Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-24 / 173. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOYAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. június 24. Hétfő # XXI. évfolyam, 173. szám # Ára 40 fillér Köztársaságunk elnöke Dél-Csehországban SZERETETTELJES FOGADTATÁS A KERÜLET VÁROSAIBAN ÉS FALVAIBAN (ČSTK) — Ludvík Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke felesége és unokája kíséretében tegnap reggel kétnapos látogatásra Dél-Csehországba érkezett. Köztársaságunk elnökét elkísérte dr. Ľubomír Strougal miniszterelnök-helyettes és felesége, Martín Dzúr mérnök, vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, losej Pavel belügyminiszter, dr. Ladislav Novák, a köztársasági elnöki iroda vezetője, valamint Alekszander Mihajlovics Kuscsov, a Varsói Szerződés hadseregei közös parancsnokságának képviselője. A dél-csehországi kerület határán a kedves vendégeket Jan Duba, a CSKP dél-csehországi kerületi bizottságának vezető titkára, Jindfich Kouba, a Dél-csehországi Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke és a kerület más képviselői fogadta. Ludvík Svoboda Písek környékének fellobogózott falvain és Strakonicén át a határmenti Vimperkbe utazott, ahol a šumavai ifjúság harmadik találkozóját rendezték meg. Viinperkben köztársaságunk elnökét jindfich Hájek, a VNB elnöke fogadta, majd Ludvík Svoboda a főtérre ment, ahol a találkozó 6000 részvevője viharos tapssal üdvözölte. Az európai békéért és a revansista Irányzatok ellen rendezett nagygyűlésen részt vett Ivan Ignatyeolcs Jakubovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés közös hadseregeinek főparancsnoka is. Ludvík Svoboda köztársasági elnök a nagygyűlésen beszédet mondott. NYÁR AZ ERDŐBEN (P. Haško felv.) LUDVÍK SVOBODA elvtárs beszéde A VIMPERKI BÉKENAGYGYÜLÉSEN Ifjú barátaim, tisztelt polgártársak! Üdvözlöm a šumavai ifjúság harmadik találkozójának résztvevőit, s egyben mindazekat, akik a hatélfmenti hegyek tövében részt vesznek a mai nagygyűlésen. A šumavai fiatalok találkozója csak hároméves hagyományra tekint vissza, de már mélyen gyökeret vert a Šumava vidékének életében. A šumavai fiatalok, a dél- és a nyugat-csehországi kerület, valamint a Chebtől egészen Český Krumlovig minden járás ifjúsága ezeken a találkozókon juttatja kifejezésre a szülőföld szeretetét és azt az óhaját, hogy békében akar élni s dolgozni, és azt is, hogy tántoríthatatlanul akar őrt állni nyugati határainkon. Mindnyájan büszkék vagyunk arra, hogy a šumavai fiatalok így látják küldetésüket. Büszkék vagyunk arra, hogy az ország e fontos területének minden lakosával együtt akarja létrehozni a gyümölcsöző munka sa boldog élet feltételeit, hogy bármikor kész hazánk érdekelt megvédeni mindenki ellen, aki meg akarná akadályozni békés építőmunkánkat. A köztársasági elnök beszéde további részében köztársaságunk fennállásának 50. évfordulójára emlékeztetve rámutatott az eltelt fél évszázad alatt elért sikerekre, de a fasiszta megszállás alatt átélt nehéz időkre is. Kegyelettel emlékezett meg mindazokról, akik életüket áldozták az elvesztett szabadság visszanyeréséért folytatott küzdelemben. Hangsúlyozta, hogy a második világháborúban a Szovjetunió hozta a legnagyobb áldozatokat, s a szovjet fiatalok hőstettei örök időkre íródtak a Nagy Honvédő Háború történetének lapjaira. Köztársaságunk elnöke rámutatott a Varsói Szerződés országai fegyveres erői közös hadgyakorlatainak rendkívüli fontosságára, és szívélyesen üdvözölte a szövetséges hadseregeknek a vymperki békegyűlésen résztvevő képviselőit. „Meg vagyok róla győződve" — mondotta Ludvík Svoboda —, „hogy a földkerekségen, tehát nyugati szomszédainknál is túlsúlyban vannak azok, akik reálisan értékelik a helyzetet, s tudatosítják a békés együttélés szükségességét." Politikai életünk megújhodási folyamatában elsősorban azt a célt követjük, hogy minél előbb megalapozhassuk gazdasági életünk gyors ütemű fellendülését. E sorsdöntő időben minden polgártársunknak meg kell értenie a szocialista gazdaság irányításában szükséges változásokat. E nagy változások napjaiban különösen a fiataloknak adódik alkalom arra, hogy egyre nagyobb szerepet vállaljanak, hogy tőlük telhetőleg támogassák mindazt, ami újat és előrehaladást jelent a tudományban, a technikában, a termelésbon, az irányításban. Köztársaságunk elnöke beszéde végén rámutatott arra is, hogy a hagyományos vymperki manifesztáción ez idén első ízben találkoznak különböző ifjúsági szervezetek tagjai. Ezek a szervezetek azért alakulnak meg, hogy a tanulóifjúság, a városi s a falusi fiatalok jobban érvényesíthessék különböző érdekeiket. A mai találkozón valamennyien örömmel állapítják meg, hogy nagyon sok a közös érdekük, hogy megértik egymást, és tudatosítják, hogy a formális egység helyett létrejöhet a fiatalok új akcióegysége. | FRANCIAORSZÁG | A parlamenti választások első fordulója A Citroen autógyár sztrájkoló munkásainak győzelme Párizs — Franciaország tegnap esős vasárnapra ébredt. Nyolc órakor megnyíltak a választóhelyiségek, amelyekben 28 millió polgár ad választ arra, milyen következtetéseket vont le a májusi eseményekből, amelyek gyökerében ingatták meg az ország gazdasági, szociális és politikai struktúráját. A választások eredménye megmutatja majd, hogy általános-e az elégedetlenség a gaulle-ista rendszerrel szemben, amint ezt a diáktüntetések és az általános sztrájkhullám kifejezte. Vagy ellenkezőleg: győz-e a félelem, és megerősödik a gaulle-isták és szövetségeseik helyzete, akik a köztársaság stabilitása és biztonsága őreinek nevezik magukat. A megfigyelők egyetértenek abban, hogy a franciaországi választások előtt még sohasem volt ilyen nehéz jóslatokba bocsátkozni, mint most. A kéthetes választási kampányt sem könnyítette meg a kilátásokra vonatkozóan adandó választ. A kampányt egyébként a néptömegek érdektelensége jellemezte. A parlamenti választások első fordulója még nem döntő, de bizonyára megmutatja majd, kt alkotja majd a jövőben a kormánytöbbséget. Egyes megfigyelők kétségbe vonják, hogy a választások eredménye — legyen az bármilyen — pontot tesz a válság után. Rámutatnak arra, hogy gyakorlatilag ugyanazok az emberek versengenek a vá(Folytatás a 2. oldalon) C BRAZÍLIA Tovább tartanak a GONDOLATOK A CSKP AKCIÓPROGRAMJÁRÓL A dogmatikus-szektás párt- és államvezetés egyik legsúlyosabb hibája s egyben a tudományos-műszaki forradalom előretörése szakaszában rendszerünk egyik rengeteg kárt okozó paradoxona volt, az értelmiség szerepének lebecsülése. A zömében immár népi gyökerű intelligenciát nemcsak általában szellemi tevékenysége díjazásában, hanem az erkölcsi-politikai értékelés síkján is lekezelték. Sőt, a mélységesen bürokratikus, rövidlátó politika igyekezett szembeállítani a munkásságot főleg az alkotó értelmiségiekkel. A társadalmi egység hangzatos pártolása s ugyanakkor ennek az egységnek permanens gyakorlati bomlasztása egyik jellemző vonása volt ennek a Jánus-arcú politikának. Ez a többi között kisebb mértékben ellenzéki hangulatot, nagyobb és veszélyesebb mértékben közömbösséget, anyagiasságot, cinizmust váltott ki az értelmiség és főként az ifjúság körében. A januári fordulat — talán szabad így neveznem, hiszen új minőséggel jelentkező gyökeres politikai fordulat elindítója volt ez a dátum — ezen a téren is változást hozott. A változás lényege az értelmiség megnőtt aktivitása és kezdeményezése, az a számottevő pozitív szerep, amelyet a demokratizálás folyamatában az elmúlt öt hónapban játszott. Bár ebben a társadalmi rétegben is nagyon eltérően differenciálódik a hozzáállás, vagyis itt is megtaláljuk a magatartás széles palettáját, a legkövetkezetesebb kiállástól kezdve egészen a legkövetkezetesebb kivárásig, mégis — szocialista értelmiségünk általában kitesz magáért. Ezt nem szabad sem szem elől tévesztenünk, sem lebecsülnünk. Ugyanakkor látnunk kell ennek a „megmozdulásnak" árnyoldalát is. Miben nyilvánul meg? Véleményem szerint elsősorban abban, hogy egyes értelmiségiek, sőt értelmiségi csoportok olyan Együttműködés és nem uralom pózba vágták magukat, mintha senki mást, csak őket illetné meg a vezető szerep. Az egyik végletet tehát felváltotta a másik: az elnyomottság érzetét a hegemóniára törekvés, az uralomvágy. A többi között, szerintem, a fejbeszállt dicsőséggel magyarázható, hogy január óta elsősorban egyes lapok hasábjain, de más formában is szórványosan szóhoz jutottak szélsőséges — s ami meglepőbb — más társadalmi osztályokkal, rétegekkel szemben türelmetlen, intolleráns nézetek. Ogy látom viszont, hogy az utóbbi kéthárom hétben ezekben az értelmiségi körökben is kezdenek kijózanodni, reálisabban mérik fel a helyzetet. Mi a magyarázata ennek? Kiváltképpen az a felismerés, hogy nálunk egyetlenegy előre mutató társadalmi megmozdulás — és fgy megújhodási kísérletünk — sem járhat sikerrel két tényező figyelembevétele nélkül: 1. Ezt az országot a kommunista párt vezeti; 2. A hatalom a munkásosztály, a dolgozó nép kezében összpontosul. A demokratizálási folyamat eddigi szakaszában talán itt-ott meg lehetett feledkezni az első pontról, de a másodikról csak a korlátolt vagy az elvakult ember feledkezhet meg. A munkásság — és tegyük hozzá — a szövetkezeti parasztság eddigi magatartása, akár az események figyelmes, de szótlan nyomon követésében, akár a szélsőségek ellen tiltakozó rezolúciókban nyilvánult meg, nem hagyott kétséget afelől, hogy a döntés jogából nem engedi magát kinullázni. Ez persze nem jelenti és nem is jelentheti az értelmiség ismételt elhallgattatását, háttérbe szorítását. Egyenjogú tényezőként kell kezelni, tőkét kovácsolva képességeiből, a szocializmus eredményességének egyik zálogából. Csupán arról van szó, hogy ahhoz igazodjunk, amit az akcióprogram nagyon helyesen, alapvető fontosságúnak tart. Egyrészt: „Pártunk támogatni fogja az értelmiségiek és a többi dolgozó mind szorosabb egységét, harcosan fog fellépni az ellen, hogy lebecsüljék az értelmiségieknek társadalmunkban betöltött szerepét, mint ahogy ez a legutóbbi időben előfordult." Másrészt: „A szocialista társadalom valamennyi csoportjának együttműködése csak akkor lesz hatékony és lehetséges, ha mindnyájan tudatában lesznek kölcsönös felelősségüknek és nem részesítik előnyben szűk hivatásrendi érdekeiket." Tehát: sem mellőzöttség, sem uralomvágy, hanem együttműködés, vállvetve munkálkodni — ez az értelmiségnek és egyben egész társadalmunknak a létérdeke. GALY IVÁN Rio de Janeiro — A brazil hatóságok elejét akarják venni annak, hogy Rio de Janeiróból második Párizs legyen, jelentik Brazíliából a diákok és a katonai rendőrség között az utóbbi napokban lezajlott összeütközések után, amelyek során többen életüket veszítették. Több mint ezer tüntetőt letartóztattak, akiknek nagyobb részét állítólag ismét szabadon bocsátották. A lakosságnak a rendőrség erőszakoskodásai miatti felháborodása azonban nem csillapodik. A diákszövetségek hétfőre tüntető felvonulást hirdettek meg. Az igazságügyminiszter közlése szerint azonban Arthur de Costa e Silva államelnök nem szándékozik elrendelni a rendkívüli állapot kihirdetését. Felkés zülteiv áldozatkészen Folytatódik a hadgyakorlat (ČSTK) — A hivatalos közlemény szerint az éjszakai és a délelőtti órákban folytatódtak a törzskarok, valamint azok összekötő egységeinek hadmozdulatai. A törzskarok és az egységek Észak-Morvaországban, valamint Nyugat-Csehországban foglalják el kijelölt állásaikat. A csapatmozdulatokat szervezetten hajtották végre. A kijelölt útvonalon számos helységünk lakossága szívélyesen fogadta a szövetséges egységeket. A csehszlovák néphadsereg gyakorlatozó egységeiben jó a fegyelem és a harci készség, be akarják bizonyítani, hogy felkészülten és áldozatkészen teljesítik feladataikat. A törzsekben és az egységekben kulturális élet is folyik. A magyar katonák egyik csoportja például ellátogatott a brnói színházba és a dedicei Klement Gottwald múzeumba.