Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-09 / 128. szám, csütörtök

Hogyan is volt az Pereden? SZÉLSŐSÉGES HANG, „TÉVES" INFORMÁCIÓ A Csehszlovák Rádió bratisla­vai adása 1968. április 30-án este a magyar nemzetiségi kér­déssel foglalkozó műsort su­gárzott. A műsorban egyebek közt arról ls szó esett, hogy egyes helyeken a szlovákiai magyarok részéről — főként az 0] Szó némely túlfűtött cikké­nek hatására — felháborodást keltő megnyilvánulások észlel­hetők. Ennek bizonyítására konkrét példákat is felhoztak: köztük a peredi, március 15-1 koszorúzási ünnepséget, ahol állítólag a magyar himnusz is elhangzott. Sőt, nem kívánatos Indulókat ls játszottak. Ez a rádióműsorban emlí­tett esemény nyilván sokaknak a felháborodását váltotta kl, köztük a Józan gondolkodású magyar hallgatókét is. Mivel a szélsőségek károsságával (kü­lönösen a nemzetiségi kérdé­sekben!) mi is tisztában va­gyunk, ellátogattunk a „tett" színhelyére, hogy teljes képet nyerjünk a rádióműsorban fel­tűntetett eseményről. Pered (galántai járás) 4500 lakosával jellegzetes nagyköz­ség. A lakosok mintegy 25—30 százaléka szlovák, a többi ma­gyar. Az egyre inkább új arcot .0116 község az 1848—49-es sza­badságharc idején a történe­lembe is bekerült. Az ismert 1849. június 20—21-én vívott csata emlékére a falu végén ,b Pozsony-megyei Honvédegylet 1869-ben szobrot emelt, mely még ma ls ott áll. Ottjártunk­kor három koszorú is díszítet­te. — Megtudhatnánk a koszorú­zás! ünnepség részleteit? — kérdeztük Alaksa Tibortól, a HNB elnökétől. — Az emlékmű koszorúzásá­nak nálunk gazdag hagyomá­nyai vannak. Az elmúlt évek­ben ugyan többnyire minden látványosság nélkül, korán reg­gel, vagy este folyt le a ko­szorúzás, de sohasem maradt él... Az idei koszorúzás ünne­pélyes kereteket kapott. Bár sem a CSEMADOK, sem az is­kola nem vállalta az ünnepély megszervezését, mégis kb. 300 —350 ember gyűlt össze a koszorúzásra. Meghallgatták a helyi gyógyszerész ünnepi be­szédét, egy munkás elszaval­ta a Nemzeti Dalt, a helyi fú­vószenekar pedig korabeli In­dulót játszott. Részt vett az ünnepségen a vágsellyei Vörös­marty Ifjúsági Klub is, amely á peredi HNB-n előzőleg beje­lentette részvételét. A beszélgetésnél jelen van Štefan Hajtman, a HNB titkára, Ján Magyar a helyi pártszer­vezet elnöke és Majba József pSEMADOK-elnök, aki egyben ,az EFSZ elnöke Is. Mindany­nylan állítják, hogy az ünnep­ség során nem hangzott el a magyar himnusz. A CSEMA­DOK-elnöktől azt ls megtudjuk, hogy a zenekar a Klapka-indu­lót játszotta. Továbbá, hogy a Vörösmarty Klub magnójáról a Szózat is elhangzott. A műsor semmiféle felháborodást nem váltott ki. Indokolatlannak tartják tehát az említett rádió­adás rájuk vonatkozó részét. Ez ellen tiltakozni kívánnak. A CSEMADOK vezetősége már tárgyalt is erről a HNB és a pártszervezet elnökének jelen­létében. — Nagyon helytelennek tart­juk, hogy a rádióműsor össze­állítói személyesen nem láto­gattak el Peredre, így meg sem győződhettek arról, hogy az itteni szlovák és magyar lako­sok között igazán nincsenek ellentétek. Az ilyen rádióműsor csak éket verhet a szlovák és magyar lakosság közé — mond­ja a szlovák nemzetiségű párt­elnök. Aggódással beszél arról ls, hogy az ilyen téves Infor­mációkon alapuló túlzások nemcsak a helyi lakosok Jó viszonyán ronthatnak, de nagy károkat okozhatnak általában a szlovákok ős magyarok együttélésében. Szerinte Pere­den a szlovákok és magyarok között súrlódások azért sem fordulnak elő, mert a lakosság arányának megfelel a szlovák és a magyar képviselők aránya is. Ami a koszorúzási ünnepsé­get illeti, ő ls végignézte. A tö­megszervezetek évzáró gyűlé­sén a HNB elnökével együtt adták a javaslatot, hogy az idén nyilvános koszorúzást ren­dezzenek. Ezek után felmerül a kérdés: miért és hogyan került bele Pered az említett adásba? Il­letve, milyen célt szolgál, ha Ilyen „téves" információkkal felkorbácsoljuk az emberek ke­délyeit? FÜLÖP IMRE M arci bácsi már hetven tavaszt számol, jól is­merik őt a borsiak. Eb­ben a községben született és ma is ott lakik. Ott élte át a háborút s ott üdvözölte 1945­ben a felszabadulást. A fegy­verek elcsendesedtek, a bor­siak pedig nekiláttak a földek megművelésének, hiszen kenyérre, húsra várt az or­szág. Mard bácsi szorgos gazda volt, az ő portáján nem ismerték a Pató Pálokat. Szülei után hazai földecskéjén kívül Magyarországon, Sárospatak határában is örökölt öt hold kaszálót. A széna kaszálását és begyűjtését a régi jő szo­kások szerint az ottani rokon­ság végezte mindig felesbe. Marci bácsi 1945 júliusában is felült hát a szekérre és elko­cogott a szénáért Sárospatakra. Az ottani rokonság segítsé­gével jó magasra megrakták a szekeret, Marci bácsi felült a tetejére és Sátorjaújhelyen ke­resztül hazafelé indult A vas­úti töltés előtt azonban két fegyveres magyar katona Jött kl az őrházból és megállította, öreget, aki egy két ízes szót morogva a bajusza alatt nagy keserűen maga látott hozzá, hogy a széttúrt szénát vissza­rakja a szekérre. A vágóhíd közelében egy szovjet katona állt őrségen. Persze nem kerülte el figyel­mét Marci bácsi esete. Egyszer­Az első találkozás kérdezvén, hány hordó bort visz a széna alatt. Be is terel­ték a közeli vágóliid udvarára. Ott lerakatták vele a szénát, hogy meggyőződjenek róla, mi rejlik a kocsi fenekén. Mikor látták, hogy Marci bácsi iga­zat mondott, nincs ott semmi más, szó nélkül otthagyták az Óvatosságból csillagos egyes Ismerős kollégámmal találkoztam a minap. — Szervusz! Szer­vusz! — üdvözültük egymást boldogan. — Mi újság? Hogy szolgál az egészséged? — Szolgál,... és te? — Megvagyok ... mit gondolsz, mit hoz szá­munkra a demokratizá­lódási folyamat? — Nehéz véleményt mondani a kezdet kez­detén — mondja s fi­gyelmesen körülnéz —, mindenesetre bizakodó­an tekintek a jövöbe. — Tárgyaltátok a Csemadok álláspontját? — Igen. Épp tegnap. — Tegnap!? üt hét elteltével? — Ismered az elvem: nem kell ajtóstul ronta­ni a házba. Megvártuk az akcióprogramot, és amikor megjelent, meg­vitattok az állásfogla­lást. Mindenki elmondta véleményét, óhaját. — Es az eredmény? — Határozat, amely tartalmazza a kollégák kérelmeit. — Például? — Magyar képviseleti szervek, magyar nyelvű bölcsődék, tanoncisko­lák, TV-adás ... — És te, mint vezető pozícióban lévő egyén, hogyan nyilatkoztál? — Én kérlek, egyetér­tettem a felszólalókkal! Határozatukat, szavazási tartózkodásom ellenére, elvben elfogadom ... — Es szóban? — Ami ezt Jelenti, hallgatok. De készen állok rá, hogy a meg­változott körülmények és viszonyok közt ls maradéktalanul teljesít­sem vezetői pozícióból eredő feladataimat... — Hát... — mond­tam zavartan, majd jobb ötlet híján gyorsan át­tértem a tánczenére, és megkérdeztem kollégá­mat, vajon Ismeri-e a „Mindenkinek van egy álma" című táncszá­mot ... EGRI FERENC csak odalép az öreghez, oro­szul ráköszönt, az meg szlo­vákul válaszol, egész jól meg­értik egymást. A katona nézi egy-két percig Marci bácsi ke­serves munkáját, aztán a sze­kérnek támasztja fegyverét, helyette a villát fogja a kezé­be, az öreget meg felküldi a kocsi tetejére s mint akinek ez a dolga, a széna adogatásához lát. Még a munka felénél sem tartottak, amikor jött az őrség­váltás. Marci bácsi gondolta magában, várhatott volna ez még egy kicsit, legalább amíg megrakjuk a szekeret. De fe­lesleges volt az aggodalma, mert most már egy katona he­lyett kettő segítette a munká­ját. El is készültek hamarosan és Marci bácsi azt sem tudta, hogyan köszönje meg a szov­jet katonák segítségét, akik mosolyogva csak annyit vála­szoltak hálás kézszoritására, „nyícsevo sztarí, nylcsevol" így ismerkedett meg Marci bácsi a szovjet katonákkal s ez a kedves emlék ma is me­legséggel tölti el a szívét. K. L. S zinte meghökkentő, hogy a XX. század második felében akad­nak nagyhangú tanácsadók és az ilyenek tanácsát propagáló lapok, amelyek éppen nálunk, szocialista és föderatív átalakulás előtt álló köztár­saságunkban és éppen most, az igazi demokratikus megújhodás korszakában, valamiféle reciprocitás alapján szeret­nék a nemzetiségi problémát megolda­ni. Értik ez alatt a magyar nemzetisé­gi kérdést. Hogy félreértés ne essék, tudnunk kell, hogy mi a reciprocitás? A tanács­adók javasolta egyoldalú reciprocitás valamely sérelemnek vagy vélt sére­lemnek hasonló sérelemmel való meg­torlását jelenti. Vagyis szemet szemért, fogat fogért, Jogtalanságot Jogtalanság­ért. Röviden, de lényegében bosszút jelent. Szerencsére európai társadalmaink már túl vannak a sötétnek nevezett kö­zépkor bosszúerkölcstanán, és a ven­detta csökevényét már csak a szicíliai desperádók világában képzelik erköl­csösnek. Demokrácia és bosszú, vagyis az It­teni értelmezés szerinti reciprocitás egymást kizáró tényezőkl Demokrácia nem ismer bosszút, hanem csak igaz­ságot, az Igazság pedig nem ismeri az emberi jogoktól való megfosztást. Már­pedig kétségtelen, hogy demokráciá­ban a nemzetiséghez való tartozásból folyó Jogok éppen olyan emberi Jogok, mint a nemzethez való tartozásból származó Jogok. Éppen ezért a nemzethez való tarto­zásból eredő emberi Jog nem Jogosít fel senkit arra, hogy a vele együtt élő nemzetiség emberi Jogait csorbítsa vagy a nemzetiséget attól megfossza, Mi i a reciprocitás? mert ez nemzetiségi elnyomásra vezet­ne. Még akkor sem, ha valaki a reci­procitással olyan tényleges vagy vélt sérelmet akar megtorolni, mely állító­lag az ő nemzetéhez tartozó, és ki­sebbségben élő népcsoportot ért annak a nemzetnek részéről, amelynek azo­nos nyelvet beszélő tagjai, mint nem­zetiség élnek a reciprocitás elvét al­kalmazni kívánó államnak a területén. Konkréten: a szlovákiai magyar nem­zetiség jogait csorbítani vagy éppen megvonni még akkor sem lenne jogos, ha szlovák részről azt feltételezik, hogy a magyarországi szlovákok nem­zetiségi jogaikban sérelmet szenvedtek. Nem tudok arról, hogy a magyaror­szági szlovákok számarányuknak meg­felelő és nemzetiségükből származó emberi Jogaikat nem gyakorolhatják. Ez a kérdés azonban — akár igaz, akár nem — nem döntő, és nem szol­gálhat alapul arra, hogy a csehszlo­vákiai magyarság nemzetiségéből ere­dő jogaitól részben vagy egészben meg legyen fosztva. Mert ha helyes az az elv és megálla­pítás, hogy a nemzetiségből származó emberi Jogok a demokráciában nem csorbíthatók — s ez pedig nem lehet vitás —, akkor a szlovákiai magyar nemzetiség emberi jogait sem lett vol­na szabad csorbítani, még akkor sem, ha Magyarország 1945-ben és az ezt követő években kiadott és a magyar­ságot Jogfosztó csehszlovákiai rendel­kezésekkel azonosan, a szlovák nem­zetiségűeket kollektiven megfosztotta volna állampolgárságától, ingatlan és ingó vagyonától, személyes szabadsá­gától, megélhetési lehetőségétől, nyel­vétől, iskoláitól, ügy, amint ez — saj­nos — nálunk megtörtént. És Magyarország mégsem élt Ilyen reciprocitással, remagyarosltással, még akkor sem, amikor a szlovákiai ma­gyarságnak 1945-ben és a következő években az előzőkben felsorolt jogfosz­tó rendelkezéseket az állampolgárság­tól, Ingatlan, Ingó vagyontól, szemé­lyes szabadságtól való megfosztást: ténylegesen és éveken át jajjal-bajjal át kellett szenvednie. Ha tehát valaki — akárki legyen ls az — bármilyen jogtalanságot követett el valamelyik hozzám tartozóval szem­ben, az nem jogosít fel engem arra, hogy én is hasonló jogtalanságot kö­vessek el, mert ezt nem engedi meg szocialista államunk jogrendje és az erkölcs parancsa, sőt tiltja ezt minden­fajta, az emberi méltóság tiszteletét elismerő társadalmi berendezkedés. Nincsen tehát mentség azok számára, akik feltételezett sérelmekre való hi­vatkozással a reciprocitás, azaz a bosz­szú alapján akarnák a magyar nemze­tiségi kérdést rendezni. Meg kell ugyanis állapítani, hogy a reciprocitást kívánók ellenségesen szembe helyez­kednek a Csehszlovák Kommunista Párt akcióprogramjával és a kormány ünnepélyesen tett nyilatkozatával, ame­lyek kifejezetten és kötelezően meg­állapították, hogy „a nemzetiségek egyenjogú polgárai köztársaságunknak, ezért joguk van arra, hogy önállóan és függetlenül döntsenek az őket érin­tő kérdésekben." Aki ezeknek az alaptételeknek meg­valósulását a reciprocitásra való hivat­kozással akarja meghiúsítani, az sza­botálja a párt és a kormány célkitű­zéseit és programját, meg akarja aka­dályozni az Igazi demokratizálódást jelentő fejlődést, az önmagát bélyegzi meg, hogy reakciós. Hogy ezek ellenére mégis szüksé­gesnek tartjuk a reciprocitás kérdésé­vel való foglalkozást, azt nem azért tesszük, mintha félnénk, hogy ez a reakciós irányzat veszélyeztetné és meg tudná állítani a demokratikus fej­lődést. A csehszlovák kommunista párt akcióprogramjában és a kormány nyi­latkozatában elég biztosítékot látunk arra, hogy nem valósulhat meg holmi reciprocitáson alapuló nemzetiségi el­nyomás. Mindezt csupán preventív szándékkal mondtuk el, hogy fertőtlenítsük a nemzet és nemzetiség közötti atmosz­férát a reciprocitásos fertőzéstől. — A sovinizmust ugyanis nagyon könnyen lehet kiprovokálni, a nemzetet ért ál­lítólagos sérelmek hangoztatásával, amely „reciprocitást, bosszút" kíván. Ezzel szemben tehát fel kell ébresz­teni a felelősségtudatot, a tárgyilagos kritikára való törekvést, a kölcsönös türelmet, hogy kialakulhasson az a tu­datos meggyőződés és lelki beállított­ság, mely szerint a reciprocitás nem­csak Jogtalan és Igazságtalan, hanem a demokratizálódásunkkal ellentétes felfogás, amely veszélyezteti és bom­lasztja a nemzet és a nemzetiség ál­lamalkotó egységét, a zavartalan együttélést is. EGO ZS. 1968. V. 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom