Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-19 / 108. szám, péntek

DEZZUK KOZOS DOLGAINKAT tVÁSÓINK VÁLASZAI A CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK JAVASLATÁRA vezesse be a magyar c, hogy a szlovák saji nemzetiségi kérdés l foglalkozó javaslatoázza meg ezen kövejgosságát, hogy elkeesleges torzsalkodásoségeink között. k látjuk a Kassai ;ram hivatalos módoimzetisé'günket érintő eket illetően. Ezzel magyarázatot kérstáv Husák elvtárstól jzóan, hogyan tekint -ban Köbölkúton tett s s mi a véleménye mzetiségi kérdés megpcsolatban. A bizalom reállltása érdekében nne legalább erkölcsiSlni az 1946—47-ben kitelepített magyaroan azokat a régi manistákat, akiket kizár nemzetiségük miatt pártból. Hasonló eljáík az említett évekott magyar pedagóen is. Kölcsönös kaplegerősítését jelentené jálási akció érvényen ése és egy új népEMADOK zs szervezete , a csehszlovákiai számára megszülettek ételek, hogy nemzetisorsdöntő megoldást jes mértékben támo5MADOK javaslatát és jogainkat mind gazkulturális és politikotmányosan biztosítzocialista köztársasőés a szlovák nemzet, velük egyenrangú és smzetiségek közös ál, hogy a szocialista ;ylényegűvé váljék a dolgozóiban. A járási Qttság keretén belül emteni a magyar tanák, általános iskolák, i magyar nyelvű tanonciskolák önálló irányító szervét: a magyar tanfelügyelőséget. Kérjük az önkényesen összevont óvodák és iskolák igazgatóságának szétválasztását. Az illetékes szervek vizsgálják felül az önkényesen megszüntetett magyar óvodák és iskolák ügyét és biztosítsák ezen Iskolák felújítását. (Karolina, Nagypuszta, Nagypeszek) Felelősségre kell vonni azokat a személyeket, akik az iskolák összevonásában és megszüntetésében önkényesen jártak el. Kérjük létesítsenek Zsellzen magyar tannylevű tanonciskolát. A főiskolákon a magyar nemzetiségű hallgatók számarányának megfelelően létesítsenek magyar osztályokat. A legtehetségesebb magyar fiatáloknak lehetővé tenni, hogy a magyarországi egyetemeken vagy főiskolákon tanulhassanak. A nyitrai Mezőgazdasági Főiskola mellett kérjük magyar tagozat létesítését. Kérjük a volt zselízi járás felújítását Zselíz székhellyel, s a járást irányító fórumokon, mindennemű képviseleti szervben az itt élő magyarság számarányának megfelelő képviseletét. Kérjük egy 1500—2000 munkást alkalmazó üzem építését Zselizen. Követeljük a kétnyelvűség elvének következetes betartását a gyakorlatban is, a hivatalos ügyiratok kétnyelvű szövegezését. Az üzletek, a pósta, a vasútállomások, a hivatalok, az intézmények föliratain, emblémáin a kétnyelvűség betartását. Követeljük, hogy az itteni szervekben, hivatalokban intézményekben (bölcsőde, kórház, üzletek, közbiztonság stb. j csak olyan személyeket alkalmazzanak, akik tudnak és hajlandók magyarul beszélni. A magyar nemzetiségű polgárok családneveit a magyar nyelv szabályai szerint vezessék a hivatalos személyi iratokban is. Követeljük az önkényesen megváltoztatott hagyományos helységnevek visszaállítását. Hatálvon kívül kell helyezni az alapvető emberi jogokat sértő reszlovakizációt, új, igazságos népszámlálásra van szükség. Követeljük a csehszlovákiai magyar nemzetiséget 1945-től ért diszkriminációk elítélését, a jogtalan vagyonelkobzás következtében előállott anyagi károsodás felbecsülését és megtérítését. A rehabilitációt ne csak a személyi kultusz idejére vonatkozóan érvényre juttatni, hanem az azt megelőző időszakra is. Ugyanis az itteni magyarságot a legtöbb sérelem 1945—48 között érte. Azokat a személyeket, akiknek részük volt a 45—48 közötti években a magyarok meghurcoltatásában, vonják felelősségre. Felül kellene azt is vizsgálni, kik kapták meg a kártérítést a felmért hadikárokért. A magyar nemzetiségű polgárok nem, pedig a károk tetemes része a Garam és az Ipoly völgyére esett. Teljes mértékben egyetértünk azzal a levéllel, amelyet a dunaszerdahelyi járás kommunistái aktívájukról a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságához küldtek. A járási pártbizottság eddigi tevékenységével és célkitűzéseivel teljesen szolidárisak vagyunk és a pártbizottságot további támogatásunkról biztosítjuk. Nehezményezzük azonban, hogy hivatalos személyek és szervek — tudomásunk szerint — mind ez ideig nem nyilatkoztak a CSEMADOK KB ez év március 15-én közzétett állásfoglalásával kapcsolatban. Ezt az állásfoglalást mind ez ideig a cseh és a szlovák nyelvű folyóiratok sem ismertették s az ott felvetett kérdésekhez semmilyen álláspontot nem foglaltak. Ogy véljük, a meg kezdett demokratizálódási folyamat nem lehet teljes, ha a több százezer ember vágyát és nézeteit kifejező dokumentumban felvetett problémák nem nyernek orvoslást. Javasoljuk, hogy Lőrincz Gyula, vagy dr. Szabó Rezső elvtárs vezetésével küldöttség keresse fel az SZLKP KB és az SZNT elnökségét, s folytasson velük beszélgetést a CSEMADOK ismert állásfoglalásáról. Megbeszéléseikről a sajtó és a rádió útján tájékoztassák hazánk lakosságát. őjévé vált. A főváros kiisének igazgatójává nevezki. Így tehát 60 000 lakáség, a földalatti, az új szálépítésének — és az ódon kmű-épületek átépítésének íja nyomja vállát, harmincas években Prágáévente 14 000 lakás épült, ileg mindössze vagy 5000. yzik az építőipari kapaci3S a munkaerő, noha jobbálőregyártott elemekből épík, akkortájt pedig téglából, t az építés bonyolultabb sn folyt, több munkát igét. Prágában azonban lámal sem lelhet az ember fakőművest, valamennyi tele munkával, kilátások? Ezerkilencszázhetvenegy ezerkilencszázhetvenöt köévente 12—13 000 lakást stnénk építeni. Ez viszont äket, kapacitást, előkészíigényel... Ízben megemlékezik arról ddig alkalmazott, tarthatatmódszerről, amely szerint ában csak a beépítetlen telin, vagy a lebontott házak én építkeztek. Ma egy új s építését tűzték program- egy 12 000 lakásos perems építését. Egy ehhez haó város — Chodov u Prahy ipítése megkésett, prágai földalatti? — Kraus lök vezetője volt annak a ttságnak, amely a kéregt előnyeit mérlegelte a alattival szemben. Annak ín Kraus mérnök azok felé lt, akik az előbbi mellett ik ki. A megoldás olcsóbb §;yorsab i volt, s megfelelt ik az t szegnek, amelyet a nány hajlandó volt a főváközlekedési problémájának oldására fordítani. Amikor iban a bizottság a földalat•észesítette előnyben, amely a városi közlekedés kérdését sok évvel előre megoldja, fegyelmezetten munkához látott. Most minden erejével arra törekszik, hogy a földalatti vasút munkálatai ne szakadjanak félbe ... Kevés ember vállalna ekkora felelősséget. A főváros teljes kiépítése igazán nem könynyű feladat. — Ez lesz az én hattyúdalom, — mosolyog Kraus mérnök s az ember maga se tudja, vajon hisz-e annak, amit mond. Elvégre nem bocsátkozna olyasmibe, aminek sikeres befejezésében kételkedik. Valakinek hozzá kellett fognia ehhez a munkához. — Állampolgári kötelességemnek tekintettem, hogy hozzálássak. Ma, amikor felengedett a bürokratizmus, és a munka a hivatalnokstílustól a mérnöki stílus felé fordul, az eddiginél többet tehetünk. Hattyúdal? Ezt hogyan értsük? Kraus mérnök igazat mondott. Mert Prága kiépítése voltaképpen élete utolsó nagy feladata. Még néhány év, és itt a hatodik X, amikor a férfiak nyugalomba vonulnak ... Hát a gátak? Azokat talán meggyűlölte? — Számítottam a dunai vízműre, ennek megépítésére azonban sajnos, a szakemberek vitája miatt, nem került sor. Két változat került szőnyegre. Véleményem szerint mindkettő egyformán jó volt. Az egyiket azonban el kellett volna fogadni. S mivel az egyik fél nem volt hajlandó meghátrálni a másik előtt, elszalasztották a lehetőséget, amikor a kormány hajlandó volt (s lehetőségében is állt), hogy ilyen építkezést finanszírozzon. Így aztán a terv füstbe ment. Pedig örültem volna, ha megvalósul... Más gáAZ ERŐMÜVEKET ÉPÍTŐ MÉRNÖK. (E. üher felvétele.) tak? Számoltunk azzal, hogy gátat emelünk a Berounks folyón, Krivoklát vára alatt. Nincs rá pénz, noha fontos lenne, hogy a Berounka vizét hasznosítsuk. A moldvai vízilépcsőt sem fejeztük be a tervek szerint. Mindmáig hiányoznak a gátak a Moldva forrásai felé. Ez pedig nagy kár. Mindemellett örülök, hogy hazánkfiai így is sokáig meg fogják tartani emlékezetükben a gátépítőket. Nem tudom, vajon Kraus mérnök elvtárs szeret-e a Károlyhídon járni. Ha azonban az ő helyén volnék, szívesen venném olykor szemügyre a szakállast, akinek szakállát a Moldva soha többé nem fogja megáztatni, s tán néhanapján egy kis borzongást is éreznék, vajon nem neheztel-e rám a vén szakállas. M ost harmadszor jár Pöstyénben. Először akkor volt itt, amikor a fiát elhozta a felvételi vizsgára. A felvételi nem sikerült, így kénytelen volt másodszor is felutazni, hogy mégis „elintézze" valahogy a fia felvételét, jók az öszszeköttetései, elintézte, felvették. Fellélegzett: nagy gondtól szabadult meg. — Anyuka, én az életemet, a jövőmet csakis a szállodai levegőben tudom elképzelni. Tegyétek nekem lehetővé, hogy oda kerülhessek. Láthatjátok, hogy komolyan veszem, hiszen magánszorgalomból, minden kényszerítés nélkül franciát és angolt tanulok. Intézd el, anyuka, intézd, intézd, nem tudom mi történt velem a felvételin, nem tudom, nagyon akarLOVICSEK BÉLA: tam, hogy sikerüljön, rettenetesen akartam, talán azért nem sikerült, intézd el, anyuka, te olyan okos, művelt asszony vagy, téged mindenütt ismernek, el tudod intézni, ha akarod ...! Elintézte, felvették, s közben már eltelt egy fél év, a tanév első fele. Bizonyítványosztás előtt értesítést kapott, hogy a fia két tantárgyból megbukik, és kettese lesz magaviseletből. Egyúttal meghívták szülői értekezletre. így került Pőstyénbe harmadszor. Keserű, fojtogató csomóval a torkán ül a többi szülő között. Talán nem is hallja az igazgató, a tanárok és nevelők hangját. Mintha egy távoli világ ismeretlen szavai kószálnának körülötte a levegőben. Fura, víziószerű képek, gondolatfoszlányok villóznak benne, mint valami domboldalra szorult külváros szétszórt, éjszakai fényei... Akkor, amikor először tartotta a karján, amikor először tapadt pici szája a mellére, úgy nézte, úgy gondolta, hogy valami csodalényt szült a világra. Az ő fia több, különb, mint a többi, szebb is. formásabb is. Milyen büszke volt rá! Akkor még nem tudta, hogy minden fiatal anyát ilyen szépítő büszkeség jár át. Magát érezte a világ közepének, s messze előre futott a jövőt formáló képzelete. Csodatervek, színes álmok körvonalai bontakoztak ki előtte, s szivárványként fonta körül az ő kisfiát, az ő egyetlen gyermekét. Mi is lesz belőle? Orvos? Mérnök, tudós, író, filmsztár? Mi is lesz, mi is lesz? Emlékszik egy nyári estre, az ablakban könyököltek. Telihold fénye halványította el a csillagok ragyogását. — Anyuka, az a holdacska? ... Én oda akarok menni! Vigyél engem a i'olaacskára, anyukaI — Most még nem lehet, mert kicsi vagy. Majd ha megnősz, ha nagy lesiet, majd akkor ... Két tantárgyból megbukott, kettest kapott magaviseletből... Magaviseletből? ... Kedves, jószívű volt mindig, még a legyet is sajnálta agyoncsapni. Szerette a verseket, a zenét. Az országos szavalóversenyekről mindig oklevéllel, éremmel tért haza. Áz iskolai zenekar legjobb gitárosa volt... és mégis kettest kapott magaviseletből. Df miért? — Makacs, konok a jiú! — mondja a nevelő. — Tévedhetetlennek tartja magát. Vélt igaza mellett végletekig kiáll! Egy hónappal ezelőtt lázadozott az internátus miatt. Miért kivételeznek? Egyesek az új internátusban lakhatnak, ahol sokkal kényelmesebb, s könnyebben megy a tanulás-, mások viszont, — többek között ő is, — az öregben, az elavult épületben kénytelen elpocsékolni fiatal életét, ahol a falakról málik a vakolat, penészvirág nyílik a sarokban ... És verekedett, mert valaki ráfogta, hogy szánt szándékkal veri le a falról a vakolatot. Mikor kérdőre vontam, azt vágta a szemembe kihívón, durván, hogy bizonyítsam be a bűnösségét! Ez c helyzet, doktornő, ezért kapott kettest magaviseletből... Makacs, konok? Biztos lehet abban a nevelő? A világért sem akar kiállani a gyermeke mellett, mégis kikívánkozik belőle a kérdés: vajon a nevelő szerette-e annak idején a lélektant, hogyan vizsgázhatott belőle, s hogyan, miiyen módon és mértékben tisztázhatta magában a bizalom lényeges és fontos kérdését? Érdekes módon hozzá mindig bizalmasabb volt a fia, mint az apjához. Igaz, technikai kérdések tisztázásakor mindig az apjához fordult, de általános emberi kérdésekben csakis hozzá. Talán egy éve ezzel a kérdéssel fordult hozzá: — Mond, anyuka, ml a szerelem? Néhány általánosan ismert szóval próbálta megmagyarázni, de az nem elégítette ki a fiút. — Nézd, kisfiam, azt állítják, hogy a... — Engem a te véleményed érdekel, anyui — Hát jól A szerelem a legszentebb, a legtisztább, a legcsodálatosabb érzés, ami az ember lelkét kitöltheti. Megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan. Azt azonban tudom, hogy mit jelent: két ember őszinte szeretetét, tiszteletét, megbecsülését, segítségét jelenti, az egymás iránti kölcsönös bizalmat és a megértést... — És miben nyilvánul meg, hogyan jelentkezik? — Mindig a közelében szeretnénk lenni, mindig látni akarjuk ... és, és ... egyszóval olyan vonzalom ez, amely gyönyörűséggel tölti el az embert... — Anyuka!... Én szerelmes vagyok... — Igen ... természetesen ... előfordul ebben a korban is... Lehet, hogy hosszabb ideig is megmarad, de az is lehet — és ez a valószínűbb —, hogy csakhamar széthull, elkopik, mint az áprilisi hó.. Viszont azért ember az ember, hogy uralkodjék magán, s addig ne keveredjék felesleges kalandokba, gondokba, amíg más, fontosabb életkérdéseket kell megoldania. Például: a tanulást, vagyis felkészülést az életre. Érted ugye, kisfiam? két tantárgyból megbukott. Miért? — Nem tanul, lusta, valósággal irtózik a tankönyvtől — mondja a nevelő. — A gyakorlati dolgok után viszont szinte vágyakozik, nagy az érdeklődése. Ezen a téren a hotel-iskola büszkesége lehetne. Mozdulatai kifinomultak. Sokszor az az ember érzése, hogy egy balett-táncos veszett el benne. Tizenöt-húsz tányérral úgy harmonikázik, mint egy kiváló, csodálni való harmonikaművész. Egyszóval a gyakorlatban megállja a helyét, csak az a baj, hogy az elméleti kérdések nem érdeklik ... Megbukott: két tantárgyból. Itt, ezen a téren kell megszorítani a gyereketI Talán a környezet. A máló vakolat, a penészvirágos szobasarok van rá rossz, elkeserítő hatással! — Megbukott? — hördült fel az apja. — Hazahozom, bedugom egy javítóműhelybe és kész, fene a kölykétl Talán a környezet: a máló vakolat ... a penészvirágos szobasarok ... ? Vége az értekezletnek. Gyűlöli a fiát. Ogy érzi, meg tudná t.->jtanil Az * fület előtt várja magas termetével. széles vállával. Túl erős, fejlett. Szinte kékít a haja, olyan fekete, a szeme is az. A földet nézi. Arcát komor szomorúság lengi be. Az Édenbe mennek. Egy feketére, néhány szóra. Sarokasztalhoz ülnek, szemben egymással. Sokáig kavargatják a kávét szótlanul. Nem hangzik el kérdés, nincs, nem lehet magyarázkodás. Itt minden olyan finom, puha, lágy vonalú, diszkréten hangulatos: a szőnyegek, a függönyök, a csillárok ... Az anya fekete hajában ezüstös szálak csillognak. Szép arcán bánat ül, torkában keserű csomó, s a szívében gyűlölet. Ügy érzi, most valóban meg tudná fojtani az egyetlen, szép fiát. De csak ennyit mond: — Meddig kell még szégyenkeznem miattad, mikor nézhetek már fel rád büszkeséggel a szívemben, kisfiam? Könny csillan a fiú szemében. Anyja kezére hajlik és megcsókolja: — Bízzál bennem, anyukám..%