Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-20 / 169. szám, csütörtök

ESOCSINALOK A parasztember — gyanakvó természetű. Termésről, politikáról, meg más emberi dolgokról nehezen nyilatkozik. Gyanakszik már évszázadok óta az adókivetőkre, az alpári közéleti tényezőre, a terményárak konstruktőreire. És igen-igen gyanakszik az — időjárásra. Persze, nem tegnap és nem tegnapelőtt szívódott vérébe ez a tulajdonság. Láttam én már gazdag termést ígérő aratás előtt jégveréssel kárvallott gazdát és ismertem földművest, akinek asztagban égett el egész évi munkájának gyümölcse. És olyat is, akinek padlásáról gyatra fogdmegek a nép nevét bitorolva seperték ki az utolsó szem gabonát. Van ennek az országnak egy szeglete, ahol a gyanakvásmentes parasztfajta már kialakulófélben van. A természetfelelős Ezt a bizakodó parasztot esőtechnikusnak is nevezhetnénk. Nem hagyományos értelemben vett paraszt. Már csak azért sem, mert a gazdálkodást mezőgazdasági technikumban tanulta. A neve: Stefan Tóth. A peredi szövetkezetben — vagy a vágsellyeiben, a deákiban és a zsigárdiban — ha néhány napig nem esik az eső, az agronómus rendszerint elhatározza: telefonálok a természetfelelősnek. És telefonál. Közli vele, hogy a lucerna, a kukorica, a répa eső után vágyik. Megrendeli Stefan Tóthnál az esőt. Az öntözőtechnikusok vezetőjét az ilyen megrendelések nem érik készületlenül, mert beosztottjai — ha akár csak egy napig is nem esik eső — naphosszat a határt járják és mérőműszereikkel a talaj nedvességtartalmát mérik. Átlag kétezer hektárról gondoskodik ily módon egy-egy öntözteclmíkus. Érdemes? A vízátemelő hajó fedélzetén állok és azt kérdezem a gépésztől: — Érdemes? A gépész éppen ebédel. Szalonnát, kenyeret. — Kell a búza? Kelll Szükségünk van a kolbászra, szalonnára? De még mennyirel Tehát: érdemes ... Egyszerű Igazságot mondott • gépész, de szavai tulajdonképpen ugyanazt fejezik ki, amit a közgazdászok számításainak eredményei. Az öntözőtechnikusok vezetője már számszerűbben fejezi ki ezt az igazságot. — Eddig kis híján 8000 hektárt öntözünk. Van egy vízátemelő hajónk, amelynek motorjai a 36 km hosszú betonozott csatornába emelik a Vág vizét. Innen a parcellák föld alatti csatornarendszerébe kerül a víz. A szóróberendezések ben a nyomást kilenc szivattyú biztosítja. — És az eredmény? A termés ...? — Az — ha jó a föld — csaknem megkétszereződhet. A tavalyi hektárhozam-kimutatás előttem hever az asztalon. És az összehasonlítás az öntözetlen területek hozamával. Pereden például 1967-ben — félig-meddig csak kísérletileg — öntözték a búzát. Egy 6 hektáros tábla hektáronként 71 mázsát adott. — Ez nagyon sok ... — Valóban — bólint a technikus — szinte hihetetlennek tűnt. Hozzá kell tenni, hogy Mironovi fajta volt. — És az idén? — Pereden most 314 hektáron termelnek búzát. És az egész területet öntözik. Ez azonban csak kis része annak a csaknem nyolcezer hektárnak, amit a környező községekben öntözünk. Első pillantásra meglehetősen sokba kerül az öntözés. Az egész csatornahálózat építési költsége csaknem 100 millió korona. Kiszámították, hogy egy hektárnyi területre kis híján 13 ezer korona esik. Az összeg visszatérülésl ideje 9—10 esztendő. Csakhogy ez a végösszeg a felvásárlási árak figyelembe vételével jött létre. Azt senki se számította ki, milyen lenne a gazdaságosság, ha a búzát, a cukorrépát, a többi gabonafélét és más terményeket mint feldolgozásra kerülő nyersanyagot vennék számításba. És a visszatérülési idő még inkább csökkenne, ha kiszámítanánk, mennyiért importáljuk a kanadai búzát. Ez — persze — igen bonyolult számítást igényelne. Az öntözéses gazdálkodás mellett szóló legdöntőbb érv az, hogy ezen a területen a termelés megkétszerezhető. Tavaly az öntözetlen területen az egy hektárra jutó növénytermesztési produkció értéke 3512 korona volt. Az öntözött területek hektáronként 7627 koronányl értéket adtak. A vágsellyel szövetkezetben pedig 9061 koronát tett ki az egy hektár termésének értéke. Ehhez az adathoz nem kell kommentár. 1l!l!iil!llllt!ISll!iilllllllll!ltl!i!Ií Tartalékok Stefan Tóth technikust azért neveztem gyanakvásmentes parasztnak, mert így beszélt: Itt hektáronként majd 70 mázsa búzát termelünk Amott pedig 600 mázsa cukorrépát! Mindent felkiáltójellel mondott. Olyan biztos a dolgában? — Lényegesen biztosabb, mint apáink voltak. Persze, meglepetés itt is érhet bennünket. Például: a műtrágyagyár részéről. Mert hiába öntözzük a földet, ha hiányzik belőle a tápanyag. Ügy látszik, hogy ezen a vidéken a mezőgazdaságnak az ipar színvonalára való emelésével már nincs gond. A szövetkezeti parasztok mintha éppen ellenkező előjelű gondokkal küzdenének... A környéken rekkenő a hőség. A peredi, a zsigárdi és a vágsellyei szövetkezetekben oázisra lel az ember. Itt minden növény buján vegetál, a szövetkezetiek itt mindenütt rekordtermésre számítanak. Hazafelé utazva kedvetlenül lapozni kezdek egy újságban. Egy közgazdász olyan épülő gyárakról ír tudósítást, amelyek lassan már egy évtizede épülnek, de nem tudni, hogy mikor kezdik meg a termelést. És vajon hasznos dolgokat termelnek-e majd? És ki tudja, hány százmilliós tervezett évi ráfizetéssel? A Vágsellye környéki öntözött terület — oázis. A tengerként hullámzó búzatáblák láttán az ember önkéntelenül ls felteszi a kérdést: nem lenne-e hasznosabb — a kevésbé kifizetődő ipari beruházások rovására — sok más ilyen oázist is létesíteni? Mert az import-búza — drága kenyér! TÓTH MIHÁLY A NAGY TELJESÍTMÉNYŰ VfZÁTEMELÓ BERENDEZÉS KARBANTARTÁSA KÖZBEN. (Tóth Mihály felv.) A TITOKZATOS SZÖKEVÉNY (Folytatás az 5. oldalról.) ban ez az első közlemény a háború kitöréséről. Mi történt eközben a szovjet kézre került első német hadifogollyal? Egy újságíró rábukkant Alfréd Líszkofra. így jelenhetett meg a Krasznaja Zvezda június 27-i számában Liszkof szenzációs nyilatkozata. „Szovjet-Oroszországban vagyok — kezdi Liszkof. — Nem is tudom azonnal felmérni ezt az egyszerű és örömtelt tényt. Oe tágra nyitott szemem, amellyel az elém táruló új világot nézem, azt mondja nekem, hogy nem alszom, hanem ébren vagyok és mindez nem álom, hanem valóság. A vágy, hogy megszökjek a hitleristák gyűlöletes világából, már régen érlelődött bennem. Csupán kedvező alkalomra vártam, Elérkezett e pillanat. Katona voltam a határ menti Tyilas településen, nem messze Szokal szovjet várostól. Már június 22ének emlékezetes napja előtt társaimmal együtt éreztem, hogy rendkívüli események várhatók. De mifélék? — Valóban háborút kezdenénk a Szovjetunióval? — kérdeztem önmagamtól. — Ez az esztelen Hitler ilyen kalandba bocsátkozna? Végleg döntettem: nem várok tovább, átszököm. Miután kiadták a támadási parancsot, éjszaka átúsztam a határfolyón. A szovjet határőrök barátságosan fogadtak. Ruhát, lábbelit kaptam, ennivalóval kínáltak. Sehogyan sem hasonlított ez a fogadtatás arra, amivel bennünket, német katonákat ijesztgettekl A fasiszták mindanynyittnk fejébe verték, hogy nem kerülhetünk fogságba azért, mert Szovjet-Oroszországban szenvedések és kínzások várnak ránk..." Liszkof azt is elmondotta nyilatkozatában, hogy a német nép nem akarta, nem ls akarhatta ezt a háborút. „Ebben a Szovjetunió elleni háborúban — jelentette kl —, a fasizmusnak el kell pusztulnia és el ls fog pusztulni." Az első szovjet kézre került német hadifogoly arra is utalt, hogy Hitler katonái nem merik elmondani egymásnak Őszintén a háborúról alkotott véleményüket, mert félnek a Gest apó tói. Nyilatkozata végén honfitársaihoz szólt: „Német katonák! Segítenétek kell a fasizmussal való mielőbbi leszámolásban. Fordítsátok szuronyaltokat a Németország hatalmát bitorló Hitler és klikkje ellen. Ezzel szent küldetésnek tesztek eleget. Beköszönt a béke, amelyre vágyik a német nép, a gyűlöletes fasizmus pedig mindörökre megsemmisül." Vajon értesültek-e Liszkof felhívásáról honfitársai és főleg Hitler katonái? Talán el sem jutott hozzájuk vagy csak nagyon kevesekhez és alig volt hatása. , A Krasznaja Zvezda olvasói számára viszont sokat mondott a nyilatkozat. Megismerhették belőle egy önként átszökött német katona véleményét a háborúról és Hitlerről. Hitték, őszintén hitték, hogy ebben a háborúban — bármilyen kemény és kegyetlen legyen is a küzdelem — Hitlernek és a fasizmusnak pusztulnia kell. De ugyanezt egy német katonától hallani! Egyelőre nem sikerült többet megtudnom Llszkofról. Nyilatkozata végén azt is elmondta, hogy Kolwerk városából származott, ahol a Willy Tazlk bútorgyárban dolgozott. Ilyen nevű város azonban sohasem létezett: Berlini újságíró kollégáink szerint az orosz fordítás nem pontos. Ez a város csakis az alsósziléziai Kolberg lehet, amely a háborúban később csaknem teljesen romba dőlt és a Lengyel Népköztársasághoz tartozik. Alfréd Liszkof kutatását folytatjuk. Kapcsolatba léptünk lengyel újságíró kollégákkal is, hogy segítsenek. Lehet, hogy Liszkofot nem találjuk meg, de talán sikerül rokonainak (ha Gestapo el nem hurcolta és ki nem irtotta őket), vagy egykori barátainak, ismerőseinek nyomára bukkannunk. Kutatómunkánk fejleményeiről, eredményeiről olvasóinkat ls tájékoztatjuk. BERTALAN ISTVÁN SZU L Ö K , NE VELŐK F Ó RUM Ä Bizonyítvány osztás előtt NÉHÁNY NAP MÚLVA gyermekeink bizonyítvánnyal jönnek haza az iskolából, mely nemcsak számukra, de szüleik számára ls rendkívül jelentőséggel bír. A szülők többsége — kivéve az olyan szélsőséges eseteket, amikor a nevelést elhanyagoló szülők figyelmen kívül hagyják ezt a különösen nagy fontosságú napot — a bizonyítvány tartalmára különféleképpen reagál leplezetlen örömmel, elégedettséggel, szemrehányással, bánattal, különféle büntetéssel. A továbbiakban szeretnénk rámutatni a bizonyítványosztással kapcsolatban kifejezésre jutó néhány helyes és helytelen megnyilvánulásra. Mindenekelőtt szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a bizonyítványosztás a gyermek számára valóban fontos esemény, mondhatnánk ünnep. A bizonyítvány az egész tanév folyamán végzett munka és igyekezet eredményének visszatükröződése, s ez viszont sokat jelent. A tantárgyak komolyságát és az ezzel kapcsolatos törekvéseket illetően az érdemjegyek nem szigetelhetők el a gyermek értékelésétől, a róla mondott véleménytől. Ellenkezőleg, ezek a szó szoros értelmében befolyásolják a tanuló további életét. Miben rejlik nz érdemjegyeknek ez a fontosságú? A tanulással, a tananyag elsajátításának folyamatával kapcsolatban végzett felmérések a jutalmazás kulcsfontosságát mutatják. A jutalmazás valóban sokféleképpen (dicséret, ajándékozás stb.) történhet, azonban sohasem mellőzhető, még akkor sem, ha tanulás eredménye (a mi esetünkben a bizonyítvány) nem a legkiválóbb. Hangsúlyozzuk, ha a gyermek a kitűnő vagy az aránylag jó bizonyítványért nem részesül valamilyen jutalomban, ez a tény befolyásolja későbbi munkakedvét, akaratát. Ennek kapcsán meggyőzően állíthatjuk, hogy az év végi bizonyítványai adott jutalom közvetve kihat gyermekünk jövő évi tanulmányi eredményeire is. MIT ÉRTÜNK TULAJDONKÉPPEN a jutalom, jutalmazás fogalmán? Előfordulhat ugyanis, hagy a fogalom megvilágítása során félreértésekre kerül sor. A mindennapi nyelvhasználatban a jutalmazás fogalmán leggyakrabban ajándékozást értünk, s a fenntebb említett állításaink alapján a szülőkben aggályok merülhetnek fel, képesek lesznek-e gyermeküket kellőképpen jutalmazni a „tiszta egyesért". Az aggodalom azonban megalapozatlan, ugyanis a jutalom értékét nem az ajándék ára, hanem valami más szabja meg, ami megfizethetetlen. Ez úton a szülőknek azt szeretnénk tanácsolni, a gyermekeket a jó bizonyítványért oly módon Jutalmazzák, hogy legalább néhány napig hozzák tudomásukra elégedettségüket, sőt büszkeségüket. A gyermeknek az otthoni légkörben éreznie kell, hogy ezekben a napokban az érdeklődés, a figyelem központjában van, a tanulmányi előmenetelben elért eredményekkel örömet szerzett a szülőknek. A szülők többnyire a bizonyítványra ügy reagálnak, hogy a kitüntetéssel végzett gyermeket megdicsérik, megajándékozzák, a bukást szigorúan büntetik, az átlagos eredményt elért tanulót viszont figyelmen kívül hagyják. Mivel azonban az átlagos tanulók száma van túlsúlyban, az ilyen magatartással hozzájárulunk ahhoz, hogy a következő tanévben szaporodat a bukottak száma. Vitathatatlan, s minden kétséget kizár, az átlagos tanulónak is tanulnia kellett, hogy képességeinek megfelelő eredményeket érjen el — sőt a kisebb képességekkel rendelkező gyermekeknél az akarat és a törekvés-esetenként még nagyobb lehetett — ezért feltétlenül jutalmat érdemel. Azonban ebben az esetben sem lehet sző a jutalmazás említett formájáról, a gyermeknek mindenekelőtt a szülő elégedettségét kell éreznie. A JUTALMAZÁSSAL KAPCSOLATBAN szeretnénk rámutatni egy nemkívánatos jelenségre Egyes szülők viszonylag gyakran jutalmazzák gyermekeiket. Előfordul, hogy a tanév folya-' mán csaknem minden egyesért ajándékot vesznek neki, sőt néha anyagi erejüket meghaladóan. Ezáltal gyakran azon töprengenek, mit vegyenek gyermeküknek, hogy az megfeleljen és kielégítse őket. Ilyen esetekben a költséges ajándéknak gyakorlatilag nincs jelentősége, nevelési célzata és hatása. Itt is érvényesül ugyanis a közmondás, hogy a „jóból is megárt a sok". Az ilyen gyer-. mek — mivel a tanév folyamán minden jó jegyért jutalomban részesült — nem tudja értékelv ni az ajándékot, mely nem boldogítja őt, s ennek következtében csökken az akarata és tanulási vágya. Külön kategóriába sorolhatók azok a gyerekek, akik szomorú hírrel, rossz bizonyítvánnyal érkeznek haza, esetleg csak egy hajszálon múlott, hogy nem buktak meg. A bukás tulajdonképpen még nem jelent tragédiát: nem jelenti azt, hogy a gyermek a következő tanévben is automatikusan „elhasal". Sokkal komolyabbak azonban azok az okok, melyek ilyen eredményhez vezetnek. Előfordulhat, hogy a gyermek valamilyen betegség következtében ért el rossz eredményt, esetleg születésétől fogva gyengébb képességekkel rendelkezik. A bukott gvermekek körében főlndtf a családi légkör, a feldúlt vi^ szonyok idézik elő az egészségtelen tünetet. A szakemberek a tanév folyamán figyelték a bukásra álló tanulók viselkedését, magatartását, s ennek alapján megállapították, a gyermekek csaknem 50 százaléka képes lenne átlagos eredményt elérni, azonban helytelenül viszonyulnak a tanuláshoz. Az ilyen tanulók családi viszonyai kifogásolhatók, a légkör nem megfelelő, s ilyen körülmények közt feltételezhető a tanulás iránti érdektelenség. A felmérés azonban igazolta, hogy többé-kevésbé a nevelésben mutatkoztak lényegbevágó hibák. LAPUNK HASÁBJAIN már több ízben ecseteltük ezeket a hibákat, ezért most külön nem foglalkozunk velük. Azonban hangsúlyozni szeretnénk, hogy a bukott tanulóval együtt a szülő is rosszul vizsgázik. Köztudott, hogy az okok sok esetben tái^ gyilagosak, hiszen többnyire felborult házasságokról van szó, amikor az egyik szülő cselekedetét gátolja a másik szüi lő helytelen magatartása és kifogásolható viselkedése. Az ilyen házasságban rossz előmenetelhez vezet az a tény, hogy a gyermek elveszítette az iskoiával szembeni felelőségérzetét. Az ilyen gyermek nem érzi a tanulás szükségességét, nincs kiért vagy miért tanulnia, s mindezt még fokozhatja, ha az iskolában is valamilyen neházségbe ütközik és senki sincs segítségére. Persze, nem hisszük, hogy ez az írás megjavítja a bukásra álló tanuló családi körüle ményelt. Célunk egyértelműen az volt, hogy rámutassunk, a nevelési eszközök a szülők kezében vannak, s ezek segítségével befolyásolhatják a gyermek tanulni akarását. Ha a gyermek megbukott, ezért a szülök is vétkesek, elkövetett hibájuk miatt. A GYERMEK BUKÁSA különösen szomorú hír abban az esetben, ha a tanuló az életbelépés küszöbén, a pályaválasztás előtt áll (pl. az alapiskola befejezése után). Ilyenkor már nehezen lehet bármit Is helyrehozni. A bukásra álló tanulók szüleinek feladata, hogy alaposan fontolóra vegyék a családi viszonyokat. Mivel a J6 tanulmányi eredmény főleg az akarat kérdése, a szülők igyekezetének arra kell irányulnia, hogy feltárják az akarat hiányának okait. A jövőben részletesen kitérünk ezek elemzésére is. CZAKÓ MÁTYÁS pszichológus • Vaskó Popa Jugoszláv költő nyerte el Ausztria 1967. évi nemzetközi költői nagydiját. Az 1965-ben alapított díjat iádig két ízben osztották kl: előbb Zbignyew Herbert lengyel, majd W. H. Auden angol költőt tüntették kl vele. OH 1988 VI. 20