Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-08 / 127. szám, szerda

Ahol az utak összeérnek Alsótergenye. Hosszú falu, alig tudunk a végére érni. Front után egyesítették Felsőtergenyével, innen az a néhány kilométernyi út, amelyet magunk mögött hagyunk. Domboldalba épült házakat, boltív alatt szunnyadó pincéket látunk. Az egyik ilyen domboldalba épült öreg ház tulajdonosa M i c h a 1 Dobrotka. A neve ma még nem sokat mond részünkre, bár kamaszkorát régen túllépte, ötvenhat éves. Félreértés ne essék az anyakönyvi kivonatban található adatok ezúttal nem mérvadók. A fenti név viselője legalább ötszázhatvan éves, a felhalmozott tapasztalatokat hozzászámítva. — Ügy hallottuk hatezernégyszáz kilométert tervezett be Kelet felé. Mi az igaz belőle? És miért éppen gyalog? A helikopterek, hajók, repülőgépek, gyorsvonatok, mesterséges bolygók, illetve űrhajók korában? — Valamikor Észak felé róttam a nagyon is kitaposott gyalogösvényeket. Sok ezer kilométer maradt utánam, sok arc, sok emlék. A sok közül csak keveset mondhatnák kellemesnek. Megírtam őket, s ha igaz, még ebben az esztendőben napvilágot látnak. „Ütlevél nélkül egészen Afrikáig" cím alatt. A Szovjetunió felé azért veszem utam, hogy párhuzamot vonhassak a jelen és a múlt, a kapitalista és a kommunista országok, valamint az Észak és a Kelet embere és mentalitása között. — Ezek szerint gazdag életre tekint vissza? — Hogyha tegnapi nyomorom annak lehet nevezni, akkor igen. Hatéves koromban foglaltam el az első állásom: elszegődtem birka- majd később tehénpásztornak. E jámbor állatok kolompszava mellett, rongyosan, mezítlábasán, egyetlen álmom a kenyér volt. Elképzeltem puhaságát, színét, beszívtam nem létező illatát. Krumpli és káposzta még csak akadt, de kenyér igazán ritkán. S minthogy egyre a kenyeret emlegettem, apám tizennégyéves koromban — negyvenegy kilós testsúllyal — odaadott a malomba molnárinasnak, mondván: — Ott legalább kenyeret is ehetsz. Pechem volt. Istenigazában soha nem laktam jól, bár a gazdám milliomos volt. Vagy talán éppen azért... Kitanultam mesterségem s elindultam, hogy felfedezzem reményeim beteljesedéseinek szebb, terinőbb földjeit. Sem morva, sem cseh földön nem kaptam állást. Három hónapon át úgyszólván koldultam. Szégyenteljes, megalázó körülmény volt. Látja ezt a sebhelyet? öngyilkossági kísérlet. Nem voltam soha gyáva ember, de akkor úgy éreztem, sokkal felemelőbb dolog elpusztulni, mint állati sorban, éhségtől gyötörtén élni. Életben maradtam. Ahogy magamhoz tértem, személyi irataimat és igazolványomat a Moldvába dobtam és idegenbe indultam. Ausztrián keresztül, rongyos cipőben érkeztem francia földre. Alig léptem át a határt, lecsuktak. Nevetni fog, de ott a börtönben laktam jól őt hónap óta először. Későbben jozef Haralík cseh származású gyáros alkalmazott. Milliomos volt az is, de rendes ember. Az egyik lakótársam és kollégám, háromszoros gyilkos volt — nem tudtam róla, bár mellette feküdtem. Felfedezte, hogy mesterien lövök. Négvszáz méterre célba találtam. Éjszakánként Afrikáról beszélt, harctereiről, s arról, hogy az európait jól megfizetik. Kötélnek álltam, jelentkeztünk, elindultunk. Sok viszontagság után, útlevél nélkül eljutottunk Afrikába. fiietem legrosszabb, legkegyetlenebb emlékei légionárius koromhoz fűződnek. Bajtársaim vasvillára hányták a kisgyermekeket. Borsódzik tőle még most is a hátam, pedig azóla lepergett jőnéhány esztendő Magam csak lövészárokból lőttem. Mészárlásra nem voltam képes. A háború előtt újból itthon voltam, és részt vettem a Szlovák Nemzeti Felkelésban. Selmecbánya hegyeit mint partizán harcoltam végig, annak ellenére, hogy nyugodtan maradhattam volna francia földön, mert Afrikából, mint rokkant kerültem vissza, s tisztes nyugdíjjal avatlak francia polgárrá. 1937-ben beléptem a kommunista pártba, ahol nemcsak párttagként szerepeltem. Kommunista voltam. A meggyőződésem juttatott be, s megvolt az az áldatlan jó szokásom, hogy a (folgok s az események felől nemcsak gondolkoztam, hanem meg is mondtam a véleményemet. Különösen, ha hibát láttam, szóvátettem. 1949-ben ki dobtak a pártból. Egy éve újra fölkínálták a tagságot. Sértett büszkeségem sokáig hadakozott bennső és igaz énemmel, amíg elfogadtam. Első feleségem nehéz tüdőbajjal hozott el Tergenyére. A földművesszövetkezetben öt-hat munkaegységet is ledolgoztam. Naponta háromszáz fát kiültettem. Persze itt is láttam és itt is szóvátettem a hibákat. Nem szeretik az ilyen embert, mert kényelmetlenül fekszik rá mások lelkiismeretére. Végezhettem a legjobban munkámat, innen is elüldöztek, jáchymov mélyében világította utamat a bánya lámpása nyolc egész éven át. Jól kerestem, nem mondhatom, megvettem ezt a kis házat, miegymást. Ma 1800 korona nyugdijam van. Feleségemet mégsem tudtam megmenteni. Meghalt, két lányomat férjhez adtam. Jó ideig éltein agglegény életemet magányos otthonomban, amíg nem lött Györgyi .... ASSZONY AZ ABLAK ELŐTT Arca finom vonalban éleződik az ablakon át behulló reggel fényében. Kezében tű és anyag. Szorgosan öltöget. Miniszoknya, hosszú blúz... Falun ls csak az a divat ma már, ami városon. Györgyi asszony érti mesterségét és sokan járnak hozzá a lányok közül tanácsért, segítségért. — Györgyi néni nem tudom a szürke ruhám ujját beilleszteni. — A fekete blúzom nem sikerült, hogy csináljam? — Jól van, lányok, holnap rendbehozzunk, szervusztok! ... De nemcsak ehhez ért, rőf számra készíti a kolbászt. Uramisten, messze jár a híre. Januárban finom friss szőlőt szervíroz a ház gazdasszonya. És senki el nem megy éhesen a portájáról. Kedves mosolyt kap útravalóul a vendég és megbarátkozhat jól nevelt és Dnbrotka Michal feleségével, nagyra nőtt kandúr macskájával és Michal Dobrotka morgós kiskutyájával. Györgyi asszony a munkásíró második felesége, tanácsadója, titkárnője. Budapesten érettségizett. Ragyogó magyar nyelvezete kristálytiszta mondatokba formálódik. Első férje magyar dzsentri volt. Ez a házasság hamarosan hajótörést seznvedett, férjének szülei futtatták zátonyra. Ö maga proletarlány. Logikus, hogy az úri család csakhamar kiizzadta az „idegen testet", bár fiatal, szép, intelligens volt. Pestről Prágába vitt az útja. Egyetlen fiát magával vitte. Második férje cseh származású és gonosz ember volt. Tergenyére menekült előle a nővéréhez. Itt ismerkedett meg Dobrotkával. Tergenye nem a világ közepe, nem Pest és nem Prága. De két ember útja itt találkozik. — Olyan, mint a szántatlan föld — nyilatkozik harmadik férjéről Györgyi asszony. — De Györgyi asszonnyal. (Tóthpál Gyula felvétele.) puha kenyérnek való kalász terem benne. Megértjük egymást. Csendesek és teltek a napjaink. Léván központi fűtéses lakással akartak megtisztelni bennünket. De nagyon hozzánőttünk a faluhoz. Nem tutunk elmenni. Jó a levegő, telenként két hízót ölünk. A gyerekeknek is jut belőle ... — A hegyalja megadja hozzá a bort — teszi hozzá Michal Dobrotka. — Mindennap behúzok belőle egy pár pohárral. Pótolgatom az elmulasztottakat. Végre úr vagyok. Itt álmondozom az asztal mellett és emlékezem. Zord éghajlat alatt érlelődtek gyümölcseim. Érdemes volt megharcolni harcaimat. Mit kezdenék ma nélkülük? Tartalmas volt az életem. Minden fiatalnak azt kívánom, ha nagyon jót akarok kívánni. Sok harcot és kitartást, hogy könyveiket, tartalomjegyzékkel is elláthassák ... MOYZES ILONA Közgazdászok „Szlovákia gazdaságfejlesztési problémái a föderáció .tükrében" címmel tegnap háromnapos értekezlet kezdődött a bratislavai Közgazdaságtudományi Főiskolán. Az értekezleten szlovák és cseh közgazdászok vesznek részt. A tegnapi nap folyamán három vitaindító előadás hangzott el. Hvezdofi KoCtúch egyetemi tanár, a közgazdaságtudományok doktora előadásában azt fejtegette, hogy Szlovákiának — hazai és nemzetközi vonatkozásban — milyen lehetősége van a gazdasági növekedésre. Szerinte a nemzeti jövedelem 5 százalékos növekedésével elérhető, hogy Szlovákiában az egy főre jutó évi nemzeti jövedelem 1986-ban akkora legyen, mint volt az Egyesült Államokban 1965-ben (3560 dollár). Jozef Rosa egyetemi tanár, a közgazdaságtudományok doktora a gazdasági reform feladatairól tartott előadást. A gazdasági reform három sarkalatos pontjával foglalkozott: az intézményes változásokkal, a gazdaságpolitika céljaival és a közgazdasági szabályozók rendszerével. Hangsúlyozta, hogy ezeket a kérdéseket a föderatív államforma tükrében és egyszerre, átfogó módon kell megoldani. 8. Néhány nappal ezelőtt Martin Sulek vezető titkár a Nemzetgyűlés fórumán ismét sürgette a járás gazdasági fejlesztésének meggyorsítását, amelyről már a legfelsőbb fórumokon ls annyi szó esett, ezeket azonban mindeddig nem követték jelentősebb tettek. Az egy lakosra eső bevétel mindössze 60 százaléka az országos átlagnak, a magyarlakta vidéken pedig még ennél is alacsonyabb (1000 lakosból itt 46 dolgozik az iparban, míg a járási átlag 68). Nem csupán összehasonlításként mondjuk, hanem kommentálásként, hogy az országos átlag 185 személy. Ezen a téren határozott intézkedésekre lenne szükség a felsőbb szervek részéről. A jelenlegi helyzet ugyanis nemhogy gyors, de még távoli megoldás lehetőségére is vajmi kevés reményt nyújt. Annak ellenére, hogy a kormány negyven százalékig terjedő hozzájárulással egészítené ki a vállalatoknak a járásban eszközölt beruházásait, az itteni iparfejlesztés iránt mindmáig hazánk egyetlen vállalata sem érdeklődik. Pedig számos kedvező lehetőség nyílna erre. Tornaiján például a gépállomás épületeinek hasznosítására már fél évtized óta hasztalanul törekednek. Huszonöt méterre a vasúttól 4695 négyzetméteren falazott épület és 4000 négyzetméter hangárépület állna az érdeklődő üzem rendelkezésére. A sok milliós értékű épületekben jelenleg mindössze egy-két tucatnyi ember dolgozik. Ugyanakkor az ország más területén súlyos milliókat vernek bele új gyárak építésébe. Hasonlóképpen Rimaszombatban jelentős nagyságú épületeket fordíthatnának termelési célokra, ha valamelyik vállalat érdeklődést tanúsítana iránta. Eszeket eredetileg mosoda céljára építették, de építkezésük anyagi és gazdasági okok miatt abbamaradt. Egyéb konkrét lehetőség is nyílna az iparfejlesztésre. Azonban mindezek csak lehetőségek. A legfelsőbb szinten is elismerik annak a rimaszombati követelésnek a jogosságát, hogy igen nagy szükség lenne a járás déli részén nagyobb ipari üzem létesítésére. Ugyanakkor hazánk sok száz vállalata között nincs olyan, amely érdeklődést tanúsítana ebbon az irányban. Valamilyen módon azonban mégis módot kell találni ennek az égető kérdésnek a megoldására. A párt álljon az élen A járási pártbizottság elnöksége néhány nappal ezelőtt értékelte a CSEMADOK járást szervezetének múlt évi tevékenységét. A jelentést, amely a szervezet jelentős munkájáról adott számot, még a jelenlegi politkai felélénkülés előtti időszakban dolgozták ki. Az elnökség szlovák és magyar tagjainak érdeklődése ennek ellenére a mostani politikai törekvés kérdéseire összpontosult. Itt is csak azt mondhatjuk, hogy az elvtársak lényegében objektívan mérték fel a helyzetet és megfontoltan keresték annak lehetőségét, miképpen irányítsa a párt a Járásban a nemzetiségi problémák megoldásának folyamatát. Számos helyes javaslat hangzott el, egyebek között párt- és közéleti funkcionáriusaink szemináriuma megrendezésének a terve, amelyen a magyar és a szlovák nemzetiségűek a megfelelő fórumon cserélnék ki a nemzetiségi kérdés megoldásával kapcsolatos nézeteiket. Az elnökségi ülésen elhangzottakat tömören így foglalhatnánk össze: itt az ideje annak, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásának folyamatában a pártszervezetek és szervek teljes mértékben érvényesítsék befolyásukat. A kommunistáknak a marxi—lenini alapelvekből kiindulva hallatni kell szavukat, hogy elejét vegyék a szélsőséges nézetek terjedésének, a nemzetiségi ellentétek keletkezésének és kiéleződésének. Az elnökség tagjai kifogásolták, hogy a járási és a helyi CSEMADOK-szervek az egész magyar lakosság nevében lépnek fel, holott a lakosságnak csak egy tizede tagja a szervezetnek. Igen élesen reagáltak a „járás felparcellázására" irányuló törekvésekre, amelyet egyrészt a Nemzeti Front tornaijai bizottsága kezdeményezett gazdasági indokoktól vezérelve, az egykori tornaijai járás megalakítására, másrészt a CSEMADOK központi titkárságának kérésére. Kiváltképpen azt kifogásolták, hogy ezekben a kényes kérdésekben megkerülték a járási pártbizottságot. Az említett és más felmerülő kérdéseket az elnökség tagjai és a CSEMADOK jelenlevő képviselői kölcsönösen megvilágították. A kétnyelvűség érvényesülésének problémái A mostani megélénkült helyzetben képtelenség len na egyetlen cikk keretében felölelni egy vegyes lakosságú járás valamennyi nemzetiségi problémáját. Az elmondottakon kívül ezért csupán a kétnyelvűség kérdését érinteném még. Néhány héttel ezelőtt a rimaszombati járási pártkonferenciáról megjelent cikkben a beszámolóból idézett... „Javulnak, erősödnek a különböző nemzetisé yü polgárok közti kapcsolatok" mondatra reagált egy medvesaljai olvasónk. Azt írta, hogy vannak még megoldatlan problémák ezen a téren. Példaként a kétnyelvűség elvéi említette. A kétnyelvűség érvényesülése a nemzetiségi kérdés megoldásának valóban sarkalatos problémája. Aligha kell bizonygatni, miért az. Éppen ezért a CSEMADOK javaslatában is fontos helyet foglal el. A járási szervek említett hatá- . rozataiban e kérdést ls részletesen elemzik. A JNB állásfoglalása ismerteti a nemzeti bizottság képviselőinek részarányát, amely megfelel a szlovák és a magyar lakosság számbeli Összetételének. A nemzeti bizottságok funkcionáriusainak összetételénél ügyeltek arra, hogy a magyarlakta községekben ezek magyarul is tudjanak. Nem felel meg azonban a nemzetiségi aránynak a JNB szerveinek jelenlegi összetétele. Ezzel kapcsolatban az állásfoglalás leszögezi: „Kívánatos a vezető dolgozók nemzetiségi öszszelételének megjavítása, természetesen a politikai és szakmabeli fejlettség és mindkét nyelv ismeretének figyelembevételével." A nemzeti bizottságok tárgyalásán következetesen érvényre jut az anyanyelven való szabad véleménynyilvánítás alapelve. A JNB magyar képviselői minden tanácskozási anyagot magyar nyelven is megkapnak, az elhangzottakat pedig azonnal lefordítják magyar, illetve szlovák nyelvre. A nemzeti bizottságok üléseit a járás községeinek mintegy 60 százalékában két nyelven, Illetve magyar nyelven tartják, s a jegyzőkönyveket magyarul is beküldhetik a járási szerveknek. Ugyanakkor az állásfoglalás elismeri, hogy a polgárokkal való érintkezés többnyire ázlovák ' nyelven történik, bár a kérelmek magyarul is benyújthatók s az utóbbi időben a kérelmek és a panaszok elintézésénél a panasztevőnek anyanyelvén válaszolnak. Az ezen a téren elért kétségkívüli előrehaladás ellenére teljes megoldásról még távolról sem beszélhetünk. Jóindulatúan kezelik azt a kérdést a járásban, látják a megoldás szükségességét és keresik ennek le

T hetőségeit. Ugyanakkor látnunk kell azt, hogy ilyen lényegbevágó alapelv érvényesítése nem függhet csupán egyes emberek jóindulatától. Szükséges, hogy ez a kérdés jogi megoldást nyerjen. Csakis így biztosítható, hogy egyrészt a központilag készített űrlapoknál is figyelembe vegyék a magyarlakta vidékek szükségletelt, másrészt pedig, hogy a járás minden egyes érdekelt szervénél anyagilag és káderszempontból feltéllenül megteremtsék az anyanyelven történő szó- és írásbeli kapcsolatok betartásának feltételeit. A jelenlegi helyzet ugyanis az, amint arra többen, köztük a Feledi HNB titkára is rámutatott, hogy a kétnyelvűség jelentős többletmunkával jár, amit az említett dolgozók többnyire „társadalmi" tevékenységben végeznek el. A nemzetiségi problémák rendezése helyzetének rimaszombati járási tapasztalatit összegezve megállapíthatjuk, hogy — jelentéktelen kivételektől eltekintve — eddig is kölcsönös jó viszonyban élt és dolgozott együtt a magyar és a szlovák lakosság, s a közös dolgok rendezése ezt a viszonyt csak még jobbá, még gyümölcsözőbbé teheti. Befejezésül pedig idézzük a járási pártbizottság állásfoglalásának néhány mondatát: „A járási pártbizottság tovább fogja mélyíteni a lakosság együttműködését. A marxi—lenini nemzetiségi elvek alapján olyan optimális feltételeket biztosít, hogy magyar nemzetiségű. polgáraink politikai, gazdasági és kulturális téren tovább fejlődhessenek és elégedettek legyenek* GAL LÁSZLÓ