Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-22 / 81. szám, péntek

esz holnap, másképpen lesz végre, szemek kacagnak az égre. valóban, vagy marod Ez a gondolat bujkál Jogunk van remélni, Ini is, mert már anyiyeinkben, hitünkben. , hogy miért kellett a IÍ, a jóakaratú, őszintiuk, és a farizeusoks bizalmat élvezniük? s érdemleges válasz? Jó lenne hinni, hogy fk: „Testvéreim, nincs szór többet merhettek, békésebb, szebb, jobb, ussa nem volt soha, / újabb bizalmat, rei és januári ülésének JZ újszerű, egészséges, sn hang illik hozzánk, rancs, vagy annak rehallgatás. „A közöny nint inda a bokrokon, lássál rokon. Emberré sngő tudhat..." Nem 1 az ember és a nyárakit e szó megillet: letes, vagyis egyenes, 1 A választ erre valómeg. De ahhoz, hogy sgyet-mást mondanunk 3 holnap érdekében. t tisztázása irt új szelleme továbbgy csomó kérdést jo>bek között az anyaa kétnyelvűség betarJjdítva^ legalább úgy, betartották. H^V pártkönyvében: Hj^^n találhatók a mi a burzsoá n tiségi vívmányozoi ista köztársaságkon iunista, és fiatal ni mer. azt bizonyítják, hogy ívan ítélkezett és renlegelemibb emberi jo• nemzetköziség igazi magyarországi Kortárs5szó" című ciíkkében: a a ma már hihetetgy Kassán 1920 körül t meg. (Kassai Napló, p, Esti Újság, Szabadi8-ban semmilyen .maKassa városának. Kell élem, nem. S ha már, ik számunkra egy nazatlan kérdés: az "1945>ttság évei. Kik voltak ? A történelmi igazság nem kapott máig sem 947-ben írott „A vád^Uk A szerző tiltakozó iségh<ík megküldte akit azóta félreállítottak, szont azóta rehabilitáln tartozik a múlt teljes m nemzeti, csak némán szorosan egymáshoz lárd egységének ez is elleme máig is kísért, kajánban, a hőerőműan megtilthatták a malyanyelvükön* beszélhesl bemázolhatják. S akik sem görbült meg emADY ENDRE A hallgatókból, bólogatókból többet nem kérünk De menjünk tovább. Ki vizsgálta már felül, hogy a járási nemzeti bizottság sem tartja be a kétnyelvűséget? Járásunk negyven százaléka magyar nemzetiségű polgár, de sajnos a hivatalos szervekben ez távolról sem tükröződik. Ki ezért a felelős? Lesz-e e téren változás a válaszkólája is csak egy van ennek o félmillió (de van az közel egymillió is) magyarságnak, az is tanító-továbbképző. Miért ne kaphatnánk egy mezőgazdasági egyetemet, vagy legalább is magyar" tanszéket? A szülők és a fiatalok igénye egyéb irányú magyar egyetem vagy katedra megadása. Tudom, hogy az ellenérv: nincsen elegendő szaktanár magyar egyetemek megnyitásához. Ha nincsen, kérjünk kölcsön a Magyar Népköztársaságból, vagy tegyük lehetővé fiataljainknak, hogy ottan végezhessék egyetemi tanulmányaikat. Amikor 1950-ben megnyíltak a magyar anyanyelvű iskolák, akkor sem rendelkeztünk elegendő szökés képzett tanítóval, de az oktatást megkezdtük, mert az idő így diktálta és kívánta. Az idő ma is megérett a magyar egyetemek vagy egyelőre katedrák megnyitására is. A polgári demokrati^•r.uííWtl^t^íHiífWAJfôiRtHíilr;'.^,.,.,.,.^,,,., Hfjw" pw» tások utón, vagy marad minden a régiben? És ha lesz, akkor számunkra az sem közömbös, hogy kik fognak ott bennünket képviselni. A hallgatókból, bólogatókból többet nem kérünk. És bennünket ne csak magyarul tudók, hanem magyarul érzők képviseljenek. Ehhez úgy vélem, akárcsak az itt élő nemzeteknek — nekünk is jogunk van. Mennyivel másképpen lett volna minden, ha ezt már 1950-től betartják fentről lefelé. Kevesebb megaláztatás, mellőzés ért volna és panaszunk, gondunk is kevesebb lenne ma. S hogy ez a jövőben már ne így legyen, most van ró lehetőség, biztosítsuk a feltételét minden jónak. Amíg mi lent nem tapasztaljuk kézzelfoghatóan a változást, addig a meghirdetett új szellemet csak fenntartással fogadhatjuk el. Régi igazság az, hogy újat csak új emberekkel lehet valóssá tenni. Jó lenne végre az egyenjogúság fogalmát is pontosan megszövegezni, és a megszövegezett határozatot jogi erőre emelni. Furcsa egyenjogúság -az, amikor az egyik mindenből többet kap, mint a másik, Ime egy kézenfekvő példa erre is. Hol van nálunk biztosítva a művelődés, a tanulás azonos feltétele az itt élő nemzetekéhez mérve? Ez nincs meg és így nem is beszélhetünk egyenjogúságról. Csehszlovákiában hivatalosan is félmilliónál több magyar él. A nemhivatalos szám ennél sokkal nagyobb, mert sok az olyan magyar nemzetiségű dolgozó, aki még 1960-ban félelemből vagy tudatos félrevezetésből szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. Reméljük, hogy az új népszámláláskor a félelem és a félrevezetés nem befolyásol senkit abban, milyen nemzetiségűnek vallja magát. Leleszen például egész utcák vallották magukat szlováknak, holott egy árva szót sem tudnak ezen a nyelven. Mire jó ez, kinek van ebből haszna? Tegyük lehetővé a főiskolai tanulmányokat is anyanyelvünkön Számtalanszor elhangzott kérésünk és igényünk o magyar nyelvű közép- és szakiskolák bővítésére. E téren rvem történt érdemleges változás. Főiskus Finnország az ott élő svéd kisebbség szómára anyanyelvén biztosítja az egyetemi tanulást. Miért ne tehetnénk meg ezt mi is. Jó lenne végre ezzel a kérésünkkel is érdemlegesebben és jóindulatúan foglalkozni. Komenský évszázadokkal ezelőtt bátran hirdette az anyanyelvű oktatás elsődlegességét. Az idő őt igazolta. Az utóbbi időben a párt is hangoztatta az anyanyelvű oktatás fontosságát, de nem elég valamit csak hangoztatni, meg is kell valósítani. Újabban olyan hírek keringenek, hogy megszűnik a magyar nyelvű óvónőképzés. Ok: sok az óvónő. Nem tudom, más járásokban hogyan áll ez a kérdés, de a mi járásunkban még szükség van magyar óvónőkre. E problémát is meg kellene alaposabban vizsgálni, mert nem lehet számunkra közömbös, hogy a magyar nemzetiségű szülők gyermekei mit és hogyan tanulnak az óvodában. A magyar anyanyelvű gyermekek szlovák iskolában gyenge eredményeket érnek el Felül kellene vizsgálni teljes tárgyilagossággal, előítélektől mentesen, milyen tárgyi Ismeretekkel, felkészültségekkel kerülnek ki a szlovák iskolából a magyar anyanyelvű tanulók. Falun élek, tanító vagyok, így gyakran érintkezem ilyen fiatalqkkal is, és bizony fájdalommal kell megmondanom, hogy a tudásuk elképesztően minimális. A szlovák nyelvet sem sajátították el, hiába tanultak ezen a nyelven kilenc éven át. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen ezek a gyerekek csak 45 percig, azaz naponta legfeljebb 3 óra 40 percig hallgatják ezt az oktatási nyelvet. A szünetben és otthon is anyanyelvükön beszélnek. Felvetődik a jogos kérdés: mit tanulhatnak meg az ilyen gyerekek? Hiszen a legtöbb gyereknek anyanyelvén is komoly problémát okoz a tananyag elsajátítása, pedig itt a szülők is tudnak segíteni. De mit tud a szlovák iskolába járó magyar gyeogy többet foglaliik. Elhamarkodotnek. Ne csodáljuk, a közülük gyerekjndolatl-anul házaköve tkezmé ny ekre ak, vagy nem hiszatú figyelmeztetésja elpárolog a szetz idő előtt érkező n képes összetar;ek manapság többin nevelkednek. A yeztetik őket, mint rájuk költik. Ezek i viselik el a csa1 járó, nyakukba lókat, akényelmetLszor a lemondást a kenyerük a megikaznek megszabaleges tehertől. Igaz, idig sikerül maranert ha már' útban egérkezett a gyeriny könyörtelen: a tésének kötelezettéi sem oldható fel. iz sem titok, hogy ínnyire igényesek :n az emberek. Nem nyagiakat és a la. A belső értékek, tulajdonságok te szokások ls nagy szerepet játszanak. A házaspárok joggal elvárják egymástól az alkalmazkodást, sőt az azonos színvonalú műveltséget is. A szociológiai kutatások során bebizonyosodott, hogy csak ez biztosítja a harmóniát a házaséletben. Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy a fiatalok ebben a tekintetben elnézőbbek. Kényes ízlésüket a népesedési bizottság ankétjain többször ls alkalmuk volt kifejezésre juttatni. Ám a tárgyilagosság megkívánja, hogy leszögezzük: ez a megállapítás nem vonatkozik a 18 éves korban nősülő, még éretlen gyerekekre. Ebben a korban tehát semmiképpen sem helyeselhető a nősülés! szándék, hiszen csupán a válások számát szaporítják. A törvény — sajnos — egyelőre nem gördít akadályt útjukba. A VALÖOKOK KUTATASA De térjünk csak vissza a válóokokra és mindenekelőtt a már említett szociológiai kísérletre. — A válások elsődleges okaira, vagyis a hűtlenség, az együttélés megszakításának Indítékaira szociológiai kutatással kívánunk fényt deríteni — tájékoztat dr. Haas. — Ezért minden kerületben 2—3 olyan bíróságot szemeltünk kl, ahol o tapasztalatok szerint a leggyakoribbak a válóperek. A bírók a válópereket megelőző békítő eljárás során kérdőíveket nyúj tanak át a feleknek (külön a férjnek és külön a feleségnek

f akiktől több kérdéscsoport keretében 55 kérdésre várunk őszinte választ. Az első csoportba foglalt kérdések a fér], illetve a feleség véleményét tuda kolják élettársa tulajdonságai ról. A második kérdéscsoport bizonyos tények elé állítja a kérdezettet, és önbírálat alapján készteti vallomásra (pl. hogyan tölti szívesebben szabad Idejét: olvasással, vagy barátai társaságában). A harmadik kérdéscsoport célja rávilágítani arra, hogyan látja az egyik és a másik házastárs a kettőjük nevelése, szokásai és természete közötti különbségeket. Például megegyezik-e a véleménye férjével (feleségével) a gyermeknevelésről, a munkamegosztásról a háztartásban stb. Bosszantják-e a nézetellentétek vagy nem törődik velüik? Az utolsó kérdéscsoport a válófélben le vő felek szüleinek házaséletével és szexuális kérdésekkel foglalkozik. A férfiak és a nők egymástól függetlenül adott válaszai az Állami Népesedési Bizottságnak 1967. október 1-től 1968. június 30-ig tartó szociológiai kutatásaiban kiindulópontként szolgálnak. Feldolgozásukra a határidő leteltét követően kerül sor. A válóokokat maguk a válópereket lefolytató bírák is ellenőrzik. Nekik olyan kérdőívet kell kitölteniük, amely a házastársak szociális helyzetét és életkörülményeit hivatott tárgyilagosan feltárni. Az ily módon nyert értékes adatokból a számítógépek igénybevételével nemcsak a válások elsődleges okaira derül fény, de olyan következtetések is levonhatók, melyek nagy segítséget jelentének a pszichológusoknak, pszichiátereknek, szexuológusoknak, sőt a jogászoknak is ku tató munkájukban. KARDOS MARTA rekének a szülő segíteni, omikor ô sem tud szlo. vakul, pedig a segítség még a jó tanulónak is szükséges. A Rodina-školában olvastam egy érdekes cikket a városi iskolákban végzett felmérésről. A felmérés kimutatja, hogy azok a gyerel;ek lényegesen többet tudnak, akikkel a szülők otthon egy vagy két órót foglalkoznak naponta. Tehát a szülők foglalkozása a gyerekekkel elengedhetetlen a jobb eredmény eléréséhez. Ezért kell végre már e kérdésekke' is komolyan, bátran, félelelem nélkül foglalkozni. Ez társadalmi és emberi kötelességüok. Nem lehet senki számára közömbös, hogy ezrével hagyják el az iskoia padjait olyan gyerekek, akik a minimális tudással sem rendelkeznek. Eddig előszeretettel hangoztatták bizonyos intézmények, hogy mindenki olyan iskolába adja gyerekét, amilyenbe akarja. Ezt a jogot én sem vonom meg senkitől. De ki világosította fel mór őszintén a szülőket arról, hogy a gyerekéből teljes ember csak akkor lesz, ha anyanyelvén tanul, mert a tudást így lehet maradandóan és tökéletesen elsajátítani? Vonatkozik ez főleg a színmagyar falvakra, mert más Kassa, Rozsnyó, Losonc stb., ahol a gyerekek az utcán is tanulnak szlovákul, mert ott is hallják ezt a nyelvet beszélni. És ami a lényeg: minden időben a tárgyi tudás a döntő, a nyelv oz másodlagos. A technika, a gépek, a vegyszerek korában élünk, s mire ezek a fiatalok felnőnek, már valóban az atomkorról beszélhetünk. De felnőhetnek-e az ilyen fiatalok minden téren e korhoz? Igy, ahogyan eddig voľ nem. Ne féljünk ezt a valóságot végre kimondani. A művelt ember képes hibáival szembenézni és azokat leküzdeni. Cselekedjünk mi is eképpen, még nem késő. Sok mindenről szeretnék még őszintén szólói, de félek, hogy már így is sokat mondottam, és beteljesül rajtam Voltaire máig ható bölcs mondása: „Igazat hirdetni és hasznos dolgot javasolni az embereknek - biztos módja annak, hogy üldözzenek bennünket." Egyszer már azt is vállaltam, vállalnám újra, mert igazat mondani mindig megéri. S mivel nagyon hiszek az igazmondásban, éppen ezért e cikk megkérdőjelezett címét ezzel a megtoldással írom le gondolataié végére: Ha akarjuk, valóra válnak reményeink. TOROK ELEMÉP Egy előadás hallgatósága A közelmúltban tanfolyamra hívtak be. Már jóval a kezdet előtt megérkezterA, igy még jutott hely számomra az utolsó sorban. Ezt nem szabad féreérteni! Nem aludni és nem mással foglalkozni akarok, amikor az utolsó sort választom. Egyedüli ok, hogy hátulról mindent jól láthatok. Gyönyörködhetem abban, amint az -lőttem szundikáló Idősebb bácsi fefe lassan előre hajlik, majd nagí/ot zökkenve r'sz szatér eredeti helyzetében, hogy ismét elölről kezdje az egészet. A mellettem ülő szőkeség jel-felnéz az előadóra, majd folytatja tovább a keresztrejtvény fejtését. Az qifialt ülő néni szá mokat ír egymás alá, összeadja őket, és már tudja, hogy mennyit költött a tanfolyam előtt, és még mennyi pénze maradt, amivel folytathatja a bevásárlást. Az előbb ülő szemüveges féloldalt for dult. Egykedvűen szopja ceruzája végét, és többet néz ki az ablakon túli messzeségbe, mint a beszélőre. Még nincsenek bevásárlási gondjai — ami a családi konyhát illeti —, de ábrándozó arca következ tetnt engedi, hogy hamarosan lesznek. Egy fiatalember az első sorban állandóan oldalra nézeget. Mindenáron magára akarja vonni a kicsit távolabb merengő barna kislány figyelmét. Bizonyára nincs még estére programja. Eszembe jut a matematika, a párhuzamosan növekvő arányok. Amint egyre Inkább belemelegszik a beszédbe az előadó, éppen úgy viszonozza egyre gyakrabban a barna lány o fiú meleg pillantásait. A szürke ruhás, lófarkat viselő kiest egyre sűrűbben néz az órájára. Ezután mindig az emelvényen szónoklóra kapja tekintetét. Még jó, hogy az ember nem távozik a másik által kívánt helyre. No meg azért nincs olyan hideg, hogy meg fázna a várakozó fiú. A magáról megfeledkezett bal szóm szédom a körmét rágfa. Még szerencse, hogy az orrában, fülében és a foga kö zött is van valami, mert az előadásról utóbb még köröm nélkül távozna. A hallgatóságból szinte kiválik egy lány. Egészen oldalt ül, ott a fogas mellett, ahol a kabátok lógnak. Jegyzetfüzetéből néha felnéz, majd folytatja az írást. Öt nem érdekli semmi más, csak az elhangzó szavak. Szinte belemelegszik a Jegyzetelésbe. Felhúzza a szemöldökét, alig észrevehetően elmosolyodik, majd komoly lesz. Lám még kritikus — bele egyező és kételkedő — gondolatai is vannak. Milyen felszólalása lesz a vitában

t — gondolom magamban. Tévedtem. Nem vitázott, de a felszólalások alatt ls kitartóan írt. A vita véget ért. Indulok a kabátomért. Bár nem illik, de bepillantok a még mindig Jegyzetelő kislány soraiba. Epp az utolsó mondatnál tart: csókol és ölel hűséges angyalod... EGRI FERENC