Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-13 / 131. szám, hétfő

AZ ABSZTRAKT FESTÉSZET CSEH ÚTTÖRŐJÉNEK PRÁGAI KIÁLLÍTÁSÁRÓL AMÍKQR PUTEAUX-BAN, Párizs egyik elővárosában tizenegy év előtt elhunyt Frank — Frantisek Kupka, az európai absztrakt festészet egyik megalapítója és úttörője, halálára hazájában fel sem figyeltek. Igaz, ez a magányos, sajátosan kitérő egyenes olyan csendben távozott az élők sorából, hogy még a franciák is csak elkésve döbbentek rá: a modern művészet hegyéről fénylő csillag tűnt le. Egy évre rá azonban a francia fővárosban jnegrendezik életművének retkifejező alkotás, naturalizmusával már-már visszataszítóan hat. Jóllehet, Fr. Kupka sohasem barátkozott meg legnagyobb kortársaival, művészetük* hatását életművében mégis megtalálhatjuk. Főleg a Zsigolette, az Aracs, az Asszony Galienne számára, a Családi kép című alkotásain, melyeken Matisse, és a fauveisták színpompája ragyog, valamint a Kertben című képén, ahol viszont az impreszszionisták fényjátékait lelhetjük fel. 1908-BAN JÁRUNK. Fr. Kupka FRANK KUPK dicső hazatérés rospektív kiállítását, majd utána a párizsi Modern Művészetek Múzeumának egyik termében állandó Kupka tárlatot létesítenek. A jelenlegi prágai kiállítás tehát nem más, mint elkésett tiszteletadás Frantisek Kupkának, s ennek a kiállításnak anyaga (háromszáz festmény és grafikai mű) egyben az opofínói származású mester emberi és művészi pályafutását is bemutatja. Itt láthatjuk a cseh—francia festő első művét, Josef Siáka dobruskai szíjgyártó és nyeregkészítőmester cégtábláját, amit a mostohája elől menekülő kis Kupka gyerek inaskorában festett gazdája számára. Siska uram azonban nemcsak jó, de okos és élesszemű ember volt, felfedezte inasa tehetségét, támogatta ambícióit és lehetővé tette számára, hogy elsajátíthassa a rajzolás egyszeregyét, majd későbben felkerülhessen a prágai szépművészeti Akadémiára. A jelesre végzett rendkívül tehetséges növendék Prágából Bécsbe kerül, ahol magára vonja az udvari körök és Madame Brtihne, egy gazdag, kéjvágyó dán asszony figyelmét. Udvari festő válhatna belőle, ám Dante, Nietzche és Schopenhauer nemcsak az okultizmust, de a monarchista érzelmeket is kiűzik belőle. Bécsből Párizsba menekül, a íény városába, a civilizáció Bakonyába, ahová átmeneti időre követi őt Madame Brühne is, Frant. Kupka dán Léda asszonya ... MADAME BRÜHNE halála után az éhség, a n/omor és futó szerelmek időszaka következik, míg egy szép napon az elszázi Eugenie Straube személyében nemcsak hű szeretőre és hitvesre talál, de egyben menedzserre és szigorú pénztárosra is, aki nagy szorgalommal egyengeti a sikerhez vezető útját és intézi pénzügyeit. Kiváló rajztudása révén Fr. Kupka Párizs egyik legkeresettebb illusztrátora lesz, közben pedig Kropotkint és Bakunint tanulmányozza s az anarchistákkal rokonszenvez. A divatos rajzoló ezekben az időkben alkotja a fennálló társadalmi rendet ostorozó Béke és Pénz című rajzciklust, melynek jó néhány, a jelen kiállításon is látható lapja azt bizonyítja, hogy a cseh festő, a szecesszióból kiindulva sok mások előtt jutott el az expresszionizmusig. Fr. Kupka valami újra törekszik, maga sem tudja még hogy mire, de amikor szomszédja és egyetlen közelebbi ismerőse, Jasques Villon, a festő, végigvezeti őt az avantgardista Párizs műtermein, mindenkit dekadens akadémikusnak minősít elmarasztalóan, jóllehet a mostani tárlaton kiállított illusztrációk (Énekek éneke, Lysistrate stb.), valamint a Túlsó part, a Hullámok, az ön — arckép, a Művész felesége című képe és még sok más, ebből az időszakból származó alkotása éppen arról tanúskodnak, hogy ha valakire az akadémikus jelző ráillet, akkor az a valaki elsősorban ő volt. Az Örömök-Ballada című festményével 1902-ben, az amerikai St. Louisban elnyeri a világkiállítás aranyérmét. Fr. Kupkának ez az első nagy nemzetközi sikere, igaz, a mester ennek a sikernek későbben már nem örvend túlságosan. És ha a festményt látjuk, nem is nagyon csodálkozhatunk. Ez a nordikus, germán életsóvárgást és rosszul titkolt vad erotikát befutott, elismert festőként él Párizsban, ám ennek ellenére elégedetlen önmagával és ahogyan ő mondja főleg konvencionális festészetével elégedetlen. Egy nyári napon André-t, 12 éves kislányát látja, ahogyan meztelenül ugra-bugrál a kertben, kezében egy kék-piros labdával. — Megleltem I kiált fel boldogan és ettől a pillanattól kezdve hátat fordít a festészet évszázados hagyományainak s ezután már kizárólag a mozgás tiszta ábrázolására, s labda színei örvénylő mozgásának lerögzítésére törekszik. A kiállítás anyaga pontosan, szinte grafikonszerűen követi Fr. Kupka útját, fejlődését és az absztrakt festészethez való eljutását, ahhoz az absztrakt művészethez, melynek egyik kicsúcsosodását a Kék-piros fúga című alkotása és ennek variánsai jelentik. A párizsi öszi Szalonban állítja ki 1912-ben először a Kék-piros fúgát, amely nagy botrányt, de ugyanakkor nagy lelkesedést is vált ki a művészek, kritikusok és nézők soraiban. Fr. Kupka életében ez jelenti a fordulópontot, Sorra következnek a világhírű absztrakt alkotások: a Vertikális és diagonális síkok, az Idő mértéke, a Filozófikus architektúra, a színekben tobzódó Kozmikus tavasz, a Teremtés, a Katedrális, valamint a kubizmus kompozóció's törvényeit és színskáláját igénybe vévő Makacs fehér vonal, na meg A szólózó barna vonal és még sok más műve.... Az első világháború után rövid időre haza jön szülőföldjére, de az itthoni lehangoló viszonyok végleg Párizsba űzik őt. Ám ott is újra kell kezdenie, mindent élőiről. Fr. Kupka, ez a magányos harcos, aki a mozgás titkainak ellesése után a színek értelméig jut el azonban, ha nagy küzdelmek árán, de ezúttal is győzedelmeskedik. A Galerie de la Boétienben elért sikerei után még nagyobb kedvet kap és tovább fejleszti az absztrakt festészetet, úgy, hogv Malevics, Mondrian, és Kandinszkij mellett ő is eljut az abszlrakcionalizmus lényegéhez, a modern festészet tőmondatához. És ezt a valóságot demonstrálják a jelen kiállításon a Három vonal, az Önálló fehér, az A pont körül és az Absztrakt festmény címet viselő alkotásait, hogy .csunán néhányat említsek a sok közül. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN, 1951-ben éri el Fr. Kupka élete legnagyobb sikerét New Yorkban, ami az 1946-ós prágai félkudarc után enyhítő balzsamot jelent az agg mester számára, akinek festészete, egész Európa absztrakt festőinek nemzedékét befolyásolta. A jelenlegi Kupka tárlat anyaga azonban azt is elárulja, hogy a mester, aki a szeceszsziótól jutott el az absztrakcióig nyitott szemmel járta az európai festészet fejlődésének nagy útját, és hogy az olyan jelentős mérföldköveknél, mint a fauveizmus, a kubizmus, az expresszionizmus, a konstruktivizmus és a szürrealizmus, megmegállt. Szívében azonban midvégig hű maradt a szecesszióhoz, még absztrakcionalista korában is. És ezt a megállapítást nem szánom elmarasztalásnak még akkor sem, számomra a szecesszió idegen és visszataszítóan hideg valami. BARSI IMRE DÉNES GYÖRGY: EGY ASSZONY K*J Tavasz. Rügyeket bont az ág. Egy asszony várja a fiát. Csendeskén ül a kispadon, az élste már csupa rom. Szeme kiapadt, fogy a fény, egyre halványabb a remény. Tavaszra nyár, az ősz közel s a messzeségből semmi jel. Se egy levél, se üzenet, csak a falon a feszület. Havas szél zúg a fákon át. Egy asszony várja a fiát. BEN JONSON: OLPO Bemutató a Kassai Állami Színházban A Kassai Állami Színház műsortervében — mint a legutóbbi bemutató — Ben Jonson „V o l p o n e" című komédiája szerepelt Stefan Zweig ismert átdolgozásában. Az előadást a drámai együttes új művészi vezetője — Vladimír PetruSka rendezte, az ízlésesen és rendkívül találóan megoldott színpadképet fán Hanák tervezte, a kosztümöket pedig vendégként M. Studená. Vladimír Petruska a bevált ösvényeken — mindennemű újszerű rendezői megoldásokat és ötleteket mellőzve — pergeti a „Volpone" cselekményét a színpadon. A lényegre törő tartalmi kifejezés és a történetet összefogó é 1 c helyett többnyire — de mondhatnám előszeretettel — hatáskeltő elemek beiktatásával (a kulcs, az erényöv, a túlzott karikírozás) igyekszik az amúgy is frappáns szituációkban kontaktust teremteni a színészek és a közönség között. Rendezői felfogásában — véleményünk szerint — több a vitatható momentum: elsősorban némely szereplő túlzottan erőltetett gesztusai, egyes jelenetek vontatottsága és ritmikai törése, végül Volpone személyének háttérbe szorítása. Szerb Antal szavait idézve: ... hogy Ben Jonson Volponeja Stefan Zweig átdolgozásában világsiker lehetett, azt annak köszönheti, ami nem klaszszikus benne: nyers, színes, Erzsébet-kori nyelvének, amelyben Shakespeare közeli rokona. S mindezt, sajnos, a kassai előadás szem elől tévesztette ... Az előadás kulcsszerepét, Volponét, Ián Bzdúch alakította, megbízhatóan, ám alakításában egyúttal mégsem érezhető a „kópés" levantei mindvégig számító, kujonkodó szelleme. Mulattatóan meggyőző alakítást láttunk Marián Kleistól (Mosca), figyelemre méltó Beatrice B. Bocová Canínája és Igen jó epizód alakot formált meg Anton Gy mer sky. A legjobb teljesítményt azonban határozottan — a hosszú ideje mellőzött — Elena Kleisová nyújtotta: remek figurát teremtett, felszabadultan játszott, egyaránt mulattatott és elgondolkoztatott. fozef Hodorovsky Corbacciója — véleményünk szerint — túljátszott szerep, hasonlóan mint a fiát alakító Milan Drotáré. A többi szerepben FrantiSek Dadejt, BohuS Králikot és Zoltán Lászlót láttuk a bemutatón, amely ezúttal sem jelentett többett az átlagosnál. TÄNZER IVAN Kulturális hírek • A KÉPZELŐERŐ az emberiesség szolgálatában — ennek a gondolatnak a jegyében rendezik meg június 23 és 28 között Mamaián a II. nemzetközi rajzfilmfesztivált. Ez az idén az egyetlen ilyen jellegű fesztivál világviszonylatban és az egyetlen nemzetközi filmművészeti rendezvény Romániában. A fesztiválon mintegy 30 ország képviselői vesznek részt. • ANTONIONI megfilmesíti a Kurázsi mamát. Brecht drámájának címszerepét Sophia Loren játssza. • •••••••••• r ••••••••••• /ii ••••••••••• ••••••••••• ÉN, AZ IGAZSÁG (cseh) Rébuszokkal bíbelődni, múlton meditálni — ez többnyire kedvenc szórakozása az embereknek. Mi lett volna... hogyan történt volna, ha ...? Ha másképp történt volna. Történhetett volna? Hogyne! És kezdődik a játék. Hitler nem követett el öngyilkosságot, túlélte hadseregbirodalmának katasztrófáját, sőt egészségileg is felépült anynyira, hogy új világhódító vágyálmokat szövögessen. Pechje csupán az, hogy szamaritánus életmentőit egészen más szándék vezérli: ők nem megmenteni, hanem ítélni és büntetni akarnak. Hitlert olyan tisztek csoportja szöktette meg, akik saját igazságszolgáltatásra vágynak: „méltányosabb" büntetést szánnak egykori vezérüknek, mint amilyet a nemzetközi ítélőszék kiróhatna. Ezek a tisztek keveslik a halálbüntetést azokért a mérhetetlen szenvedésekért, amelyeket a hitleri fasizmus okozott az emberiségnek. Többet akarnak: kínok kínjával kimúlatni azt, aki a borzalmak legfőbb okozója volt. Különös történet, de mint téma, nem új. A fiktív valóság ismerős konfliktust és mondanivalót hordoz magában: az önkényes igazságszolgáltatás jogRIO BRAVÓ talanságát. Senkinek sincs monopolizált joga az igazságra, önmagának senki sem határozhatja meg, milyen büntetést szabjon még a nyilvánvaló bűnözőre sem. A bosszú nem jog, mert végeredményben a bosszúállót is elemberteleníti. Zbynék Brynych, a film közismert rendezője tudta, hogy Miroslav Hanus azonos című regénye alapján készített művével nem sok újat tud mondani a nézőnek, de azt is tudhatta, hogy az ismert igazság hangsúlyozásával időszerű feladatot teljesít: ha az önkényesség bűn a bűnös megbüntetésében, mennyire az az ártatlanok elítélésében. Gondolatébresztés ez, tanulságos, hasznos küldetéssel, játék a múlttal intő például a jelennek. Brynychről mindenki tudja, hogy kiváló mestere a filmművészetnek, s ezt ebben a művében is bebizonyítja. Tudását kellőképpen szemlélteti a téma igényes feldolgozása, az a józan mértéktartás, amellyel ezt a különös fikciót filmbeli valósággá formálja. Feladatának megoldásában a színészek közül mindenekelőtt a kitűnő Karel Höger segítette őt. A hatásos fényképezésért Josef Vanist illeti az elismerés. (amerikai) Fárasztóan hosszú, de azért nem unalmas ez a tipikusnak mondott vadnyugati film. Alkotója az amerikai kinematográfia nagy öregje, Howard Hawks. Tipikusnak alighanem azért mondják, mert szerkezetében, történetében mindaz benne van, ami egy westernbe beleillik. Hősei is hagyományosan tipikus figurák: a bátor és lovagias seriff, a kicsit hetvenkedő, de mindig a legjobbkor érkező ifjú titán, a kicsit ügyefogyott, de azért a nehéz pillanatokban mindig sokat tudó bohókás öreg, a seregnyi marcona képű útonálló s a gátlástalan gazdagok. A történetben sincs semmi rendkívüli: az egyik fél az igazság és az igazságszolgáltatás érvényesüléséért, a másik ennek megakadályozásáért küzd. Az összecsapás mindannyiszor kemény öklök csatája, félelmetes ügyességgel forgatott fegyverek dörALASZKA gése és aggódó női lelkek lélegzetvisszafojtása. Hawks fölényes biztonsággal, nagy rutinnal mozgatja alakjait és pergeti szemünk előtt a cselekményt, de nem akar csak izgalmas kalanddal traktálni. Anélkül, hogy kilépne a műfaj hagyományos keretei közül, némi lélekrajzzal is megpróbálkozik; mindenekelőtt az öregedő seriff /

John Wayne) és kevéssé állhatatos társa, Duda /Dean Martin) áll figyelmének előterében. Magatartásuk motiválásának hitelét azonban csökkenti az, hogy a többi főhős tetteit jóformán teljesen ismeretlen indítékok szabályozzák. Az említett két híres színészen kívül többek közt Ricky Nelson, Angié Dickinson, Waller Brennan és Ward Bond is játszik a filmben. Népszerűségüknek, rokonszenves játékuknak is köszönhető, hogy a Rio Bravo-nak nagy sikere lesz különösen a fiatalság körében. (nyugatnémet) Eugen Schulmacher és Frei- mut Kaidén dicséretes munkára vállalkozott, amikor elhatározta, hogy dokumentumfilmet készít Földünk egyik legkevésbé ismert részéről, Alaszkáról. A titokzatos, zord félsziget nem árult el még magáról sokat a mindent tudni és ismerni vágyó emberiségnek. Egyes részei még teljesen „felfedezetlenek", s más részein is kevésszer fordult meg ember. A német dokumentumfilm most feltárja előttünk e félelmetes világ néhány titkát. Csak néhányat, mert az alkotóknak nem a részletes dokumentálás, hanem egy kalandos út élményeinek a tolmácsolása volt a célja. A film ennek ellenére sokat láttat. Ízelítőt ad a félsziget történetéből, lakosainak életéből, bemutatja állatvilágát és vadregényes tájait. Érdekes látnivaló mindez, hiszen olyan világot tár elénk, amelyet kevesen láthattak, s amelyet alighanem kevesen is fognak látni saját szemükkel. Az alkotóknak talán szemére vethető, hogy kamerájukkal túl hosszan időznek egy-egy lényegtelen jelenségen, és aránylag sokat foglalkoznak önmagukkal is, holott inkább a mostoha feltételek között élő félszigetlakókra lennénk kíváncsiak. Mentségükre szolgál azonban, hogy aránylag kevés helyre juthattak el, hiszen Alaszkán alig van úthálózat. Tény viszont, hogy amit láttatnak, azt pompás színes felvételekkel, szépen fényképezve láttatják. (szó) 1968. V. 13. Egy Jelenet az Eri, az igazság című filmből. Höger, u film főszereplője.) (Jobbra Karel