Új Szó, 1968. június (21. évfolyam, 151-179. szám)

1968-06-14 / 163. szám, péntek

EMBERISMERET — Mi a különbség tőke és munka közt? — Mindjárt megmagyará­zom. Tegyük föl, hogy én kölcsön adok neked tíz ko­ronát. — Nos? — Akkor ez a tőke. — És mi a munka? — Amíg azt bevasalom tő­led. SZEMPONTOK — Mégis csak kedves do­log, ha gyermek van a ház­nál. — Az ám. Ha például kel­lemetlen vendég jön, az em­ber egyszerűen behívja a gyermeket és verset szavai­tat vele. AZ AR — A férjed vette ezt a pompás bundát? — Igen. — És sokba került? — öh nem. Mindössze két ájulásba. MŰTEREMBEN — Vigyázzon, kérem, ez a kép frissen van festve. — Nem tesz semmit. Úgy­is ócska ruha van rajtam. Vr-C-s- rT — Remek Dl néxel kl — agyai lea 6ai hajszálad nincs! HnBHBHIBHBnmBBni V. TÓTH LASZLÔ: Egy perc a fülemről Szokásomhoz híven ak­kor is a paplan és a lepe­dő között heverésztem. A rádiót csak fél füllel hall­gattam, A másik fülem ugyanis a vánkos és a fe­jem között volt elrejtve. Mi­vel érdekes volt a műsor kiszabadítottam azt a fülem is. „A mai fiataloknak lehet akármit mondani. Egyik fü­lükön be, a máslkon ki..." — mondja egy kellemes női hang. Ilyen lennék? Átjáró­ház lenne a drága fülem? Nem, ezt nem engedhetem. Maid én megmutatom! És megmutattam. Azaz, hogy csak akartam. Ugyan­is, mikor befogtam a bal fü­lem, hogy ki ne menjen raj­ta még egy hangocska sem, hát nem hallottam semmit. Véletlenül /kérem, higy­fék el ezt nekem j, egészen véletlenül, a bal fülemen mennek be a hangok ... B—i — Elhiszed Tégra, bogy megvásárolni?! felesi i|n • bajiaárltAI drága pénzén A NAGY LEGÉNY — Mond csak, voltaképpen nőtlen ember vagy te? — Meghiszem aztl Már harmadszor ANYJA LÄNYA — És maga tud úgy főzni, mint az édesmamája? — Tudok bizonyl Csak magának legyen olyan jó gyomra, mint az édespapá­nak. BIZALMATLANSÁG — Ne félj, fiacskám, ame­lyik kutya ugat, az nem ha­rap. — Jó, jó, de mit tudha­tom, hogy mikor hagyja ab­ba az ugatást? a feóúfhé&tö Megváltozott a jelle­mem. Pont a fordítottja lettem régi önmagam­rak. Vagyis negyven ponttal jobb vagyok, mint valamikor. És bol­dog vagyok. Végtelenül boldog, hogy ilyen töké­letes ember lett belőlem. Sajnos, rajtam kívül sen­ki sem tudja, hogy meg­változtam. Pedig már két hónapja véletlenül sem ismétlem meg régi hibáimat. Az­óta, amióta egy, az egyik úsjágban közölt, a lélek­tan minden eddigi ta­pasztalatára támaszkodó lelki teszt segítségével megvizsgáltam magam. A teszt kérdéseire „igen­nel" vagy „nemmel" kel­lett válaszolni. Az „igen" válasz öt pontot, o „nem" viszont csak egyet jelentett. A végső pont­számból pontosan kide­rült, hogy milyen jellemű az illető. Vagyis az én ese­temben az, hogy irigy va­gyok. A munkatársaim látni se bírnak. A főnö­köm undorodik már a ne­vem hallatára is. A fele­ségem nem bírja ki soká mellettem. (Akár meg se nősüljek — gondoltam.) Megtudtam azt is, hogy kárörvendő vagyok. Em­bertársaim sikerei bosz­szantanak. Kárára va­gyok a társadalomnak, stb. Bevallom, először nem akartam hinni a szemem­nek. Am amikor az egyes kérdéseket és válaszokat újból átnéztem, és az összeadott számokat is ellenőriztem, beismertem, hogy csak egy kiutam van: ha megváltozom. Ha a jövőben pont ellen­kezőleg fogok cselekedni minden, a teszt által feltűntetett helyzetben. Vagyis Ha régi szoká­saimtól eltérően nem jobb, hanem bal lábbal lépek a fürdőkádba. A kávéskanalat azóta csak jobbra kavarom. Nem ráncolom össze a homlo­kom, ha citromot eszem. Nem hallgatok rádiót O CO O O «< -j > < O m O AZ IRÚ DILEMMÁJA ^ < — Írtam egy könyvet As ^ most sehogyan sem tudom értékesíteni. O — Mi a címe? — Az Élelmesség Mflvé- -J szete. ľ~" Sárika, maga ma olyan alt p, mintha fin lesiettem volna! «J O oa O evés előtt. A cipőmet nem kefével, hanem ronggyal fényesítem. A villamosban mindig a jobb kezemmel fogózko­dom. Végül: lefekvés után — ez volt a legfőbb kérdés — sosem alszom el azonnal. Most már az össze­adott pontok száma ter­mészetesen teljesen for­dított eredményt mutat, mint két hónappal ez­előtt. Ma szégyenkezve tekintek egykori, ocs­mány jellememre. El sem tudom képzelni, mi lett volna belőlem, ha nem került volna kezembe az a megváltást hozó teszt. S hogy hová jutna a vi­lág, ha újságjaik nem közölnének hasonló tesz­teket egyre gyakrab­ban?! FÜLÖP IMRE < tn O < wm MUMIAK RÖNTGEN ALATT lames Garris amerikai régész és kollégái a Michigan Egyetemről, valamint Szamir Lutfi, az alexandriai egyetem professzora különleges kutatásokat végeztek a fáraók sír­kamráiban és múzeumokban. Röntgenkamerával bejárva a múzeumokat Egyiptom háromezer év előtti uralkodóinak és hozzátartozóiknak a koponyájáról röntgenfelvételeket készí­tettek. Mintegy 2500 kephalogrammot (állkapocsrajzot) és egyéb rajzot készítettek amelyek gazdag tanulmányi anya­gul szolgálnak orvostudósoknak. A legbehatóbban 11. Ramszesz, a híres Abu Szimbel temp­lom építője múmiáját tanulmányozták. II. Ramszesz időszá­mításunk előtt 1304 és 1238 között uralkodott. Garrisnak és Lutfinak sikerült megcáfolnia azt az állí­tást, hogy háromezer évvel ezelőtt még nem voltak fogor­vosok, és fogászati technika sem létezett. Kiderült, hogy a legrégibb fogorvosnak bizonyos Heszl-rét tarthatjuk, akinek Coszer fáraó (2632—2613 J a „főorvos", „főfogorvos" és „főépítész" címet adományozta, míg a többi fogorvos csak a „fogvájó" címet használhatta. A legnagyobb gizehi piramis közelében végzett ásatások során bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan, hogy Egyip­tomban már ötezer évvel ezelőtt elég fejlett foggyógyászati technikával és protézisekkel rendelkeztek. Papirusztekercseken foggyógyászati technikai utasítások­ra bukkantak. A gyenge fogak kezelésére például különle­ges sárga okkert, meszet, malachltot, ürmöt és mézet alkal­maztak. Szájöblítésre tejből, datolyából mannadarából ké­szült italt javallottak. Kilenc napon át minden étkezés után kellett vele öblögetni. (ZA RUBEZSOM) VISSZAVÁLTJÁK A SHĽTLAND-SZIGETEKET? Még mindig nórvég területnek tekintik a Shetland szige­teket, amelyet ötszáz évvel ezelőtt I. Keresztély, Dánia, Norvégia és Svédország királya elzálogosított a skót királyi ' udvarnak. Ez tűnik ki a norvég külügyminisztérium szó­vivőjének nyilatkozatából. Hivatalosan bejelentették, hogy a British Museumban most találták meg annak a Shetland-szigetekre vonatkozó szerződésnek eredetijét, amelyet III. Jakab skót király és /. Keresztély 1469-ben kötött Ebből kiviláglik, hogy Norvé­gia hivatalosan sohasem mondott le a szigetekről. A szó­vivő hangoztatta, hogy a norvég külügyminisztérium emlék-^ irata, amelyet egyesek április! tréfának véltek, felfigyel^ tette Londont arra a tényre, hogy Norvégia bármikor visz­szavásárlolhatja mind a Shetland-, mind az Orkney-szige­teket, amelyet az előbbivel egyidőben zálogosítottak elí' A zálog akkori összege, 58 ezer forint ma 62 ezer font sterlingnek felel meg. A norvég kormány visszaadhatja ezt$ az összeget, amelyért a Shetland- és Orkney-szlgeteket egy­kor elzálogosították, s amelyet I. Keresztély lánya, a skót királyhoz férjhez ment Margit hercegnő hozományának tar­tottak. Sverre Steen neves norvég történész véleménye szerint a szigetek visszakövetelésére nincs semmilyen alap, mert a területi igény elévült. Mégis tanulmányozni kell az ere­deti egyezményt, hogy alapul szolgálhasson szövegének új­szerű magyarázatára. (TIMES) LESZERELÉS MEXIKÓI MÓDON Lopez Arias, a mexikói Veracruz állam kormányozója nemrégen rendeletet adott ki, melynek értelmében 20 ezer darab különféle fegyvert semmisítettek meg. A „forgalom­ból kivont" fegyverek értéke elérte az egymillió pesőt (1 dollár 12 és fél pesónak felel meg). így fejeződött be az állam lakosságának tömeges lefegyverzésére indított kampány, mely öt évvel ezelőtt kezdődött s a jelek szerint eredményes volt. Jalapa város főterén garmadába raktár a féppisztolyokat, puskákat, karabélyokat, revolvereket és egyéb fegyvereket. Űthengerlő gép néhányszor végigment rajtuk, aztán az ócskavasat átadták a kohóműveknek. Veracruz állam ugyanis nemrégen mexikói viszonylatban harmadik helyen állt a bűnözésben. A „leszerelési kam­pány" eredményeként a 14. helyre degradálódot. Engedély nélküli fegyvertartásért 15 napi elzárás és 500 peso pénzbüntetés jár. (TIEMPOJ VÁLÁS SPANYOL MÓDRA A spanyol nők felháborodtak. Nagyon is indokoltan. Lucia Bosé olasz filmszínésznő, aki Luis Miguel Dominguin volt matacio- felesége, „in flagranti" kapta férjét házasságtörés közben. Lucia Bosé követelte házasságának érvényteleníté­sét, miután a spanyol törvény nem ismeri a válást. A bíró elindítota az érvénytelenítési eljárást. Ez azt jelenti, hogy a megcsalt feleségnek, mint a régi időkben is, „megőrző helyre" kell távoznia, még akkor is, ha indokolt a panasza, és férje részéről a házasságtörés ennyire nyilvánvaló. „Hol marad a törvény és az alkotmány előírásaiban bizto­sított egyenlőségünk?" — kiáltották a spanyol nők. „A kö­zépkorban élünk-e vagy 1968-ban? Hogyan lehet az asszo­nyokat még mindig tárguként kezelni, és rövid úton „meg­őrző helyre" zsuppolni? A házasságtörő férjnek kérvényt kellett intéznie a törvényszékhez, hogy Lucia Bosé a bíróság által kimondott távozási ultimátum ellenére gyermekeinél maradhasson. A Dominguin-Bosé eset az öntudatra ébredt spanyol nők­ben megerősítette azt a meggyőződésüket, hogy nem sza­bad hitelt adniuk a spanyol nők egyenjogúságáról szóló írá­soknak, hanem maguknak kell kézbevenniük a jogaikért folytatott harc irányítását. A spanyol nők további gyakorlati lépést tettek felszaba­dulásuk érdekében, amikor 1967-ben háziasszony-szövetséget létesítettek, hogy nyomatékot adjanak követeléseiknek. A háziasszonyok szövetségeivel karöltve dolgoznak a veze­tő pozíciókban levő nők és a „procuradoras", a női Cortes­képviselők. (D1E PRESSE)

Next

/
Oldalképek
Tartalom