Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-22 / 81. szám, péntek

Ravasszal jelenik meg a szerző Mágneses rácsok című új kötete. A három ktsI regény között találjuk a K a k a s t á n c-ot. Bonyodalom támadt a bolondokházában. Az történt ugyanis, hogy az elégedettek hivatalának vezetője, a túlelégedett főnök egész magatartásával a diliházba juttatja egyik alárendeltjét, (a szürke kis Égért j. Óriást örömében, hogy fölényes győzelmet aratott a gondolkodni kezdő s így törvényszerűen ellene forduló, új típusú ádáz ellensége felett — a dicső győzelem pillanatában meghasonlik. Rögeszméje ekkor éri el a csúcspontot: ö a mindenható nagy kakast — s felugrik az íróasztalára, és nagyokat kukorékol. Az ápolók lerángatják, és kényszerzubbonyban beviszik a rácsos házba. Egy napon sikerül Innen megszöknie — intézeti egyenruhában, barna kezeslábasban. Az Egér ts utána szökik, szintén „egyenruhában",hogy végre bebizonyítsa: nem az az Igazi bolond, akit a bolondokházába zárnak, hanem az, aki oda bejuttatja őtl A főnök első útja a már nem' létező elégedettek hivatalába vezet, ahol Időközben múzeumot rendeztek be, — az egykori titkárnőt nevezték kt a múzeum gondnokává. A csendes belvárosi utcában álló épület előtt padsorokat zsúfoltak össze, — a múzeum látogatói innen szemlélik a nagy ablakon ke* resztül a főnök és a titkárnő irodáját. Az épület előtt szokás szerint, ezen a napon is néptömeg szorong, nagyon kíváncsiak, hol kukorékolt azelőtt a nagy kakas. A titkárnő-gondnok magyaráz, mesél a legendás főnökről. S itt a váratlan fordulat, a bolondokháza szökevényei, a barna kezeslábasok egész hada befut a csendes belvárosi utcába. A főnök, az alárendelt, utánuk az ügyvéd és hóhér — Egér szobatársai, barátai.'Az ügyvéd azért hasonlott meg, mert nem tudta megakadályozni az ártatlan emberek igazságtalan elítélését, a hóhér pedig magát vádolja: ő az igazi gyilkos, mert igazságtalanul végzett ki embereket, s követeli, hogy ezért ölfék megt Megérkeznek a szökevények után kutató ápolók és az orvos. A nagy kakas magára öltt a főnöki palástot, s úfra játssza a hatalmasat. A múzeum látogatót lélegzetüket visszafojtva figyelik a fejleményeket. A főnök újra a kezébe kaparintotta volna a hatalmat? A látogatók között van egy külföldi filmes is, aki azt hiszi, a világon egyedülálló utcát színház előadását szemléli. Mindent filmre vesz ... Lapunkban a Kakastánc befejező részét közöljük. A főnököt csak azzal sikerűi ktcsitlogatnt erődjéből, hogy ünnepi ebédre hivatalos, erről ő le nem maradhat, összedőlne a vtlág, ha azon nem vehetne részt. Gyorsan felsorakoztatja a díszkíséretét, a barna kezeslábas pácienseket, a titkárnőt, a fehér köpenyüket eldobó orvost és ápolókat, aktk szintén magukra öltötték az intézett egyenruhát, mert ha a főnök normálisnak kiáltotta kt magát, akkor 6k csak bolondok lehetnek ... A sofőr türelmetlenkedik, hosszúkat tülköl. FÖNÖK: Megyünk márl A díszkíséret sorban állt (Az ablakra siklik a tekintete. Felháborodik.) A függöny! Az ellenség beles az ablakomonl Pincérekl Az ápolók a függönyhöz futnak. Lassan húzzák a függönyt. A sofőr tülköl. FÖNÖK: Gyorsabban, legények! Nem kapunk ebédet! 1. ÁPOLÖ (függönyhúzás közben): Hát kellett nekünk a nagykakas?! 2. ÁPOLÖ: Te vagy az oka! Ha akkor kidobjuk ... 1. ÁPOLÖ (az ablak előtt feszülten figyelő emberekre mutat): Hagyjuk itt nekikl Szeressék, csodálják! FÖNÖK (mögéjük lopakodik): Gyerünk azzal a függönnyell 2. ÁPOLÖ: Még ma megszököm a bolondokházábóll FÖNÖK (dühösen belódítja a sorba): Szöksz a fenét! Be a sorba! A gárdát szétbomlasztaní most már nem hagyom! (A titkárnő szobájáig rántja a függönyt. A függöny mögött vezényel.) Utánam, indul] I A nótámatl Dübörgő léptek zaja hallatszik ki az utcára. A barnaruhások énekelnek. Bújj, bújj zöld ág, üöld levelecske, nyitva van az aranykapu, bújjatok kl rajta... Néhány pillanat múlva dalolva kilépnek az elégedettek épületének kapuján. A sofőr örömében ütemesen tülköl. FÖNÖK (karmesterként emelgeti a kanalat): Mit izgulnak? Megyünk márl Nem hallják a dalárda dalát?t A barna kezeslábasba öltözött emberek elvonulnak az úttesten szorongó tömeg előtt. EGÉR (a kanalát lengetve ujjong): Ne féljetek! Megyünk már! Elmegyünk! KÖRUS: Éljetek boldoganl FÖNÖK: A dalomat! MINDNYÁJAN (énekelnek): Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, aranykapu... A rabszállító kocsihoz hasonló nagy mentőkocsi nyitott ajtajához érnek. A főnök egyenként lódítja be embereit a kocsiba. FÖNÖK (énekelve): ...bújjatok be rajta... bújjatok be rajta... bújjatok be rajta... (Addig ismétli, míg az utolsó barnaruhást be nem löki a mentőkocslba. Hátrafordul. A feszülten figyelő emberekre mosolyog.) Az ünnepi ebéd után visszajövökl Vissza ám! A külföldi közelről filmezi a főnök mosolyát. FÖNÖK (a kanalat tartó kezével Integet. Be akar ugrani a kocsiba.) KÜLFÖLDI (elkapja a karját): Szenzációs alakítási Szabad a nevét kérem? FÖNÖK: Bolond, a nevemet se tudja?! (A feszülten figyelő emberekre mereszti a szemét.) Súgjátok meg neki! (ÜJra búcsút Int a kanalat tartó kezével.) Várjatok ráml (Beugrik a kocsiba: A filmes becsapja utána az ajtót.) Felbúg a kocsi motorja. Néhány pillanat múlva kirobog a belvárosi utcából. A múzeum előtt szorongó emberek dermedt tekintetüket a sarokra szegezik, amerre eltűnt szemük elől a mentőkocsi. Tekintetükben rémület és várakozás. A külföldi a szeniüket filmezi. Az emberek még mindig a kocsi után bámulnak. A filmező csodálkozik. — Mire várnak? Vége az előadásnakl Egy idős néni a szemét kezdi törölgetnL — Álmodtam? A külföldi nevet. — Nagyszerűen játszanakl Súgó nélküli Szöveg nélküli Világszenzáció! Rögtönzött előadási Világ körüli turnéra viszem őket! A nyilvános fellépéseket rendező tröszt székházába sietett, és előadta kérelmét. A barna kezeslábasok együttesét világ körüli turnéra szándékozik szerződtetnil Az illetékesek összenéztek. Mit akar ez a külföldi? Ám ő csak mondta a magáét. Egyikük már a telefonhoz lépett, hogy az orvosok segítségét kérje, amikor a külföldi — most már szótagolva — újra •lőadta kérelmét, és hozzátette: — Sok pénzt kereshetnekl Ezt gyorsan megértették. — Mit? Hogyan? Pénzt? Nekünk kell a sok pénzl Hol találjuk azt a- sok pénzt?, — Az utcán heveri Abban a belvárosi utcában, ahol az egyetlen kirakat előtt oly sok padot zsúfoltak ös*sze. És azok a barna kezeslábasba öltözött színészek ...! A tröszt urai újra összenéztek. Lázas telefonálgatásba kezdtek. Végre megtudták, mi történt abban a belvárosi utcában. A külföldi lelkendezett. — Nagyszerű gárda! Nem is tudnak róla?l Hogy lehetséges az? Egy égbolt alatt élnek? — Tudunk róla. Hogyne tudnánk! Ml mindenről tudunkl — Világszenzáció! — kiáltott fel az idegen. — Utcai színház. Csak be kellene fedni az utcát ponyvával, hogy eső esetén ... Előzékenyen az ajtó felé tessékelték, sürgős tárgyalnivalójuk akadt, nem érnek rá most vele foglalkoznt — Köszönjük fáradozását, eddig ls megvoltunk tanácsa nélküli Ha nem tudná, most adjuk tudtára önnek, hogy a mi koponyánkban ls van észl A külföldi az ajtónál megmakacsolta magát Nem nyitva van az és nem akart távozni, pedig nógatták, ugorjon már kl, hogy becsaphassák az ajtót, a nagy légáramlat még kivisz! fejükből a szenzációs gondolatot. A külföldi kikapta zsebéből a csekk-könyvet és az elképedő urak orra előtt hadonászni kezdett vele: — Annyi pénzt adok, amennyi a zsebükbe fér, csak engedjék meg, hogy világ körüli turnéra vlhessem a nagyszerű gárdát! . A tröszt urai immár harmadszor összenéztek. MTt akar ez a hőbölygős idegen? Le akar venni lábról bennünket egy kis borravalóval? Nem vagyunk ml borbélyok, pincérek! Nincs az a kincs a világon, amivel megvásárolhatná a bőrünket! Szorosan egymás mellé álltak, és kórusban adták meg egyöntetű válaszukat: — Egyedülálló szellemi termékeinket nem exportáljuk, magunk emésztjük meg őketl Senki sem kívánhatja, hogy megfosszuk magunkat ettől a gyönyörű élvezettől I A külföldi sóbálványként állt előttük. Még arról ls megfeledkezett, hogy filmre vegye harcias arckifejezésüket. Csak egy mély sóhajra telt erejébőL — Nem tudják, ml az üzlet... — mondta és szomorúan megemelte kalapját. — Tudjuk mi, hogyne tudnánkl Saját szemével győződhet majd meg róla. Ahelyett, hogy ml mennénk világ körüli útra, a világ jön el hozzánk! Értékesítjük a pompás gondolatot... Az elhatározást tett követte. A belvárosi utcát átalakították utcaszínházzá, s nem ls ponyvával — ahogy az a hőbölygős külföldi kívánta —, hanem áttetsző rózsaszínű műanyaggal fedték be, hogy arcpirosítóra ne kelljen feleslegesen kidobálniuk a pénzt És öles plakátokat nyomattak: rögtönzött előadás az Utcaszínházban! — A drága hely árak sem riasztották vissza a közönséget. Telt ház előtt játszanak a barna kezeslábasba öltözött színészek. Szerepkönyvre sincs szükségük, csak lehetővé kell tenniük a főnök szökését. Ezzel a hálátlan feladattal a szikár ápolót bízták meg, akiről köztudomású, hogy nem szeret másokkal törődni, nehogy véletlenül betörjék a fejét. Az Esti Üjság ugyan egy alkalommal megvádolta a tröszt uralt, hogy embertelenség, amit müvelnekl A lelkibetegeket nem lenne szabad magas színvonalú szellemi munkára kényszeritenlük... Az éles bírálat aláírás nélkül jelent meg a lapban, de a tröszt uralnak sikerült kinyomozniuk a nagyszerű teljesítményt becsmérlő szerző személyét, és nyílt levélben válaszoltak cikkére. azok a személyek, akiket az elvakult újságíró lelki betegeknek nevez, akkor lennének igazán betegek, ha nem csinálhatnák azt, amihez a legjobban értenekl Ha a kiemelkedő teljesítményeket becsmérlő, közönséges firkász nem magolta be az iskolában az értékmegállapítás ősrégi elvét — nálunk mindenki a tehetsége szerint érvényesül —, hagyja abba az írást, s üljön vissza az iskolapadbal S ha számolni még nem felejtett el, jöjjön csak a pénztárunkba, és gyönyörködjön a telt kasszában, melyet a telt háznak köszönhetünk! Ha még ez után is emberteleneknek gondolna bennünket, sétáljon ki az erdőszélra, és a saját szemével meggyőződhet mélységes emberségünkről: a beharangozott tyúkfarm helyett rácsos ablakú villát építettünkl (Csupán azért tettünk rácsot az ablakokra, hogy meghiúsítsuk a hőbölygős idegen emberrablás! tervéti)" — És felhívással fordultak a város lakosságához: „A tervezettnél nagyobb villát építettünk, hogy minden tehetségnek kényelmes vaságyat biztosítsunk! Csak az jelentkezzen, aki szépen tud kukorékolni! Ml szigorúan betartjuk az elvet — mindenkinek lehetővé tesszük, hogy tehetsége szerint érvényesüljön!" A kiemelkedő teljesítményeket becsmérlő, közönséges firkász a saját szemével meggyőződött a nyílt levélben foglalt tények helyességéről, és Mea maxima culpa cím alatt nyilvánosságra hozta önkritikáját. „... apám és anyám súlyos hibát követtek el, hogy nem tanítottak meg még kisded koromban szépen kukorékolni. És később, amikor hóbortos fejjel kukorékolás helyett tollat fogtam a kezembe, mindig arra figyelmeztettek, hogy úgy írjál, fiam, ahogy a szived és eszed diktálja. Rossz tanács volt. Mert ami az én szivemnek és eszemnek szép és jó, az másoknak rossz és csúnya lehet. Nyílt levelük döbbentett rá, hogy pályatévesztett ember vagyok. Az Esti Újságban közölt fércmüvem megírása annak tulajdonítható, hogy az értékmegállapítás elvét, sajnos, nem ismertem, s emiatt támadt fékezhetetlen dühömben fogtam tollatt, hogy önmagamnak is bebizonyítsam: mellékvágányra futott az életem, nem azt csinálom, amihez a legjobban értekl De még mindent pótolhatok, néhány évtizedig hasznomat vehetik. Annak érdekében, hogy fokozott erőkifejtéssel, buzgón munkálkodhassam a telt kassza még teltebbé varázslásán, engedtessék meg nekem, hogy szerény tehetségem teljes kihasználásával, minden lelki és testi erőm latbavetésévi a leglelkesebben vehessem kl részem az Utcaszlnhi telt házának sikerét biztosító alapvető feladatok öiJ feledt teljesítéséből. E nemes célkitűzésem valóravá^ tása számomra szükségessé teszi szerénytelennek . y nősíthető kérelmem benyújtását arra vonatkozik hogy igényt tarthassak a nagy villa egyik rácsos . lakú szobájába tervezett pótágyra... Mivel a tükó.. előtt tartott magánpróbáimon magam is bizonyságot szereztem, hogy csak hamis hangon tudok kukorékolni, hálás lennék Önöknek — mélységes emberszeretetükre hivatkozva —, hogy lehetővé tennék számomra, legalább minden második napon, vagy akár a tervbe vett éjjeli előadásokon a szakállas Egér szerepében érvényesíthessem tehetségemet... Remélem, mielőbb kézhez kapom nagyrabecsült válaszukat. Őszinte tisztelettel és örök odaadással..." A tröszt urai nem késlekedtek válaszukkal, mert a telt kassza még teltebbé varázslásának szem előtt tartása megkövetelte tőlük, hogy újabb tehetségekről gondoskodjanak, s mielőbb bevezethessék az éjjeli előadásokat isi Az újságíró önkritikája nagyon tetszett nekik, és másnap barna kezeslábasba öltöztették, állára fekete szakállt tapasztottak, és elvezették az erdőszélre. Amikor belépett a nagy villa beláthatatlan udvarába, a szép szőke titkárnő frissen vasalt barna kezeslábasban eléje sietett, és kacéran mosolyogva cirógatni kezdte dús, fekete szakállát. — Gyere, kis egérkém. Ici-pici feketét kapsz ... — mondta és tágranyílt kék szeme gyönyörködött a szé-^ pen fésült szakállban. Ám amikor észrevette, hogy megmozdult az újdonsült egér szakálla, hirtelen rémület szökött gyönyörű kék szemébe. Ujját az ajkéhoz kapta. — Pszt! Most ne beszélj! Még meghallja a főnök úr! — Ezzel karonfogta a vadonatúj kezeslábasba öltöztetett szakállast. — Gyere, kis egérkém, elvezetlek a rejtekhelyemre, ahol nyugodtan szürcsölheted finom feketémet... £s elindultak a titokzatos rejtekhely felé. ÍZH 19 m