Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-30 / 148. szám, csütörtök

MÓRICZ ZSIGMOND: Lubaf Matyi A komáromi MATESZ bemutatója „Kikél Ludas Matyi a fűből, a fából, a földből, hogy bosszút álljon, valahon egy igazságta­lan, gonosz úr van a világon!. A magyar irodalom egyik hal­hatatlan népi hősének ez a mondata tömör, súlyos akkord­ként zárja le Fazekas Mihály és Móricz Zsigmond remekmü­vét, a Ludas Matyit. Ez a mon­dat egyben a színmű mondani­valóját, az úri pöffeszkedéssel és dölyffel szembeszegülő és legendává magasztosuló plebe­jus! helytállást is summázza. Móricz Zsigmond a másfél év­százados, forradalmi gondola­tokat érlelő, helyzet- és népis­meretről tanúskodó alapanya­got tulajdonképpen nemcsak alkalmazta a színpadra, hanem újjá, gazdagabbá, szellősebbé és egyben a színpad követel­ményeinek megfelelően művé­szileg is hatásosabbá varázsol­ta. A gondolatokat új figurák­kal, pazar ötletekkel, ízes népi humorral dúsította és nyelveze­tében is új köntösbe bújtatta. A regéből népi játék lett, amelynek Móricz korában a Lu­das Matyi színpadi változatát 1911-ben írta meg, (de teljes egészében csak 1945-ben mutat­ták be első ízben, Kolozsvá­rott!, a hárommilió koldus úri Magyarországában még bőven volt ereje, veleje. Olyan idők voltak azok, amikor el kellet­tek még a Döbrögi uramékkal szembeni igazságot osztó Ludas Matyik... Azóta sokat változott a világ, s a ma rendezője bizony elég nehéz feladat előtt áll, ha vál­lalkozik ennek a darabnak mű­sorra tűzésére. Többségük ezt eddig úgy oldotta me". hogy a realizmus törvényszerűségére alapozta felfogását, s ha érett színészi egyéniségekre támasz­kodtak, akkor még a naturaliz­mus veszélyét is el tudták ke­rülni. Csakhogy a darab gondo­lati magva így is eléggé hide­gen csillogó maradt, a pazar játékon kívül legfeljebb olyan benyomásunk lehetett, mintha vitrinben csodálnánk az Igaz­gyöngyöt. Elméletileg el tudok képzel­ni egy olyan rendkívül erős, a költői és a színpadi metafora minden csínját-bínját ismerő és egyben világszemléleti szem­pontból is tisztázott koncepció­jú rendezői egyéniséget, aki a Ludas Matyi szellemi örökéből reflektorfénybe tudná áilftani azt, arai talán áttételes, jelké­pes formában még ma is érvé­nyes. De ez csak feltevés, és a gyakorlati próbálkozás minden bizonnyal nagyon kockázatos lenne, az őszinte szándék elle­nére visszájára fordulhalna. Konrád József, a Magyar Te­rületi Színház minapi komáro­mi Ludas Matyi előadásának rendezője nem követi sem az egyik, sem a másik utat. A ha­sonló jellegű darabokra kon­centráló eddigi törekvésének kitaposott, de egyben vitatha­tatlanul saját ösvényére lép ez­úttal ls. Nem „fotografál" a színre poros népszínművet, és erőszakoltan nem hajlandó ak­tualizálni sem. Ehelyett lendü­letesen pergő, szórakoztató és megnevettető, a szentimentaliz­mustól szabaduló sőt enyhe iró­niától áthatott komédiát játszat tató „elitje", a tehetetlenségbe életet, mozgást, oltó kovász ma­ga Ludas Matyi. A rendezői felfogást találé­konyan, egyedi felfogásban nemcsak kiegészíti, hanem fel is fokozza főleg Platzner Tibor színpadképe, de Nagy Eszter jelmeztervei, Jozef Kvočák ko­reográfiája, és Slavoj Urban maszkjai is. A szereplőgárda, kezdve a Ludas Matyit játszó Dráji Má­tyástól, egészen az epizódsze­repekig, nemcsak fegyelmezet­ten követi a rendezői utasításo­kat, hanem ahol csak teheti felfrissíti a komédia színeit, s ugyanakkor ügyel a mértéktar­tásra is. Igaz nem láttunk ki­magaslóan nagy alakítást, de értékelni tudtuk Németh Ica (Évi), Fazekas Imre (Döbrögi), Tóth Lászól (Kobak), Siposs Er­nő (Bíró), Várady Béla, Szabó Dráfi Mátyás (Ludas Matyii és Szabó Rózsi (Anyó) a darab egyik Jelenetében. meg színészeivel. Még attól sem riad vissza, — végső soron ez a Ludas Matyi tartalmával, alakjainak életével, magatartá­sával összecsendül, — hogy kissé gúnyorosan tekintsen a sorsüldözött népre, amely meg­hunyászkodik az urak, az inté­zők színe előtt, csak hátuk mö­gött, vagy tehetetlenségük lát­tán merészkedik a nyelvöltöge­tésre. A rendező ugyanis jól tudja, hogy itt a nép előremu­Rózsl, Bugár Béla és a többiek kiegyensúlyozott játékát. Ennek az előadásnak külön­ben is általában kiegyensúlyo­zottságban, a stílusegységben van az ereje. Éppen csak a Lu­das Matyinak cikkünk beveze­tőjében említett zárómondata, ez a tömör súlyos akkord hang­zik ilyen komédiális felfogás­ban idegenül, funkcióvesztet­ten ... GAfcY IVÁN M U R obbanékony, nyugtalan­ságtól feszülő mai vilá­gunkban, a fejlődést és az épü­lést veszélyeztető romboló in­dulatok közepette jogos, meg indokolt szót emelni a háború ellen, a béke védelmében. Magyarországi képzőművé­szek háborús tématikájú mun­káit vonultatja föl a Kultúra és Pihenés Parkjá­nak főépületé­ben rendezett kiállítás. Olyan művészekét, akiknek szenve- • délyes elkötele- _ I zettség határoz- Q \ za meg a maga­tartását. A kor­szerű tartalmat meggyőző erővel törekszenek kifejezésre juttatni. Kisebb méreteik ellenére ls nagy hitású életteli szobrok, a formák, a tömegek plasztikai nyelvén szólanak. Mély lélekta­ni hatást váltanak ki Mikus Sándor, Kiss István, Kocsis András, Szabó Iván és Tar Ist­ván erős szerkesztettségű, forró emberségtől izzó művei. Kiss Sándor, az ihlet és tehetség egy­séges lendületével fogalmazta érdeke csoportfűzésű kompozí­cióját: a Partizán temetést, mely a művész sajátos feszült­ségekre hajlamos, humánus ér­zésvilágára jellemző. A grafikák is a lényeget mon­dó igazságokat akarják feltárni. Újra fogalmazással, áttételesen, a fekete-fehér kontraszhatások­ra építve szól hozzánk Hincz Gyula, a békevágy ihletett tol­mácsolója. — Raszler Károly a grafikai formaeszközök gazdag tárából válogatja a célnak leg­megfelelőbbet, a szabadság és béke alapvető szükségességé­nek hangsúlyozására. — Kass János fehér alapon, érzékeny fekete vonalai az újraértelme­zés meggyőző erejével hatnak. — Bükkösl Gábor a rézkarc technika magabiztos alkalma­zásával tér-, és formaszerkezet­be foglalja a ma s zámára is megszívlelendő tanulságot. A festőművészek vásznain se­vészette I >ékéért hol sem mutatkozik szélsőséges elrugaszkodás a valóságtól, sem felszínes batáskeresés. Sú­lyos balladai, drámai kihangzá­sú olajképeik az igazi élmény egyéni megvallásának erőteljes, emberséges életbölcseletét érez­tetik. — Legéndi József fájdal­mas gesztussal borús árnyala­tokkal utal a magukra maradt anyák, asszonyok tragédiájára. — A fasizmus elleni harcot szenvedélyes ecsetvonásokkal, feszülő színekkel, indulatosan hullámzó, ritmikus felületekkel Jelzi. — Moldován István, Gyi­mesi Lajos, Bükkösi Gábor s a többiek is mind fájdalmas érzel­mi közelségbe hozzák a már történeti múltba tartozó esemé­nyeket. Békés eszközökkel, vésővel, tollal és ecsettel harcolnak. Jó­zanságra, emberségre, megér­tésre Intenek. S rajtunk mind­nyájunkon múlik, hogy igyeke­zetük na legyen hiábavaló. BARKANY JENŰNÉ KULTURÁLIS HlREK • Május lB-tól Június lli-ig tartanak az idén a bécsi ünne­pi hetek. Az ünnepségek során körülbelül ezer művelődési és művészeti rendezvényre kerül sor. Az Európa színészei címfi színházi előadássorozat Arisz­tophanésztól Ionescuig ölel fel az európai drámairodalmat: a zenei előadásokat többek kőzött a bécsi Filharmónia (Ottó Klem­perer vezetésével), a bécsi szimfónikusok (Dávid Ojsztrah és Claudio Abbado vezényleté­vel), az izraeli Filharmónia (vezényel Zubin Mehtaj és a Mravinszkij vezette leningrádi Filharmónia fémjelzi (a műso­raikon Bach, Mozart, Brahms, Csajkovszkij, Sosztakovics, Bruckner és mások müvei), a képzőművészetet pedig többek között Picasso, Max Reinhardt és Fernand Légér kiállítása képviseli. • A franciaországi Fontai­nebleau-ban nemzetközi mo­dern-zenei könyvtárat alapított az André Billy vezette művelő­dési központ. E modern zenei könyvtár célja, hogy összegyűj­se és megőrizze a modern zenei alkotásoknak eddig a különbö­ző zenei kiadóknál szétszórt partitúráit. • Az olasz Arnoldo Monda­dori kiadó és francia Presse de la Cité kiadócsoport egyez­ményt kötött egy tízkötetes Tu­dományos és Technikai Lexikon kiadására. A Lexikon kiadását elősegítő és pártoló bizottság­nak tagjai többek között Louis Armand, Jean Rostand, Francis Perrln, Pierre Auger, és Pierre Algraln. SZÜLŐK, ..N EVE LÖK FÓR U M A A FIATALKORÚAK ÖNGYILKOSSÁGIAK OKAI A FIATALKORÚAK öngyilkossági esetei rendkívül foglalkoz. tatják a pszichológusokat, orvosokat, szociológusokat, pedagó« gusokat, s főleg a szülőket. Az öngyilkosság okának megállapí­tásával kapcsolatban felvetődik a kérdés, milyen tényezők ját­szottak szerepet, hogy a gyermek önként megvált életétől, ml késztette arra, hogy a legszörnyűbb tettre szánja el magát. Külső, kedvezőtlen körülmények kergették-e a gyermeket ön­gyilkosságba, vagy öröklött hajlamok, az idegrendszer gyenge­sége befolyásolta-e elhatározását. A felmérések azt mutatják, hogy ebben az esetben ha a gyer­mek kedvező körülmények közt nő fel, az öröklött tulajdonsá­gokban nincs lényeges szerepük a gyermek elhatározása szem­pontjából. Több ízben hangsúlyoztuk már, hogy az öröklődést tényezők és a környezet befolyásolja az egyén személyiségének formálódását, azonban az utóbbinak van döntő szerepe. Az öröklődés a szervezet tulajdonsága, miszerint bizonyos módon reagál a külső körülményekre, a környezet hatására. A környe­zet Jellegének megfelelően az egyén új tulajdonságokkal gaz­dagodik, melyek lehetővé teszik számára, hogy könnyebben, vagy nehezebben alkalmazkodjék a környezethez. Az élet folya­mán csak azok a tulajdonságok érvényesülnek, melyek megfe­lelő környezetre találnak. Az öröklött hajlam — ha megnyilvá­nulása szempontjából nem talált megfelelő külső feltételekre — lehetséges, hogy egyáltalán nem jut kifejezésre. A szervezet és a környezet közti egyensúly — melyet az agykéreg sejttevé­kenysége tart fenn — csak külső (testi, vagy szellemi jellegű) káros hatások következtében bomolhat fel. A fiatalkorúak elha­tározását túlnyomórészt külső tényezők, a környezet határozza meg. Mivel a gyermek környezetét a felnőttek alakítják kl, egy bizonyos mértékig haláláért ők felelősek. A tudomány Intenzíven kutatja milyen gyermekek, illetve fia­talok köréből kerülnek ki az öngyilkosok. A felmérések ered­ményei azt mutatják, hogy ezek többnyire olyan gyermekek, akiknek nevelésénél a szülők súlyos hibát követtek el, vagy gyengébb idegrendszerűek, esetleg lelki betegek. MIÉRT KÖVETNEK EL gyermekek öngyilkosságot? Mivel a lelki megrázkódtatások következtében kialakult szorongó hely­zetből menekülve nem látnak kiutat vagy nem tudják hogyan reagáljanak a konfliktusokra (mert erre nevelőik nem tanítot­ták meg őket), nem találnak más választást, megoldást. Ilyen helyzetet válthat ki a rossz tanulmányi előmenetel, a helytelen viselkedés, illetve a következményeitől való félelem, a szigorú szülői nevelés (főleg olyankor, amikor a lehetőségeket figyel­men kívül hagyva a felnőttek nagy igényeket támasztanak a gyermekkel szemben, a kedvezőtlen családi viszonyok (gyakori viták, veszekedés, válás, a kölcsönös bizalmatlanság és gyanú­sítgatás, az ittasság stb.), a munkából eredő sikertelenség, a reménytelen szerelem, a fiatal lányok terhessége stb. A gyer­mek cselekvése és a lehetőségek közt kialakult ellentét meg­oldaltlan konfliktusokat idéz elő. A gyermek lelki világát azon­ban hirtelen katasztrófa, hosszan tartó feszültség, ingerlés, bi­zonytalanság, örökös súrlódások is megrázkódtathatják. A lelki megrázkódtatást rendszerint a gyermek környezetében egy sze­mély Idézi elő, s elsősorban ez az egyén felelős a gyermek döntéséért. Öngyilkosságra vetemednek a lelki zavarokban szenvedő fia­talkorúak is. A lelki betegségek következtében megváltozik a fiatal személyisége, természete, jellembeli tulajdonságai és az adott helyzetre való reagálás módja. A fiatalkorúnál ez dep­resszív, melankólikus hangulatot, szorongó helyzetet vált kL Ezt a kedélyállapotot lebeszéléssel nem lehet megváltoztatni, az elhatározás hatalmába keríti a fiatalkorút, kihat gondolko­zására és cselekvésére. A gyermekek körében tizennégy éves korukig ritkán fordul elő öngyilkosság. A legtöbb eset a 15—19 évesek közt történik. A 15 évnél fiatalabbak közt több lány kísérel meg öngyilkos­ságot, mint fiú. Mivel ez az időszak a pubertáskor, a tudomány álláspontja szerint okozati összefüggés van a serdülés és az öngyilkosságok közt. Ebben a korban ugyanis az idegrendszer gyengesége és fogyatékossága még fokozottabb mértékben fel-< j színre kerül, s ennek következtében kilátástalan, válságos hely­zet alakul ki. A lányoknál kb. két évvel előbb kerül sor az érésre, mint a fiúknál, ezért több öngyilkossági eset fordul elő köztük 15 éves koruk előtt. A LÁNYOK TÖBBNYIRE gyógyszerrel, vagy világítógázzal mérgezik meg magukat, a fiúk akasztással, gázmérgezéssel, fő­belövéssel, vagy vízbeugrással oltják ki életüket. Általában ke­vés az olyan fiatalkorú, aki vonat vagy más közlekedési észköz alá vetné magát. Több gyermek a valóságban nem is szándék­szik megválni életétől, öngyilkossági kísérletével csak figyel­meztetni akar lelki megrázkódtatásaira. Az öngyilkosságot elkövető fiatalok búcsúlevelet hagynak hát­ra, vagy naplóba jegyzik fel szörnyű cselekedetük okát. Ha si­kerül meghiúsítani az öngyilkossági kísérletet, s zülők az egyént tüzetes vizsgálatnak vetik alá, a valódi Indíték szinte egyoldalúnak, szubjektívnak tűnik számukra, nem látják meg az igazi okot, vagy a rossz nevelés, a beteg idegrendszer kö­vetkeztében átvészelt konfliktusokat. Minden öngyilkosságot megkísérelt gyereket pszichiáternek és psichológusnak kell megvizsgálnia, figyelembe véve nemcsak személyiségét, ha­nem környezetét is, s főleg azokat a tényezőket, melyek befo­lyásolták tettét. HOGYAN AKADÁLYOZHATÓ, illetve előzhető meg a fiatalko­rúak öngyilkossága? A gyermek életének 8—10. évében érti meg ős fogja fel a halál lényegét. A helyes nevelésnek arra kell Irányulnia, hogy a gyermek már ezt megelőzően lássa az élet értelmét. Már előtte tudatosítania kell, hogy az élet a legérté­kesebb és legdrágább számára. Az emberéletet a társadalom ős­idők óta megfelelő eszközökkel és törvényekkel védelmezte, mások életének veszélyeztetését vagy az öngyilkosságot a leg­súlyosabb bűncselekménynek tekintette és büntette. Amikor a fiatalkorú önként és megfontolt szándékkal válik meg életétől, tudatában kell lennie annak, hogy a legdrágább értéket dobja el magától és cselekedete már soha nem hozható helyre. Egy­idejűleg tudatosítania kell, hogy saját magával és az egész tár­sadalommal szemben szörnyű bűncselekményt követ el, mely nagy gyávaságra vall. Az öngyilkosságot gyávaságnak, nem pedig hősies cselekedet­nek tekintjük, mert az öngyilkosságot megkísérlő személy olyan konfliktusok elől menekül, futamodik meg, melyek tulajdonkép­pen megoldhatók, leküzdhetők, csak időlegesek, átmenetiek. Elveti magától a legértékesebbet, mert ezeket a súrlódásokat nem tudja, vagy nem akarja megoldani. MITÉVŐK LEGYENEK a felnőttek? Elemezniük kell az adott helyzetet, helyes kapcsolatot kell kialakítaniuk a lekl beteg gyermek és a környezet közt, igyekezniük kell eltávolítani a konfliktust előidéző körülményeket, s olyan légkört kell terem­teniük, melyben a fiatalkorú kellemesen ős biztonságban érez­heti magát. Ha kiküszöböljük azokat az okokat, melyek érzel­mi zavarokat Idéztek elő a gyermekben, a helyzet rendszerint javul, megszűnik a feszültség. A szellemileg beteg gyermekeket pszichiáter és pszichológus gondjaira kell bízni, hogy az adott helyzetnek megfelelően szakszerű kezelésben részesítsék. DR. ĽUDOVÍT RÉPÁN OS 196B. V. 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom