Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-30 / 89. szám, szombat

Egyenlőség és testvériség a legfontosabb követelmény VENDELÍN MACHO képviselő, a Nemzetgyűlés elnökségének tagja, az ipart bizottságban a prievidzai járás érdekeinek szószólója. Megkérdeztük tőle: Mi a véleménye a hazánkban végbemenő demokratizálódási folyamatról? — A demokratizálódás célja, ttogy felrázzuk az embereket közönyükből és érdekeltté tegyük őket minden iránt, ami az országban történik. Ez csak úgy lehetséges, ha kezdeményezésüket a Jövőben nem nyomjuk el, hanem támogatjuk. Az a fontos, hogy mindenki képességei szerint érvényesüljön és örömét lelje munkájában. Ehhez kell megteremtenünk a feltételeket. Milyen módon biztosítható ez t célkitűzés? — A legsürgősebbnek tartom nemzeteink érdekeinek és céljainak az összeegyeztetését. Emellett azonban — azt hiszem — egyáltalán nem fontos, hogy milyen módszereket alkalmazunk. A fő az eredmény és az, hogy ezentúl mindenki szabadon kifejezésre juttathassa véleményét, anélkül, hogy ezzel állását vagy szabadságát veszélyeztetné. Ugyanakkor természetesnek tartom azt is, hogy a demokratizálódási folyamat cégére alatt elkövetett visszaélések, vagy társadalomellenes cselekedetek ezentúl sem tűrhetők. Hogyan nyilvánul meg a demokratizálódási folyamat az államhatalom legfőbb szervében, e Nemzetgyűlésben? — Az igazság az, hogy a Nemzetgyűlés eddigi tevékenysége sok esetben megérdemli a bírálatot. A formalizmus és deformáció jeleit viseli. Ezért is gyengült alkotmányadta jogköre. Komoly fogyatékosságnak számít például az államhatalom legfőbb végrehajtó szervéhez — a kormányhoz fűződő, többnyire passzív kapcsolata. Egyébként a Nemzetgyűlés elnökségének és a kormánynak a napokban megtartott együttes lilésén ezekről a problémákról, kölcsönös együttműködésünk elveinek pontos meghatározásáról volt szó. A Nemzetgyűlés kötelessége a kormány, vagyis , a végrehajtó hatalom következetes ellenőrzése, mert a kormány, sőt až egyes miniszterek is felelősséggel tartoznak a Nemzetgyűlésnek. Nem egy esetben furcsán hat, hogy á miniszterek a képviselők interpellációira kitérő, vagy felületes válaszokat adnak. Nyilván azért, mert leplezni akarnak bizonyos fogyatékosságokat. Ha ilyen esetben valamelyik miniszter elveszíti a Nemzetgyűlés bizalmát, a Nemzetgyűlés ezt természetesen kifejezésre juttathatja. Csakhogy erre a múltban nem volt példa. Előfordult ugyan, hogy itt-ott egy-egy miniszter tevékenységét a Nemzetgyűlés kifogásolta, de bírálatának nem volt megfelelő hordereje. Jól emlékszem még arra az esetre, amikor bizottságunk a főzelék- és zöldségellátással kapcsolatos fogyatékosságokat ellenőrizve a Központi Terményfelvásárlási Igazgatóság akkori elnökének, K. Mesteknek a munkáját bírálta, egyben K. Mestek leváltását javasolta. 0 azonban kijárta és elintézte ..igazát" a pártközpontban... ás természetesen maradt minden a régiben. Leváltására nem érült sor, sőt jól bevált „szocialista összeköttetései" révén felfelé bukott: kinevezték földművelési és élelmezésügyi miniszternek. Az egészséges fordulatot a CSKP KB decemberi és januári plénuma hozta csak meg. Ant nak köszönhető, hogy a Nem• zetgyűlés történelmünkben először élve jogával felmentette a j belügyminisztert és a főállamügyészt tisztsége gyakorlása J. alól. i Ön szerint hogyan érhető el k tartós javulás a Nemzetgyűlés munkáidban? — Csak úgy, ha a Nemzetgyűlés a rendellenességek észlelésekor minden esetben levonja a következtetést és a megtorlások, a szankciók foganatosításától sem riad vissza. Milyen a kapcsolat a Nemzetgyűlés és az SZNT között? — Az utóbbi időben némileg Javult ugyan az együttműködés, noha azt hiszem, még mindig nem az igazi. Ez csak akkor következhetik be, ha az SZNT és szervei visszakapják az őket megillető jogkörüket, úgy, hogy minden szlovákiai ügy Bratislavában kerüljön elintézésre, nem pedig Prágában. A jelenlegi gyakorlat ugyanis, eltekintve attól, hogy ez ellentmond a Kassai Kormányprogram szellemének, igazságtalan és sértő. A csehek és a szlovákok közötti egyenjogúságról nem beszélhetünk ... Hiszen köztudomású, hogy a szlovákok véleménye a Nemzetgyűlésben még a kizárólag Szlovákiát és a szlovák nemzeti szerveket érintő ügyekben is leszavazható volt. A csehek és a szlovákok helyzete tehát ma még nem azonos. Igy például a nemzeti szervekkel csupán Szlovákiában találkozunk, a cseh országrészekben ez a fogalom ismeretlen. Ugyanakkor a szlovákiai szervek önállósága kétséges, hiszen az országos központi szervektől függenek. Egyenjogúságuk tehát erősen vitatható. A megoldás útja? — Az akcióprogram is kimondja, miiyen módosításokra lesz szükség az alkotmánytörvényben. Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy már az új vá-_ lasztási időszakban Szlovákiában is teljes jogú törvényhozó és végrehajtó jogkörrel felruházott szervek működjenek. A megoldás tehát az lesz, hogy az úgynevezett aszimmetrikus modellről, mely az alkotmánnyal ellentétes és a gyakorlatban oly sok rossz vért szült, fokozatosan áttérünk a szimmetrikus modellre. Ez azt jelenti, hogy elsősorban lefektetjük az egységes államra vonatkozó elveket, a cseh és szlovák legfelsőbb népképviseleti szervek egyenjogúságának a kimondásával. A következő lépés a csehek és a szlovákok államjogi helyzetének megoldásához fog vezetni... Amint ismeretes, az SZNT legutóbbi tárgyalásai során foganatosított intézkedések a föderációs államformát tartva szem előtt, ezeket a Kassai Kormányprogramban már kifejezésre juttatott célkitűzéseket követik. A gyakorlatba átültetve ez azt jelenti, hogy a cseh és a szlovák nemzet saját ügyeit saját szervei, az országos ügyeket pedig közös, országos szervek fogják irányítani. A föderáció tehát megszünteti az előítéleteket és az ellentéteket népeink között, melyeknek — hangsúlyozom — eltökélt szándéka, hogy továbbra is közös államban, demokratikus feltételek között együtt építsék a szocializmust. A cseheken és a szlovákokon kívül más nemzetiségek ls élnek hazánkban. Milyen a nézete helyzetük megoldásával kapcsolatban? A marxi—lenini nemzetiségi politika elveit valldm. Nemcsák a csehek és a szlovákok egyenrangúságát, de az itt élő nemzetiségek: a magyar, ukrán, lengyel és más anyanyelvű polgáraink jogait is tiszteletben kell tartanunk. Ezért minden tőlünk telhetőt el kell követnünk, hogy ők is otthon érezzék magukat közös hazánkban, mely az ő hazájuk ls. Tagadhatatlan, hogy a nemzetiségek követelményei a múltban csak részben nyertek kielégítést. Szerintem mielőbb véget kell vetni az elégedetlenségekre okot szolgáltató Igazságtalanságoknak. Meggyőződésem, hogy ehhez meg lehet, sőt meg kell teremteni haladéktalanul a feltételeket. KARDOS MARTA A TEREBESI JARASI PÄRTKONFERENCIARÓĽ Érvényesül az őszinteség, az igaz szókimondás KELET-SZLOVÁKIA EGYIK, túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű és vegyes lakosú járásának székhelyén, Terebesen a járási pártkonferenciát a küldöttek igen nagy érdeklődése kísérte. A pártéletben bekövetkezett demokratizálódási, megújhodási folyamat alkotóan él a járás kommunistáiban, s többségüket nézetnyilvánításra, állásfoglalásra" késztette. Helyes megoldást választott a járási pártbizottság vezetősége, hogy a konferenciát megelőzően a küldötteknek anyanyelvükön, írásban előre megküldte a beszámolót és a járási akciótervet s a tanácskozás ideje alatt fülhallgatók, illetve azonnali fordítás útján biztosította a kétnyelvűség érvényesülését. Már az eiső felszólalások után megnyilvánult a kommunista igazmondás és őszinteség, amely mind a két napon át uralta a terebesi járási pártkonferenciát. A vitázó küldöttek mindegyike lelkesedéssel juttatta kifejezésre saját és pártszervezetének teljes egyetértését a CSKP KB-nak a demokratizálódási folyamat elmélyítésére irányuló törekvéseivel. Reményüket fejezték ki, hogy ez a gyakorlatban, konkrétan a párt- és társadalmi élet minden területén érvényre jut. A járás egyik magyarlakta vidékének, Királyhelmec és környékéneik küldöttei egyebek között az ottani elégtelen gazdasági fejlődés következményeire, valamint a jelenlegi járási székhely közti nagy távolságra hivatkozva javasolták és kérték a területi átszervezés előtti helmeci, illetve a nagykaposival összevont új járás létesítését. Ilyen értelemben, s a CSEMADOK Központi Bizottságának a csehszlovákiai magyar nemzetiség politikai és államjog! kérdései megoldásával kapcsolatos állásfoglalása szellemében szólalt fel Iván József elvtárs, a CSEMADOK járási pártbizottságának titkára is. Rámutatott, hogv a magyar dolgozók jelentős mértékben hozzájárulnak a járás gazdasági sikereihez. — „Viszont a róluk való gondoskodás — mondotta — nem mondható kielégítőnek ... Sok olyan fejlett magyar elvtárs él ezen a vidéken, aki már eddig is tett valamit a szocializmusért és ma is sokat tehetne — vezető poszton is — a jelenlegi fejlődés érdekében, csak meg kellene teremteni számukra ehhez a lehetőséget. Erre alkalmat adna a régi királyhelmec! járás visszaállítása, illetve ennek a volt nagykaposival történő összevonása is.. ." EBBEN A KÉRDÉSBEN, a nagykaposi városi pártbizottság álláspontját Schvarcz elvtárs tolmácsolta: „Nem óhajtunk csatlakozni az esetleges új királyhelmec! járáshoz, inkább maradunk a terebesiben, vagy végső esetben a nagymihályihoz csatoljanak .. Tekintettel arra, hogy a továbbiakban néhány nagykaposi, illetve Nagykapos vidéki felszólaló csodálkozva afelől érdeklődött: ki bízta meg Schvarcz elvtársat az ilyen álláspont tolmácsolásával, feltehető, hogy Nagykapos és vidéke dolgozóinak ebben a kérdésben nem egységes a nézete. Hogy valójában milyen, erről ők hivatottak nyilatkozni. A terebesi járási pártkonferencián a Központi Bizottság küldöttségének vezetője, Ján Janik elvtárs, az SZLKP KB elnökségi tagja és titkára ls állást foglalt ebben a kérdésben. Ezt megelőzően beszélt a CSKP KB legutóbbi plenáris üléseinek jelentőségéről. Rámutatott, hogy enneke'őtte ls születtek ugyan értékes határozatok Szlovákia gazdaságfejlesztését Illetően, de ezek gyakorlati megvalósítása rendszerint akadályokba ütközött. Felhívta a figyelmet, hogy az előkészületben íevő alkotmánviOBi változások a lövőben kiküszöbölik ezt a gyakorlatot. „Az államjogi kérdések rendezése keretén belül — mondotta — alapos elemzés alá kerülnek a területi rendezés hiányosságai, melynél figyelembe veszik a lakosság jogos Igényeit ... Arra kérem az elvtársakat, konkrét javaslatokkal segítsenek a pártnak ezen kérdések rendezésében..." Mi tagadás, javaslatokban nem volt hiány a terebesi járási pártkonferencián. NAGY FIGYELMET KIVALTÖ FELSZÓLALÁS hangzott el Dittmár alezredes részéről, aki rámutatott, hogy a kommunisták a hadseregben évekkel ezelőtt kérték ifjabb Antonín Novotný katonatiszt zavaros ügyeinek rendezését. Ez elmaradt, de akik szót emeltek, meglakoltak. „Én cseh vagyok — jelentette ki, — itt élek a köztársaság szélén szlovákok és magyarok között s igazán jól érzem magam ... A nemzetiségi ellentéteket véleményem szerint a prágai központban, igen befolyásos egyének idézték elő, akik elfelejtették, hogy itt Keleten is szocializmus épül... Végül javaslom, hogy az SZNTbe és a Nemzetgyűlésbe ne »importált« képviselőket küldjünk a jövőben, hanem saját sorainkból válasszuk ki őket". Hasonló javaslat több felszólaló részéről elhangzott. A járás politikai és államhatalmi vezető szerveinek címére elég sok bíráló megjegyzést hallhattunk, különösen a volt járási székhelyek, Gálszécs, Királyhelmec, Nagykapos küldöttei részéről. Ezek a felszólalások többnyire egyértelműen érzékeltették az említett körzetek lakosságának, szinte már köztudatban élő panaszát: „Minden csak a járás székhelyén, Terebesen épül a többi város rovására ..." Ján Škvarkovský elvtárs, a gálszécsi VNB elnöke így nyilatkozott: „A területi átszervezés idején nekünk is azt mondták: ne féljetek, a volt járási székhelyekről nem feledkezünk meg. Sajnos, mégis megfeledkeztek. Nyolc év alatt hatvanhat lakás épült fel városunkban, ebből 16 szövetkezeti... Mondogatták azt ls: Gálszécsből Iskolavárost csinálunk. Erre sem került sor, sőt a mezőgazdasági középiskolát is Terebesre akarják vinni..." Hasonló sors fenyegeti a magyar tannyelvű nagykaposi iskolát is. PRAGATÖL A CSEHSZLOVÁK —SZOVJET HATÁRIG mindenki büszkén emlegeti az ország egyetlen „száraz kikötőjét", de annál kevesebbet törődnek sor sával — kezdte felszólalását Jesensky elvtárs, az ágcsernői kommunisták küldötte. Télen a lakások hidegek, a csatornázásnak 15 éve nincs gazdája, azelőtt se volt... Sok lenne felsorolni a sérelmeket, melyekért a kerületi és a központi szerveket hibáztatja. Bielik mérnök, a vajányi hőerőmű igazgatója Nagykapos fejlesztésének hiányos támogatását tette szóvá. Valóban nagyobb segítséget érdemel az eddiginél ez a városka. Elégtelen az üzlethálózata és a nők részére Jóformán nincs itt munkaalkalom. — Elhanyagolt ez a város — szögezte le —, és sajnos a vezetők tűrik ezt az áldatlan állapotot. Dohányos Béla tanító ls felsorolt egynéhány nagykaposi fogyatékosságot, melyek akadályozzák a város kedvezőbb környezetének, légkörének kialakítását. „Sajnálatos — mondotta — hogy ezekkel a kérdésekkel maguk a kommunisták sem foglalkoztak a nemrég megtartott városi pártkonferencián." Véleménye szerint a területi rendezés előtti járás újbóli létesítése változtatna ezen a helyzeten. Többen hiányolták, hogy a já rási pártbizottság nem tárta a konferencia elé a pártbizottság egyes szerveiben tevékenykedő elvtársak munkájának személy szerinti értékelését. Erre elsőként néhány fiatal küldött hivta fel a figyelmet. „Elfelejtettük saját soraink, az eddigi plénumtagok, az elnökség, a titkárok, a városi pártbizottságok fizetett elnökeinek értékelését" — fejtette ki nézetét Pavol Varga mérnök. Juhász János mérnök felszólalásában rámutatott a járási pártbizottság eddigi munkastílusának néhány fogyatékosságára. Tapasztalatai alapján mondta el, hogy a passzivitás, közömbösség nemegyszer a plenáris üléseken is megnyilvánult. Voltak olyan tagok, akik csak éppen eljártak az ülésekre, de a vitában soha nem foglaltak nyíltan állást, végül mindennel egyetértettek. Igy biztosítva volt a tanácskozások „egybehangzó" lefolyása. Valóban értékes, általános tetszést kiváltó felszólalásával erősbítette a konferencia színvonalát Szűcs Gyula elvtárs, a Nagykaposi Talajjavító Szövetkezet vezető dolgozója. Kifejtette, teljes mértékben támogatja a megújhodási folyamatot, viszont ezt nem elegendő csupán emlegetni, hanem tettekkel kell bizonyítani egyetértésünket. Sajnálatát fejezte ki afelett, hogy Nagykaposon kevés az iskola s a magyar gyerekek a volt tömlöcben tanulnak, majd így folytatta: „Nincs szükség ebben az országban kétarcú emberekre, akik felső utasításra, parancsra változtatják — ha kell — nemzetiségüket, de bármit is... Elitélem a sovinisztát, legyen az bár magyar, cseh, vagy szlovák. Nem értek egyet semmi olyannal, ami a dolgozó nép egységét veszélyezteti ... Együtt élünk ebben az országban, közösek gondjaink, feladataink és céljaink ... Ilyen értelemben rendezzük végre közös dolgainkat." A NEMZETISÉGI KÉRDÉS konkrét problémáival aránylag kevesen foglalkoztak felszólalásaikban. A vajányi hőerőmű két küldötte, Bielik igazgató és Jan Raclnger elvtárs a teljes jószándék jegyében beszélt, a szerintük üzemükben „mesterkélten" előidézett nemzetiségi problémákról, azok rendezéséről. Az utóbbi -rámutatott: „Üzemünkben nagyon sok becsületes magyar nemzetiségű elvtárs dolgozik, akikkel együtt teljesen távol tartjuk magunkat á Nagykaposon megnyilvánuló torzsalkodásoktól../' Megjegyzésként Idekívánkozik, hogy — néhány nagykaposi elvtárs közlése szerint — a városka szülöttének, Erdélyi János Írónak nemrég felállított szobrát valaki sárral mocskolta be. Ez is arra utal, hogy Nagykaposon valóban vannak még az említett szakaszon tisztázást követelő kérdések. A járás államhatalmi szerveinek tevékenységéről általában kevés szó esett. Michal Michalčlk elvtárs, a járási nemzeti bizottság elnöke is elsősorban a járás gazdaságfejlesztésével összefüggő felszólalásokra reagált. Leszögezte, a járásban alig lehet beszélni az ipari termelés valamilyen nagyobb arányú fejlődéséről. Ebben elsősorban a felsőbb szervek a ludasak. Hivatkozott arra a járás gazdasági helyzetét elemző és jogos kívánalmakat tolmácsoló levélre, melyet az SZNT volt elnökéhez, Chudlk elvtárshoz Intéztek. A válasz és a segítség elmaradt. A járási szervek csak annyit oszthattak szét a falvak között, amennyit „felülről" kaptak. KULIK GELLERT VÁLaíztôpdc

Mfi/pjeleiiA O MIT MOND A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY A VÁLASZTÁS NAPJÁT ILLETŐEN? — Elsősorban ls meghatározza, hogy erre az aktusra munkaszüneti napon kerül sor, mégpedig a 10 000 főnél több lakost számláié városokban reggel héttől délig. Persze, amennyiben ezt valamilyen helyi szempont megkíván|a, a választás korábban is megkezdődhet. A választókörzeti választási bizottság az utolsó 15 napon belül tájékoztatja a lakosságot a választás időpontjáról és a szavazás helyéről. lg- D