Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-19 / 108. szám, péntek

Bízom a demokrácia erejében AZ AKCIÓPROGRAM ÉS A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYARSÁG Az utóbbi hetekben különféle szlovák la^ pókban több cikk jelent meg a csehszlovákiai magyarság helyzetével, követeléseivel kapcsolatban. Sajnos, nagy részüket különféle formában kénytelenek voltunk lapunk hasábjain visszautasítani. A sajtószabadság nyújtotta lehetőségekkel visszaélve a cikkek szerzői olyan hangokat ütöttek meg, amelyek ingerült visszhangra találtak a magyar lakosság körében is. Rossz útra térnénk, ha átvennénk ezt a hangnemet, és kölcsönös vádaskodásokkal, hánytorgatásokkal folytatnánk a vitát. Mi egy őszinte, a a tényekre támaszkodó és az együttélést segítő párbeszéd hívei vagyunk, és ezt már meg is kezdtük. Az Új Szó hasábjain helyet adunk a nacionalista ferdítésektől mentes nyilatkozatoknak. Szeretnénk bevonni ebbe a párbeszédbe a szlovák értelmiség legjobbjait, hogy ne a szenvedélyeket szítsuk, hanem valóban tisztázzuk közös dolgainkat. A párbeszéd azonban feltételezi a kölcsönösséget, jó lenne, ha a proletár nemzetköziség elveit valló szlovák laptársaink is meggondolnák ezt, mert míg hallgatnak, fogadatlan prókátorok beszélnek a szlovák nép nevében, és félrevezetik a közvéleményt. Aki egy kicsit is figyelemmel követi az eseményeket, az világosan látja, hogy a Kultúrny íivotban, a Lúdban stb. az egyenetlenség magvát elhintő személyek csak saját magukat s legfeljebb bizonyos csoportokat képviselnek, és „elveik" szöges ellentétben állnak a CSKP akcióprogramjának nemzetiségi problémákra vonatkozó alapelveivel. Hazánk vezető ereje egyértelműen fogalmazta meg az önigazgatásra való jogunkat, és úgy látszik, akadnak, akiknek ez nem tetszik. Amikor a magyarok túlzott követeléseiről beszélnek, tulajdonképpen az akcióprogramot is támadják. Megpróbálják befolyásolni azokat, akiken gyakorlati végrehajtásuk múlik. Ügy gondolom, bizonyos hangulatot, légkört akarnak teremteni az SZLKP most készülő akcióprogramjához. A magyarság hibát követne el, ha e cikkek szerzőit azonosítaná a szlovák néppel és Szlovákia Kommunista Pártjával. Az indokolatlan általánosítások mindkét részről károsak. Ezért nem várakozhatunk. Kitartó és nehéz munka vár ránk, hogy meggyőzzünk mindenkit arról, a CSEMADOK programjában rögzített követelések nem károsítanak meg senkit. Ellenkezőig, nem csupán a magyarság, hanem az egész társadalom érdekeit tartják szem előtt. Reális-e a CSEMADOK programja? Napjainkban nagyon sokan felvetik ezt a kérdést. Vannak, akik maximalistának tekintik, mások viszont szeretnék további pontokkal kiegészíteni. A legfontosabb, hogy van egy programunk. Elfogadása, akceptálása olyan feltételeket, helyzetet teremt, amely lehetővé teszi valamennyi további részletkérdés megoldását. Jelenleg a nemzetiségi politika alapelveinek tisztázása és rögzítése folyik. Kár lenne elaprózni erőnket helyi problémákkal, és elterelni a figyelmet az általános nagy kérdésekről. A CSEMADOK programjának erejét abban látom, hogy sehol nem ütközik a szlovák és a cseh nép érdeketvei, nem keresztezi annak föderációs és más szándékait. Nemrég szemrehányást tett nekem egyik szlovák barátom, hogy mi magyarok most úgy teszünk, mintha a csehszlovákiai nemzetiségek fejlődése terén semmi sem történt volna az elmúlt években, pedig ha körültekintünk, azért nem beszélhetünk afrikai és latin-amerikai viszonyokról, hisz a baráti országok politikusai hozzánk jártak tanulmányozni a nemzetiségi kérdés rendezését. Valóban rosszul tennénk, ha csak azt látnánk, ami nincs. A csehszlovákiai magyarság azonban megbecsüli szocialista rendszerünk vívmányait. A szlovák nép ugyancsak nem mondhatja, hogy a felszabadulás óta Szlovákiában semmi sem változott, mégis más elrendezést akar és új alapra óhajtja helyezni viszonyát a csehekkel. A szlovák népnek nem felelt meg az eddigi helyzet, a ml lehetőségeink viszont nem érték el még a szlovák színvonalat sem. A csehszlovákiai változásokban a magyarság nem lehet egy elszigetelt „bekonzerválť' tömeg, hanem az új szellemnek megfelelő helyet keres magának. A CSEMADOK Központi Bizottságának határozata ezt rögzítette. Ez reális keret, s ezért tekinti saját programjának az egész magyarság. Persze minden program életképességét a realizálás bizonyítja be. Ezért a CSEMADOK-tagságnak és valamennyi magyar dolgozónak megvalósításáért szüntelenül küzdenie kell minden faluban, minden városban. Nem jelszavakkal, a követelmények hangos ismételgetésével, hanem türelmes, meggyőző munkával. A vegyes lakosságú helységekben meg kell magyaráznunk a szlovák lakosságnak, hogy a CSEMADOK javaslatai a kölcsönös közeledést szolgálják. Nem válaszfalakat építünk, hanem tisztességes, egyenlő feltételeket akarunk teremteni. Kétszeres rehabilitáció A demokratizálás egyik alapvető követelménye a rehabilitáció. A bíróságok már dolgoznak az ártatlanul elítélt személyek ügyeinek felülvizsgálásán, rehabilitálásán és a kártérítésen. Az elmúlt két évtizedben a csehszlovákiai magyarságnak majdnem semmi szerepe sem volt a hatalom gyakorlásában, s így a személyi kultusz idején elítéltek között alig akad magyar. Azonban a személyi kultusz mégis éppen a magyar lakosságot sújtotta a legjobban. A sztálini áttelepítéseken kívül (krími tatárok stb.] a legújabb korú történelemben nemigen akad példa a lakosságcsere kifejezés mögé rejtett erőszakos kitelepítés eseteire. A történészek kötelessége feltárni, kiket terhel a felelősség a kitelepítésekért. Megszoktuk, hogy egyes korszakok kimagasló politikusainak tévedéseit diszkréten elhallgatjuk. A sztálini személyi kultusz súlyos hibáinak feltárása óta azonban kicsit bátrabban hozzá lehetne nyúlni a kitelepítés kezdeményezőinek tévedéseihez is. Magyar történészeink (sajnos, nagyon kevesen vannak) egyik fő feladata lenne annak feltárása is, hogy az első köztársaság szétbomlasztásában a szlovák szeparatizmus mellett milyen szerepet játszottak a magyar polgári pártok, milyen volt tömegbázisuk, együttműködésük a szlovák szeparatistákkal stb. Ugyanakkor reális képet kell adni a magyar kommunisták, haladó erők, mezőgazdasági munkások köztársaságot védő harcáról. Egyszer s mindenkorra meg kell cáfolnunk azt az érvet, miszerint a köztársaság felbomlasztásában a németek mellett a magyar kisebbség Játszotta a döntő szerepet. Tudom, hogy a történelmi tények tudományos értékű feltárása nem megy egyik napról a másikra, azonban minél előbb el kell kezdeni. Ogy gondolom, a CSEMADÖK-nak kötelessége a nemrég megalakított rehabilitációs bizottságtól hivatalosan kérni az 1945 telén Csehországba hurcolt és vagyonától megfosztott több mint 40 ezer magyar teljes rehabilitálását és a kártérítést. Hogy ez milyen szám, annak illusztrálására elég megemlíteni, hogy a személyi kultusz idején ok nélkül elítélt csehek és szlovákok száma a napokban publikált adatok szerint körülbelül 30 000. Ha kiszámítjuk, hány százaléka ez a lakosságnak, és hány százaléka az itt élő magyarságnak a Csehországba hurcoltak száma, megdöbbentő adatokat kapunk. A hazai cseh és szlovák lapok hozzájárulhatnának a történelmi tények tisztázásához, ha olyan találékonysággal és lelkesedéssel foglalkoznának e súlyos hibák gyökerének feltárásával, az igazság keresésével, mint mondjuk Masaryk külügyminiszter halálának körülményeivel. Borüvka földművelésügyi miniszter több nyilatkozatában kijelentette, hogy a parasztságot is rehabilitálni kell, annyi törvénysértést követtek el ellene. Mivel a csehszlovákiai magyarság jelentős része földműves, ez számukra is elégtétel lenne. Ez azonban nem specifikus magyar sérelem volt, hanem az egész paraszti réteg ellen elkövetett igazságtalanság, ezért ez a rehabilitáció sokkal könnyebben fog menni. Sok minden múlik a választásokon A problémák sokaságából a múlt tisztázása csupán egyetlen dolog. Baj lenne, ha belebonyolódnánk, és szem elől tévesztenénk a jövőt, amely követelően ezernyi feladatot ró ránk. Fő törekvésünket erre kell irányítani. A társadalmunk demokratizálásáért folyó küzdelemben jelentős mérföldkövet jelentenek az idei választások. Ezt a nagy lehetőséget körültekintően ki kell használnunk. A CSEMADOK mint társadalmi szervezet a választások előkészítésében vizsgázni fog érettségéről és szervezőképességéről. Rajtunk, magyarokon ts múlik, hogy kiket jelölünk és választunk meg az államhatalmi szervekbe. Csakis a legprogresszívebb, a legképzettebb és a társadalmi fejlődésért áldozatkész szocialista szellemű embereket javasoljunk a különféle szintű képviseleti szervekbe. Ne hagyjunk magunkra tukmálni olyan jelölteket, akik képesek mindennel megalkudni. Mi nem akarunk mást, mint a CSKP akcióprogramjában kitűzött feladatok következetes valóra váltását. Ezt pedig csak olyan vezetőkkel leszünk képesek elérni, akik teljesen élvezik bizalmunkat. SZŰCS BÉLA 1968. IV. 19. A TAVASZ SZÉPEI . . . (Pavel Matls felvételei A KÖNYVKIADOK FELELŐSSÉGE avagy Több tiszteletet a nyelv iránt * * «*- • TAVASZI SETA A FARKBAN (Foto K. Bacliau) Gyüre Lajos „Ismerd meg hazádat..." című cikkében érdeme szerint bánt el egy kiadvánnyal, illetve annak fordításával és kiadójával. írására elsősorban azért reagálok, mert a szlovák szöveg magyartalan fordítását J. Szántó rovására írja. Keresztnév kezdőbetűje lehet Ján, Jozef, de lehet Juraj is, ami magyarul Györgyöt Jelent. Csehszlovákiában és Magyarországon egyaránt gyakori a Szántó György név, s névrokonaim közül többen foglalkoznak az írással, műfordítással vagy népszerűsítő, tudományos szakirodalom más nyelven való tolmácsolásával. Magam is több munkát fordítottam szlovákról magyarra, illetve magyarról szlovákra. Ennek ellenére cseppet sem kellemes, ha egy félresikerült könyvfordítás kapcsán barátok és ismerősök fejcsóválva gondolnak rám és a többi Szántó Györgyre. Szükségét érzem, hogy kijelentsem: „Nem vagyok azonos vele," s ugyanakkor felkérjem azt a fordítót, akit J. Szántó néven jelöl a kassai kiadó, magyarázza meg a bírálónak, miért vállal igényes fordítómunkát, ha nem tud vele megbirkózni, vagy miért nem tud úgy együttműködni a kiadó szerkesztőivel és lektoraival, hogy munkájának mindenki örüljön? A nyelvnek, különösen ha anyanyelvünk, feltétlen tisztelettel tartozunk, és ez minden fordítót, szerzőt és kiadót kötelez. Ide kívánkozik annak a kiadói gyakorlatnak a kritikája is, hogy a szlovákról magyarra fordított kiadványok fordítóit szlovák névhasználattal tüntetik fel akkor Is, ha magyar emberekről van szó, akik rendszeresen magyaros formában használják nevüket a sajtóban közölt írásaik alatt. A honismereti, turisztikai és idegenforgalmi jellegű kiadványok száma örvendetesen növekszik és még mindig kevés. Helyes, ha ezeket a magyar lakosságunk és magyarországi vendégeink számára is kiadják. Ám Gyüre Lajos bíráló írását a magam tapasztalatával is megtoldhatom: A bratislavai Sport Kiadó elvállalta a „Bojnice" című prospektus szlovák és magyar nyelvű kiadását. A helybeli vármúzeum egyik dolgozójával együtt recenzáltuk Studenc K. szövegét. Megjegyzéseinket és javaslatainkat a kiadó nem vette figyelembe, a kész kiadványba értelemzavaró, tárgyi és helyesírási hibák kerültek, a nyomdaidő alatt az időszerű adatok elévültek és a sokezer koronás kiadás köznevetség tárgya lett. Az eset betetőzéséül a kiadó oly fordítónak adta kl a munkát, hogy a magyar szöveg felett a múzeum dolgozóinak, valamint a bajmóci tanítóknak és privigyei tanároknak, noha tősgyökeres szlovákok, minden hajuk szála az égnek állt. Ennek a „műnek" külön pikantériája, hogy a szlovák kiadás feltűnteti a két recenzenst, de eltitkolja a szerzőt, viszont a magyar mutáció megjelöli a szerzőt, de a fordító nevét, ki tudja, mily okból eltitkolja. Mondanom sem kell, hogy a magyar nyelvű prospektus a magyar nevű recenzenst is szlovákosan tünteti fel. Megjegyzem, nemcsak a csehszlovákiai kiadók követnek el ilyen hibákat. Meggyőződtem róla, hogy Magyarországon sem tudnak megfelelő tudású és gyakorlatú fordítót találni. Kezembe került a budapesti Állami Biztosító és a belügyi szervek közös kiadványa, amelynek küldetése az lenne, hogy csehül tájékoztassa a hazánkból odalátogató embereket a legfontosabb tudnivalókról. Sikerült is olyan fordítót keríteniük, aki helyesírásával és fogalmazásával felejthetetlen mulatságot biztosított a csehszlovák turistáknak. Távol áll tőlem, hogy a fordítók felelősségét elhárítsam. Ily botrányos botlásokért azonban teljes mértékben a könyvkiadóé a felelősség. Mindenekelőtt azért, mert prőbaszövegek fordításával (nem otthon, hanem a kiadóban) meggyőződhetnek a Jelentkező fordítókészségéről és nyelvi tudásáról, továbbá, mert szakképzett szerkesztőkkel és lektorokkal rendelkeznek vagy állnak kapcsolatban, s nem utoljára, mert ők fizetik a fordító tiszteletdíját s a könyv anyagi haszna is nagyrészt az övék. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY