Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-31 / 90. szám, vasárnap

A MAGYAR NEMZETISÉG KÉRDÉSÉNEK DEMOKRATIKUS MEGOLDÁSA Rendezzük közös dolgainkat OLVASÓINK VÁLASZAI A CSEMADOK KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK JAVASLATÁRA A csilizradványi Népfront-bizottság A csilizradványi Népfront-bizottság 1968. március 20-i ülésén megtárgyalta a CSEMADOK KB nyilatkozatát, s annak minden pontjával egyetért. Csodálkozását fejezi ki amiatt, hogy a megindult demokratizálódási folyamatban hivatalos körökben nagyon kevés szó esik a nemzetiségekről, köztük a magyar nemzetiségről. Az elmúlt húsz év alatt a csehszlovákiai magyarság mindennapi becsületes munkájával, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság építésében elért eredményelvei minden kétséget kizáróan bebizonyította a hazájához és szülőföldjéhez való viszonyát. Főleg ezért tartjuk méltánytalannak jelenlegi helyzetünket, s kérjük a CSEMADOK KB javaslata értelmében rendezni emberi és politikai jogainkat. Renács Ferenc, Vóga község tömegszervezeteinek nevében A tömegszervezetek vezetői vállalták, hogy tagságuk köréljen mélyrehatóan foglalkoznak 9 CSEMADOK KB javaslataival. Ögy gondoljuk, hogy saját nemzetiségi ügyeinket nekünk kell intézni, ezt senki sem végezfVeti el helyettünk. Az a tudat, hogy a megújhodási folyamat élén a CSKP áll megelégedéssel tölt el bennünket. Meggyőződésünk, hogy csak a nemzetiségi politika internacionalista alapokon történő megvalósítása és a teljes politikai, gazdasági és kultuuális egyenjogúság 'lehet köztársaságunk egységének és erejének alapja. Máté Mihály, Kovács Istvqn, Sajógömör Az Illetékes szervek vizsgálják felül az itt élő magyarság felsőoktatásának ügyét is oly módon, hogy pl. Magyarországitól Csehszlovákiába, innen pedig Magyarországra mehetnének főiskolára az arra érdemes fiatalok. A magyar helységneveket magyarul Írhassuk ki a helységnév táblákon és a kétnyelvű nyomtatványokon (pl. az iskolai bizonyítványok stb.). Nemzeti és kulturális hay gyományaink ápolása érdekében engedélyezzék néhány történelmi évforduló hivatalos megünneplését. A nemzetiségi probléma igazságos megoldását megtárgyalhatná minden városi, járási és falusi pártszervezet és javaslataikat juttassák el a felsőbb szervekhez. A következő években nagyarányú iparosítási programot kell kidolgozni az elhanyagolt déli járások felvirágoztatására, hogy azután ne érezzük többé: ez a föld a senki földje, hanem igazán hazánknak érezzük a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot. Hideghéti Antal, mérnök, Bratislava, Lehetővé kell tenni minden dolgozónak, hogy elolvashassa az évek folyamán a háta mögött összegyűlt káderanyagot és védekezhessen az esetleg személyes ellenségeskedésből, nemzetiségi gyűlölködésből vagy túlságosan szubjektív véleményből eredő, a további életét hátrányosan befolyásolható vélemény ellen. Helyes-e, hogy sok helyen az áttelepülésnek döntő szerepük van az EFSZek, a helyi nemzeti bizottságok vezetésében. Az iskolakérdés rendezésével kapcsolatban figyelembe kellene azt ls venni, hogy csehországi ipari központokban több ezer magyar család él. A rehabilitációknak nemcsak a bírósági ügyekre I

kellene kiterjedni, hanem azokra az esetekre is, amikor helyi „ vezetőség igazságtalanul üldözött egyéneket. A munkahelyein ken tartott gyűléseken a magyar munkásoknak ls lehetővé S

kell tenni, hogy az őket érintő , kérdésekről magyarul tájékoztassák őket. A múltban sokan szlovák nemzetiségűnek jelentkeztek, mert féltették kertecskéjüket és állásukat. Az új személyazonossági igazolvány kiadása alkalmával ezt minden nehézség nélkül vissza lehetett íratni. Ezt a tényt azonban sehol sem lehetett propagálni. Az új szellem lehetővé teszi-e, hogy az Űj Szó vagy a bratislavai rádió magyar adása ilyen problémákra is felhívja a figyelmet? Kovács Károly, nyugalmazott lelkész, Zselíz Többször szó esett már az Igazságtalanul elítélt papok rehabilitásának szükségességéről. Különböző járási pártkonferenciákon is felvetődött ez a kérdés. Főleg a haladó szellemű papokat üldözték és nézték rossz szemmel működésüket. Ez sokszor egész családokat érintett, akikre az egyházi főhatóság nem volt tekintettel. És amikor a nemkívánatos elemeket eltávolították az egyes rezortok éléről, csodálatosképpen az egyházról megfeledkeztek és hagyták, hogy a vezetők tovább űzzék kisded játékaikat. Ezeknek semmi közösségük nem volt sem a néppel, sem az alárendelt lelkészekkel. Egyházunk közvéleménye joggal elvárja, hogy ezeket minél hamarább távolítsák el az egyházak éléről és állítsanak helyükbe megbízható, haladó szellemű egyéneket, akik már eleve demokratikus beállítottságúak. Keszegh Mária, Alsópéter A CSEMADOK Központi Bizottsága javaslatai között a leglényegesebbnek az Iskolaügy fejlesztését tartjuk. Kérjük magyar középfokú szakiskolák és főiskolák megnyitását Szlovákia déli részén. Ozv. Töltésy Józsefné, Nagykeszi Egyik fiam marós akart lenni, a másik rádiószerelő. Nem választhatták ezeket a szakmákat, mert ezekre csak szlovák Iskola van. Miért kell a gyereknek olyan szakmát választani, amihez nincs kedve? Ha egyenjogúak vagyunk, akkor miért nem lehet magyar iskolát létesíteni? Árpád László, Bény Legfőbb ideje annak, hogy a nemzetiségeket a két nemzettel teljesen egyenrangú, egyenjogú társadalmi tényezőként ismerjék el, s ezt az alkotmányban is biztosítsák számunkra. Nem kérünk többet, mint alapvető nemzetiségi Jogaink érvényesítését. Tóth Béla, Mogyorós Nagyon szükségesnek tartom a magyarlakta vidék gyors ütemű iparosítását, hogy ezen a téren is egyenjogúak legyünk az ország többi lakosával. A Bálványi Magtermelő Állami Gazdaság, aktívája. Meggyőződésünk, hogy pártunk Központi Bizottsága decemberi és januári plenáris ülésének határozatai a demokratizmus elmélyítését segítik elő és az elkövetkező időszakban nem fordul elő a demokratizmus deformációja. Teljes mértékben egyetértünk az SZNT nyilatkozatával, társadalmunk további fejlődésének progresszív irányvonalával. Meg vagyunk győződve arról, hogy a föderatív államforma megerősíti a szocialista demokráciát hazánkban. Véleményünk szerint ez szilárdítaná a nemzetek és nemzetiségek kapcsolatát. Ennek alapfeltétele a nemzetiségi kérdés rendezése jogi és politikai alapokon, a szocialista internacionalizmus szellemében, ami biztosítéka lenne a magyar nemzetiség kulturális, politikai és gazdasági fejlődésének hazánkban. A személyi hatalomról nyilatkozik a prágai Károly Egyetem állam és jogelmélet tanszékének vezetője Lehet-e határt szabni az őszinteségnek? % A szólásszabadság a demokrácia egyik legfontosabb feltétele # Megalkudtunk a körülményekkel és lehetőségekkel # A bíró a törvényhez és a lelkiismeretéhez tartja magát, A jellemes emberről feltételezhető, hogy olyan nézeteket vall, illetve védelmez csupán, amelyek legjobb meggyőződése szerint megfelelnek az igazságnak. Nem úfkeletü. ez az erkölcsi felfogás, olyan régi talán, mint maga az emberiség, bizonyos formában időnként mégis felvetődik a probléma: hazudik-e, aki nem mondja ki, amit gondol? Kell-e és lehet-e határt szabni az őszinteségnek? ki tudja, meddig. Csak győzzük jóvátenni mindazt a sok jogtalanságot, amit elkövettek. Nálunk évek óta nem vetődtek fel ezek a kérdések. Nem okozott különösebb fejtörést, közöljük-e gondolatainkat, vagy sem. De felesleges probléma is lett volna, hiszen eddig senki sem volt nézeteinkre kíváncsi. Jól tudtuk, a kockázaton kívül, hogy őszinteségünkért bajba jutunk, amúgy sem változtathatunk a helyzeten. Ennek a gyakorlatnak természetes következményei sem maradhattak el: az általános egykedvűség, a minden téren megnyilvánuló közöny, a kíméletlenség mások iránt, nem is beszélve a közösség igényeinek semmibevételéről. A CSKP KB decemberi és januárt plenáris ülése óta megváltozott a helyzet. Egyre nagyobb méreteket öit a nyilvános vita. Könnyíteni akarnak magukon az emberek, meg akarnak szabadulni az évek óta mázsás súlyként rájuk nehezedő tehertől: a kényszerhallgatás kínzó érzésétől. Igaz, akadnak aggályoskodők is, olyanok, akiknek még nem sikerült teljesen lerázniuk magukról a közelmúlt bilincseit s ezért a tömegtájékoztató eszközök nyíltságát kifogásolva, ijedten vetik fel a kérdést: • Nem árt-e a jóból a sok? Nem „túlozzuk-e el" a demokráciát? Az említett kérdésekkel felfegyverkezve, felkerestük dr. Jifí Boguszak docenst, a prágai Károly Egyetem Jogi Karának tudományos dolgozóját, az Állam és a Jogelmélet tanszékének vezetőjét, több tudományos mű szerzőjét. — Nem, ezek a viták igen hasznosak, nem is hajtjuk velük más malmára a vizet — jelentette ki elöljáróban a Jogtudós. — Elérkezett az ideje, hogy nyíltan megmondjuk: eddig csak hangoztattuk a demokráciát, de tulajdonképpen nagyon messze voltunk tőle. A nép ugyan részt vett az állam irányításában, de csak papíron, ám arról már nem esett szó, hogy kik voltak a nép képviselői és milyen formális módon került sor megválasztásukra. Ezért vetődik fel indokoltan a kérdés: Milyen értelme van részvételemnek az államirányításban, ha nincs befolyásom a képviselők kiválasztására, ha nem közölhetem őszintén nézeteimet, ha nem mondhatok szabadon véleményt és nem bírálhatok? A szólásszabadság a demokrácia egyik legfontosabb feltétele, nélküle a nép uralma, a szocializmus ls elképzelhetetlen. • Ezzel egyetértünk ugyan, ám ne feledkezzünk meg az érvényes elvről, mely szerint a kisebbség köteles alávetni magát a többség ákáratának. — Ez így igaz —, de ez az elv nem jelenti még azt, hogy helyes, ha a kisebbséget megfosztják attól a Jogától, hogy megkísérelje meggyőzni igazáról a többséget. Eddig ezt nálunk senki sem merte megtenni. Elgondolni is rossz, milyen következményekkel járt volna, ha valaki a szavazólistán feltüntetett bizonyos személyekkel szembeni bizalmatlanságának adva hangot, megtagadta volna részvételét a választásokon. — Tagadhatatlan, hogy az eddigi rendszer leértékelte a szabadságot, a polgári jogokat és csupán elenyésző biztosítékot nyújtott védelmükre. Azt ls mondhatnánk, hogy egyre kevesebbet. Ha nem ez lett volna a helyzet, akkor nem szüntettük volna meg pl. a jogügyletek törvényességének bírósági ellenőrzését biztosító független szervet: a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságot, hogy azt csupán általános felügyeletet gyakorló, gyakran eléggé felületes és részrehajló intézményekkel pótoljuk. • Ha a szabadság szent és sérthetetlen lett volna nálunk, akkor nem korlátoztuk volna a gyülekezést jogot és senki sem gördített volna akadályt annak az útjába, aki az előírások tiszteletben tartásával akarta átlépni az ország határait, vagy aki „illegális" külföldi tartózkodása után hazavágyott. Dr. Boguszak figyelmeztetően emeli fel mutatóujját: — Igaz ugyan, hogy korlátlan szabadság nem létezik. De mi eddig megalkudtunk a körülményekkel és a lehetőségekkel. Nem voltak túlzott vagy teljesíthetetlen vágyaink, noha — mit tagadjuk — nem is lehettek, hiszen tehetetlenek voltunk. Megelégedtünk volna az alkotmány biztosította Jogokkal a személyi szabadsággal, ha nem lettünk volna tanúi az ötvenes évek elején annak a gyakorlatnak, mely szerint a paragrafusokat, akárcsak a kirakatban elhelyezett utánzatokat, nem kell komolyan venni. Vagy talán nem voltak börtöneinkben olyan elitéltek, akik soha, semmiféle jogszabálysértést sem követtek el? — Ez a többi között azért történhetett meg — folytatja a jogtudós —, mert a vádlott a büntetőeljárás megindításától kezdve egészen bebörtönzéséig, sőt azon túlmenően is, tehát mindvégig ugyanazon reszort: a Belügyminisztérium szerveinek kezében van, az ő kényüktől-kedvüktől függ. Amíg anynylra nem egyszerűsítettük le a helyzetet jogbiztonságról beszélhettünk. A vádlott a bíróság jogkörébe tartozott. A vizsgálóbírók ugyanolyan kötetlenek voltak akkoriban, mint a többi bíró. Ma azonban ők is a Belügyminisztériumhoz tartoznak. Tevékenységükre az Államügyészség felügyel csupán. És ez minden baj okozója. • Ml a különbség a bíró és az államügyész között? — Az államügyész nem független. Felsőbb szervének az utasításait köteles követni. Ezzel szemben a bíró a törvényhez és a lelkiismeretéhez tartja magát. Senkitől sem fogadhat el utasítást, parancsot. A bíró teljesen független az alkotmány értelmében. De ma már mindenki tudja, hogy az úgynevezett személyi kultusz idején nem ez volt a helyzet. Sőt még 1956-ban is sok „szakember" lábbal taposta az alkotmányt. Erőszakos beavatkozásaik igazságtalan ítéletek formájában láttak napvilágot. Ennek a levét Isszuk ma és még • Ha fól értettük, nem is annyira a bírók voltak a hl básak, mint inkább azok, aktk bizonyos érdekeiktől vezetve visszaéltek fogaikkal? — Igy is mondhatnánk — hangzik a válasz —, noha nem minden esetben. Az alkotmány hibás Jogszabályaitól eltekintve nagyon sok múlik a bírók kiválasztásának módján. Egyáltalán nem lényeges, hogyan kerülnek a bírók posztjukra: választások vagy kinevezések útján. Ennél fontosabb, hogy ki az, aki mögöttük áll, aki erre a felelősségteljes tisztségre javasolja őket. Amint tudjuk, az emberek különbözők. Többnyire becsületesek, de vannak, akik céljaik elérése érdekében a lelküket -is eladnák. A bírók ls emberek, s ezért ne csodálkozzunk, ha közöttük is akad gyenge jellemű. De a visszaélések okát többnyire a hibás rendszerben kell keresnünk, mely lehetőséget nyújt a bíróknak arra, hogy a képviselőkhöz hasonlóan ők ls „meghálálják" választóik, illetve jelölőik jóindulatát. Sokan elfelejtik, hogy az ő küldetésük más, mint a képviselőké, akik a polgárok érdekeinek a szószólói. A bíróktól nem ezt várjuk. Ök a törvény szószólói, a jogszabályok szövegéhez kell tartaniuk magukat. Nem lehetnek tekintettel a saját vagy más akaratára, érdekére. 9 és a többi, az eddigi hibák orvoslására irányuló feltétel? — A prágai jogi kar tudományos bizottsága az üzemi pártbizottsággal együtt a nyilvánossághoz intézett memorandumában kifejtette már bizonyos időszerű jogi-politikai kérdésekre vonatkozó álláspontját. Eszerint a jog a jövőben nem értelmezhető egyoldalúan és nem lehet a politikai hatalom és irányítás kizárólagos eszköze. Az okirat bizonyos intézkedések azonnali módosítását, továbbiak kidolgozását követeli, a nyilvánosság részvételével, az elferdülések helyrehozása és a hibák elkerülése érdekében. A konkrét intézkedések közé tartozik pl. az ls, amely a vizsgálóbírókat a Belügyminisztérium hatásköréből az Igazságügy minisztérium (esetleg az Államügyészség) hatáskörébe Javasolja beosztani. Erélyes követelmény az is, mely mindazon dolgozók azonnali leváltása mellett emel szót, akik törvényszegéssel vádolhatók, vagy akik nem követői a haladó irányzatnak. Ez az intékedés is hozzátartozik a demokratizálódási folyamathoz. Mert csak célszerű, határozott tettekkel biztosítható a haladó eszmék győzelme és csak az igazi demokrácia teremthet a párt és a szocializmus részére kedvező légkört. KARDOS MARTA tooPdc

Mf/gye/em! • HOGYAN BIZTOSÍTJÁK A SZAVAZÁS TITKOSSÁGÁT? — Külön paragrafus, a 35. foglalkozik ezzel. Ez annál is inkább szükséges, mivel az eddigi választáioknál különféle mesterkedésekkel éppen ezt a demokratikus követelményt nemegyszer megszegték. A törvény kimondja, hogy b választási helyiségben külön, megfelelően elszigetelt térséget kell biztosítani, ahol a választópolgár egymaga (a választási bizottság tagja sem tartózkodhat itt) gondosan szemügyre veheti a sxavazócédulákat és belátása szerint változtatásokat eszközölhet rajta. • MILYEN VÁLTOZTATÁSOK ESZKÜZÖLHETÖK A SZAVAZÚLA POKON? — Amennyiben a választópolgár nem ért egyet a szavazólapon feltüntetett jelölttel, akkor vezeték- és keresztenevét áthúzza. Előfordulhat, hogy erre valamilyen testi fogyatékosság, illetve írás-olvasás tudatlanság következtében képtelen. A törvény ilyenkor engedélyezi egy másik választópolgár egyidejű jelenlétét U, aki végrehajtja a szavazólapokon kívánt módosításokat. (g. 1.J