Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-29 / 88. szám, péntek

NAGY JÖZSEF: MADARAK (PVC-inetszet, 19671 llllillllllllillllilílilll Zeng Zsúfolt ház előtt, szűnni nem akaró taps közepette zajlott le a Lúčnica vegyeskarának bra­tislavai díszhangversenye. Az együttes művészi vezető­je és karnagya dr. Štefan Kli­mo kitűnően ért ahhoz, hogy a műveket eleven hangvételben, intenzitással és erőteljesen Hrvonalazva tolmácsolja. Erzé­Y.' ly kézzel, finom művészi ér­zékkel és határozott zenei el­képzelésekkel irányítja énekka­rát. A vegyeskórus minden egyes tagja szívvel-lélekkel részt vesz a zenei folyamatban... a gon­dos előkészítő munkán túl ez határozza meg oldott, termé­szetes előadásmódjukat. Művé­szi lelkesedésük, fiatalos jóked­vük, friss humoruk magával ra­gadó. A lírai Jellegű kompozí­ciókat hajlékonyan, árnyaltan formálják, szépen, erőteljesen a bal bomlanak ki a forték, de a pia­no és forte közti árnyalatok sem sikkadnak el a partitúrá­ban. A kórus hangszíne üde és fátyolmentes. A változatos mű­sort kotta nélkül énekelték vé­gig, ami még jobban fokozza előadásuk közvetlenségét. A három részre tagozódó hangverseny első részében régi mesterek muzsikája csendült fel: Monteverdi, Palestrina, Gastoldi, Lasso, a sort, egyre előbbre haladva az időben, egy finoman tolmácsolt Schubert dal és Bruckner Ave Máriájá­nak bensőséges előadása fejez­te be. Programjuk második részé­ben a mai hangú kórusiroda­lomra áttérve kortárs szerzők valóban érdekes és eredeti dal­termékeit hallhattuk. Csak né­hány számot ragadunk ki a gazdag műsorból: Hrušovský M. Kováč versére írt Várakozás cí­mű dalának hatásos bemutató előadását, megérdemelt sikert aratott. A szépség metamorfózi­sa címet viselő Burlas-ciklus, melyet a zeneszerző J. Smrek költeményeire komponált (A lány és a hegedű, Az anya. A hegedűszólót Peter Michalica adta elő), továbbá Odstrčil Rajzórán és A gyerekek és a tenger című dalai M. Holub szövegére. A hangverseny befejező része derűs perceket szerzett a kó­rusmuzsika barátainak. Elraga­dóan friss Moyzes népdalok hangzottak el, viharos tetszés­sel találkozott Suchoň humoros kis dala (a hálás hallgatóság megismétlését is „kitapsolta"). Smíd kedves zenei tréfája, Cik­ker meleg színű kompozíciója, Mikula szerzeményei ' és az együttes karnagyának, dr. Kli­mónak három szép liptói dala. A Lúčnica énekkar produk­ciója minden stlluskörben ki­egyensúlyozott és amellett vitá­lis. Az Ilyen hangversenyek csakugyan nagyon alkalmasak arra, hogy szorosabbra fűzzék a nagyközönség kapcsolatét a muzsikával. H. M. 20 ÉVES A LÚČNICA ÉNEKKARA illllllllllllllllllllliiilllllllilllllllllllll MONOSZLÓY DEZSŐ: 'Tetovált Az író kisregénynek nevezi ezt a két Írást, de egyik sem az, hanem irodalmi riport, a második: a Gúzsbakötött rövid­nadrág erősebben általánosítha­tó, novellisztikus színezetű. A Tetovált angyalok témája, ho­gyan élnek a lányok egy zárt javítóintézetben. Az író elmegy az intézetbe, megismerkedik a lányok kartotékjaival, a bírósá gi ítéletekkel és egyéb jelenté­sekkel, majd igyekszik a nö­vendékek bizalmába férkőzni, hogy alaposabban megismerhes­se őket. A fiatalkorúak legna­gyobb része rossz családi kö­rülmények között nevelkedett: Marika szülei nyomorban élnek sok gyerekkel, s részegen a gyerekek előtt folytatnak nemi életet, olyan lány ls van, akit az anyja pénzért prostitúcióra kényszerített. Akadnak azonban olyanok ls, akiknek szülei ren­dezett viszonyok között élnek, s ők épp ezt unják meg, kalan­dokat, rendkívüli tetteket vár­nak az élettől. Az intézeti élet egyhangúnak és reménytelen­nek látszik, a lányok gyakran megszöknek, ilyenkor megverik és kopaszra nyírják őket. A Te­rebessy lány erotomániában szenved: ha elkezd bizseregni a fejében, megszökik, bárkivel le­fekszik, már kétszer volt go­norhoeája, s a lányoknak elbe­széli, hogy gennyes folyása van. A legtöbb lány hazudik, lop, cinikusan viselkedik, titok­ban cigarettázik, huligánokkal anfyalok való kalandokkal dicsekszik sttx Az író elgondolkozik azon, helyesen nevellk-e őket az inté­zetben, erről az igazgatónővel is vitatkozik, de maga sem tud jó megoldást találni. A mű cse­lekménye rendkívül vérszegény, az író csupán a jelentések szűkszavúságával számol be egy-egy kalandról; majd meglá­togat néhány szülőt, de sem ne­velési, sem művészi szempont­ból nem tudja írását elmélyíte­ni eredeti koncepció kialakítá­sával. Többek között bemutatja, hogy Piroska, aki még „ártatla­nul" kerül az intézetbe, egy szökés alkalmával elveszti lány­ságát, alkalmazkodik a nála züllöttebb lánytársasághoz. Az író központi problémának véli, hogy a tetoválás egy életre megkülönbözteti ezeket a lá­nyokat a rendesektől, ezért sze­retné a tetoválást eltávolíttat­ni, de a plasztikus operáció költségeit senki sem vállalja. Jugoszláviai útjáról hazajövet lakása előtt találja Vecserkát, megdöbben szökésén, majd elvi­teti a kórházba, rábeszéli az Igazgatónőt, hogy ne Jelentse a szökést s eltávolíttatja róla a tetoválásokat. Ezzel a költött befejezéssel bizonyára azt akar­ja bizonyítani, hogy létezik va­lami megoldás a tetovált an­gyalok számára, de mindezt elég felületesen ábrázolja. A Gúzsbakötött rövidnadrág ikertestvére az előzőnek: itt egy fiúintézet lakóiról van szó. Problémájuk hasonló, mint a lá­nyoké ; lopnak, csavarognak, huligánbandát szerveznek stb. Jellemábrázolása azonban egy fokkal elmélyültebb, elsősorban egy személyt, a 14 éves Balogh Zotyit mutatja be, aki megerő­szakolt egy vele egykorú lányt. Jellemzését az író úgy mélyíti el, hogy állandóan összehason­lítja saját szolidabb, de hasonló Indítékú ifjúkori kalandjaival, megpróbálja elképzelni a „vil­lámbanda serifjének" különböző ügyeit, magatartásának néhány változatát. Az író Itt is kevés eredményre jut, de annyit sike rül az olvasóval érzékeltetnie, hogy a rövidnadrágos Ifjú gúzs­ba kötve érzi magát. Kalandok után vágyik, szeretne a lányok előtt feltűnni, s nyűgnek érzi a felnőttek társadalmának vala­mennyi korlátozó intézkedését. Az író érzelmeivel az ifjú bű­nözők mellett foglal állást, de sem a kérdések lényegét, nem sikerül alaposabban elemeznie, sem megoldást találnia. Általá­ban megelégszik a riportszerű leírással. A tények megállapí­tásával, s így lényegében nem művészi, hanem igényesebb új­ságírói teljesítményt ér el. Stí­lusa jő. Gyakran eredetiségre törekszik, s Ilyenkor modernis­ta képekkel, a lényegesnek vélt általánosítások Ismétléseivel próbálkozik. Monoszlőy írásának érdeme az újszerű kísérletezés, az objektív publicisztikai tényközlés, de Je­lentősebb eredményt nem ért el, a közölt írások inkább csak Jő nyersanyagok, amelyekből nem formált időtálló, regényes alkotást (Cs. S.J ÚJ VERSEK CSONTOS VILMOS: CSÓKADÓ SZELEK Vén fenyveseket zúgató szelek A csókjaikkal felébresztenek. Szendergésemnek egyszerre vége, Vad iramba kezd szívem verése. Mámoros öröm, — vagy kétség döbbent: Nem vagyok többé lenézett jött-ment, Kinek itt csókot sose adtok, S keserű íze volt a falatnak, Am) éltette. — Jaj, talán másul, Szépül a sorsa - s még ráadásul Csókot is kap, - bizony ne csodálják! Szívvel hallgatja a szél zúgását DÉNES GYÖRGY: MIVÉ LESZ BENNEM Mivé lesz bennem mind, om4 fáj még: az arcok omladékai? Mivé lesz annyi szem, derűs, haragos ég, hol egy-egy isten QJt? S a száj? A forrón perzselő, Igaz, hamis szók kútja? Hűlt vigasz immár a homlok, a tenyérnyi fat, örömével és panaszaival. A fül $ az orr? Hogy búvik mind, ahány elporlani. Már gyötrelmes talány a haj színe, a lágyan omló bársony, ml úgy sejlik csak, csillag-haloványan. Hóhér idői Hogy bontod, tördeled bennem őket és bennük engemet, míg vak dühödnek kajmán-fogain elvérzik minden Ábel és Kain. SZITASI FERENC: KAVICS, FÁK ÉS HINTA Gyermekkor: kavics, fák és tinta. A lyukas égen kirepült fecskék röpte a kékbe írja: eltemették. Gyermekkor: sík mező, az utak felett a por apró bombái szuszogtak, s a házakat piros cserepek repítették minden éjjel a Holdnak. Itt éltem tizenöt évig, mint ahogy az ősz felszívja a földet, ha a Napot már az ölükbe kérik a csendért remegő földek. Gyermekkor: talpam vérezte a tarló, s hazafelé lengő kocsi-hinta röpített, s a hanyatló Nap mocorgott bőröm alatt MOYZES ILONA: TISZTA VIZEKET KERESEK, melyekbe ha mogorva képpel belegázol a szél, mélyek maradnak, tiszták, fölisszák szűzfehér borom s határtalan nyugalmuk fel semmi sem kavarja, mert aljuk nincs, csak mélyük van. Tiszta vizeket keresek, merre vannak? Minduntalan fekete pocsolyába gázolok... III1I11II1IIIIIH

Next

/
Oldalképek
Tartalom