Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-20 / 169. szám, csütörtök

A munkások követelik: Rendet a gazdasági életben A Zetor 5611 típusú traktorok biztonsági vezetőfülkéjét a prostéjovi Agrostroj komáromi üzemében gyártják. A hegesztett acélkeretü vezetőfülkék külföldön is nagy elismerést vívtak ki: a felborult traktor vezetőjét nem fenyegeti agyonlapitás akkor sem, ha a tetőzetre négy tonna nyomás nehezedik, oldalról pedig két tonna erejű ütés éri a kabint. Ez, természetesen, elsősorban a vásárlót érdekli. A vezetőfülkék készítői szempontjából azonban a legfontosabb, hogy e magas színvonalú gyártmány ne csak a vásárló, hanem a termelő számára is előnyős legyen. A komáromi kis üzemben szerzett tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy gazdasági reformunknak — éppen következetlen bevezetése miatt — nem sikerült egyeztetnie a vásárló és a termelő érdekét. A mezőgazdasági gépgyár traktor-kabinokat készítő részlegén csoportba verődnek a hegesztők és — talán, mert oly régen nem volt már termelési értekezlet a részlegen — nyíltan „kipakolnak" a problémákkal. Lényegében arról van szó, hogy az üzemvezetőség, éppúgy mint a brnői traktorgyár érdeke felemelni a termelést napi 17 darabról 20-ra. A munkások érdeke gyakorlatilag ugyanaz: többet termelni, hogy nagyobb keresethez vssanak, ne korlátozza keresetüvalamiféle bérplafon, nyomás, ^jiely arra ösztönöz, hogy bizonyos szint fölé ne emelkedjék a kereset. — Megmondom őszintén — foglalja össze a problémát Ribánszky Károly — félünk többet keresni. Ha ma nagyobb órabért érek el, holnapra várhatom a normaszilárdítást. Kell az nekem? Csakhogy így sosem lesz meg a napi húsz kabin, mert senkinek nem érdeke normaszilárdításért növelni a termelést ... Nem azt mondtuk-e, hogy több munkáért nagyobb fizetés jár? Hát akkor csínáljuk is így. A hegesztők szavaiból kitűnik, a múlt áldatlan gyakorlata még erősen kísért a jelenben is. A normaszilárdítást még ma is valamiféle Damoklesz kardjaként érzik fejük felett függeni az emberek. Pedig szeretnének többet készíteni. Mint az egyik hegesztő mondja: „Hagyják, hogy 10 koronát keressek óránkénti Meglátják, hogy képes vagyok rá!" A munkások elképzea helyes normázásról Ilyen: begyen egy stabil norma, amit túlteljesíteni az én dolgom, megfizetni pedig a vezetőség dolga. Ez világos, érthető, látszólag semmi akadálya. Miért csinálják bonyolultan, ha egyszerűen ls lehetne? A vezetőfülkék gyártása még újdonság, az érvényes normák fokozatosan alakultak ki. Ezért tűnnek ingatagoknak. Horváth Ferenc részlegvezetőnél azt kutatjuk, hogyan lehetséges az ellentét: a munkás is többet akar, a vezetőség is többet akar, mégis ellentét, félelem, nyugtalanság alakult kl. A részlegvezető nagyon egyszerűen válaszol: elém teszi a május óta érvényes normák jegyzékét és a hegesztők teljesítményét tartalmazó kimutatást. Meglepetten olvasom: progresszív normák vannak érvényben, a napi feladat 1,6 kabin összehegesztése, — egy kabin 34,25 koronáért, de például 1,8 kabin összehegesztését már kabinonként 47 koronával jutalmazzák. Hol itt a hiba? Hiszen ez azt jelenti, hogy lényegében teljesült a dolgozók követelménye: aki többet termel, többet is kap, méghozzá nemcsak arányosan többet, hanem a normán felüli hegesztést jobban ls megfizetik, mint a kötelezőt... Vagy talán a munkások nem képesek teljesíteni a feladatot és a norma hibájának róják ezt fel? Itt a kimutatás: a hegesztők átlagosan 1,75 kabint hegesztenek össze naponta, elérik majdnem a végső határt. Az átlagkereset ezért 9,8 korona, majdnem ugyanannyi, mint a 10 koronás csúcs, amit a műhelyben hallottam emlegetni... És ekkor értettem meg, hol a hiba: a hegesztők nem tudják, hogy ez így van! A normaelőlrás májustól érvényes, és épp azóta nem volt termelési értekezlet. Nem akadt ember, aki a dolgozóknak megmagyarázza, milyen helyzet alakult ki a normák körül. A vezetőség hagyta a szóbeszéd gyűrűzését, figyelmen kívül hagyta a kedélyek hullámzását... De megálljunk! Nemcsak a vezetőség volt a hibás. Mit is hallottam Horváth László hegesztőtől? „Rászoktattak, hogy úgysincs soha igazunk, belénk fojtódott a szó." — mondta a hegesztő. ' ges ellentétben van az új irányítás alapelveivel. Hiszen így ugyanott vagyunk, ahol a direktív tervjelbontás idején. Az előbb említett traktor-vezetőfülkék gyártása a csalódottság jellemző példája. A gyár profiljának 70 százalékát a múltban a vasúti kocsi alvázak készítése tette ki. Az új irányítás reményt keltett, hogy előnyös lesz újfajta, magas színvonalú gyártmányok készítése. Az üzem ezért feladta a bejáratott, kifizetődő alvázkészítést és vállalta a vezetőfülkéket. Tavaly óta gyártják őket, de még ez év februárjáig érvényben volt a minisztérium hirdetménye az önköltségi kalkulációról, amely az új gyártmányok bevezetését kimondottan hátrányossá tette. Az új gyártmány bevezetése ezért ráfizetéses volt. Ezt sínylette meg a dolgozók alapja. Ezért alakultak oly sokáig a progresszív normák. Itt a gyökere a hegesztők rossz tapasztalatainak, bizalmatlanságának. Ha valóban vállalkozhatna az üzem, vagy a vállalat, akkor az új gyártmány pénzelését saját tartalékából, vagy hitelből fedezné. Tartaléka beruházásra, új árufajta bejáratására senkinek sincs. A hitel pedig akkora kamatlábbal jár, hogy eleve szóba sem kerül. Hol itt a szabad terület a szocialista vállalkozásra? — Végre ki kellene mondani, s ez nem tűr halasztást, hogy a vezérigazgatóságok és vállalatok kö zötti viszonynak szerződésen kell alapulnia — mondja az igazgató. — A vezérigazgatóság éljen meg azokból a szolgálatokból, amelyeket vállalatainak nyújt. Készítsen vezetés-elméleti tanulmányokat számukra, végezzen felelős piackutatást, kutassa a fejlesztés irányait. Szívesen megfizetjük. De ma nem ebből él a vezérigazgatóság, hanem a minisztérium kegyelemkenyerén A megrendült bizalom sok viszszásságot szül. A munkások így mondják: „Teremtsenek már rendet a gazdasági életben!" És ilyenkor nemcsak a normákra gondolnak, hanem arra a légkörre, amelyet a tisztázatlan gazdasági viszonyok a gyárban létre hoztak. A legrosszabb, hogy épp abba a rendszerbe vetett bizalom rendült meg, amely oly sokat ígért. Az új irányítási rendszerről van szó. Ladislav Michálek üzemigazgató Így beszél erről: — Az új irányítás a direktív vezetés felszámolását és a szocialista vállalkozás fellendülését helyezte kilátásba. A valóságban azonban a tavalyihoz képest szilárdabb lett a vezetés direktív jellege. A bruttó jövedelem direktív felbontása szöAz „új irányítással" szemben jogos a bizalmatlanság mind a munkások, mind a vezetők részéről. Az új Irányítás nem hozta meg azt, amit kilátásba helyezett. Az emberek tudatába azonban bevésődtek az igen vonzó és pozitív alapelvek, tág látókört nyitott a demokratizálás közel féléves folyamata. A gyakorlat azonban nem tükrözi az elméletet. A gyárban a „megújhodás" — sző csupán, s kizárólag politikai értelme van. A gyárkapun belül a gazdaságban maradunk a régiben. Ezért hangzik oly figyelmeztetően a komáromi hegesztők szava: Teremtsenek rendet a gazdasági életben. De sürgősen, mert a bizalmatlanság nemcsak a politikában, hanem a gazdasági életben is a csőd felé vezethet. VILCSEK GÉZA A KULDÖTTVALASZTÓ PARTGYÜLÉSEKRÖL Előtérben a gazdasági kérdések Az érsekújvári járásban a küldöttválasztó pártgyűléseken az aktuális politikai kérdések mellett mind erőteljesebben jelentkezik a gazdasági problémák megoldásának igénye. Sőt, több szervezetben az utóbbi kérdés dominált. A párttagok természetes tényként fogadták a rendkívüli pártkongresszus öszszehívását s nem egy felszólaló hangsúlyozta: „ml kértük a kongresszus összehívását s a legfelsőbb szerv jogosnak találta e kérelmet. Ez is jelzi, hogy ma már érdemes szólni, van foganatja a szavunknak." — A márciusi pártgyűléseken, — mondta František Jankovský, a járási pártbizottság szervezési osztályának vezetője —, szinte kizárólag általános politikai kérdésekkel foglalkoztak a felszólalók Nem mondhatom, hogy a most folyó gyűléseken csökkent az érdeklődés a politikai kérdések iránt, inkább ugy határoznám meg a változást, hogy ma már tájékozottabbak az emberek, az akcióprogram sok vitás kérdésre adott feleletet. Azt hiszem, hogy ezért kevesebb az aktuális pártpolitikát érintő kérdés és felszólalás. Ogy látjuk, hogy a pártszervezetek figyelme mind jobban a munkahelyek problémáinak megoldására irányul. Például Szőgyénben vitatták a bérezést, szükségesnek tartják a jutalmazási rendszer értékelését, esetleges módosítását, hogy az anyagi érdekeltség valóban hatékonyabban serkentse a szövetkezeti tagokat. A vitában felszólalók a munkafegyelem javításának szükségességét is hangsúlyozták. Pénzből élünk Az Elektrosvitben dolgozó közel 500 párttagot 14 küldött képviseli a járási pártkonferencián, Pavol Lukadík, az üzemi pártbizottság elnöke elmondta, hogy a hét alapszervezet közül eddig három tartott gyűlést, ahol öt küldöttet választottak. A tagság kívánsága szerint titkos vagy nyílt szavazással választják a küldötteket. Figyelemre méltó, hogy minden gyűlésen elhangzik egy mondat: olyan egyéni válasszunk, aki a véleményünket tolmácsolja. A 7 es mérnökök és technikusok feladatul adták Molnár Károly mérnöknek, hogy a konferencián a műszaki értelmiség helyzetéről beszéljen, mivel eddig ez a •társadalmi csoport igen gyéren hallatta a szavát. Pedig nekik is vannak sajátos — megoldásra váró, — problémáik. Általános tapasztalat, hogy a párttagok kevesebbet beszélnek a politikai kérdésekről mint az előző gyűléseken. Többségük a gazdasági kérdések megoldását sürgeti. Ezt az állítást erősítette meg Balia József pártelnök, akit az l-es számú alapszervezet küld a konferenciára. — A műanyagpréselő részlegen — de azt hiszem, hogy az egész üzemben —, a legtöbbet vitatott kérdés a 40 órás munkahét bevezetése. Az üzem vezetősége kérdőívekkel végzett véleménykutatást, hogy pontosabban rögzíthesse a dolgozók véleményét. Határozott elv, hogy a munkaidő csökkentése nem érintheti a termelést, sem a béreket. Sőt, a termelést növelni kell s ezzel arányosan emelkedik a dolgozók keresete ls. Nálunk a főgyártásban három műszakban dolgozunk, sok nőt foglalkoztatunk, s egyelőre aligha találnánk olyan egyént, aki konkrétan megmondaná, miként lehetne csökkenteni a munkaidőt — a nőket az első műszakba osztani —, anélkül, hogy a termelés ne csökkenjen. Pénzből élünk — mondják az emberek, — s nekünk kommunistáknak kell elősegíteni, hogy ezt a pénzt kedvezőbb viszonyok között és rövidebb idő alatt megkereshessék a dolgozók. A politikai és gazdasági kérdéseket párhuzamban kell megoldani: üzemi, járási és központi szinten egyaránt. Szerintem a párt politikája iránti bizalom csak akkor nő, ha a munkások, a mindennapi életben is tapasztalhatják a megoldás pozitív hatását. —cs— A titokzatos szökevény Pirkadni sem látszott még 1941. június 22-ének hajnala, amikor a szeszélyesen kanyargó Bug határfolyó vizéből egy ember igyekezett szárazra vergődni. A közeli Szokal nevű kis szovjet határváros lakói e vasárnap előtti éjszakán még az igazak álmát aludták. Közülük senki sem járt ilyenkor a folyóparton. A sötét hullámokkal küszködő férfi kétségbeesetten vájta ujjait a meredek, agyagos partoldalba, kimosott gyökérnyulványt, vagy más kapaszkodót remélve. A síkos, nedves meredélyen minduntalan viszszacsúszott és a zúgó habok mind lejjebb sodorták. Tovább közdött a hullámokkal. Kapálódzva, levegőért kapkodva újra meg újra nekirugaszkodott. Már-már elhagyta ereje és a mélybe rántotta az örvény, amikor két árnyékot pillantott meg a parton. Azután kurta kiáltást hallott: „Sztoj!" Tudta, niit Jelent ez az éles, egytagú szó. Szívesen eleget tett volna a felszólításnak; de hogyan? A folyó sodrását mind erősebbnek érezte, izmai elernyedtek. A két árnyék makacsul követte a parton. A felhők mögül kibukkanó holdfény hirtelen megvilágította őket: határőrök! Szovjet határőrök! Egyikük ismét kiáltott valamit, majd hosszú, karvastagságú husángot nyújtott feléje. Utolsó erejével görcsösen megmarkolta. A sártól-vlztől latyakos, csapzott, lihegő embert a partra vonszolták, majd a közeli őrsön száraz ruhába öltöztették. A szovjet határőrök kíváncsian vizsgálgatták foglyuk átázott egyenruháját. — Nyemecklj szóidat... Nyemeckij... — mondogatták meglepetten. Az őrsparancsnok tört németséggel a nevét firtatta. — Alfréd Liszkof — hangzott a felelet. Azonnal jelentették a körzetparancsnokság ügyeletes tisztjének, hogy Alfréd Liszkof, a hitleri Wehrmacht katonája megszökött csapategységétől, átúszott a határfolyón és elfogták. — Hallgassák ki és egy órán belül kísérjék hozzánk! — intézkedett az Ügyeletes tiszt. Az őrsön csak a parancsnok beszélt néhány szót németül. Nem boldogult a fogollyal. Tolmácsért üzent, de egyelőre hiába. Alfréd Liszkof makacsul magyarázott valamit. A folyón túlra mutogatott és hevesen hajtogatta: — Puff! Puffl Es wird Angriff! Puff! Puff! A határőrök összenéztek. Mit magyaráz ez a német? Odakint pirkadni kezdett. Szép, békés, verőfényes vasárnap ígérkezett. — Legjobb lesz, ha azonnal a körzetparancsnokságra kísértetem — tűnődött az őrsparancsnok. — Ott majd kihallgatják. Ekkor a vizeskancsó rezegni kezdett az asztalon. A mellelte álló üres pohár ütemesen hozzá-hozzá koccant az oldalához. A föld halkan felmorajlott. Furcsa, tempósan erősödő zaj hallatszott odakintről. Azután mintha harckocsi- vagy repülőgépkötelékek közeledtek volna. Távoli lövés. Még egy, köze Alfréd Liszkof nyilatkozata és fényképe lebbről. Sorqzat. Vésztjóslóan felerősödő motordübörgés ... Robbanások! A parancsnok kifutott az épületből. Nyomában a többiek. Alacsonyan szálló repülőkötelék húzott el az őrs közelében nyugatról-keletre. Már erősen hajnalodott, jól lehetett látni a gépek szárnyán a német felségjelzést. Nyomukban vakító fénypamacsok villantak, majd hatalmas dörejek egymásba olvadó kakofőniája. „Angriff! ... Angriff! ... — Támadás! — Ezt magyarázta tehát az átszökött Liszkof. De hát lehetséges ez? ... Újabb repülőkötelék, majd hirtelen felerősödő földi motordübörgés. — Riadó! — eszmélt magához az őrsparancsnok. Az irodában felberregett a telefon. Az ügyeletes tiszt, akinek az őrsparancsnok néhány perce jelentette Liszkof foglyul ejtését, izgalomtól rekedtes hangon utasította: — Rtadóóó! ... A németet pedig azonnal kísértesse idei Azonnal! A Szovjetunió népe Molotov rádióbeszédéből értesült a hitleri támadásról. Erről a beszédről írta visszaemlékezéseiben llja Elirenburg:: „Ültünk a rádió mellett, vártuk, hogy Sztálin beszélni fog. Helyette Molotov mondott beszédet, igen idegesen. Megleptek a hitszegő támadásról mondott szavai. A hltszegés a becsület vagy legalábbis az egyszerű tisztesség előírta kötelességek megszegését feltételezi. Aligha lehetne Hitlert azokhoz sorolni, akiknek fogalmuk van a becsületességről. Mit lehetett várnt a fasisztáktól? ..." Molotov beszéde a Szovjet Hadsereg központi lapja, a Krasznaja Zvezda június 24-1 számában is megjelent. A lap(Folytatás a 8. oldalon.)