását", eredeti küldetésének korlátozását sehogysem értékelhetjük pozitívan. ® A jelenlegi megújhodási folyamatban minden szlovák polgár égető szükségességét látja, hogy a Ma­tica slovenská visszanyerje a szlovák nemzet kultúrá­jában megillető helyét. Minden kulturált polgár az in tézménytől elvárja, hogy együttműködhessen vele, s ez­által részt vállalhasson a szlovák kultúra fejlesztésé ben. Napjainkban az új viszonyok közt miben látja a Matica slovenská küldetését? A föderatív államrende­zésben mit vár a szlovák nemzet a Matica slovenská­től? — A Matica slovenskának eddigi tevékenysége megőrzésével és továbbfejlesztésével önkéntes egyesületként és kimagasló nemzeti kulturális lé­tesítményként kell ténykednie a szlovákok köré­kifejezésre: A Matica slovenská az egész nemzet kulturális intézménye, mely önkéntes tagság alap­ján egyesíti a nemzeti kultúra alkotóit és pártfo­góit, dokumentációs és kutatótevékenységével fej­leszti a szlovák kultúrát, nemzeti-honismeret jel­legű tevékenységet fejt ki itthon és külföldön, ön­álló szervezet, képviselve van a legfelsőbb nem­zeti szervekben. Ebből a koncepcióból adódnak legfőbb feladatai: a tagsági alap kiépítése, az ön­képző és népművelő tevékenység feltételeinek megteremtése, a tagság részvétele a nemzeti kul­túra fejlesztésében, a szlovák nép élete és törté­nelme társadalmi-tudományos kutatásának meg­szervezése és megvalósítása, módszertani segély­nyújtás, a nemzeti jelentőségű kulturális akciók szervezése és gondoskodás a külföldön élő szlo­vákokról. 41 A lapok hasábjain tudomást szerezhettünk arról, hogy az elmúlt hónapokban—hetekben rohamos egy­másutánban alakultak — különösen Dél-szlovákiában — a Matica klubjai. Mi a Matica slovenskának, illetve a kluboknak a küldetése? — Ezt a kérdést már tulajdonképpen megvá­laszoltam. Ezzel kapcsolatban talán még annyit, hogy a Matica slovenská klubok megalakulása csak ideiglenes. A törvény megjelenése után helyi szervezetekké változnak. £ A Matica slovenskának miért nem voltak kiren­deltségei Dél-Szlovákiában? Néha olyan színezete van ugyanis ennek — különösen Dél-Szlovákiában — mint­ha a magyar polgártársak gátolták volna a Matica slovenská eddigi tevékenységét, holott erről szó sincs. Ügy véljük, hogy ezen a vegyes lakosú területen a szlovák és magyar polgártársak közti kapcsolatokban a Matica slovenská pozitív szerepet tölthet be. — Szlovákia déli és keleti részén 1949-ben a Matica slovenskának 634 helyi szervezete volt 683 művészeti és szakkörrel. Az 1950-es évtől kezdő­dően ezeket a helyi csoportokat meg kellett szün­tetnie. Ugyanebben az időben alakult meg és fej­tett ki tevékenységet a Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kulturális Egyesülete. Csaknem húsz évig szlovák partner nélkül ténykedett. A szlovákok nemzeti szervezet nélkül maradtak és ezáltal kel­lőképen a közügyeket sem befolyásolhatták. Ügy gondolom, ez a másik félnek sem volt hasznára. Ha a délvidéken mindkét kulturális szervezet egyenrangú partnerként működött volna, számos mai túlkapás és meg nem értés elejét vehettük volna. A magyar polgártársak nem gátolhatták a nem létező Matica slovenská munkáját. Ezért va­laki más a felelős. A jelent és a jövőt Illetően a Matica slovenská sohasem vetemedik semmilyen olyan tevékenységre, mely elősegítené a nemzeti diszkriminációt vagy elnyomást. 0 Miben látja Dél Szlovákiában a magyar—szlovák együttműködés lehetőségeit, s hogy vélekedik azokról a túlzó, a nemzetek együttműködését sértő megnyil­vánulásokról, amelyeknek az utóbbi időben tanúi le­hettünk? — A magyar—szlovák együttműködés legjobb lehetősége a szocialista Szlovákia közös építésé­ben a Csehszlovák hazafiságra nevelésben rejlik. Kulturális téren ez valamivel összetettebb. Attól tartok, hogy a sokéves nemzeti antagonizmus történelmi mozzanatai is befolyásolnak bennünket. Ebből adódnak a „túlzó és sértő" megnyilvánulá­sok is. Ezek nem mellőzhetők, s el sem kerülhet­jük őket. Történelmileg adottak, ezért egyenesbe kell hoznunk őket. Ez majd attól is függ, magun­kévá tesszük-e ezeket, vagy bíráló álláspontra helyezkedünk velük szemben. Ügy gondolom, hogy a kulturális-nevelő munká­ban arra kell alapoznunk, ami minden igazi kul­túrában emberi. A nemzeti büszkeséget nem a nemzeti fölény és nagyképűség példáira kell épí­teni. Ez a másik fél lebecsüléséhez, önteltséghez vezet, mely a biblia szerint is a bukás előzménye. Az ó- és a legújabbkori történelemből is elegendő tanulságot meríthetünk. Szükséges szem előtt tar­tani, hogy közös területen, közös hazában élünk és együtt fogunk élni, ez megváltoztathatatlan tény. S ez az élet csak a kölcsönös tisztelet és a egyen­lőség esetén lehetséges és elviselhető. A kulturá­lis-nevelő ténykedésből ki kell űzni minden aprio­rizmust és az abszolutisztikus jelszavakat. Min­den magán- és párbeszédnek feltétlenül számol­nia kell a partnernál és a közvéleménynél létrejött visszhanggal. Ez kölcsönös megismerést és mindkét nemzeti kultúra tiszteletben tartását feltételezi. E felis­merés nélkül vakok leszünk. Kölcsönösen átadha­tunk egymásnak ismereteket és terjeszthetjük őket. Ha erre képtelenek leszünk, semmilyen ál­lamjogi eljárás nem segít és főleg olyan nem, mely áthatolhatatlanul elszigetelne bennünket. TÖLGYESSY MÁRIA Ü] VERSEK TÖRÖK ELEMÉR: Könyörgök, arany fényt (DA NO OKÁLINAK) A mindenség forgó kerekén mint petty a körtefák levelén oly parányi az emberi lét s hiába kiáltsz hogy nem elég csak élni e zűrös életet ha nem vagyunk teljes emberek így csak harc goromba hevülés életünk de nem megbékülés hát mikor ébredsz fel végre már emberibb öntudat s mire vársz vergődve a tükör-tisztaság széthintem szívem szép igazát s könyörgök arany fényt mindenre növényre állatra emberre s kopogok ajtódon emberség lópata-dobogó messzeség kopogok hogy gyere ki végre csiga-ház odúdból a fényre gyere és légy te fény mindenben megsebzett emberi szívekben gyökérben mezei virágban hajszál kis tej-húsú csírákban mozgásban térben és időben termékeny kismamák ölében nélküled úgy látom világom mint üszköt hervadó virágon BATTA GYÖRGY: Megérte embernek lenni Jártam én, dunai halászok között, meg jó palócoknál, és ott is, ahol tán legfenségesebb az ősz, a pelsőci hegyekben, s tovább, keletebbre, Bodrogköz szőlőkkel bűvölő vidékén; egyre-előbbre szív-motorom hajtott, meg négy henger: benzinek szárnyán repültem, négy keréken süvítve, akár a szél, s elnéztem, miképp hajolnak dolgukat téve kapára, kaszára a jó magyarok. És éjjel, mikor csak egyetlen szál gyertya világlott, és ereinkben szétáramlottak a borok, megkérdezték a vizek halászai, a pékek, a tanítók, az ügyeskezű orvosok, s a gépek értői is, a mérnökök, és mások, akik itt élnek velem, a Dunánál, a hegyek alján, meg a szőlőkkel bűvölő vidéken: Mi lesz velünk, most, ezerkilencszázhatvannyolcban? Száz könyvre való szó folyt volna ki számon, ám nem fecsegtem hiába, hiszen jól tudja a forró szív s a rideg agy is a józan gondolatelemző-rendszer: — Jó magyarok! Patyolat-tiszták voltunk mindenkor, minden időben, bármilyen szelek is fújtak; közel már a kor, amidőn apró vitorláink a szélben dagadva kikötnek vén Európa kéklő partjain; közel már a kor, midőn egyetlen hatalmas virágként nyílik ki a világ, s akkor, dunai halakat sütve, tokaji borokat kortyolva mondjuk majd mind, kik itt hajladoztunk dolgunkat téve százesztendők sodrán: lám, megérte embernek lenni minden zivatarban! CSONTOS VILMOS: Biztató Harcot kiállóit első versem, Az inast verő mester ellen. Az önkénnyel is találkoztam, Nem fizették meg, ha dolgoztam, K/sért ez a sors egész máig, — De nem a harc feladásáig. Költő társak, kik énekeltek, Dalba kiáltva a szerelmet, A kedves szemét, száját, combját... Ne ez adja a költő gondját. A küldetés szó — kötelesség: Becsületen csorba ne essék: Folytasd a harcot — mindent látva, Szemeid függeszd a világra. S az adjon súlyt és színt dalodnak: Ellensége légy minden rossznak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom