Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-01 / 60. szám, péntek

A. KARPAT4. WA a tengerek partjáig... 41 A

fenti címen jelentetts Holtba Mária, ukrán leány, magyar műkedvelő a beregszászi barátsági fesztivál következő számát. A szabadtéri színpad hatalmas nézőterén még viharzott a taps, mely az előző számnak szólt. Az előző és az ú] műsorszám elme között akaratlanul is jelképet sejtettem ... Még most is fülemben cseng Uszkai Istvánnak, a műkedvelők köztársasági versenye többszörös győztesének hol érces, hol lágyan csengő hangja, aki a barátsági találkozón magyar nótaegyveleget énekelt. Másnap a véletlen hozott össze vele. Vacsoránál találkoztunk. S Itt Ismertem meg egy kárpát-ukrajnai magyar műkedvelő művész pályafutását. Műkedvelő azért, mert nincs állandó magyar színház, ahol művészetét hivatásos szinten érvényesítené. A siker útján Borbélynak készült. A színházzal közvetlen kapcsolatba a háború éveiben került, amikor egy budapesti színtársulat érkezett Beregszászra. A színigazgatónak megtetszett a fürge fiúcska, és szerepeltette a tömegjelenetekben. Hej, de szívesen ment volna már akkor a színházhoz! Sajnos, nem vitték ... Statisztáló mindenütt akadt, ahol csak megálltak. A háború után a beregszászi ruhagyárban talált munkát. S Itt — a gyár klubjában — végre megnyílt előtte a sokat megálmodott, színpadra vezető út. — Akkoriban a labdarúgás volt a szenvedélyem. De megsérültem. Nagyon elkeseredtem. Baráti körben énekelgettem a Játékostársaknak, akik bíztattak, hogy a hangomban jeltétlenül több van, mint a lábamban... Valahogy így kezdődött. Hosszú, fárasztó próbák után fellépett a János vitézben, a helyi művelődési ház rendezésében. Sikert siker követett. 1954-ben azután részt vett a műkedvelők köztársasági szemléjén. Szorongással lépett a nagy színpadra, a kijevi, fővárosi közönség elé. Vajon hogyan fogadják az ismeretlen beregszászi magyar műkedvelőt? Elegendő-e az ő művészete ezen a színpadon? Erkel Ferenc operaáriáibői adott elő. És a közönség fergeteges tapsviharral válaszolt a szorongásaira, kételyeire. Népe kultúráját tolmácsolja Jött a rádió, a televízió meghívása. Majd nagyon kecsegtető ajánlat: Iratkozzék be a konzervatóriumra. Szívesen ment volna, de az ajánlat kissé megkésett. Családja volt már: felesége, gyerekei. Következtek a további meghívások. Énekelt Moszkvában, Tbilisziben, Krasznodarban. Járt Magyarországon, Grúziában és a szűzföldeken. Ahány út, annyi ragyogó siker. Fellép a gyár neves együttesében és a műkedvelő színház előadásán. Vendégszerepel a szovjetország különböző köztársaságaiban. Élményeit meséli. — Minden nagy Jellépésemre szorongó érzéssel érkeztem. Vajon helytállok-e a hivatásos művészek között? Félelme azonban hamarosan feloldódott. Amint felcsendült a magyar népdalok szomorkás vagy pattogó melódiája, a közönség szinte elbűvölten hallgatta. Majd az utolsó akkordok után mindig felviharzott a taps. S ez Uszkai István művészetének és egy baráti népnek szólt... — Mindig az az érzés fűtött, hogy népem kultúráját tolmácsolom. Ezért később a magyar népdalokat már orosz nyelven énekeltem, hogy a közönség ne csak a melódiát, hanem a szavakat ls értse. S zengett a dal a KárpáUSZKAI ISTVÁN, A MŰKEDVELŐ SZÍNÉSZ. tok bércétől a tengerek partjóig ... Kárpótlás Dehát a legnagyobb fény, még dicsfény is vet némi árnyékot. S ez érződik Uszkai István szavaiból. A gyakori fellépések a távoli városokban a családtól való távollétet Jelentették. A hitvesi és apai kötelesség sokszor erősebb a művészi hivatásnál. így aztán egyre csökkent a távoli vendégszereplések száma. Most már csak a városra és a közeli környékre szorítkozik. Ez pedig nem túlságosan nagy felvevő terület. A foglalkozás, a munkahelye melletti műkedvelő tevékenységnek van egy másik árnyoldala: a művészt köti, és nem engedi képességei teljes kibontakozását. Ugyanakkor munkájában sem tud elmélyülni, mert leköti a műkedvelői szerep. Évek múltával azonban végleg döntenie kell valamelyik mellett. Ekkor döbben rá, hogy egyikben sem tökéletes. Mégis van, ami az embert mindenért kárpótolja az életben: a gyermeke. Uszkai István büszkén beszél leányáról, aki szintén énekel. A dalfesztiválon a negyedik helyen végzett. Egyelőre még tanul. De nincs kizárva, hogy a most épülő (vagy talán már kész) beregszászi művelődési otthonban már együtt lép fel az apa és leánya ... Csodálatos a grönlandi éjszaka! Kecses kis hajónkon, a Beben az éj csöndjében eltűnődve felötlött bennem: Valójában mit is tudunk Grönlandról? Bizony keveset. Évekig el kellett kerülnünk a szigetet, most végre elénk tárult ez a titokzatos „sarkvidéki Szahara". A valóságos, az élő Grönland láttán az ember megváltoztatja elképzeléseit. A világ legnagyobb szigetét óriási jégpáncél borítja. Vastagsága egyes helyeken a három és fél ezer métert is eléri(!J, s Grönland területének öthatodát foglalja el. Nem kis földrész a 2 millió 200 ezer négyzetkilométer területi szigeten. A lakosság életében azonban egészen másvalami a domináns. * /• ie* ifon A jéghegyek csak két-három kilométertől 250 kilométerig terjedő keskeny sávot hagytak emberi életre a délnyugati partvidéken. Ez azért más Grönland: fjordoktól, öblöktől körülcsipkézett zord hegyek, árva bokrok világa. Bőröndömben meleg holmit vittem magammal, de nem volt rá szükségem: enyhe évszakban 10—15 fok meleg van. fulianehaabban Eriig Pedersennel, a körzeti elemi iskola igazgatójával találkoztam. Az egész várost be kellett járnom, hogy eljussak hozzá, igaz mindössze tlz percig tartott. A 40 ezer lakosú Grönlandon ez a 2300 lakosú város nagy ipari központnak számit, nála csak a főváros, Godthaab nagyobb. — Bonyolult problémákkal küszködünk. Bár a városban van internátus, nem tudunk minden gyereket idevenni. Egyes helyeken új Iskolák létesülnek, de a lakosság eszkimó nyelven beszél, a tanítók meg rendszerint dánok... — avat be életük megoldandó kérdéseibe a hosszú, szikár Pedersen. — A helyi lakosság köréből nincs elég tanerő, fulianehaabban csak négy embernek van főiskolai végzettsége. Középiskola is csak Godthaabban van. Bár az 1953-as alkotmány értelmében Grönland már nem gyarmat, hanem a dán királyság szerves része, a múlt terhét még mindig érezzük. Őslakók Ennél a kérdésnél kissé vissza kell kalandoznunk a történelembe. Az eszkimók, akiket most grönlandiaknak neveznek, ősidőkben Ázsiából vándoroltak a Bering-öblön, Alaszka és Eszak-Kanada hómezőin át Grönlandra. Évszázadokon át vadászattal, halászattal tartották fenn magukat. Minél több dán kereskedő és vállalkozó tűnt fel Grönlandon, annál kevesebb lett a bálna, a fóka, a jegesmedve, a rénszarvas és a pézsmatulok. Mindez egyre jobban aláásta ax eszkimó társadalom gazdasági alapját. szétszélednek a sziklákon. Nehéz dolog az állattenyésztés, de már a vikingek foglalkoztak vele. Látja, az volt ott a normannok háza, amott meg az istálló. Jéghegyek és emberek „Grönland szegény ország. A nyomor mindenütt szembetűnő. Az emberek rossz lakásokban, rossz egészségügyi viszonyok között élnek, ruházatuk förtelmes, táplálkozásuk szegényes, tömegével szedi áldozatait a gümőkór" — így festette le Grönlandot, nem ls olyan régen, 1949-ben E. Brovn, a sziget volt dán főkormányzója. Az ötvenes évek reformjait a dán közvélemény és a grönlandi lakosság nyomása kényszerltette ki. Nagy szerepe volt ebben annak is, hogy az Egyesült Államok Igényt tartott a szigetre. A jelen A Grönlandra érkező idegen figyelmét először a kikötő köti le. Nem is kikötő, hanem móló, ahová csak háromnégy hajó futhat be. A kikötő után háromféle munkaruhás grönlandlakkal találkoztunk: építőmunkásokkal, gyárimunkásokkal és bányászokkal. Ez a grönlandi munkásosztály. Még nem nagy, mindössze 1200 főnyi, s vezetnek az építőmunkások. Azelőtt a dán államot illette meg Grönland természeti kincsei kiaknázásának joga. 1953 óta kis magánvállalkozók is megvetették a lábukat. A halászok, vadászok, juhászok alkotják az Itteni „parasztságot". Lassan a helyi burzsoázia is kialakult, az ő kezében vannak a kisvállalatok. Mindinkább erőre kap. Narssagban, a sziget egyik déli városában láttam a' legnagyobb állami vállalatot. Termékeinek gazdag választékában sós- és füstölt bal, halszelet, konzervák stb. szerepel. Ma ezt á vállalatot hajlandó minden tartozékával együtt megvásárolni egy grönlandi újgazdag, aki nemrégen még vadász, majd halász volt, de megtollasodott. Az ország gazdasági helyzete továbbra is súlyos. Grönland nem önellátó. Kérdés, tudna-e a fejlett Dánia a jelenleginél sokkal nagyobb segítséget nyújtani a szigetnek? Igen. Csakhogy Grönland bizonyos mértékben a NATO-hoz láncolódott, Dánia politikájának az áldozata. A dán külügyminisztérium hivatalos közlönye szerint a dán kormányszervek 1966 és 1970 között 1 milliárd 200 millió dán korona beruházást eszközölnek a sziget gazdaságában, 600 millióval kevesebbet annál, amennyit katonai kiadásokra költenek. Grönlandon sok emlék maradt a szigetet felfedező, s innen, állítólag Kolumbuszt ötszáz évvel megelőzve, Amerikát is elérő Vörös Erik normannjai után. Hajlékaik persze romokban hevernek. A déli Igaligo is ilyen régi normann település. Grönlandon ritkán látható zöld völgyben bújik meg. — Mint látja, kis település — mondja egy fiatal dán, Finn Jensen, a királyi kereskedelmi társaság alkalmazottja. — Mindössze öt házból áll. A grönlandiak már telepes életmódot folytatnak. Egy kicsit mindennel foglalkoznak. Halásznak és a sziklákon aszalfák a halat. Vadásznak, de főként juhot tenyésztenek. A közelben karámok. Oresek. — Az állatok a hegyekben vannak —> magyarázza Jensen. — Kevés a fű. Az állatok füvet keresve tíz kilométerre ts A bázis Gépünk Izlandba tartott, amikor a kapitány elhatározta, hogy Irányt változtat. A grönlandi jéghegyek hátán parányi, gömböstű nagyságú rejtélyes valamit pillantottunk meg. Reggel felé aztán kiderült, hogy az a titokzatos valami négy pár vastag lábon álló fémládában elhelyezett csillogó óriás gömb. Talán kozmikus élőlények után maradt itt? Nem, nagyon is földi létesítmény volt. Az Egyesült Államok katonai távolfigyelő radarállomása. A létesítmény belsejébe vezető lé?" csőn hatalmas betűk: „Welcome". üdvözlés ellenére nem akarták továbbengedni az utasokat. — Várniuk kell. Hogy beengedhessük önöket, kl kell kérnünk a Pentagon engedélyét — jelentette ki ellenvetést nem tűrő hangon egy amerikai tiszt. Az utasok skót turisták voltak. A thulel támaszpont a külföldön elhelyezett amerikai bázisok legnagyobbikái közé tartozik. Felépítése 500 millió dollárjába került Washingtonnak. Később többször korszerűsítették. Repülőtere a legnehezebb bombázókat is befogadja. A United States News and World Report szerint 1700 amerikai pilóta szolgál Itt. A Pentagon utasítására számukat bármikor tetszés szerint növelhetik. A thulel grönlandiakat egyszerűen kitelepítették. „A vakító nappali fényt lámpák és neoncsövek fénye váltja fel, melytől kékes színben csillognak a jeges falak. Fagyos pára gomolyog kl az alagútból, amelyben tucatnyi villanyvezeték kígyózik. Húsz méterrel a Jégpáncél jelszíne alatt egy lakott település központjába jutunk. Utcák, vagy negyven ház, laboratóriumok, éttermek, műhelyek, rádióállomás. A város szíve az atomreaktor ..." — így Írja le a svéd Dagens Nyheter riportere az amerikaiak Thule melletti Jég alatti kutatóállomását. A Camp Century, (Század Tábora) jelenleg üres. Hat éven át 125 tudós, mérnök és technikus izzadt itt. Miért? Azért, hogy a sarkvidéki viszonyok között tanulmányozzák a különleges hadviselés kérdéseit. Ezért ragaszkodnak a Pentagon tábornokai annyira Grönlandhoz, ezért köröznek légi őrjáratok a sziget fölött, nemegyszer veszélyes atombombateherrel a fedélzetükön, mint az a legutóbbi repülőszerencsétlenség alkalmával is kitudódott. 1988. m. í. M. ZUBKO GRÖNLANDI RIPORTJA 5