Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-22 / 81. szám, péntek

nHHiiiiiiuifiiniriMiiUHffiiiuniniuiHHnHTiHiifiiiHHiniMifiiuEiinfEiiHiiiHiHiiimn^ HnnifiiiiHHHHHifttiHifHriiHHtiHffHiimiifHiiiiiiiHifr. SZEREPEK TISZTÁZÁSA © A csehszlovákiai magyar sajtó és a demokratizálódási folyamat E HETI KÉRDÉSÜNK MIT TENNE a nemzetiségi kérdés megoldása érdekében? Olvasóink válaszaikat 1968. március 27-ig, azaz szerdán dé­lig Juttassák el szerkesztőségiinkbe. Tüntessék tel nevüket és lakhelyüket. MÚLT HETI KÉRDÉSÜNKRE MIT TENNE ha a szakszervezeti bizottság elnöke lenne? ­beérkezett válaszok közül az alábbiakat közöljük: Tiszteletben tartanám a dolgozók javaslatait, észrevételeit az előforduló hibákkal kapcsolatban, s az üzem vezetőségé­vel karöltve szorgalmaznám az ésszerű favaslatok megvalósí­tását. Harcolnék az Igazságos bérezésért és a prémiumelosz­tásért. Változtatnék a jelenlegi gyakorlaton, mely szerint az évi prémiumból a munkások csupán néhány száz koronával, ugyanakkor a vezetők több ezer, sőt tízezer koronával ré­szesednek. TÖTH fOZSEF, Gúta Nem élnék vissza a dolgozók bizalmával. Együtt dolgoznék az üzem vezetőségével, de nem a saját érdekeimet helyezném elő­térbe a dolgozók rovására. A tervteljesités mellett nem hanyagol­nám el a munkások érdekeit sem. KOVÁCS BELA, Érsekújvár Tiszteletben tartanám a munkások fogait, harcolnék a túl­órázás ellen, s meghallgatnám az idősebb szakmunkások vé­leményét. MÖRÖCZ DEZSŐ, Komárom Gondoskodnék arról, hogy a munkahelyeken szigorúan betart­sák a biztonsági előírásokat és azokat a rendeleteket, amelyek a dolgozók egészségét védik. A leromlott egészségű dolgozók szá­mára nagyobb számban biztosítanám, bogy hazai és kültöldi sza­natóriumokban kezelésben részesülhessenek. Felügyelnék arra is, hogyan végzik munkájukat az üzemi orvosok. Továbbá a felsőbb szakszervezeti szervektől megkövetelném, bogy a bányászok ré szére több üdülési ntalváayt juttassanak olyan helyekre, min Máchovo Jazero, vagy a Magas-Tátra. Ezenkívül a helyi művelő dési otthon vezetőségével karöltve gondoskodnék arról is, hogy legalább egyszer egy évben Handlován is vendégszerepeljen a Komáromi Magyar Területi Színház. SOÓS LAJOS, Handlová H Ezt a tisztséget csak akkor vállalnám el, ha munkások többsége választana meg. A munkások érdekeit őszintén kép­viselném. Ügyelnék arra, hogy ne szlgetelődjem el a dolgo­zóktól. ŠTEFÁNIK GYÖRGY, Érsekújvár Nem engedném, hogy a szakszervezeti bizottság tagjait az üzem vezetősége jelölje ki. Legalább negyedévenként összehívnám a taggyűlést, s a dolgozók kezdeményezésének igyekeznék érvényt szerezni. Felvilágosítást kérnék, hogy a vezetők miért kapnak tízszer (III) annyi prémiumot, mint a munkások. NÉMETH FERENC, Töböl Arra törekednék, hogy a szakszervezet valóban szakszer­vezet legyen, amely egyformán védi minden dolgozó érde­keit és nem csupán a kiváltságosakét. Olyan légkört alakí­tanék ki, hogy az emberek ne mondhassák: „Nem szólok, gyerekeim vannak." SÍPOS FERENC, Abara Olyan törvényt javasolnék, mely kötelezővé tenné a kollektív szerződés betartását. A felelős gazdasági -dolgozók ngyan papírra vetik az Ígéreteket, de nem tartják be. Teljesítésük sok esetben elmarad. A JSZT-ba olyan dolgozókat jelölnék, akik nem ismer­nének se sógort, se komát — és főleg, akik nem szépítenék a jelentéseket, eredményeket a felső szervek felé. Olyan intézkedé­seket foganatosítanék, melyek megakadályoznák, hogy a bőség kosarából egyesek pukkadásig lakomázhassanak, a munkások viszont morzsányi kóstolót kapjanak. Konkrétabban ez azt jelen­ti, hogy a prémiumokat reálisabban osztanám el, éspedig, hogy az igazgatók ne kapnának 15—20—25 ezer koronát, a munkások pedig csak 100—300 koronát. Végül pedig: az olyan funkcioná­riust, aki elnyomja és nem veszi tekintetbe az egyszerű emberek véleményét, vagy másokat eltávolít funkciójából csak azért, hogy magyar nemzetiségű stb. — azonnal meneszteném a vezető beosz­tásból. FERENCZ JÓZSEF, Rapp Nem félemlíteném meg a munkásokat, ha megmondják az igazat. LIPTÁK JÁNOS, Losonc A szakszervezett funkcionáriusok nem biztosítfák követke­zetesen a kollektív szerződésben leszögezett, fogos követe­lések teljesítését. Ez pedig kötelességük lenne. EKE ELEMÉR, Hanva Egységesek a magyar főiskolások Folyamat indult, melyben két évtized merevsége olvad. Szót kérnek és szólásra emelkednek azok ls, akiktől eddig megvon­ták a szót, vagy akik fáradtan, fásultan merültek hallgatásba, mert szavuk hosszú Időn át si­ket fülekre talált. Felvetődik a felelősség kérdé­se. Ki és kik idézték elő azt a helyzetet, amelyben megbénult a nyelv, elnémult az ajak és a gondolkodást is megszabott nor­mák közé próbálták sajtolni? Az utóbbi napok folyamán a CSEMADOK Központi Bizottsá­gának és az Ojságíró Szövetség magyar tagozatának ülésén a csehszlovákiai sajtót ls elma­rasztalás érte, amiért a megin­dult demokratizálódási folyama­tot nem támogatta kellő erély­lye) és azonnal — megindulásá­tól kezdve. A kifogás jogosságának elis­merése mellett tisztázásra szo­rul néhány kérdés. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a csehszlovákiai ma­gyar sajtó sajátos helyzetét. Tudjuk ma és tudtuk a múltban is, hogy olvasóink több segítsé­get, több érdekvédelmet vártak nemzetiségi sajtónktól. Olva­sóink leveleikben és személyes beszélgetések során többször kifogásolták azt a tényt, hogy a lapok színvonaluk általános és folyamatos Javulása mellett ke­vés helyet szentelnek a magyar dolgozókat érintő nemzetiségi problémáknak. Nem egyszer beszéltünk erről mi — újságírók, a sajtó dolgo­zói is különféle fórumokon, ösz­szejöveteleken. Kis túlzással több esetben megállapítottuk, hogy sok-sok lapszámunk nyu­godtan megjelenhetett volna a világ bármely részében, mert tartalmában annyira nem tük­rözte azok problémáit, akiknek íródott. Sőt, a ciprusi törökök és görögök nemzetiségi problémái­nak sokkal több helyet szentel­tünk, mint a hazai magyarság ügyeinek. Mi volt hát az oka annak, hogy a nemzetiségi problémák­nak olyan szűk tér jutott a ma­gyar sajtóban, természetesen la­punkban is. Nem a kedvezőbb mérleg vé­gett, de az igazság kedvéért szeretnénk leszögezni, hogy a múltban ls nemegyszer állást foglaltunk egy-egy bennünket közvetlenül érintő társadalmi és nemzetiségi problémához. Példaként ide sorolhatnánk a háztáji kérdésében, továbbá a füleki és kálnai óvoda, a szenei Iskola és a kétnyelvűség, vala­mint az anyanyelvi oktatás ügyében lapunk hasábjain több­ször az illetékes szervek nem­tetszése ellenére is kifejtett ál­láspontunkat. Ugyanakkor tudatában vol­tunk annak, hogy a felvetett kérdések bármennyire ls ége­tőek és segítették olyvasóink tájékozódását, sőt az illetékes szerveket is nem egy esetben cselekvésre késztették, mégis csupán egy-egy (bár általáno­sítható) jelenségre szorítkoz­tak. A nemzetiségi kérdés teljes megoldásáról az elmúlt évek fo­lyamán, pontosabban a párt Központi Bizottságának decem­beri és januári plénuma előtt általában kevés szó esett. Nem­csak lapunkban, hanem az egész csehszlovákiai sajtóban! Nem is kerülhetett sor a nem­zetiségi kérdés lenini rendezé­sére ott, ahol a demokrácia alapvető elvei sem érvényesül­tek. A nemzetiségi kérdés meg­oldatlansága is a társadalmi és államjogi deformációkat tük­rözte és Igazolta. A nemzetiségi kérdés nem nyert megoldást a cseh és a szlovák nemzet esetében sem. Ezt bizonyítja az a tény, hogy csak most kerül sor a két nem­zet államjogi helyzetének vég­leges rendezésére. A csehszlovákiai magyar nem­zetiség helyzetének, jogainak teljes tisztázását is meg kellett előznie a most folyó demokra­tizálódási folyamatnak pártunk­ban és egész társadalmunkban. Egészen törvényszerű az ls, hogy a magyar nemzetiség problémáinak megoldására sem kerülhetett sor addig, amíg a cseh és a szlovák nemzet köl­csönös viszonyának rendezése nem került napirendre. A csehszlovákiai magyar saj­tó dolgozóinak döntő többsége — helyzeténél fogva — már ak­kor is a demokratizálódás lel­kes, elkötelezett és fenntartás nélküli híve volt, (helyesebben: lett volna), amikor a demokrá­cia még csak hőn óhajtott kí­vánság volt és hiánya sokszor ajkunkra fojtotta a szót. S nem csupán a bátorság hiánya gátolt tjennünket abban, hogy ez a legszentebb meggyőződésünk nem tükröződhetett lapjaink ha­sábjain. A kiállás kérdése kissé bonyo­lult és nem szűkíthető sem egyénekre, sem munkaközössé­gekre. Az újságírói kiállást a problémafelvetés, az állásfogla­lás és az elvekért vívott küzde­lem jelenti. Am a probléma fel­vetése a kézirat vándorútjának csak az első — bár nélkülözhe­tetlen stádiuma. Az első aka­dályt a szerkesztőségi jóváha­gyás jelentheti. Az egyszemélyi felelősség rendszere azzal is jár, hogy negyven, de akár száz em­ber munkájának lecsapódása a lap hasábjain egy ember jóvá­hagyásától függ. A pártsajtót a párt illetékes szervei és az apparátus illeté­kes dolgozói Irányították akkor ls, amikor a pártéletben egész­ségtelen, az utóbbi plénumokon mélységesen elítélt munkastílus, munkamódszer honosodott meg. Ez rányomta bélyegét a sajtóra ls. A párt legfelsőbb szerveiben egyének jogot formálhattak ar­ra, hogy maguk határozták meg, mi közölhető a sajtóban és mi nem, miről szabad és miről nem szabad tájékoztatni a közvéle­ményt. Az alsóbb szervek és az apparátus pedig a felsőbb ren­delkezések és tilalmak végre­hajtását biztosította és szigo­rúan ellenőrizte. A felsőbb és a szerkesztőségi irányításon túl éveken át telj­hatalmú joggal állt a szerkesz­tőség és főszerkesztő felett a Belügyminisztérium szerve: a sajtóellenőr, aki bármikor leál­líthatott írásokat, cikkeket. A helyzeten sem az új sajtótör­vény, sem a sajtóellenőrzés más elnevezése sem változtatott lé­nyegesen, mert a demokrácia deformációjának szülötte volt és létezése annak igazolása. Nem az egyéni felelősség el­hárításáról van szó. Ami a múlt­ban történt, azért mindannyiun­kat terhel némi felelősség a jö­vő nemzedékek előtt. Erkölcsi felelősség. Munkánkkal Igy vagy úgy szolgáltuk a deformá­ciókat eredményező és azokat tartósítani szándékozó gyakor­latot. Akkor is, ha ezt a mun­kát kényszerből, sokszor meg­győződésünk ellenére végeztük. Akkor is, ha a helyzeten egyéni kiállásunk semmit se változta­tott volna. És akkor ls, ha kiál­lásunk hiányát fásultsággal, fá­radtsággal és az akkori viszo­nyok közepette teljes reményte­Szerdán este megbeszélésre gyűl­tek össze a Bratislavában tanuló magyar főiskolások. A CSEMADOK Központi jSizottságának üléstermé­ben megtartott, több száz főt ki­tevő összejövetelen üzemi dolgo­zók, az ifjúsági klubok képvise­lői, Írók, újságírók és más beosz­tásúak is részt vettek. A nyugodt, őszinte és barátságos légkörben lefolyt beszélgetést megelőzően dr. Szabó R e z s ő, a CSEMADOK Központi Bizottságának vezető tit­kára, Nemzetek és nemzetiségek címmel tartott előadást. Többek között elmondta, hogy az utóbbi években rengeteg definíció szüle­tett, ezek egyik része azonban túl­ságosan általánosítva, másik része túlságosan leszűkítve értelmezi a nemzetek és nemzetiségek fogal­mát. A megújhodó marzista filo­zófia feladata, hogy az eddigi is­mereteket felhasználva, a nemze­tek és nemzetiségek sajátossága­it egyformán kifejező, sablon­mentes meghatározást dolgozzon ki. Kitért a CSEMADOK Központi Bizottságának a CSKP KB és az SZLKP KB januári határozatával és a nemzetiségi kérdés maradék­talan megoldásával kapcsolatos állásfoglalásra is. Hangsúlyozta, hogy e fontos dokumentum csu­pán alapanyag. Segítségnyújtás a párt akcióprogramja kidolgozásá­hoz, a nemzetiségek problémájá­lenséggel ls próbáljuk magya­rázni. Ám ez a felelősség nem lehet egyforma. Más felelősség terheli azokat, akik a deformá­ciókat hatalmi pozíciókból elő­idézték és körmükszakadtáig védték s más azoké, akik maguk is e deformációk áldozatai vol­tak. S erről van sző! Társadalmi és politikai éle­tünkben egyesek senkitől sem kapott jogot formáltak arra, ml kerülhet és ml nem kerülhet a nyilvánosság tudomására. Egy­egy problémát felvető írás le­állításánál (pontosabban: letil­tásánál) gyakran hangzott az indoklás: „nem szolgálja a párt érdekeit", sőt ilyen is: „a jelen időszakban nem szolgálja a párt érdekelt". Maguk állapították meg mi a hasznos és mi nem hasznos, mikor hasznos és mi­kor nem hasznos a párt számá­ra. Sokszor nem az volt a szem­pont, hogy a felvetett probléma létezik és sürgős megoldást igényel, hanem az, hogy a prob­lémát ne feszegessük a nyilvá­nosság előtt. Nem a problémák megoldására való törekvés volt a cél, hanem azok elhallgatása, mintha nem is léteztek volna. A problémák elhallgatását in­tézmények rendszere biztosítot­ta. Főképp ebben az időszakban éreztük a saját nemzetiségi szervek, intézmények hiányát. A nemzetiségi sérelmek orvoslá­sát is csak azoktól a szervektől várhattuk, amelyek azokat el­követték. Meg kell állapítanunk, hogy a nemzetiségek problémái az utóbbi hetek politikai erjedésé­ben, a cseh és a szlovák nem­zet kölcsönös viszonyának, kap­csolatainak rendezése folyamán ls csak néha és jobbára csak periférikusán szerepelnek. Ezért üdvözöljük a CSEMA­DOK Központi Bizottságának kezdeményezését, javaslatát a magyar nemzetiségi kérdés megoldására. Valóban ideje volt, hogy egyetlen nemzetiségi szer­vezetünk a népművelés keretei közül kitörve a politikai porond­ra lépjen és válalja a nemzeti­ségi érdekvédelmi szervezet szerepét is. A demokratizálódási folyamat köztársaságunkban csak akkor válhat az itt élő magyar nemze­tiség legbennsőbb ügyévé, ha ennek a folyamatnak nemcsak szemtanúja lehet, hanem teret kap saját problémáinak rende­zésére. Meggyőződésünk, hogy a de­formációk folyamatos felszámo­lásával, az azért felelős szemé­lyek felelősségre vonásával és távozásával megteremtődnek a feltételek, hogy nemzetiségi saj­tónk — felzárkózva az egész csehszlovák sajtóhoz — mara­déktalanul betölthesse azt a sze­repét, amely őt nem csak meg­illeti, hanem hagyományaiból adódó hivatása ls az újért, az az emberi igazságért vívott küz­delemben. ZSILKA LÁSZLÓ nak a következetes megoldásá­hoz. A bevezetőt követően az előadó az Írásban benyújtott kérdésekre válaszolt, majd a gyűlés résztve­vői párbeszéd formájában cserél­ték ki véleményüket. A többórás megbeszélčsen — politikai és kulturális életünk szá­mos problémáját érintve, — ösz­szesen 50 kérdés, illetve felszóla­lás hangzott el. A diákok többek között megkérdezték, mi a reá­lis biztosíték ahhoz, hogy a CSE­MADOK javaslata megvalósul, mi­kor fogják a jogtalanul elítélt ma­gyarokat rehabilitálni, a magyar­ság problémáival a cseh és szlo­vák sajtóban, valamint a nagygyű­léseken miért nem foglalkoznak többet, mi az akadálya annak, hogy egy új magyar napilap in­duljon, a magyar vonalon dolgo­zó kompromitált és a visszahúzó erők oldalán álló vezetők mikor mondanak le, jelenleg mivel mé­lyíthető el leginkább a népeink közötti barátság, hogy fogadták a prágai szervek a CSEMADOK beadványát, miért mondta L ú • C a n elvtárs a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában kedden tar­tott gyűlésen, hogy a magyarok hét órakor kezdenek sörgyárat építeni és kilenc órakor már inni akarják az új sört, milyen további lépésre készül a CSEMADOK, ha az illetékes szervek nem realizál­ják a beadványt, a valóságban mennyi a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségűek száma, nem lehetne-e tudományosan fel­mérni, hogy mit ad a dél-szlová­kiai magyarság az országnak, és mit kap tőle, a csehszlovákiai ma­gyar ifjúság mivel támogathatná a CSEMADOK Javaslatának gyakor­lati megvalósítását? stb., stb. A kérdésekre adott választ a hallgatóság megelégedetten fogad­ta. A beszélgetés során az a vé­lemény alakult ki, hogy a Bra­tislavában tanuló magyar főisko­lások a haladás oldalán állnak, támogatják a párt januári hatá­rozatát, és lényegében egyetérte­nek a CSEMADOK javaslatával, egységesen támogatják a nemzeti­ségi probléma tökéletes megoldá­sára irányuló törekvéseket. El­hangzott az a vélemény is, hogy a CSEMADOK-nak a haladó hagyo­mányokra építve a lövőben bőví­tenie kell a jog- és hatáskörét. Az első köztársaság egyik prog­resszív magyar mozgalmának, a Sarlónak az volt a legnagyobb gyengéje, hogy volt értelmisége, de nem volt tömegalapja. A CSE­MADOK-nak jelenleg az a hibája, hogy van tömegalapja, de nincs értelmisége. Az újat, a jót, a sza­badságot, a demokráciát és a szo­cializmust támogató értelmiségnek nemcsak lehet, hanem szükséges ls, hogy felzárkózzék a CSEMA­DOK mellé és erejéhez mérten segítse a szövetségnek a megúj­hodásért, a nemzetiségi kérdés megoldásáért, a szocialista kultú­ra további felvirágoztatásáért, az egy hazában élő népek mindegyi­kének az érdekéért folytatott küz­delmét. A gyűlés résztvevői megállapod­tak abban, hogy egy bizottság dolgozza kl a fővárosban tanuló magyar ifjúságnak az események­kel kapcsolatos állásfoglalását, s az anyagot küldjék el az ille­tékes szerveknek és tegyék köz­zé a sajtóban. A főiskolások legközelebb a szlovák közélet Ismert képviselőit és a csehszlovákiai magyar sajtó főszerkesztőit hívják meg beszél­getésre. BALÁZS BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom