Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-31 / 90. szám, vasárnap

egy hónap a világ­politikában MÁRCIUS MÁRCIUS 1. O Az angol parla­ment törvényt hozott a beván­dorlás korlátozásáról. MÁRCIUS 4. O Kairóban ülésezett az Arab Liga. © A Biztonsági Tanács ismét foglalkozott a 33 délnyugat-afrikai elítélt ügyé­vel. MÁRCIUS 5. O Befejeződött a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találko­zója, amely elhatározta, hogy az év végére Moszkvába össze­hívja a testvérpártok nemzetkö­zi értekezletét. MÁRCIUS 6. O Szófiában ülésezett a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete. MÁRCIUS 7. O A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia a 18 hatalmi leszerelési bizottság­ban előterjesztette a Biztonsági Tanács határozati javaslatát, amely garanciákat tartalmaz az atomfegyverrel nem rendelke­ző országoknak. MÁRCIUS 8. O A ciprusi kormány azonnali hatállyal megszüntette a török kisebbség mozgási sza­badságát korlátozó intézkedé­seket. MÁRCIUS 9. O Az amerikai kor­mány visszahívta stockholmi nagykövetét, tiltakozásul amiatt, hogy Svédország mene­déket nyújt amerikai katona­szökevényeknek, akik nem haj­landók Vietnamban harcolni. MÁRCIUS 10. O Az Emberi jogok Bizottsága felhívást adott ki, hogy a világ kormányai bizto­sítsák a halálraítélteknek a fel­lebbezés jogát. MÁRCIUS 13. O Jordánia panaszt emelt Izrael ellen a tűzszüneti egyezmény ismételt megszegése miatt. MÁRCIUS 15. O Erzsébet angol ki rálynő az elharapódzó aranyláz miatt egy napra bezáratta a lon­doni tőzsdét. MÁRCIUS 17. O Róbert Kennedy szenátor bejelentette, hogy Johnson ellenjelöltjeként indul az elnökválasztási kampányban. MÁRCIUS 19. O Izraeli vezetők fel­szólították Husszein jordániai királyt, tartsa tiszteletben a tűzszüneti egyezményt, és aka­dályozza meg az arab partizá­nok felforgató tevékenységét a megszállt területen. MÁRCIUS 22. O Izrael 110 kilomé­teres frontszakaszon támadást indított Jordánia ellen. MÁRCIUS 23. O Drezdában talál­koztak a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, az NDK­beli és a szovjet párt- és kor­mányvezetők. MÁRCIUS 25. O Fock Jenő magyar miniszterelnök a francia kor­mány meghívására Párizsba lá­togatott. © Izraeli csapatössze­x vonások a szíriai határon. © Washingtonban bejelentették Westmoreland tábornoknak, a Vietnamban harcoló amerikai csapatok főparancsnokának jú­lius 2-án történő leváltását. MÁRCIUS 26. O A panamai nem­zetgyűlés megfosztotta Marco Robles elnököt tisztségétől, és Delvalle eddigi elnököt bízta meg az államfői tisztséggel. MÁRCIUS 27. O Halálos repülősze­rencsétlenség érte Jurij Gaga­rint, a világ első űrrepülőjét és oktatóját, Vlagyimir Szerjo­gin ezredest. MÁRCIUS 29. O Budapesten a Ke­repesi temetőben, a munkás­mozgalom nagy halottjainak panteonjában örök nyugovóra helyezték Frankéi Leónak, az 1871-es Párizsi Kommün egyik kiemelkedő vezetőjének haza­szállított hamvait. MÁRCIUS 30. O Az Arab-öböl Emi­rátusainak Szövetsége néven megalakult a 15. arab állam. M árciusban háborús vészjelek riasztották azokat, akik­nek legfőbb vágya a háromnegyed éve rendezetlea közelkeleti kérdés békés, politikai megoldása. Az izraeli—Jordánia határon egymást követték tüzérségi pár­bajok, kisebb nagyobb csete­paték, amelyek előidézésé­vel mindkét fél kölcsönösen egymást vádolta, ám a hó­nap utolsó heteiben 110 ki­lométeres frontszakaszon megindult izraeli támadás, harckocsik és repülőgépek bevetése nagyobb hadműve­letek bevezetésére enged következtetni. Az sem jogosítja fel reménykedésre a béke híveit, hogy újabban a szíriai—-izraeli határon hajta­nak végre izraeli csapatösszevonásokat. A világsajtó a közel-keleti helyzet megítélésében egyön­tetűen leszögezi: az izraeli—jordániai határon olyan a hely­zet, mint tavaly nyáron közvetlenül a háború kirobbanása előtt. A határvillongások során összetűző ellenfelek mind elkeseredettebben harcolnak. Mint legutóbbi kommentáromban rámutattam: a közel­keleti feszültség tő forrása az, hogy Izrael semmiképpen sem hajlandó kivonulni a megszállt arab területekről, ren­dezni a menekültek kérdését, amit arab részről a politikai megoldás legfőbb feltéleleként szabnak meg. Miután a me­nekültek helyzete egyre kétségbeejtőbb, végső elszántságuk­ban fegyveres aknamunkához folyamodnak, a befogadó or­szágok területéről be-betörnek a megszállt arab területekre és szabotázscselekinényeket követnek el az izraeli hatósá­gok ellen. Támadásuk váratlansága, időpontjának és helyé­nek bizonytalansága irritálja az izraeli félt, s a Tel Aviv-i kormánykörök most — úgy látszik — rászánták magukat, hogy erőnek erejével, még egy újabb háború konfliktus megkockáztatásával ls véget vetnek a partizánkodásnak: szétrombolják az arab partizánok jordániai, s a Jövőben esetleg szíriai bázisait is. A harcok fellángolása azért is aggasztó, mert nemrégen több arab állam vezetői többé-kevésbé egyértelmű nyilat­kozatban foglaltak állást amellett, hogy a közel-keleti vi­szályt békés úton kell rendezni, azaz politikai megoldással Ugyanakkor felelős izraeli vezetők részéről olyan kijelen­tések hangzottak el, amelyekből semmiképen nem követ­keztethetünk a Józanság felülkerekedésére, arra, hogy maguk is keresnék az utat, a kapcsolatot az arabság mér­sékelt, Józan felfogású, bé­kés, tárgyalásos módszerek­hez ragaszkodó köreivel, hanem szinte hetvenkedve ismertetik hódító, nagybiro­dalmi terveiket, amelyek korántsem szolgálják a szor­galmas izraeli nép ügyét. Abba Eban külügyminisz­ter, aki a héten Brüsszelben járt, hogy Izrael közös piaci társulásáról tárgyaljon, töb­bek között kifejtette, hogy országa „nem változtat politi­káján". Nem vonulnak vissza a megszállt területekről és a menekültek kérdését sem hajlandók rendezni, amíg az arabok el nem ismerik Izrael államot. Ez volt az értelme Eban nyilatkozatának. Izrael állam arab részről történő tényleges és jogi elismerésének követelése kétségtelenül jogos, de a mód, ahogyan az izraeli kormánykörök ezt kl akarják csikarni, nem éppen célravezető és nem józan észtől sugallt. Az izraeli kormány szándékainak békés és igazságos voltát Dajan tábornok kijelentései is cáfolják. A nemrégen műkedvelő régészkedés közben megsérült, más verzió sze­rint arab partizánok szabotázsakciója során megsebesült hadvezér kijelentette: „a hatnapos háború eredményeként elért katonai és politikai pozíciók megőrzése érdekében szükséges hadmüveletek valószínűleg folytatódnak." A Biztonsági Tanács nemrégen elítélte a Jordánia elleni izraeli támadásokat, mivel „nem lehet tűrni a katonai meg­torló intézkedéseket és a tűzszünet súlyos megsértéseit". Tel Aviv azonban azzal válaszolt a BT határozatára, hogy „Izrael fenntartja magának a jogot a hadicselekmények megismétlésére". Ez az álláspont nem segíti elő a béke ügyét, és arab visszavágást vonhat maga után, mert mind több arab állam jelenti be részvételét az Arab Liga csúcsértekezletén, ame­lyen nyilván közös szankciókat határoznak el Izrael ellen. L. L. Nem lehet szentesíteni az erőszakot A vietnami dráma újabb fejleményei A harctéri jelentésekből olvasóink bizonyára maguk is kialakították az általános képet: a dél-vietnami sza­badságharcosok január vé­gén, majd februárban meg­indított óriási erejű offenzí­vája március folyamán sem csökkent, csupán taktikájá­ban módosult. Miután az amerikaiak óriási technikai fölénnyel rendelkeznek, a szabadságharcosok nem vet­nek be egy-egy helyen túl sok katonát, hogy ezáltal csökkentsék az emberi vesz­teséget. Ehelyett továbbra is kitűnően alkalmazzák a par­tizánháború Jól bevált mód­szereit, a rajtaütésszerű tá­madásokat. Khe Sanh kör­nyékén, a Mekong deltájá­ban, Saigon közelében és számos más stratégiailag kulcsfontosságú helyen már­ciusban is számos olyan sikeres támadást intéztek a szabadságharcosok, amelyek emberben ugyan mérsékelt, de annál súlyosabb anyagi veszteséget okoztak az ellen­ségnek. A dél-vietnami hadszíntéri jelentés összefoglalója rövi­den tehát ez lehetne: a nép­felszabadító erők offenzívája tovább tart. A Dél-Vietnamban állomá­sozó több mint félmilliós amerikai expedíciós hadse­reg vezető posztján rövide­sen őrségváltásra kerül sor. Néhány nappal ezelőtt ugyanis Washingtonban hi­vatalosan is megerősítették azt a korábban már több alkalommal cáfolt híreszte­lést, hogy Westmoreland tá bornok megválik jelenlegi posztjától. Tehát megbukott az a tábornok ls, akinek ne­véhez az amerikai sajtó és maga Johnson is sokáig a nemzeti hős glóriáját fonta. A PENTAGON véleményét tolmácsoló US News and World Report a következők­ben soroija fel Westmore land bűneit. 1. „Az ellenség háborúját" vívta, vagyis „hagyta", hogy a DNFF kezében legyen a kezdeményezés. 2. Lebecsülte a felszabadí­tást frontot — és túlbecsül­te a dél-vietnami kormány­hadsereget. 3. A „nagy háborúra" épí­tett, a „felkutatni és meg­semmisíteni" taktikára — és közben másodlagosnak te­kintette a pacifikálást, holott „mindenki tudfa, hogy Viet­namban emberekért és nem területért folyik a harc". Persze még nem lehet tud­ni, hogy Westmoreland tá­vozása után módosul-e, és ha igen, milyen irányban az amerikai taktika Vietnam­ban. Az azonban bizonyos, hogy Johnson nem szívesen szánta rá magát erre a lé­pésre, és csupán „bűnbak" kereséséről van szó. Hogy az elnök mégis kedvenc és egyik legbizalmasabb embe­rét áldozza fel politikai-stra­tégiai sakkjátékának újabb figurájaként, azt semmi más­sal nem lehet magyarázni, minthogy a vietnami dráma már az amerikai belpolitikai élet „színpadán" is játszódik. Az elnökválasztási kampány porondján ugyanis az ellen-, lábasok Johnsont érthetően legérzékenyebb pontján kezdték ki. Hiszen a vietna­mi háború kilátástalansága egyre tragikusabb következ­ményeket jelent az egész amerikai nép számára. Ró­bert Kennedy és McCarthy szenátorok józanabb meg­nyilatkozásai és a vietnami háború „tisztességes befeje­zésének" legalább megígért politikája Johnsont gyors cselekvésre kényszerítette. S hogy Ismét a sakktáblánál maradjunk: felmerül a kér­dés, vajon Westmoreland fel­áldozása — akár taktikai el­gondolásból is — nem jelen­ti-e a Fehér Ház urára nézve a végzetes matt veszélyes közeledtét? Március végén Stockholm­ban a világ számos béke­szervezetének mintegy 100 küldötte tanácskozott az amerikaiak vietnami háború­járól. Az értekezlet határo­zatban kérte fel a svéd kor­mányt, kezdeményezzen ak­ciót Európa országainak kö­rében, és együttesen szólít­sák fel az Egyesült Államo­kat a vietnami háború be­szüntetésére. Közben a svéd kormány egyik befolyásos tagja, Palme kultuszminisz­ter szintén élesen bírálta a washingtoni kormány politi­káját, ami miatt Johnson hazarendelte stockholmi nagykövetél és egyben texa­si jó barátját, jóllehet egy év óta csak az volt a feladata, hogy a vietnami háború nagyarányú fokozódásának időszakában igyekezzék meg­győzni a svédeket Washing­ton „Jószándékáról". Hogy ez nem sikerült, nem rajta múlott. T. G. Igy írnak rólunk A világsajtó tele van találgatásokkal Csehszlovákia további fej lődését illetően. Különféle szemszögből ítélik meg a csehszlová­kiai eseményeket, egy azonban bizonyos: Csehszlovákia a szocia lista tábor szilárd része. A Bázelben megjeleni svájci National Zeitung a drezdai talál­kozóval kapcsolatban megjegyezte: „Tény, hogy a csehszlovákokat azért hívták meg, hogy kommunista szövetségeseiknek beszámol janak a „prágai reneszánszról". Dubcek letette a vizsgát. Bizto sította a szövetségeseket, hogy Csehszlovákia ottmarad, ahová tartozik, a Szovjetunió jó barátainak soraiban, s mint a Varsói Szerződés tagja mindenkor kész teljesíteni kötelességeit." Az Ekonomszka Politika című jugoszláv hetilap legutóbbi szá mában „Be nem avatkozás és tájékoztatás" címmel kommentárt közölt. Hangoztatja beane, bogy Csehszlovákiában nemcsak „ál talános pártvita, hanem nemzeti, országos vita alakult ki, amely ismét igazolta, hogy a dolgozó rétegek valóban hívek a szocia­lizmushoz. A vita nyíltsága valakit megijeszthetett, valakiben bizalmatlanságot válthatott kl, tekintettel az 1956. évi szerencsét­len magyarországi eseményeket megelőző viharos vitával vont párhuzamra." Az osztrák néppárti Volksblatt vezércikkében azt emelte ki, hogy csehszlovák vélemény szerint a szocialista nézetek össze egyeztethetők a szellemi szabadság feltételeivel. „E merész kí­sérlet eredménye egyelőre ismeretlen. Ha sikerülne, a Nyugat olyan kihívással találná magát szembe, amely a kommunizmus eddigi fenyegetésével ls veszélyesebb lenne, mert politikai mód szerekkel nem lehetne ellene küzdeni, csak szellemi védelem niel" — írta a Volksblatt. A Sclnteia, a román testvérpárt lapja a csehszlovákiai helyzet tel foglalkozó kommentárjában azt írja: „Az élet maga bizonyít ja, hogy a szocialista demokrácia állandó bővítése, a társadalmi tevékenységben és az állami ügyek intézésében a tömegek rész vételének tokozása nem gyíönglti a szocialista rendszert, hanem ellenkezőleg, hozzájárul az új társadalom haladásához, és erő siti a szocializmus világpozícióit. Minden kommunista párt füg getlenül, különféle gazdasági, társadalmi, politikai és nemzeti feltételekre való tekintettel maga jelöli meg politikai irányvona l»<- L. L. A vietnami háborfira fordított óriási kiadások, Washington külpolitikai kalandorsága aláásta a dollár iránti bizalmat. Az „aranyláz" legutóbbi tünetei a tőkés világ pénz- és vala­larendszerének válságát bizonyítják. ITT A SZÁMLÁI (Herluf Bidstrup rajza a Land og Folk című dán lapban).

Next

/
Oldalképek
Tartalom